Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-01-19 / 3. szám

tőséggel és a részvét kifejezésének módjával fog­lalkozott. A békéscsabai jótékony egyletek közül a vöröskereszt egylet küldötte gót Varságh Béla, a nóegyletét Fejér Béla, az izraelita nöegyletét özv. Löioy Lajosné vezette; a vármegye tisztikar dr. Fábry Sándor alispán vezetésével fejezte ki részvétét. Alig terjedt el a halál hire az ország minden részéből tömegesen érkeztek a részvét-táviratok és levelek. Az első napokban táviratokat küldtek: Tisza Kálmán, Darányi Ignácz, Zsilinszky Mihály, gróf Almásy Dénes, Lukács György és neje, Reiszig Ede, özv. Lukács Györgyné, Bérezik Árpád, özv. gróf Almásy Kálmánná, gróf Almásy Imre, gróf Bol za Géza és neje, Novák Kamill és neje, Geiszt Gyula és családja, dr. Hajnal István, A vármegyei közkóiház orvosi és tiszti kara, Léderer László, Kintzig Irma és Géza, özv. Kintzig Józsefné, özv. Reök Istvánná, Bossányi Kálmán, Polner Ödön és neje, Keller Gyula, Keller István, Farkas László, Rekk család. Kintzig János és ne E Kintzig Ilona és Margit, Baghi Imre, Antos János, Szekér Gyula, Antos Béla, Baghi Gyula, dr. Berkes Sándor és neje, Márky János és neje, Pfeiffer Mátyás, Márky Imre és neje, Tömöry Kálmán és neje, Pfeiffer Géza és neje, dr. Bartóky József, Pfeiffer Kálmán ministeri tanácsos, Holló, Rimler Lajos, Puohor István, Blankenstein Pál gróf, özv. Laczayné, özv, Yecseyné, Laczay Endre, Gyula, István, Hauser ezredesné, Markovics Károly, Sohár Kálmán, Haasz Sándor, Németh Károly, ifj. Antos János, Biró Albert, Dirner Gusztáv, Thaisz Emilné,- Wertheim- stein Alfréd, özv. Chesolné, dr. Szalay József, Kéry Gyula, Sármezey Endre, Baksa Lajos és neje, Ba­ross Zsigmond, Pallay Jenő, Molnár György, gróf Cziráky Erzsébet, Pessina Miksa, Schreyer József, Busa Ákos, Haraszti Sándor, Braun Ignácz, Nacht- nebel Ödön, Antos és neje, özv. Sármezey Manóné, Glück Frigyes, gróf Csáky Kálmán, Lovassy Fe- rencz és neje, Hoitsy Pál és neje, Flandorfer Helén. Beliczey István halálát az alábbi három gyász- jelentés adta hirül: Özv. bajezai Beliczey Istvánná, szül. konopi Konopy Antónia és gyermekei: Géza és neje szécsényi Bagby Lujza, gyermekeik Mariska, István, M iklós ; — Tibor éB neje sepsi rétyi Antos Mária, gyermekeik Margit, Klára, János ; — Ilona és férje Pfeiffer Antal, gyermekeik Miczi, Emmi, Anti, Mátyás; — Erzsébet és férje Kinczig János, gyer­mekük Georgiua, úgyszintén a testvérek és az ösz- szes rokonok nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentik a szeretett férj, legjobb apa, nagy­apa, após, testvér és rokonnak, bajezai Beliczev István, Békésvármegye nyugalmazott főispánjának, a Szent István-rend vitézének, a Lipót-rend lovag­jának, a békésmegyei gazdasági egylet diszelnöké- nek, volt országgyűlési képviselőnek stb. hosszas szenvedés után, életének 75-ik évében, Békéscsabán folyó hó 11-én, esti 8 órakor, a halotti szentségek felvétele után történt gyászosa elhunytét. A meg­boldogultnak hült teteme folyó hó 13-án, délután 3 órakor fog a rom. k#th. egyház szertartása sze­rint a gyászháznál beszenteltetnPes Békéscsabán a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat a békéscsabai róm. kath. templomban folyó hó 14-én délelőtt 9 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Békéscsabán, 19Ö2.’ jánüár i l-éh. Legyen áldott emléke 1 Békésvármegye törvényhatósága a lesújtó ®TeszteBeg nagysága felett érzett mély fájdalommal tudatja, hogy a törvényhatósági bizottságnak meg­alakulása óta kiváló bizottsági tagja s a vármegyé­nek tizenhárom éven át volt. kitűnő főispánja, mél- tóságos bajezai Beliczey István ny. főispán, a Szont-István-rend kiskeresztes vitéze s a Lipót-rend lovagja, Békéscsabán, 1902. évi január hó 11-én elhalt. A fáradhatatlan tevékenységű, a kimagasló erényekben gazdag férfiú földi maradványait folyó! hó 13-án délután 3 órakor kisérjük örök nyuga­lomra Békéscsabán. A vármegye hü fiát siratja. Gyulán, 1902. évi január hó 12-én. Békésvárraegyei Gazdasági Egylet mély fáj dalommal tudatja, hogy 26 éven keresztül fárad­hatatlan tevékenységű és páratlan buzgóságu elnöke legutóbb örökös diszelnöke: méltóságos bajezai Beliczey István ny. főispán, a Szent-István-rend kiskeresztes vitéze s a Lipót-rend lovagja, Békés­csabán 1902-ik évi január hó 11-én meghalt. A közélet minden terén elévülhetlen érdemeket szer­zett férfiú porhüvelyét Békéscsabán január hó 13-án, délután 3 órakor adjuk át az anyaföldoek és az örök nyugalomnak. Áldás emlékére. Nem történnek csodák manapság.- A józan ész, a kutató emberi elme mindennek megtalálta nyitját és fölényes mosolygással üz el magától minden képzelődést. A beteg testben vergődő lélek halluczináczióit, a túlvilág rajzolta sejtel­meket mind az idegek, az idegrendszer megbom­lott működésének tudják be, a lélek ma már csupán költői fogalom, mese, a mivel áltatják, vigasztalják a nagy gyereket; a felnőtt embert. Az orvos épen akkor olvasta le lázmérőjé­ről a rímes hangzású harminczkilencz fokot, mikor Bérezi megszólalt: — A kis Jézus ministrál helyettem . . . Odabont a betegszobában összenéztek : — Félrebeszél . . . Bérezi fölnyitotta a szemét, tiszta volt az és a hangja sem reszketett, a míg mondta : — Igen, ma én volnék a soros, de hogy beteg vagyok, a kis Jézus ministrál helyettem.... . . . Es csengett a boltivek alatt : Deo gratias ! Búgott az orgona, szállott a tömjénfüst és mintha annak a fehér inges sápadtképü szőke kis fiúnak, a ki a Bérezi helyén állott, glória lett volna a feje körül . . . III. Baba. Harmadiknak ő is lekukucskál hozzám. De az ő élete csak annyiból állott, hogy e világba érkezve felnyitotta nefelejcs-kék szemeit, aztán lecsukta megint hirtelen: jobb volt odaát 1 És talán igazat is mondott. Rengeteg mennyiségű virággal boritá a ke­gyelet a ravatalt. A szebbnél-szebb koszorúk föl­iratai a következők voltak : Szeretett férjemnek — Tóni. Felejthetet'en jó apánknak — Ilona, Tóni. Felejthetetlen jó atyánknak — Tibor, Marcsa. Felejthetetlen jó apámnak — Erzsi, János. Isten veled ! — Rezső. Nyugodjál békével — Minka. Szeretett jó nagyapának — Miczi, Emmi; Anti, Matyi. Kedves jó nagyapánknak — Marcsi, Pisti, Miklós. A jó nagyapának — Margit, Klári, János. Szeretett nászomnak — Baghy Imre és családja. Stefi bácsinak — Stojanovics család. Felejthetetlen volt vezérének — Bókésvár- raegye közönsége. Felejthetlen diszelnökének — békésmegyei gaz­dasági egylet. Tisztelete jeléül — Lukács György és neje. Kegyelete jeléül — Fábry Sándor és neje. Béke velünk . Konopy család. Szeretető és barátsága jeléül — gróf Almásy Dénes. Szeretett bátyjának — Bella és leányai. Áldott emlékének — Békéscsaba hálás kö­zönrége. Hálája jeléül — Köröslarcsa község. Tisztelete jeléül — Geiszt Gyula és családja. Hálás szívvel — Haán Béla. Beliczey Istvánnak — Szalay család. y Kedves sógoromnak — Urszinyi Dezső. Stefi bácsinak — Ödön, Erzsi. Stefi bácsinak — Aladár. Stefi bácsinak — Pucher István és neje. Szeretető jeléül — alsóvégi társulat. Beliczey Istvánnak — csabai gazdakör. Bánatos szívvel — Léderer Rudolf. Beliczey Istvánnak — Gruesz kapitány. A temetés. Az általános részvéten temetés alkalmával öl­tött mérhetlen arányokat. Mintegy^tizezerre lehet tenni azok számát, kik élj ülitek,rnogy megadják a végső tisztességet Beliczey Istvánnak, ott voltak a vármegye, a járási hatóságok, a községek kiküldöttei és a helyi testületek kiküldöttei. A gyászház udvarán felállított ravatal mellett Nemeskey Andor plébános fényes segédlettel végezte szertartást, beszentelvén a koporsót, majd a dalárda énekelte a „Mért oly borús“ kezdetű gyász­dalt. Ezután dr. Lukács György főispán lépett a raviátal mellé a következő beszédet mondván el : Tisztelt gyászoló gyülekezet! Nagyérdemű elődöm koporsójánál meghatot- tan állok. Kidőlt ő is, pedig erős volt. Erős tehetség­ben, erős akaratban, erős hazafiságban egyaránt. Lelke mélyéig át volt hatva attól a meggyő­ződéstől, hogy hazánkat a mezőgazdaság intenzív kifejlesztése teheti csak nagygyá. Gazdasági érde­keinkért szívósan és eredménynyel küzdött. Minden tettét praktikus életbölcBeség vezette. Ezért sem maga nem csalódott, sem a közéletben csalódásba nem vitte követőit. Közszereplése' tiszteletreméltó minden mozza­natában. A szabadságharezban hazája védelmére kardot ránt. Az alkotmány helyreálltával az ország- gyűlésen munkál a közjó érdekében. Majd szülő vármegyéje kormányzatát veszi át és részesíti a vármegyét az egyöntetű, józan és tapintatos veze­tés áldásaiban. Tizenhárom évi kormányzása alatt a közigaz­gatás minden vonalán meghonosította a puritán és okosan reális irányt. Különös hálára kötelezte vár­megyénket azzal, hogy közúti politikánknak ő rakta le helyes alapjait. Gazdasági egyesületünket köz­életünk irányadó tényezőjévé fejlesztette várme­gyénk minden gazdasági intézményén rajta vannak az ő gondos keze munkájának nyomai. Nagy érdemeit nemcsak pályatársai ismerték el, hanem urunk királyunk, ő Felsége is magas ki­tüntetésben részesítette azokért a jeles férfiút. Soha sem pihent. Elénk szelleme folyton az okos javítás útjait kutatta, fürkészte. Küzdött, dolgozott, a közügynek használt. 8 midőn kötelességeit elvégezte, fáradtan nyugalomra tért. Örök nyugalomra. Legyen neki a hant könnyű. Kísérje őt a túlvilágra is polgártársainak el­ismerése, a köztisztelet és a közszeretet. Nyugodjék békével j A főispán szavai után a koporsót vármegyei tisztviselők emelték a halottas kocsira és megin­dult a gyássmenet, melyet az iparos olvasókör és a betegsegélyző egyesület tagjai nyitottak meg, kik disztagjukat gyászolják az elhunytban. Utánuk jött a temetésrendezés vállalat díszbe öltözött embere a nagy halott érdemjeleit vitte; azután a számtalan koszorú terhe alatt roskadozó koszorús kocsi. A halottas kocsit nyolez díszbe öltözött vármegyei hajdú kísérte kivont karddal. A gyászoló család után belátbatlan gyászkiséret. A családi sirbolt előtt megállott a menet. A koporsót a halottas kocsiról a gazdasági egyesület tagjai emelték le. A dalárda a temetőben „Elvégezte már“ kez­detű gyászdalt énekelte el, az ének után dr. Fábry alispán a családi sirbolt előtt a következő beszédet mondotta: Mély megilletődéssel csoportosulunk e gyászos koporsó körül, hogy végbucsut vegyünk a jobb ha­zába elköltözöttől, ki nemcsak családjának drága halottja, hanem az egész vármegyéé. Évtizedeken át vezéralakja volt Ő e vármegyének, mint egyik országgyűlési képviselője, mint 13 éven át buzgó főispánja, mint a gazdasági egyesület egyik meg­teremtője és éltető lelke, mint a megye politikai és társadalmi életének vezető szelleme. Az ő élénk temperamentuma, kutató szelleme sohasem szűnt meg fáradozni a közügyek terén és a múlt évtizedek legszebb kezdeményezései nevé­hez fűződnek. Amint közéleti tevékenységével kivívta a vár­megye közönségének nagyrábecsülését és tiszteletét, úgy fűzte magához keresetlen lekötelező modorával és közvetlenségével a szeretet kötelékébe barátait A nagyrabecsülés, a tisztelet és szeretet ezen érzé seivel veszünk most fájdalmas végbucsut a meg­boldogulttól, kinek fáradhatlan szelleme ime alkotó­jához visszatért. Példás gazda volt,-a közügyek kitűnő munkása. Mélyen szántott, jól vetett munkássága minden terén és áldás kisérte munkáját. Most, midőn a természet törvénye szerint fáradt teste maga is az élet nagy barázdájába pihenésre megtér, áldás ki­séri hasznos tevékenységét és sírján a kegyelet virágai nőnek. Isién veled, drága halott! E vármegye közön­sége mindenkor hálával fogja megőrizni emlékedet ! A búcsúszavak után a koporsót levitték a családi sírboltba és elhelyezték a számtalan koszorút. Közegészségügyi dolgok. (A gyulai közkórbáz csatornázása. — Járvány, — Vízvezeték.) A napokban fontos tanácskozások foly­tak városunkban, melyek a közegészségügy fejlesztésére nézve nagy horderejűek. A belügyminisztérium egészségügyi mér nöki osztálya Riedl József kir. főmérnököt küldte le Gyulára (most másodízben) hogy a vármegyei közkórházi csatornázására vonatkozó terveket és költségvetést bemutassa. Az al­ispán ez alkalomból egy szükebb körű tanács­kozó ülést hivott össze, s az ott megjelent tagok általános örömmel fogadták a bemu­tatott terveket, melyek végrehajtása esetén a kórház csatornázása oly kitűnő módon lesz megoldva, hogy annál jobbat kívánni nem lehet. A kórház összes ürülékei, szeuyvizei, egy csatornahálózaton elvezetve, egy a városon kivül építendő úgynevezett élenyitő-telepre jutnak, ahol azok rothadásra képes részei (úgynevezett byologicus rendszer szerint) tel­jesen elégnek erős élenyités utján, a rotha­dásra képes, elégetett részektől megszabadult, tisztán kifolyó viz a legkitűnőbb rétöntözésre való anyagot szolgáltatja. Magyarországon ez lenne az első ilyen berendezés, és ép ezért re­mélni lehet, hogy a megépítés költségeiben támogatni fogja a kórházat úgy a belügyi, mint a földmivelésügyi kormány. Az egész mű mintegy 60,000 korona költséget igényel, ami tekintettel a rendkívül fontos feladatra, amelyet teljesíteni van hivatva, soknak épen nem mondható. Külföldön már számos ilyen berendezés van üzemben (Páris, Berlin, Lon­don stb.) és mindenütt fényesen bevált. Óriási városok összes csatornatartalma lesz igy nem csak ártalmatlanná téve az emberek egész­ségére, hanem kitünően fel is használva, mint igen jó, a föld termőképességét nagy fokban emelő, öntözőanyag. — őszinte, igaz öröm­mel látnok, ha a mü létesítése mielőbb valóra válna. A hét elején bezárták Gyulán az összes iskolákat. Járvány van, a vörheny lépett fel számosabb esetben az utóbbi hetekben s ez tette indokolttá a szigorú intézkedést. A baj, hál’Istennek, nem öltött még nagy mérveket, (nem egy iskola van a városban, amelynek még egyetlen tanulója sem betegedett meg) mégis helyeseljük a betegség elfojtására tör­tént 8 főként a helyesen foganatosítandó óvó- intézkedéseket. Mert könnyebb az ellenséggel megküzdeni addig, mig túlságosan hatalmassá nem lett. Ne ijedjen meg tehát a bajtól senki — erre nincsen ok — de okos, óvatos és előrelátó legyen, nehogy bajba kerüljön. Meg kell akadályozni a gyermekek összejövetelét ővni kell őket a meghűlésektől, tanítsuk őket toroköblitésre (gyengén sózott vízzel) s ne várjunk napokig, ha beteg lett, hanem ipar­kodjunk meggyőződést szerezni betegsége természetéről. Az általános — városszerte szükséges — intézkedéseket megteszi a járványbizottság. Legalább hisszük és reméljük, hogy megteszi. A fertőző beteg által inficziált házat őrrel kell ellátni, mert a kiragasztott veres ezédula nagyon kevés embert tart vissza attól, hogy a beteget meg ne látogassa. A ragály tova- hurczolásának megakadályozásapedigcsak úgy lesz lehetséges, ha a fertőzött házakat igazán el- zárjákj(őriztetik) s abba nemengednek senkit be és kijárni mindaddig, mig a fertőzött lakás fer­tőtlenítve nincs. Ha ezt be nein tartják, akkor jobb, ha semmit sem tesznek. Nem elég a halottak után fertőtleníteni, mert a halott sok embert, a népes temetések eltiltása foly­tán, úgy sem fertőz meg, hanem fertőtlení­teni kell a felgyógyult beteg után, mert ha ezt idején nem fürösztik, nem desinficiálják őt is, a lakást is, amelyben feküdt, úgy hámló bőrével csakhamar pajtásai közé kerül, azok­kal játszva, a szélrózsa minden irányában — főként rokonai és kis barátai közt — elhinti a ragály csiráit. Hogy ez a védekezés pénzbe kerül, az igaz. De egyrészt drágább az emberi élet és az egészség minden kincsnél, másrészt jobb is, olcsóbb is rövidebb időn át erélye­sen, bár drágábban, mint hosszabb időn át lanyhán és eredménytelenül védekezni. A fel­merülő költségek felét úgyis az államkincstár I fedezi. Mint gyulai különlegességet említjük még fel itt, hogy a városi közgyűlés egyetlen orvost sem választott be a közegészségügyi bi­zottságba, úgy, hogyannak nincs is több orvosi tagja, mint a két városi orvos, akik hivatal­ból tagjai a bizottságnak. A megválasztott hat képviselő pedig, egynek kivételével, meg sem jelent az összehívott közegészség­ügyi bizottsági ülésen. A városi vízvezeték ügye is napirendre került e napokban, a vármegyei alispán által e czólból összehívott szükebb értekezleten. Nem kivánunk e tárgygyal most bővebben foglalkozni, annyival inkább, mert sem a ki­vitel módozatai, sem annak mérve nem isme­retesek előttünk. Azt hisszük azonban, hogy ez nagy áldozatok nélkül nem lesz létesít­hető, másrészről általános csatornázás nélkül, nem fog lendíteni semmit a közegészségügyön. Kényelmi szempontból egyesek és pedig igen kevesen talán szívesen vennék igénybe a házba bevezetett vizet, de a hygienének csak akkor tennénk vele igazán hasznot, ha az elhasznált viz elvezetéséről is gondoskodni lehetne. Ez pedig a lakosság olyan megter- heltetésóvel járna, amire a mai nehéz viszo­nyok közt sem kedve, sem pénze nem lesz. A közigazgatási bizottság ülése. — Január 13. — A megalakulás, az albizottság tagjainak meg- választása képezte a közigazgatási bizottság ez évi első ülésének tárgyát, a melynek elején fájdalmas visszhangot keltett az elnöklő főispán előterjesztése, a melyben a bizottságnak hosszú időn át volt el­nökét Beliczey Istvánt parentálta el szép szavakkal. Javaslatához képest elhatározta a bizottság, hogy testületileg vesz részt a temetésen és a családnak rószvótiratban tolmácsolják együttérző fájdalmukat. Jelenvoltak az ülésen : dr. Lukács György fő­ispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltán főjegyző, Jantsovits Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza t. főügyész, dr, Zöldy János t. főorvos, Liszy Viktor kir. ügyész, Somossy Zsigmond h. pónzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. főmérnök, Haviár Dániel, Keller Imre, Varságh Béla, dr. Zsilinszky Endie, Rosenthal Ignáez, dr. László Elek és Ladies György bizottsigi tagok. Az ülés első tárgyát az albizottságok meg­alakulása képezte és pedig a következő módon : A fegyelmi választmány tagjai: főispán elnök, dr. Hajnal István, Ladies György, Haviár Lajos, Csák György, póttagok Keller Imre, Rezey Sylviusz. Árvaügyi felebbviteli küldöttség tagjai : al­ispán, főjegyző, árvaszéki elnök, tiszti főügyész, Ladies György, Haviár Dániel, dr. Zsilinszky Endre, Keller Imre, póttagok Varságh Béla, dr. Zsilinszky Endre. Erdőügyi aTEízöt'ísagi alispán" elnök, 'Keller Imre alelnök es Ladies György, Másodfokú erdei kihágást’ bíróság: főispán el­nök, gróf Almásy Dénes, Haviár Dániel, Ladies György, Geiszt Gyula, póttagok dr. László Elek, dr. Zsilinszky Endre, Varságh Béla és dr. Hajnal István. Munkásügyi albizottság : Geiszt Gyula, Koller Imre, Ladies György, dr. Zsilinszky Endre, pót­tagok Rosenthal Ignácz, Hajnal István, dr. László Elek, Varságh Béla. Pótadókivetési felszólamlások: főispán elnök, Keller Imre, Csák György, Haviár Lajos, Rosenthal Ignácz. Központi börtönvizsgáló bizottság: főispán el­nök, gróf Almásy Dénes, Keller Imre, Rezey Syl­viusz, Haviár Lajos. Járási fogházak vizsgálására Gyulán Keller Imre, Békéscsabán dr. Zsilinszky Endre, Szarvason és Gyomán Haviár Dániel, Békésen dr. Hajnal István, Szeghalmon dr. Zöldy János, Orosházán dr. László Elek. Az 1878. évi V. t.-cz. 43. §-ában megjelölt felügyelő bizottság tagjai Ladies György és Keller Imre. Helyettes tiszti főügyész dr. Ladies László. Törvényhatósági ipartanács: ifj. Kohlmann Ferencz, Sál István, Achim János, Weisz Mór, póttagok Dobay Ferencz, Heilinger István, Décsey József, Wagner József. Tanítói nyugdíj-bizottság: tanfelügyelő elnök, Haviár Dániel, Keller Imre. A közegészségügyi bizottságba kiküldettek Haviár Lajos, Bodoky Mihály és Szabados József. A vármegyei és gyulai árvaszék megvizsgálá­sára Fábry Sándor elnök, Keller Imre és Ladies György; a békéscsabai árvaszék megvizsgálására Jancsovics Péter elnök, dr. Zsilinszky Endre és Varságh Béla. A bizottságok megalakulása után dr. Bodoky Zoltán főjegyző felolvasta a következő alispáni jelentést: Méltóságos Főispán Ur ! Tekintetes Közigazgatási Bizottság ! A múlt évi deczember hóról szóló rendszerinti jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesz­tem elő: I. Közbiztonság, Az elmúlt hóban úgy a személy, mint a vagyonbiztonság állapota kedvező volt, a mennyiben az ember testi épségé és élete ellen csupán 3 járásban követtetett el bűncselekmény, 4 könnyebb és 3 súlyosabb természetű esetben, mig 4 járás és Gyula város területén a'személybiztonság egy eset­ben sem támadtatott meg, a vagyonbiztonság pedig 4 járás ég Gyulaváros területén lett megtámadva, mig 3 járásban a tulajdonjog ellen bűncselekmény egyáltalában nem követtetett el. A személybiztonság a következő 3 esetben voljsúlyosan megtámadva u. m. Békéscsabán deczem- betr 29-én Hugyecz János 19 éves legény Remes

Next

/
Oldalképek
Tartalom