Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-08-03 / 31. szám

31-fk szám Gyula, 1902. augusztus 3-án XXXIV. évfolyam. T ” 1 Szerkesztősig: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre .... 5 „ . — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. ________________________ Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. ISodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. r i Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 20 fill. L______ Ar atás után. v_ A hivatalos statisztikai kimutatások és az általános meggyőződés szerint Magyar- ország ez évben elég bő aratásnak örülhet. Az igaz, hogy sok esztendő óta nem volt már a hires magyar talajhoz méltó aratásunk; de hát, ha a cséplésre, nyomtatásra kedvez az idő, ha az árak nem lesznek nagyon rosszak és ha még néhány egyéb feltételezés jól üt be, akkor az idén a mi szegényes vi­szonyaink közepette jelentékenyen nagyobb jövedelme lesz az országnak az aratásból, mint már közel évtized óta ahhoz jóformán hozzászoktunk. Azt tartjuk, hogy a magyar, ha jó dolga van, nem igen törődik a holnappal. Mert hát „annyi balszerencse közt* nem sokszor volt alkalma a magyarnak a jóléthez hozzászokni. Ehhez a jónak mutatkozó (bár még kész haszonra távolról sem váltott) aratáshoz is olyan hosszú koplalás után jutottunk, hogy már már a czigány lovának a sorsától féltek BÖtétben látó nemzetgazdászaink. Mindazon­által azt hisszük, hogy inkább még szorgo- sabb körültekintésre, mint különös örömre van okunk. Es ha visszagondolunk arra, hogy milyen nehéz érzésekkel mentünk át egyik rósz esztendőből a másikba, mennyire szorí­tott bennünket az idők mostohasága a meg­fontoltabb számításra, az életküzdelemben való szívósságra, azt kell feltételeznünk, hogy a jól fizető buzakalász nem hegyen-völgyön lakodalmat fog kelteni a magyar nép köré­ben, hanem inkább újabb ösztönt fog adni arra, hogy a gazdaságunkban fekvő tőkét még jobban kihasználjuk s annak gyümölcsei­vel éppen olyan aggodalmasan bánjunk, mint a rósz időkben. Igen szomorú volna, ha az a nehéz is­kola, a melyet évtizedek óta járunk s a mely­ből egy jó aratás ugyan nem képes bennünket kirántani, nem adta volna meg nekünk ezeket a tanulságokat. T A R C Z A. Az aradi színtársulat.* Zilahi Gyula. A legnépszerűbb színész széles e hazában. Abban az óriási színész- kultuszban, amelynek mostanában minden új­ságolvasó, szinházjáró óriási mértékben hódol: nagy szó ez. Mert nemcsak a szinészkvalitások erős mértékét bizonyítja, hanem azt is, hogy a nagy talentuma nélkül is sokan szeretnék Zilahi Gyulát. És a jóságos, derült kedélye, bőséges humora, érző szive a legjobb magya­rázója azoknak a nagy sikereknek, amelyeknek az emlékével most Aradra távozik a Nemzeti Színházból. Szín észkedésének ez a második határköve jelzi tehetségének hatalmas kiforrását. Amig a Nemzetibe került, a Sturm és Drang korsza­kában még talán ő maga sem tudta határoz >t- tan, hogy a pályája útja merre vezesse. Mert Zsül, a bohó ifjú, a tragikus, drámai szerepek­nek nagy előnyt adott a komikus szerepek fö­lött. És Aradi Gerőre, az ő első igazgatójára nagyon haragudott, mert nagy komikust fede­zett fel benne. Egy-egy víg szerep eljátszása után hazament és mulatott úgy, mint az egy­szeri udvari bolond, aki a fényes udvart meg­nevettette, aztán a kis kamrájában sirt. Ez volt az ő mulatsága. Amikor aztán érezni kezdte, hogy az az erő, ami benne van, az veleszületett talentum és hogy a tragikus szerepeiben is komikus hatása van, hátat fordított Zilahi a vérnek, sóhajoknak, gyiloknak és egyéb drámai szer­számoknak. Komikus lett jószántából. O azt hiszi még ma is, hogy a kényszerű­ség vitte erre a térre. Pedig ez a „kénysze­rűség“ ösztön volt. Az alakok rengeteg sorát * „A vidéki szinészvilég Írásban és képhen“ czimü könyvből. Felületesen ítéli meg a magyar mező- gazdaság termelési viszonyait az, a ki azt hiszi, hogy Magyarországon kalászosok aratása abszolút döntő befolyással van a magyar föld jövedelmezósérQ. Mert hiszen a közép- és nagyüzemben már hosszabb idő óta jelenté­keny tért foglalt állatgazdasági és napról napra több olyan nagyobb gazdaságunk lesz, a melynek hasznát nem a gabonatermés, hanem az állattartás, hizlalás és értékesítés dönti el. Jóformán csak a parasztgazdaságok azok, a hol a kalászos adja a föjövedelmet, azaz, hogy jövedelem akkor van ha a gabona- termés jól beüt és a fölösleg jól elkel. Az nem is lehet máskép, mikor a parasztgazda­ságok túlnyomó nagy részében a kukoricza, búza vetésforgó uralkodik. Ma már azt is tudjuk, hogy ennek a gyarló gazdálkodásnak nem egyedül a megszokotthoz való ragaszko­dás az oka, hanem az is, hogy a paraszt­birtokok jelenlegi szétdaraboltsága mellett több munkával járó gazdálkodási rendszert űzni bajos lenne. De ha tudjuk is mindezeket, ebből nem következés, hogy továbbra is nyugodtan vár­juk, mig megint 7—14 sovány esztendőre jön egy kövér. A magyar parasztbirtokokon a jó aratások ritkulásának legfőbb oka két­ségtelenül az időszakos talajkimerülés. Tudni­illik az egyoldalúan igénybevett föld minden kényszerítés daczára is pihen és adja a rósz terméseket, mig azután néhány évi hiába való erőltetés után mégis csak ugarnak hagyja a gazda, akkor megint erőre kap^és segítve a különben kedvező időjárástól is, egy-egy évben becsületesen jutalmazza művelője fá­radságát. Az idei jó aratás, ha a gabnaárak ala­kulása csakugyan jónak fogja igazolni, ad­hatna eszközöket a vázolt állapot megváltoz­tatására. És pedig azért, mert minden gaz­dasági haladáshoz a munkán kívül tőke is kell. Az idei több jövedelemnek első sorban ily tőkéül kellene szolgálnia. teremtette meg aztán Zilahy művésziesen. Kü­lönösen ezelőtt tizenhárom évvel, amikor a Nemzetihez került, óriás szárnycsapásokkal vitte előre a tehetsége, a művészete, a nagy alakitó ereje. Könnyű volt neki sikert aratnia. Minden szerepébe beletette a lelkét, amely édes,* zama­tos, derűs. A szerep is ezekkel a jelzőkkel' ékeskedett aztán. Azt mondták : — Milyen művész! Pedig nem is volt művészet, amit produ­kált. Csak a lelkét, a saját énjét lopta meg. Az igaz, hogy ahhoz olyan lélek is kell, mint az övé. Most Aradon ismét komoly szerepre vállal­kozik : direk torságra. Akik nem szívesen látják, hogy a fővárosból távozik, még azok is nyu­godtan bocsátják útnak Zilahit. Olyan városba megy, ahol a művészet régóta barátságos ott­honra lelt és amit Zilahi a direktor eleinte talán gyengén végezne, ahelyett kárpótlást nyújt Zilahi, az ember és Zilahi, a színész. Nagy két ur ez, a támogatásuk javára lesz a direktornak és a magyar szinmüvészetnek is. Vele megy a felesége, Singhoffer Vilma, ez a finom, müvészlelkü asszony, akinek a cso­dás meleg, bársonyos hangja Aradon is feltét lenül babérokat arat. A művészete pedig, amely legutóbb avval váltott ki őszinte elismerést a kényes ízlésű fővárosi közönség leikéből, hogy az operák ko­moly teréről a könnyed operett szolgálatába szegődött, ezeket az elismeréseket bőségesen gyarapítja majd Aradon is. Mert művésznő ez az asszony a szó legnemesebb értelmében. Csiky László. Huszonegy esztendeje, hogy szolgálatába állott a szinmüvészetnek s lelkese­déséből nem kopott le semmi. Most is annyi fiatalos hévvel szereti a szép Táliát, mint ami­kor a mézesheteit élte vele. Ezek a mézeshetek tulajdonképen a küzködés időszakát jelentik, de azért felejthetetlenül kedvesek előtte. Szere­Arra gondolunk ugyanis, hogy a szép eredmónynyel dolgozó tej, vaj, tojásgyüjtö és egyéb ilyen termelési szövetkezetek most már nagyobb erővel alakulhatnának; szapo­rodhatnék a kis gazdaságban legjobban fizető állatállomány, t. i. a baromfi és a sertés, mertegy kis pénzecske maradhatezen czélokra. Sőt azt hisszük, sok helyütt a birtok- rendezési költségekre szükséges pénzt is ki­adhatja az idei aratás. Röviden: a jónak jel­zett termés csak akkor lesz áldásos, ha jöve­delem íölöslegét a kisgazdák termelési viszo­nyaik javítására fogják felhasználni. Igen örülnénk, ha a meglevő gazdasági szakszer­vezetek rövidesen az eddiginél erélyesebb akciót indítanának a mondott irányban. Békésvármegye legtöbb adótfizetök ideigle­nes névjegyzéke 1903-ik évre. Gróf Wenckheim Frigyes Okigyós 156742*88 Gróf Wenckheim Géza Gerla 28255*81 Gróf Almáay Dénes Gyula 26638*53 Gróf Károlyi István Nagyszénás 22962*06 Horgosi Kárász Imre Szeghalom 22352*24 Báró Kőnigswarter Hermann Csabacsüd 20270*17 Gróf Wenckheim Dénes Doboz 19203*66 Gróf Apponyi Albert Budapest 17523*84 Geiszt Gyula Kondoros 14025 71 Geiszt Gáspár Kondoros 12379*42 Sváb Károly Pnsztaszenttornya 11241*80 Gróf Bolza Pál Szarvas 10653*32 Gróf Wenckheim István Gyula 9933*03 Gróf Károlyi Mihály Nagyszénás 9607*65 Gróf Bolza Géza Szarvas 9411*— Gróf W enckheim—Ferencz Gyula------ 9215’— Bá ró Harkányi János Öcsöd 8416 69 Gróf Wenckheim-Hoyos Fülöp Körösladány 7726*39 Báró Hirsch Mór Kondoros 7509*27 Gróf Csáky Albin Szarvas 7156*07 Jurenák Sándor Pnsztaszenttornya 6755*33 Báró Inkey István Békéscsaba 6669*38 Gróf Blankenstein Pál Köröstarcaa 6052 30 Gróf Zselénszky Róbert Orosháza 5641*48 Szalay Gyula Békéscsaba 5635*30 Léderer László Öcsöd 5134*81 Schwartz Jakab Vésztő 4674*69 Léderer Rudolf Békésszentandás 4532*49 Pfeifer Antal Békés, Beliozey Géza Békéscsaba Baumgarten Pál Pusztaszenttornya Gróf Blankenstein János Köröstarcsa Rosenthal Ignácz Békéscsaba Székács József Pnsztaszenttornya Wolfiinger Miksa Békéssámson Baumgarten Lajos Pusztaszenttornya Szántó Dezső Pusztaszenttornya Kliment Z. János Békéscsaba Székács István Pusztaszenttornya Ifj. Dérczy Péter Szarvas Koczlszky Mihály Békéscsaba Dr, Salgó József Gyónta Deutsch Arthur Szeghalom Mikolay Mihály Szarvas Schwarcz Ferencz Fiizesgyarmat Dr. Szalay József Hódmezővásárhely Szalay József Békéscsaba Báró Harkányi Károly Endrőd Boros János Köröstarcsa Horgosi Kárász István Szeghalom Ravasz József Pusztaföldvár Péter András Szeghalom Novák Kamill Gyula Omazta Gyula Békéscsaba Gróf Wenckheim Henrik K. Schriftart József Gyula Justh Gyula Pusztaszenttornya Farkas József Csorvás Tóth Lajos Öcsöd Reisner Emánuel Gyula Janurik Pál Szarvas Rau Adam Mezőberény Kitka János Csaba Ravasz István Orosháza Fábry Károly Békéscsaba Dr. Papp József Szeghalom Tolnay Ferencz Öcsöd Basch Simon Füzesgyarmat Nemeskey Andor Békéscsaba Kliment János Békéscsaba Prág Lajos Csorvás Reck Géza Szeghalom Miklya Z. György Békéscsaba Braun Mór Gyula Uhriu Imre Endrőd Beliczey Rezső Békéscsaba Lebóczky János Tótkomlós Gyulai József Körösladány, Wagner Ferencz Gyula Prág Bonifácz Csorvás Vámos Sándor Köröstarcsa 4480*44 4392*92 4019*41 3782*87 3632*77 3624*20 3333*20 3233*35 2830*76 2757*99 2713*65 2613*63 2607*64 2565*12 2431*80 2289*13 2228*02 2188*89 2178*23 2156*33 2136*92 206314 2049*03 1942*26 1920*39 1905*12 1864*67 1753*25 1735*92 1715*92 1687 19 1626*46 1623*45 1606*65 1604*23 1568 36 1548*90 1523*32 1516*49 1511*26 1511*06 1498 36 1468 49 1461*34 1412*23 1391*56 1359*69 1353*57 1352 22 1315*83 1303*16 1291*74 1277*08 tettel gondol a megállapodott színész arra az időre, melyet első igazgatójánál, a hírneves Szathmáry Károlynál töltött, mint kezdő szí­nész, Siófokon. A gázsi sokszor a napi rövid­szivarból állott, de azért ennek füstkarikáin át boldogitóan integetett át a jövendő. A füst­karikák álomképei beváltak. Csiky a vidék is­mert nevű drámai színésze lett 1 szivében szép sikerek emlékét hordja, melyek az ország min­den nagyobb városával kapcsolatosak. Megfor­dult Kolozsvárott, Pozsonyban, Kassán, Ara­don, Szegeden, Debreczenben, Budán Ns még egy sereg város színpadán és -most másodszor lép az aradi közönség elé. A drámai hős sze­repét tölti be, melyre jelenleg a vidéken olyan kevés tehetséget találnak az igazgatók. Zilahi, ki rendezőnek is megtette, sokat vár tőle s szép színészi múltja biztositéka is annak, hogy a drámai előadások erőssége lesz. Hogy a huszon- egy év alatt milyen szerepekben lépett fel, ha csak azokat emlitenők, melyek a siker fényétől emlékezetesebbek előtte, egész sorozat volna. E helyett ide iktatjuk, amit 6 maga irt szere­peiről egy alkalommal: „Hogy melyik szerep kedvesebb nekem, erre nehéz a felelet. Sze­retem általánosságban mind, de mégis ha rajtam állana, csakis Shakespeareket játszanám ; ezek hús és vérből vannak alkotva, eljátszásuk a müvészlélek öserejót, tehetségét igénylik, mert minden újabb fordulatnál szebb és drágább gyön­gyök merülnek fel a mélyből s ragadják, el csu- dás varázsukkal az alkotó művész lelkét! Aki Shakespearet igazán tudja hirdetni: leborulva imádom 1“ — • Aki igy beszél, annak nem esett lelkesedése rovására a huszonegy éves színészi múlt. Gázon Béla. A társulat legeslegifjabb tagja. A művészet Benjáminja, ahogy ön nagát nevezte. Most jött ki az Akadémiából, az iskolából egye­notfán a? orarli axixtEiadra lén TCiilnn.hfín lírai szí­nész, szerelmesnek és hősnek készül. Az már jó jel, hogy Zilahi szerződtette, bizonyosan lát benne valamit. Győré Alajos. A „régi iskola“ legtipiku­sabb képviselője. És vannak szerepek — amiket 6 játszik — azokban az kell. Nem először jár Aradon. Akkor lett színész, tizenhét éves korá­ban, mikor 1875-ben megnyílott a Népszínház; nem sokára onnan vidékre került s Aradon tizen- négy év előtt járt, mikorában itt megbukott Mosonyi. Legutóbb egyfolytában kilencz télen át Miskolczon működött. Mivel gazdasági főnök is, keveset - fog játszani, tán néhány masszív apa- és jellemszerepet. Brankovics Györgyöt, Thuránt, Rantzaut, Zrínyit. Juhász Sándor. Baritonista, széles körben ismert neve van a vidéki színészek között, de Aradon még nem járt. Mindig lekötötték a di­rektorok, mert nagyon „használható“ tag. Azt mondják — amit nem minden színészre monda­nak — hogy minden kis szerepet épugy megtud és megszokott játszani, akár a legnagyobbat. Operában, operettben és népszínműben egyaránt nagy hasznát fogják venni. Mariházy Miklós nerc régen jár azon a pályán, melyet jogosan nevez a sablon tövises­nek. Rátalált a tövisre, amikor először akart tépni a siker rózsafájáról. Úgy esett, hogy kezdő létére, amint azt maga is bevallja, eltévesztette az utat I elindult azon, ahol a neki legkedve­sebb szerepkör sikerei integettek. Tagadhatat­lanul ez volt számára a legcsábitóbb ut, mely azonban megtévesztette. Más. önmagát áltatva, tovább ment volna ebben az irányban, avagy pedig gyengén lemondott volna az akadály előtt, különösen — amint ez Mariházyra áll — ha sok más pálya van nyitva előtte, ö azonban, erős leikéről tanúskodván ezzel, megkezdett egy ma­Ijap'u.n.lE mai számálioz fél i*v melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom