Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-04-20 / 16. szám
16-ik szám. Gyula, 1902. április 20-áxi XXXIV. évfolyam. Szerkesztőség: Templom-tór, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. L __________ Tá rsadalmi és közgazdászaiéi hetilap. f----------------1 Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. ltodokj Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Kyilt-tér sora 20 fill. Gyula városa helyzete és szükségletei. ii. A Gyulával szemben mostoha, mondhatni csaknem ellenséges utpolitika nyitánya az abszolút korszakra, az ötvenes évek derekára esik, amikor a tiszavidéki vasút épült. A szol- nok-aradi .helyes útirány Mezőberény, Békés, Gyula, ótlaka, Mácsa, Kurtics lett volna; tagadhatlan tény, hogy a vonal igy is volt tervezve. Nagy tévedés azt hinni — amit pedig sokan kizárólag mint Gyula városa könnyelmüségétés vakságát hirdetnek—hogy a vasút ily irányban való kiépítése tisztán .Gyula városa ellenzésén szenvedett hajótörést. Még nagyobb tévedés azt hinni, hogy Csaba viszont valami erősen áhítozott volna a vasúiért 8 hogy az ő érdeme lenne, hogy tényleg állomás lón. Az igazság az, hogy Csaba ép úgy, sőt még dühösebben tiltakozott a vasút ellen mint Gyula, amint az akkori felfogás szerint a vasúttal szemben országszerte minden község, sőt minden nagyobb város lakossága is ellenséges érzületet táplált és lehetőleg igyekezett tőle szabadulni. Lehetőleg, ismételjük, mert az ötvenes esztendőkben nem igen respektálták a felsőbb hatóságok a városok ellenszenvét, mert ha respektálják, akkor — ismételjük — a csabai ellenségesebb hangulatot még inkább figyelembe vehették volna mint a gyulait. Szegény néhai Boros bíró, akit bűnbakul emlegetnek, mintha az ő oppozicziója okozta volna, hogy Gyula helyett Csaba lett vasúti állomás, sokkal kisebb pont volt az akkori hatalmasságok szeme előtt, sem hogy az ő nézete vagy az ő akarata akár egyik, akár másik irányban döntő lett volna. Egészen más körülmények és főleg egészen más emberek akadályozták meg a gyulai vasúti állomást, mint a város akkori birája s elöljárósága. Gyulának fátuma volt, hogy úgy történt, de maga a város ártatlan volt benne. Annyi azonban tény, hogy a közönség T Á. R O Z A. Emmuska nevenapjára. (1902. április 19.) Ami a lelkemben, ami szívem mélyén Hosszú idők óta szunDyadozik békén, Ezernyi sok dallam, lágy zenéjű ének Ezeu a szent napon ajkaimra téved 1 . . . . .. Szomorú temető mesemondó fája, Hajolj szelíden az Emmuska sírjára 1 . . . Susogj neki halkan édes tündérregét, Csicsergő pacsirta, Isten madárkája, Szállj oda dalolva sötét fejfájára, Tavaszi virágok kékszemű ibolyák, Viruló lepellel fedjétek a porát 1 . . . Törj arany napsúgár a hanton keresztül, Hátha piczí szíve új életre rezdül, Hát bogy ha megérti imádkozó szavam S fölmosolyog ajka még egyszer boldogan I . .. Én jöttem el édes, én vagyok itt nálad, óh l ha csak egy perezre újra láthatnálak, Nem lenne boldogabb nálam a világon 1 . . — Ébredj fel csillagom, fényes napvilágom I — Mozdulatlan alszol, örökös az álmod, Hová is jutottunk, látod édes, látod t . . . Fényes menyországból vigasztalan gyászba, Nagy szomorúságba, nagyobb árvaságba 1 .. . Mindörökre elvált mindakettőnk útja, Egymásra lelünk-e ? Ki tudja, ki tudja 1 ? . . . Vagy a síron túl sem lehetsz többé velem, Nincs a halál után boldogság, szerelem?... Vigasztalj meg Uram a Te nagyságoddal, Nyugtasd meg a lelkem örök jóságoddal 1 Ezen a szent napon adj szívembe hitet, Hadd szívjam magamba a Te igéidet I . !! — Földi útaimban taníts meg remélni, Hordva a keresztet bizalommal élni: Hogy a kik szerinted éltek és meghaltak, Fellelik azokat, kik övéik voltak I .. . Székely Sándor. nagy része akkor örült rajta, hogy „elmúlt tőle a keserű pohár“ és az is tény, hogy Csaba pedig irigykedett Gyulára, amiért ez meg tudott szabadulni a vasúttól, amely tiltakozásuk daczára „rájuk lett büntetve.“ A hetvenes esztendők végén vetették fel lapunkban a kisjenö-gyula-békés-mezöberényi vi- czinális vasút eszméjét. Meg is volt rá az előmunkálati engedély és Gyula s Békés városok együttes költségén elkészült az előleges terv és költségvetés is. Alig ösmerünk, sőt határozottan állítjuk, hogy az arad-borosjenőit is belÓ8zámitva, ennél életrevalóbb, egészségesebb viczinális vonal sem azelőtt, sem azóta nem épült az egész országban. De ez egyrészről pártpolitikai okokból, másrészről Gyula városa elleni elfogultságból és indokolatlan gyülölsógből bukott meg; akkoriban ugyanis hatalmas megyei emberek mindent elkövettek, hogy valahogy ne létesüljön. Minden erejükkel és befolyásukkal favorizálták helyette a kisjenő-kétegyházi vonalat, nem is titkolván, hogy százszor szívesebben veszik és mozdítják elő, hogy a kis Kétegyháza község legyen vasúti góczpont, mint a vármegye székhelye, Gyula városa. S a kisjenő-kétegyházi vasútvonal hihetetlen mértékben megkárosította Gyula városát, mesterségesen elterelve tőle azta forgalmat, mely Arad vármegye északi részéből századokon át természetszerűleg feléje gravitált. Erős rekompenzáczió lett volna a kisjenő- kétegyházi útvonalért az alföldi első állami transv-ersális kőut az esetben, ha Gyuláról Nagy-Zerindre vezettetik. Ez volt a kormány eredeti terve is, ez volt a közérdek és sok vasúti állomással nem biró fajmagyar arad- megyei község vitális érdeke is. Ennek is meg kellett buknia pártpolitikai okokból. Mert csakis rideg pártpolitikai okok voltak, amelyek a minisztert saját eredeti, helyes konczepczió- jának elejtésére § a transversalis útnak oly községeken keresztül való vezetésre rábírták, mely községek vasútvonallal is össze vannak kötve egymással. És mindezt azért és kizárólag azért, hogy a Lunkaság, melynek kis- jenővidéki forgalmát már a kisjenő-kétegyházi vasútvonal terelte el tőle, a nagyzerindi oldalon valahogy ne kapjon tisztességes kőut összeköttetést természetes forgalmi helyével fás piaczával: Gyulával. A barakonyi vasút. Meglehetősen hosszú története van már ennek a még csak papiroson létező vasútnak. Tudvalevőleg először magán-vállalkozók kértek és nyertek előmunkálati engedélyt egy Gyula és Barakony között építendő rendes nyomtávú vasútra. Az általuk tervezett vasút költségeinek biztosítása eleinte kedvező kilátások között indult, de azután megakadt a dolog és mikor Gyulaváros kétszázezer koronás hozzájárulását kilátásba helyező határozatát visszavonta, végkép le is került ez a vasút a napirendről. Közben kísértett azon a vonalon kőút építésének gondolata, de nem lóvén remény, hogy ennek költségeit akár az állam, akár az érdekeltség viselni fogja, ez a különben nagyon is életrevaló eszme — sajnos — nem valósult meg. Mikor azután a Békéscsaba és Kovácsháza között üzembe helyezett alföldi első gazdasági vasút a keskenyvágányu vasutak- nak ily viszonyok mellett a rendes nyomtávú vasutak fölött való nagy előnyét kétségtelenné tette, és a mikor Békésvármegye törvényhatósága Békéscsaba — Békés—Vésztő között ily keekenyvágányú vasút épitése iránt mozgalmat indított, ennek a vasútnak létesítésére a vármegye által kiküldött bizottságban vettetett fel az indítvány, hogy a gyula—barakonyi vasút is keskeny vágánynyal lótesittessék. Vármegyénk törvényhatósága áthatva ezen vasút létesítésének úgy a vasút által érintendő vidék, valamint a vármegye érdekére kiható nagy fontosságától, magáévá tette az eszmét és a gyula—barakonyi vas- útra előmunkálati engedélyt kért a kereskedelemügyi ministertől, aki azonban annak i kiadása előtt több irányban és főleg a te- t kintetben, hogy az építési költségek bizto- 1 sitása remélhető-e, felvilágosításokat kért a vármegyétől, szóval a vármegye még nem kapta meg azt az engedélyt, a mit bármelyik magánosnak és minden nehézség nélkül is meg szoktak adni. • Azóta — meglehetős régen — alszik az ügy. A vármegye bizottsága intézkedett : a minister által kívánt felvilágosító adatok ; beszerzése iránt, de ez ideig ebben a dologban tudtunkkal semmi érdemleges nem történt. Es most előttünk fekszik egy kis füzet, eljutott hozzánk egy hir, amelyekből megtudjuk, hogy a gyula—barakonyi vasútat halálos veszedelem fenyegeti. Az arad-csanádi 1 vasutak részéről ugyanis széleskörű mozgalmat indítottak meg egy Kisjenőtől Barakonyig vezetendő keskenyvágányú vasút létesítése iránt, a mely vasút ugyanazokat a községeket érintené, melyeket az eddigi tervek Gyulával akartak összekötni, más szóval lehetetlenné tenné a gyula—barakonyi vasutat. A jelzett kis füzet ezt a tervet ismerteti részletesen és tartalma a legutóbb Kis- jenőben megtartott értekezleten olvastatott fel. A kérdésnek reánk nézve való nagy jelentőségénél fogva bő kivonatban közöljük a füzet tartalmát a következőkben. * ffj É A tervezett vasútvonal az arad-csanádi vasutak Kisjeuő-Erdőhegy állomásából kiindulva a Körösön át Bököny major mellett, Nagy-Zerind déli sarkához vezetne, a hol Nagy-Zerind, Feketegyarmat és Tamásda községek részére egy állomás létesittetnék. Innen a Treztie major érintésével a Tőzön át Miske község keleti oldalán építendő állomáshoz, majd a Vadász és Simonyfalva között létesítendő állomáshoz, innen délkeleti irányba Seprős északi sarkához, majd északkeleti irányba Apáti déli oldalához, végül a Barakony község nyugati oldalán létesítendő végállomáshoz vezetne a vonal. Kisjenő és Miske községek között két módosítást vesz kombináczióha a tervezet; Udvarló és férj. Azt hiszem nem Aliitok valótlant, midőn kimondom, hogy a fennt leirt szavak kellemes hangzásuak a fiatal hölgyvilág fülében. Ez a kát szó legkiválóbb jelentőségű egy nő életében. Mennyi ábránd, fellegtelen öröm, földi menyországgal kecsegtető remény 1 — számtalan kiábrándulás, bú, fájdalom, végzetes elkeseredés, teljes elcsüggedés fűződik e két szóhoz ?! Udvarló és férj ! hány vígjáték, hány dráma kimeríthetetlen kútforrása. Valóban e két fogalom oly állandó és nagy anyagszállitója a szépirodalomnak, hogy ha — abszurdum — megjönne egyszer az idő, amikor az írók és költők kirekesztik őket a liferánsok sorából, — üres volna a regényvilág, puszta és sivár, mint ősszel a letarolt mező, — De külömböztessük meg e két szót. A statisztika rideg álláspontjára helyezkedve, no meg a kávés nénikék, a gondos mamák bölcs tanácsait számbavéve és az eladósodott apák szigorú figyelmeztetéseit respektálva, be kell vallanunk, hogy a „férj“ nagyobb keresletnek örvend, mint a regényes hangzású és becsű riválisa : az udvarló. Igen, ama krónikások, kik majdan szent hivatásuknak tartandják ékes tollúkkal megörökíteni a hálás utódok számára a 19-ik század végének minden mozzanatát, lelkiismeret furdalás nélkül bejegyezhetik ezt: a „középosztály leányainak nevelése roppant eltévesztett. A fényűzés és ennek hű bajtársa a dologtalanság nagyon e! vala harapódzva e rétegben és ennek következtében a nagyravágyás, a hiúság és a kaczérság minden rósz tulajdonsága beférkőzött a leányok szivébe. E kort karakterizálja az immár közmondásossá vált triviális kifejezés : a férj hajhászat.“ Tudjuk mindnyájan, hogy a férjre vadászó vén leányok állandó alakjai a 10 krajezáros viczcz- lapoknak. Tudjuk jól, hogy ezer és ezer faragatlan tréfát faragtak már az úgynevezett l álókivető leánj'okra és mamákra. És mit tesznek a nők ilyenek láttára, hallatára? Nevetnek a nevetőkkel. Zizi a kéjtől és örömtől szinte kiszáradt torokkal — elbeszéli „egy bizalmas körben,“ hogy a farsangon mily vehemens — de külömben egészen eredménytelen attakot intézett Mimi (modern nevek) az egyik daliás törvényszéki biró ellen. — Zizi pe dig kitevén lábát ama bizonyos „bizalmas körből, I ott hirtelen összesúgnak és kaczagva említik, 'hogy Zizi is sántikált efféle dologban a báli saison alatt. — Oh baráti őszinteség, oh felebaráti szeretet, hol vagyon a te országod ? I — De hát vájjon miért szolgáltak rá Gatal hölgyeink, hogy oly tiszteletlen és némi tekintetben megalázó megjegyzésekkel kísérjék lépteiket? — Talán mégis a nevelés lesz ennek az oka. Némileg a mostoha szocziális viszonyok is — — de a nevelés főképpen. — Igen, a középosztály leányai nem azok az egyszerű, igénytelen takarékos, okos, müveit háziasszonyok többé. Köztük is grasszál a modern stréberkedés egy bizonyos fajtája. Nem tudják megtalálni az úgynevezett arany középutat, mely a lelki műveltség és a munka, a tudomány és az élet közt elvezet. Sokan azt hiszik, hogy úri származást csakis a henyeség, dologtalanság által lehet manifesztálni. Akár hány asszony, mert olvasott egy rakás jó és kevésbé jó regényt, már annyira műveltnek gondolja magát, hogy glacé keztyüben takarít és főz. Fi-donc efféle cselédmunkát csak nem végezhet egy müveit asszony pusztakézzel! Nőink nem elégednek meg azzal, a mit a sors feléjük kínál önszántából, de szárnya nő nagyravágyásuknak, képzeletük lázasan foglalkozik és önelégülten kéjeleg szalonok, fogatok, bálák, egy rakás cselédség képében. — És ha e fantázia szülte képek nem valósulnak meg, akkor ? — Várnak bizonyos ideig, de ha már a vén leány szomorú, vigasztalan fogalma ott kezd sötétleni a láthatáron, szürke felhő gyanánt és a bálák, családi stb. estélyek dédelgetett ked- vencze más ragyogóbb csillagoknak kénytelen helyet engedni, melyek intenzivebb és sugárzóbb fényükkel teljes homályba burkolják az ő egyéniségét — — nos hát akkor, mert már az utolsó udvarló is gyáván megfutamodik a ház küszöbén, — akkor indul férjet keresni ő j Az udvarló egy általánosan kedvelt alakja a társadalomnak. Épp oly otthonos a falusi berkekben, mint a szalonok parkettjén és a budoárok illatos légkörében. • Pista az egyszerű nép gyermeke, vasárnap, ünneplő köntösében kihúzva oly nyalkán lépked és oly epedő pillantásokat vet a mellette haladó Juczikájára, hogy megirigyelné akár hány bon vivant, jogász ficsur, vagy dragonyos hadnagy. Az udvarló egy nagy alkatrészét kilölti a nők éle1 ének. Pedig alapjában véve nincs is komoly becse e fogalom képviselőinek. Mert a bölcs élettapasztalat azt mutatja, hogy rendesen a leghevesebb udvarlók, kik a szerelem minden elgondolható frázisát már elkoptatták, elnyütték, akár a szegény ember mindennapos lábbelijét — a házasságtól teljesen idegenkednek. És a leányok, kik körül egy egész tábor képződik a bókoló, az alak’skodó bősökből, mily lenéző megvetéssel, mily fennhéjázón nézik végig ama szerencsétlen társnőjüket, kinek esetleg kevés jut az általános hódolatból. — Hiába, a hiúság az emberiség általános hibája. Ugyan kérem hölgyeim és uraim, ne ámítsák egymást azzal, hogy a szív inspirálja szavaikat, mikor azok csak a megszokott, minden komolyságot kizáró frazeológia többé, kevésbé sikerült termékei! Ijap1a.1a.l5: zaaai sssá,iaa.ábla.©z egrész iv aaaellélslet van csatolva.
