Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-03-30 / 13. szám
13-ik szám Gyula, 1902. márczius 30-án XXXIV. élfolyam T~ Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. —fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. I lk ______________Á Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik mindek vasárnap. Felelős szerkesztő: 3KZ óHn Dávid. f----------------1 Ki adóhivatal: Templomtér,- Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. _____________________ Nincsen itt. Feltámadott.1 „Nincsen itt. Feltámadott.“ Ez örömhír lón szálló ige az első husvét reggelén . . . E szóval köszöntötték egymást az emberek. Egyik szívben az öröm lángja lobogott fel, a másikban megdöbbenés érzete ébredt e szó zengzetére . . . Csoda történt, minőt még nem látott emberi szem, nem hallott fül... Megnyílt a sir, visszaadta halottját! . . . . Boldog volt az emberiség, míg a halál nem aratott felette diadalt; megdöbbent a szív, midőn először látta az ember embertársának véglehelletót, midőn első áldozatát hozta meg a sírnak . . . Bánat árja járta át a szerető sziveket, mikor Jézus „szenvedett, meghala és elte- mettetett“, de annál édesebb öröm ragadta meg a lelkeket midőn „feltámadott a Krisztus.“ Közel két ezer év választ el bennünket azon időtől, midőn „boldogok“ voltak „azok, kik láttak és hittek“, de ma is „boldogok“ vagyunk, „kik nem láttuk a csudás eseményt, de hiszünk“ . V. Sem a bebalzsamozott, sem a megrotba- dott holttestek a sírból e földre többé vissza nem tértek, azokat sem könyhullatás, sem zokogás jajszava sirjokból fel nem támasztotta, csak Jézus támadt fel halottaiból s „azoknak,kikelaludtanak lett első zsengéje“ ... Egyetlen felbontott sírnál sem hangzott másutt az öröm eme szava: „Nincsen itt. Feltámadott,“ csak Jézus sírboltja viszhan- gozta ezt! . . . Ennek emlékezetére szentelünk ma örömünnepet, mert „E nap az, melyet az Ur rendelt. örvendezzünk és vigadjunk ezen“ . . . Ki írhatná le ama hatást, melyet Jézus feltámadása gyakorolt az akkor élt emberekre ! . . . Miként Jézus halálakor megrendült a föld, meghasadozott a templom kárpitja, midőn az emberiség jóltevője a halál harczát vívta : úgy a feltámadás napján örömdaltól rezdült meg a szivek búrja, a már-már roskadozó hit temploma megújult, szilárddá lön újra . . . A tanítványok, kik meghalni látták a Mestert, megrettenve elszóledtek, szivök minden reménye szétoszlott, mint füst és pára ; de mikor jött a feltámadás, újra éledtek, hittek, reméltek s bátorság váltotta fel az előbbi félelmet s »valának* ismét „egy akarattal együtt“ . . . Hogy némileg fogalmat alkossunk magunknak a tanítványok e lelkiállapot átalakulásáról, tekintsünk meg lelkiszemeinkkel egy olyan családot, melynek fejét, éltetőleikét, tanácsadóját keserves jajszóval megsiratva, temettek el sírba s midőn három napon át emésztő fájdalom dúlt az árván maradt szivekben, bánat-köny hűlt a szemekből szünetlen, egyszer csak jön az örömhir, hogy a megsiratott, meggyászolt halott ime él, feltámadott . . . Ti busongó özvegyek, árvák, gyermekeiteket elvesztett szülők feleljetek: ily örömhírre miként dobbanna mega ti szivetek... Jézus feltámadása az egész emberiségnek öröme, mert ebből kifolyólag vehetjük ajkainkra amaz éneket: „Nincs már szivem félelmére, nézni sírom fenekére, mert látom Jézus példájából, mi lehet a holtak porából.“ Hadd domboruljanak hát a sírok, hadd tomboljon, zúgjon felettünk az enyészet szele: „Mi nem félünk, nem rettegünk. Isten kezében életünk!“ Nincs drágább kincse szivünknek, mint a feltámadás, örök élet hite, melytől ragyogó fényt nyer a sírok sötét éjjele. De midőn e kincsesei ajándékozott meg bentiünket Isten, egyszersmind elkötelezett, hogy erősek legyünk a szeretetben, reménységben és hitben, mert csak úgy számíthatunk az örök boldogságra, ha Isten reményünk erős vára. Ápoljuk azért szivünk kertjében az erény virágát s eként keressük lelkűnknek igaz javát, hogy majd, midőn „eljő az idő, mikor mindenek, kik a koporsóban vannak, meghallják az Isten fiának szavát“ elnyerhessük az idvesség hervadhatlan koszorúját! »Ez husvét ünnepében dicsérjük Istent szívvel, ki értünk meghalt, fiát feltámasztotta testben !« Legyen egész életünk Istennek tetsző, hogy halálunk legyen idvesség szerző, mert ha Krisztussal élünk s vele halunk meg, feltámadásunk örökéletünk boldogságot adó akkor lesz ! Ne feledjük, hogy: „A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér !“ Dombi Lajos. A földadó. ii. Az összehasonlító eljárás. • Köztudomású dolog, hogy a régi kataszter sokkal jobb, helyesebb, arányosabb volt, mint a mostani. Igazolta ezt azon körülmény, hogy az ellen — legalább itt nálunk — az adózó közönség alig panaszkodott. A kügazitott adótelekkönyv ellen is, elenyésző csekély számú panaszt és kifogást emeltek a felek, mert : a művelési ágakban történt változások esetében, a változott területek azon osztályba voltak so- rozandók, melyben az ugyanazon művelési ágba tartozó szomszédos területek sorozva voltak. A tévedés és szándékos kedvezés esete tehát teljesen ki volt zárra. Az uj kataszter ellen azonban nagyon sok és méltó a panasz, miből önként következik, bogy a két munkálatnak, a kiigazított régi és az uj adó- telekkönyveknek összehasonlítása által rálehetne jönni azon hibákra, melyek az osztályba sorozás alkalmával csúsztak be, s melyek részben a mostani tarthatatlan állapotot előidézték. Szembe állíttatván egymással a kiigazított régi és az uj kataszteri tiszta jövedelem alapján kivetett földadó mennyisége, a szembeszökő eltérések föl- és kitűnnének. Az ilyen tételek fölülvizsgáltatván, aránylag kevés fáradtsággal és költséggel helyrehozhatók volnának az osztályba sorozás alkalmával bármily okon és módon becsúszott tévedések és hibák. Az esetre : ha a baj orvoslásának ezen összehasonlító módja alkalmaztatnék, a követendő eljárásra vonatkozó javaslatom a következő : Mondassák ki: hogy a községenként kivetett földadó mennyisége — mindaddig, mig az összehasonlító eljárás és kiigazítás az egész országban befejezve s annak végeredménye ismeretes nem lesz változás alá nem jöhet; az egyes községeket terhelő földadó azonban, ott, hol a munka befejeztetett, ennek megtörténte után már a kiigazítás által nyert tiszta jövedelem arányában s mai összegében lesz kivetendő. Mindazon községekben, melyek érezvén a helytelen osztályozásból eredő aránytalan megadóztatás terhét — a kiigazítást kérelmezik, rendeltessék az el s ntasittassanak az elöljáróságok : készíttessék el a kezeik közt levő, esetleg rendelkezésök alá bocsáj* tandó földadó telekkönyvekből az összehasonlító kimutatásokat és pedig dűlőnként az egész határról, hogy megtudják, hol és merre keressék a bajt ? Elkészülvén a dülönkénti összehasonlító kimutatás, — mely munka a legnagyobb községekben sem vesz néhány napnál többet igénybe, — vegyék szorosabb vizsgálat alá azon dülőbeli birtok-testeket, melyeknél nagy és feltűnő eltérés mutatkozik s foglalják mindazokat, melyek helytelen osztályozásából a különbözet származott, kimutatásba. A községek, az ekként elkészült teljes kimatatást magoknál megtartván, készítsenek arról a par- czella számok és a birtokosok nevének kihagyásával még egy példányt s ez utóbbit terjesszék be az azok elbírálására hivatott s a fölülvizsgálat eszközlésére kirendelt bizottsághoz. Kívánatos lenne : hogy a község neve is csak zárt levélben főzessék a kimutatáshoz. T Á II C Z A Vezeklés. I. Ujjongott a pokolnak ördöge — És sírt az égnek szűzi angyala: ' Volt rá okuk 1 Vulkán felett halálos volt a játék: Borzadva búgott ijedt jajszava . . . Tombolj dühös sátán kudarezodért — S ragyogjon el a fényes menny ide: Van rá okuk 1 Egy sápadt, síró árny remegve óvott I Oh hála Isten, nem történt semmi se . . . II. Mámoros ifjak Kedve hatalmas: Lázas erekben Hegy leve lángol . . . Tárul az ajtó : Tarka csoport jő; Árul az álam: Móka a terve . . • Harsog a nóta, Cseng a bohó kedv, Pattog a bók itt, Csattog a csók ott . . . Reszket a lelkem: Gyáva vitéz most; Zsarnoka: szívem Kába koboldja . . . Nagy fogadásért Gyors ima támad: Férfi-becsület, Légy te a hűség 1 . . . Tudta a vérem: Győztes az érzék . . . Súgta a lelkem: Csak menekülj te I . . . Szökve-szaladva: Sóhajos áldás Hyrnnuszi hangja Zeng be az éjbe. j Gyónva az éjnek, Friss levegőnek, Csillagos égnek, Gyónva — Tenékedl III. Felbontod, olvasod levélkém . A kétség őrli lelkedet . . . — Miért zavarja enyhe békém ? A szörnyű perczet túl nem élném — Hisz’ tudja, tudja jól I . [ A férfiszó szentül pecsétel; Legfőbb erénye : nyilt sisak — S a mért e harczijelt vévé fel: Szívem megárad büszkeséggel — Hisz’ tudja, tudja jól . , . A lantos-ajk : merő igézet; Örvénye: gyötrő szenvedély . . . Két szomjú ajk egymásra téved: | egy perez teremt uj földi létet — Hisz’ tudja, tudja jól . . . Ha van joga : elémbe állhat; Ha férfijellem: porba hull — S ha majd nem érez ^emrni vádat: Én nálam kész a bűnbocsánat — Hisz’ tudja, tudja jól . . . Ha tud danát: énekre kelhet — S ha ihletése szent erő: Köszöntsön rám egy fürge kelyhet, Dús kincset kap : örök szerelmet — Hisz’ tudja, tudja jól . . . IV. Köszöntelek: A míg virág meséli, fű-fa súgják! A dalnok hű barát — S a míg a fény a legnagyobb hazugság: Kövesd költőd szavát: Imádd a fényvakító éjszakát . . . — Jó éjszakát t Köszöntelek: A míg egy óriási, barna árnynyal Tehetlen vívok lankadó csatát: Szivárványszínű, csélcsap lepkeszárnynyal Ragyogd, kaczagjad át A gyorsszökésü báli éjszakát . . . — Jó éjszakát I Köszöntelek: A míg lobogó véremet csitítom — S lenyűgözöm fellázadó daczát: Gondolj reám s tűnődj egy messzi síron, A melynek hantja: vád — így élj át egy új nászi éjszakát . . , Jó éjszakát I V. Ne hidd, hogy gúnyom téged sérteget . . Oh önmagam zúzom-marom; Ma-holnap porló, csonka rom, Mi egykor fenhéjázva kért eget . . . Ne hidd, hogy gúnyom téged sérteget . . . Ne hidd, nem léssz te elszegényedett: Nem tör reád e bősz elem — — De én magam kiperzselem Nőttön-növő, remek vetésemet . . , * Hálán leszek; de ajkam *— ládd —j hebeg . . . Tudom: szerelmed nem lohad — S érted bús vallomásomat: Leggyötrőbbek az eltitkolt sebek . . . Hálás leszek; de ajkam — ládd — hebeg . ! j Tudom: te csókod fűszerezte meg Kesernyés életkedvemet------S a mért most csók nélkül szeret: A mézesajkú bárd nagyon beteg . . . Márki Imre. „Ká r o I y ka.“ Még sincsen készen édes anyám ? nem lát már, egész besötétedik, tán nem is vehetem fel holnap ? Ne beszélgess már annyit gyerekem, kettőt öltök rajta oszt kész lesz, alig is várom, hogy rád adjam, hallod-e, sir a Juliska, eredj oszt ringasd. Ha ringatom a Juliskát, hamarább kész lesz édes anyám? Igen, igen, de ne kiabálj, mert felköltöd a szép Juliskát, akkor meg avval tölthetem az időt. Mialatt ez a kis beszélgetés folyt a csinos parasztházban, Julis asszony a patkán ülve, szorgalmasan varrogatta az uj ruhát, a Károlyka első nadrágját. Épen álomba ringatta Károlyka a szép Juliskát, — ahogy ők beczézve elnevezték egyetlen kis lányukat, — mikor Julis asszony felállott, két kezét a hátán összetette, aztán meg- roppantotta az egész napi munkától elfáradt, meggémberedett derekát. A kis ruhát lassan, óvatosan az asztalra fektette, nehogy baja essék a drága kincsnek. Károlyka égett a türelmetlenségtől, kicsiny lábaival toppantgatott izgatottságában, végre megszóltál az anyja a fiacskára : »szaporán láss hozzá a vétkezéshez, nézzük meg, hogy áll az ünneplőd?« A gyerek nem kéreti magát, pillanat alatt benn van az uj ruhában, amely bizony jókora nagy, édes anyám, nem hosszú ez a nadrág ? Dehogy is édes fiam, dehogy is, forgatja jobbra-balra a gyereket, hát hosszúnak biz az elég hosszú, de hát majd belenősz, jövendőre is csak kell, nem vehetünk minden esztendőben újat, igen, hacsak egyes gyerek volnál, de már innen-onnan Laczinak is kell, de még Imruskát XjapVLZiIs mai számáh.oz egész iv mellélrlet trau csatolva.
