Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-03-09 / 10. szám

lO-ik szám Gyula, 1902. márczius 10-én XXXIV. évfolyam. f-------------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dii: .Egész évre . . 10 kor. — fill. Eél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül L_______ Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: -EZ ó h. n ü á v i d. f-------------1 Kia dóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. L _______ A gyomai választás után. Amit az utóbbi évtizedek képviselő­választásai alkalmából többször megírtunk, azt a gyomai csütörtöki választás lefolyása s előzetes mozgalmai után inkább mint valaha hangsúlyozhatjuk, bogy ha a képviselőválasz­tás első sorban közjogi aktus is, de annyira szaturálva van társadalmi s közgazdasági momentumokkal, hogy egyáltalán nem kell a politika ránk nézve tilos ösvényébe tör­nünk, amidőn azzal, mint társadalmi s köz- gazdasági elsőrangú mozzanattal hivatás és kötelességszerüleg foglalkozunk. A választási mozgalmakról hetek óta kimeritó tudósítást közöltünk, a választás lefolyásáról és eredményéről lapunk más he­lyén referálunk, de nem teljesítenénk pub- liczistai kötelességünket, ha a megye, sőt országszerte nagy érdeklődést keltett válasz­táshoz e helyen is nem fűznénk némi reflek- sziókat. Alig hisszük, hogy lett volna még ebben az országban olyan képviselőválasztás, amely az országgyűlésen szervezett politikai pártok keretébe oly kevéssé illeszthető lett volna, mint a csütörtöki gyomai választás. Ez nem volt közjogi küzdelem, hanem gyűlöletes osz- tályharcz, amelyben az eddigi összes politikai választó vonalak megsemmisültek. Hen taller ugyan a függetlenségi s 48-as Kos8uth-párt zászlóját vitte harezba, de győ­zelme, amelyben döntő része volt a gyomai választókerület reá tömegesen szavazó sza­badelvű-párti érzelmű polgárainak, inig ellene százan és százan szavaztak olyanok, akik év­tizedeken át a függetlenségi s 48-as párt hívei s szavazói' voltak, bizonyára nem a közjogi ellenzék diadala. Várkonyi a szoczialismus zászlaját lobog­tatta. Akik azonban rászavaztak, azok érdekét és érzületét az óczeán végtelensége válasz­totta el a szocziális eszméktől. Marx és Lassale bizonyára sírjukban is megfordulnának, ha látták volna, hogy kik és minő érzületű s aspiráczióju emberek használták fel ama fo­galmat, amelynek ők apostolai voltak és T R C Z A.. Ember tervez, Isten végez. Fogat fogat után érkezik Komlóssyék házá­hoz. Az esti vonattal is sokan érkeztek meg a nagy számú rokonság közül az esküvőre. A vendégek mindnyájan a kertbe sietnek. Pom­pás nyári est. A tejut ilyen szép júliusi este ivlik legszebben a csillagos égen. Felülről is ragyognak ezen örök mécsesek s a kert sürü lombjai közül is szines lámpionok kandikálnak mindenfele. A vendégek nagyobb része a gon­dozott parkban oszlik szét Csoportokban, másik része pedig a viszontlátás örömeinek ad kifeje­zést a kártya-asztaloknál. Itt élénken magyarázza a legújabb politi­kai eseményeket megbízható források után az újdonsült képviselőjelölt. Amott a legfrisebb hírekkel kedveskednek egymásnak a gyengébb nemhez tartozó tagjai a társaságnak. Legkelle­metlenebb helyzete azonban az ifjú Csolnoky Gábornak, ki a nagynéni mellé került. Midőn az a mentő gondolata támadt, hogy a csillagos-ég magyarázatával majd kifárasztja s lerázza magá­ról, rémitő aggodalommal veszi észre, hogy az öreg néni még monokliját is elővette s úgy ke­resgéli a gönezölszekér hetedik csillagát, meg a Sárkányt s midőn ezt a fényes Perseussal téveszti össze, elbeszélteti a görög hitrege egész menetét a néhai hősről szeretett öcscsével. A fenyvesek szélén vezeti karonfogva Mar- gitot, a boldog menyasszonyt daliás vőlegénye Dr. Krasznay. Boldogan sétálnak pár perczig az öreg hársfa felé, hol első vallomásuk elhangzott évekkel azelőtt. Margit magas, karcsú alakja kecsesen simul vőlegénye karjához s fekete sze­amely fogalmat, helyesebben Írva igazi szo­cziális eszméket nem a dúsgazdag nyárspol­gár Varkonyival és az endrődi, szeghalmi, ladányi, herényi stb. sessiós és közöttük akárhány százholdas gazdával, hanem épen> Varkonyival s szavazóival szemben és ellenére kellene — ha az egyátaláu lehetséges és üdvös volna — érvényesíteni. Nem a függetlenségi és szocziális esz­mék keltek egymással harezba — mind a kettő és különösen az utóbbi hamis lobogót tűzött ki — hanem a régóta lappangó fék­telen osztálygyülölet elkeseredett küzdelmének, — ennek és semmi másnak — volt megnyi­latkozása a gyomai választás. A választási mozgalmakban' a földmi vés osztály nagy részének (csak nagy részét Írjuk és nem egészét, mert a gondolkodó, higgadt és nagyobb tisztességérzékü földmivesek te­kintélyes tábora nemcsak nem csatlakozott hozzájuk, hanem szembeszállott velük) — el­fogultsága, gyűlölete, az értelmiség minden foglalkozási ága, a hitfelekezet különbség nélkül vett papság, első sorban a nagybir­tokos uradalmak és gazdatisztjeik ellen volt az az érzület, amely Várkonyi táborát be­népesítette. A gyomai kerület és Bókésvármegye annyiszor méltatlanul meghurczolt presztízséi nek — az ország színe s közvéleménye előtt — bizonyára javára szolgál, hogy a gyűlölet nem tudott diadalmaskodni. „Jóakaróink“ Várkonyi esetleges megválasztásáért bizonyára a vármegye közigazgatását és intelligencziáját tették volna felelőssé s olyan glossákkal kí­sérték volna, melyekben a roszakaratnak ép annyi a része, mint a közviszonyaink fölötti abszolút tájékozatlanságnak; a pellengérre állítás méltatlan szégyenétől aligha tudtunk volna megszabadulni. De ettől a kellemetlen­ségtől eltekintve, bizonyára nyílt kérdés ma­rad, hogy ha már Várkonyinak ezren felüli szavazatot sikerült összehozni, vájjon a köz­érdekre nem lett volna-e hasznosabb, hogy meg is választassák és megválasztatván tö- letesen lejárja magát, ami matematikai biz­tossággal bekövetkezett volna és nem lett volna-e jobb, hogy az elvakultak és elvaki­mének perzselő tüzénél csak mosolya hat má- moritóbban. Valami bohóság juthatott eszükbe, mert mindketten kitörő kedvvel nevetnek, midőn a vőlegény megmutatja Margitnak a hársfa alatt a csillagvizsgáló nénit a kétségbeesett Gábris mellett. Később egybegyül az egész társaság s vége hossza nincs a rokoni keblek örvendező nyilatkozatainak. Krasznay pár tanártársa is kedvesen mulat a társas játékban s szellemes kötekedéseik szerfeletti pajzánságot hoznak létre a társaságban. Szó sincs róla, hogy a gyönyörű nyári este szétoszolna a társaság. A legnagyobb rész ébren akarja bevárni a holnapi esküvő óráját, melyre a . . . i prépost Margit nagybátyja is kilátásba helyezte érkezését. Durrognak a pezsgős palaczkok s folyton hangosabban folyik a társalgás a kártya-aszta­loknál. Ide menekült szégyenszemre kibiczelni a poruljárt Gábor is, midőn kedves nagynénijét felsegité a lépcsőkön nyugovóra térőben. Hirtelen ijedten ugrálnak fel az asztalok­nál s rémes sikoly tör fel a menyasszony keb­léből. Krasznay hörögve zuhant le mellette az asztal alá. Az óriási zavarban páron odaugra- nak, felemelik s aggódva figyelik, hogy a sze­rencsétlen lélegzetért kapkod a levegő után. Majd a menyasszonyhoz sietnek, ki holthalaványan, ájultan esett össze a másik pillanatban. Szótla­nul, tanács mondhatni ész nélkül viszik a szeren­csétleneket a szobába. A gyors orvosi segély elkésett. Krasznay pár perez leforgása alatt sziv- szélhüdésben kiszenvedett. A boldogtalan Margit semmit sem tudott e kegyetlen csapásról. Hozzátartozói mindent tottak nagy tömege kézzel foghatólag meg­győződhessék, hogy Várkonyi mint képviselő nagyhangú Ígéreteiből egyetlen egyet sem képes beváltani és prófétai s mártiri hamis poseából lelkiismeretlenül öntudatos és önző népámitói volta bebizonyuljon ? Erre a kér­désre közvetlenül a választási mozgalmak és a választás impressiója után nem mernénk határozott „wm“-mel felelni. Képviselőválasztás Gyomám Lezajlott csütörtökön a gyomai választó kerü­letben a harmadik képviselőválasztás is, ország­szerte nyilvánult legnagyobb érdeklődés közepette, mert ezen a választáson voltak komolyan számba veendő esélyek arra, hogy a magyar képviselőház­ban socialista képviselő is lesz. A népbolonditó szerepléséről régóta ismert Várkonyi István felhasz­nálva a korteskedés és izgatás minden eszközét, valamint a függetlenségi párton bekövetkezett szét­húzást, tényleg csak kevés szavazattal maradt ki­sebbségben Bentaller Lajos Kossuth párti jelölttel szemben. A kerület függetlenségi pártja ezt a győzel­met a maga szavazataival el nem érhette volna, mert nem egy községből többen távol maradtak a pártbeliek is. Csakis a szabadelvű pártiak állás- foglalása juttatta a mandátumot Hentaller kezébe, kik jóllehet az előző választásokon a függetlenségi pártiakból szenvedett különböző inzultusok követ­keztében nem teljes számmal, hanem oly tekinté­lyes, mintegy háromszázra menő szavazattal támo­gatták Heutallert, hogy a veszedelmesen megerő­södött Várkonyi pártot sikerült kisebbségben bagyniok. A választás iránt nyilvánult nagy érdeklődés­hez képest dr. Daimel Sándor választási elnök min­den intézkedést megtett, hogy a rendzavarásoknak eleje vétessék és a választás nyugodt, szabályszerű lefolyása biztosittassék. Két megerősített létszámú 101-es baka pzázad és 50 csendőr ügyelt a rend- fentartásra, amely különben egy pillanatra sem zavartatott meg. A Hentaller párt tanyája ez end­rődi utón és a Holler-féle vendéglőben, a Várkonyi pártó a Vasut-utczán volt, mindkét szavazó helyi­ség előtt a két pártot kettős katonai kordon válasz­totta el egymástól. elkövettek, hogy életet varázsoljanak hült tag­jaiba. Heteken át feküdt eszméletlenül. Nem is sejté tehát, liogy siri csendben helyezték el menyasszonyi csokrát a megboldogult fagyos- ujjai közzé s hogy az esküvőre érkező főpap könyes szemekkel szentelte meg a vőlegény tátongó sirgödrét. Talán jobb is volt igyl Eszét vesztette volna a szivettépő, szomorú jelenetek alatt, mi­dőn az ősz alakok is görcsösen összerándultak s kicsöppent az ismeretlen könycsepp a vas- szivü férfiak szeméből. Önfeláldozó ápolás mellett lassankint visz- szaszállt az élet tagjaiba. De csak homályosán emlékezett a történt eseményekre. Hozzátarto­zói gondosan titkolták előtte a rideg valót s nehéz betegnek tüntették fel vőlegényét. Sok­szor vágyott őt viszont látni s ilyenkor biztat­ták, kogy majd ha ereje s orvosai engedik el­mennek s figyelmeztették, hogy irhát is vőlegé­nyének, ha szabad lesz. A betegek szokott ingerültsége soha sem jelentkezett a szegény Margitnál, mert éltette a remény, hogy ha vigyáz magára, vőlegényét mi­hamar viszontláthatja. Nem sokára leesett a hályog szemeiről. Egy alkalommal ugyanis, midőn saját erejéből felkelt a kerevetről s átment a szomszédszobába, gyászszegélyü levelet látott meg az asztalon. Rögtön szivébe nyilait valami fájó sejtelem. Felkapta s félkezével az asztalba fogódzott, hogy össze ne roskadjon, mert a levél tartalmából megtudta a szörnyű eseményt. E levélben a megboldogult vőlegény édes anyja kérte fel Komlóssynét, hogy a kőkereszt átvételénél le­gyen szives felügyelni. Halottas szobában képzelte magát a bol­A választás vezetésére kiküldöttek reggel 8 óra előtt a községháza nagytermébe gyűltek össze. Ezek voltak dr. Daimel Sándor választási elnök, az első küldöttség elnöke, dr. Kiss István, a máso­dik küldöttség elnöke, dr. Bácsy Lajos és dr. Kovács László helyettes elnökök, Bertlióty István és Házy Imre választási jegyzők, Kolozsy Endre és Viskovics Ignácz helyettes jegyzők. Az utczák még egészen csendesek, egy-két ember járkál rajtuk és a kato­naság iránt érdeklődő bámészkodók. Reggel 8 órakor a választási elnök megnyi­totta az eljárást. Már előző nap kezeihez juttatták a pártok Hentaller Lajosnak és Far&onyt Istvánnak szabályszerű jelölő-ivét, a megnyitás után lefolyt félóra alatt pedig dr. Darvas Mihály szocziáldemok- ratát ajánlotta tíznél több választó. A küldöttség tagjai letették az előirt esküt és elfoglalták helyei­ket a községháza nagytermében, illetve a központi fiúiskolában és 9 órakor kezdetét vette u szavazás. E közben a pártok felvonultak, beérkeztek a külön vonatok és zászlós menetben zeneszó mellett érkeztek a csoportok a párttanyákra, a vidékiek számából az esélyekre következtetni alig lehetett, de a Várkonyi-párt határozottan nagyobb tömegben vonult fel, mint a másik. Az első küldöttségnél Gyoma községből a Hentaller-párt kezdte a szavazást és szavazott fél­tizenegyig, beadván 173 szavazatot, a második kül­döttségnél az endrődi Yárkonyi-párt kezdte és egy­negyed 12 órakor 213 szavazattal zárult. Eleinte a két küldöttség előtt való összered- mény szerint a Hentaller-párt vezetett, de már 11 órára Yárkonyiék jutottak előnybe, ekkor igy ál­lottak a szavazatok : Várkonyi . 243 Hentaller 167 Az első küldöttségnél Szeghalom, a második­nál Mezőberény folytatta a szavazást. Szeghalmon a Yárkonyiak voltak túlsúlyban, Mezőberényből pedig, a kerület legnagyobb községéből reggel aránylag igen kevesen jöttek be és innen Hental- lerre 155, Yárkonyira 148 szavazatot adtak be. Ez a két körülmény erősen Várkonyi javára billentette a szavazatok arányát és kevéssel egy óra után Várkonyinak. száznál nagyobb volt. a többsége. Két órakor igy állottak a szavazatok : Az első küldöttségnél Várkonyi 178, Hentaller 394 A második küld. „ 431, | 155 Várkonyi 609, Hentaller 549 dogtalan leány. Letérdelt a kis Szűz Mária szo­bor elé, sirt, zokogott s panaszkodott. A szent szűz szobor, mintha nyájasan s biztatóan nézett volna a szomorú térdelőre. Erőt adott a kese­redett szivnek, mert ő imádkozott érette most és főkép halála óráján. Hirtelen kinyílt az ajtó s Margit édesanyja ijedten nézett térdelő leányára. Ez pedig fel- egyenesedett s szomorú, reszkető hangon mondá : „Mindent tudok I Én is imádkozni fogok a kő­keresztnél. A szent Szűz mentett meg, azért boldog csak úgy lehetek, ha öt szolgálom!* Sirva borult egymás karjaiba anya és leánya. * * * Egy év múlva ismét összegyűltek a roko­nok díszes öltözetben. Esküvőre robogott fogat fogat után a . . . . i zárda kis temploma elé. A myrtussal kos oruzott halavány menyasszony fehér atlasruhájában már rég benn térdelt a szentélyben. Felhangzik azonban a kartestvérek zsolozsma éneke : „Eructavit cor meum verbum bonum: dico ego opera mea Regi.“ Elmondja az én szivem a sok jót, elbeszélem dolgaimat a királynak.“ Ünnepélyes fogadalmát teszi le Margit s átveszi az ősz főpap kezeiből a gyűrűt, mely- lyel a halhatatlan vőlegénynek jegyezte el ma­gát. S midőn ráteritik a fátyolt, mely örökre elválasztja a világtól Krisztus aráját, feltör az örvendező ének az oltár zsámolyán. Az öröm­hangok közzé vegyül a nagyszámú közönség zokogása, mely azonban már nem érinti Sera- phina, az uj apáczának lelkét, ki ezen nagy napjának estéjén hosszan és boldogan imádko­zott azokért, a kikhez a szeretet szálai fűzik s fűzték valaha. Kovács Rezső. Xjapvmls: mai számálioz fél iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom