Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-03-02 / 9. szám
0-ik szám Gyula, 1902. márczius 2-án XXXIV. évfolyam f--------------------^ Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl{: Egész évre . . 10 kor. —fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill __________________ Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden. vasárnap. Felelős szerkesztő: 3D ó Ix n. Dávid. f Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 fill. I ______Á A király adománya. Alig néhány napja, a február 17-én tartott általános kihallgatás alkalmával járult a József főherczeg sanatorium egyesület 3 tagú küldöttsége a király elé, hogy az alföldi szegény tüdőbetegek ügyét a koronás király legmagasabb pártfogásába ajánlja — és már megjött a kérésre a válasz. A legfelsőbb családi és magánalapok bécsi főigazgatója a sanatorium egyesület elnökéhez, dr. Lukács György főispánhoz czim- zett átiratában tudatja, hogy ő császári és apostoli királyi felsége a Józseftir. herczegvéd- nöksége alatt álló „József főherczeg sanatorium egyesület* támogatásául egy ágyalapitvány czél- jaira magánpénztárából tízezer koronát legkegyelmesebben kiutalványozni méltóztatott. A küldöttségnek adott szóbeli válaszában hangsúlyozta a király, hogy ismeri az alföld viszonyait, tudja, hogy különösen a szegény lakosság körében mily nagy mérvben pusztít a betegség és készséggel helyezte kilátásba, hogy a társadalomnak a tüdővész réme ellen való védekezésre irányuló akczióját támogatni fogja. Es a királyi szót most alig pár nap után követi a királyi tett, a fejedelmi adomány az alföldi szegénysorsu tüdőbetegek sanacorinmának segélyezésére. Hódolattal veszi tudomásul a nagy nemzetvédő akczióra szervezkedett alföldi magyar társadalom, hogy a legelső magyar ember soraikba lépett elismerő és buzdító cselekedetével, amely cselekedetnek póldaadó ereje uj tápot ad az ügy iránt való lelkesedésnek és áldozatkészségnek, és biztosítja a sikert az alföldi sanatorium létesítésére irányuló nemes törekvésnek. T A R C Z A.. PiripócsA telet rendesen nagyvárosban töltőm, mig az- első fecske láttára Piripócsra szoktam utazni, mert a falusi élet sokféle kellemességekkel int felém. Noha nélkülözni kell a nagyváros zajos mulatságait, a piripócsiak eléggé gondoskodnak felviditásomról. Távolról sem szándékozom meg- szólani Piripócs tisztes polgárait és polgárnőit, mert e helység lakosainak az ósdi házak, a rósz- szül vagy egyáltalán nem kövezett utczák és az ott meglevő összes berendezések talán a képzelhető legjobbak s lehet, hogy csak a nagyváros lázasan lüktető élete és Piripócs kényelmesen lassú haladása közti ellentét gyakorol rám felvidító hatást. Nem mintha barátja volnék a mohó sietségnek, mely a nagyvárosban uralkodik, ellenkezőleg jelszavam : „Sohasem sietni I“ De mégse szeretek sok időt tölteni a vasútnál való várakozással ; jobb czélokra tudom fordítani a per- ezeket, melyekből egész életünk áll, minthogy oldalba lökessem magamat kocsiktól és a hordárok málháival, — jobb dolgot tudok, mint hallási szerveimet zsivaj és a mozdonyok fütyü- lése, prüszkölése és dübörgésével elrontatni; az izgatott és rohanó utasok láptiprásairól nem is akarok beszélni. E sajátságom következtében pontosan kiszámítom a visuthoz való lejutás idejét s a derék kocsist rendesen igy szólítom meg: „Kocsis, jó borravalót kap, ha kilencz perez alatt kint lesz a vasútnál 1* Ilyenkor aztán a kocsis már is lerántotta lovairól a pokróczot és a kocsi tovarobog — nem akarom mondani nyilsebességgel — de mégis oly gyorsan, amint az egy konfis-lótól elvárható. A kocsis siet, mert a borravaló Ígérete, meg az a remény is kecsegteti, hogy nemsokára ismét kaphat egy fuvart. Vasúti menetrendünk. A helyes vasúti politikának egyik alapfeltétele, hogy az összeköttetés a különböző vonatok között jó legyen és ezáltal az utazás gyorsasága fokoztassék. A viczinalis vasutaknál ez, a dolog természetéből kifolyólag nem vihető mindenütt keresztül, de a fővonalokon megkövetelhető. A nagyvárad—szegedi útvonalon az összeköttetés is rósz, azonkivül már régi óhaja a közönségnek, hogy' ezen a vonalon uj vonatok állíttassanak a menetrendbe. Békésvármegye közigazgatási bizottsága Haviár Lajos kir. főmérnök kezdeményezése alapján már több ízben kérelmezte a nagyvárad—szegedi vonalon a vonatok szaporítását és a helyesebb menetrend beosztást. — Ugyanily irányban a szegedi, aradi s nagyváradi kereskedelmi s iparkamarának, Szeged Hódmezővásárhely és Nagyvárad városok törvényhatóságai, a gyulai kereskedők és kereskedő ifjak társulata ismételt felterjesztéseket tőnek a kereskedelmi miniszterhez, aki azonban a kérelmet mindannyiszor elutasította azzal, hogy a szeged—nagyváradi vonal forgalma nem indokolja a vonatok szaporítását és hogy a mai menetrenddel a közönség kívánalma ki van elégítve. Legutolsó leiratában a minister annyit mégis kijelentett, hogy a nyári menetrend megállapításakor nem fog elzárkózni valamelyes indokolt reformoktól. Ezen körülmény ösztönözte Lukács György főispánunkat újabb kísérletre, melybe belé- vonta az eddig külön-külön akcziót kifejtett fentebbi összes tényezőket, és a vonal mentén fekvő nagyobb városokat, megkeresvén őket, hogy az e czélból általa folyó hó 3-án délelőttre előzetesen kieszközölt audienczián, illetőleg miniszteri ankéten magukat küldött- ségileg képviseltessék. A főispán az érdekeltséghez intézett Ha ellenben Piripócson azl mondom a kocsisnak : „Tíz perez híja három óra, 3 óra 24 percz- kor indul a vonat, nem szeretnék róla lekésni,“ akkor a kocsis előbb kiveri a pipáját, nyugodtan megnézi az óráját, megfontolja milyen nagy az ut a pályaudvarig, melyet játszva teszek meg húsz perez alatt, s azután flegmatikusán rázza a fejét*, felelvén: „Azt össze nem hozom.“ Egy kis rábeszélés, mint: „Na barátocskám, kísérelje csak meg, az ön kollégája tegnap húsz perez alatt hozta ezt össze, majd csak össze hozza ezt ön is,“ végre azt eredményezi, hogy a derék férfi — mindig a f^jét rázva — lassan leszedi lovairól a takarót, a szürkét, melyet nem tudom miért „Majom“ elnevezéssel beczézget, a hátát czirógatja és néhányszor barátságosan ráüt oda, a hol a ló háta véget ér, a takarót szépen összehajtva elhelyezi a bakon, hogy puhábban ülhessen, azután nyugodtan felül a bakra, elkiáltja magát: „Gyüjh 1“ — de mindjárt leszáll megint, lent felejtette a gyeplőt. Időközben elhelyeztem a kocsiban podgyászomat s most mér nekiindulunk. A kocsis nógatja a lovát, hosszú beszédet tart neki s én felállók á kocsiban, félve, hogy oly nehéz vagyok, hogy a ló nem bir el — végre hatalmas zökkenés — a kocsi halad, mintha csiga volna elibe fogva. Lassacskán megszokom a piripócsi tempót. A kocsi haladásával lépést tartanak a többi pi- ripócsi berendezések. Ha a korcsmába lépek s megkérdezem a korcsmárost: „Mi lesz ma ebédre?“ akkor étlap helyett ezt a választ kapom: „Éppen erről gondolkozom 1“ Kissé tovább tart ugyan, mig az ebéd elkészül, de azután csakugyan — rossz. Hát még a kereskedők! — Feleségem egy boltba lép, melynek homlokán ez a ezégér díszeleg: „Divatáru-kereskedés.“ Az ajtó felnyitásakor hangosan megszólal a csengetyü. Saját- szerű hangja gyermekéveimre emlékeztet, amikor még igy toppantottam be a szatócshoz: „egy megkeresésben újólag felsorolta az indokokat-, amelyek kifejtik a kérelem jogos voltát. H A kérelem indokai a következők : A közlekedés Nagyváradról : Gyula, Csaba, Aradf és Szeged-felé igen hátrányos, mert az alkalom kevés, a napi elosztás rossz, az utazás sokáig tart, 'részben csak megszakítással folytatható és a fővonalokkal nincs kellő csatlakozás. k így Nagyváradról Szegedre a 179 km. ut 6—13 óráig tart, Csabáu a közvetlen vonalnál 88 perez, az éjjelinél 6 óra és 14 perez várakozással. Nagyváradról este 7 órától másnap délelőtti 10 óra 20 perczig, tehát több mint 15 órán át Csaba, Arad és Szeged felé elindulni, — a nevezett városokat egy nap alatt megjárni egyáltalában nem lehet, még Csabát sem ; kivéve, ha az ott tartózkodásra 111 perez elegendő (12 óra 42 percztől 2 óra 33 perczig). Ennélfogva Nagyvárad és vidékének Szeged és Arad-felé közlekedése alig van, mert még a szomszédba is alig lehet elmenni ; sőt Nagyváradról, mint székhelyről a vármegyébe Sarkadig (60 km.) egy napra kimenni sem lehet. Hasonló hátrányos helyzetben van Gyula Békésvármegyében Orosházával és vidékével, valamint Hódmezővásárhely Szegeddel szemben. A személyközlekedés Szegedről és Aradról Nagvváradra és vissza lényegesen jobb, mert ezen ut legalább egy nap alatt megtehető. A várakozás Csabán ugyan itt is hosszú, közvetlen vasútnál 104 perez, a megszakitottnál 6 óra 10 perez. IA csatlakozás a mellék- és fővonalokhoz oly rósz, ihogy a gyorsvonatok előnyeit a nagyvárad- szpgi^i vonal mentén felszálló utasok alig élvezik, holott Nagyszalonta és Orosháza között az utasok a budapest—aradi gyorsvonatokhoz, a Nagyvárad — Nagyszalonta és Orosháza—Szeged közöttiek pedig a budapest—nagyváradi, illetőleg budapest—szegedi gyorsvonatokhoz igen könnyen bejuthatok lennének. Mindezeknél fogva kérelmezendő, hogy : 1. Nagyvárad és Szeged között a -8905 és 8906. (Szeged—Hódmezővásárhely között) továbbá a 8967 és 8968. (Csaba—Gyula) személy vonatok végig vitessenek, azaz ezen töredékes vonatok bekrajezárért vegyes ezukrot minden skatulyából és három krajezárt vissza.® Hosszabb idő után, mely elégséges volt, hogy a homályos boltban némileg tájékozódjunk a szemközt levő ajtóban megjelenik egy éltesebb hölgy rózsaszínű pongyolában (délután három órakor volt, tehát nem éppen éjjeli alvás idején) és kérdezi a feleségemet, mit kíván ? Feleségem nehány gombos- és kötőtűt, meg kapcsokat kér. „Bizony nem tudom, van-e még, de mindjárt keresek.“ Csakugyan egy kis kézi létrát hoz és ösz- szes készleteit gondosan átkutatja; meglehetősen soká tart, mig a következő választ adja: „Bizony Isten, nincs már semmiféle kötőtűm vagy kapcsom, hanem várjon csak, miféle nap is van ma ?“ — Hétfő, bátorkodott feleségem megjegyezni. — Nos hát jól van, szerdán amúgy is bemegyek a városba — a felvilágosodás öröme czikázott át arczán — csütörtökön megkaphatja a kívánt kötőtűket és kapcsokat. — Nem, olyan soká nem várhatok, vélte a feleségem, talán megkaphatom a sarki áruházban. — Igen, igen, csak menjen oda, az áruház úgyis elhalássza összes üzleteinket, az áruház még minden helybeli kereskedőt tönkre fog tenni, mondá, s nagy zajjal becsapta maga után az ajtót, magára hagyva feleségemet gondolataira. Máskor a feleségemnek az a kiválóan merész, szokatlan kívánsága volt, hogy rózsaszínű gummi-szalag birtokába akart jutni, elkísértem a bevásárlásnál, hat hasonló szakmáju üzletbe léptünk, mindegyikben kapható volt gummisza- lag, de a „rózsaszín* emlegetésénél elváltoztak az addig barátságos arezok hihetetlen könyörületesekbe s azon az egy délutánon a legkülönfélébb hanglejtésekben hallottuk e szavakat ;j „Nem, az nincs.“ Hiszen szívesen alkalmazkoszüntetésével egy uj vonalpár vezettessék be, lehetőleg gyorsvonat alakjában, mintegy 4 órai menetidővel, úgy, hogy Nagyváradról Szeged és Arad megjárható legyen s hogy Nagyszalonta—Orosháza között Csabára gravitáló érdekeltek legalább az egyik pár budapest—aradi gyorsvonathoz közvetlenül csatlakozhassanak. Ezen végigmenő vonatpárnak menetrendje 4 órai menetidő felvétele mollett körülbelül a következő lehetne : Szeged délután: 4 óra. Csaba „ „ 6 „ Nagyvárad „ „ 8 „ * Nagyvárad reggel: 7 óra. Békéscsaba „ 9 „ Szeged. „ II „ Éhez még kívánatos lenne, hogy a 602. és 603., 604. és 601. számú gyorsvonatok (a két budapest—aradi gyorsvonat) Békéscsabán találkozzanak. 2, A 8903. és 8902. számú vonatok menetrendje, főleg pedig tartózkodási ideje Csabán 88 perez és 104 perczről, a 605. és 606. számú vonatok menetrendjének kellő módosítása mellett megfelelően leszállittassék s ezen vonatok lehetőleg ogy vezettessenek be, hogy Nagyszalonta—Nagyvárad közötti közönség Nagyváradon a budapesti 611. számú gyorsvonathoz, — a Hódmezővásárhely— szegedi érdekeltség pedig Szegeden a 707. számú budapesti gyorsvonathoz közvetlen csatlakozást kapjanak. 3. Végül kívánatos lenne, hogy a vésztő—hol- lódi, szarvas—mezőhogyesi és pusztatenyő—hód-* mezővásárhelyi helyiérdekű vasúti vonalak menetrendje a fentiekhez alkalmaztassék, valamint hogy Szeged és Széged—Rókus állomások megfelelő vonatokkal összeköttetésbe hozassanak. A főispán akcziója örvendetes, élénk visszhangot keltett az érdekeltség körében. Nagyvárad, Szeged, Gyula, Arad és Hódmezővásárhely városok, továbbá az iparkamarák mindegyike elhatározta, hogy nagyobb- számu küldöttséggel képviselteti magát, úgy hogy Lukács György főispán vezetése alatt dunk egy város szokásaihoz, de ez egyszer csakugyan rózsaszínű szalag kellett s nem fogadhattuk el egyik elárusitónő tanácsát: „Oh, hát vegyenek kéket!“ — De képes levelezőlap volt mindenütt. Piripócsról és mess e vidékéről színes és színtelen, humorisztikus és olyan, amely szomorú arezot vágott. Honnan tudom ezt ? Tapasztaltam amikor bizonyos czélra akartam belőlük vásárolni olyant, melyen e szavaknak kellett állni: „Szívélyes üdvözlet a mai ünnepélyhez 1“ Talán azt fogják ez ellen felhozni, hogy ezt névjegyemre is Írhattam volna, de ezt nyolcz oknál fogva nem tehettem : 1., nem volt épen névjegyem — a többi hat oknak felsorolását ily körülmények közt elfogják nekem engedni — a nyolezadik ok az volt, hogy valakinek névtelenül nehány virágot akartam küldeni. A kívánt képes-levelezőlap keresése közben számtalan „anziksz“-ot láttam, melyeket sohasem használhatnék fel egész életemben. — De vegye meg ezt uram, nagyon szép ! Megígértem az elárusitónőnek, hogy megveszem és használom majd — az ő születése napjára. Más elárusitónő biztosított, hogy levelezőlapjai épp most érkeztek meg Párisból. A szélükön álló jegyzet szerint azonban Lipcsében nyomattak és soká tartott, mig megmagyarázhattam neki, hogy Lipcse nem fekszik Francziaországban. Egyik kereskedő nyolcz nap alatt me.g- akarta szerezni a keresett „<inziksz“-ot, féltem azonban, hogy a születésnap nem lesz addig elhalasztható, azért egy iv kemény papirt vásároltam, szépen megirtam a szöveget egy kis, körülbelül névjegy alakra kivágott papírra; a megmaradt papirt pedig arra használtam, hogy ráírjam ezt a kis csevegést — ezzel aztán csak megadtam a piripócsiaknak 1 Bób. Xja.pvLX3.ls mai száxxiálxoz fél iv osaell élsiet van csatolva.
