Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-28 / 53. szám
árvaház egyik földszinti termében volt felállítva a hatalmas karácsonyfa, gazdagon, megrakva mindenféle csecsebecsével, ragyogófényt árasztó gyertyákkal. A karácsonyfa tövében asztalokon voltak elhelyezve az árvák ajándékát tartalmazó csomagok, mert gróf Wenekheim Frigyesné sz. Wenckheim Krisztina grófnő bőkezűségéből nemcsak édességeket, hanem uj téli ruhát is hozott a Jézuska az árvaház növendékeinek. Az ünnepélyt „A boldog éj megérkezett“ kezdetű kedves karácsonyi énekkel nyitották meg, melyet és az utána következő ■énekszámokat Niedermayer Antal józsefvárosi kántor harmoniumon kisért nagy precisitással. Azután több szavalat, dialog, ének következett. Végül egy árvaleányka a nemes szivü grófnőre kérte le Isten áldását, azon számtalanszor tapasztalt jóságért, melyben most is részesültek. Az egész ünnepély oly szépen sikerült, hogy a hallgatóság több Ízben mégis tapsolta a bátor szereplőket. A tanfelügyelő karácsonyfája. A „Békés“ előző számában a heti krónikás felemlítette, hogy a jó tanfelügyelő bácsi az idén is felruházta az ő szegény gyermekeit. Az igazságnak tartozunk azonban azzal, hogy megemlítsük a fölruházott gyermekek számát és azt a kis beszédet, melynek kíséretében bocsátotta el magától Békésmegye legelső tanítója őket. A gyermekek a tanítók által segélyre ajánlottak közül voltak kiválogatva A belvárosi róm. kath. fiúiskolából három kapott teljes ruházatot, egy pedig csizmát és sapkát ; a józsef-városi róm. kath. iskolából és a nagy magyar-városiból egy-egy, a kis oláh-városi és a nagyoláh-városi gör. kel. iskolából egy-egy, az ev. ref iskolákból ketten kaptak teljes ruházatot; minekutána pedig az izraelita iskola szegény tanulóit az izr. nőegylet és a szegénygyámolitó-egyesület már •felruházta, a polg. isk 11-ik osztályába járó egy szegény izraelita fiú szintén kapott kabátot, nadrágot és sapkát. Összesen tehát 11 szegény fiú részesült a tanfelügyelő révén karácsonyi ajándékban A ruha átadása a tanfelügyelő lakásán történt néhány jóbarát jelenlétében A fölruházott és előbb ruhátlan gyermekcsoport közötti különbség szemlélete valóban szívinditó látvány volt. Ez okozta, hogy a tanfelügyelő a meghatottság hangján hívta fel a gyermekeket az Isten szeretetére, ki a szegény gyermekekről nem feledkezik meg; hévvel állította, hogy az isteni és felebaráti szeretet főforrása a hazaszeretet, melyből következtetve a magyar haza szeretetére, az iránta tanúsítandó áldozatkészségre és el nem tántorodó hűségre buzdította őket. Ezután a gyermekek kezeit írószerekkel, uj kabátjuk zsebeit pedig czukorral tömve meg, bocsátotta őket haza. Kétegyházán. Kétegyházán a községi óvodában már szom baton, folyó hó 20-án volt a karácsonyfa felállítva A mintegy 500 darabra menő ajándéktárgyakat, közötte értékes ruhanemüeket, kizárólag gr. Almásy Dénesné Károlyi Ella grófnő nemesszivüsége s áldzatkészsége juttatta a közel 200 gyermeknek, kik festői csoportozatot képeztek a díszes karácsonyfa előtt. A szép ünnepélyen ott volt gyermekeivel a jótékony grófnő, a kit az óvodai felügyelő-bizottság- nevében Böhm Miklós üdvözölt, szép beszédben méltatva az ünnepély humánus és szocziális jelentőségét. Gyulaváriban. A gróf Almásy Dénesné, szül. Károlyi Ella grófnő által tavaly alapított községi óvodában Czirbut Margit óvónő ügyes vezetése alatt folyó hó 21-én kérődző állató lehet, mintha az indiai púpos ökör itt is élt volna valaha. A szarvas agancsból készített eszközök egyike egy igen szép, teljesen uj lándzsa. Köpüje van, mely a csont közepén van fúrva, rajta szemközt két szegnek való lyuk. Van azután két kapa szarvas agancsból olyan formán készítve, mint a csont fejszék, vagyis inkább gereblye-fogak, de az átfúrás az éllel egy síkban van és mint ilyenek unikumot képeznek. Ilyen átfúrással ugyanis még sehol sem találtak éles szarvas agancsot. A csont eszközök tartalmaznak továbbá két vésőt, vagy hogy csak még nincsenek átfúrva, továbbá bét kalapácsot. Agyagedónyei e régi népnek korong né - küli kószitmónyek. Anyagjok vörös agyag, kívülről durva homokkal becsapva és azután égetve. A homok kivülről érdes felületet képez. Díszítés is,fordul elő rajtok, a nyaknál egy kiálló dudor-szalag, az ujjak végével homorúra benyomkodva Másik díszítés a hason, a balra dűlő völgyelós. A csabai muzeum részére eszközölt ásatás első napjaiban — Marjai elbeszélése után mondva — egy földbe ásott kunyhót, a mellett egy edény padmalyt és kemenczét, inkább kandallószerü tűzhelyet találtak, melyek mind égetett agyag- fenékkel és a kunyhót kivéve, boltozattal is bírtak. A padmalyban vagy 12 bögrét és azokban lisztet, árpát és kölest leltek. Ezekből én mitsem láttam, ezek Békéscsabára kerültek. Vájjon ez a nép sem használt fegyvereket? Az egyetlen agancs-lándsán kívül nem láttam semmit, ami ártó eszköz lenne. A neo- litb kor elengedhetetlen fegyver-, vadász- és szerszám, eszközei az obsidián nyílhegyek, lánddélután, nagy számú közönség és illustris vendégek jelenlétében folyt le a nemes lelkű grófnő áldozatkészségéből fényesen sikerült karácsonyfaünnepély. A kis óvodások, fiuk, leányok, elhagyatott szülötten árvák s árvákká tett gyermekek örömünnepe volt ez, s látván ezeknek a kicsinyeknek tiszta örömét, mi nagykorúak is elmondhattuk: „örül a mi szivünk az Urban“ és nagy a mi dicsekedésünk. Örül a mi szivünk 1 Oh mert az isteni gondviselés megáldotta hazánkat, — közelebbről pedig a mi községünket egy nemes honleánynyal Károlyi Ella grófnővel, ki szivének nemes sugallatából s vallásos érzéséből mindenkor szeme előtt tartja Megváltónk ama szavait: „Valaki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nékem veszi fel gondomat (Máté XVIII. 5) és nem szóval, hanem szívvel, lélekkel és tettel hirdeti: „Engedjétek, hogy a kis gyermekek jöjjenek én hozzám ; és meg ne tiltsátok, mert ilyeneké az Istennek országa.“ (Lukács XVIII. 16.) Ez a nemes lélek valóban hü követője Jézus tanácsainak Ő is gondjaiba veszi a kicsinyekeT, az árvákat, özvegyeket és a szegényeket. Nagy és méltó a mi dicsekedésünk, mert ha visszaszállunk emlékezetünkkel a múlt esztendőre és a régebbi időkbe s összehasonlítjuk a jelent a múlttal, egy benső megelégedéssel látjuk, tapasztaljuk és tudjuk, hogy azok a kis gyermekek, akik eddig egészen felügyeletlenül, gondozás nélkül az utcza porában, sok rosszat tanultak az utczáról: ebben az évben már egy óvónő ügyes és tapintatos, gondos nevelése és oktatása mellett jómagaviseletre, illemre és sok szép hasznos dolgokra, az Isten létezésének sejtelmére is elvezéreltettek s Jézus, a kis gyermekek barátját közelebb érezték magukh oz. Szeplőtlen örömmel s hálatelt szívvel gondoltunk tehát mindnyájan óvodánk megalapítójára s annak főúri családjára s kegyeletes örömérzések között kívántunk nekik boldog és üdvösséges karácsony ünnepeket, soha meg nem szűnő, hanem naponként növekedő zavartalan boldogságot és hosszú életet! Az ünnepély lefolyása minden tekintetben fényesen sikerült. A karácsonyfa az óvoda nagytermében volt felállítva, pazarfénynyel és főúri bőkezűséggel, elhalmozva gyermek-játéktárgyakkal, aranyosdióval és budapesti süteményekkel. Óvodások, lelenczek ünnepi ruhába öltözve, az óvónő vezetése alatt, a szülék és tápanyák1 kíséretében, kettős sorban léptek be az ünnepélyhelyiségébe. Két fehérruhába öltözött kis lány Ro- mancsik Ilka és Lindenberger Erzsiké kibontott hajjal, angyalt személyesítve, a főbb helyen állottak. Széles Zsuzsika üdvözölte a vendégeket. Giláayi Sanyi énekelt, Tóth Jankó, Z Tóth Erzsi, Marhás Erzsi, Szűcs Eszti, Bay Géza, Berényi Kati, vido- ran és bátran alkalmi verseket mondtak s majd mindnyájan énekeltek s az ének elhangzása után az ajándéktárgyak osztattak szét. Végül pedig ledöntötték a szép karácsonyfát, hogy „aki bírja, az marja.“ Az alvóteremben pedig dr. Kun Pál igazgató és dr. Hódy János lelencz orvos, ruhát osztogatott a lelenczeknek. zsafejek, kések, fűrészek, teljesen hiányzanak. Nincs egy fúró, egy kőbalta, egy véső, úgy, hogy szinte talányt képez annak gondolata, mivel fúrták ki a szarvas agancs kapát és kalapácsot, mivel vágták el az agancsokat? Az én gondolt feleletem ezekre a kérdésekre ez : fegyverüknek kellett lenni, az bizonyos. Bizonyítja ezt az az egyetlen lándsa. Szerszámaiknak is kellett lenni, ezt is bizonyítja két talált fenkő. Az egyik ötoldalú hasáb és az egyik szarvas agancs kapa mellett hevert, rpintegy evvel is elárulva rendeltetését, azt t. i. hogy az agancs kapa ólét ilyennel élezték. A másik négy oldalú i hasábot alkot. Találtam még ilyen fenkőnék látszó igen kemény égetett agyaghengert is. A disznó állcsontról az agyarakat csak obsidián fürészszel vághatták le oly finoman, mint ahogyan az a sima felületből észlelhető. Furó- joknak is kellett lenni, mert a két talált vadkanagyart, továbbá az egyik agancs baltát csak igen finom obsidián fúróval fúrhatták át. Volt kővósőjök is, mert a szarvas agancsokat külső — keményebb — rószökön előbb bevagdalták s a belső, likacsos részt, mely már nem olyan tömör, csak eltörték. Hol vannak hát mindezek a szerszámok ? A fűrész, a fúró, a véső? A felelet szomorú föltevést gyanittat. vagy igazol. Azt a kis népet, mely itt, talán a világtól egészen elzárva ólt, mely társadalmát önmagából úgy alkotta meg, hogy talán mindenök közös volt, alkalmasint egy hatalmas — itt keresztül vonuló — ellenség támadta meg. A közös kincset képező obszidián szerszámokat, melyeket nehezen szerezhettek és amelyekre bizonyosan nagy felügyeletet gyakoroltak, az elrablás elől Felhívás előfizetésre. Mai számunkkal a »Békés* búcsút vesz az 1902-ik évtől, hogy átlépjen a XXXV-ik évfolyamába. Újságíró szokásként mi is a közönséghez fordulunk, hogy megköszönjük azt a szives támogatást, melyben lapunkat eddig részesítette és kikérjük azt a jövőre is. Az elmúlt 34 esztendő tapasztalatai bizonyságot tesznek arról, hogy a »Békés« vármegyénk és városunk közéletében a nyilvánosság hivatott orgánuma, az olvasó közönségnek ily hosszú időn át sem lankadó támogatása meggyőződéssé érleli bennünk ama hitünket, hogy az a programm, melyet a »Békés« alapításakor maga elé tűzött, a melyen azóta változatlanul munkálkodik, közönségünk Ízlésével egyezik és közéletünk való szükségletének kielégítését czélozza, hogy ezt az általánosan helyesnek ismert programmunkat beváltani nekünk is sikerült. Épen azért az uj évfolyam küszöbén nézetünk szerint hibát követnénk el, ha uj Ígéretekkel lépnénk olvasóink elé. Mint heti lapnak, nem is lehet czélunk, hogy a napi sajtó változatosságra, sokszor szenzácziós hirhajhászatra igyekvő versenyébe mi is beáíljunk. A »Békés« marad a régi, komoly, megbízható és hiteles hírszolgáltatója az olvasóknak, hü tükre Békésvármegye és Gyulaváros közéletének és becsületes, független véleményt nyilvánító munkása azoknak a -törekvéseknek, a melyek e vármegye és e város igaz érdekeit képviselik, közgazdasági és társadalmi előhaladását czélozzák. A »Békés« három évtizedet meghaladó fennállása óta mindenkor jónak, helyesnek talált ezen programm hangsúlyozásával lépünk az uj évfolyamban is közönségünk elé. Folyton fejlődő vármegyei közéletünkben mindinkább szükség van oly helyi orgánumra, a mely minden közérdekű ügyről hiven és teljes részletességgel referál és ezért reméljük, bogy a vármegye székhelyén megjelenő és erre első sorban képes Békés tői a közönség ezután sem vonja meg támogatását sőt azt lapunknak, feladatának lelkiismeretes megoldásával, mindig fokozódó mértékben sikerül kiérdemelni. Előfizetési ára: Egész évre 10 kor. — fillér. Fél évre 5 » — »■ Évnegyedre 2 » 50 » A „BÉKÉS“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Hírek. Lapunk mai száma az évfolyamban utolsó lévén e helyen is felkérjük olvasóinkat, hogy előfizetéseiket e hét folyamán megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése körül zavarok merüljenek fel. Karácsony. A keresztény egyház poetikus szép ünnepe, a Megváltó eljövetelének emlékére szentelt karácsony, a megszokott kegyeletes és meleg hangulatban folyt le városunkban. A templomokat zsúfolásig megtöltötte az áhitatos közönség, daczára az első napon tartó nagy hidegnek s a róm. kath. nagytemplomban Gróh Ferencz plébános tartott szép predikácziót az ájtatos híveknek az első napon. Az ev. ref templomban Dombi Lajos espereslelkészen kívül Imre József theologus, ünnepi legátus részesítette a híveket a lelki igékben. A szép ünnep nem egyházi részét illetőleg az idő kedvezett, szép fehér karácsonyunk volt s a jégsport hívei a két ünnepnapon kiélvezhették a korcsolyázás örömeit. Nagy örömet szerzett a »Kristkindli« is kicsiknek, akiknek jutott. alkalmasint elásták egy megállapított, mindnyájok által ismert helyre Az ellenség elől való menekülés azonban hiábavaló volt Bujdosásuk- ban vagy leülték őket vagy elvesztek úgy, hogy többé vissza nem tértek. Az elásott szerszámok máig is ott vannak talán, ahová rejtették. Ez az egyik feltevés. A másik feltevés még talán szomorúbb. Az ellenség leölte őket mind, szerszámaikat pedig és fegyvereiket, — melyekre bizonyosa,!! nagy szüksége volt, — elrabolta, elvitte. Melyik az igaz e két feltevés közül, ki tudná azt eldönteni? Ama jellemző vonások közül, melyek ezt a neolithkori népet karakterizálják, még kettőt kell megemlítenem. Attól a földlakástól nem messze, melyet fentebb leírtam s amelynek kandallója és étel- tartó padmalya volt, ón az ásatás utolsó napján egy — szintén fenebb már vázlatosan leirt — nagy kemenczét találtam. E kemencze előtt egy méter magas hamu volt felhalmozva. E hamuban csupán két kis bögrét leltem. A hamu mellett azonban sok sült állatcsontot és a két bölény fejet. Ha elgondolkozom e kemencze nagyságán, a rengeteg hamun, a tömérdek sült csonton : arra a feltevésre jutok, hogy ez a közös lakmá- rozáshoz szükséges hús megsütésére szolgáló kemencze volt. Torokat, áldozatokat rendeztek itt esetről-esetre, mint közös kemencze mellett. Egy család számára a kemencze nagy volt. A sok hamut egy család nem tűrte volna. Közös kemencze lévén, a hamu eltakarításával ki sem törődött. Adandó alkalommal félre taszították az előző tor vagy áldozat hamuját, azután az újét Árlejtés a \ ármegyén. A vármegye jövő évi irodaszerek, világítási anyag s ruhanemű szükségleteire hirdetett pályázat folytán beérkezett ajánlatokat a vármegyei árlejtező bizottság folyó hó 24-én tartott ülésén bírálta felül. Az irodaszerekre egyedül Dobay János gyulai ezég tett ajánlatot 35n/u-ot engedve a 2879 korona kikiáltási árból A bizottság az ajánlatot elfogadta. A ruhanemüekre három ajánlat érkezett be. Feuer Márk a 2780 korona kikiáltási árból 24°/„-ot. Csirke Mátyás 23 Va°/0-ot s Hiúm Sándor 11 °/0-ot eugedtek. A bizottság Csirke Mátyás ajánlatát fogadta el. A világitó szerekre Reisner és Wolf egyedüli ajánlata fogadtatott el, mely szerint a milly gyertyánál a 838 korona kikiáltási árból 22°/0-ot, a petróleumnál 100 koronából 32°/0-ot árleengedés tétetett. Helyettesítés. A vármegye főispánja a Hegedűs Lajos elhalálozása folytán megüresedett vármegyei levéltarnoki állásra Schmidt Iván tb. főszámvevőt helyettesítette. Előléptetés A gyulai folyammérnöki hivatal derék tisztviselője, Jfcársaaalmunk általánosan kedvelt tagja, Pósa Károly kir. mérnököt a földmivelésügyi m. kir. miniszter főmérnökké léptette elő. A jól megérdemelt előléptetéshez szívből gratulálunk! Tegnap déli órákban mély megdöbbenést és nyomában Fekete Gyula kir. járásbiró halálhíre. A különben már évtizedek óta állandóan gyöngélkedő ember nyolez nappal ezelőtt lett súlyos beteg, nevezetesen tüdőgyuladást kapott és ennek esett áldozatul. Fekete Gyula képzett, judicziosus biró volt, akinek halála igaz vesztesége a gyulai birói karnak, a társadalmi életnek is szimpatikus, kedvelt tagja volt és pedig a társadalomnak minden körében. Váratlan halála első sorban szerető nejét sújtja I nagykiterjedésfi tekintélyes családot és baráti kört borit mély gyászba Temetése holnap délután fél 3 orakor lessz. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés a következő : özv. Fekete Gyuláné, szül. D, Nagy Teréz a saját valamint az elhunyt testvérei: Sándor, Mihály, Etelka, Rozika és Julcsa nevében is fájdalomtól mélyen megtört szívvel tudatják a felejthetetlen jó férj, szerető testvér, jó rokonnak Fekete Gyula kir. járásbirónak folyó év és hó 27-én d. e. fél 11 órakor élte 53-ik boldog házasságuk 16-ik hivataloskodásuk 25. évében bekövetkezett gyászos elhunylát. A megboldogult földi maradványai 29-én d. u. fél | órakor fognak a helybeli Szentháromság temetőben a róm. kath. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Lelke üdvéért pedig az engesztelő szent mise áldozat 1903. év január hó 2-án d. e. 9 órakor fog a helybeli róm kath. nagytemplomban az ég Urának bemutattatni. Áldás és béke poraira. A békésvármegyei óvónők köre. Hirt adtunk róla s külön czikkben is lett tájákoztatva olvasó közönségünk arról a mozgalomról, melyet a békésvármegyei óvónők indítottak, melynek czélja, hogy a kisdednevelők országos egyesületének békésvármegyei fiókját megalakították. Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő az alakítás kérdésének megbeszélése végett tegnap délután értekezletre hívta össze az óvónőket. — Elnöklő tanfelügyelő előterjesztvén az értekezlet összehívásának tárgyát, az értekezleten a megjelent óvónők nevében Dapsy Gizella s a békésvármegyei általános tanítók egyesületének választmányi tagjai felszólalásai után azon elvi álláspont jutott kifejezésre, hogy a békésvármegyei óvónők egyesülése s érdekeiknek érvényre juttatása legczél- szerübben történik az által,- ha a tani tó-egyesület ismét ott hagyták. Bizonyítja ezt az, hogy a kemenezóben is volt hamu maradók. Vizsgálódva a sült csontok között, de általában az amúgy találtak között is, feltűnő, hogy halszálkát, halpikkelyt egyetlen-egyet sem találtam, sem az emlős állatoknak hátalsó részéből egy csontot. Amint omlilóm, állati fejcsontokat, koponyát, nyakcsigolyát, derókcsigolyá- kat, lapoczkacsontot, oldalbordát és első lábszár- csontot találtam, de egyetlen egy medencze- csontot, ezombkonezot, hátalsó lábszárcsontot, farkcsigolyát a leggondosabb kutatás daczára sem leltem. Elvetettók-e az állat testének hátulsó részét, avagy hamuvá égetve áldozták isteneiknek, szellemeiknek? Későbbi kutatás talán felderíti ezt a titkot is avval együtt, hogyan adta ez az első itt ólt nép az égetett agyag kószitósónek titkát átal a későbbinek, a másodiknak vagy harmadiknak, mely itt temetőt választott és halottait ezüst ékszereivel együtt égetett agyag ágyra fektette ? Avagy egy nép volt-e az emevvel, csakhogy hosszú századokon, talán ezredeken keresztül is itt ólt és itt fejlődött a természet rendje szerint tökóletesbbó ? Mindeneket összevonva, amiket észleltem és leirva tudtul adni iparkodtam, az ásatással egy — még eddig nem ismert — adattal járultam az alföld történelméhez. Ez pedig az, hogy a neolith korban is ólt itt nép Az alföldön ed- digeló feltárt halmok mind a népvándorlás korából, vagy a Magyarok őskorából valók. — A másutt talált edények sem alakjokra, sem anyagukra nézve nem hasonlítanak azon edényekhez, melyek itt napvilágra jöttek. Most veszem azonban észre, hogy összeséFekete Gyula részvétet keltett
