Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-12-21 / 51. szám
51-fk szám. Gyula, 1902. deczember 21-én XXXIV. évfolyam. f 'l Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 | — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. I _______ Tá rsadalmi és kö&gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Ifyilt-tér sora 20 fül. L _______ Ki írt c z i k k Békésvármegye törvényhatósági bizottságának Gyulán 1902. deczember 16-án tartott rendes közgyűlése jegyzőkönyvéből. 786. bgy. 20778. ikt. sz. 1902. Nyitravármegye közönsége hozzájárulás végett megküldi az ország nemzetiségi viszonyainak az egységes magyar nemzeti állam kiépitése érdekéből való megjavítása ügyében 992/1902. kgy. sz. a. hozott közgyűlési határozatát. Véghatározat. Békésvármegye közönsége október havi rendes közgyűléséből élt felirati jogával oly irányban, hogy a nemzetiségek egyeni- jogusitásáról szóló 1868. évi XLIY. tör- vónyczikknek a mai viszonyokkal összhangzásban nem álló és a magyar állam megerősítése tekintetében káros intézker dései módosíttassanak, egyszersmind az állam egysége ellen törő és lépten-nyomon előforduló nemzetiségi izgatásoknak törvényileg megállapított hatékony praeventiv intézkedésekkel eleje vétessék, illetve súlyos büntető intézkedésekkel azok megtorql- tassanak. A törvényhatósági bizottság abban a meggyőződésben van, hogy az ekként uira- alkotandó nemzetiségi törvény végrehajtása üdvös eredményeket csak akkor érhet el és a magyar nemzeti állam eszméjénél más nyelvű honfiitársaink körében való megerősítése csak akkor válik valóvá, ha maga az állam hatékony intézkedéssel gondoskodik a hazafias és magyar nemzeti irányú népnevelésről és ezzel a neveléssel minden körben megadja és biztosítja az érzelmi alapot az egységes magyar haza szeretetére és annak lelkes támogatására. Az ország népnevelésügyét szabályozó mai törvényes és rendeleti intézkedések a magyar közjogi rend alapját képező sza- badelvüségen épülvén fel, a népoktatás csaknem teljesen meghagyatott az egyházak kezében és a nemzetiségi jellegű egyházak, a nem magyar egyházközségek ennek kezelésében lanyhán hajtják végre, sőt túlnyomó részben ignorálják a magyar nyelv tanítása és a nemzeti szellemben való nevelés érdekében kiadott intézkedéseket. És addig, mig a lelkészi és tanítói képesítés megadása csaknem minden ellenőrzés nélküli joga az egyházaknak, addig mig a nópnevelés állami szempontból igen fontos kezelését a sok irányú elfoglaltságuk miatt erre alig képes tanfelügyelők mellett meg- bizhatlan helyi szervezetek ellenőrzik, a kik legtöbbször maguk is szívesen látják az államellenes nemzetiségi törekvések térfoglalását, valódi sikert semmiféle parancsoló vagy tiltó törvénytől és rendelettől várni nem lehet. Vagy lehet-e ott remélni a magyar nyelvnek közművelődési szempontból, de a nép jól felfogott érdekében is kívánatos elterjedését, a hol a lelkész és a tanító maguk is csak alig, vagy épen nem beszélik a magyar nyelvet és lehet-e ott számítani hazafias népérzü letre, ahol a gyermekek nevelői és a nép hivatott vezetői szives meghallgatói, nem ritkán szószólói a hazaellenes törekvéseknek ! ? A lelkészek és a tanítók, a népneve- lésnek ezen legfontosabb és legnagyobb közvetlen hatással rendelkező tényezői az állami organizmus egyik legnagyobb jelentőségű közhivatalnoki tisztét látják el; méltó és szükséges tehát, hogy az állam ezeknek épen úgy, mint más közhivatalnokainak képesítését az állami hivatalos nyelv tökéletes bírásának és az állami törvények tisztelete biztosításának feltételéhez kösse, — méltó és szükséges, hogy ezeknek épen úgy, mint más közhivatalnokoknak működését állandó és szigorú ellenőrzés alatt tartsa. Mert állami számi j [pontból nagyobb kár a lelkek és közszellem megrontása, mint a közvagyon hűtlen kezelése. Ez okokból Békésvármegye örömmel ragadja meg Nyitra társtörvényhatóság közönségének kezdeményezését és a közölt határozatban foglaltak helyeslésével az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére a Békésvármegye a magyar népnevelésért. Múlt számunk e helyén ismertettük Nyitravármegyónek azt a határozatát, melyben a nemzetiségi viszonyok terén mutatkozó bajok orvoslása czéljából támasztott kívánalmait juttatja kifejezésre és a melyet hozzájárulás végett Békósvármegyónek is megküldött. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága keddi közgyűlésében tárgyalta ezt az átiratot és miután annak egyes részeire vonatkozólag a nemzetiségi törvény módosítása iránt az országgyűléshez intézett feliratában már élt felirati jogával, ez alkalommal a magyar hazafias szellemű népnevelés kifejlesztésére szükséges intézkedések megtételét tette tanácskozás és határozat tárgyává. A felirati jog törvényhatóságainknak egyik sarkalatos joga, mely ma is abban bírja kiváló jelentőségét, hogy ez által az országos közhangulat juthat kifejezésre és ezen az utón ér legkönyebben a nemzet egészének óhajtása a törvény alkotásra hivatott forum elé, irányt adhat a törvényhozó testület működésének, mely csak akkor lehet igazán üdvös, helyes, ha valódi szükségleteket és a nemzet egészének kívánalma szerint szabályoz. Nemzetiségi viszonyaink és ezzel az egységes magyar nemzeti állam épületének kiépitése czéljából erélyesebb nemzeti politika érvényesítése iránt újabban törvény- hatóságaink egymásután emelik fel szavukat; a czél elérésének kétségtelenül leghatékonyabb, sőt alapvető eszköze a népnevelésnek magyarrá, hazafiassá tétele. Ez irányban öntudatos szózatot képvisel az a határozat, melyet vármegyénk keddi közgyűlése hozott és a mely hazafias hangjánál, tartalmasságánál fogva megérdemli, hogy egész terjedelmében közöljük alábbi szövege szerint: T Á I? C Z A. Szegény anyám ... Hogy mért kell járnom elhagyatva Ember nem járta utakon : — Az ember sorsát Isten adja 1 — Nem kérdem én, nem kutatom. Tövis tép, kőben megbotolva Megyek s pihennem sem lehet. .. „Szegény anyám! ha tudta volna, Dehogy szült volna engemet.“ Más nem fogad a merre járok, Csak gúny, lenézés, gőg, közöny Költészetem — e szűz virágot — Forró kőnyekkel öntözőm, Szivemnek vére fest pirosra Rajt’ minden szirmot, levelet, S mikorra kelyhét is kibontja, Síromra hintik úgy lehet. Bolyongok árván a világban És nincs, sehol sincs otthonom, Két társ kisér, hűséges társam: A szenvedés s koldusbotom. Pedig szívem szeretni vágyott, Rajongó lánggal volt tele; Nem egy szivet, ezer világot Gyújthattam volna fel vele. Nehéz ut: árvaságnak útja, Meddig járlak még egymagám ? Hol vau az enyhülések kútja ? Áldott forrása merre van ? Oh adjatok egy oseppet innom. Egy cseppet csak, mely enyhet ád S járom tovább mig járni bírom A vérrel ázott Golgothát. Elérlek-e rajongó álmok Dicsőséges Táborhegye? Szép álma a feltámadásnak, Oh benned vájjon higyjek-e ? .. Zokogva hajtom két karomra Töviskoronás fejemet: — Szegény anyám 1 ha tudta volna, Dehogy szült volna engemet 1 — Karaszy Ödön. A hivő türelme. Mióta András gazda hűtlen lett vallásához s áttért a „nazarénus“ hitre: oda a szerencséje ! Kár kárt ért házánál, máskép sült el minden, mint ahogy 6 kiszámította s el nem tudta képzelni, hogy miért veri úgy a jó Isten őt, hiszen a gyülekezetnek szorgalmasabb látogatója nincs nálánál? A szomszédjai is mind igaz hívők. Netn azért sújtja hát az ég, hogy istentelenek közt lakik. Nem, nemi Nem is onnan felülről jön az a sok kár, az a sok csapás! Olyan baraczk termett a kertjében, hogy büszke volt rá az egész gyülekezetben. Ha már rá nézett is: nyelt egy najyot! Hátha majd megérleli a jóságos Atya, milyen jóizüt eszik belőle. De nemi Csak megkóstolja. Jobb lesz kivinni a piaczra. Drága pénzt tap érte. így terveit magában András gazda s szinte büszke volt rá, hogy egyik felől a koma, másik felől meg a Jóska gyerek olyan sokszor íthágták az alacsony Sö- vénykeritést megnézni, hogy érik-e már a gyönyörű baraczk ? Hogy hízott mikor dicsérték azokat 1 Csakhogy a két szomszéd akkor érdeklődött legjobban, mikcr András nem volt odahaza s valahogy egy is mjgától le ne essék, levettek egyet-egyet a hányizor átmentek — csak úgy kóstolónak. Mikor aztán András gazda úgy gondolkodott, hogy le kellene tán a baraczkot szedni, hátha megért már s egy kaskával lement a kertbe: egy kis meglepetés érte. A gyönyörű baraczkból alig volt egy kettő a fán, a többi eltűnt j Körüljárta vagy háromszor a fáját, de nem látott azon többet egyik oldalon sem. Mint jó nazarénus ember, nem zsörtölődött érte. Igaz, hogy eddig még soha sem volt hija, de most szüksége volt rá valakinek, s igaz hittel sóhajtott fel: „Az Ur adta, az Ur elvette, áldott legyen szent neve érette !B Máskor meg a tengeri szedésen tette próbára a mennyei Atya, — vagy a két szomszéd, — András gazda igaz hitét. Úgy történt a dolog, hogy ő is, mint minden szorgalmas ember, nagy gonddal készült a kukoriczaszedéshez. De a baraczk, hogy hogy nem, Isten akaratán való csendes megnyugovása mellett sem ment ki a fejéből. Most jutott eszébe, hogy szomszédai hányszor átléptek a kertbe, bizonyosan azok szedték le előle. No de majd visszapótolja az Ur valami uton-módon, vigasztalta magát, a mint szekerével megállott a földje végén. Történetesen szomszédjainak is ott volt a tengeri vetésök. A mint András gazda rendes szokás szerint zsákot kötve nyakába elindult kukoriczát szedni, felébredt benne az atyafiságos érzelem, (hogy bosszúnak ne merjem mondani) s vallásának testvéries közösséget tanitó törvénye alapján nyugodtan belépett a szomszédja kukori- czájába, hogy tör egy két csövet, hisz jobb a komája földje, szebbet terem. No meg a baraczkért is levehet egy párt. A kóróhoz nyúlt, kereste a csővet, de nem volt rajta. Nézte a másik szárat, a harmadikat s végig az egész sort, de hiába, a csuhé már üres volt. Erre megfordult András s belépett a saját tengerijébe, szedni akarta a magáét, de „ni ni, mintha erről a kóróról letörték volna a csővet“ veszi észre, tovább megy : onnan is. Az egész szélső sora meg volt szedve. Xja.pnn.3s: mai számához fél i-tr naellélclet van csatolva,. következő alapvető intézkedések megtéf fiiét elodázhatlan szükségnek ismeri és nyilvánítja : 1. Az országban levő összes papnevelő és tanítóképző intézetek a magyar szellemű tanítás és a hazafias irányú nevelés szempontjából hatékony állami ellenőrzés alá veendők. A lelkészi és tanitói képesítés elnyerése az állam ellenőrző közegének hozzájárulásától tétessék függővé és csak annak adassék meg, aki a magyar nyelvet szóval és írásban tökéletesen bírja. Úgy a lelkész, mint a tanitó, akár a képesítés elnyerése, akár a hivatalbalépés alkalmával hivatali eskü letételére kötelez- tessék, amelyben a király és a magyar haza iránti hűséget, a törvények tiszteletben tartását és hivatali teendőinek lelki- ismeretes végzését esküvel fogadja. 2. A lelkészeknek különösen a népiskolákban való működése, a tanítóknak összes hivatali tevékenysége szigorú ellenőrzés alá vétessék. E czélból az ellenőrzésre hivatott állami közegek száma, különösen nemzetiségi vármegyékben jelentékenyen szaporítandó. Az állam a lelkészek és tanítók iskolai működése felett szigorral gya- korlandó fegyelmi jogát érvényesítse és a tanítót, aki a magyar nyelv tanítása körüli kötelességét elhanyagolja, őt, valamint a lelkészt, aki hazaellenes szellemet visz az iskolába, a tanítástól haladéktalanul eltiltsa. 3. Az összes népiskolákban kizárólag a kormány által engedélyezett tankönyvek legyenek használhatók és egyes tantárgyak, de legalább a magyar nyelv, a hazai földrajz és történelem meghatározott számú órákban kizárólag magyar nyelven legyen tanítható. Ezekhez képest a törvényhatósági bizottság feliratot intéz az országgyűlés képviselőházához és vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz, hogy az előadott elvek érvényesítése czéljából szükséges törvényes illetve rendeleti intézkedéseket mielőbb életbe léptetni méltóztassanak. Fejcsóválva ment a második sorba, de ott sem akadt dolga. Beállt hát a harmadikba. Hasztalan, mert valamelyik atyjafia napszám nélkül segített leszedni a három szélső sort. Már erre András be kezdett telni a nagy testvérséggel. Hej! nem kisértette, az Isten ezelőtt soha ilyen nagyon, pedig rosszabb volt mint most! Kezdett zúgolódni, de még nem tőrt ki uj hite ellen. „A kire rá jár a rúd, nem áll meg háromig.* Csakugyan ! A piaczra kellett egyszer vagy hat zsák búzát kivinnie Andrásnak. Befogta hát a két lovát s megindult. Vele ment komája is, ki tüzesen magyarázta az igét Andrásnak a szekéren is. Az meg, mióta leszedték a kukoriczáját, nem igen hitt a szónak. Oda-oda vetette most is: „Nem úgy vóna tán az egészen, komám ?“ Hanem a koma már-már kibeszélte belőle a hitetlenséget, mikor a két ló egyszer csak megállt. Azt hitte András, hogy szuszszanni akarnak, hát hagyta őket. De a két ló mást végzett. Összesúgtak, hogy nem mennek tovább. Biztatta őket, hogy: „No még egy kicsit, mindjárt ott leszünk 1“ A két szürke azonban a fülét sem mozdította a szép szóra. Ekkor jót húz a hátukra, mire meg a komája fedte rr.eg: „Kedves Atyámfia nem tudja, hogy az állatok is éreznek ?“ . . . Hogy ne tudnám, erre . . . meg arra az . . , s hozzá fogott egy hatalmas kőrmondathoz, mire a lovak jobbnak látták megindulni. Andrásból pedig kitört a keserűség. Azt csak eltűrte, hogy a szomszédjai rászedték, hanem hogy a lovai is kifogjanak rajta, nőm tudta elviselni. Hátra szólt hát teljes lemondással: „L.átja, komáin, nem lútartó embernek való ez a vallás 1“ . I . Nem is maradt tovább nazarénus 1 Vincze Ferencz.
