Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-16 / 46. szám

Előfordult ugyanis lopás Gyulán 3 esetben, Kétegy- házán 2, Gyulaváriban 1, Gádoroson 2, Orosházán 3, Békéssámsonban 1, Tótkomlóson 1, Szeghalmon 4, Eüzesgyarmaton és Vésztőn, továbbá Békésszent- andráson, Öcsödön, Szarvason, Kondoroson l-=-l eset­ben és Békéscsabán 2 esetben. Vagyis a vármegyé­ben összesen 25 lopási eset. A tettesek ellen a nyo­mozások azonnal megindittattak, s az esetek nagy részében eredményesen befejeztettek, egy kis részé­ben pedig folyamatban vannak. Baleset összesen 3 esetben történt, u. m. Mező- berényben, Orosházán és Békésen 1—1 esetben. Az előfordult balesetek közül, amelyekben vét­kes gondatlanság, vagy gonosz szándék ismérvei lát­szottak fennforogni, a bűnügyi nyomozási eljárás megindittatott. öngyilkosság volt Mezöberényben, Orosházán, Békéscsabán 1 — 1 esetben és Eüzesgyarmaton 2 esetben. Tűz összesen 4 ízben fordult elő, amelyekből 1 volt Dobozon, 1 Orosházán és 2 Gyula városban. A tüzek által okozott károk — egy kivételével — mindegyik esetben biztosítva voltak. II. Földművelés, ipar és kereskedelem. Az elmúlt hó folyamán a gazdasági munkála­tok közül a szántás, vetés, czukorrépa szedés, búza, rozs, árpa vetés és a szüretelés voltak folyamatban A szőlő termés rósz, s igy a szüret mindenütt gyenge. A gazdasági munkások helyzete tűrhető. Kevés munkát kapnak ugyan a földmunkálatoknál, azonban a napszám átlagosan csak 90 fillért — 1 koronát tesz ki. Az elmúlt gazdasági év kedvező, eredménye úgy látszik kedvező kihatással is van az iparra és a kereskedelemre, mert ezek némi lendületet mutatnak. III. Vegyesek. A vármegyei pénztárakat a múlt hóban is meg­vizsgáltam és azokat rendben levőknek találtam A járási főszolgabirák községeiket az elmúlt hóban is beutazták, s azok ügy- és pénzkezelését ellenőrizték. Magam is beutaztam a békési, gyomai és oros­házi járásokat s a községek ügykezelését megvizs­gáltam. E helyen megemlítésre méltóuak tartom azt, hogy a múlt hó 5 én a vármegyei gazdasági egye­sület a kormány támogatásával, Szeghalmon szépen sikerült tenyészállat kiállítást rendezett. A törvényhatósági m. kir. állatorvos jelentése szerint az állategészségügy állapota október hóban általában kedvező volt és ragadós betegségek csak szórványosan jelentkeztek jelentékeny elhullási vesz­teség nélkül. A bizottság mindkét jelentést tudomásul vette. Juhos Mihály és társai a Golián Soma elleni fegyelmi ügyben az eljárást beszüntető határozat ellen felebbezést. adtak be, melyet figyelmeztetés daczára nem az alispánhoz, hanem a miniszterhez küldtek. Miután a felebbezés későn jutott az alispán­hoz, az előadó főjegyző annak elutasitását javasolta. Haviár Dániel sérelmesnek mondja a felekre, hogy ily tévedés miatt felebbezési joguktól elesnek, ezzel szemben az előadó felolvassa az egyszerűsítési sza­bályzat vonatkozó részét, melynek a javaslat meg­felel. A bizottság elfogadta a javaslatot, azonban feliratot intézett a miniszterelnökhöz, hogy az egy­szerűsítési törvény végrehajtási utasítását változtassa meg olyképen, hogy ha a felebbezés az ügyben valamely fokon eljárni hivatott hatósághoz nyujta- tik be, az elfogadtassék. Dr. Zöldy János főorvos jelentése . szerint a közegészségügy állapota október hónapban kedvezőt­len, az előző hónaphoz viszonyítva roszabb volt, mert a fertőző betegségekben történt megbetegedé­sek száma 137-tel emelkedett. Leggyakrabban a légző szervek hurutos és gyuladásos bántalmai for­dultak elő, mig a leggyakoribb halálok a tüdővész és bélhurut volt. A heveny fertőző betegségek közül előfordult a diphteria 24 megbetegedéssel, 7 halá­lozással, a vörheny 42 esetben 7 halálozással, (leg­nagyobb számmal Köröstarcsán,) a kanyaró 88 eset­ben 5 halálozással, tömegesen Füzesgyarmaton és Öosödön). a hasihagymáz 67 esetben 8 halálozással, a bárányhimlő 4, a szamárhurut 4 és a vérhas 1 gyógyulással végződött esetben. A halálozási száza­lék a betegedéseknél 11 százalék volt. Orvosrendöri vizsgálatot eszközöltek 613 élőn és 9 hullán, orvos törvényszékit 181 könnyű és 2 súlyos testi sértés esetében. A trachomás betegek száma 181, a szapo­rodás 8. Gyógyszerummal beoltottak 11 diphtheriást, a kik közül meggyógyult 10, meghalt 1. A jelentést a bizottság tudomásul vette. Csák György kir. pénzügyigazgató jelentése szerint az adóbefizetés eredménye az egyenes adók­nál 34635 korona 37 fillérrel, a hadmentességi díj­nál 3646 korona 38 fillérrel kedvezőtlenebb, mint a múlt év hasonló szakában. Az adófelszólamlási bi­zottság október 2-án megkezdette és ma is folytatja működését. A jövő évi egyenes adó kivetésének elő­munkálatai megkezdettek. Békésen és Békéscsabán a földadónyilvántartás vezetése, ezen kívül az összes adóhivatalok ügykezelése megvizsgáltatott és rend­ben levőnek találtatott. Tudomásul vették. Gabnai Lajos orosházi főszolgabírói dijnoknak a végrehajtói teendőkkel történt megbízatását tudo­másul vették. A pénzügyminiszternek az 1903. évi adóössze- irás és adókivetés megindítása ügyében kiadott ren­deletét közölték a községekkel. Dr. Simkó József békéscsabai lakos a fogyasz­tási adó kezelése közül állítólag fennálló szabály­talanságokért emel panaszt Megvizsgálás végett kiadták a pénzügyigazgatónak. Tótkomlós község elöljárósága ellen az adó­behajtás körül tanúsított lanyha eljárás miatt a felelősség alkalmazását kimondotta a bizottság. Özv. Lusztig Sámuelné szarvasi lakosnak elemi kár miatt kért adóleengedés iránti ügyében beadott felebbezését elutasították. Több egyénre kirótt vadászati bírságot behajt­hatatlanság miatt elzárásra változtatták át. A távollevő kir. tanfelügyelő előadmányait dr. Daimel Sándor főjegyző terjesztette elő. A havi je­lentés szerint a tanfelügyelő októberben résztvett a szarvasi főgimnázium és Benczúr Sándor tanító jubiláns ünnepén, valamint a békéscsabai uj állami iskola megnyitásán. Az iskolákban az oktatás rende­sen folyik csak néhol kellett a vörheny, illetve ka­nyaró miatt az iskolát bezárni. A jelentés részletes statisztikát foglal magában a népnevelés állapotáról összeiratott 49460 rendes tanköteles és pedig 17599 fiú és 17569 leány mint rendes, 7142 fiú és 7150 leány mint ismétlő iskola köteles. Tényleg iskolába jár 31403 a rendes, 6294 az ismétlő, 1328 a gazdasági ismétlő, 1848 az iparostanoncz, 40 a kereskedötanoncz, 822 a polgári és 660 a közép iskolákba. Iskolába nem jár 7052.. Van a. vármegye• területén 256 nép­iskola, 429 tanteremmel és 437 tanítóval, a kik közül 16 nem képesített. Óvoda köteles gyermek volt 18007, a kik közül a 35 óvodába 5080 gyermek járt. A jelentést a bizottság tudomásul vette. Érdekes és megszívlelendő adatokat jelent a tanfelügyelő az iskolák túlzsúfoltságáról, a mely sze­rint a vármegyében 153 tanterem van, a melybe 90-nél több gyermek jár. Ezekben az átlagos létszám 117, de több van olyan, a melyikben a 150-et is meghaladja. A tanfelügyelő jelentése szerint a zsúfolt­ság megszüntetésére és az iskolába nem járók elhe­lyezésére még 141 tanteremre volna szükség, ezzel szemben csak 17 uj tanterem nyílt meg. A bizottság megkereste az egyházi főhatóságokat és a községe­ket, hogy uj iskolákat állítsanak fel, felirt a minisz­terhez, hogy Gádoroson és Szabadszenttornyán állami iskolákat szervezzen. Lavatka Ilona szarvasi tanítónőnek kórpótlék iránt beadott felebbezését elutasították. özv. Dapsy Kálmánnénak félévi ellátás iránti felebbezését pótlás végett vissza adták. Békés községnek kérvényét, melyben a még fel nem állított iskolához államsegélyt kér, elutasították, az iskola államosítása iránt benyújtott kérvényét pedig kellő felszerelés végett visszaküldötték. A közoktatásügyi miniszter által kiadott uj iskolaszeki utasítás végrehajtását elrendelték. Mezöberény községet a gazdasági ismétlő isko­lának bérelt helyiségben való elhelyezésére utasí­tották. Több iskola és ovoda költségvetését jóváhagyta a bizottság. lrimiás Pálnak ifj. Miskucza György elleni cselédügyében az alispáni határozatot helybenhagyták. Kerekes Istvánnak, Stark Miksának és Kovács Jánosnak lakositási dij ellen beadott felebbezését el­utasították és megkeresték a törvényhatósági bizott­ságot, hogy a lakositási dij szedésének egyöntetű szedéséről gondoskodjék. Roscher János és társai elleni mezőrendőri ügyben Roschert az okozott kár megtérítésére kö­telezték. Somlyai Gábor mezőrendőri birságát 10 koroná­ról 5 koronára leszállították. Több cselédügyben két egybehangzó határozat ellen beadott felebbezést elutasítottak. Haviár Lajos kir. főmérnök jelentést tett a közlekedési viszonyok állapotáról. Kapcsolatosan a főispán felemlítette a vasúti közlekedés körül fenn- álló mizériákat, a vonatok késéssel való közlekedését. A bizottság több tagja, személyes tapasztalatai alap­ján konstatálta, hogy a vonatok kivétel nélkül min­dig késéssel közlekednek, az összeköttetések e miatt be nem tarthatók és hogy ennek a rendetlenségnek oka nem a forgalom megtorlódásában, hanem a személyzetben szükséges fegyelem meglazulásában van. Ez alapon átír a bizottság az államvasutak igazgatóságához és üzletvezetőségéhez a panaszok orvoslása iránt. Csira Gergely és társainak vasúti útátjáró létesítése iránti kérvényét elutasították. Az árvaszéki elnök és kir. ügyész jelentéseit a bizottság tudomásul vette, a mivel az ülés véget ért. Tanügy. A polgári községi iskolaszék Schmidt József elnöklete alatt folyó hó 9-én ülést tartott, amelyen elnök fájdalommal emlékezett meg ama veszteségről, mely az iskolaszéket Hoffmann Alajos városi jegyző­nek, az iskolaszék buzgó tagjának elhalálozása foly­tán érte. Az ülés Hoffmann Alajos emlékét jegyző­könyvileg megörökíti s erről a boldogult gyászoló családját értesíti. Abafi János igazgatónak jelentése a polgári iskoláról tudomásul vétetett; ennek kap­csán 775 korona 40 fillér tandíj szegénységi alapon elengedtetett, a tan- és egyéb dijak czimén a folyó iskolaévre befolyt 1221 korona bevételül utalványoz- tatott. A számvizsgáló bizottság jelentései az összes számadásokról tudomásul vétettek és a tanácshoz, illetőleg a kir. tanfelügyelőhöz beterjesztetnek. A községi elemi (tanyai) iskolai tanítók fizetés javítás iránti kérelmük a városi hatósághoz, mint fentartó testülethez pártolólag terjesztetnek be. Az iskolaszék ülését előzőleg a községi óvodai felügyelő-bizottság is ülést tartott, emelyen kisebb jelentőségű folyó ügyek intéztettek el. A békésmegyei általános tanitóegylet gyulai köre november 13-án tartotta közgyűlését Abafy János elnöklete alatt. A gyűlésen a kerületbeli összes állami és községi tanítók, tanítónők és óvó­nők, valamint sokan a hitközségiek közül is részt- vettek. Székely Lajos a testi fenyítésről értekezett s a testi büntetés alkalmazását az elemi iskolák­nál korlátozni, sőt iassankint végleg kiküszöbölni kívánja. A tétel megvitatása után kimondatott, hogy testi fenyités a legritkább esetekben és ren­desen a tanító által személyesen alkalmazandó. Balogh János az uj fonomimikai tanmódot vette ügyesen bonczkés alá s azt részben használhatónak, részben elvetendőnek nyilvánitotta, fejtegetéséhez a gyűlés több tagja, kik az uj tanmóddal kísérle­tet tettek, hozzájárult. A tanítói fizetési minimum felemelése tárgyában kimondatott a csatlakozás az állami tanítók mozgalmához s e tárgyban az egy­leti nagy gyűléshez felirat intéztetik. Katholikus iskola reformátusoknak. Ilyen czim alatt jelent meg a »Békésmegyei Közlöny« 90. szá­mában egy közlemény, amelyben czikkiró jobb ügy­höz méltó felháborodását fejezi ki az iránt, hogy Endrőd község képviselőtestülete Rigalyoson állítandó iskola ügyét az endrődi róm. kath. egyház, mint iskolafentartóhoz* tette át, miért is el nem fojthatja súlyos aggodalmát, mi lesz majd az állítólag két­harmadrészben ref. vallásu telepesekkel, ha »a kat- holikusok adnak iskolát a reformátusoknak, ahol a kálvinista fiuk irás és olvasáson kívül« — rettenetes elgondolni is — »megtanulnak ministrálni is.« Hát azért sohase fájjon a feje czikkirónak, mi lesz a rigalyosi iskolával ? biztosítom előre is, hogy az illető tényezők szivükön viselik a telepesek iskola ügyét és mihelyt több függőben levő kérdés sikeres megoldást nyert, jövő tanévben megnyílik az iskola, még pedig a közokt. törvény rendelkezésének móg- felelőleg. S ha majd az uj iskola rendeltetésének át lesz adva s a rendszeres tanítás folyamatban lesz, legyen szerencsénk a czikkiróhoz, — kiben a nép­nevelés lángbuzgó barátját sejtem, — és győződjék meg gyakrabban, személyesen, vájjon tényleg tanul­nak-e a gyermekek egyebet is a ministráláson kivül? Egyre azonban figyelmeztetni kívánom a czikkirót, ne akarjon minden áron a békés egyetértésben levő vallások közé éket ütni s a megférhetlenség és vi­szálykodásnak üszkét dobni közéjük, mikor csendes békében, a közjó előmozdításában vállvetve munkál­kodnak a polgárok. Herostratesi dicsőség a viszály támasztása, a béke áldásainak megóvása pedig haza­fias erény. Ez nem kioktatásul van mondva, hanem megszivlelésül. Ezután én is kérdem, mint czikkiró ur, mit szól ehhez a vármegye ? De van még egy más ok is, mely felszólalásra késztet. Czikkiró ugyanis már előre meggyanúsítja a hitközség »nagylelkűségét« a felállítandó iskola iránt, és messze látó jós tekintetét a jövőbe lövelve, mint mumust »a községi iskolaszéket« emliti, mely egyedül volna hivatva arra, hogy »a mai szégyen­letes és nevetséges állapotot« végképen megszün­tesse, mert a czikkiró úgy tudja, hogy a jelenlegi iskolaszék a műveltség oly alacsony fokán áll, mi­szerint tagjai még abc-t sem tudnak, még pedig, mint szellemesen megjegyzi — a kath. kultúra na­gyobb dicsőségére! — A hitközség áldozatkészségé­nek és nagylelkűségének megbirálására a czikkiró nem illetékes, ezt előre bocsátom. Jobban tudják ezt az egyházi krónikák, egykorú feljegyzések, amelyek­ből eg.y-két adatot már csak azért is idéznem kell, hogy czikkirót a hitközség »áldozatkészségéről« meg­győzzem. Midőn Endrőd községe 1730-ban a hármas II. A jourt követő napon vadászni volt a férj s az ideális lelkületű feleség egyedül fogadta a fess aljegyzőt. A szalon ne-n volt befütve, az ebédlőben pedig nagy takarítást tartottak. Sze­rencsére az aljegyző olyan intim barátja volt a háznak, hogy a nagyságos asszony „akármely zugban“ el merte fogadni. Ezúttal a hálószobá­nak ama sarka képviselte a „zuga-ot, melyben a háziasszony iróasztalkája állott. Az aljegyző éles szeme észrevett egy megkezdett levelet s verőfényes mosolylyal nézett a szép asszonyra. — Birtokomba vehetem? — Minek? úgyis elmondom. Azt hittem, maga is vadászni megy ma s mivel holnap el­utazik, értesíteni akartam . . . — Az istenért! ne ilyen komoran, mert megijedek. Maga akkor bájos, mikor mosolyog. — Köszönöm! és máskor nem ? Az aljegyző meglehetősen fesztelen pillan­tással mustrálta végig a szép asszonyt. — No, az bizonyos, hogy a maga szépsége nagy hatalom! Nem csodálom, ha az asszonyok irigylik. A szép Lukácsné szeme villámlott. — De még mennyire 1 És ez a ... ez a... tudja, hogy Margit gyanusit? Az aljegyző érdekes sápadtsága zöldbe ját­szott. Káprázott a szeme. — Lehetetlen 1 miből következteti? — Eh! ne legyen olyan nehézfejü. Hát nem hallotta tegnap? — Hiszen nem mondott semmit — szólt az aljegyző bambán. — Ugy-e? az kellett volna, hogy világo­san beszéljen ? És az uramat nem látta, milyen különösen nézte magát? — Nem — ebben tévedi Az ura ellenke­zőleg, nagyon barátságos. O oly becsületes, hogy eszébe sem jut féltékenykedni. Nincs is oka rá, — tette hozzá sietve és félénken, mert a szép asszony követelő és szigorú arczczal mérte végig. — Beláthatja, hogy a jó híremet s a . . . . a boldogságomat fenyegeti ez az asszony. Ha jó barátom, lehetetlenné kell tennie' Margitot. — Persze, maga azt hiszi, ahhoz elég a maga parancsa ! — S nem volna elég?! Lukácsné pathetikusan emelkedett fel, de az aljegyző is fölkelt a helyéről. — Már bocsásson meg, nekem nincs ked­vem a tanfelügyelőnét levegőbe röpiteni. Vagy mi egyebet csináljak vele? — Eh! ne legyen pipogya 1 Indítson meg egy pár frivol mesét Margit ellen — majd csak akad valakije, a ki védelmezni fogja s a játék meg van nyerve. Provokáljon valami sihédert, hogy megvívjon a Margit jónevéért. Én tanít­sam meg magát, hogy kell ugratni? — És hátha a tanfelügyelő maga talál engem provokálni és betöri a fejemet ? — Ah, úgy? ön fél, uram? Ez esetben, nem szóltam semmit. — Ne haragudjék az Isten áldja meg, de lássa be, hogy sokkal jobban kompromittálnám ha párbajozom magáért, mint ha a tanfelügyelöné fecseg. Különben az nem is olyan asszony. Büsz­kébb, semhogy indiszkrét tudna lenni. Aztán okos is. — Ugye ? Hát még mi ? Csakugyan odaadó és hűséges barátom maga nekem 1 — Ella nagyságos asszony — könyörgök — ne haragudjék ! ígérem, hogy kedvére teszek, ne féljen, meg tudom én magát bosszulni, — de egyelőre tegyen le erről a gondolatról I — Jó; — majd elintézem hát magam. Ha­nem maga ide ne jöjjön többet, mert az uramat nem jó kihozni a flegmájából. Az aljegyző zavartan pödörgette csinos bajusszát és epedőn nézte a felhevült szép asz- szonyt. — Ne legyen kegyetlen! Biztosítom, hogy az ura nem gondol semmire, lekötik most az érdeklődését a yorkshire-ek. És aztán olyan bűbájos asszonynak, mint maga, van-e lehetet­lenség ? Előzze meg a híreszteléseket, mielőtt az ura megtudná. Panaszolja el neki, hogy a tanfelügyelöné miket beszél. — Csakugyan! Minő politikus maga! Csó­kolni való cselszövő. Ez lesz a legokosabb. Fel­bőszítem az uramat Margitra; ő, a milyen dara­bos, megfogja sérteni s legalább nem jön többet hozzám. Az aljegyző befelé mosolygott. A szép asz- szony istennői fenséggel nyújtotta neki csókra a kezét s a bosszús kézcsók után bizalmasan mor­mogta : — Legalább nem lesz a ki ellenőrizzen ! III. Mikor a vadászkocsi begördült az udvarra, a szobaleány lábujjhegyen osont a gazdája elébe. — Az istenért, nagyságos' ur, csendesen, csendesen ! — - No, mi az ördög bujt belétek? • — Úrnőm beteg. Egész délután mozdulat­lanul feküdt a diványon. — Persze, ha aludt. Mi baja volna? — Ebéd után itt volt az aljegyző ur és a nagyságos asszony nem sokára ezután kijött a folyosóra és összeesett. Úgy vittük be. — Tér in gettót! A derék Lukács lerúgta a sáros vadász­csizmákat és remegő aggodalommal nyitott be a feleségéhez. A szép asszony festői posebart feküdt az ottománon; világos gyapjú pongyolája leomló ránczai között megvillant a selyemharisnyás lába. A szeme mélyen beesve sötét karikákkal alá- gyürüzve, mereven vizsgálták a plafont. Lukács lábujjhegyen közeledett hozzá és gyöngéden fogta meg a kezét. — Mi bajod, édes asszonykám ? A felesége nem viszonozta a kézszoritást. Merev tekintet­tel nézett az ura szemébe. — Megfogok halni Gábor. — Ne beszélj bolondokat, lelkem. Mi lelt ? Hallom, hogy itt volt Návay. — Hallottad? — A nagy beteg könnyedén emelkedett a félkönyökére, de rögtön vissza- hanyatlott. Behunyt szemmel intett a cselédnek, hogy távozzék. Azután ismét az urát nézte. — Hajolj közelebb, Gábor, elmondom, hogy mi öl meg. A jámbor Lukács megadással kuporodott az ottomán elé. — Itt volt Návay és tudtomra adta, hogy nem jöhet többé a házamhoz. — Ezer menykö ! Ettől halsz meg? — Gábor, légy kíméletes 1 Az idegeim tönkre vannak téve, — lehelte a b,eteg. Návay azért nem jön, mert a városban azt beszélik, hogy nekem udvarol s én elfogadom az udvarlását. — .Szamárbeszéd! Ilyen szép asszonynak az egész világ udvarol. Te pedig csak engem szeretsz. — Téged, téged ! Gábor, egyetlenem ! Sze­relmem ! A viharos felkiáltások lázas szenvedélylyel röppentek a beteg ajkáról s heves mozdulattal ölelte magához a becsületes férj borostás arczát. Aztán szakgatott, lázas szavakat rebegett. — És mégis . . . Margit azt mondja. Mar­git hitványnak, becstelen asszonynak mond en­gem . . . Gábor ... te hiszed ... az egész város . . . soha, soha mást! . . . örökké imád­talak . . . — Édes asszonykám, csillapodjál, én tudom, hogy te vagy a leghübb, legszentebb asszony a világon ! Ne gondolj a mendemondákra . ! . — Szeretlek, Gábor, szeretlek! . . . — Elhiszem, fiam. látod, hisz én még job­ban szeretlek . . . legyen már eszed no . . . A becsületes Lukács nem tudta mit kezd­jen. A beteg sikoltani kezdett. — Csak te . . . csak téged, Gábor . . meghalok . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom