Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-11-09 / 45. szám

két kap a megajánlott összeg ellenében. Itt tehát nem lesznek elsőbbségi és törzsrészvé­nyek, melyekből az előbbiek magánosok bir­tokába jutván, ezek élvezik a vasút üzleté­ből származó hasznot, a tulajdonképeni érde­keltség pedig mondhatni értéktelen, soha nem jövedelmező törzsrészvények birtokába jut, itt az egész vasútnak az érdekeltek pénzéből kell felépülnie, a vasút az érdekeltség tulaj­donát képezi és az üzletéből folyó haszon is ezt illeti. Hogy ennek daczára az érdekelt­ség hozzájárulása még sem nagyobb, mintha magán vállalkozók is bevonatnak annak finan- czirozásába, ennek oka az, hogy a keskeny- vágányu vasutak építési tőkéje körülbelül harmad részét teszi a rendes nyomtávú vas­utónak és igy az összeg nem lépi túl az ér­dekeltség anyagi erejét. Ezért kell igennel felelnünk arra a kér­désre is, hogy a hozzájárulás Gyula városa által megadható-e. Maga a megkereső bizott­ság nem egy véletlenül odavetett számban állapította meg a város hozzájárulásának összegét, de annak megszabásánál a mutat­kozó szükségnek, a városra a vasutból háruló előnyöknek és a város anyagi képességének összevetésével járt el. Legutóbbi czikkünk- ben jeleztük azokat a közforgalmi és gazda­sági előnyöket, melyek Gyulaváros szempont­jából e vasúttól várhatók, különösen annak folytán, hogy a vasút nemcsak átmenő for­galmat fog közvetíteni, hanem e város bel­területén, piaczán átvezetve, annak forgal­mát fogja óriási mérvben fellendíteni. Ezzel szemben tudatában van a megkereső bizott­ság is annak, hogy a város anyagi helyzete meggondolatlan költekezést és ellenszolgál­tatás nélkül maradó befektetést meg nem enged és ha ennek daczára is a várostól oly nagy összegű hozzájárulást kíván, annak oka az, hogy meggyőződése szerint a városra háruló előnyök kiegyenlítik ezt az áldoza­tot. De itt tulajdonképen — és ez a dolog­nak leginkább figyelembe veendő oldala — nincs is szó áldozatról oly értelemben, mint lett volna a Bene—Környei-féle vasútnál, hol a megszavazott 200.000 korona nem jö­vedelmező törzsrészvényekbe f'ektettetvén, annak kamatai és törlesztése egészen a la­kosság terhét képezték volna. Itt a város kamatozó részvényekbe fekteti pénzét, amely­től múltkori ismertetésünk és a már meg­levő vasutak viszonyaihoz mórt számítások szerint már az első években is biztos jöve­delemre számíthat, a vasút használatának ter­mészetes elterjedésével pedig nehány év múlva oly százalékú kamatjövedelmet élvez, amelylyel egészben, vagy legalább jelenté­keny részében fedezheti a felveendő kölcsön­ből származó terheket, a kölcsön letörlesz- tése után pedig egy állandó szép összegű évi jövedelmet biztosit magának. Mindezek a feltevések pedig nem csupán fiktiv számítá­sokra támaszkodnak, az alföldi első gazda * sági vasút közel fekvő példája bizonyít mel­lettük, a hol aránylag kisebb érdekeltség mellett a vasút üzeméből az érdekeltség már is tisztességes kamatjövedelmet élvez hozzá­járulása után. Ezért lehetséges, hogy Gyulaváros nehéz anyagi viszonyai között is megadja a kívánt mát csupán merész terveinél eszközül használja, talán fellázadt büszkeségében, halállal sújtja a hűtlen képmutatót, a szerelmi szélhámost és ön­magát I — Dehogy 1 A dolog simán végződik. Óriási befolyásával besegíti a direktoriális kor­mányba külügyministernek. Ma, mikor a modern világnézet már nem fél annyira a pokol fenyegetésétől és a vallás tilalmát kijátszák, vagy kevésbe veszik az embe­rek, csupán egy eszköz van, melylyel sikerülne talán meggátolni a szerelmi öngyilkosságok sűrű is­métlődését. Az öngyilkosokról nem volna szabad di­csőítve és magasztalón Írni, mint mesebeli hősökről, de rámutatni lelkűk gyengeségére és gyarlóságára. Ne gondolja senki, hogy talán meg aka­rom vonni e szegény és sajnálatra méltó terem­tésektől a részvét attribútumát; oh nem, csu­pán rámutatni, hogy mily ferde irányban halad az emberiség, mikor egy szerelmi öngyilkost fenkölt, hősies jellemként ünnepel. Mert a való­ban nagy, nemes és dicső lélek küzd, viaskodik szenvedélyével és a legtöbb esetben győztesen hagyja oda a csatatért. Nyújtsuk azoknak az elismerés babérját, akik le tudnak mondani. Szeretni, minden gondolattal, minden idegszál­lal oda lánczolva a megálmodott „egyetlenhez“ és mégis lemondani csendesen; egy jajszó, egy szisszenés nélkül nézni, mint vájja ki a sors kegyetlen szeszélye a szerelmes, epedő szivet kebelünkből, ez bizony elég nagy emberi erény. Az igaz, hogy gyakran az egészség pusztu­lása, korai harvadás jár karöltve a szerelmi bán- kódással; az életkedv sirba száll, minden öröm oda van; de hát éppen ebben van poézis, mint a lassan, fájdalmasan enyésző virágban — ősz­szel. És aztán marad is még egy vigasza a ma­gával meghasonlott szerencsétlennek : az idő. hozzájárulást, a mit különben ily kilátások nélkül is megadott már egyszer és most is meg kell szavaznia, ha a vasút létesítését mindenkorra lehetetlenné tenni és ezzel gazdasági fejlődését megakasztani nem akarja. 10707/1902. szám. Hirdetmény. Gyulaváros I. alkerületóben a várme­gyei bizottsági tagok választásának idejéül 1902. évi november hó 10-ik napja tűzetett ki, erről a választók a következőkkel órte- sittetnek: Választási helyül a városháza nagyter­me van kijelölve, ahol is a szavazat-lapok a választás vezetésével megbízott küldöttség által reggeli 9 órától délután 4 óráig fo­gadtatnak el. Választandó lesz 1907. év végéig tartó megbízatással 4, és 1904. óv végéig tartó megbízatással 1 bizottsági tag. Külön szavazati lapok lesznek beadan- dók az 1907. óv végéig terjedő megbízatás­sal s külön az 1904. év végéig terjedő meg­bízatással választandó bizottsági tagokra nézve. Gyulán, 1902. évi október hó 21-én. Dutkay Béla, 362 3—8 polgármester. « i r e k. A vármegye közigazgatási bizottsága november havi rendes ülését folyó hó 12-én, szerdán fogja meg­tartani. Kinevezés. A vármegye főispánja Varga Ká­roly lemondása folytán központi irnoki állásra ki­nevezte Nádházi Lajos szeghalmi járási Írnokot, járási Írnokká pedig Tóth Kálmán gyomai lakos magánzót s az utóbbit ideiglenes alkalmazással aj szeghalmi járásba osztotta be. Uj segédorvos. A vármegyei közkórház elme­beteg osztályánál megüresedett segédorvosi állásra a vármegye főispánja dr. Hangéi Géza orvostudor mezőhegyesi méntelepi orvost nevezte ki. A vármegye igazoló választmánya folyó hó ö-én Keller Imre elnöklete alatt ülést tartott, a melyben megállapította a 10-én tartandó megye bizottsági tagválasztásokra érvényes választói név­jegyzékeket, a Gyulaváros II. alkerületében Hoff­mann Alajos és dr. Frankó László halálával meg­üresedett bizottsági tagsági helyek betöltése iráDt előterjesztést tett a közgyűléshez (ezen két állás nyomban a deczemberi közgyűlés után fog válasz­tás utján betöltetni), végül gróf Wenckheim Ferencz- nek a legtöbb adót fizetők névjegyzékére vonatkozó beadványát mint felebbezést áttette az állandó bí­ráló választmányhoz. Megyebizottsági tag választások. Holnap, hét­főn tartatnak meg a vármegyében az évközben megüresedett törvényhatósági bizottsági tagsági helyekre a választások. Az üresedésben levő helyek, melyekre a törvényhatósági közgyűlés a választáso­kat elrendelte, a következők : Békéscsaba II. alke­rületében Beliczey Géza lemondása folytán 1 hely ugyanott a III. alkerületben Hrabovszky János el­halálozása folytán 1 hely, Szarvas II. alkerüle- lében id. Kollár János elhalálozása folytán 1 hely „Lassankint feledünk, lassankint enyhü­lünk, nem mindent, de sokat, nem egészen, de nagyot.* Hol bűn a szerelem és teljes erkölcsi rom­láshoz vezet, ott el kell nyomni. Utolsó ember, ki lelkét, vagy mondjuk inkább becsületét meg­öli, csak hogy áldozatot hozhasson testének. A fenséges társadalom egyenes irányt ki jelölt a becsület mezején, jaj annak, ki oldal- utakra téved. Hogy azonban a társadalom min­dig hiven interpretálja-e az Isten akaratát ? Arról vitatkozzanak a bölcsészek és a theolo- gusok! De hát hiába 1 A fiatal fül gyönyörrel hall­gatja azt a nótát, mely egyensúlyba helyezi a lélek üdvösségét egy szerelmi csókkal. És ha van oly aczél akarat, mely ellenáll ilyen kisértésnek, megtagadva önmagát, elvonva magától azt a megálmodott boldogságot : talán csak nagyobb hős, mint aki rövidesen itt hagyja ezt az életet, mely megszűnt számára rózsákat teremni. „Igen, igen, az önmegtagadás erény, de semmi kÖ2e a földi boldogsághoz és minek élni, ha nincs boldogság? — Kiáltják mindazon sze­relmesek, kiknek szive nyög valami emésztő bánat terhe alatt. De hát ott van a vallás, keressetek vigaszt és megnyugvást ennek tiszta és fenséges tanaiban. Ott van a munka, temessétek belé szivetek mély keservét és fájdalmát! Sajnos, kevesen tudnak és még keveseb­ben akarnak imádkozni. A dologtalanság mindig bűn kezdete! — Vannak aztán olyanok is, kik napról-napra fo­hászkodnak : „Uram! ne vigy minket a kisér- tetba!“ De lelkűk ingadozó nádszál, melyet a., Körösladányban Nagy L. Imre elhalálozása folytán 1 hely, Orosháza I. alkerületében Héjas Mihály le­mondása folytán 1 hely. Legtöbb bizottsági tagot választanak Gyulán az I-ső alkerületben, hol a múlt évben tartott választás megsemmisittetett. Ez alkalommal legtöbb szavazatot nyertek : dr. Bodoky Zoltán, Popovict Jusztin, Jantsovits Emil, dr. báró Drechsel Gyula és az 1904. év végéig tartó meg­bízatással Kóhn Dávid. Ugyanitt a választás iránt igen élénk az érdeklődés, a mennyiben — mint múlt számunkban megírtuk, több jelölt neve van forgalomban. A választás reggel 9 órakor veszi kezdetét a városháza nagytermében és annak veze­tésére elnökké a lemondott Ladies György helyére a vármegye alispánja dr. Márky Jánost nevezte ki, a kinek helyettese Fürdők István. Tiszti szemle. Egy mozgósítás alig csinálhat nagyobb jövést menést a tartalékos tisztek körében, mint a november 4 iki tiszti szemle, amelynél abban az évben fegyvergyakorlatra be nem vonult minden tartalékos tiszt megjelenni tartozik. Ilyenkor elő­kerül a naftalinos szekrényekből a feszes — leg­több n yi re túl feszes — egyenruha, fónyesitik a gom­bokat és kardokat is e napon egész sereg díszbe öltözött hadfi jár-kél az utczákon. Gyulán a hon­véd tisztekkel Nagy őrnagy tartotta meg a szemlét, ismertetvén velük a legújabban kiadott rendelete­ket. Békéscsabán a közöshadseregbeli tartalékos tisztek jelentek meg a szemlén, melyet Stubna őr­nagy, hadkiegészítő kerületi parancsnok tartott meg. Adományok az Erzsébet-szoborra. 4 várme­gye székhelyén Gyulán felállítandó Erzsébet-szo- borra már többen adakoztak és pedig Károlyi Já­nos füzesgyarmati lakos adott 10 koronát, Braun Mihály mezőberényi lakos 20 koronát, Braun György mezőberényi lakos 10 koronát. Az adóösszeirást a pénzügyminiszter rendelete alapján a gyulai kir. pénzügyigazgatóság az egész vármegye területére elrendelte. Gyulán az összeírást Ueilinger Károly nyilvántartó a Papp Gyula könyv­vezető teljesítik és pedig előbbi a belváros, nagy- magyarváros és Józsefváros, — utóbbi pedig az újvároson és a nagyoláhvároson. Gyalogezredek áthelyezése. A fővárosi lapok katonai körökből származó értesülés alapján arról adnak hirt, hogy 1903. év őszén a helyőrségekben nagyobb változások lesznek. így át fogják helyezni a nagyváradi házi ezredet a József főherozeg nevét viselő 37-ik gyalogezredet Bécsbe, annak csupán egy zászlóalját és a hadkiegészítő kerületi parancs­nokságot hagyván meg Nagyváradon. A 37-ik gya­logezred távozó 3 zászlóaljának helyét e hírforrás szerint a 101-ik gyalogezred három zászlóalja fogja elfoglalni, a mely ezred már régebben állomásozott Nagyváradon. A mennyire kellemetleo ez a hir a biharmegyeiekre, a kiknek fiai most szülőföldjük­től távol fognak katonáskodni, annyival jobb a Békésvármegyéből besorozottakra, a kik közelebb jutnak az otthonhoz, mely közelség tudata bizony jól esik a nehéz sorban levő katonáknak. Időjárásunk nem mondható kedvezőnek, mert nagy a szárazság és igen nagy szükség volna kiadó, tartós esőre. Az őszi vetések nagyon sinylik a szárazságot, egyes dűlőkben különösen elszapo­rodtak a mezei egerek, amiket csak is egy tartós eső tudna kipusztitani. Névváltoztatás. Kiskorú Grünbaum Gábor csor- vási lakos vezetéknevét belügyministeri engedél­lyel „Gárdos“-ra változtatta át. Halálozás. Kiss P. Mihály törekvő ifjú iparos, a gyulai iparos ifjúságnak széles körben ismert ro­vágy és szenvedély viharja ide-oda csapkod. Mindenesttre, ezek leginkább asszonyok és gyarlóság a nevük. Ok azok, kikre teljesen ráillik az az ismert magyar nóta: ‘ Megfogadtam az Istennek, Hogy szeretni soh' sem foglak, S mindhalálig, hogy szeretlek, Megfogadtam a pokolnak .. . Tolsztoj, Ibsen, XIII, Leó, kik az emberi­ség erkölcseinek javításán fáradoznak, a gyil­kos szerelem hatalma ellen képtelenek síkra szállani. Avagy ki tudja, talán már nincs is messze az idő, mikor szakítva a modern fogal­makkal, elragadó költeménynek találják Dávid király zsoltárait és keresett olvasmány lesz a biblia. Akkor valószínűleg a szerelmi drámák is kimaradnak a hírlapokból. Rttthy Emilnél Almanach 1903-ra*) Egy régi és kedves ismerős küldte be hozzánk a névjegyét. Nem szükséges, hogy bemutassuk ol­vasóinknak, mert nálunk is házibarát a szó legneme­sebb értelmében a Mikszáth Almanachja. Udvarias flu és bokrétát hoz. Ebbe a bokrétába van fűzve a mai magyar novellairodalom tizennyolez kiváló neve. Amint látják, az idén még bőkezűbb, mint a meg­előző években, mert a szokásos 15 helyett 18 novel­lával kedveskedik. Akad azok soraiban vidám és komoly, történelmi és egészen modern, analizáló és egyszerűen elbeszélő novella, de valamennyi a leg­javából. Minden genre képviselve van, csupán egyetlen­*) Almanach az 1903. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár. XYIII. évfolyam IV—V. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ara diszkötésben 2 korona. j konszenveB tagja, osütörtök délután tüdőgyüladásban elhunyt s fiatal özvegyet hagyott hátra. Az elhunyt­nak ritka szép tiszta és csengő, magas tenor hangja volt, mint soló énekes feltűnést keltett az újvárosi olvasókörben is. Temetésére az iparoa ifjúsági egylet zászló alatt testületileg kivonult, a dalkör pedig — melyuek szintén tagja volt, gyászdalokkal búcsú­zott kedvelt tagjától. Béke hamvaira 1 Arczkép leleplezés. Néhai Szabó János hód­mezővásárhelyi ev. ref. lelkész, a bákésbánáti ev. ref. egyházmegye esperese, Köröstarosa község dísz­polgárának arczképét Köröatarcsa község elöljáró­sága a községháza tanácsterme számára megfestette. Az arczképét halottak napján helyezték el az elöl­járóság, képviselőtestület, az ev. rof. egyház pres­bitériuma és a lakosság nagy részének jelenlétében. Köröstarcsa község tanácstermében, mely alkalom­mal Petneházy Ferenoz főjegyző magas röptű, emel­kedett hangú emlékbeszédet tartott. Vízbefult ember. Bujdosó József 54 éves, nős, osaládos, gyulai lakos, ki folyó hó 1-én este még a vásártéri depóban pálinkázott, másnap reggel a nagy magtár háta mögött az élővizcsatornában halva találtatott. Az orvosrendőri szemle alkalmával meg- állapittatott, hogy nevezettnek halálát vizbefulladás okozta, külsérelemnek semmi nyoma nem látszott rajta, tehát kivan zárva az, miotba valamely bűn­tény esete forogna fenn, hanem ittas állapotban az élóvizcsatorna parton bandukolhatott s egyensúlyt veszítve a vizbegurult, a mit már 25 évvel ezelőtt is megpróbált, a mikor ittas állapotban a csabai országút vízzel telt árkába esett bele s fuldokolva szállíttatott lakására. Eljegyzés. Németh János, az aradi nemzeti színház közel múltban itt időzött tagja f. hó 6-án eljegyezte a kedves és szép Szász Karolint Gyuláról. „Fehér Estély.“ A békésvármegyei könyvnyom­dászok nagyszabású »Fehér Estélyé-«ről, amely f. hó 23-án lesz Gyomán, a rendezőség a következő meghívót küldte szét: Öméltósága Dr. Lukács György ur, Békésvármegye és Hódmezővásárhely város fő­ispánja védnöksége alatt, Békésvármegye könyv- nyomdászai által 1902. évi november hó 23-án, Gyomán a városháza termeiben Fehér Estély ren- deztetik. Személyjegy 3 korona, családjegy 6 korona. Az elérendő tiszta haszon felerészben a József fő- herczeg szanatórium, felerészben pedig a nyomdászok üdülőhelye javára fordittatik, miért is felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kérjük a hölgyeket egyszerű öltözékben megjelenni. Az ünnepély napján délelőtt: 1. Az érkező vendé­gek fogadtatása a helybeli vasúti állomásnál. 2. össze­jövetel a nyomda-épület nagy papirtermében délelőtt fél tiz órakor. 3. A nyomdának teljes üzemben való megtekintése és pedig: a vonalzás (raster,) a könyv- kötészet, a betűszedés, a gépterem. A vidékről érkező t. vendégeket szívesen elszállásolja a rendezőség, ha érkezéséről levélbelileg értesítik. Levélczim: Deutsch Lajos. Kner-nyomda, Gyoma. Az estély műsora: 1. Nyitány. Előadja a zenekar. 2. Humoros felolva­sás. Tartja Szeredai Leo ur budapesti hírlapíró. 3. Dalok. Énekli Kiss Katicza urhölgy, zongorán kiséri Veress Ilonka urhölgy. 4. Mese a kincses tündér- királyleányról. Irta és felolvassa Belencéresi Dezső, a Békésmegyei Közlönyjsegédszerkesztője. 5. A rabnő dala. Költemény. Irta és szavalja Kató József ur. 6. Kupiék. Énekli Salzer Dezső ur Budapestről. 7. Táncz reggeig. Éjfélkor a »Fehér estély« igen érdekes alkalmi emléklapja fog megjelenni. Műsor kezdete este pontban 8 órakor. Kéretnek a t. ven­dégek valamivel a műsor megkezdése előtt megje­egy nem kapott helyet: az unalmas. Az ára is a régi: díszes vászonkőtésben 2 korona. Megszerezhető a kiadó : Singer és Wolfner könyvkereskedése utján, de kapható bármely hazai könyvkereskedésben is. Az előszót ezúttal is Mikszáth Kálmán irta és minden irodalmi inyeneznek öröme telik majd abban, hogyan ismerteti ő a mai magyar irodalmat. A kiadók szí­vességéből abban a helyzetben vagyunk, hogy be­mutassuk olvasóinknak mai számunkban. Elősző. A Barnum amerikai ritkasággyüjteményében volt állítólag egy olyan macska, melynek szemlen­cséje annyira nagyította a tárgyakat, hogy a szegény pára nem merte az egeret megfogni, mert olyan kolosszus alaknak látszott neki, mint egy bivaly. Barnum aztán bejárta a világot, mig egy másik macskát is szerzett hozzá, annak a szemlencséje viszont annyira kicsinyítette a tárgyakat, hogy a czicza a medvével, a hires »Bob«-bal játszogatott s erőnek erejével hömpölygetni akarta a porban, mint egy piczike gombolyagot. A két macska igy is nagy különlegesség volt, de még ennél is furcsább lett volna, ha ez a két macska véletlenül egy macskává változik, aztán az egyik szeme nagyított volna, a másik kicsinyített volna. Hogy mi lett volna akkor, no már arra Barnum is kiváncsi volt, újra nyakába vette a világrészeket és keresett egy ilyen macskát. De nem talált. Olvastam egyszer effélét, de képtelenségnek tartottam. Ostobaság! Humbug az egész. És mégis, mintha valami ehhez hasonlót látnék most. T. i. a nagyitó és a kicsinyítő szemet ugyan­azon egy fejben. Csakhogy ez a fej nem egy macskáé, hanem egy igen tisztes és hatalmas fej: a magyar társadalomé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom