Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-10-26 / 43. szám
des nyomtávú helyiérdekű vasút a fenntar-1 tás és üzem költséges volta miatt legfölebb két vonatpárt járathatott volna, a keskeny vágányu vasút motorkocsijaival minden Gyulán keresztül menő vonathoz biztosítja az összeköttetést a személyforgalomra, teher- közlekedés szempontjából pedig könnyen alkalmazkodik a viszonyokhoz és a mutatkozó szükséghez úgy, hogy a vidék állandó kapcsolatba jut eddigi forgalmi központjával, Gyula várossal. A nagyon fontos személy és posta közlekedés könnyűségéből származó rendkívüli előnyöket bizonyítgatni felesleges akkor, ha tudjuk, hogy a motorkocsiknak csak 30 kilométernyi átlagos sebességet számítva nem lesz két órára sem szükség; hogy a vonal végpontjáról Bara- konybói Gyulára, vagy innen oda uz utat megtegyék. Ez a tény emeli a gyula—barakonyi vasutterv fontosságát a kisjenő — barakonyi vasút fölé is. Gyula a magyar államvasutak egyik jelentékenyebb vonalának állomása, mely vonalnak további fejlesztése elhatározott dolog és rövid idő kérdése. Ma is a lehető legkedvezőbb vasúti összeköttetéssel bir úgy Budapest, mint Arad, Nagyvárad és Szeged, tehát azon városok felé, m dyekkel a vasúttal összekötendő községek forgalmi összeköttetésbe jutni óhajtanak és a melyek mindegyikére nézve a gyula—barakonyi vasút a lehető legkedvezőbb helyzetet biztosítja. Példákkal bizonyítunk. A reggeli posta a hírlapokkal Budapestről reggel 8 órakor indulva 2 órakor Gyulára 4 órára Barakonyba érkezik, mig ugyanakkor Kétegyházán át legfelebb csak Kisjenőbe jut, a honnan este 6 órakor tehát a posta hivatalos órája után érkezett volna el Barakonyba. Gyula és Barakony között csak 3 — 3 legfelebb 4—4 személyszállító motorkocsi közlekedést számítva Barakony- ból reggel fél 6 órai indulással fél tízkor Nagyváradra, fél 7 órai indulással fél kettőkor Budapestre, 12 órára Aradra, délelőtt 10 órai indulással délután 7 órakor Budapestre, fél négykor Aradra, 4 órakor Nagyváradra és ugyanakkor Szegedre, délután 5 órai indulással este 9 órakor Aradra, 11-kor Szegedre és reggel 5 órakor Budapestre érkezik az utas. Viszont Budapestről este 1Ö órakor indulva reggel fél 8 órakor, Aradról reggel 3 óra után, Szegedről fél négykor indulva reggel 9 órakor, Budapestről reggel 8 órakor, Aradról és Szegedről délelőtt 11 órakor, Nagyváradról 10 órakor indulva délután 4 órakor és Budapestről délután 2 órakor, Aradról 3/45 órakor indulva már este 9 órakor Barakonyba érkezik. A szállítási díjtételek ép úgy mint az alföldi első gazdasági vasútnál, igen alacsonyan terveztetnek, úgy hogy a mai rendszer szerint két osztálylyal készülő motorkocsiknál Gyulától Barakonyig az I. osztályon 1*20 korona, a III. osztályon 60 fillér lenne a viteldij, a fehéráruk viteldija pedig az egész Ez a szelíd lelkű, kedves poéta hirdet most előfizetést |Pásztortüzek“ czimü versköte téré s ezenkívül kiadja prózáit is „Egyszerűi történetek“ czimen. E helyen csak a költeménykötettel foglalkozom, az Egyszerű történeteket megjelenésekor fogom ismertetni. Karaszy az előfizetési felhívásban igy adja okát annak, hogy egyszerre két kötettel is lép az olvasóközönség elé : „Nem dicsőségre, halhatatlanságra vágyom, azt. elérnem álomnak is vakmerő. Egy fehérhaju, jóságos öreg asszonynak, édes anyámnak akarok általuk emléket állítani, aki-örömeimet jóságos szeretető vei kettőzte meg, aki megosztotta bánatomat s mindig a nagyobb részt vállalta magára. Egy madonnaarczu, galamblelkü lánynak állítok oltárt általuk, aki akkor emelt a porból magához, mikor mindenki elhagyott! Nekik ajánlom könyvemét!'* A gyermeki szeretetnek, a szerelmes ifjú rajongásának milyen lélekemelő nyilvánulása s a mai korban milyen ritká! Aki a Karaszy Ödönről eddig Írottakat elolvasta, az előtt Karaszy ismeretlenül is kedves ember lesz, az érzi előre, hogy aki édesanyját és menyasszonyát ilyen gyöngéd szeretettel fűzi magához s aki a költészet göröngyös vitain olyan sikerrel haladt elsó lépéseiben is előre, az biztosan fog tovább haladni a czél felé; az ilyen ismerős ismeretlennek újabb munkáját dicsér nünk szinte felesleges. Mégis mutatványul ide iktatunk néhányat a Karaszy verseiből s a szerzővel együtt kérem az olvasót, fogadja őket szeretettel. A kincs. Ha majd arczunk rózsája hervadj S hamvad szeműnkben is a láng, Ha visszasírjuk azt a múltat, Melyben oly szépet álmodánk, Ha vágyaink mind szárnyszegetten, vonalat számítva az áruk különfélesége szerint métermázsánkint 15 és 60 fillér között váltakozik, tehát a zónarendszerű díjszabás mellett épen nem vagy csak jelentékeny csekély lesz a többlet a Gyulára való irányításnál, szembeu a kisjenőivel, a mit viszont az a körülmény, hogy a továbbvitelnél a kisjenő - kétegyházi ut elesik, bőven ellensúlyoz. Vázlatosan ezekben mutatunk rá a gyula- barakonyi vasút építéséből származó előnyökre most amikor a terv a közeli megvalósulás stádiumába lépett. Ismételjük, hogy ismertetésünk nélkülözi azokat a nagyjelentőségű általános szempontokat,, melyek az eddig] tárgyalásokból ismeretesek és a melyek kétségtelen indító okai lesznek annak, hogy az érdekeltség maga is legjobb akarattal támogatására siet az engedélyes Békésvármegyé nek és anyagi hozzájárulásával összehozza a szükséges építési tőkét, melyhez annyival is inkább bizalommal nyújthatja segítségét, mert az engedélyes erkölcsi testületben kellő biztosítéka van az iránt, hogy itt nem egy nyerészkedésre irányuló vállalkozásról, hanem kizárólag az érdekelt vidék legvitálisabb gazdasági és forgalmi érdekének reális alapon való kielégítéséről van szó. A békésbánáti ev. ref. egyházmegye közgyűlése Temesváron és az uj imaház felszentelése. Lélekemelő szép ünnepségek közt ment végbe október 19-én a temesvári ev. ref. egyházközség uj imaházának felavatása. Szabolcsba Mihály lelkész és Mág őri Mihály gondnok valóban büszkék lehetnek erre az ünnepre, mert első sorban az ő kitartó munkájuknak és ernyedetlen buzgalmuknak sikerült létre hozni a remek imaházat és az ezzel együttesen épített, gazdag jövedelmet biztosító díszes kétemeletes bérpalotát. De büszkék lehetnek rá az alapvető munkások : Kovács Sebestyén Aladár, Boksa Lajos dr. és Futó Zoltán is, kik annak idején megalapították a temesvári ev. ref. egyház községet. Az ünnep lefolyása megkapóan szép kifejezése volt annak a szivet, lelket megörvendeztető harmóniának, mely Temesvár közéletét jellemzi. Az ünnepségen valláskülönhség nélkül részt vettek a temesvári polgárok és a más vallásnak együtt örvendeztek a református hívekkel, magyarságuk e derék képviselőivel. Az ünnepségekről a következőket jelenti tudósítónk : Az egyház község uj, tágas imaterméhen, mely a Huuyady-uton levő kétemeletes díszes bérpalotában épült, ez alkalomból a hívők és a meghívott vendégek nagy száma és díszes, előkelő hölgy közönség jelent meg. ■ A különböző ev. ref. egyházak küldöttei Sza- holcska Mihály a temesvári református egyház láng- lelkü költő papja vezetése alatt elfoglalván helyeiket, a részükre fenntartott padokban, a hívők kezdő énekül a 90. zsoltár 1-ső versét énekelték. A 74-ik dicséret három első versének ájtatos eléneklése után a műkedvelőkből álló énekkar a templom tágas karzatán néhány szent-éneket énekelt el megkapó szépen. Majd Dombi Lajos gyulai lelkész, a békés- bánáti egyházmegye esperese, orgonaszó kíséretében felment a szószékre vés a következő felavató imádságot mondotta: A csillagos égnek seregei hatalmadnak tanu- jelei oh nagy Isten 1 Ingó fűszál, parány porszem, téged dicsér véghetetlen, suttogó lomb. madár dala, rólad szól mindenség Ura 1 Megújra földre hallanak, Én szűz virágon], én szerelmem, Szeretsz-e még ? szeretsz-e majd I ? Szeretsz-é majd, mint én szeretlek, 01; tiszta lánggal, oly híven, Eszedbe jutnak-é a perczek, Melyen pihentél szilemen 1 ? Az első csóknak szűz varázsa, A pírban égő alkonyat, Midőn ifjan, kart karba zárva Jártunk virágzó fák alatt 1 . j Jártunk virágos harsak árnyán, Bókolt felénk tenger virág, Riogatva lelkünk illat6zárnyán, Hogy ébren is csak álmodánk 1 .. Ragyogtak ránk a csillagezrek, A mennyországnak szemei . 9 . Óh 1 azt a fényt, óh j azt a perczet El tndnád-e felejteni? .. De nemi Tndom: testünk elagghat, Lelkünk örök ifjú marad ! Hiszen a lombjavesztett gályát Megszállják dalos madarak! •Nyit; ősszel is a virág a réten, Van fény, s bár szép a hervadás, Szerelmünk lángját, tudom, érzem, Soha nem éri elmúlás I . . Kiolthatatlan tiszta lángja El még a sir mélyében is, Ott is, az örök éjszakába’ Ragyog, világol, ég, bevit, Feltündökölve sírunk halmán, Fehér világa fellobog . . . ,A kincs I A kincs !“ mondják, mutatván, Szerelmes, ifjú pásztorok I . . Akáczvirág. Nem tudom mért, mért sem ? de minden virág közt Legjobban szeretem az ákáczvirágot, Bogárhátú, fehér kis falusi házak Jutnak az eszembe, ha egyet is látok, — Azért szeretem tán az ákáczvirágot 1 ? Bogárhátú, fehér kis falusi házak, ■ Meg az én szerette édes, magyar népem, Akik annyi jóval, annyi szeretettel Voltak hozzám mindig, míg közöttük éltem I — Azért szeretem tán az ákáczvirágot I ? Hát mi, kikbe bölcsességed okos lelket helyezett, miként maradhatnánk némán ? . . . Parányiságunk érzetében szent félelemmel telik szivünk el oh örök Isten! ki a világ funda- mcntornának felvettetése előtt már voltál s ha az ég kárpitja s a föld kereksége egybeomlana is, te megmaradsz mindörökte. A tündöklő napsugár fényében, a ringó habok lágy ölében teremtő erőd tűkre ragyog felénk, mert mindaz, mit szemünk lát s hova gondolatunk ereje juttat, akaratodból áll elő s ami lételünk is tőb-d van jó Atyánk! s életünk fáklyája csak addig lobog, mig akaratod ezt ki nem oltja, mert te, ki egyetlen szavaddal a semmiségből mindent alkottál egy pillanat alatt megsemmisíthetsz mindent, mert te ura vagy a nagy mindenségnek. 8 mégis oh erős Isten! te meghallgatod ha a rebegö ajk imája feléd száll s megadod azt, mi igaz javára van porgyermekeidnek, mert nemcsak hatalmas Istenünk, de szerető Atyánk is vagy nekünk, kik hozzád bizalommal közelíthetünk. Most is tégi d keres lelkünk, szent színed elé viszen a szeretet, reménység és a hit, mert csak a te közeledben örvendez a mi szivünk szüntelen. Oh mindenütt jelenvaló, kit az-egek egei be nem foghatnak s mégis megférsz szivünk rejtőkében, te itt vagy e kézzel csinált hajlékban is, melyet azért épített a te néped, hogy itt egybegyülekezve lélekben és igazságban imádjon téged, hallgass meg midőn azért esedezünk, hogy szenteld meg ez imádság hajlékát s töltd ki népedre áldásod harmatát. Nagy Isten 1 a te szerelmed adta a lelkekbe a vágyat, hogy építsen e nép hajlékot a te tiszteletedre, hogy a te lelked meg ne utálja őket s szüntelen közöttük járj, légy az ő Istenük s ők a te néped. Fogadd el szivünk háláját jóságodért s vedd kedvesen midőn ez imaházat neked ajánljuk fel Uram I s buzgón esedezünk, hogy szenteld meg ezt 8 benne a téged kereső sziveket, hogy legyen e hajlék a te házad s lakozzék itt a te félelmed, hogy mindaz, ki ide belép érezve a te jelenlétedet szivét tegye az erény, tiszta erkölcs élő temp to mává, honnan a vallásos buzgóság égi lángja lobogjon fel olthatatlan tűzzel. Innen minden nemtelen érzelmet, szent törvényedddel ellenkező indulatot űzz el. Legyen itt munkás a szivekben a rendületlen hit, élő reménység, áldozatra kész szeretet, hogy az istenfiuság magasztos jellegét soha le ne vetkőzze magáról a te néped, de értse meg mindenkoron, hogy jobb egy nap a te házadban oh Uram 1 hogy nem másutt ezer. Mintha Csak most történt volna, pedig évek múltak el azóta, mikor megcsillant a szemekben az öröm könycseppje, megdobogtatta a sziveket az egyház megalakulása feletti boldogság felemelő érzete, midőn az elszórt csontok egybegyüjtettek, megelevenüllek s a magas égig emelkedett a szivekben a lángra gyűlt lelkesültség tüze, az álmából felébredt tevékeny bitelet . . . Lelki szemünk előtt megújul ama kedves látvány, midőn gazdagok és szegények „erejök szerépt, sőt erejök felett is jó akarattal adakoztak* az Ur oltárára, kétségtelen bizonyságául annak, hogy a bit, szeretet és remény dicső szentháromsága él még a szivekben . . . Ma ismét örül a mi szivünk b örvendez te benned, megtartó, megáldó örök Istenünkben s boldogság érzete szállja meg lelkünket, mert „e mai nap a mi Urunknak szenteltetett*, mert visszhangzott a szivekben ama mennyei szózat: „Készítsetek nekem szent hajlékot I“ ! . . Oh legyen neked örök bála szent Ur Isten, ki kegyelmed erejével munkálkodtál a szivekben s megadtad a te Dépednek ez örömünnepet, melyen magasztalva emlegetjük nagy nevedet; s e tiszteletedre épült hajlékot felszenteljük teneked, hogy hangozzék itt a te törvényed, hirdettessék az evangyéliom. hogy azok, kik lelki éhség és szomjúságtól gyötörtetnek, itt miudenkor megelégittessenek. Házunk előtt is volt tíz hatalmas ákácz, Izmos galylyaikkal mind csak rá vigyáztak, Alattuk esténkint édes anyám ajkán, Vége-hossza nem volt a mesemondásnak 1 — Azért szeretem tán az ákáczvirágot 1 ? Szelíd, üde arczú, súgár parasztlánykák, Estéről estére alágyülekeztek, Kézből kézbe vettek, ölből ölbe adtak, Összecsókolgattak, „lelkem*-nek neveztek, — Azért szeretem tán az ákáczvirágot í | Fehér ákáczvirág, fehér leánylélek, Úgy a szivemhez nőtt, hozzáforrt a kettő, Egymás nélkül őket képzelni sem tudnám, Hogy miért, miért se ? tudja a Teremtő 1 — Azért szeretem tán az ákáczvirágot ? Ha majd elköltöztem, — nenj nagy út odáig — Vigyék koporsómat fehér lelkű lányok, Ne sírjanak értem, köny helyett hintsenek Koporsómra fehér, szűz ákáczvirágot, Fehér lányok, fehér szűz ákáczvirágot 1 Fehér dalokból. I. Fehér guoyhó, nádfedelü, szegényes, Az való az ilyen szegény legényhez, Rozmaring az ablakában, Rózsabokor előtte, Kebeledre, kalapomhoz abból tűznék Vasárnap, a szentegyházba menőbe I Barna kis lány, fehér lelkű, szemérmes, Az való az ilyen nótás legényhez, Templom után kiölünk a Gnnyhó elé dalolni, Vadgalambok odajárnak tőlünk nótát, Boldogságot, hű szerelmet tanulni 1 II. Nem ismerek szűzfehérebb virágot a liliomnál, Fehérebb CBak te lehetnél rózsám, hogyha virág volnál, De szűz lelked, az a tiszta liliomnál is fehérebb, Lilomnak árnyéka van, lelkedhez még árny se férhet 1 Üdvözítő szerelemnek lilioma, szűz virága, Borulj, borulj hű szivemre, szerelemmel borúlj rája 1 Szép szerelmes virágom, te liliomnál is fehérebb, A jó Isten be’ megáldott, mikor nekem adott téged ! Ha jönnek majd ide olyanok jó Atyánk 1 kik a mindennapi élet zajában megfeledkeztek te rólad, szenteld fel itt sziveiket állandóan az örök jónak bírására, hogy gondot viseljenek leikök jayáról . . . Mikor a bűnösök könyet hullatnak itt s keresik a inegjobbulás útját : igéd szövétneke világítson sziveikbe s kegyelmed őket megtérésre vezérelje. Ha jön ide özvegy, árva, kinek szivét bánat járja, ha itt hozzád eBedezik ; oh törüld le omló könyeit s add meg a vigasz örömét „oh könyörgést meghallgató édes Atya! mindenható!“ ! . . Megváltó Jézusnak intését követve, ha majd hoznak ide kisdedeket a keresztség szentségében rószesiini, az anyaszentegyház tagjaivá elpeosételni I ezen remény virágokra szálljon alá Atyánk! örök kegyelmed éltető harmata, hogy élőtök neked legyen szentelve . . . Ha zendül itt az ajkakon; „Áldást kérünk oh nagy Isten 1 Szent fogadást tett ma itten házadnak ifjú népe; felírva már fenn az égben, az örökélet könyvében a szent frigy, melyre lépe“: oh hallgasd meg a fogadást, amely innen felszáll hozzád, „tartsd meg, áldd meg szent hitökben* örök Isten 1 . . Mikor a házasulandók szent nevedre esküt tenni ide jönnek : „Oh sziveknek tiszta átlátója, hü lelkeknek egybekapesolója, szent pecsétté tedd az esküt náluk, viselj go:idot a mennyből reájuk !“ Ha majd ifjak, meglett korúak szivök háláját elődbe tárják s a további segedelmet is tőled esedezik : leiköket csüggedni ne engedd jó Atyánk! keltsd életre sziveikben a remény zöld lombját I Midőn reszkető öreg kulcsolja egybe kezeit e szent helyen s nyugodt életért, csendes halálért, örök idvességért imádkozik itt hozzád : ne bocsásd el őt jo Atyánk addig színed elöj, mig meg nem áldod, meg nem hallgatod a hozzád esedezőt . . . Mindenütt jelenvaló Isten I légy jelen mindig itt e neked szentelt helyen, s igéd hatalmas ereje legyen itt a keblek éltetője, hogy zendüljön az ajkakon: „A magasság és a mélység, világosság és sötétség, téged diosér, oh véghetetlen! Téged az ég zendülése, a kis madár éneklése, bujdosó vad a a rengetegben, rezgő harmat, zugé tenger és a szegény' gyarló ember.“ Legyen szent e hajlék s szivünk minden dobbanása s megszenteltetésünkért térjen nevedre örök dicsőség, hála! „Aidd meg Ur Isten a te népedet 1“ Amen. A szép ima elhangzása után Zsigmondi Sándor hajdúböszörményi lelkész, a tiszántúli egyházkerület főjegyzője és püspökhelyettese lépett a szószékre és megtartotta magas röptű főlavató beszédét, melyben a Máthó evangélium 17. verse fölött elmélkedett. Gyönyörűen előadott beszédében, melylyel a hallgatóság figyelmét mindvégig lebilincselte és fogva tartotta, a többek közt azt mondta: »egy hajlékot építettek annak, a ki azt mondta magáról: a ki enge- met lát, az látja az Istent, a ki engemet teremtett.« Meghatóan és jellemzően fejtegeti ezután szónok azt az igét, melyben az mondatik: »Ez az én szerelmes fiam, a kiben megnyugodtam, ötét hallgassátok!“ Beszédét igy fejezi be: »Ha Isten velünk, ki ellenünk !« A fölavató imádság és beszéd elhangzása után Futó Zoltán szentesi lelkész, egyházmegyei főjegyző urvacsorai agendát mondott, mire a hívők — előbb a férfiak, azután a nők — egyenkint járultak az ur asztala elé, hol felvették a szentségeket. Most Szabolcsba Mihály helybeli lelkész lépett a szószékre és elmondotta az alábbi záróimáját, mely úgy formájánál, mint tartalmánál fogva mélyen meghatotta a közönséget: Hálaadással borulunk le előtted Isten, jó Atyánk, hogy megengedted érnünk e napot, mikor im felajánlhattuk e hajlékot tenéked, kinek lakóhelyed a végtelen mindenség. Neked ajánljuk: óh de te látod, hogy ami lelkűnknek van szomjnhozó szüksége rá. Fogadd el III. A jó Isten két csillagtól megfosztotta az eget, Két csillagból teremtette nevető két szemedet! Páros csillag szelíd fénye a telkembe ragyogott, Lelkemnek a boldogsághoz igaz útat mutatott I Ragyogj, ragyogj fényes csillag kis angyalom szemében, Látom már a boldogságot, vezess oda egészen I Hadd lásson az egész világ lábaidhoz borúlni, Lábad nyomát csókolva a boldogságtól zokogni 1 IV. Ha a réten minden virág Egyedül az én számomra virúlna, Minden szép lány hozzám való Szerelmétől, mint a hajnal pirúlna I Szemükből a szerelemnek Üdvözitő mennyországa ragyog rám . [ ! Egy csókodért, mosolyodért Valamennyit könnyű szívvel odadnám I Ha az Isten azt mondaná, — Kisértve a hűségemet, szívemet — Kell-e egy kis gunyhó veled, Vagy csillagos mennyországa nélküled: Azt mondanám, mennyországát Más szegénynek adja át, S mosolyogva nyitnám be a Fehér gnnyhó faragott kis ajtaját 1 ínzálljatok be fehér dalok, szerelmes énekek minden szivbe, hogy annak a fehérhaju, jóságos öregasszonynak, édesanyjának állíthasson a költő örök emléket s áldozati oltárt emelhessen annak a madonnaarczu, galamblelkü leánynak, ki akkor emelte magához, mikor mindenki elhagyta. A két kötet együtt 3 korona, egy kötet külön I korona. Az előfizetési pénzek deczember 1 ig Kner Izidor gyomai könyvkiadónak küldendők. Gyűjtőknek szerző tiszteletpéldánynyal szolgál. A kötet karácsonykor jelenik meg, értékes ajándék lesz bárkinek, aki szereti a tiszta, romlatlan poezis kristályos forrásvizét. Szálljatok be fehér dalok, szerelmes énekek minden szivbe! .... Székely Sándor. «
