Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-10-12 / 41. szám
41-ik szám. Gyula, 1902. október 12-én. XXXIV. évfolyam. Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. — F F r ^ Kiadóhivatal: í I 3 S 71 /i 7Q Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. 8 j 1 _ Előfizetési di]: Egész évre . ! 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 | — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ J 1 ^ * L ______J m Hirdetések Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Egyes szám ára 20 fül. L Jl Megjelenik Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. minden vasárnap. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. Nyiit-tér sora 20 fül. L. Gyulaváros költségvetése. Lapunk múlt heti számában egész terjedelmében közöltük és mint minden alkalommal cselekedtük, ezúttal is megtesszük rá észrevételünket. És mint esztendőről-osztendőre nem mulasztottuk el, az unalmas ismétléssé válás ódiuma sem riaszt el bennünket annak újból való hangsúlyozásától, hogy a költségvetésnél nincs fontosabb tárgya a képviselőtestületnek. Amikor ezt letárgyalta, elfogadta s a vármegye is jóváhagyta,'egy esztendő tartamára úgy szólván bilincseket rakott a tisztviselői kar, a tanács, a város polgárai, sőt önmaga a képviselőtestület aspiráczióira is, amely utóbbiak egy esztendő keretén belül csak is a szerint valósulhatnak meg, ameny- nyiben a költségvetés ilyen aspiráczióra, az előre nem láthatókra felvett tételen belül, fedezetet nyújt. Költségvetési előirányzat szerint Gyula városának Bevétele: 1901. évben 161.291 korona 38 fillér. 1902. évben 150.576 korona 81 fillér. 1903. évben 147.678 korona 58 fillér. Kiadása: 1901. évben 284.880 korona 29 fillér. 1902. évben 287.795 korona 54 fillér. 1903. évben 293.357 korona 95 fillér. A fedezetlen összegre kivetett községi pótadó: 1901. 'évben : az I—II. csoportra 58 35 %. az I—III. csoportra 7 0 55 %. 1902. évben: az I—II. csoportra 65 01 az I—III. csoportra 78 61 °/0. 1903. évben : az I—II. csoportra 63 | °/0. az I—III. csoportra 72 9 °/0. A három esztendei költségvetés között feltűnő különbség, ami kritikát provokál, a „bevétel“ „Adóhátralék* czime. T Á. R C Z AMagyar Remekírók. A magyar irodalom főművei. Második sorozat: Arany János munkái, II, köt.; — Vörösmarty Mihály munkái, II. köt.; — Szigligeti Ede szinműrei, I. köt.; Reviczky Gyula összes költeményei; — Kossuth Lajos válogatott munkái. — Összesen öt kötet, kiadja a Franklin- Társulat, Budapesten, 1902. A „Magyar Remekírók“ ötvenöt nagy kötetre tervezett kiadásából most adta közre a Franklin-Társulat a második öt kötetet. Épül tehát a magyar irodalom kincses-háza: — ez az öt uj tégla közel kétezer lappal gazdagította a magyar nemzeti szellem féltékenyen őrzött leveles ládáját. Tíz kötet van immár együtt* a magyar embernek emez evangyéliomból: — s ezek a könyvek nem a tegnap gyönyörűségének a múzeuma, hanem az örök jelen gyönyörködésének virágos kertje. Nem kegyeletes emlékezés a remekírók kultusza, hanem forrása, ereje, buz- ditója, vigasztalója és ösztökélője a magyar nemzeti érzésnek. Minden nemzetnek legmaradandóbb kincse az irodalom: — szobrok és képek, monumentális építkezések nyomtalanul tűnnek el az idők végtelen során; népek és birodalmak elenyésznek, virágzó városok rombadőlnek, termékeny * Az első sorozat, szintén öt kötettel, a folyó év már- czius havában jelent meg s a tartalma ez volt: Arany János munkái, I. köt.; — Tompa Mihály munkái, I. köt.; — Vörösmarty Mihály munkái, I. köt.; — Csiky Gergely válogatott színművei; — Garay János válogatott költeményei. — Kiadja a Franklin-Társulat, Budapesten, 1902. Eme czimen ugyanis az 1901. évben — az előző 1900-iki 28060 koronával szemben — 24630 korona, az 1902. évben 11664 korona irányozfcatott elő. Az 1903-ik évi költségvetésben pedig „Adóhátralék“ czimen pedig egy fillér sem. Aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy a városi tanács azért nem állítja be a községi adóhátralékokból remélhető tetemes ösz- szeget, mert a tavalyi költségvetés bevételi rovatában nem szereplő két tétel azt most helyettesíti s szerinte fölöslegessé teszi. Ez a két bevételi czim: a József föherczeg laktanya bérletéből származó 7679 korona 68 fillér és a fogyasztási adó kezelésből eredő 12050 korona. Az utóbbi czim ugyan a tavalyi bevételben is szerepelt, de csupán 2256 koronával. A laktanya s a fogyasztási adónál előirányzott eme mintegy 17.500 koronányi bevételi többlet lesz a 20000 koronán felül szaporodott megterhelhető államadó alap mellett bizonyára a magyarázata, hogy az előirányzat nem reflektál a tavalyi 12.050 koronányi adóhátralék bevételi czimre sem, amely pedig — az idei zárszámadás alig ha fog bennünket dementálni — ha azt mondjuk róla, hogy a valóságban legalább is másfél annyinak fog bizonyulni. Nem kifogásoljuk még sem a községi adóhátralék bevételi czimónek kimaradását. Nem kifogásoljuk, bár ha ezen a czimen csupán a tavalyi összeg állíttatnék is be, az esetben az adóperczent az I—III. csoportnál majdnem 10 pexczenttel apadna. Megelégszünk azzal, hogy a községi adó nemcsak hogy nem emelkedik, hanem — a 10.168 korona 37 fillérnyi múlt évi hiány és tulkiadás daczára, amely szintén 1903-ban keres fedezetet, — az előzőhöz képest igy is csaknem 6 per- czenttel apad. Nem kifogásoljuk pedig azért, mert az adóhátraléknak a költségvetésből való kihagyása s az eme czimen mégis befolyó tetemes bevétel nyujtand rá módot és lehetőséget, hogy a város az 1903-ik esztendő vidékekből pusztaság, sivatagokból ismét virágos kertek lesznek: — egy szóval, minden változik és múlandó, csak a szellem és a géniusz alkotásai élnek örökké. Tróját hét öles földréteg borítja, de Homérosz Iliászát minden müveit ember ismeri. Nekünk, magyaroknak azonban kétszeresen becses a mi nemzeti irodalmunk. Talán egész Európában sincs ország, melyben a nemzet szellemi és politikai életének lüktetése oly szoros kapcsolatban állt volna az irodalom nyilatkozásaival, mint Magyarországon. Nálunk az irodalom valóban tükörképe volt mindenkor a nemzeti életnek: — s a ki rajta tartotta kezét a magyar irodalom iiterén, tisztán érezhette mindenkor a nemzet szivének dobbanásait is. Innen van, hogy politikai történetünk kimagasló alakjai közül többen költők is voltak egyszersmind : — s viszont, nemzeti életünk fejlődésének egyes korszakaiban szónokaink és államférfiaink szólaltatták meg a nemzeti géniuszt a maga igaz mivoltában. Az ő munkáik tehát éppen oly becses szellemi örökségünk, mint hivatásos íróink hagyományai: és Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferencz írásai legalább is oly becsesek nekünk, mint Arany, Vörösmarty, Petőfi és Tompa költészete, bár amazok a cselekvés, az utóbbiak pedig az irodalom terén szerezték érdemeiket. így tehát a Franklin-Társulat nemcsak az általános szellemi érdeknek, hanem a szorosabban vett hazafias érdeknek is roppant szolgálatot tett, midőn a „Magyar Remekírók“ egyöntetű vállalatának ötvenöt kötetébe fölvette és folyamán két olyan közszükségletet fedezhessen, amire a költségvetésben még most — elegendő jogalap hiányában — fedezet nem kéretik. A két közszükséglet egyike: a főgimnázium, a másik: a gyula — barakonyi vasút építési kölcsönének kamatja. Mintegy 350.000 korona kölcsönt kell a jövő év folyamán Gyula városának e két legéletbevágóbb érdeke kielégítésére fölvenni, hadd legyen a költségvetés bevételébe ezúttal fel nem vett községi adóhátralék eme kölcsön annuitásának fedezete. Észszerű s szigorú gazdálkodás mellett ez, pótköltségvetés, illetőleg a községi pótadó további emelése nélkül lehetővé válik. A vármegye közgyűlése. Feltűnően kicsiny számmal gyűltek össze a törvényhatósági bizottság tagjai a vármegye keddi rendes közgyűlésére, mely pedig — mint előre is jeleztük — fontos tárgyak nélkül nem szűkölködött, és e mellett eddig még elő nem fordult bőséges tárgyalási anyaggal rendelkezett. A tárgyalás menete is gyors volt, a gondosan előkészített ügyek legnagyobb részében általános helyeslés kisérte az előadói javaslatokat és igy felszólalásra csak kevésnél került a sor. Legnagyobb érdeklődés persze a közszükségleti alap létesítésére pótadó kivetését czélzó javaslat felé fordult, melynek tárgyalásánál kissé paprikásabb volt a hangulat, de a közgyűlés nagy többsége nem akart a parancsoló szükség alól kitérni és megszavazta az uj pótadót. Dél felé erősen megritkult az érdeklődők sora, délután pedig alig néhányan jöttek össze a folytatólagos közgyűlésre, a kik már az állandó választmányi ülésről ismervén az ügyeket, gyors tempóban folyó előadás után sikerült még az nap letárgyalni a napirendet és másnapra csak a jegyzőkönyvek hitelesítése maradt. A közgyűlésen dr. Lukács György főispán elnökölt és jelen voltak azon : Dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor várm. főjegyző, Berthóty István tb. főjegyző, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér várm. aljegyzők, dr. Zöldy Géza várm. főügyész, dr. Zöldy János várm. főorvos, Kliment Gyula várm. alpénz- tárnok, Deimel Lajos főszámvevő, Schmidt Iván, Horti Béla tb. főszámvevők, Levandovszky Dezső, Dubányi Imre alszámvevők, Schmidt Gyula szám- vizsgáló, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, Sárossy Gyula, Szabó Emil Sinszky Ferenczés Somogyi Ákos árvaszéki ülnökök, Sztraka György, Lukács Endre, Po- povics Szilveszter, dr. Wieland Sándor, Csánki Jenő és Ambrus Sándor főszolgabirák, Haviár Lajos kir főmérméltó kiadásban közkincscsé teszi a magyar nemzeti géniusz első rangú kifejezőit, a költészet és írüpróza legjelesebb képviselőit.' E nagyszerű nemzeti ajándék szinte forduló pont kultúránk történetében. Jelenti a közízlés tisztulását, a nemesebb ideák fölszinre jutását, a komoly nemzeti törekvés hajnalait: mert ezek nélkül az előföPételek nélkül ez a monumentális vállalat soha el nem kezdődhetett volna. Elgondolni is megdöbbentő, hogy az önzés, ridegség, politikai torzsalkodás és közéleti szédelgés közel múlt esztendeiben mi történt volna e nagy vállalattal, ha véletlenül akkor lép a közönség elé?! A tervezett ötvenöt kötetből talán az első öt kötet se jelenhetett volna meg, pártolás hiányában. Mig most . . . Most pedig egymás után következnek az öt kötetes sorozatok, melyekből a betűk némaságában is hangosan kiáltoz felénk mind a^, a miről ezeréves múltjában a magyar ész és szív álmodott, lelkesedett és dalolt: — mind az, a mi jövendő fejlődésünknek forrása és alapja S ráadásul megtörtént az a Magyarországon páratlan eset, hogy a Franklin-Társulat kiadásában megjelenő „Magyar Remekírók“ első sorozatának összes példányai elfogytak, még mielőtt a második sorozat a könyvpiaczra került volna. E páratlan anyagi sikerrel kapcsolatos a nagy vállalat erkölcsi sikere is. A nemzet megérezte, hogy az irodalom több nemes szórakozásnál: — megérezte, hogy az irodalom a nemzet élete, minden törekvéseink mozgató rugója, de védelmezője is minden törekvés ellen, mely integritására tör. Megérezte ez a politikusnak nevenök, Weisz Mór, Keller Imre, Schmidt József, Yarságh Béla, dr. Szondy Lajos, Maros György, Korosy László, Fejér Béla, Házy Imre, Hunya Mihály, Konkoly Jenő, Kolozsy Endre, Horváth János, dr. Kovács László, Szabó János, Petneházy Ferencz, Bedák Mátyás, Kiss István, Seres András, Motyovszky András, Bodoky Mihály, Szalay Gyula, Novák Kamill, Gerlein Reinhardt, dr. Ladies László, Kukla Ferencz, Nánási István, Muldt József, Szeberényi Lajos Zs., Varga P. József, Tímár M. Lajos, Tóth Mihály, G. Varga András, Dohányos János, Oláh Mihály, ifj. Bérezi Sándor, Csák György, Jurcsek Győző, várm. bizottsági tagok. A közgyűlés megnyitása. A főispán kilencz órakor elfoglalván az elnöki széket, hosszabb tartalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Utalt a dús tárgysorozatra, melynek egy jelentősebb tárgyára maga is felhivja a bizottság figyelmét. E tárgy az állandó választmány javaslata három éven át l°/0-os pótadó kivetése egy közszükségleti alap létesítése czéljából. A vármegye az utóbbi időben többször jutott abba a kellemetlen, reputácziójának rovására eső helyzetbe, hogy hazafias, kegyeletes és más humánus czélu kiadások elől alap hiányában kitérni volt kénytelen. Ennek oka a vármegye történelmi múltjában van. A török uralom megakasztotta a vármegye fejlődését, az azzal járó pusztulás folytán sem intézményei, sem tradicziói, sem pénzalapjai nem maradtak fent, mint más vármegyének, a melyeknek különböző rendeltetésű alapjai a változott viszonyok folytán felszabadulván sza,- bad rendelkezésre, teljesítési képességet biztosítottak a törvényhatóságoknak. Békésvármegye alap nélküli helyzetében eddig csak úgy tudott valamennyire boldogulni, hogy a kormány elnézte, ha meghatározott rendeltetésű alapjaiból fedezte rendkívüli szűk- - ségleteit. Újabban a kormány teljes szigorral gyakorolván felügyeleti jogát, erre számítani nem lehet. Példákat hoz fel, minő lehetetlen állapotokat teremt ez a helyzet. Hasonló viszonyok között más szegényebb vármegyék már gondoskodtak többnyire magas pótadó kivetésével ily alapról. Reméli, hogy Békésvármegye közönsége is meghozza az áldozatot melyet a szükség és saját tekintélyének megóvása követei. A közviszonyokról részletes képet nyújt a gondosan összeállított alispáni jelentés. A maga részéről egyes jelenségekre akar csak reá mutatni. így a szövetkezeti eszme megerősödését örömmel látja a tejszövetkezetek egymásután való alakulásából. Gyulán, Békéscsabán és Békésen már szép eredménynyel működnek a tejszövetkezetek. Mezőberényben is megalakult, több helyen pedig alakulóban van. összehasonlítást tesz egy hold föld ára és haszna, egy tehén ára és jövedelme között. Bármily számítással zett nép, hogy remekirói voltaképen nemzeti hősök, vezérei a munkában; — s megérezvén ezt, sietett benépesíteni házát nemzeti irodalmunk költőfejedelmeivel, hogy a mi nagy lantosainkon is bételnék az írás szava: — a próféták hivatása örökkön való. Mert a magyar remekírók valóban prófétái voltak és prófétái a nemzetnek mostan is. A magyar nemzeti szellem az irodalomban emelkedett legmagasabbra. Legszebb virága, legéleterősebb hajtása mindenkor a költészet vala, és talán semmiféle más téren nem közelítettük meg annyira a világirodalom fejlettségét, mint éppen a költészetben. Igaz, kevés oly költőnk van, a kinek szelleme, áttörve az ország határsorompóit, közkincsévé lett az egész emberiségnek de ezen talán inkább örülni, mint búsulni van okunk. Mert, ha a legnagyobbak közül is csak kevésnek a hatása jutott el külföldre, ennek főoka az, hogy költőink mindenkor nemzetieb- bek voltak, semhogy ne veszítettek volna idegen nyelven. Jól mondta irodalmunkról báró Eötvös József, hogy „olyan, mint a százados faóriás: szépen virul anyaföldjében, de elsat- nyul, ha átültetik idegen talajba.* A magyar földnek megvan a maga külön kiimája, fegének színe, földjének virágai, levegőjének jellemző sajátja: s az irodalom, mely ebben a milieuben sarjadt, százszorosán becses nekünk, mert minden ízében magyar és nemzeti. E mondásunk igazságát mindennél jobban bizonyítja a „Magyar Remekírók“ előttünk fekvő második sorozatának öt kötete, Az öt név, mely aranyvágással csillog e köteteken, szinte olyan, Legjobb, legtartósabb és legszebb az „EMKE“ padlófénymáz.------------5°/0 a* Emke javára.------------Gyá rtás és foeladás: BERKES BERTALAN Isieresl^ed.ésé'toen., Zöldfa-utcza. NAGI VÁBADFö*ntcza. Elárusítók: 309 5—10 Gyulán: Féhn István. Békéscsabán : Deutsch J., Fischer H. M. és Gruber, Supkegl Sámuel, Gyomán: Klein Vilmos, Schröder János. Békésen: Kürthy Mihály. Eleken: Ament Antal. Mezőberényben : Csermák Lajos. Mezőtúron: Bordáts. Túrkevén: Schvartz Ignácz. Szentesen: Eisler Lajos. Lapta-iils mái számálioz egrész itr melléklet van csatoltra.
