Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1902-10-05 / 40. szám

Melléklet a „Békés" 1902. 40-ik számához. Hírek. A gyulai főgymnasium ügyében újólag nagy- fontosságu mozzanatot van alkalmunk nagy öröm­mel regiatrálni. Istenben boldogult Schlauch Lőrincz bíboros püspök tudvalevőleg, a gyulai főgymnásium czéljára 200,000 koronás alapítványt tőn, amelynek 4°/0-tóli kamatjával, vagyis évi 8000 koronával járul hozzá a nagyváradi püspök örök időkre a gyulai főgymnásium fentartásáboz. Eme püspöki alapítványt jóváhagyta a nagyváradi káptalan s Csúszka kalo­csai érsek is. Schlauch Lőrincz bíboros püspök már halálos beteg volt, amikor megküldötte egyházfeje delemhez méltó alapítványa oklevelét a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, aki azt ajánlólag ter­jesztette fel ő felségéhez a királyhoz, aki az életében nagyrabecsült s halálhírével szemben fájó kegyele tét nyilvánított kedves emberének úgyszólván végső intézkedését, mint főkegyur megerősítette s az alapitó oklevelet eme legfelsőbb kegyúri jóváhagyással ellátva a vallás és közoktatásügyi miniszternek megküldötte. A Felség eme jóváhagyásával a püspöki alapítvány immár teljesen jogerőssé vált és mint ilyen, Nagyvárad jövő püspökét és annak utódait is örök időkön át kö­telezi. Amily örömmel regisztráljuk, bizonyára ép oly örömmel veszi eme birt tudomásul a főgym­násium létesítése iránt érdeklődő nagy közönség is, különösen pedig ama nem kevesen, akik Schlauch Lőrinoz bíboros püspök minden tekintetben gyászos halála után attól féltek, hogy a halál a püspöki alapítvány jogerejét meg fogja semmisíteni. Szeren­csére ez az aggodalom Dem bizonyult valónak és ma már a legnagyobb pessimists is teljes bizalommal várhatja be a főgymnásiumi actió további phasisát; a mely a Felség jóváhagyása következtében — reméljük és hisszük — hogy rövid idő alatt be fog követ­kezni. Ferencz napja. Magyarország apostoli királyá­nak névünnepét az egész országban istentiszteletek tartásával ünnepelték meg. Gyulán a róm. kath. főtemplomban délelőtt 10 órakor. volt ünnepi isten- tisztelet, a melyet Gróh Ferencz prépost-plébános celebrált teljes segédlettel, mig a mise alatt a leánynövendékek kara szépeD énekelt egyházi éne­keket. Az istentiszteleten jelen voltak a polgári hatóságok képviselői, élükön Lukács György főis­pánnal és a helyőrségi honvédtisztikar Petőcz János alezredes vezetése alatt. Esperes! gyűlés. Folyó hó 1-én tartotta a gyulai esperesi kerület őszi gyűlését Gyulán, melyen e nagy kerület majdnem összes tagjai megjelentek. Kilenoz órakor szent misét hallgattak, aztán tanács­kozásra gyűltek össze a plébánián. Kny Antal kanonok esperes mindenekelőtt megható csinos kis beszéd kíséretében emlékezett meg dr. Schlauch Lőrincz bíboros főpásztor haláláról, azután pedig ügyesen vázolta ama fontos és felelősségteljes hely­zetet, mely egész súlyával nehezedik Winkler József püspök, Krisztus egyháza egyik legkipróbáltabb harczosának vállaira. ki azonban előrehaladott kora daczára is, fiatalos orővel, lankadatlan buzgalom­mal, nagy bölcsességgel és lelkiismeretességgel intézi ez árván maradt egyházmegye ügyeit, kit is az Isten kegyelme továbbra is kisérjen é| áldásos életét minél hosszabbra nyújtsa. Ezt követte a programm egyes pontjai felett való tanácskozás; legélénkebb eszmecsere indult meg Barabás Gy. csabai káplán felolvasása kapcsán, ki az Activ- misékről értekezett, különös tekintettel a Rorate ra. Délben Gróh Ferencz prépost-plébános vendég­szerető házigazda fényes lakomát rendezett, az első felköszöntőt ő mondotta az esperesre, ez pedig éltette a jelenlegi káptalani belynököt, mint az egyházmegye bölcs és lelkiismeretes kormányzóját; továbbá számos szellemes tószt hangzott el. Jelen voltak a házigazdán kívül Kny Antal esperes, Szauer Alajos gádorosi, Tárkányi ujkigyósi, Kozma csorvási, Nemeskey Andor csabai, Apostol Ubald mezőberényi, Bázár Gyula orosházi plébánosok, Kovács Márk dobozi lelkész, Lestyán E., Bartos F., Bogdánfi gyulai, Némethy, Barabás csabai káplánok. is. — Vidéki szerzőtől irt népszínmű, nem ért hasonló sikert s nincs olyan absolut becsű, mint a Bűnös asszony, sőt nagyobb színpadok népszín­művei is efemerebb hatást keltenek ennél. A szinészek, daczára a csak háromszori próbának, derekasan megállták helyeiket. A czimszereplő F. Csigaházy Etel mesterileg játszotta meg a bűnös asszonyt, Győré méltó partnere volt neki, B. Szabó a Bige Imre szerepében igen jó volt. J. Pajor Ágnes pedig némileg túlozva bár, de élethűen játszotta meg a részeg jelenetet. Hasonló túlzással keltett nagy örömet a karzaton Sarkady czigányszerepében. Akiket előbb kellett volna említeni, Ternyei (Józsi) hatásosan és ro­konszenvesen játszott, Békéssy pompás alak volt mint juhászbojtár s Sz. Karácsonyi Mariska, ott­hon lévén a szerepkörben, úgy játékával, mint énekével emelte a darabot, hasonlót mondhatunk Parlagiról is. A színházat zsúfolásig töltő publikum na­gyon lelkes volt. Major Simon meg lehetett elégedve a közönség kitüntető lelkesedésével, számos csokrot, több pálmaágat és egy babér­koszorút is kapott, mely méltán meg is illette öt. Számtalan taps és kiáltás hivta ki többször a szerzőt, ki meghatottan köszönte meg a közön­ség I tomboló lelkesedését, ünnepeítetését. Sok taps szólt a darab zenéjének osztályosa Székely Sándornak is. Egyszóval ez az est egyik legsikerültebb estéje volt az idei szini szezonnak, mely soká emlékezetes marad, úgy a közönség, mint az ifjú szerző előtt, akinek legszebb biztatásul szolgálhat az elért szép siker Írói pályájához, őszintén kívánjuk, hogy a megérdemelt méltány­lást másutt is feltalálja. — re. A vármegye közgyűlése kedden reggel kilencz órakor veszi kezdetét. Alig hisszük, hogy a közgyü lés a napirendre kitűzött összes ügyeket e napon letárgyalhassa, mert a tárgysorozat 146 pontot fog­lal magában, a melyhez mégméhány a póttárgy­sorozatba felvett ügy sorakozik. Nagy munkát adott a tárgysorozat az ügyeket előkészítő bizottságoknak is, a mennyiben annak daczára, hogy a múlt hó­ban már az ügyek egy . részét letárgyalták, a pénz ügyi szakosztály kedden, a jogi szakosztály szerdán és csütörtökön, az állandó választmány pedig pén­teken és szombaton teljesen el volt foglalva a hatá­rozati javaslatok megszerkesztésével. A gazdag tárgy sorozat és az elintézésére váró ügyek közül több­nek nagy jelentősége előreláthatólag nagy érdeklő dést keltenek és a bizottsági tagok nagy számát összehozzák a közgyűlésre. A közigazgatási bizottság október havi ren­des ülését csütörtökön folyó hó 9-én fogja tartani. A gyulai huszárlaktanya benépesítése. A vár­megye alispánja felterjesztést intézett a honvédelmi miniszterhez az iránt, hogy a gyulai üresen álló huszárlaktanyát ideiglenesen betegápolási czélokra a vármegyei közkórháznak engedje át. A honvé­delmi miniszter a felterjesztésre a vármegye alis­pánjához küldött leirata szerint szívesen tesz eleget a kérelemnek, azonban értesíti az alispánt, hogy a laktanya helyiségét csakis a jövő év őszéig enged­hetők át, mert a jövő év őszétől kezdve az állan­dóan katonasággal fog benépesittetni. A honvédelmi miniszter ezen értesítése tehát most már teljes bi­zonysággal szolgál az iránt, hogy a vármegye szék­helyéről elhelyezett honvédhuszárság helyébe mi­előbb fog katonaság jönni. Jóváhagyás. Arad és Békésvármegyék között a távbeszélő-hálózatok összekapcsolásához szükséges hozzájárulásról szóló véghatározatát a vármegyének a kereskedelemügyi miniszter ur jóváhagyta s mint­hogy a többi érdekeltek is mind hozzájárultak az összekapcsolás költségeihez, a vármegye alispánja megkereste a nagyváradi postaigazgatóságot, az ösze- kapcsoló-vonal létesítése iránt. Az uj összekötő-vonal iránya Békéscsaba—Gyula—Kétegyháza—Arad. A vármegyei számvevőségek államosítása. Most folynak a minisztériumban a tárgyalások a vármegyék pénztárainak és számvevőségeinek álla mositásáról szóló törvény életbeléptetéséhez szüksé­ges végrehajtási rendeletek szövegezése felett. Folyó hó 1. és 2-án nagy ankét volt a belügyminisztérium­ban, melyen dr. Lukács György főispán és dr. Bábry Sándor alispán szintén résztvettek. A tanács­kozás tárgyát a végrehajtási rendeletek eddig meg­állapított szervezete képezte. Az izraeliták uj esztendeje. Október 2-án és fö-án volt mózesvdilásu polgártársainknak uj esz­tendeje, a mely a folyó hó ll-ére eső bosszú nap mellett, legnagyobb ünnepe a zsidóságnak. Izrael fiai az időt tudvalevőleg világteremtésétől számlál ják s most az 5663-ik esztendőt számítják. A gyű lai zsinagóga uj esztendő mindkét napján zsúfolásig megtelt ájtatos hívekkel, a kiknek lelki épülésére az országos szeminárium jeles képzettségüskiválószó- noki tehetségű kümötte : Schönwald Károly ötödéves ifjú theologus tartott igen szép magyar egyházi szó­noklatot. A zsinagógában különben szombaton Ő felsége legmagasabb névünnepe alkalmából is volt hálaadó istenitisztelet, a mikor ugyancsak Schőnwald emelkedett szellemű áhitatos imát mondott a királyért A szinészetpártoló-egyesület szeptember 29-én délután Lukács György főispán elnöklete alatt vá­lasztmányi ülést tartott, a melyen a választmányi tagokon kívül résztvett Zilahy Gyula, a városunk ban működött színtársulat igazgatója is. Elnök elő­terjeszti, hogy aj legutóbbi választmányi ülés hatá­rozatából kifolyólag Gyulának szinikerületbe leendő belépése czéljábói megkeresést küldött Arad Nagyvárad és Szeged városa polgármestereihez, a kik közül ez ideig csupán Szeged válaszolt, a mely megküldötte a város és színigazgató között kötött szerződést. Arad és Nagyvárad válasza még nem jött meg és igy a szineszet-pártoló egyesület nincs még ojyan helyzetben, hogy a jövő évi sziniszezont érdemleges tanácskozás tárgyává tehesse. Keller Imre alelnök számolt ezután be a szinkörben fel­merült sürgős pótlások eszközlésére kiküldött bizott­ság munkálatáról. A bizottság a színpad alatt 3 sülyesztőt ásatott, feltöltette a színpad hátamögötti mélyedést, a mely a színpad kibővítését teszi le­hetővé, bedeszkáztatta a páholy folyosókat és a deszkaközöket gyaluforgácscsal tömette be, ami az oldalkarzatok alatti dübörgést jelentékenyen tom­pítja. Mindezen munkálatokat Gróh Mihály a szín­kör építője teljesítette, ki ezen kívül a saisont meg­előzőleg pótolta a szerződésből, illetőleg az átvétel­ből reá háramló munkákat is. A pótmunkákból eredő s mintegy 400 koronára rugó költségszámla érvényesítés után vállalkozónak kiadásul utalvá- nyoztatik. Tekintettel arra a körülményre, hogy a színkör a saisont megelőzőleg nem részesült kellő gondozás és felügyeletben, mely felügyelet hiánya különösen a villamos világítási felszerelésben jelen­tékeny károkat és azoknak pótlása nagyobb költ­séget okozott, a felügyelet jövőbeni hatékonyabbá tételére a színkör épület tulajdonos város felkéretik és miután a népkerti csarnok bérlője Weisz Mór és társa a czél érdekében lemond a szinkörben tar­tandó bármily előadásokról őt illető felejövedelem­ről (a melynek másik felerésze a szinészetpártoló- egyesület pénztáráé) a választmány, Weisz Mór önzetlen áldozatkészségének elismerése mellett, a szinielőadásokbó) eredő jövedelem eme felerészét felajánlja a városnak, a mely ezután jogosítva lesz a színkört előadási czélokra kiadni s már a múlt esztendőben képviseleti közgyülésileg hozott hatá­rozatából kifolyólag az épület fentart isi költségeket fedezni. Zilahy Gyula színigazgató a színművészet- pártoló-egyesület javára tartott előadásának 182 korona 46 fillér bevételét beszolgáltatván, egyben hálás köszönetét mond úgy a saját, mint társulata nevében az elnöknek, az egyesületnek és a gyulai közönségnek bizalmáért és a saison folyamán tanúsí­tott pártfogásáért. Lukács György elnök viszont me­legszavakban adott elismerő kifejezést Zilahynak és társulatának a szini saison alatti művészi s ha­zafias működésükért, a mely elismerést a választ­mány tagjai lelkes éljenekkel tették magukévá | ezzel a választmányi ülés befejeztetett. A jövő esztendei szini saison. Arad városa szinügyi bizottsága szeptember 29-én délután tar tott ülésében tárgyalta Lukács György főispánnak, mint a gyulai szinészetpártoló egyesület elnökének átiratát, amelyben azt a kérdést vetette föl : any- nyira befejezett tény-e az aradi színészet állandó­sítása, hogy ez kizárja Gyulának Aradhoz való csatlakozásá ? Az aradvárosi szinügyi bizottság — Tedeschi Viktor bizottsági tag javaslata ellenére, aki szerint, a Dyári szezon Aradon olyan drága b a közönség hozzá olyan kevés, hogy csak örömmé fogadná Gyula városa ajánlatát s készséggel haj- andó volna módot adni az aradi színigazgatónak arra, hogy nyári saisonját azon idő alatt, amíg Aradon úgyis szünetelnek az előadások, Gyulán sőt Orosházán is kiegészítse — Mülek Lajos, dr. Avarffy Ferencz és főleg Institoris Kálmán polgár- mester hozzászólása után aképen határozott, hogy az aradi színészet állandósítása kizárja annak le hetőségét, hogy az aradi szÍDtársulat még ottani szünideje alatt is más városban játszhassék és ennek következtében a bizottság a szinikerület megalakítására vonatkozó tárgyalásokba bele nem megy. Ezúttal egyszerűen tudomásul vesszük és megjegyezzük Arad városa szinügyi bizottságának határozatát. Majd amikor Arad városa szinügyi bi­zottsága fog az aradi színigazgató s főleg az aradi színészet érdekében nyári állomásról gondoskodni, akkor fogjuk hozzá a kommentárt megadni. Panaszok a villamos világításra. Gyulavárosa a létesített villamvilágitás által — mindjobban ki­tűnik — nem a közszükségletet pótolta, hanem újabb mizériákat állandósított az által, hogy világítás létesítését a Magyar vasúti forgalmi rész­vénytársaságra bízta. Óvakodtunk nagy ideig attól hogy határozott ítéletet mondjunk s határozott álláspontot foglaljunk el e társulattal szemben, de a tűrhetetlen világítási állapotok, a közönség ér­deke, melynek szószólói kell, hogy legyünk, köve­teli tőlünk hogy többé ne nézzük . tétlenül az egyre merészebb arányokat öltő visszaéléseket, melyeket e társaság a közönséggel szemben elkö­vet s felemeljük tiltakozó szavunkat a közönség érdekében, melynek közegei vagyunk. A villamos világítás gyulai vezetése tisztán csak üzleti er<Ze- keket szolgál, amely vezetésnek a közönség érdeke „bliktri“) s daczára annak, hogy jóval magasabb árakon dolgozik, mint más ezen szakbeli iparváll lalat, az ellenszolgáltatás _ evvel szemben jóval alább marad a minimális követelményeken is Villám világi tásunk siralmas, szánalmat keltő, az idegenek előtt nevetség tárgyát képező s a horri­bilis számlákat fizető város és magánfogyasztók egyaránt sokkal rosszabb világításban részesülnek, mint aminőt félárba kerülő petroleumvilágitás mell lett kapnának. Tagadhatlan, hogy ezeknek a visz szaéléseknek a vállalat élelmességén kívül legfőbb oka a városi hatóság tehetetlenségében rejlik, mely megmagyarázhatlan indolencziával nézi e mizériá­kat. A világítást ellen nem őrzi senki. Világítási naptárunk nincsen, vagy ha van, annak betartása iránt senki nem von felelősségre senkit. így tör­ténik meg, hogy a város sokszor egy óráig korom­sötétségben vau, hogy a belvárosban, ha ki is gyul- nak a lámpák, a külvárosok még mindig korom­sötétben vannak s ha jó későn fel is gyújtják a lámpákat, azokat nem a kötelezett számban égetik, egész utczák világitatlanul vannak egész éjen át Az ivlámpák, vagy az elégtelen áram, vagy a ben­nük használt rósz anyag folytán serczegnek, pis lógnak, fel-fellobbannak, elsötétednek s egyenetlen világításukkal inkább komikus látványosságul, mint a világosság terjesztésére szolgálnak. A magán- fogyasztóknál elhelyezett órák rosszak, megbizhat- lanok s hogy tényekkel is szolgáljunk, tudunk esetet, midőn egy közintézetben teljesített világí­tásról kiállított 300 koronás számlából, amikor a fél panaszt tett a számla nagysága miatt, a villám- világítás vezetősége 100 koronát, újabb felszólalás után ismét 50 koronát engedett, akár a vásári zsibárus a portékájából, mely tény nem valami kedvező színben tünteti fel a vállalat szolidságát s igazolja, hogy a vele szemben hangoztatott vádak Dem alaptalanok. De mit kell szólnunk ez átvételi komédiához, mely immáron 2 éve húzódik 1 Ki itt a bűnös ? A városi hatóság aluszékonysága-e az ok, vagy a vállalat késlelteti az átvételt azon czélból, hogy tovább monopolizálhassa a villamos bevezetéseket, melyek az átvétel után más vállalkozók által is bevezethetők lennének, mely vállalatok e bevezetést jóval olcsóbban teljesítenék, mint a magyar vasúti részvénytársaság, a melyet most igénybe venni muszáj. A közönség ilyen feltevései a látszatból ítélve'nem alaptalanok. De eltekintve mindentől, a világításunk kritikán aluli. Hétfőn este például az utczai lámpák annyi világosságot sem adtak, mint egy becsületes olajmécses s az izzólámpákban levő huzalok körülbelül csak annyira izzottak, mint egy parázson tüzesitett vasdrót s a magánfogyasztóknál, az üzletekben sok helyen abba kellett hagyni az irodai munkát, vagy pedig petróleum lámpa mellett folytatni. így volt például lapunk szerkesztőségében is. Amint később megtudtuk, ennek oka az volt, hogy csak a legkisebb gépet kapcsolták be, a leg- osszabbat, amely csak kisegitőképen kellene, hogy használtassák s egy város világításának ellátására egyáltalán képtelen s nem is az a rendeltetése s hogy mégis használják, annak oka az átalányt fize­tők zsebére való spekuláczióban rejlik, akik bármily kevés áramot s ennek folytán bármily rósz világítást kapnak, az átalányt egyformán megfizetik. Egyszó­val ezek az állapotok tűrhetetlenek i azért elhatá­roztuk, hogy a mizériák orvosolásáig állandó panaszkönyvet nyitunk lapunk hasábjain a közönség részére, amelylyel talán a hatóságot is kényszerí­teni lehet arra, hogy hivatalos kötelességét, a szakszerű és korrekt ellenőrzést teljesítse. Kérjük lapunk olvasóit, hogy a villamvilágitás rosszaságá­ról tett észleleteit velünk közölni szíveskedjék, levélben bennünket értesítsen s mi minden héten, minden e tárgyban kapott felszólalást közölni fogunk. A magyar szabadságharcz leveretésének és gyászos tra­Bokody Antal. Október 6. lett beszállítva, kinek az orvosi látlelet szerint a jobb homlokdudor felett egy 4 cm. hosszú, 1 cm.-, nyíre tátongó zúzott szélű, a bal szemöldök felett egy 5 cm. bosszú, 3/4 cm.-nyire tátongó, csonthár­tyáig terjedő, a homlok közepén pedig egy 2 cm. hosszú folytonossági hiány sérülései vannak. Ezen lefolyt. verekedés a vert hadnak bizonyára okul fog szolgálni egy újabb verekedésre, miért is a rendőr- kapitány elhatározta, hogy oly helyekre, hol vere­kedés történik, a folyó évben bálát egyáltalán nem fog engedélyezni. Időjárásunk október elsejével végre-valahára esősre fordult, de legfőbb ideje is volt már, mert gazdáink, akiknek az augusztus és szeptemberi szárazság rendkívül sok kárt okozott, már-már desperálni kezdtek az abnormia idő miatt. Az eső — sajnos — el is késett mindenre s most már csak arra jó, hogy az őszi szántást lehetővé teszi. A tengeri szedése, kivéve a késői teDgeri vetése­ket, jobbadán be van végezve, befejezték a szü­retet is, ami az idén csak névleges volt, a leg­nagyobb szőlősgazdáknak termése sem rúg 2—3 hektoliternél többre, túlnyomó része kosarakban hordta haza azt a kevés szőlőt, amit el nem loptak és amennyit a darazsak belőle meghagytak. Uj táneztanár. Tóth Ferencz táucztanitó fia Tóth Károly kitüntetéssel végezvén a Róka Pál által vezetett országos táneztanári tanfolyamot I itt ki­tűnő diplomát szerezvén, hazajött Gyulára, ahol a táneztanicás legújabb vívmányait elsajátítván azokat városunkban fogja érvényesíteni. Legközelebb táncz- tanfolyamot nyit, melyet ajánlunk a közönség figyel­mébe. Egy plébános halála. Kauten Mihály nagyőszi róni. katb. plébános életének 64-ik, áldozárságának 39-ik évében meghalt. Az elhalt lelkész ezelőtt hosszabb ideig KétegyházáD volt plébános és messze földön ismert volt neve a tüdővész ellen alkalma­zott gyógymódjáról. Mindenkor előszeretettel fog­lalkozott az orvosi tudományokkal és egy szert talált fel, melylyel az emberiség veszedelmes beteg­ségét remélte meggátolni. A tuberkulotikus betegek nagy számmal keresték fel, a kiket ingyenes ta­nácscsal látott el. Gyógyításáért azután a bíróság­nál is keresetet indítottak ellene. Gyógyszere, mely­ben ő maga mindvégig rendületlenül bízott, — mint annyi sok más — nem bizonyult alkalmasnak a tüdővész meggyógyitására és a hozzáfűzött remé­nyei meghiúsultak. A vidéki Tháliának halottja van. Nagy halottja, kinek váratlanul bekövetkezett halála az egész magyar szinmüvészetre nézve gyászt jelent. A Csabán időző színtársulat veterán jellemszinésze, Bokody Antal 65 éves művész, művészi pályájának 45-ik évében váratlanul elhunyt Csabán, szivszélhüdés érte csü­törtökön hajnalban. Előtte való nap még az Ár­mány és szerelem“-ben játszott s a darabot élvező közönség állítása szerint kitünően játszott, miDtha érezte volna, hogy utolsó szereplése ez a világot jelentő deszkákon és a világon egyaránt; másnap hajnalban már halott volt. Bokody Antal jeles és neves művésze volt e hazának. Helye — kiváló kvalitásainál fogva — már régen a Nemzeti szín­házban lett volna, ha direktori ambicziók nem tar­tották volna őt a vidéken. — A 70-es években kezdett a szinházigazgatáshoz, a székesfejérvári színházat ő nyitotta meg társulatával, de a sze­rencse nem kedvezett neki a direktorsághoz, tár­sulata szétoszlott, ő maga újra színésznek szer­ződött más társulatokhoz, az aradi, debreczeni színházaknál ért e minőségében zajos sikereket. Kiváló jellem-, igazi Moliére színész volt. Har- pagon szerepében utolérhetetlen, többi Moliere- darabban kitűnő volt. Gyulán az aradi társulattal volt s ez időből éléDk és kedves emlékezetében maradt a gyulaiaknak a „Toloncz“ Mravcsák sze­repében. Mindig elsőrangú vidéki társulatoknál volt színész, de direktori ambicziói nem hagyták nyugton. Újból színtársulatot szervezett s igy került ennek újabb szétoszlásával másodrendű társulatok­hoz. Hányatott élete volt. Legutóbb a Csabán játszó társulathoz szerződött s a csabai publikum az ő művészetében sokat gyönyörködött. Itt érte őt a halál működése közben, mint katonát a csata­téren. Régebb idő óta asthmatikua volt s direktora, aki kímélni akarta őt, szívesen felmentette volna a játéktól, de ambicziója nem hagyta őt pihenni. Játszott s működése közben érte őt utói a halál. Temetése nagy részvét mellett a színháztól ment végbe pénteken délután, melyen a müvészkartársak úgy, mint Csaba község társadalma résztvett. Nyu­godjék békével! Kossuth ünnep Szeghalmon. Az országszerte és vármegyénk minden községében lefolyt ünnepségek­ből, mely Kossuth Lajos születésének 100 éves évfordulója alkalmából merült fel, Szeghalom község is kivette részét. Itt az ünnepély a ref. templom­ban tartott isteni tisztelettel kezdődött, melyen Técsy József ev. ref. lelkész gyönyörű alkalmi imát mon­dott, a szeghalmi dalárda pedig a Hymnuszt és az ez alkalomra betanult Kossuth-hymnuszt énekelte el nagyszámú közönség részvétele mellett, melyben Szeghalom társadalmának minden rétege ott volt. A templomi isteni tisztelet után a piacztéren volt népgyülés, melyen Arató Lajos tanitó lelkesítő szép beszédet intézett a néphez s az iskolás növendékek­hez, kik zászlók alatt odagyültek a templomból. Ezután Técsy László ötödosztályos tanuló egy al­kalmi ódát szavalt el nagy tetszés és lelkes taps­vihar mellett. Népgyülés után az izraelita templom­ban volt isteni tisztelet, hol a szeghalmi rabbi tartott hazafias szellemű szép beszédet a nemzet nagyjáról. — 10 órakor a községházán volt dísz­közgyűlés, melyet Csánky Jenő főszolgabíró nyitott meg lendületes szavakkal, Kovács Gyula I. jegyző nani cm U Aoontn I .ai ah nrrA mav\ 1 arah/iI lA-iAtt —_.. 1 t 1 __ gédiájának évfordulóján országszerte megdobbannak a szivek és gyász ül a magyar telkekre. Városunk­ban is megünnepli e napot a polgárság s az ev. ref. templomban kegyeletes gyászünnepélyt tarta­nak délelőtt. Véres verekedés. Szeptember 29-ére virradó éjjel az újvárosi olvasókörben tartott földész-bál alkalmával ismét parázs verekedés fejlődött ki a már e nélkül mulatni sem tudó legények között s Csűri István és Puskás István legényeket úgy el­tángálták ólmos botokkal és széklábakkal, hogy mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek. Csűri István a helyszínéről a Békésmegyei közkórházba pedig Kossuth Lajos szerepléséről tartott valóban szép és hazafias hévvel előadott beszédet, általános tetszés mellett. Délután a polgári kör tartott ünne­pélyt, melyen Sárréthy János ügyvéd és Arató János mondottak szép beszédet. Este a polgári körben közvacsora s utána reggelig tartó táncz- mulatság volt. A bika áldozata. Renner Péter mezőberényi birtokos tanyáján a jászolhoz akarta kötni bikáját, mely igen vad természetű volt. Ezért óvatosságból magamellé állította szolgáját egy vasvillával. A bika ez alkalommal is akaratoskodott és az őt megfé- ezni akaró Rennert egy lökéssel feltaszitván, reá térdelt. A cseléd, hogy gazdáját megszabadítsa, több­ször a bikába vágta a vasvillát, de az állat ettől

Next

/
Oldalképek
Tartalom