Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-09-28 / 39. szám
39-ik szám Gyula, 1902. szeptember 28-án XXXIV. évfolyam. f----------------1 Sz erkesztőség: Templom-tár, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fill. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2„ 50 „ Egyes szám ára 20 fül, ________________________ Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f----------------1 Kia dóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir- detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Syilt-tér sora 20 fill. j k __________Á Me gyegyülés előtt. . i. Az október hetedikén tartandó rendes közgyűlés, mint általában a vármegye őszi közgyűlései több kiválóan fontos ügy tárgyalására hivatott. Ezeknek egy részében a múlt kedden tartott állandó választmányi ülés már megállapította határozati javaslatait és igy módunkban van azokat bővebben ismertetni. Az alispánt jelentés beszámolván a közegészségügy állapotáról, valamint a közkórháznál váratlanul beállott hiányok pótlásának szükségéről, melyekre nézve az illetékes bizottságok az uj kórházépület menyezeté- nek vasgerendákkal való ellátását javasolják, jelzi, hogy a nagy arányú intézetnél még több beruházásra lesz szükség, a melyek tetemes költségeket fognak igényelni. Az elmegyógyintézet fűtés berendezése nem megfelelő, az épület egyes részeiben eléggé át nem lüthető, hasonlóan rósz az uj épület fütésberendezése, melynek jókarba hozataláért a vállalkozóval perbe szállani kell. Ezen kivül a kórház telkének alacsony fekvésénél fogva különös gondot és költséget fog igényelni a szenyvizek elvezetése, a melyhez költséges csatornázást kell létesíteni. A clossette-rendszer rósz mindkét kórházi főépületben, ezek tetemes költséggel feltétlenül átalakitandók. De a jelentékenyen megnagyobbított közkórháznak még egyéb részeiben is jelentkezik a fejlesztés és javítás szüksége, mely követelmények elől előbb- utóbb nem lehet kitérni. Szemben a vármegyének a kórház fejlesztésére és fentartására irányuló gondoskodási kötelezettségével a kórház, mint ilyen a vármegyének közvetlen anyagi hasznot törvény szerint nem hozhat és igy miután annak fennállása biztosítva van, czélszerünek látszik, ha a vármegye a kórház fentartásával és fejlesztésével járó gondoskodás és költségbiztositás terhei alól T Á. R C Z A. Ha meghalok. Ha meghalok : Tavasz-szellőnek fürge szárnya Vágyat csókol e kis virágra; Röpkén száll, áldást harmatozva Lágy fűre, zsendülő bokorra. Megujhodott erdőt köszönt -- S friss gyöngyvirágot tölgy tövén: Mosolygó, nyájas gyermeket Zord, durva óriás ölén ... Tavasz-szellőnek fürge szárnya Vágyat csókol a kis virágra: Ha meghalok. Ha meghalok: Zengő madárnak nótás ajka Harsogva kezd a legszebb dalba; Picziny, dalos párját kaczagva Árnyas csalitba hívja, csalja: Font ágak csúcsíves begyén Kibélelt fészket raknak ott — S kiköltik majd, etetgetik A gyenge, pelyhes magzatot. . Zengő madárnak nótás ajka Harsogva kezd a legszebb dalba: Ha meghalok. Ha meghalok: Egy édes asszony ejt egy könnyet, Csupán csak egyet, az sem többet S talán, talán zokogva — búgva El is kisér a néma útra ... Lehet, hogy csöndes alkonyon Vergődő szíve elsirat; Lehet, hogy síri éjszakán Forrongó lelke felriad . . . Egy édes asszony ejt egy könnyet, Csupán csak egyet, az sem többet: Ha meghalok. lehetőleg kitér. Ez okból és mert a közkórház összes szükségletei jelenben is legnagyobb részben az államkincstár és az országos betegápolási alap terhét képező ápolási dijakból fedeztetnek és igy lényegében semmi változást, csak kezelési könnyebbségeket okoz, ha e dijak nem a vármegye kezén át fordit- tatnak a kórház fentartására, hanem az állam maga veszi át kezelésbe a nagy arányú és épen azért állami kezelésre alkalmas kórházat, már itt is jelzi az alispán, hogy a vármegyei közkórházi bizottság azon indítványt terjeszti elő, hogy a törvényhatósági bizottság a belügyministerhez feliratot intézzen, abban a vármegye tulajdonát képező közkórházat az államnak felajánlja és illetve nevezett ministert felkérje, hogy a közkórházat átvegye és állami intézményként továbbra is tartsa fenn. A kórházi bizottságnak e részben való előteriesztése külön tárgyként kerül a törvényhatósági bizottság elhatározása alá. A közbiztonsági viszonyok ismertetése után részletes adatokkal számol be az alispán a mezőgazdaság különböző ágaiban elért eredményről, a termósviszonyokról, a munkások bérének nagyságáról, az állategészségügy állapotáról, valamint a folyó évben teljesedett utópitkezésekről, a vármegyében levő helyi érdekű vasutak 1901. évi forgalmáról. E részszel kapcsolatban bejelenti az alispán, bogy az 1903—1904. költségvetés elkészült és külön tárgyként terjesztetik az a törvényhatósági bizottság ezen közgyűlése elé. — Ezen költségvetésbe a rendsze rinti kiadásokon kivül a következő nagyobb épitések költségeinek biztosítására vett fel fedezetet, úgymint a mezőberényi úgynevezett kereki híd építésére 80000 koronát, a gerla—békési ut földmunkáira 18000 koronát, ugyanezen ut kőpályájának kiépítésére 25000 koronát; a szeghalmi hid újra építésére 1903-ra 50000, 1904-re szintén 50000 koronát; a gádorosi Klinker útépítésre 6520 Ha meghalok : Síromhoz majd esküdni jer ki, Hogy szíved senki meg nem ejti, Lelkednek egét fény nem éri, Örök gyászát el nem cseréli .. . Mint tépett lepke rája hullsz Árvult, süppedt síromra majd; Az lesz enyém, hisz’ megleled, Amely fölött akácza hajt... ®'romhoz majd esküdni jer ki, Hogy szíved senki meg nem ejti: Ha meghalok. Ha meghalok : Meghal egy álmodó rajongó, Meghal egy koldus nótamondó. Nem volt, csupán csak szíve, lelke, Csupán egy édes, szent szerelme. A szívem ott a sírba lent Akáczvirágról álmodik, A melynek nem. volt, nem soha Virágozása — második . .. Meghal egy álmodó rajongó, Meghal egy koldús nót"mondó : Ha meghalok. Márki Imrei A kenyér. Múló zivatar után hüs nyári este, lucskos kis pádon ültem a ligetben. Oh, csodás ereje van ilyenkor a lenge szellőnek s az ártatlan, kis zöld levélkének, amikor összezördülve a kettő oly titokzatos hangon beszélni kezd . . . Hogy megrázza az ember lelkét! . . . És eltűnik akkor a rózsaszínű szép világ, dudvával benőtt göröngyös sárfészket látunk csak s nincsenek rajta emberek, utálatos kis férgek harczolnak ott életre-halálra. egy-egy kis Szemétért . . . Leng a szellő ... és én érzem e titokzatos beszéd hatalmas varázserejét J . . Elfordulok. De most meg koronát. Ekként uj építkezésekre a költségvetésben a törvényhatósági bizottság előbbi utasításaihoz és a pénzügyi terjeszkedés lehetőségéhez képest az 1903. évre 83000, az 1904- évre pedig 96520 korona vétetett fel. A kjjltsógvetésileg ekként fedezetet nyerő szükségleten felül azonban még több kötelezettsége van a vármegyének, mely kötelezettségei előző határozatain alapulnak, részben már teljesített s egyelőre kamatozó kötvényekkel kifizetett munkálatokra vonatkoznak. így a folyó évi tavaszi közgyűlésen elhatároztatott a köröstarcsa—-körösladányi útszakasznak és a füzesgyarmati állomási útnak kiépítése, mire 180000 korona szükséges; még tavaly kimondatott a békési hid átépítésének szüksége, erre 140000 korona kell; a gerla—békési ut kiépítésére nem elégséges a költségvetésbe felvett 33000 korona, pótolni kell azt még 80000 koronával ; az Orosháza—pusztaföldvári ut építési költségeiből beváltandó a fedezetül adott 100000 koronás kötvény. Mind e szükségletekre 500000 korona kell költségvetési fedezeten túl. Hogy a vármegye kötelezettségeinek eleget tehessen s másrészt a kitűzött programmot megvalósíthassa, 500000 korona kölcsön felvétele szükséges, mire nézve külön tesz javaslatot. A vegyes ügyekről szóló részében megemlékezik a jelentés a legutóbbi népszámlálás eredményéről, a melynek feldolgozott adatait á statisztikai hivatal közrebocsátván, azokra vonatkozólag a következő nagy fontosságú megjegyzéseket teszi : A vármegye uépességének szaporulata a legutóbbi 10 év alatt százalékban kifejezve : 7-5°/0. Az 1890— 1900-ki szaporulat jóval rosszabb, mint az 1880—1890-ki volt, mert az előbbi évtizedben megyénk lakosságának szaporulata 12-5 százalékot tett ki, 5°/0-al hanyatlott tehát a népesség a múlt évtizedben. Feltűnő e hanyatlás s keresnünk kell, hogy helyi körülményekben rejlenek-e s orvosolhatók-e annak egy kis tarka veréb röpdös felém, egyre csicseregve : — Csirip, csirip, emlékszel rá ? — Emlékszem. Sápadt, beesett arczu gyerek volt az a Siliska Lajos. Hosszú vékony tagjaival olyan ingadozva járt s úgy remegett, mint a gyenge nádszál, ha meg-meghajtja a pajkos szellő. Olyan ifjú volt még s már olyan öreg1. Olyan komor volt már az arcza, olyan rideg a beszéde, mintha csak egy ősz remetéé lett volna. Nem társalgott velünk soha, hisz mi csak gyermekek voltunk hozzá, — legalább mi úgy éreztük. Játékaink és tréfáitik elöl elhúzódott, komoran nézte legsikerültebb csinyjainkat is. Nem, ő sohasem nevetett, legalább mi sohasem láttuk. Talán egyedül csak a tanulásnak élt. — Csirip, csirip. nem igaz ! . . . Pedig azt mondjátok mindannyian róla. Persze ti nem tudjátok, mint rohant fáradtan haza as iskolából és mint futott kimerültén oda. Persze ti nem láttátok őt otthonában, abban a nyomorúságos kis viskóban, ti nem láttátok beteges édes anyját, ti nem látlátok szivében a korai gondot, nem láttátok benne a megerőltetett, túlterhelt' szellemet. Én ismertem öt, láttam vergődését, nem felejtem el soha ! . . . Kikaptátok a bizonyítványt . . . Láttátok a Siliska arczán az örömét ? Éppen kendermagot vittem volna kicsinyeimnek, de utána repültem, elkísértem a kis pincze ablakig s betekintettem dohos kis szobácskájukba . . . Kis, szegényes ágyon feküdt az anyja. Már akkor rég beteg volt. Hogy örült szegény, mikor hazajött a fia. Sohasem felejtem el azt a fagyos, de mégis éd-*s mosolyt azon a halottsárga képen és azt a forró csókot, mit Siliska társad kapott. okai, avagy általános és általunk el nem hárítható okokra vezethető e hanyatlás vissza. Megyénkből a kivándorlás nem nagymérvű, járványok a múlt évtizedben nem pusztították jobban a lakosságot, mint az előző évtizedben, a szegénység nem erősbődött oly mérvben, hogy az a születések arányára érezhető befolyással lehetett volna; nem különleges helyi okokban kell tehát keresnünk népünk szaporodása hanyatlásának okait, hanem általános társadalmi és gazdasági körülményekre kell azokat visszavezetni. Ha áttekintjük a népszámlálás általános statisztikai adatait s összehasonlítjuk az egyes vármegyék lakosságának szaporodási százalékát, meglepődve kell észlelnünk, hogy leginkább a földmiveléssel foglalkozó ajlöldi vármegyék azok, melyekben a szaporulat hanyatlást .mutat. A mint Békés szaporulata 12‘5°/0-ról 7'5°/<)-ra esett, úgy Csongrádmegyéó 17*6°/0- ról 9,7°/o-ra, Torontóié 125°/o-ról 3°/0-ra, Csanádé 19 8°/o-ról 6‘7°/o-ra szállott alá, mely sorozatot még a többi alföldi vármegye adataival lehetne kiegészítenünk. E körülmény arra enged következtetni, — mit a nemzet- gazdasági tudomány is tanít, — hogy a mezőgazdasággal foglalkozó népesség fejlődése arányban áll a mivelés alatti terület nagyságával, s mig a termőföld elégséges: a lakosság szaporulata rohamos, az összes földterületek elfoglalásával az stagnál s aztán fokozatosan hanyatlik, mert ekkor már a mező- gazdaság nem képes a népességnek oly nagy számát eltartani, mint az az állam, hol belterjes mezőgazdasággal karöltve, az ipari foglalkozás sokkal több munkás kéznek nyújt keresetet. Hazánkban a múlt század második felében az alföldre esett a népesség feltűnő szaporulata, mert az alkotmányos élet beálltával, a külföldről beözönlő tőkék felhasználásával mezőgazdaságunk sok, eddig mivelet- len területet is birtokba vett s intensivebbé vált, a terjeszkedés azonban már úgy látszik, elérte határait s a kizárólag mezőgazdaságBeállt a szünidő. Most következtek csak szegény Siliskára a nehéz napoki Tanítványai nyaralni mentek, iroda után kellett néznie. Nagy nehezen kapott is egyet. S mig ö megfeszített erővel körmölgetett, szántván a papirost, anyja otthon megelégedéssel és büszkén gondolt gyermekére. De szerette volna a szegény beteg mindig előtte látni, de szeretett volna Siliska is mindig mellette lenni. De a sors nem engedte. O pedig hatalmas. Siliskának kenyér után kellett látnia, azt pedig ottluon nem találhatta meg. Mennyit kínlódott azért a pár fillérért. Hányszor nem evett szegény, csakhogy anyja ne szűkölködjék és a penészes pinczelakásra és orvosságra is teljen. Amint egyszer este Siliska hazajött az irodából, anyját nagyon betegen találta. A szokottnál sokkal rosszabbul érezte magát 9 még az éjjel kiszenvedett, csendesen, senki sem tudott róla, még a fia sem . . . Sokáig kábult volt az anyja temetése után, sokáig feküdt eszméletlenül. Hiszen ő is olyan gyenge, olyan sovány volt, mért kerülte ép őt el a halál, vagy még nem érett meg teljesen rája ? . . . Harmadnap valami vágy húzta ki a messze szabadbal Soha nem látott réteken, S'.abad területeken haladt át. S valami különös érzés fogta el itt a szabadban, hisz az is olyan üres, kietlen volt, mint az ő szive! . . . Sok bolyongás után végre a ligetbe ért. Mennyire visszatetsző volt most neki a sok lomb, a zöld, valami más után vágyott, olyan csupasz helyre, letarolt fák közé, ahol nem jár senki . I . Háborgatták bus lelkét ezek a lármás, Xjepmils mai számáh.oz fél iv melleidet van csatolva. Legjobb, legtartósabb és legszebb az „EMKE“ padlófénymáz. ■ 5°/„ az Emke javára.-----------Gyá rtás és főeladás s BERKES BERTALAN Inereél^ed-éséToen, Zöldfa-utcza. NAGYVÁRAD Fő-utcza. Elárusítók: 309 3—10 Gyulán: Fébn István. Békéscsabán: Deutsch J., Fischer H. M. és Gruber, Supkegl Sámuel, Gyomán: Klein Vilmos, Schröder János. Békésen: Kürthy Mihály. Eleken: Ament Antal. Mező- berényben: Csermák Lajos. Mezőtúron: Bordáts. Túrkevén: Schvartz Ignácz. Szentesen: Eisler Lajos.
