Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-09-07 / 36. szám
36-ik szám Gyula, 1902. szeptember 7-én XXXIV. évfolyam f------------Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hoya a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.* Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . ! 10 kor. — fill. Fél évre ... | | — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill ks ______________ f Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztői Kóhn Dávid. Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fül. ks______________ A segélypénztárrél. A »Bókósmegyei Közlöny« Békés község első jegyzőjének tollából, a munkás és cseléd segélypénztár ügyét érdeklő czik- ket közöl, a mely nemcsak azért érdemes az illetékes tényezők komoly figyelmére, mert az a segélypénztár népszerűsítése iránt megindult társadalmi mozgalom élénkítésére szolgál, hanem főleg azért is, mert abban a czikkiró egy igen nemes intentióju eszmét vet fel. Ez eszme pedig röviden abban csúcsosodik ki, hogy a segélypénztárba belépni szándékozó teljes vagyontalan s legalább két gyermekkel biró családfők belépési és orvosi dijai a községek által fizettessenek meg s e czélra vettessék ki 1 százalékos községi pótadó. Mint a vármegyei központi tisztikarból a segélypénztár ügyére nézve kijelölt előadó, ón a magam részéről az ügy hasznára válónak látom, hogy minden kérdés, a mely a munkás és cseléd sególypónztárt illetőleg nyilvánosan felvettetik, ugyanott nyerjen megvilágositást és pedig nemcsak az ide vonatkozó törvényes határozmányok szempontjából, hanem ama a vármegye területére vonatkozó adatok felszínre hozása által is, a melyek az ezen ügyben eddig keletkezett s kezeim között levő vármegyei iratokban foglaltatnak. Mielőtt azonban az említett czikk nemes irányú vezérszemélyóvel foglalkoznék, legyen szabad annak egy pár részére nézve észrevételeimet röviden a következőkben megtenni. A czikkiró, — a többek között — ama meggyőződésének ad kifejezést, hogy a pénztári törvény hiányos ; és pedig azért is, mert nincs benne intézkedés az iránt, hogy ha a tag baleseten kívül betegszik meg, betegsége időtartamára, azonnali segélyben részesülne. Ezzel szemben a törvény értelmezéséből az vonható le, hogy a pénztár olyan tagjárr Á H C Z A . Kérvény a királyhoz. Bizony szegény ember volt Juhász András. Afféle napszámos ember, aki máról holnapra keresi kenyerét. Nyáron a takarásról hozza haza a télire való kenyeret, a ruhát, meg holmi egymást, a mi a házhoz szükséges, azt a napszám adja ki. De bizony nagyon szűkön, mert a család amint már ilyen szegény embernél szokás évről* évre szaporodott. Más gazdag ember, akit majd felvet a vagyon, szívesen adna egyért is sok pénzt, de hát a szegény embert jobban szereti az Isten. A gólya is szívesebben száll az üresebb pajtára. Hej pedig minden évben egy karaj kenyérrel többet szelni az nehéz állapot, mikor úgyis oly drága a kenyér. Már eddigelé is nyolcz karaj kenyér kell egyszerre. Nagyon sok nyolcz karaj meg nincs egy kenyérben. Békén tűrte hát Juhász András a sorsát egy darabig. Egyszer aztán nagyot gondolt, a mikor már a kilenczedikkel volt útban a gólya. Egy este oda ültette maga mellé a feleségét és igy szólt: — Hallod-e anyjuk gondoltam volna egy nagyot. Tudom is hogy jó lesz, csak nehezen tudom elkezdeni a módját. Megvakarta a fejét és gondolkodott. — Hát tudod anyjuk én azt gondoltam, hogy ha a jó Isten minket most egy fiúval áld nak, aki munkaképességét bármely okból — tehát ha baleseten kívül is — elvesztené, éltefogytáig, illetőleg keresetkópessógónek netáni visszanyeréséig, havonként 10 korona segélyt ad. Ugyanis maga az 1900. évi XVI. t.-cz. 18. §-a ide vonatkozólag szószerint a következőket mondja: »Annak, aki a pénztárnak tiz év ótagja, ha munkaképességét bármely okból, előreláthatólag mindenkorra, oly mértékben elvesztette, hogy e fogyatkozás következtében felényit sem képes évenként megkeresni, mint a mennyi egy helybeli gazdasági munkás vagy cseléd évi átlagos keresménye, éltefogytáig, illetőleg keresetképességének netáni visszanyeréséig, havonként 10 korona segélyt ad.« Igaz ugyan, hogy feltétlenül kiköti azt, hogy az illető tag a pénztárnak 10 óv óta tagja legyen, de ez, a nagymérvű havi segélynyújtást tekintve, csak természetes feltételnek mondható. A cselédpénztárról különben alapos tanulmánynyal megirt czikk másik részében azt mondja, hogy az 1902. évi XIV. trvczikknek is meg van a maga nehézsége, amennyiben a haláleseti dijat csak akkor kapja az örökös, ha két évig volt valaki tagja a segélypénztárnak, vagy ha előzetesen orvosi bizo- nyitvány alapján vétetett fel, különben pedig csak a befizetett dijat kapja vissza az örökös. Az említett törvény 14. §-ában tényleg igy intézkedik, azonban ennek oka abban rejlik, hogy a pénztár nem akart oly Ígéretet tenni tagjainak, amelyet — előrelátható számítás mellett, — tényleg nem nyújthat. Legalább szerény nézetem szerint a várakozási idő kikötésének oka ebben is kereshető. S nem gondolnám, hogy egyáltalán volna olyan biztosító társaságba mely tagjainak hasonló feltételek és esélyek között, hasonló biztosítási dij követelése mellett, aránylag azt a haláleseti dijat fizetné a biztosítás első pár évében, a melyet a segélypénztár tagjainak, illetve ezek halála folytán az örökösöknek, már két évi tagsági-dij fizetése után nyújt. meg, ahhoz meghívom a királyt komának. Hej ismerem én a királyt, láttam Pesten, . olyan ál dott jó ember az, mint egy falat kenyér. Szívesen segít a szegény ember sorsán. Botos István is mondta, hogy mikor Pesten betegen feküdt az ispotályba, mikor eltörte a lábát, hát a király küldött neki segedelmet, mert az ő ispotályába feküdt. Megírom neki szép istáncziába a bajunkat, hogy hát jó volna egy kis segítség, mert sok a teher a szegény emberen 1 Hej anyjuk akkor lesz csak jó sorunk. Eltűnődött. A szeme felcsillant, mintha már maga előtt látná azt a jó módot. — Hej más dolgunk is lesz akkor. Tudom, hogy nem hagyja a komáját csak úgy, ide-oda napszámba dolgozni. Ha megkérem, biztosan vesz vagy két járandó földet, egy pár lovat, kocsit, egy tehenet. Milyen jó is lesz. Majd minden reggel friss tejet eszünk. Lesz egypár tyük, csirke, liba, rucza. Oszt néha te is felviszel egy pár szép csirkét ajándékba a királynak. Hát még majd a fiú 1 Annak lesz csak jó dolga. Elviszik majd ha nagyobbacska lesz, nevelnek belőle katonát, lesz belőle .őrmester ! Hallgattak mindaketten. Szépen karikázik a remény. Öröm azt nézni. Másnap már szinte megváltozott a hangulat. Örült az ember, az asszony. Jó kedvvel dolgoztak. Alig várták már, hogy megszülessen a gyerek. Tervezgettek is előre szörnyen. Az ember amit keresetéből megkuporgatott félre tette. Az asszony is fukarkodott az ennivalóval. Spórolni kellett. Mert hát ha fiú szüleNem is fizethet egy biztositó társaság sem. Mert ha fizet, akkor az csak olyan alapokon felépült egylet, mint a milyenek a szomorú hirnóvre vergődött: temetkezési egyletok. Ezek nyújthatják, mint tették is, az ilyen biztosítási feltételeket, azonban ennek természetes vége aztán — mint ezt számos példa is igazolja — az, hogy a nép filléreiből összerakott egyleti vagyon elpusztul s az egylet működése hatóságilagbeszüntettetik. Az intézmény áldásos jótéteményének a lehető legszélesebb körökre leendő kiterjesztése az a feladat, — mondja a czikk máshelyt, — amely már a közigazgatási hatóságokra, illetőleg ezeknek tagjaira hárul. Ettől van áthatva a czikk Írója is, mint ez soraiból kitetszik. S ehhez hozzátehetjük azt is, hogy a közigazgatási tisztviselők közül, a néppel és munkásokkal való közvetlen érintkezés folytán, éppen a vidéki tisztviselők tapasztalatai és lelkessége a legfőbb erők, a melyektől a tényleges eredmények várhatók. Az intézmény megerősítésére és a tagok gyűjtésére nézve legfőbb eszköznek véli a czikk Írója azt, hogy a belépési dij és az orvosi bizonyítvány dija alól a teljesen vagyontalanok mentessenek fel. Miután pedig a törvény a belépési dij és az orvosi bizonyítvány dijának lefizetése alól kivételt egyáltalán nem creal, ennélfogva úgy véli a kérdést megoldhatónak, ha a vármegye törvényhatósága legközelebbi gyűlésén határozatiig kötelezi a községeket, miszerint évi költségvetésükbe 1 százalékos községi pótadót vegyenek fel, amely arra szolgálna, hogy abbór a teljesen vagyontalan s legalább két gyermekkel biró családfők belépési és orvosi dija megfizettetnék. Ami ennek a tervnek azt a részét illeti, a mely szerint a törvényhatóság a községeket pótadó kivetésére kötelezze, erre vonatkozólag megjegyezni óhajtom, hogy a törvényhatóság, — szerény nézetem szerint — a községeket erre nem kötelezheti; legalább ezt, az 1886. évi XXII. t.-cz. alapján el nem rendelheti. Azt esetleg megteheti, hogy — tik, a kinek a király lesz a keresztapja, nem lehet árts holmi gyolcspólyába takarni, a paraszt dunyhába fektetni, daróc/. ingbe járatni. Annak szép ruhácska kell. A széplruha meg pénzbekerül. Ha most koplalnak is egy kicsit, kuporognak, majd helyreüti azt a jövő. Gyűjtötték keservesen a garast apródonként. Olyan kis úri kocsira ha kell pénz majd, pedig az sem olcsó. Hát a csipkés fejkötő, a czifra parteli! Meg oszt a keresztelő sem lehet csak úgy parasztmódra megtartani. Kell ahhoz kávé rneg sütemény, mert a király az csak a jó kávét szereti, meg a süteményt. Bizony, bizony sok, sok kiadás ! De megtérül az. Végre megszületett a gyerek, fiú volt. Meg volt hát az öröm, mert akár biztosra lehet venni, hogy fertályos gazda lesz Juhász Andrásból. De meg kell ám irni az instancziát. Tanakodtak, hogy ki Írja meg. — Elviszem a jegyző úrhoz — mond az ember, — lesz az olyan szives, azt egy kevés pénzért megírja. — Hogy gondol kend olyat ? Hisz a nadrá- gos ember Írását mindjárt felismeri a király, aztán akkor, akár sohase is irt volna kend. írja csak azt meg kend a maga kezével, úgy, ahogy tudja, szép rózsás papírra, azt szívesebben veszi a király. Hát őzt miért tanult volna kend irni ? — Igazad van benne anyjuk. Csak megkezdeni tudnám! Da még a titulust sem ismerem a mi a királynak dukál. tekintettel a segélypénztár áldásos jótéteményeire, — s arra, hogy ez intézmény fejlesztésében közreműködni a községeknek, mint erkölcsi testületnek, nagyon magasztos feladatát képezi; tekintettel másrészt arra, hogy a szándék úgyis az, miszerint a munkásoknak, cselédeknek, tehát a községi lakosok nagy részének, — nemes eszközzel, a takaré- kosssággal elérhető — czél és kedv biztosittas- sék a létfenntartás mindennapi küzdelmében s tekintettel végül arra, hogy a segélypónz- tárba való belépés által nemcsak az illető belépő, hanem annak hozzátartozója jövője is biztosittatik, — ezeknek a szempontoknak gondos mérlegelése pedig épen a községeknek áll érdekében, — ennélfogva ezen az alapon a törvényhatóság felbivja a községek figyelmét arra, hogy a vagyontalan belépők anyagi segélyezése érdekéből az említett méltánylást érdemlő szempontoknak s vagyoni viszonyaiknak gondos mérlegelése mellett, a szükséges összegek előállítása iránt, — exempli gratia — pótadó kivetése utján gondoskodjanak. Azonban őszintén megvallva, én ezt sem tartom szükségesnek és pedig két okból : 1. Az egyik ok az, hogy nem olyan nagy az az összeg, a melyet a községek erre a czélra igényelnek, mint az első pillanatra tűnik s igy ezt pótadó kivetése nélkül, saját erejükből is képesek a községek fedezni. 2. A második ok pedig az, hogy ezen anyagi segélyezés, előreláthatólag, csak addig szükséges, a mig egyrészt az intézménynek a nép érdekében kívánatos megerősödése éléretik, másrészt és főleg, mig a nép, az intézmény áldásosságát megismeri s belátja, hogy örökéletére hálás lehet minden munkás az érdekében létesített pénztár jótéteményeiért. Az első indok, mely szerint a szükség- lendő összeg nem elviselhetetlen nagy, abban leli magyarázatát, hogy a község áltál rendszerint csak a belépési dij lenne fizetendő s nem egyszersmind az orvosi vizsgálat költségei is. Mert az orvosi vizsgálat nem kötelező minden esetben s nem minden belépő tartozik — Mán hogyne ismerné kend. Hát nem szolgált kend a kegyelmes államnál. Ha az állam kegyelmes, akkor mivel hogy az állam a királyé, a király is kegyelmes! — Igazság. Hozzá is fogok. Az ember elment. Beszerezte a rózsás levélpapírt, a rózsás kupertát, őzt nekidült az írásnak. Serczegett a toll a keze alatt, kiki ugrott a barázdából. Gyenge a nyoma. Könnyen kiugrik, ha erősen nyomják. Könnyebb száz barázdát végig szántani, mint egy ilyet meghúzni. No de az is elkészült. Mikor kész volt felolvasta. Szólt pedig eképen : „Kegyelmes király ur! Kívánom Istentől, hogy ezen pár sor írásom a legjob egészségbe találja kegyelmes király urat, mert hát úgy esett volna a sorom, hogy hát nyolcz gyerek után gyütt a kilencz is ami ijenfajta szegény embere nehéz sor mert úgy is nehezen élhet meg az Ember, az julis anyjukom aztat mondta ugyanis hogy te király uram nagyon jó ember vagy hát mert szereted a szegény népet és azisten Áldja meg a kegyelmes király urat jó egészséggel mondok én is alázatosan szólva sokon ne Essék mert olyan egészséges gyerek ami most született Hogy azt a kegyelmes király urnák ajánlom fel mint keresztfiát hogy hát gyünne el a kegyelmes király ur az én komámnak az anyjukom is Ezt Mondta jó szivei is várjuk egy kis keresztelőre a királynéval együt a mi szegény házunktól meg a na- pamtul kitelik ezzel bezárom alázotos kérésemet Xja.pvin.ls; mai számához fél iv melléklet van csatolva. Legjobb, legtartósabb és legszebb az „EMKE“ padlófénymáz.------------5°/o a* Emke javára.------------Gy ártás és főeladás s BERKES BERTALAN Isereelsecl.ésé'ben., Zöldfa-utcza. NAGYVÁRAD F6>ntcza. Elárusítók: Lévy József és Fia Nagyszalonta, Kiss Márton Székelyhid, Lévy Dávid Tenke, Lévay Yincze Érmihályfalva, Tóth Andor Belényes, Rothbárt Mór B.-Ujfalu, Mezey Dávidné Élesd, Bleyer Ferencz és Fia Komádi, Schaffer Herman Sarkad. 309 1—10
