Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-06-01 / 22. szám
22-ik szám Gyula, 1902. juziius 1-én XXXIV. évfolyam f----------------1 Szer kesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl]: Egész évre - . . 10 kor. — fill, Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre ! | „ 50 „ Egyes szám ára 20 ^__________________ Tá rsadalmi és közgazdászat^ hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő': Dr. Bodokj Zoltán. "Felelős szerkesztő: Kótan Dávid. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Perencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gynlán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. I__________Á A főgymnasium. Alig pár hete, hogy a gyulai róm. kath. egyháztanács vonatkozó gyűléséből kifolyólag a főgymnasium ügyével foglalkoztunk ; nevezetesen örömmel értesítettük a főgymnasium létesítésének minden mozzanatát természetszerűleg nagy érdeklődéssel kisérő közönséget, hogy a főgymnasium egyházi alapitói, dr. Schlauch Lőrincz bíboros püspök, Winkler József vál. püspök és a gyulai róm. kath. hitközség, úgyszintén a főgymnasium nagylelkű kezdeményezője, Wenckheim Krisztina grófnő, a lényeget semmiben sem érintő kisebb jelentőségű módositásokkal egészében úgy mint a legkisebb minucziáig terjedő részleteiben elfogadták a deezemberi közös értekezlet megállapodását; ugyanekkor a további lépésekre vonatkozó nézetünkről is tájékoztattuk közönségünket. Gróh Ferencz prépost plébános a hitközség Áldozó csütörtökön tartott gyűlésének határozatát beterjesztette dr. Schlauch Lőrincz biboros püspöknek, aki főgymnasiumunk létesítése körül tanúsított és Gyula városa közönségét örök hálára kötelező főpásztori áldozatkészségén kívül nemes érdeklődésének és kedves figyelmének is szép bizonyítékát adta a főgymnasiumi akczió vezére, Lukács György főispánunkhoz intézett következő levelével: 1122-1902. Méltóságos dr. Lukács György főispán urnák Gyulán. Méltóságos Főispán ur! Folyó évi márczius 25-én 331. fp. szám alatt kelt nagybecsű levelére válaszolólag van szerencsém tisztelettel értesíteni Méltóságadat, bogy a Méltóságod által is nemes támogatásban részesülő gyulai róm. kath. főgymnasium ügyében egyidejűleg a vallás és közoktatásügyi m. kir. nagyméltóságu minister úrhoz tettem előterjesztést, melyben a közös szerződéshez a magam és a többi illetékes tényezők hozzájárulását nyilvánítom, azon módosítások fentartásával, melyek Méltóságod előtt is a gyulai róm. kath. hitközségi határozatból ismeretesek és a melyek más tényezőket nem érintenek. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Nagyvárad, 1902. május 24, Dr. Schlauch Lőrincz, bibornok, nagyváradi lat. szert, püspök. Eme főpásztori értesítés után reméljük, sőt megvagyunk győződve, hogy rövid idő kérdése, hogy Wlassics Gyula vallás és köz- oktatásügyi miniszter, aki az állam, mint a gyulai róm. kath. főgymnasium fentartásá- nak legfőbb tényezője részéről már eleve kimondotta, bogy a szerződésnek az államra vonatkozó költségeit elfogadja s ebből kifolyólag az iskolaépítésből vállalt 80000 kor. költséget az 1902. évi állami költségvetés terhére meg is szavaztatta, a szerződést Gyula városa közönségének is leküldje. Gyula városa immáron az egyedüli tényező, melynek még hozzá kell járulnia, hogy a szerződés jogilag befejezett ténynyó s ezzel az évtizedek óta legjogosabb és legnagyobb aspirácziónk: a gyulai főgymnasium valósággá váljék. Mint múltkori czikkünkben, ezúttal is a teljes biztonság tudatában anticipáljuk Gyula városa képviselő testületének hozandó határozatát, amely különben csak logikai folyománya lesz a képviselőtestület által a főgymnasium ügyében sokkal kényesebb viszonyok között a város érdekei magaslatára helyezkedett és mindenkor egy szívvel lélekkel hozott korábbi határozatoknak. Ha — a mint óhajtandó s a mint erre alapos reményünk is van — a képviselőtestület még e hó folyamán oly helyzetbe jut, hogy a szerződéshez járulását nyilváníthatja s a miniszterhez felterjesztheti: a főgymnasium létesítése oly jogi stádiumba lépend, a melyben alapos kilátásunk van rá, hogy — ami a szülék és tanulók sajnálatára tavaly nem történhetett meg, — már az idei iskolaévben a polgári iskola első osztályát beszüntetve, az első osztályban gymnasiumi tanterv szerinti oktatást, a szerződésnek vonatkozó rendelkezéséhez képest — átmenetileg — megkezdhetjük. Szívből óhajtjuk és hisszük is, hogy minden illetékes tényező törekedni fog rajta, hogy ez meg is történjék. A vármegye közgyűlése. A mai közgyűlések külső képe önkónytelen összehasonlításokra utal és szembetűnővé teszi azt a különbözetet, a mely a mai és 15—20 év előtti közgyűlések között mutatkozik. MiÖBöda nagy élénkséget is jelentett akkor a vármegye székhelyén egy közgyűlés, különösen ha választással volt összekötve 1 A mai kényelemtől messze álló közlekedési viszonyok mellett a vármegye atyái a legtávolabbi vidékről is már egy nappal, a közgyűlést megelőző napon összegyűltek és korteskedés és vigalom között készültek a nagy erőpróbára, a mely az ellenjelöltek között eldöntendő volt, ki üljön a betöltendő hivatali székbe. A bizottság nagy része napokig együtt maradt, hogy megvitassa azokat a tárgyakat, a melyeknek elintézése feladatául tűzetett ki. Ma úgyszólván semmi előjele nincs a megye- gyűlésnek. A gyakori vonatközlekedés folytánsenki sem kénytelen előre bejönni és csak a közgyűlés napján reggel érkező vonatokon érkezik mindenki, hogy már délben, vagy legkésőbb este visszautazzék. Érdeklődés csak az igazán közérdekű fontosságú ügyek iránt nyilvánul, a kisebb ügyekben mindenki megbízik a törvényes korlátok között működő, gyakorlottságuknál és szakképzettségüknél fogva erre leginkább alkalmas előkészítő bizottságok és tisztviselők határozatában. És a választások ? Ma már alig beszélhetünk róluk a régi értelemben. A vármegye közönsége a tisztviselői állások betöltésénél feltétlenül tekintetbe veszi az eddigi szolgálat időtartamát és a jelölt arravalóságát, viszont a pályázók maguk is tiszteletben tartják tiszttársaik e tekintetben való fölényét, érdemtelenül egymás elébe vágni nem kívánnak és igy innen van, hogy a legtöbb állást egy pályázóval közfelkiáltással töltik be és hogy csak a legritkább esetben kerül egymással szembe két egyenlő igénynyel biró pályázó. Ez az általános leírás teljesen reá illik a hétfői közgyűlésre. A részleges tisztujitás során öt állásból négyet egyhangú választással töltött be a közgyűlés, pedig ez állások között a kiválóan fontos főjegyzői állás is betöltésre került, a melylyel törvény szerint az alispán helyettesítésének jog-köre jár együtt. Az uj főjegyzőt bosszú időn át tanúsított lelkiismeretes tisztviselői munka tették érdemessé a közönség bizalmára és hasonló jogczim alapján nyerte el a többi megválasztott is a választók bizalmát, igy csak örvendhetünk a hétfői választásnak közérdekből előnyös eredményén és sima lefolyásán. Egyébként is megnyugtató a közgyűlés lefolyása. A fontos ügyek kellő érdeklődés mellett, több közülök tárgyilagos vita alapján került elintézésre, a kisebb és a törvény rendelkezéseihez képest elintézendő tárgyak elbírálásához pedig a helyi, vagy egyéni érdekek előtérbe tolásától teljesen tárol maradt a közönség és e tekintetben sem késleltetőleg, sem irányitólag nem folyt be a közgyűlés lefolyására, melyről különben részletes tudósításunk a következő : Jelen voltak a közgyűlésen dr. Lukács György várm. főispán elnöklete alatt dr. Fábry Sándor alispán, dr. Daimel Sándor vm. tb. főjegyző, Bertbóty István, Kiss László aljegyzők, dr. Zöldy János várm. főorvos, Dutkay Béla polgármester, Deimel Lajos főszámvevő, Schmidt Iván tb. főszámvevő, Kliment Gyula alpéuztárnok, Schmidt Gyula szám- vizsgáló, Bandhauer György főpénztárnok, Haviár Lajos kir. főmérnök, Ambrus Sándor, dr. Wieland Sándor, Popovics Szilveszter főszolgabirák, dr. Zőldy Géza tiszti főügyész, Hegedűs Lajos várm. levéltárnok, Sinszky Ferencz árvaszéki ülnök, Levan- dovszky Dezső, Dubányi Imre várm. számvevők, dr. Sziráczky János, Grimm Mór, dr. Glasner Adolf, Wolf Gyula, Kovács János, Liska János, Schreiber Lipót, dr. Szlovák Pál, Melis János, Janurik György, Cs. Demkó József, Bakay Sándor, Névery Albert, Medveczky József, Borgula Márton, Pápay László, dr. Oláh Antal, Komár György, Csonka László, Borgulya György, dr. Haviár Gyula, Aszalay Gyula, Kárnyáczky István, Csák György, Ravai Gábor, Á. Schriftart József, Endrész András, Kukla Ferencz, Böhm Miklós, Ludvig Mihály, Beles Vazul, Kóhn Dávid, dr. Kovács László, Jurcsek Győző, Janurik Pál, Balta Sándor, Borgula Pál, Braun Mór, Weisz Mór, Diósy Béla, Gremsperger József, Schmidt József, Harza Ferencz, Gerlein Reinhardt, Rosenberg Lőrincz, Gémes Ferencz, Dérczy Péter, Seres András, Tobak István, Jankó Ferencz, Freuder Mór, Bolla István, Végh Gábor, Bázár Gyula, dr. Bikády Antal, Szénásy József, Bodoky Mihály, Kiss István, dr. Ladies László, dr. Márki János, dr. Szondy Lajos, Rétby Béla, Bohus M. András, Reiner Béla, 8zaszák Ádám, Gortkó Máté, Pataj András, Botyánszky János, Bakos Mátyás, Kreisz Ádám, Medovarszky Pál, Mikla Z. György, Pribojszky György, Maczák György, Gajdács János, Kalocsa Lajos, Lukoviczky János, Kliment Z. János, Bauer Márton, Borgula György, Rosenthal Ignácz, Korossy László, Pfeiffer István, Benedikty Gyula, Hoffmann András, Durkó Gergely, Braun Ádám, Konsitzky János, Morvay Mihály, Lavatka Gyula, Rózsási Ignácz, Tóth Mihály, dr. T A. R C Z A.. Hulló könynyel, vérző szívvel, Búslakodva nappal, éjjel, Úgy vagyok mint rezgő nyárfa Mikor földjét vihar szántja . . . Végsóhaját most is hallom, Megújul a jaj, siralom, Mint mikor a nemes lélek Elszállt égbe, Istenéhez . . . Mint alkonykor fenn az égen Vissza ragyog a nap fényben, Úgy tűnik fel hattyúdala. Villám sújtva dalnok ajkra . . . Az élete tündér álom, S lelke röppent lenge szárnyon, Csillag volt itt, csillag lesz ott, Túlvilágról visszaragyog . . . A mi fejünk koronája Elesett a föld porába, Összetört a drága gyémánt, Sziveinkre hozva mély gyászt! Eltemettük néma sírba, Szivettépő könyet sírva ; Örökélet a halála; Virág borul sirhalmára . . . Oh légy áldva nemes lélek 1 A szivünkbe zárunk téged, Örök hálánk szeretetünk Megőrizi neved nekünk. Lengő szellő, dalos madár, Zúgva, búgva, sírodra száll, Bánatosan azt zokogja: Nem feledünk soha, soha! . . . Temetőben, sírod felett, Ott virraszt az emlékezet, Zöldelő fű, nyíló virág, Viszen hozzád tőlünk hirt át. Ha rügy fakad, hervad a lomb, Hóval fedett lesz a sirdomb, Némaságban, madár dalban Szeretetünk zendül halkan . . . Miénk voltál az is maradsz, Tőlünk semmi el nem szakaszt, Bánatunkban, könnyeinkben, Meggyászolunk, védünk híven. ^ Aludj, aludj, kedves halott! Omló könnyek, bus sóhajok, Ne zavarják tündér álmod, Tulvilági boldogságod 1 Hogy ha szivünk végsőt dobban, S részesülünk égi jóban, Viszont látunk ... S ez örömünk Soh’ sem száll el többet tőlünk 1 Majd a simák nehéz zára Széttörik az Ur szavára, Feltámadás, örökélet —, Hajnal pirján öröm éled . . . Nemes szived, áldott lelked, Erősebb mint az enyészet, Mert szerettél, mert szerettünk ; Mindig élni fogsz közöttünk 1 Dombi Lajos, Szabó János. (1835—1902.) Ha derült égről lesújt a villám, romboló müvét látva gyászba borul a szív; ha a zöld lombot vihar tiporja porba: indokolt az ajak bánatos sóhaja: . . . . Szabó János életfáját villámcsapás érte; ama ragyogó fáklyának messze világitó fénye egy szem- pillantás alatt aludt ki, reá borulva a sir sötét éjszakája ! Könytelt szemem keresi őt az élők között s habár előttem folyt le a megrendítő gyászesemény, bánatos lelkem kétkedve fogadja a szomorú valóságot, hogy ama nemes lélek elszállt a földről Istenhez, a ki adta volt azt s az egybeomlott porsátor ott pihen a debreczeni Kossuth-utczai temetőben, néma sírban, megsiratva, behantolva .......... Fá jdalom! de úgy van !.......... Mé g most is fülembe cseng az igazi öröm meg- zendült hangja, mely alig négy héttel korábban gyönyör karjain ringatta lelkünket, midőn Szegeden tartott egyházmegyei gyűlésünk alkalmával ünnepeltük volt Szabó János esperesünk negyedszázados közszolgálati idejét; most is látom rezegni az ünnepeknek s ünneplőknek szempilláin a meghatottság szülte öröm- köny cséppjeit, midőn a díszes emléktárgy, az ezüst koszorú, átadva s átvéve lön; most is hallom a mézédes szavakat, melyek megzendültek ajkain az ünnepeknek .... Oh de az öröm ragyogó napját felhővel borítja be ama gyászeset, mely nagy hirtelenséggel ragadta el körünkből a legjobbak egyikét, mély gyász leverő érzetével töltve el mindnyájunknak szivét. Ott állottunk a közügy csataterén s szemünk látta, miként száll el ama nemes lélek a nélkül, hogy búcsút is vehetett volna tőlünk, kik ott valánk s szeretett családja tagjaitól, kiknek köréből vitte őt Deb- reczenbe a ' kötelességérzet, hol utolérte őt a kérlelhetlen gyászos végzet.... Megdöbbent szivünk, szemünket köny töltötte meg, midőn egy pillanat alatt halottá lett, kit annyian s oly nagyon szerettünk, kinek emlékezete lelkűnkbe zárva most is él, s bizonyára meg fog maradni közöttünk, igazolva azt, hogy „az igaznak emlékezete áldott,“ s hogy „a derék nem fél az idő mohától, a koporsóból kitör és eget kér!“.... Szivünk fájdalmában méltán jön ajkunkra a szent könyv ama szava : „Elesett a mi fejünknek koronája, megszűnt a mi szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk, jaj minekünk!“ .... Oda a mi büszkeségünk, méltó dicsekedésünk, sírban pihen a mi szeretve tisztelt derék esperesünk, ki nagy volt a bölcsességben, kitűnő az ékesszólásban, páratlan a sze- retetben, példányképünk mindenekben !. . . . Nehány órával halála előtt még társalogtunk vele s nem mutatkozott kedves arczán a közeledő vég semmi jele, csak talán kissé, ha most visszaemlékezem, komolyabb volt mint más alkalommal, de a halál közeledtét még sem gyanittatta velünk semmi. Még délelőtt az egyházmegyei ügyekről beszélgettünk együtt s nemcsak a gyülésteremben, de később is találkoztam vele, összehozott minket az én s az ő szeretete. Ki hitte volna akkor, hogy beszélgetésünk utolsó, találkozásunk végső ez élőknek földjén? Ki gondolt volna arra, mikor megcsendült a gyülésteremben kedves hangja, hogy beszédének végeztével, melyet szokott csendes, kellemes modorában tartott meg, munkás életének Is vége lesz egy pillanat alatt? hogy minden vihar jöttét jelző előjel nélkül éjszakába száll a szépen fénylő nap? . . . . S mégis igy lett! .... Alig hogy bevégezte beszédét, szokott helyére ült, szomszédjának igy szólt halkan : „Nagyon rosszul érzem magam!" s azonnal megtán- torodott s az őt átkaroló Dávidházy János esperes társának karjaiba hanyatlott, s mire a hozzá sietők felemelték s lefektették, egy rövid sóhajszerü hörgés Lapta-nlc mai számáh.02 egész iv melléklet van csatolva.
