Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-05-18 / 20. szám
20-ik szám Gyula, 1902. május 18-án. XXXIV. évfolyam f Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di]: Egész évre . . 10 kor. — fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii! L ______ Tá rsadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Or. Bodoky Zoltán. Felelős szerkesztő: Kőhn Dávid. f-------------------------------^ Kiadóh ivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyiit-tér sora 20 fill. L_________ Tü zes nyelvek. Az ügy diadalának biztosítéka, ha a szívben lobog a lelkesültség lángja. A lágymelegség, közöny üdvös eredményt nem szülhet soha. Azok, kik magasztos eszmék szolgálatában állnak, kétségtelenül birják égi adományát a lelkesültség lángjának s ez képezi alapját a kivívott győzelemnek. A virág sem fejlődik ha napsugár, jótékony harmat és esőcsepp elő nem segítik növekedését; az eszmék sem nyerhetnek életet ha azok ápolására, testet öltésére nemes buzgalom, igazi lelkesedés nincsen. Pedig abban, mint ebben benne rejlik a belső erő, csak kifejteni, érvényre juttatni szükséges azt, hogy megizmosodjék teljesen. Nem volt és nincs tudomány óleterősebb, nincsen eszmedúsabb lelkikincs, mint minőt az emberiség megváltója Jézus, menyből hozva e földre, belecsepegtetett a szivekbe, melynek hü ápolását mennybemenetele előtt a tanítványoknak lelkére kötötte s mégis buz- góság hiányában a hatás ama mértékét el nem érhette volna bizonyára, mint minő eredménydús lön az által, hogy az első Pünköst napján tüzes nyelvek szállottak az apostolokra s élteiének mindnyájan Szentlólekkel s szólották idegen nyelveken, melyet a Szentlélek adott nekiek. E csodás égi erő első sorban az apostolok lelkét alakította át teljesen s szivöknek minden félelme eloszolván, rettenthetlen hősökké lettek, de a mellett mint a villanyáramlat tovább, tovább halad a lelkesültség tüze s igy alapittatott meg a földön Krisztus anyaszentegyháza, hogy legyen abban a buzgó lelkek örök lakozása, az igazságot éhezők és szomjuhozók megelógittetésének gazdag tárháza, kútforrása, hogy a mennyei polgárságra Pünköstkor. • Zendül a szél, tüzes nyelvek Magas mennyből útra kelnek, Miként Jézus megígérte. Az Atyához szállva égbe . . . Alleluja, alleluja, Aldassék a menny s föld üra 1 Tanítványok szive dobbaD, Részesülve égi jóban, Vihar után a nap ragyog, Kicsinyekből lesznek nagyok . . . Alleluja, alleluja, Aldassék a menny s föld Ura I Piros Pünköst hajnalára, A buzgóság, örök bála, Ébredjen fel minden szivben, Cselekedni a jót, híven . . . Alleluja, alleluja, Aldassék a menny s föld Ura I A-Szentlélek segedelme Emeljen fel földről mennybe, Hol Jézusért az Atyánál, Zavartalan boldogság vár . . . Alleluja, alleluja, Aldassék a menny s föld Ura 1 Dombi Lajos. Csalódás. ' Irta: Béressy Géza. Csukásfalvi Csukássy Dénes nyugalmazott táblabiró ur és Irénke letelepedtek a Körös partjára. Csukássy ur halakat fogott volna, ha Irénke csak egy perezre is beszünteti fecsegését, a mitől a halak mind elúsztak. — Nini Csukássy bácsi! megint van egy a horgon. Hamar rántsa ki! Csukássy ur pedig e kiáltásra kirántott egy nagy — semmit. rendelt emberiség már e földön megtalálhassa ama szövótneket, mely Isten színének látására s örök boldogságra vezet! . . . Oh nagy nap, első Pünköst szent napja, melynek soha meg nem lankadhat dicső ragyogása ! . . . Az első Pünköst napján az apostolokra kitöltetett Szentlélek az egész emberiségnek örök kincsévé lett; ama tüzes nyelvek vezér szövótnekkó váltak s világositó erejök egész világra szót árad . . . De fájdalom, miként a hajdan múltban voltak, úgy ma sem hiányoznak olyanok, kik inkább kedvelik a sötétségnek cselekedeteit, mintsem az égi világosság útmutatását követnék. Már pedig ez mindenkor sok veszély előidézője volt s ezért nem állandóan derült az emberiség boldogságának lelki ege, azért borul gyászfelhőbe gyakran a szeretetnek éltető napja . . . Az égi tüzes nyelvek helyét sokszor, sok szivben a rút önzés, irigység, rágalom tüzes nyelve foglalja el s ott bol boldogság, öröm rózsáinak kellene fakadnia a fájdalom szúrós tövisei tenyésznek; angyal bőrben sokszor sátán gonosz fajzatai fetrengenek a különféle vétkek posványáiban, kiknek gyönyörűségük abban telik, ha minél többet tehetnek magukhoz hasonló sivár leikekké, kikben kialudt a nemes láng, nem munkás a Szentlélek ereje . . . Tegyük fel azért ma magunknak a kérdést: „Vettetek-e Szentleiket?“ s ha a felelet igenlő lesz, ne oltsuk meg magunkban a Szentlelket, a jónak, igaznak szeretetóre, hü ápolására buzdítsanak minket a tüzes nyelvek ! A mi Pünköst ünneplésünk üdvös hatású eként lehet; ekkor életünk kedves lesz Istennek ! Tudva azt, hogy „a Pünköstnek jeles Irénke összeverte picziny kacsóit afeletti örömében, hogy Csukássy urnák nem sikerül a halászat. — Megmondtam ugy-e, hogy magát még a halak sem szeretik ? — ingerkedik a leány. — Hja! annak csak maga az oka, mert mindig csacsog, akkor pedig nem jön ide egy hal sem. — Megígérem Csúkássy bácsi, hogy néma leszek mint a csuka. — Ennek nagyon fogok örvendeni. — De elébb mondja meg, hogy miért néma a csuka ? — Csak azért, hogy ne tudjon folytonosan trécselni. — Pedig milyen regényes volna, ha a halak a vízben is tud .... — Pssszt I — s Csukássy ur némán mutatott a parafa úszóra, melyet egy hal ugyancsak ránczigált. — Mondja Csukássy bácsi, mért fürdenek mindig a halak ? — Mert nem sétálhatnak itt a parton. Most pedig igen kérném, szíveskedne Ígéretét beváltani és ne csacsogjon egy kissé, mert most ismét elzavarta a zsákmányt. — Beváltom, — felelt Irén, — de nyomban rá apró kavicsokat kezdett a vízbe dobálni épen arra a helyre, hol Csukássy ur a horoggal gub- baszkodva, leste a horgot kerülő halakat. — Ugyan Irénke, nem köthetnénk egy kis időre fegyverszünetet? — Nemvagyok én búr, de különben mik a feltételek ? — Átengedem az összes zsákmányt. — Ezek már elfogadható feltételek, tehát szent a béke. Irén elhallgatott, minden figyelmét az úszkáló pirosra festett parafára fordította, amely napján Szentlélek Isten küldetett a busongó tanítványokra,“ fohászkodjunk áhítattal : „Jövel Szentlélek Ur Isten! Töltsd be sziveinket épen mennyei szent ajándékkal, szivbeli szent buzgósággal!“ S akkor kérésünket a mennyei atya meghallgatja s ragyogni fog lelkünk egén a boldogság napja! ügy legyen ! Dombi Lajos. Megyegyülés előtt. i. A közigazgatási feladatok folyton növekedő sokoldalúsága mellett is feltűnően bosszú és változatos az a tárgysorozat, amelyet a május huszonhatodikán tartandó rendes törvényhatósági közgyűlésre a vármegye e héten megjelent hivatalos lapjában tesz közzé aj vármegye alispánja. Százharminczkét pontot tartalmaz ez a programm, amely számot még a póttárgysorozatba felveendő ügyek fognak szaporítani. Az ügyek túlnyomó részét helyi érdekű községi ügyek, jóváhagyást igénylő, illetve megfelebbezett képviselőtestületi határozatok képezik, de ezek mellett nagy számmal kerülnek a vármegye egészét érdeklő tárgyak elintézésre. Ezek között a tárgysorozat első pontja alatt van felvéve az alispáni jelentés, mely a vármegye közéletét az igazgatási ügykörök szerint csoportosítva gondos részletességgel világítja meg, miért is a jelentést, a mely február, márczius, április hónapokra vonatkozik bő kivonatban az alábbiakban ismertetjük: A közegészségügy a mondott három hónap alatt általában kedvezőtlen volt, amennyiben a heveny fertőző betegségek száma 836-tál emelkedett. Ezzel szemben kedvező jelenség a betegségek csekélyebb intenzivitása, a mit bizonyít az, hogy az elhalálozások százaléka ezekben 2°/o* *kal csökkent. Összesen 2280 esetben fordult elő fertőző baj, a betegek közül elhalt 167 (70/0). Nagyobb számmal ismét bukdácsolni kezdett, jelezve hogy a zsákmány közel van. Csukássy ur egyszer csak megrántja a horgot és ott ficzankolt rajta egy szép ezüstös halacska. — Ohó 1 kérem, ez az enyém, — kiáltott Irénke. — No itt van, — csináljon belőle kirántott halat — nekem. — Hogyne, éppen magánaki — s kikapva Csukássy ur kezéből a halat, — vízbe dobta. — Mond meg halacskám a többinek, hogy ide ne jöjjenek, mert Csukássy bácsi végítéletet tartana felettük. A halacska eltűnt, Csukássy ur pedig Irénre kacsintva, gondolá: Istenem, ha ezt a halacskát is megfoghatnám. Ki tudja .... * * * Csukássy Dénes 50 éves, szemüveges, — kopasz ur. Irénke 16 éves, rózsás arczu baba, aki ki nem állhatja a szemüveget és a kopasz fejet, sőt még a laphirdetések közül is kívánja, hogy ott se lássa és ime, mégis karonfogva távoznak a Körös partjáról. — Csukássy bácsi, én előre szaladok magam. — Hogy is ne, hogy elbukjon, nem tudja maga még, milyen sikos az élet útja. — Persze, hogy sikos lehet, de csak az agglegényeknek (azoknak is csak a fejük), pedig azok is addig keresgélnek, válogatnak, különösen a hozományra valóságos hajtóvadászatot rendeznek, mig egyszer csak hoppsz 1 (itt Irénke olyan mozdulatot tett mint Csukássy ur, amikor a halat a vízből kirántotta) — megvan a feleség. Oh Csu .... itt hirtelen félbeszakította magát a lány s szemérmesen nézett le a földre. Csukássy ur mellénye majd kihasadt, olyan nagyot dobbant a szive. — No-no kicsikém mi baja? fordultak elő a kanyaró 1890 betegedéssel 62 halálozással, ez volt az uralkodó járvány, de szelíd lefolyással és aránylag kicsiny, 3°/0-on alul maradó halálozással, a vörheny 286 esetben 79 halálozással (27°/0), tehát csökkenőben, a diphteria 41 esetben 15 halálozással (36°/0); a többi fertőző bajok csekély számú szórványos esetekben mutatkoztak. A kanyarótól leginkább fertőzött községek Békés, Mezőberény, Orosháza, Tótkomlós és Gyula város. A ragályos betegségek tovaterjedésének meggátlására a kellő intézkedések megtétettek. A védőhimlőoltás gondos végrehajtása iránt az alispán kellőképen intézkedett. A közkórházban mondhatni minden ágy el volt foglalva. Február 1-én ápolás alatt maradt 578 beteg, ehhez felvettek 537-et, elbocsátottak 580-at, meghalt 31, további ápolás alatt maradt 504 beteg. Az ápolási napok száma 48734-et tett ki. A kórház ügyvezetésében akadály nem fordult elő. Hiányok mutatkoznak a fűtés és closett berendezés közül, amelyekre nézve az intézkedések folyamatban vannak. A közbiztonság állapota agyodalomra nem adott okot, ámbár úgy a személy, mint a vagyonbiztonság több esetben megtámadtatott. A személybiztonságaéUány jelentéktelenebb eseten kívül súlyosabb megtámadtatásoknak 10 esetben volt kitéve. Öngyilkosság 24 esetbeD, súlyosabb természetű baleset pedig 13 fordult elő. A vagyonbiztonság elleni bűncselekmények száma ugyan jelentékeny, azonban az esetek legnagyobb részében csekélyebb értékű tárgyak ellopása képezte a bűncselekmény anyagát. A bejelentett lopások száma 80 volt. Ezen kívül még egy gyújtogatás, egy sikkasztás és egy betörés esetében zavarták meg a vagyonbiztonságot. Tűz 18 esetben fordult elő, a tüzesetek közül megemlítésre méltó a vésztői gőzmalom leégése, hol a tulajdonosoknak és egyeseknek kára 32000 koronát meghaladta. A tüzek legnagyobb része gondatlanságból keletkezett, az elpusztult értékek nagyobb része biztosítva volt. — Ha tudná, — pedig azóta már tudhatná 1 — Azóta ? — Régen! .... Mindent tudhatna! kacsintott a lány. Csukássy urat mintha villanyos ütés érte volna. Kezdett előtte derengeni, írónkét ő már régen szereti titokban, de kopasz fejjel, a kinevettetéstől való félelmében elhallgattatta szive érzelmeit s ime a leány ötét viszont szereti s amilyen bakfis leány, nem is tudja titkolni. Boldogan vezette be a lányt a közeli majorba, mint leendő menyasszonyát. * * * A tanya udvarán két kis kutya szaladt elébük s nyájas csaholással üdvözölték az érkezőket s mind a kettő felugrott Csukássy ur va- donat uj fehér-kék csikós öltözetére. Csukássy ur egész dicshymnuszokat zengett az őt körülugráló két kutyára, melynek befejezése ilyen formán hangzott: — „Komisz dögök, semmirekellő nyomorultak, takarodjatok le rólam, mert mindjárt kirúgom a fogatokat ha még egyszer rám ugrótok, hogy a gyepmester készítse ki a bőrötöket nyomorult. . . .“ Nem tudta befejezni ékes szónoklatát, mert Eulalia kisasszony, a tanya főkonnányzója s akinek már 45 kikelet szinpompájában volt alkalma gyönyörködhetni mint — hajadon, éles sipitó hangon kezdte kiabálni: — Luli 1 Juli! hol vagytok? gyertek ide kedves virágszálaim. (Ezek a kedves virágszálak a kutyák voltak.) — Igen, hamar menjetek oda drága virágszálak, — mondá Csukássy ur s végig nézett fehér-kék csíkos ruháján, mely a további ku- tyaczirógatástól megmenekült. — Oh de jószivü ön, hogy szereti ön is e kedves kis állatkákat, — örvendezett Eulalia kisasszony. LapTAzilr mai számálioz egész iv raellélslet trau csatolva.
