Békés, 1902 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1902-05-04 / 18. szám
18-1 k szám Gyula, 1902. május 4-én XXXIV. évfolyam f----------------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. —fill. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii L_________ Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Bodoky Zoltán. -Felelős szerkesztő: Kóhn Dávid. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fill. L________ Eg y csudálatos vasút. Egy vasút, a mely még nincs meg és mégis olyan bonyodalmas és változatos története van, mint talán egy meglévő vasútnak sem az országban. Melyik lehetne ez más, mint a gyula-barakonyi vasút, mely már az előmunkálati engedély megadása előtt is kü- lömböző érdekek és befolyások játékszerévé lett. Különösen az arad-csanádi vasút vetette rá szemét legújabban igen nagy erővel s az alföldi első gazdasági vasút köpenyege alatt még egy röpiratban kiadott felolvasással is igyekszik a természetes érdekeiket Gyulán találó aradvármegyei községeket megtéveszteni, a mely röpirat furcsaságairól később beszélünk. Előbb, hogy olvasóink a már eddig közölt czikkeink nyomán is teljes képet nyerjenek annak a még mindég tervben lévő vasútnak egész történetéről, szükségesnek találjuk a következőket előre bocsájtani. A gyula-barakonyi vasút létesítésének eszméje első sorban Békésvármegyéből indult ki, nem mint specziális gyulai vagy várme> gyei érdek, hanem mint a Lunkaság érdeke s első Ízben Terényi Lajos kért keskenyvá- gányu vasút létesítésére előmunkálati engedélyt, a mit meg is kapott, de ez az előmunkálati engedély a jelen ügyhöz nem tartozó okok miatt felhasználva nem lett ~s -a vasút építési ügye abban maradt. Azt hisszük nem csalódunk, ha azon nézetünket fejezzük ki, hogy ez az abban maradt kezdeményezés szolgált motívumul arra, hogy Bene és Környei később ugyanezen vonalon rendes nyomtávatu helyi érdekű vasútra kértek és kaptak előmunkálati engedélyt, de feleslegesnek tartjuk ismételten foglalkozni azzal, hogy mi oknál fogva nem vezetett eredményre mozgalmunk annak daczára, hogy a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium részéről szokatlan támogatásban részesültek s több miniszteri leiratban nyomatékosan s meggyőzőleg hangsulyoztatott a gyula-barakonyi vasút kiváló közgazdasági fontossága. Részben a miniszteri leiratokban kifejtettek s részben a tényeknek helyes ösmerete a Bene-Környei-féle terv megbukása után arra bírta Békésvármegye közönségét, hogy kezébe vegye ezen vasút ügyét 8 szakítva a nagy költségekbe kerülő rendes nyomtávolu vasúttal, maga a törvényhatósági bizottság kérte egy Gyulától Barakonyig vezetendő keskenyvágányu vasútra az előmunkálati engedélyt. Ekkor lépett közbe az arad-csanádi vasút az alföldi első gazdasági vasút képében és szintén előmunkálati engedélyt kórt, 'de természetesen ő már nem a vidék érdekeit, hanem kizárólag a saját érdekeit tartván szem előtt, egy keskenyvágányu vasútra Kis-Jenő- től Barakonyig. S akkor vett az ügy még furcsább fordulatot ; ugyanaz a minisztérium, a mely többször kimondotta és hangsúlyozta a gyula- barakonyi irány helyességét, szemben egy más irányú vasúttal a törvényhatóságnak nem adta meg az előmunkálati engedélyt, hanem előbb oly kérdések megoldását kívánta, a melyek czólszerüen és valóban csak akkor oldhatók meg, ha az előmunkálati engedély már meg van s indokolta ezt egyszerűen azzal, hogy a vármegye nem mehet bele bizonytalan eredményű vállalkozásba. Tehát a rairnszterittm nem féltette az érdekelteket egy biztos veszteséggel járó vállalattól, a mikor az építési haszon s más egyéb minden felszámított külömböző jövedelem ide gén vállalkozók zsebébe vándorol s az érdekeltek mint boldog törzsrészvényesek őrizhetik soha jövedelmet nem hozó törzsrészvényeiket, a mint az a többi vármegyei helyi érdekű vasútnál történik, hanem félti az érdekeltséget egy keskenyvágányu vasút létesítésétől, a mely az előzőleg oly melegen ajánlott vasútnál legalább hatszor kevesebbe kerül, a hol az összes költségeket az érdekeltek rakják össze, nincs elsőbbségi részvény és igy ha való az, a mit a minisztérium e vasút közgazdasági fontosságáról oly nyomatékosan állított, akkor az érdekelteknek előbb-utóbb meg kell kapniok tőkéjök kamatját. Mi tehát csak azt kérjük a kereskedelemügyi minisztériumtól, hogy ne aggódjék a más zsebe miatt, adja meg a törvény hatóságnak az előmunkálati engedélyt, módjában lesz folyton ellenőrizni, hogy a vármegye ne károsodjék, hogy hibák ne történjenek, hisz az előmunkálati engedély megadásától még a vasút kiépítése elég távol esik. A mi már most az alföldi első gazdasági vasút Kisjenőn tartott felolvasását és ebből készített röpiratát illeti, azzal igen röviden végezhetünk, röviden egyrészt azért, mert az a felolvasás csak a kisjenőieknek tetszett s a többi természetes központjukat Gyulán találó községek mind azt felelték rá, hogy mit csináljanak ők reggel 8 órakor Gyöngyösön, lóvén az nekik igazán mindegy akár Gyöngyösre, akár Kisjenőre kényszerítik őket, máérészt azért, mert olyan képtelen állításokkal, hogy a kisjenői vásárok és piaczok a gyulait megközelítik, komolyan nem érdemes foglalkozni. De két szempont van, a mit még is fel kell említenünk. | Az egyik az, hogy nem értjük az alföldi első gazdasági vasút vehementiáját, a melylyel kizárólag Aradvármegye érdekeit kívánja szolgálni ; mi úgy tudjuk, hogy ebben a részvény- társaságban Békésvármegye anyagilag erősen érdekelve és "képviselve van s igy nem hebet feladata sem egyik, sem másik vármegye specziális és erőltetett érdekeit szolgálni s magyarázat csak az lehet, hogy tulajdonképpen itt az arad-csanádi vasút kivan ezen czég alatt rekompenzácziót szerezni más vonalak veszteségéért. A másik az, hogy még ezenfelül az egész felolvasást teljes roszhiszemüsóg jellemzi, mert ott mindig a kisjenő-barakonyi vasút mint keskenyvágányu van szembe állítva a gyula- barakonyival mint rendes nyomtávú vasúttal s fényesen be van bizonyítva, hogy a keskenyvágányu vasút kevesebbe kerül, éppen mintha valaki annak bizonyítására vállalkoznék, hogy ugyanazon a telken egy földszintes ház rosz- szabb anyagból kevesebbe kerül, mint egy három emeletes ház jobb anyagból; holott már ezen felolvasáskor nagyon jól tudta az illető s a községeket félre vezetni szándékozó felolvasó, hogy Bókésvármegye törvényhatósági bizottsága is keskenyvágányu vasútra kórt előmunkálati engedélyt s igy azt kellett volna bebizonyítani, hogy a keskenyvágányu vasút kilométerje kevesebbe kerül, ha azt Kis- jenőtől épitik Barakonyig, mintha Gyulától építik ugyanoda, de persze erre már az alföldi gazdasági vasút sem vállalkozott s talán még az arad-csanádi sem lenne képes bebizonyitani. Mindezekből kétségtelen, hogy az alföldi első gazdasági vasút háta megett rejtőzködő arad-csanádi vasút kizárólag saját üzemének hasznosabbá tétele végett — a mihez mint rószvénytársnak joga van, csak tegye nyíltan — meg akarja akadályozni, hogy egy nagy vidék természetes és helyes érdeke kielégit- tessók s teljes befolyásával, nem mellőzve még. a rendelkezésre álló hivatalos befolyást sem, ki akarja erőszakolni a mesterséges irányba való terelést. Ennek a vidéknek érdekében tehát meg kell tennünk mindent, hogy az és ne egy vasúti társaság üzleti érdeke emelkedjék érvényre. Bókésvármegye, a mint tudjuk, égy albizottságot küldött ki ezen kérdés tanulmányozására és megoldására, hivassák tehát egybe az albizottság, hogy sürgősen i az érdekelt vidék bevonásával mielőbb küldöttséget vezessen a jobban informálandó kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez, hogy az előmunkálati engedély kiadassák. Nincs kétségünk, hogy ennek birtokában az érdekeltség túlnyomó része a gyula-barakonyi irány mellett fog nyilatkozni. T A. R C Z A. Egy táncziskola története. Irta: Harmat Jenő. I. Winterschütz Jakabnak régi, jó, helyesebben jó régi táncziskolája volt. Tánczintézeténél csak gérokkja volt régibb, a mi nem annyira ai ő, mint a kabát érdeme. Winterschütz ur nagy szerényen csak okleveles táncztanitónak vallotta magát — illem nélkül, noha úgy tudta volna tanítani az illemet, mint a tánczot. Okoskodása oda csúcsosodott ki, hogy tanítványai nem illemet, hanem tánczot tanulni járnak hozzá és ha felnőtt növendékei eddig nem tudták megtanulni az illemet, ezentúl még kevésbé lehet a fejőkbe verni. Winterschütz ur jókedvében önmagát gúnyolta, gyengéd czélzást tevén illemtanitól nem voltára. Azt mondta derült perczeiben, hogy ő — ellentétben többi kollégáival — a fősulyt kizárólag a tánczra helyezi, a ki az illem fogalmával tisztában akar lenni, vegye meg a „Mi illik és nem illik“, vagy „Az illemtan a mellényzsebben“ czimü könyvecskét, mely minden könyvkereskedésben 50 fillérért megkapható. A lányok azt a kérdést voltak bátrak megkoczkáztatni, hogy „Az illemtan a mellény- zsebben“-t tulajdonképen hová tegyék? Winterschütz ur nem jött zavarba. - Szokott csendes humorával megjegyezte, hogy az illemtanhoz a hölgyek csináltassanak — mellényt. Voltak olyanok, kik meg arra voltak kiváncsiak, hogy ha illemet akarnak tanulni, minek kell tudniok azt, hogy mi nem illik, mikor ezt könyv nélkül is tudják. így könnyen összetéveszthetik a két fogalmat. Winterschütz ur 25 esztendős tanítóskodása alatt kopasz fejre, jó forgalmú tánczisko- lára, 25000 forintra és egy gyémánt gyűrűre tett szert. Feleségére előbb. A gyémánt gyűrűjét azért emlitettem külön, mert igen fontos tényezője volt tánczokta- tásának. Tudniillik a franczia négyes alatt valamelyik figura után elkiáltotta magát, hogy séta jobbra, ő, ki rendszerint a növendékekkel tánczolt, minden nagyobb fejtörés nélkül jobbra sétált, mert jobb kezének negyedik ujján volt a gyémánt gyűrű. Ha balra sétáltatta a tanítványokat, azon keze felé fordult, melyen nem volt gyűrű. A növendékek legtöbbje természetesen utána indult és igy nem volt baj. Megesett egyszer, hogy merő szórakozottságból a bal kezére került a gyémánt gyűrű. Este a franczia négyesnél elhangzott a „séta jobbra“ és ő a legnagyobb flegmával gyűrűje után indulva ballra ballagott, a többiek utána. Elrestelte a dolgot és eztán csak arra ügyelt, hogy gyűrűje a rendes kezén legyen. A legtöbbet kétségkívül kedves nejének köszönhette, ki fösvénységben lepipálta az ed dig létező és létezendő fösvényeket. Az Ur Tsten látván rettentő és mindeneket felülmúló fukarságát, negyedszázados kapzsiságát nem akarván megzavarni, nem áldotta meg magzattal. Winterschütz Jakabné ő nagysága — kit inkább „urnák* lehetne nevezni és megfordítva neki jutott a nadrág szerep — a ruhatáros tisztet töltötte be. Szedte a kabátokat, kalapokat és pénzeket. Ezenkívül ő intézte a táncziskola ösz- szes ügyeit. És mind ezen kivül egy valóságos lexicon volt dióhéjban. Tudta, hogy kinek mi a foglalkozása, mennyi a fizetése, hány éves, menynyi a hozománya, hányszor volt oltva? Winterschütz ur kopasz feje annyiban birt fontossággal (ezzel nem minden fej dicsekedhetik), hogy arról kedélyére lehetett következtetni. Nála a fej volt a lélek tükre. Minél több pohár bort fogyasztott el vacsorájához, annál vörösebb szint öltött a feje és minél vörösebb lön tar koponyája, annál virágosabb volt a kedve, annál vigabban lejtett örök ifjú lábaival. Ha megijedt, fejé sápadt el legelőbb. Winterschütz ur, bár az 50 esztendőt jóval túlhaladta, úgy ropta aj csárdást, oly hévvel pol- kázott és keringőzött, annyi lelkesedéssel ütötte össze bokáit és oly kecsesei, sikkel és elegan- cziával járta el a hölgyszólót, hogy Saharet vagy Fedák Sári tanulni járhatnának hozzá. Ő tudott tánczolni és tanitani is tudott, de növendékei nem igen reagáltak lelkiismeretes oktatására. Azt hajtogatta, hogy valakinek valamit a fejébe lehet verni, de nem a lábába, A láb olyan, mint a kalitkába zárt kanári madár, makacs, Anyás, szeszélyes, akkor fütyül, mikor neki tetszik. Tánczterme a legszebbek közé tartozott. Nagy és széles volt. A zongorája rossz, a mestere jó volt. A zongoramester ur, ki életének kétharmadrészét átzongorázta, a rendes sablonos tánczzenétől annyira megcsömörlött, hogy készakarva is nagyobb, élvezete tellett a gik- szerekben, mint a tiszta hangokban. A zenedarabok már a kis, illetve mind a tiz ujjábán voltak. Megengedhette magának azt a luxust — bár annyira zseni nem volt — hogy játszás közben a kótatartón levő esti lapot olvasta. — Megesett igy ugyan, hogy egész ütemeket hagyott ki, de végig olvasta a pomázi férjgyilkosság egész tárgyalását. Mintegy tizenöt villanylámpa világította meg a táneztermet, de csak koszorúcska vagy egyéb kivilágos kiviradtig tartó mulatság alkalmával1 Egyébként a publikum számától függött a világosság. Ha öten jöttek egyszerre, hamarjában még egy lángot gyújtott föl a táneztanitó ur, ha hárman eltávoztak, még hamarjában két [lámpát eloltott. Tánczintézeta óriási népszerűségét és, jó forgalmát a demokrata szellemnek köszönhette. A demokratikus áram itt már mintegy két évtized előtt, mikor még Vázsonyi Vilmos ösme- retlen volt, erős talajra talált. Föltalálhattuk itt az ipart, kereskedelmet és mezőgazdaságot, láttunk finánezot, jogászt, egy csomó jelöltet, magán és állami hivatalnokot, épitési rajzolót, varrónőket stb. Szépen megfértek egymás mellett. Winterschütz ur nagyterjedelmü különböző színű plakátokon hirdette táncziskoláját, mely szeptembertől április közepéig tartott, növendékek bármely napon fölvétettek és a legdivatosabb tánezokra kioktatták, mint a Gracianna, Lancier, Edelweisz, Washington-Post, Schottis. aztán a palotás, körmagyar és társalgó következtek. Külön boston-kurzust nyitoU, melyen azonban a bostont elsajátítani egyik se tudta, mert mindig máskép mutatta és mindre azt- mondta lakonikus rövidséggel : ez a boston. A beiratkozásnál a tandij felét le kellett fizetni. Ötöd nap, mikor a növendék még kevesebbet tudott, mint öt nap előtt és lenyelt egy csomó port és gorombaságot, már a tandij másik felét kérte Winterschütz ur, azzal indokolván, hogy növendékei már tudnak tánczolni, de nem mernek. Attól félt, hogy kereket oldanak még idejekorán. Aki megszokta furcsa tanmódszerét, az megmaradt. Hogy még indokoltabb legyen a tandij második felének elkérése, néhány nap alatt átsiklott valamennyi tánezon, mindent megmutatott és semmit, minden társas tánczból egy-gy figurát tanított, azt abbahagyta. A keringő léLapianls mai számálioz egész iv xnellélslet trau csatolva.
