Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-28 / 30. szám
Székács István Pusztaszenttornya Kliment Z. János Békéscsaba Urszinyi Dezső Békéscsaba (ügyv. oki.) Dr. Salgó József Budapest Deutsoh Arthur Szeghalom ^ Gr. Vécsey József Mezobereny Szalay József Békésosaba Schwartz Ferencz Füzesgyarmat Dr. Hajnal István Békés (orvosi oki.) Boros János Köröstarosa Bt. Harkányi Károly Gyoma Dérczy Ferencz Kondoros Weisz Mór Gyula (kér. ip. kam. kültag) Bulla Sándor Orosháza (mérn. oki.) Ravasz József Orosháza Horgosi Kárász István Szeghalom Dr. Chrisztó Pál Szeghalom (orv. oki.) Tóth Lajos Öcsöd Dr. Papp József Szeghalom Péter András Szeghalom K. Schriffert József Gyula Omaszta Gyula Békéscsaba Just Gyula Pusztaszenttornya j Gr. Wenckheim Ferencz Gyula Gr. Wenckheim Henrik Gyula .Gr. Wenckheim István Gyula Varságh Béla Békéscsaba (gyógysz. oki.) Stojanovics Gyula Csorvás Kiss Mihály Nagyszénás Novák Kamill Gyula Rosenthal Adolf Békéscsaba Rosenthal Ignócz Békéscsaba Farkas József Csorvás Jakabfi Ignácz Füzesgyarmat Kontur József Szarvas (ügyvédi oki.) Prág Bonifácz Csorvás Gr. Almássy Tasziló Szeghalom Janurik Pál Szarvas Kitka János Békéscsaba Ravasz István Orosháza Künsztler Sámuel Orosháza Kliment János Békésosaba Miklya Z. György Békéscsaba Herczegh Géza Orosháza (ügyv. oki.) Nemeskey Andor Békéscsaba Pollner Aladár Budapest (ügyv. oki.) Kny Antal Békés (lelkész) Mikolay Mihály Szarvas Basch Simon Füzesgyarmat Reiner Béla Kondoros Ra80vszky Fülöp_ Békéscsaba Tolnai Ferencz Öcsöd Gyulai József Körösladány Reck Géza Szeghalom Zelinka János Bndrőd (lelkész) Ladies György Gyula Reisner Emánuel Gyula Uhrin I. Imre Endrőd Wagner Ferencz Gyula Kenéz Zoltán Turkeve Dr. Seiler Vilmos Békéscsaba (ügyv. oki.) Vámos Sándor Kőröstarcsa Pfeiffer István Békés (gazdas. oki) Medveczky József Szarvas (gyógysz. oki.) Sztraka Ernő Békéscsaba (mérn. oki.) Debreczeny Dániel Turkeve Konkoly Jenő Békés (üg^v. oki.) Lehoczky János Tótkomlós Maczák L. György Békéscsaba Erkel János Gyula (mérn. oki.) Braun Mór Gyula (kamarai kültag) Mázor József Kondoros Czinczár Adolf Gyula Zahorán Pál Békéscsaba Haraszti Sándor Békéscsaba Diósi Béla Gyula Kliment Sz. János Békéscsaba Kovács L. Mihály Békéscsaba Dr. Szondy Lajos Békéscsaba (orv. oki.) Seiler Elek Békéscsaba Medovarszky János Békéscsaba ifj. Pataj György Békéscsaba Hoffmann Mihály Gyula (ügyv. oki.) Braun Ádám Mezőberény ifj. Zahorán György Békéscsaba Kalmár József Endrőd Nagy Imre Kőröstarcsa Weisz Ede Békéscsaba Schreiber Dávid Kondoros Vidovszky Károly Békéscsaba Polgár Béla Füzesgyarmat 2644-51 2620 96 2542-48 <u 2511-22 ' 2414-08 2249 20 2222-48 2219-22 2209 08 2145-44 2145-13 2113.22 2183-04 H 2064-38 '2052-83 2020-14 1980-08 1977-34 1968-52 192802 1892"— 1881-85 1874-6U 186907 1869 07 1869-58 1841*12 1831-48 1829-39 1796-18 1714-18 1714-52 1705 10 1 1704-31 I 1701-80 1660-48 1637-41 1615-75 1601-52 1577-23 1569-76 1503-39 1501-18 147606 1500-24 1489‘— 1445-46 1432-86 1379-18 1378-82 1374-92 1360-02 1355-48 1354-86 1351-16 1347-55 1336-80 1335-16 1303-67 1289-40 128204 1280-62 1278-10 1274-02 1259-56 1256-34 1254-09; 1249-31 1246-31 1237 26 1204-36 1200-25 1197-18 1170-93 1169-20 1168-26 1166-59 1156-94 1146-52 1143-13 1140 90 112604 1116 40 1114 55 111407 1110-75 1105-45 1092 85 1091 92 1085-26 108402 jkl.) Lipták V. János Békéscsaba Medovarszky Pál Békéscsaba Szerető János Gyoma ifj. Kohlinaon Ferencz Gyula Prág Lajos Csorvás Kondacs Pál Szarvas Reck József Csorvás Dr. Dunay Alajos Békésszentandrás (lelk.J Bakucz Tivadar Békés Gerlein Reinhart Gyula Reichard József Békéscsaba Nyitrai Jenő Szeghalom Morvái Mihály Békés Gr. Trautmansdorf Alajos Bécs Kitka György Békéscsaba Polgár Ödön Szeghalom Kis László Békéscsaba Achim H. Pál Békéscsaba Ketter Károly Békéscsaba fj. Dérczy Péter Szarvas Décsei József Békéscsaba Kovács Mihály Békéscsaba ifj. Schultz Imre Mezőberény Botyánszki János Békéscsaba Vógh Gábor Gyula Dr. Krich Imre Mezőberény (orv. oki.) Kovács Sz. Ádám Békéscsaba ... , Szeberónyi Lajos Zs. Békéscsaba (lelkész) Gajdács János Békéscsaba Nagy József Pusztaföldvár ifj. Borgula Pál Szarvas Sperlagh Ignácz Orosháza (gyógysz. Bagi Pál Békés H. Braun Ádám Mezőberény Just István Pusztaszenttornya Kraszkó Mihály Békéscsaba Kovács Antal Orosháza, Zsíros András Békéscsaba ifj. Laczó András Békéscsaba Hanó Pál Békéscsaba Bakos Mátyás Békéscsaba ifj. Vinter P. Ádám Békés Reisz Simon Békéscsaba Kalocsa István Gyoma Gyáni Zsigmond Füzesgyarmat Borsóthy Géza Füzesgyarmat Gonda János Békésszentandrás Benedikty Gyula Békés (gyógysz. oki.) Kratocbwill Gyula Békés (közjegyzőt oki.) Rosenberg József Orosháza Mező Sándor Szeghalom Bajcsi János Békésosaba Emperl Ernő Békés (gazdász. ifj. Miskucza György Gyula Janovszki János Békéscsaba Keller Imre Gyula (ügyv. oki.) Mikolay István Orosháza (ügyv. Veiszbrunn Farkas Kőröstarcsa Tepliczki János Szarvas Such János Békéscsaba Bodoky Mihály Gyula (gyógysz. Achim L. András Békéscsaba Bolla István Pusztaföldvár Lepény Pál Békéscsaba Zahorán György Békéscsaba Lövi Albert Békéscsaba Fiecher Sándor Orosháza Pataj András Békéscsaba Janurik György Szarvas Mohrár P. János Békéscsaba Fábián Gábor Kőröstarcsa Grosz Arnold Szeghalom Zahorán János Békéscsaba Horváth József Pusztaszenttornya Oláh Antal Öcsöd Szerető Imre Gyoma Badics Elek Békéscsaba (gyógysz. oki.) Reisuer Zsigmond Gyula Dán József Csorvás Dr. Haviár Gyula Szarvas Hankó F. Mihály Békéscsaba Valkovszky Mihály Békésszentandrás Hursán János Békéscsaba M. Grósz György Kétegyháza Tóth Mihály Békés Id. Huszár Pál Békéscsaba oki.) oki.) oki.) Zoltán megállt Margit előtt s megszólította — Kisasszony, voltam bátor édes atyjától megkérni a kezét! De már akkor ott termett Dani, aki izgatottan ránczigálta kabátját. Margit szemérmetesen lesütötte a szemét Egy rövid, de annál jelentősebb fejbólintás volt válasza, melyet legjobb akarat mellett sem lehetett félremagyarázni. Villámgyorsasággal terjedt el az eljegyzés hire. Mindenki meg volt lepve. Dani pedig gyor san hazavitte Zoltánt. Egy darab ideig szótlanul ültek egymás mellett a kocsiban. Végre megszólalt Zoltán: — Te Dani, tulajdonképpen mit is cselekedtem én azon a bolond estélyen ? — Megkérted Margit kezét 1 — Lehetetlen 1 Fogalmam sincs róla! — Nem a legutolsó bolondságod volt ez kedves Zoltán barátom. Vig Pali, a boldog após pedig megelégedetten dörzsölte ugyanazon időtájt kezeit s felkiáltott : — Csak még két ilyen estélyt adj1 uram Istenem. 1075-75 1073T3 ’’J.071‘24 1070-56 1063-53 1048-38 1047-62 1041-72 1039-77 1037-36 1036-22 1036-20 1028 25 "10Z4-20 1013-80 1012-40 100856 1003-93 1000T2 992-66 992-40 988-08 '.983-13 980 61 975-09 966 78 965'86 965-82 963 19 961-29 960T3 948 08 w 952 48 947-80 947 946-15 944-89 943-62 942-34 942 28 936-74 930 84 \92§-90 920 67 919-49 919-38 914-64 912-76 910-52 908-84 901 08 900-28 900T6 896-86 895 62 886 68 88130 876-40 875 14 869-68 869-60 869-46 868-79 861-70 85407 852-40 851-14 840-19- 840-12 840.11 836-25 834-81 833-42 829-27 827-62 825 36 825-36 823-04 822-28 820-42 818-49 815 25 814-11 813 11 812-48 811-01 Képviselőtestületi közgyűlés. Gyulaváros képviselőtestülete folyó hó 24-én tartotta Dutkay Béla polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlését. Erre a közgyűlésre rá lehet mondani, hogy rendkívüli volt, mert ilyen rendkívüli mozgalmas ülésre nem igen emlékszünk, t tárgysorozatban pedig a mely szerint 21 ügy nyer elintézést, csak három oly ügy volt, a mely fontosnak nevezhető, a rendőrség szervezése tárgyában leérkezett miniszteri döntés, a gyulai vámos utaknak a város kezelésébe való átvétele és a városi tisztviselők és alkalmazottak nyugdíjalapjához való hozzájárulási ügy. A rendőrség szervezésére vonatkozólag a vármegyei törvényhatósági bizottság kötelezte Gyulavárosát, hogy rendőrségét egy alkapitánynyal, egy őrmesterrel, egy tizedessel és nyolez gyalogrendőrrel szaporítsa eme határozatot, a képviselőtestület annak idején a belügyministerhez megfelebbezte, a belügyminiszter azonban a felebbezés elutasításával a vármegye határozatát hagyta helyben ; eme rendelet hosszú és heveB vitára adott alkalmat, végén kimondotta a közgyűlés, hogy a rendeletet tudomásul veszi és csakis egy alkapitányi állást szervez, mert eme állás szervezésének jogosultságát elismeri, a többi állások szervezésének kötele zettsége alóli felmentés iránt a kormányhoz ismételten felterjesztést intéz és a kérvény átadásával egy a képviselőkből álló küldöttséget bízott meg. A gyulai vármegyei vámos utaknak a város kezelésébe való átvételére vonatkozó s igen szépen megindokolt tanács javaslat is nagy ellenszenvre talált, ami csak is annak tudható be, hogy egyes képviselők nem bírnak kellő tájékozással az ügyek állásáról, avagy félremagyarázva hallgatnak. A városi tanács igen helyesen a vómos-utak- nak, a vámszedési joggal való átvételét hozta 1 javaslatba azért, mert az általa kiépített kóutaknak a- vámos-utak közé való felvétele a vármegye részéről lehetséges nem volt, ily körülmények között tehát, hogy a város az általa beépített költségeket habár idővel is, visszakaphassa — a vámos-utaknak a város kezelésébe való átvétele szükséges, mert akkor a város is pénzéhez juthat és az összes for galmasabb utóit is kiköveztethetné a vámjövedelemből. Hogy tévedésben és pedig igen nagy tévedésben vannak azon városatyák, a kik eme ut átvétele ellen vannak, kitűnik onnan is, hogy azza érvelnek, ha a megyének haszna volna rajta, nem adná át, de mert neki sincsen haszna, szabaduln akar. Itt a tévedés és megtévesztés. A vármegye nem azért kínálta meg a várost az átvétellel, mert haszna nincsen rajta, hanem azért, a mint fentebb is mondottuk, hogy a város a már beépített utak költségeihez hozzájuthasson, utait tovább fejleszthesse, sőt az utak mentén lévő járdákat kiépíthesse és ezen világitási költségeit kizárólag a vámjövedelemből, tehát a községi pótadd felemelése nélkül teljesíthesse. Mert ma úgy áll a dolog, hogy a kőutakra kifizetett 113,000 korona, továbbá az utczai világi tási összes költségek a közadókból fizettetnek, holott milyen jó lenne, ha ezen kiadásokat Deni most hanem idővel is a költségvetésből ki lehetne venni, és ezen kiadásokat egyedül a vámjövedelemből fizethetnénk. Hogy pedig a vármegye vámos-utait miért akarja a városnak átadni, a mint már fentebb is jeleztük, a vármegye nem mondja, hogy azt köteles a város átvenni, de a város terhein akar könnyíteni, ugyanis a kőutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-cz. nem engedi meg, sem a megyé nek, sem a városnak, hogy a vámjövedemből tőkét gyűjtsön, vagyis más szóval nyerészkedjék, mert vámszedést csak is akkor engedélyezhet a kormány ha igazolva van, hogy valamely út kiköveztetett és csak addig engedélyezi, a meddig a befektetési tőke és kamat a vámból kifizettetett, ba tehát ezen körülmény be áll, a kormány a vámtételeket leszállítja annyira, a melyből az évi fenntartás kitelik. Nem nyerészkedhet tehát a vármegye a vámjövedelmen, de ha időközben újabb építkezéseket teljesít, a vám ismét felemeltetik. Ez az igazi tényállás. A városi tanács is igen helyesen olyan kikötéseket tett, hogy csak azon esetben hajlandó az utakat átvenni, ha kilátásba fog helyeztetni a városnak a vámszedési jog és kilátás lesz arra, hogy az általa már kiépített utak a vámos-utak hálózatába felvehetők lesznek, hogy annak kiépítési költsége a vámjövedelemből a közpénztárnak vissza fizethető legyen ; továbbá kéri a vármegyét, hogy a Bárdos-hidtó! a vári útig terjedő útszakaszt, miután az ma már az állami tranzverzális útba van felvéve, valamint az összes uradalmi utakat a vámos utak közül vegye ki és ezen utakat az útalap terhére tartsa fenn, a mi igazságos és jogos is. Ezt javasolta a városi tanács, sem kevesebbet, sem többet és hogy a tanácsnak ezen helyes és okos javaslata miért talált olyan ellenszenvre, csak annak tudható be, hogy az ügynek a városra nézve való fontosságát nem tudták azonnal megérteni, mert meggyőződésünk, hogy amennyiben tudták- volna, hogy a vámjövedelemből sem a megyének sem a városnak nyerészkedni nem szabad, mert azt a törvény tiltja, a javaslatot egyhangúlag elfogadták volna. No de elfogadták a tanács javaslatát a nagy ellenszenv daczára is nagy többséggel s most már a vármegyétől függ, hogy a város javaslata azon alakban a törvényhatóság részéről is elfogad- tatik-e ? A városi tisztviselők, alkalmazottak és szol gák, valamint azok özvegyei és árvái részére elkészített és a városi tanács által elfogadásra aiánlott nyugdíj szabályrendelet tervezet tárgyalásánál lépett az izgatottság tetőpontjára. Megdöbbentő dolog, hogy a városi tisztviselő, kinek — elkezdve a minisztertől, minden elképzel hető hatóságon keresztül le városának utolsó polgáráig — csaknem mindenki parancsolója, ki embertársainak élete és javai felett őrködni vagyoni felelősség mellett köteles, kit minden tettében a nagyközönség árgusszeme kisér, s ki legesekélyebb mulasztás vagy szabálytalanság miatt a büntetést ki aem kerülheti, s kinek évtizedek alatt kifejtett becsületes muukássága elismerésre nem számíthat, (hiszen a nagyközönség zöme tisztviselőjében nem a jót, hanem folyton a büntetésre alkalmat szolgáltató rosszat keresi) arra van kárhoztatva, hogy sanyarú viszonyok között, munkaképtelensége esetén a szegények házába jusson. A városi tisztviselők figyelemmel vigasztalan helyzetükre, nyugdij-egyesületet akarnak létesiteni s arról egy szabályrendeletet készítettek, ezen szabályrendeletnek volt egy pontja, amely azt mon dotta, hogy amennyiben a nyugdijösszeget az alap fedezni nem volna képes, ez esetben a hiányzó összeg fizetésére Gyula városa magát kötelezi. Ezen pont keltett oly szenvedélyes és izgalmas jeleneteket, úgy, hogy midőn a mintegy másfél óráig tartó vita után az elnöklő polgármester évi 1000 korona hozzájárulás iránti indítványára névszerinti szavazást rendelt el s az indítvány mellett 44-en, ellene 42-en szavaztak, a kisebbségben maradt ellenzékiek a nagyteremből nem a logépületesebb szavak kíséretében mind kivonultak, anélkül, hogy visszatértek volna. Ilyen elkeseredett hangulat mellett nincs értelme a nagy horderejű és humánus alkotáshoz képest szerény szubveDeziónak. Es akik őszintén kívánjuk, hogy a városi tisztviselők nyugdíjban részesüljenek, ily elkeseredés és ily ellenséges érzület árán nem tartjuk közérdekben állónak és az az óbajunk, hogy a formahiány miatt úgy is feloldható határozatot a biztosan beadandó felebbezés révén a vármegye megsemmisítse. A meghívóban jelzett többi ügyek egyébként következőleg nyertek elintézést: A felsőbb leányiskola ügyében leérkezett miniszteri döntvény ellen a képviselőtestület feliratot intézd hogy miután ezen czélra a polgári iskola jelenlegi épületét ajánlotta fel s az épület csak jelenlegi rendeltetése alól való felszabadulása után lesz felhasználható, a rendelet végrehajtása ez ideig függőben tartassék. Hoffmann Ferencz jegyző részére a mérnöki munkálatoknak két hónapon át való elvégzésért 60 korona tiszteletdij megadatott. A gyula-barakonyi vasút ügyében kelt vár- megyei határozat a keskenyvágányu vasút 1 etesitériek parallel akcziója következtében tudomásul véto- tett, illetve a hozzájárulás iránti intézkedés függőben tartatik. Az árvaszéki szabályrendeleti módosításra vonatkozó javaslat elfogadtatott. A szegénysorsu szülők segélyezése tárgyában jóváhagyott szabályrendelet meghirdettetett. A vendéglő, kávéházak stb. szabályrendelet módosítására vonatkozó tanácsjavaslat, amely szerint vendéglőkben az összes női alkalmazottak (kaszir- nők, pinezérleányok) 40 éven felüliek lehetnek csak, szavazattöbbséggel elfogadtatott. Az ebtartási szabályrendelet elfogadtatott. A gyula-gerlai úti szabályozási vonal megállapítása iránti javaslat jóváhagyatott. A Korona-épület további 6 évre és a városi földek bérbeadására vonatkozó előterjesztések tudomásul vétettek. Az 1902, évi árvapénztári költségvetés elfogadtatott. SzabolcsBénes városi mérnök előterjesztése segédmérnöki állás szervezése iránt, elutasittatott. Barát Mihályné azon kérelmével, hogy a heti piaczra vonatkozó szabályrendelet akként módosíttassák, hogy a helybeli kofáknak a bevásárlás már órakor megengedtessék, elutasittatott. Dobay Ferencz panaszára vonatkozó tanácB- javaslat tudomásul vétetett. Ozv. Papp Józsefné, volt városi szülésznő bárom havi fizetése temetési költségekre kiutalvá- oyoztatott. Az 1902. évi közmunkaváltságra egy kézi napszám után 1 kor. 20 fill., 1 kétfogatu igás napszám után 3 koronában mogállapittatott.j A pénztárvizsgálati jegyzőkönyvek és'julius havi közegészségügyi állapotokról szóló jelentések tudomásul vétele mellett a mindvégig viharos lefolyású közgyűlés este fél hét órakor befejeztetett. József főherczeg Gyulán. Ünnepi díszt öltött hétfőn Gyula városa. Lengő trikolorok hirdették a házakról, hogy József kir. herczeg, a magyarok szeretett főherczege Gyulára érkezik s lázas készülődés látszott városszerte. Tulajdonképen csak a katonaságnak szólt a látogatás, a gyulai 2. honvédgyalogezred itt összpontosított 3 zászlóalját látogatta meg a legmagyarabb főherczeg, hogy személyesen győződjék meg annak előmeneteléről, jól kiképzettségéről és használhatóságáról, mely tulajdonságokban a nem is oly régen még gúnyosan emlegetett honvédség már-már felül is múlta a cs. és kir. közős hadsereget, mely mindenek fölött a honvédség derék vezetői, a hazafias magyar szellemben, de igazi katonának nevelt, magyar katonai intézetekben képzett honvédtisztikar fáradozásának tulajdonítható. E katonai ünnepből azonban kivette részét a czivilség is, mely nem mu- aszthatja el egy alkalommal sem, hogy a legszere- tettebb magyar főherczeg előtt ki ne mutassa ragaszkodását. Fél hat óra tájban már élénk élet uralkodott a sugárúton, melyen keresztül volt a főherczeg a városba érkezendő. Nagy néptőmeg sétált, várva a nép szeretetében álló főurat, ki a Csaba felől jövő vonattal érkezett Gyulára. A vonatnál várták őt a nagyszámú perronra eresztett néptömegen kívül a katonaság díszbe öltözött képviselői Kirchner Hermann ezredessel élükön. A polgárság részéről gyönyörű magyar díszben dr. Lukács György főispán, dr. Bodoky főjegyző, Gróh Ferencz prépost, a vármegyei tisztikar tagjai, közöttük dr. Zöldy János disz- magyarban, Dutkay Béla polgármester és a városi, Tholt István elnökhelyettes és a törvényszéki tisztikar, a járásbíróság, pónzügyigazgatóság, adóhivatal és a mérnöki hivatalok tisztikarai várakoztak testületileg a pályaudvaron. Pont 3/4 hétkor robogott be a vonat, amelynek utolsó waggonját a főherczeg szalonkocsija képezte s József főherczeg magas alakja megjelent a nyitott kupéajtóban. Hatalmas éljen zúgott át a pályaudvaron, a sokaság kalapját lengetve óljenzett, köszöntvén a magas vendéget. A főherczeget dr. Lukács György főispán lendületes szavakkal köszöntötte, üdvözölvén őt Békésvármegye és a város polgársága részéről, melyre József főherczeg rövid válaszban köszönte meg a fogadtatást, kiemelvén, hogy mint mindig, ez alkalommal is jól fogja magát érezni Gyulán. Ezután kezet szoritett a főispánnal, ki bemutatta a főher-
