Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-21 / 16. szám
IB-ik szám. Oyula, 1901. április 21-én XXXIII. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl]: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre .... jj „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ L Egyes szám ára 20 fül. Á Társadalmi és közgazdászai hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: Sí ó 3a. n ^ á v i cL. f ;—i Ki adóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fül. L___ A gyula—barakonyi vasút. i. A Fehér- és Fekete-Körös szögét Zerin- den felül Lunkaságnak nevezik. Kevés kivétellel jó földekkel bir, népe azonban az erdők kipusztitása után a mezőgazdálkodást még alig kezdte meg. A kulturális haladásra nagyon alkalmas vidék, de összeköttetésre, példaadásra lenne szüksége. Az e vidéki vasútnak már története van sajnos, hogy a vidéknek vasútja még nin-: csen. Elmondom ezt a történetet röviden és bevezetésül. Az 1894. évi junius hóban elestünk attól, hogy az állami kőutat Gyulától a Lun- kaság felé vihessük. Arad vármegye győzött! A geológiai időktől a történelmieken át az a vidék mindig ide gravitált, csak a jelenkori közigazgatás szakította el. Közgazdaságilag most is ide tartozik; ezen még az „egyszerűsítés“ se változtathat. 1895-ben a reánk előnyös, reájok életkérdést képező összeköttetést keskenyvágá- nyú vasúttal akartuk megcsinálni. Az újabb időben többfelé, főleg Bosniá- ban tett tapasztalatok alapján hasonló vidékeknek ez a közlekedési eszköz látszik leginkább megfelelőnek. Olcsó, könnyen finan- czirozbató és létesíthető, megfelelő szállítóképességű és egyszerűen kezelhető, továbbá kellően fejleszthető és jövedelmező. Terényi Lajos kérte és kapta meg egy évre az előmunkálati engedélyt 1895. május 23-án a gyula—talpasi vonalra. Közbejött a helyi érdekű vasutak szellemi munkásai ellen egyesek visszaélései miatt az a szerencsétlen hajsza, amely rombolt és ómésztett, mint a járványos betegség. Szegény Boros Béni, aki az e téren való áldásos működése révén lett európai hirü emberré, hiába jajdult fel; szava eredmény nélkül hangzott el. Terényi elkedvetlenedett, nemes lelkét sértette a kellemetlen helyzet, amelybe jóT A. R C Z A. A . . . I . ■ . menyasszonynak. Nyíló virág neked is már a szerelem, Öröm földjén, remény lombbal egy tőn terem . . . Korai fagy, dúló vihar, meg ne tépje, Növekedjék, izmosodjék, nagyra, szépre. Hogyha még is bán at szele, itt-ott, néha, Leselkednék körülötte, martalékra : A boldogság tündérvára meg ne dőljön, Élted egén ragyogjon fel ujult öröm. Mi most ábránd, a jövőben való legyen, Szeretetté változzék át a szerelem, Védő árnyát borítsa rá hűség fája, S otthonodban hitvesednek várj csókjára . . . Mert ne feledd, hogy „szép virág a szerelem," Kincset rejtő drága hajó a tengeren, De a vihart, habtorlatot, csak úgy állja, Ha mindenkor igaz hűség koronája. Dombi Lajos. A feltaláló. A hivatalos óráink miatt csak a külvilág előtt panaszkodunk, mert divat, ott azonban elég jól érezzük magunkat. Különösen, ha Gellért barátunk is ott van, ki a lehető legjobb czim- bora a föld hátán. Szív a feje tetejétől a lába- ujja hegyéig. Önök azt kérdik, hol volt hát az esze, ha volt s hol van most, ha van ? Erre tisztelettel kijelentem, hogy ő az eszét a mansettái- ban hordja. Bár furcsán hangzik, kénytelen vagyok ismételni, hogy . . . Már egyszer elmondtam. Gellért barátunk nagyon okos fiú volt, tehát esze is volt. A hivatalában pontos a végletekig, szorgalmas az utolérhetetlenségig. . Most sajnálatosan szórakozott. Mi, akik ismerjük a tervét, mély tisztelettel nézünk fel reá hiszemüleg és kizárólag ügyszeretetből jutott. Elejtette az egész tervet. Csakhamar akadtak uj vállalkozók. Dr. Bene Ödön és Környei Lajos 1897. szeptember 10-én kapták meg a gyula—barakonyi vonalra szintén egy évre az előmunkálati engedélyt, de már mint rendes nyomtávú helyi érdekű vasútra. A vonal ugyanaz, csak az utolsó szakaszon Apátin túl tér el. Megindult a dolog, a hozzájárulások biztosítása, felvételek, tervezés munkába kerültek. Az 1899. évi april havában megtartatott a közigazgatási bejárás és az 1899. évi de- czemberben az engedélyezési tárgyalás. Ennek során az 52 klm.-rel tervezett vasútra a költségek 3.580,000 koronában (1.790,000 írt) lettek megállapítva, vagyis kilométerenként 68,840 koronában (23,420 írt), ami az ezen vidékbeli helyi érdekű vasutak engedélyezett klm.-kénti költségeinél jóval magasabb. Ezen költségekből az 1888. évi IV. t.-cz. 10. §-a értelmében legalább 35°/0 fedezendő készpénzben. A szóban levő vasút építési tőkéjéhez tehát kereken 1,250,000 korona készpénz fedezet szükséges. A Gyula városi kétséges 200.000 koronán felül hivatalos adatok szerint 464.000 korona hozzájárulás van biztosítva, összesen tehat 664.000 korona, ami a megállapított tőkének csak l8.°/0-át teszi ki. Ez tehát közel 4 évi munkának az eredménye! Sajnos, de való, hogy ez egyáltalában nem kielégítő és épen nem biztató, így a tervezett vasút ki nem fog épülni, vagy legalább annak kivitele oly hosszú időbe kerül, hogy addigra a kötelezettségek fenn nem tarthatók. És az, hogy a vasút a tervezett alakban ki nem épül — jó és örvendetes, mert az nem lenne megfelelő, sikeres közgazda- sági alkotás. Annak a vidéknek 34.000 frtos helyiérdekű vasút nem kell, a várható forgalom ily drága közlekedési eszközt nem s tőle várjuk a század egyik legnagyobb eseményét, a fordulatot az emberek sorsának intézésében. És ő komoly, nyugodt ábrázatával elmerengve bámul a hivatalos ürességbe. így nézhetett Kolumbusz az óceánon át, Watt Jakab az emelkedő fedélre s igy fog nézni Troilusz Ábrahám, ki a távirati csizmatisztitót fogja kitalálni . . . Gellért barátunk találmányon törte az eszét. Az eddig feltalált dolgokat nem sorolom fel, mert hiába való dolgot végeznék vele, a mennyiben Gellért is tudja, hogy megelőzték. A számtalan esetben meghiúsult repülő gép sem foglalkoztatta az agyát. Némi magyarázatképpen mégis kijelentek annyit, hogy Gellért barátunk hivatalos óráiban az asztal mellett ül. Azért pedig, hogy valaki csak az asztal mellett ül, ritkán fizetnek és csak kiváltságos embereknek. A többinek dolgoznia kell. Gellért nem kiváltságos ember, tehát neki dolgoznia kell. Aki pedig asztal mellett ül és dolgozik, az sokféle munkát végezhet. Babot is válogathat, meg irhát is. Aki pedig babot válogat, nem igen szokta találmányokon törni a fejét. Ha pedig mégis igaz lenne, tagadom, hogy az eszét a mansettáiban hordaná. Tehát nem hypotézis, ha állítjuk, hogy Gellért barátunk azért ült az asztal mellett, hogy Írjon. Csakhogy Gellért nem igen irt és ezért a szerkesztő dühöngött. Felmondással, elbocsátással fenyegetőzött, úgy, hogy kérlelnünk is alig sikerült. A dolog végre nagyon elmérgesedett és Gellért, a gazdasági rovat kitűnő vezetője, egy hónapi javulást kapott. Oly közömbösen fogadta, mintha a tegnapi vacsoráját emlegették volna. A kutyanyelvek bánatosan hevertek előtte és borzadálylyal várták közeli halálukat. \ A kutyanyelveknek bámulatos ösztönük van. A meg; a Deruuazas hasznot hajtó volta-Itehát 884.U0U, illetőleg iutuuil föl, jövedelmezőségéről igy szó sem lehet, |vagy ha 75 százaléka az építési tőkének a az egyszerűen ki van zárva mottómíóoKo»: ^— ean nnn -n megépítéshez elegendő, akkor 660.000, illetőleg 960000 korona szükséges. Alig kimondható keserűség fog el annak a nagy munkának, fáradozásnak, költségnek a hiábavalóságát látva; őszinte sajnálattal vagyok az intellektuális tevékenység'"ily pazarlása és balsikere felett: de ez nem gátol azon véleményemnek kifejezést adni, hogy magasabb szempontból örvendetes az, ha egy ilyen elhibázott terv nem kerpl kivitelre, egy haszonnélküli közgazda- sági alkotás nem létesül. Már pedig hibás, inproduktiv, meg nem felelő, túlhajtott igényeket szem előtt tartói közlekedési eszköz lett volna ez a vasút, az előttem bizonyos. Lehet, hogy csalódom, de ezen rég táplált véleményemben megerősített Gönczi Béla m. kir. államvasuti főmérnöknek a mérnökegylet közlönyében az egész ország keskenyvágányu vasutairól közzétett tárgyilagos, szép tanulmánya, melyben többel' között a gyula—barakonyi vasútnak, mint normális helyiérdekünek elejtését és keskenyvágányu vasút gyanánt váló kiépítését javasolja égési Sólyomig. Ha ez a tanulmány meg nem erősít 8 éves véleményemben, hallgattam és vártam volna tovább; igy azonban abban megerősödve s kizárólag a közérdeket tartva szem előtt, elérkezettnek láttam az időt a vélemény nyilvánításra, a cselekvésre. [ Nehogy azonban csak akadályt gördi- jMj ’ÍIátszassam, elmondom röviden azt is, hogyan gondolom én a Lunkaságot megfelelő vasúttal elláthatni. Ennek a vidéknek a legalkalmasabb vasút lenne a keskenyvágányu 60 cm., esetleg 76 cm. nyomtávval és pedig a gyula— barakonyi 52 kim. vonalon túl Sólyom állomásig meghosszabbítva, ami 23 kiméiért tesz ki. Az egész vonal lenne 75 kim. Ilyen keskenyvágányu vasút kim.-ként járművekkel együtt (8500 frt.,) 17000 koronával az érdekeltség által kiépíthető. Kellene melyikre a vezérczikk Íródik, az gőgösen előkelő, a melyikre a tárcza, az változik az érzelmek minden skáláján, az érdekes borgiszok és plebiscitumok kutyanyelvei, a napihirek tracs csoló viselői, a táviratok, a gazdasági rovatok beirt papirosai mind, mind önteltek az örök élettől. De azok, melyeket a Gellért kegyetlen ollói szabdaltak szét, azok »bánatosak voltak és rettegve lapultak meg a szerkesztőségi asztalon . . . Gellért egy idő óta csuda sok kutyanyelvet fogyasztott. Szép. szabályosra metélte őket. Aztán a karjára illesztette, szorosan a man- settái fölé. így nézte egy darabig, aztán boszu- san hajította a sarokba. Volt olyan is, amelyik kel nem tette ezt, hanem az asztala fiókjába helyezte. Egy este nagyon bus volt az arcza. — Végem van, — mondta olyan hangon, mint a műkedvelők leleplezett színpadi intrikusa. — Miért ? — kérdeztük többen. — Elveszett az egyik mansetta gombom. Nevettünk végtelen nagyot. — Ezért van véged ? — Ezért . í . És elkezdte az alábbi történetet. — Lolát ismeritek. Lolát mindenki ismeri. Lola az én titkos ideálom. Mikor látta, hogy bámulva nézünk össze emeltebb hangon folytatta. — Sok ajándékot vettem neki. ö is vett nekem . . . egy pár gombot. Akkor megígértem neki, hogy más gombot nem viselek. — Az az Ígéret! — mondtuk egypáran. — De én gentlemen vagyok! — Ugyan hagyd el! — De esküvel fogadtam ! . ! . Ez ellen nem szólhattunk. — Mit csinálsz hát most ? _ Nem viselek mansetta-gombot. Eg yelőre CBak az 52. kim. vonalat véve alapul, kellene 660000 korona, a mi máris rendelkezésre áll, vagy nagy könnyen megszerezhető, mert ezen vasút, merem állítani, hogy jövedelmező lesz. Mert ha csak 1000 korona pályakilo- raéterenkénti nyers bevételt és 50 százalék üzemi kiadást veszünk is alapul, a tiszta haszon pályakilométerenként már akkor is 500 korona, azaz 3°/o* Pedig az összes bevétel pályakilométerenkint később több lesz 1000 koronánál, az üzemi kiadások pedig mérsékelhetők, úgy hogy 5—6% tiszta nyereség várható. De nézzük ugyanilyen forgalom és díjszabás mellett mi lenne a helyiérdekű vasúttal ? 1000 korona pályakilométerenkénti brutto bevétel a 68840 korona építési költségnek l*40/0-át teszi üzemi költségek nélkül ; az államvasuti szabványok szerinti költségekre ez nem elegendő, mivel az országban a legkisebb hasonló vasút üzemi költsége például 1897-ben 1440 koronát tett ki. Hol vannak még az elsőbbségi kötvények és hol a törzs- részvények ? Ez a befektetés tehát merőben inproduktiv ! Hogy a fejlődés a mutatkozó hiányt behozza-e, az kétséges. Részemről azt hiszem, trogy évtizedek múlva se járhatna haszonnal az ilyen vasút üzeme! És ha igeD, mi lenne akkor a keskeny vágányuval? Merem állítani, hogy akkor könnyen lehetne második keskeny vágányt építeni. Amit a keskeny vágánya vasút elleD régebben felhoztak, az a szemeink előtt lett a gyakorlati életben megczáfolva. Hogy az átrakodás drága, hogy a kocsik nem elég teher bírók és állékonyak, a pályának kicsi a szállítóképessége stb. Az átrakodás q-ként 2 fillér s ha az idegen kocsik dijait számit— De az lehetetlen. — Lehetetlen nincs a nap alatt, mondta olyan meggyőződéssel, hogy egyszerre tisztein kezdtük. Kihúzta az asztala fiókját és egy nagy halmaz papirt vett ki belőle. Csak akkor értettük meg, mit akar, mikor magyarázni kezdte. — Gombnélküli mansetta-tervek. Csakugyan azok voltak ezerféle változatban Csudáltuk. — írjátok ezt alá. — Mit? — Részvények a találmányomhoz, gazdagok leszünk. Talán aláírtuk volna, ha a szolga vendéget nem jelent. Az az ur fehérnemű ügynök volt. Régi ismerősünk, hát bújtunk előle, Miért, az titok. Gellértet fogta elő. Mi a másik szobából hallgattuk megdönthetien érvelését. Egyszerre rekedt orditás hangzik fel. Az ügynök ordit. Berohanunk. Gellért a torkát szorítja. Az meg hadonász és a földre ejt valamit. Nagynehezen szabadíthattuk csak ki Gellért kezeiből, kinek a szemei is vérben forogtak e közben. — Megelőztek! Végem van! A földön egy gombnélküli mansetta hevert . . . — Mit csinálsz most ? — kérdeztük mély részvéttel. Idegesen, zavartan bámult a levegőbe egy darabig, aztán csendes rezignáczióval, megtörtén dadogta: — Szakitok Lolával . . . M. J. Lapunk mai szAmáilioz egész Ív melléklet van csatolva.
