Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-28 / 30. szám
SO-ik szám. Gyula, 1901. julius 28-án XXXIII, évfolyam. f Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeté közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre . . '. 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 60 „ Egyes szám ára 20 fül. _____________________ Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ZEC ó 3a. n. ^ á v i d. f---------------1 Kiad óhivatal: Templomtér, Dobay Peren ez háza és könyvkereskedései hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyilt-tér sora 20 fill. L_________Ä Ip artestület, iparvédö-egyesület. ii. Az ipartestűletre vonatkozó véleményünket lapunk múlt heti számában mondottuk el ; áttérünk most arra a minden körülmények között csak is tiszteletre s feltétlen elismerésre méltó akczióra, mely „Békésvár- rnegyei iparvédö-egyesület“ czim alatt a honi ipar propagálása czéljából városunkban megindult. A kérdés tisztázása czéljából mindenek előtt egy megjegyzést. Sokan, igen sokan, a kik lelkűknek egész hevével, lángoló ügy- buzgalommal és a legkisebb önzéstől sőt egyéni hiúságtól is menten ambicziójukká, mondhatnánk életfeladatukká tették a magyar ipar előrevitelót, felvirágoztatását, tevékenységük folyamán arra a tapasztalatra, arra a meggyőződésre jutottak, hogy közös vámterület mellett meddő minden igyekezet, minden törekvés, a magyar kézműipart nem lehet megmenteni, életképes magyar gyáripart pedig nem lehet teremteni. Ezeknek valóságos dogmájukká vált, hogy a még létező magyar kézmü-ipar megtartása s ezzel kapcsolatban a kézmü-iparnak gyáriparrá való fokozatos átalakítása, mert egészséges iparfejlődés ezen az utón kívánatos, csak is önálló vámterülettel, sőt az önálló iparterület mellett is csak is magas ipari védvá- mókkál lehetséges. — Majdnem igy gondolkodnak mindazok az érdemes férfiak, a kiket három évtized óta a hazai iparügy terén mint vezérembereket tanultunk ösmerni s tisztelni. Ezek a vezéremberek az iparfejlesztési akczió minden terén kísérleteztek, lelkesítettek, dolgoztak, sőt fáradoznak még ma is, de rezig- náczióval ösmerik be s hangoztatják, hogy kísérleteik, akcziójuk egyetlen vonalon sem vezetett kézzel fogható üdvös eredményre. Szó sincs róla, gyökeres iparfejlesztési akcziót, virágzó ipart, mindig és mindenütt elsősorban is ipari védvámokkal lehetett teremteni. Ez nemzetgazdasági törvény, a mely alól a magyar viszonyok sem képezhetnek kivételt, sót ama szédületes haladás következtében, a mely az ipar terén —természetesen a külföldön — napról-napra történik, gyökeres iparfejlesztési akczió még kevésbé képzelhető ma önálló vámterület és ipari véd- vámok nélkül, mint évtizedekkel ezelőtt lehetségessé lett volna. — Mindazonáltal még sem vagyunk annyira pessimisták, hogy önálló vámterület és védvámok nélkül mi is meddőnek tartsunk minden egyéb akcziót, a mely a még létező hazai ipar felvirágzására, avagy legalább megmentésére vonatkozzék. De a sok meddő kísérletezés és balsiker óvatossá, hogy ne mondjuk bizalmatlanná tette az elsősorban érdekelt iparos osztályt. Ez az óvatosság és bizalmatlanság az oka s magyarázata annak a sokak előtt csaknem érthetetlen közönynek, sőt idegenkedésnek, a melyet az iparososztály túlnyomó része a legjobb indulatból fakadó bármily iparfejlesztési akczió, I ezek között az ő érdekében megindult »iparvédö-egyesület*-i mozgalom iránt is tagadhatatlanul tanúsít. Ennek a bizalmatlanságnak az eloszlatása, ennek az idegenkedésnekleküzdése nélkül az iparvédö-egyesület megalakulhat ugyan, toborozhat mint más egyesület fizető s nem fizető tagokat, részesíthet különben tetőtől- talpig derék, lelkes és ambicziózus embereket tisztviselői s választmányi tagsági tisztségekben, válhatik belőle egy második »Nemzeti .szövetség“, — de a mi tulajdonképeni intenczióját kell hogy képezze s tudjuk, hogy képezi is — kézzelfogható eredményeket nem fog produkálhatni. Az iparososztály bizalmának megszerzése, érdeklődésének felkeltése, akczióba vonása pedig szükséges, lehetséges is, csak hogy egy kicsit nehéz, mert bizonyos fokig önmegtagadást és lemondást igénylő feladat. Az iparosokban — vagy legalább is azok túlnyomó részében — a hazai iparfejlesztési akczió iránti bizalmat és közreműködést első sorban a helyi iparnak felkarolásával és támogatásával lehet felébreszteni s megnyerni ; csakis ezen és más utón nem. Beszéljünk világosan és érthetően. Akik Gyulán hazai iparfejlesztési akcziót komolyan ambiczionálnak és például a gyulai szabó, czipész, asztalos, lakatos és más kézmüiparos bizalmára s közreműködésére reflektálnak, — amint hogy a czél érdekében eme bizalomra s közreműködésre reflektálniok kell is jogos igényeihez mért minden ipari szükség——. ft7.nl/nob’ rt rt etrtl Iß nil li/iM/Z/tM.'/iZ» nr* nlmníáinlmf 1 4- ___* T_ í 1 1 * • « az oknak azzal kell kezdeniük az akcziójukat, hogy kivétel nélküli minden ruházati, butor- £ati stb. szükségleteiket gyulai szabónál, czi- pésznól, asztalosnál és lakatosnál stb. készíttessék. Ez lehet kicsinyes szempont, amint hogy sokan annak is tartják, mert úgy okoskodnak, hogy ha Budapesten dolgoztatnák és vásárolnak, akkor is a magyar ipart és a magyar iparost támogatják. De ne dobjon senki sem. követ arra a gyulai szabóra, czipészre, asztalosra, vagy lakatosra, aki nem tud a felfogás ily magaslatára emelkedni s fájdalommal-vegyes keserűséget érez, hogy az aránylag legjobb módú és fizető képességű polgárok és polgárnők nem velük, helyi iparosokkal, hanem idegenekkel dolgoztatnak és nem tudnak; kielégítő vigaszt találni benne, hogy a munkát és megélhetést nem bécsi, hanem budapesti nagyiparos teszi rájuk nézve lehetetlenné. Hogyan éljenek s különösen hogyan haladjanak és fejlődjenek mesterségükben, ha a helyi szükséglet produkálásától el vannak zárva ? Különben ez csak Magyarországon van igy. Külföldön, igy Ausztriában is, az ottani fiazai ipar támogatása majdnem azonos fogalom még ma is a helyi ipar támogatásával. Külföldön majdnem szabály, hogy a kis városban lakó bármily ur, légyen bár mágnás vagy tőkepénzes, vagy hivatali főnök, nem is említve az ügyvéd, orvos és kereskedő osztályt, amennyiben egyátalán megkaphatja vagy elkészíttetheti, ha kevésbé tetszetős formában is mint a fővárosban megszerezhetné, összes ipari szükségleteit lakóvárosa iparosainál rendeli s szerzi be. A helyi iparnak ily mérvű pártolása a védvámok mellett is egyik tényezője a külföldi kis városok iparosai jólétének, fejlődésének, amely végeredmónyileg az illető ország iparának virágzását okozza. Ha az iparvédő egyesület azon kezdené, hogy tagjai mintegy ligát alkotva, becsület szóval arra köteleznék magukat, hogy ami Gyulán készül, azt Gyulán szerzik be, amit annál inkább megcselekedhetnének, mert minden iparágban vannak oly megbízható, tisztességes és jó iparosaink, akik a város minden lakosának vagyoni viszonyaihoz és társadalmi létéit elkészíteni képesek; ha mondjuk az akczió ezt tűzné feladatául, akkor igen is megjönne, ami most hiányzik és másképen meg nem szerezhető, az iparosoknak bizalma, de megélne a gyulai iparos, megizmosodnék a helyi ipar, és ha meglesz, akkor, de csak is akkor, elérkeznék az idő távolabbi s nagyobb czé- lokra törő országos jellegű iparfejlesztési törekvésekre is, olyan törekvésekre, melyek bármily szépek, bármily kívánatosak, a helyi iparosok érdeklődését a helyzet mai stádiumában felébreszteni képtelenek és épen azért a széles alapokra fektetett akczió meddőségét okozzák. Békésvármegye legtöbb adót fizetőinek ideiglenes névjegyzéke az 1902. évre. korona 156,369-99 27,68621 27,017 87 22,996-14 22,503-85 Br. Köuigswarter Herman Csabacsüd 202,41-77 Gr, Wencheim Frigyes Újkígyós Gr. Wenckheim Géza Gerla Gr. Almásy Dénes Gyula Gr. Károlyi István Budapest Horgosi Kárász Imre Szeghalom Gr. Wenckheim Dénes Doboz 19,249-12 Gr. Apponyi Albert Budapest 17,418-64 Geiszt Gáspár Kondoros 14,070*42 Geiszt Gyula Kondoros 12 884*45 Sváb Lajos Pusztaszenttornya 11,228*07 Szalay Gyula Békéscsaba (gazd. oki.) 11,157-08 Gr. Bolza Pál Szarvas 10,09145 Gr. Bolza Géza Szarvas 9810*30 Gr. Wenckheim Hoyos F. Körösladány 7824-89 Br. Iukey István Békéscsaba 7625-32 Jurenák Sándor Pusztaszenttornya 6741*73 Beliczey István Békéscsaba 6142-22 Gr. Blankenstein Pál Köröstarcsa 5881-18 Gr. Zselénsky Hébert Orosháza 5595-48 Léderer László Öcsöd 5211*52 Pfeiffer Antal Szeghalom 4638-79 Léderer Rudolf Békésszentandrás 4432 61 Baumgarten Lajos Pusztaszenttornya 4378*16 Dr. Szalay József Orosháza (tudori oki.) ' 4369-78 Baumgarten Pál Pusztaszenttornya 4024-81 Gr. Blankenstein Jáoos Köröstarcsa 3739*27 Kontur Béla Szarvas (orvosi oklevél) 3704‘98 Székács József Pusztaszenttornya 3621*71 Fábry Károly Békéscsaba (ögyv. oki.) 3523*06 Wolfinger Miksa Sámson 3332*40 Br. Bánffy György Budapest 3322-05 KlimeDt Z. György Békéscsaba 3118*25 Kocziszky Mihály Békéscsaba 2979 65 Beliczey Rezső Békéscsaba 2924*69 Szántó Dezső Pusztaszenttornya 2829*56 T Á. R C Z A.. Áldás! Áldás reátok — Sugáros hajnal csillogó világ', Bíbor Keletnek ömlő rózsapirja, Magasra feltörő, nótás pacsirta Egekbe szárnyaló, hangos danája, Áldás reátok ! Lobogtatok, Ujjongtatok Fényes sugárral, büszke dallal, Mikor leszállt az édes angyal. . . . Csak gyöngén süss be nap sugara, Ne szállj a pilla selymire; Hallgass madár, figyelj ide : Rémüljön ajkad vig danája — S röpülj egy perozre messzire: Pihen, szunnyad a kis baba . . . Áldás reátok — Sugáros hajnal csillogó világa, Bibor Keletnek ömlő rózsapirja, Magasra feltörő, nótás pacsirta Egekbe szárnyal ’), hangos danája, Áldás reátok! Áldás reátok — Ragyogó lombu, megvénült diófa, Szelíden összebújó, szende gerle, Iram ló, könnyű röptű, lenge lepke, Fénylő szirommal ékes, buja rózsa, Áldás reátok! Rezegtetek, Remegtetek Titkos bugással, suhogással, Ringó levéllel, fürge szárnynyal . . . Susogj, zizegj levél rezegve, Turbókolj boldog gerlepár — De ne — ki tudja merre jár y-* Könnyű illatszárnyon lebegve — Királynétoknak lelke már: Mereng, méláz a nagy leány . . . Áldás reátok — Ragyogó lombu, megvénült diófa, Szelíden összebújó, szende gerle, Iramló, könnyű rÖptü, lenge lepke, Fénylő szirommal ékes, buja rózsa, Áldás reátok! Áldás reátok — Sötétlő felhőnek komor, vad árnya, Sivitó szél siránkozó zenéje, Sejtelmes sásnak zörgő zizzenése, Sárgult levelű, haldokló akáczfa, Áldás reátok I Borongjatok, Zokogjatok Könyüt hullajtó, barna gyászszal, Sirámos, tördelt jajdulással . . . Oltsátok el a csillagoknak Piros tüzét, a lobbanót; Rázzátok fel a holt lakót Főj ló öblén a kriptasornak — S harsogjátok a zord valót: Á sápadt asszony sírva sir . . . Áldás reátok — Sötétlő felhőnek komor, vad árnya, Sivitó szól siránkozó zenéje, Sejtelmes sásnak zörgő zizzenése, Sárgult levelű, haldokló akáczfa, Áldás reátok! Márki Imre. Az estély. Irta: Láng Jenő. Szerémy Zoltán, jómódú agglegény mulatott Szűcs Dani barátjával, aki amapnál sokkal mér- tékletesebb volt. Mindketten mentek voltak a kicsinyes házi gondoktól és igy fesztelenül adhatták magukat oda a vig mulatságoknak. Ifjúkori barátok voltak, együtt nevelkedtek a kollégiumban és híven tartottak egymáshoz. Házasságra nem is gondoltak, legkevésbbé Zoltán, aki az asszonynál jobban szerette a bort. Mégis éppen vele történt meg — de hadd mondjam el sorjában. Közös kollégájuk, Vig Pali családi estélyre hivta meg őket. Vig Palinak három eladó leánya volt, kik közül a legidősebb már a harmincza- dik évet taposta. Margit és húgai kiválóan müveitek voltak s a legifjabb már a tanárnői oklevél megszerzésén fáradozott. Mikor Vig Pali, aki egyazon minisztériumban hivatalnokoskodott, amelyben a két jóbarát is nagy lelkinyugalommal gondozta az aktákat, meghívta őket, nevetve suttogták: — Úgy látszik, nagyon lesi a férjeket leányainak. — Csakhogy ez egyszer csalatkozik. El se megyek. — Azt már nem lehet tenni, válaszolt Dani. Mint jó kartársakhoz illik, eleget kell tennünk a meghívásnak. — De mit csináljunk ott? Kérdé Zoltán. Csak nem fogjuk hallgatni a kisasszonyok feneketlen tudományu előadásait ? Inkább megszököm, még mielőtt elmennék. Zoltán azonban hiába vonakodott elmenni az estélyre, mert Dani megértette vele, hogy milyen kellemetlen következményekkel járna ez. A jóbarátok kocsiba vetették tehát magukat és elhajtattäk Palihoz, aki örömmel üdvözölte őket. A teremben szokatlanul sokan voltak és élénken folyt a társalgás. Az estély központjai a házi kisasszonyok voltak és a jóbarátok éppen e központokat kerülgették. Csöndesen visszavonultak egy sarok asztalhoz. — Ugy-e mondtam, — jegyzé meg Zoltán, jobb lett volna, el sem jönni. Most itt ülhetünk, itt unatkozhatunk reggelig. — Ez az éjjel is el fog múlni; egy estét rászentelni nem nagy dolog. Ezalatt fölhordták a frissítőket. Megkezdődött a táncz is. Zoltán és Dani azonban nem vettek részt benne, hanem a sarokasztalnál bo- rozgattak. Lassan haladt az idő. Zoltán lassanként visszanyerte jókedvét a bortól, melyből gyors egymásutánban hörpintett le egy-egy teli pohárral. Hiába figyelmeztette Dani — nem hallgatott reá. Fölkelt helyéről, hogy a teremben széjjelnézzen. Vígan perdültek a párok. A kissé jókedvű Zoltán tánczra kérte Margitot, a legidősebb házi kisasszonyt. Vig Pali boldogságban úszott, de Dani félt, hogy Zoltán valami bolondságot követ el. Éjfélkor, mikor a jókedv tetőpontját érte el, Zoltán még a szokottnál is vigabb volt, A házigazdához ment és gratulált neki, hogy milyen szép és okos leánya van. — Elragadó ! Ha nem volna már lekötve — elvenném feleségül. — De kérlek — szabadkozott Pali — hiszen még nincs férjnél. — Nincseíi! Akkor hát elveszem — elveszem biz én! A házigazda kapva-kapott az alkalmon s a leány sem volt messze. Mindig helyén vannak a leányok, ha jó partiét csinálhatnak. IjctpianlE mai számálioz fél Ív melléklet trau csatolva.
