Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-24 / 8. szám
9-Ik szám. Gyula, 1901. február 24-én XXXIII. évfolyam f 1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési di{: Egész évre . . 10 kor. — ül. Fél évre ’ . . . 5 „ — . „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fill. L J Társadalmi és közga,zcLásza,ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: HüZ ó Ja. n H ^ v I cL_ Kiadöhivatal: Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. l __________Ä Me gyegyiilés előtt. A vármegye alispánja ismét terjedelmes jelentésben számol be a vármegye közállapotairól és a deczemberi közgyűlés óta előfordult nevezetesebb eseményekről. Ez utóbbi tekintet alá tartozó adatokban a jelentés a múlt közgyűlés óta lefolyt idő- rövidsége miatt szegényebb, de bő és tanulságos azon statisztikaszerü ismertetés, a melyben a vármegye közállapotait tárja fel a jelentés, nemcsak a két közgyűlés óta lefolyt időszakra, hanem az egész 1900. évre vonatkozólag. A jelentés szerint a közegészség a múlt évi deczember havi rendes közgyűlés óta általában kielégítő volt, de viszonyítva az előző óv hasonló időszakához valamivel kedvezőtlenebb, amennyiben a heveny fertőző betegségekben történt megbetegedések ámbár 109-el kevesbedtek, de a betegségekben való elhalálozások százaléka 7°/0-al emelkedett. Kiemeli 1 jelentés azt a közegészsógi szempontból nagyfontosságu eseményt, hogy a vármegye közönségének hozzájárulásával a két emeletes 150 ágyra berendezett uj közkórház 200000 koronából felépült és múlt év nyarán át is adatott rendeltetésének. Az építkezés felülvizsgálata még nem történt meg. Az intézetbe felvettek az elmúlt évben 1308 beteget, kik közül meggyógyult 755, javult 323, gyógyulatlanul távozott 88 és meghalt T20, vagyis 7-Q6-Q/0. Aa átlagos napi létszám 428 volt, | legnagyobb 513. Békés- megyeit ápoltak 845, más törvényhatóságbelieket 923., Horvát-Szlavonországból 3, Osztrák tartományokból 12, Külföldit 2-őt. — Műtétet 386 esetben hajtottak végre. Ezután felemlíti, hogy a belügyminiszter kiküldöttei, dr. Raisz Gedeon ministeri osztálytanácsos és Gogolák Károly számellenőr a múlt hónapban Gyulán a kórházi bizottság tagjainak részvétele mellett szaktanácskozást tartottak, hogy a belügyi kormányzat részéről a közkórbáz múlt évi költségvetésével, valamint a közkórház megalkoT A R C Z A. Szeretem az erdőt. Szeretem az erdőt O is szeret engem; Úgy el-elmerengünk Édes szerelemben, Ez az egész tavasz Itt szállt el fölöttem, Minden kicsi lombját Külön üdvözöltem S most vigasztaláskép Szép virágos lombja Susogva borul le Felhős homlokomra; Meg8imitja arczom Nyájas szeretettel. Mintha azt susogná: „Feledd el, feledd el 1“ Idehaza. Idehaza mindenki tevéled, Csak a te neveddel fogadott. Alig léptem be, már is kikérdtek : Hogy milyeo az arezod, alakod ? A két őosémet úgy érdekelte, Hogy szép vagy-e ? Égszin a szemed ? Hajad úgy e szépen leeresztve, Ahogy itt szokták, úgy viseled ? Később beleszól édes apám is, De nem a szemed szinét kérdi: „Visz valamit a házhoz a lány is ? Hej, mert nehéz ám ma megélői.“ Édes anyám mind végére várja, S mikor én minderre felelek, S csak ketten maradunk a szobába, Kérdezi meg : „szeret ?“ . . . „szereted ?“ . . . Szabolcska Mihály. tott alapszabályaival szemben felmerült nehézségek eloszlattassanak. Ezeknek | tanulságos tárgyalásoknak során, oly nemű megállapodások történtek, melyek a kórház vezetésére, életére nézve csak üdvös hatással lehetnek ; nevezetesen a fontos kórházi igazgatói állásnak az osztály orvosától való elválasztása; a kórházi személyzet nyugdíjjogosultságának megállapítása oly módon, hogy a nyugdijak, a beálló szükség szerint esetről esetre a kórház évi költségvetésébe fognak felvétetni. A közkórház 1901. évi költségvetése jóváhagyatott s a napi ápolási dij í kor. 68 fillérben állapíttatott meg. Ugyancsak a múlt hónapbau megjelent a belügyminister más kiküldötte is, dr. Feuer Náthániel közegészségügyi felügyelő, I közkórház elmebeteg osztályán észlelt trachoma megbetegedések megvizsgálása végett, a mely betegség keletkezésének oka az, hogy az ország különféle elmegyógyintézeteiből ideszállitott elmebetegek között több gyógyultnak jelzett trachomas volt, kiknél azután a baj itt tartózkodásuk alatt kiújult és észrevétlen lappangások mellett természetszerűen másokat is megfertőzött. A vizsgálat 25 trachomás és 3 trachoma-' gyanús elmebeteget állapított meg. Újabb megbetegedés különben az eddigieken kívül nem fordult elő. A jelentésnek a közbiztonságról és közgazdaságról szóló része statisztikai adatokat közöl, ez utóbbi különösen a múlt évi adózási viszonyokat, valamint az álattenyésztés és állategészségügyet tünteti fel. A közúti ügyek között jelenti az alispán, hogy a harmadik trausverzális ut általános terve elkészült és a közigazgatási bejárás elrendelése végett felterjetztetett. Az 1200000 forintos útépítési kölcsön terhére előirányzott építkezések befejeztetvén, ezen alap külön való kezelését beszüntette és az alap állagát, összesen 42176 kor 79 fillért a vármegyei közúti alaphoz csatolta. Szabolcska Mihálynak (1901. febr. 19. emlékéül.) Eljöttél, itt voltál, szívből szívhez szóltál, Égi tűz lángjától ragyogott az oltár, A szivek benseje . . . Mig társulatunk áll, a meddig mi élünk, Hogy vendégünk voltál mindig büszkeségünk, Dalnak nagy mestere 1 Ki halhatatlan vagy, e földön soká élj. Üde zöld maradjon fejeden a babér, Öleljen szeretet. S* ha nyárra ősz s tél jön, derült napra alkony, Hogyha lángra nem gyűl szived már a dalon F Áldva legyen szavad I . . * Dombi Lajos. „Befagyott programmpont.“*) Hölgyeim és Uraim ! Ne méllóztassanak azt gondolni, hogy én most valamiféle rendezői kötelességet teljesítek. A rendezők ilyenkor sajnálattal jelentenek ki valamit, én pedig ez idő szerint nem sajnálok senkit, legfölebb Önöket, a kik engem végighallgatni kénytelenek. A kenyéririgység sem bánt és az én barátaim Dobos és Dubányi hatáskörébe beleavatkozni nincs szándékomban, elvégzik ők a rendezői teendőket nélkülem is jól. Ha azonban Önök kedves hallgatóim kiváncsiak arra, hogy miféle minőségben állok ki a középre, megmondom, illetve teljes tisztelettel bemutatom magamat. Nevem : „befagyott pro- granimpont.“ Úgy tudom, hogy kedves hallgatóim mindnyájan irodalmi műveltséggel bírnak, hiszen mindnyájan olvasták a „Békést“-t, csak talán egyetlen egy ember van, a ki ezen tulajdon*) A „gyulai kaszinó" 1901. febr. 19 iki estélyén előadta Berthóty István. A tervezett békés—vésztői h. é, vasul! létesitésére nézve az e részben kiküldött bizottság a mátra—körösvidéki vasutak igazgatóságával lépvén összeköttetésbe, ez közgyűlésén kilátásba helyezte a tervek átdolgozását, ha annak költségét fele részben a vármegye viseli. E részben a megkeresés máig se érkezett a megyéhez, minek folytán a társulatot megsürgette elhatározása közlésére. Azt hiszi, hogy a társulat késlekedésének oka abban rejlik, hogy legközelebb kerül a törvényhozás elé a h. é. vasutakra vonatkozó uj törvényjavaslat, a minek ismerete előtt a társaság az uj vonal építése ügyében elhatározó lépések megtételétől vonakodik. A vegyesek között közli az alispáni hivatal műit évi ügyforgalmi statisztikáját. A feltüntetett számadásokból látható, hogy a beiktatásra kerülő darabok száma általában az alispáni hivatalnál közel 4000- rel kevesbedett, ami annál is inkább szembeötlő, mert a közigazgatási hivatalok ügyforgalma más vármegyében mindenütt évról- évre rohamosan emelkedik. Az általános tapasztalattal szemben említésre méltó kedvező eredménye ez azon intézkedéseknek, a melyek a közigazgatási ügyvitel egyszerűsítése érdekében hosszabb idő pta, fökópen pedig a lefolyt évben foganatosíttattak és a melyek leginkább a felesleges jelentések és levélváltások kiküszöbölésére, az ügyeknek gyors és érdemleges elintézésére, a lehető közvetlenségre irányulván, üdvös hatásukat máris éreztetik. A vármegye tisztviselői kara szorgalommal és dicséretes pontossággal végezvén munkáját a közigazgatás egyszerűsítésére irányuló munkában eredménnyel működik közre. Elismeréssel emlékezve meg a vármegyei központi közigazgatási gyakornok, tb. aljegyzőről, a ki a vármegyei központban teljes önálló előadói munkakört tölt be, javasolja, hogy hasznos szolgálatai elismeréséül a vármegyei házi pénztárból neki 200 kor. jutalomdij megszavaztassák. säg nélkül szűkölködik és ez a mi szivünk szerint való kedves vendégünk : Szabolcska Mihály. Vendéggel szemben pedig a köteles előzékeny ség parancsolja nekem, hogy kimagyarázzam magamat és megmondjam, de egyszersmind kedves mindnyájuk előtt is igazoljam, miért vagyok én befagyott programmpont. Hát úgy törvént, hogy ennek az estélynek fenttisztelt rendezői a kaszinó agilis igazgatójával (ez az epitheton az igazgatói titulustól elválaszthatatlan) szövetkezve egy „noch nie da gewesen“ szenzácziós programmal biró felolvasó, szavaló, ének és zeneestélyt akartak rendezni. Ennek az estélynek egyik előkelő pontja lett volna „becses nejemnek“ zon- gorakisérettel támogatott éneklése. Azonban a „Békés“ szerint: „az estélyen való éneklésre felkért és azt készséggel el is vállalt“ becses nejem „szelíd lefolyású“ influenzába esvén, lemaradt az éneklésről és iey a rendezőségnek e pontra vonatkozó összes terveit, reményét és drukkját romba döntötte „a programm e pontja befagyott.“ Igen tiszteletreméltó családom becsapásokkal nem dolgozik és a midőn hűséges oldalbordám ígéretének beváltására képtelennek bizonyult, családfői kötelességérzetem ide szólít engem, hogy helyette betöltsem a számot, legyek én az a bizonyos befagyott programmpont, nem törődve azzal, hogy a műsor többi szintén befagyott pontját ki fogja kiolvasgatni. Ha a „Burpuska“ és „Friss“ felelőtlen, de viczczei folytán annál veszedelmesebb szerkesztője jelen volna, bizonyosan megmagyarositaná nevemet „kiengedi programmpontra“ azzal az indokolással, hogy hiszen megjelenvén önök előtt, legalább is érek annyit, mint a hóié, amit élvezni nem, csak külsőleg használni lehet, de ha már meg kellene változtatni nevemet, akkor Dr. Wieland Sándor tb. főszolgabírót a gyulai m. kir. járásbíróság mellé ügyészségi megbízottá nevezték ki. Az 1901. évi ujonezozás előmunkálatai foganatosíttattak és a honvédelmi m. kir. miniszter ur által jóváhagyott működési terv szerint az ujonezozás márczius hó 2-án kezdetét veszi. Adatainak közlése után kegyelettel emlékezik meg Lukács Béla volt kereskedelmi miniszternek haláláról, ki az első alföldi tránsversalis útnak létesítése által hálára kötelezte megyénket, jelenti, hogy halála alkalmából özvegye irányában a vármegye közönségének mély részvétet tolmácsolt, egy- [szersmind Klausz Lázár megyebizottsági tag elhunytéról, ki a törvényhatósági bizottságnak évtizedek óta tiszteletreméltó tagja volt. Az egész vármegyét érdeklő ügy most kevés van a különben is rövid napirenden. Ilyen a belügyminiszter leirata, melyben a vármegyei alkalmazottak temetkezési járulékainak megállapítására és folyósítására vonatkozó szabályrendelet alkotása iránt intézkedik. A vármegyei alkalmazottak nálunk eddig is részesültek ugyan temetkezési járulékban, de ezen eljárásra alapul szolgáló szabályok nem létezvén, csak az állami alkalmazottakra fennálló törvény analógiája nyújtott éhez nekik ingadozó és semmi esetre sem biztos jogalapot. A szabályrendeleti tervezet ugyanazon rendelkezéseket veszi alapul, melyek az állami nyugdíjtörvényben foglaltatnak. A büntető eliárásról szóló uj törvény a bűnügyi nyomozatoknak 1 közigazgatási hatóságok feladatává tevén, a főszolgabiról hivatalok feladatkörét nagyban kiterjesztette hogy személyzet szaporítás látszott szükségesnek. Az ügyet tárgyaló egy óv előtti közgyűlés a munkaszaporulatra vonatkozó adatok gyűjtését rendelte el, a mit az alispán teljesített is és bár indokoltnak tartaná a szolgabirák létszámának szaporítását, az időszerűtlenségre és annak ez idő szerint való kivihetetleaségére tekintettel a kérdésnek a napirendről való levételét javasolja. nkább alkalmazhatnánk azt a czimet, hogy a szépséges hallgatóim szemeinek tüzétől „olva- dozó programmpont“ vagyok. A mikor pedig feleségem helyett itt megjelenek, biztat az a tudat, hogy bizonyos tekintetben kedves hallgatóim is jól jártak a cserével, mert velem megtehetik azt, a mit vele nem, hogy tudniillik, ha nem tetszem ármentesitési műszóval élve az ajtón, vagy ablakon átkülleb- bezhetnek. Elhatározván magamat a fellépésre, óriási fejtörést okozott ez nekem, hogy művészi képességeim melyikét mutassam be Önöknek? Mert tudni való, hogy a napokban egy társaságban időzvén, a mikor a zongora mellé ültem és bril- 'ans technikával eljátszottam a „Szeretnék szántani“ czimü simphoniát — két ujjal, egy müvé- szetkedvelő jó akaróm biztatólag ezen kétes értékű dicsérettel tisztelt meg: „Hiszen te egy félbemaradt universal zseni vagy!“ Kiváncsi vagyok ugyan ezen állításnak tapasztalati tényeken alapuló megokolására. de lehetne az én jóakarómnak igazsága és akkor mint universalis művész rendezhetnék itt Önöknek akár egy egész hangversenyt. Lehetnék például önfeláldozó felolvasó, a ki a programm első pontját jövés-menéstől, kö- szöngetésektől, széktolongatásoktól meg nem rettenő elszántsággal tölti be, a ki komoly arczczal megjelen a két gyertya között és miután egy pohár ártézi- vízzel hangszálait felfrissítette, jobb sorsra méltó buzgalommal belekezd „A föld és népei“ nem kevéssé ismert kulturhistóriai jelentőséggel biró viczczeinek feltárásába. Lehetnék szavaló, a ki — pardon erről már bőven beszéltem itt egyszer és ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, — de lehetnék melodráma előadója, a ki Rodostó partjait ostromló
