Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-28 / 17. szám

17-1 k szám. Gyula, 1901. április 28-án. XXXIII. évfolyam. r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ r Egyes szám ára 20 fül. Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 3£Z ó li n 3D á v i cL Kiadéhivatal: 1 Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyolán, a kiadóhivatalban. L lyilt-tér sora 20 fill. J Gyulavárosa legéletbevágóbb kérdése. A vallás és közoktatásügyi ministeriuoi a következő rendeletet intézte a vármegye közigazgatási bizottságához : Magyar lur. vallás és közoktatásügyi minister. 19405. szám. A vármegye közigazgatási bizottságának múlt évi deczember hó 14-én 1758. sz. alatt hozott határozatát, tnelylyel Bókés-Gyula- városát polgári leányiskola felállítására, kö­telezte, a nevezett város részéről közbeve­tett felebbezés elutasítása mellett, — indo­kainál fogva jóváhagyom. Érről a vármegye közigazgatási bizott­ságát f. évi márczius 12-én 79. szám alatt kelt jelentésére a közlemények csatolása mel­lett további eljárás végett értesítem. Budapesten, 1901. április 15-én. A minister helyett : Zsilinszky, államtitkár. A „további eljárás“ minden bizonnyal az lesz, — a mint a törvény értelmében egyéb­ként nem is lehet — hogy a közigazgatási bizottság a polgári leányiskola létesítésére Gyulavárosa közönségét újólag felhívni s kö­telezni fogja. Egyátalán nem áltattuk magunkat, a midőn a polgári leányiskola létesítés inciden­sének felvetése alkalmából ez ellen opportu- nitási s főleg időszerűtlenségi okokból állást foglaltunk, hogy a polgári leányiskola kér­dését és ügyét teljesen letudjuk szorítani. Ez nem volt módunkban, de nem volt szándé kunkban sem. Utólagosan bevalljuk, hogy a leszoritási akczóinak egyetlen czélja volt idönyerés. Időnyerés a miatt, mert az egyrészről teljesen jóhiszeműleg másrészről azonban el­lenséges czélzatból par force felvetett kór dós alkalmából a gyulai gymnasium ügye stagnált; az az helyesebben írva nem is stag­nált, csupán egyházi szempontból nem volt kel T A R C Z A.. Mosolyogva . . . Mosolyogva ébredtél fel Felköltött a nap sugara, Én édesem, egyetlenem Mit álmodtál az éjszaka? Eperpiros piczi ajkad Mórt mosolygott olyan szépen, Tán az angyalok közt jártál Odafönn a magas égben]? Vagy tán harmatos mezőkön Nyíló vadvirágot szedtél, Kipiruló boldog arczczal Színes lepkerajt kergettél, Vagy talán az erdő alján Jártál-keltél elmerengve, Ugye, — azért mosolyogtál, Ifjúságom szép szerelmei? Ügye azért? — Eltaláltam? — Nemi Nem azért mosolyogtam, Odafönn a magas égben Angyalok közt nem bolyongtam, Se virágot nem szaggattam, Se a lepkét nem kergettem, Kis kert alján csókolództunk Átölelve egymást — ketten I ifj. Nuszbek Sándor. Papucs alatt. — Megengedi nagysága, hogy Marit any­jához elkísérjem ? — Meg; de tizenegy óra előtt legyen idehaza. — Nagysága nyugodt lehet, még előbb jö­vünk haza . ! . Péter portás szobájában marad ; ha nagyságának kellene valami . . . — Jó, menjen csak, Róza és térjen mi­előbb vissza ! A fiatal özvegy a fővárosba jött falusi bir­tokáról, hol összes cselédségét hagyta s csak a komornáját hozta magával. Abbáziába szándé­lőleg tisztázva. Gyula városának pedig min­den más fölött messze kimagasló érdeke a gymnasium; minden, a város érdekében bár­mennyire előnyösnek mutatkozó ügyet első sorban abból a szempontból vizsgáltuk és vizs­gáljuk, mennyire érinti, t. i. előmozdítja* * vagy veszélyezteti e a gymnasium létesítését és a mennyiben veszélyezteti, vagy csak hátrá­nyosan befolyásolja is — bármily tetszetős vagy hasznos legyen is különben,— mint a gymnasiumot koczkáztatóval szembfe kell szállanunk. Ez és kizárólag ez a tekintet ve­zetett bennünket és Gyulavárosa képviselő­testületét is, a midőn a közigazgatási bizott­ság határozatával szembeszállottunk. Az alatt az idő alatt, mig a bizonyos oldalról gymnasium robbantó szernek szánt polgári leányiskola elleni akció törvényes formulák között lefolyt, — hálás köszönet érte Schlauch Lőrincz bíboros püspök, Wenckheim Krisztina grófnőelhatározásai s LukácsQyőrgy főispánunk fáradozásainak —a gymnasiumügye oly hatalmas lépéssel haladt előre, hogy — mint azt mostmár teljes határozottsággal jelezhetjük —a gymnasium létesítés ügye elébb, vagy leg­rosszabb esetben egyidejűleg fog a polgári leányiskoláéval Gyulaváros képviselőtestülete elé terjesztetni; a mely körülmény, néme­lyek bánatára, de a város igaz fiainak s jó­akaróinak annál nagyobb örömére teljes biz­tosítékot nyújt arra, hogy a gymnasium fel­tétlenül létesülni fog és a gymnasium mellett de a gymnasium után létesülhet és létesüljön a polgári leányiskola is, akár abban a perczben, a midőn arra a közoktatásügyi kormány a csabai polgári leányiskoláéhoz hasonló áldo­zatot hoz. ■; A rendkívül látogatott értekezletet dr. LukácsI György főispán nyitotta meg, egyikével azon be­szédeknek, a melyeket csak az önzetlen, hazafias lelkesedés sugalhat. Bemutatta a miniszteri kikül­döttet, s azután röviden, tárgyilagosan és találóan vázolta a kisgazda helyzetét s végül felkérte a megjelent érdekeltséget, bogy hallgassák meg figye­lemmel a miniszteri kiküldött előadását. Az élénk éljenzésekkel fogadott és nagy ha­tást keltett megnyitó beszéd után felállott Sierban János tejszövetkezeti országos felügyelő s vonzó, népies modorban igyekezett a gazdaközönség ér deklődcsét felkelteni, a mi különösen a várható és elérhető előnyök világos s meggyőző kidomboritása által teljesen sikerült is neki. Egy egész óráig tartott s a tárgyat teljesen kimerítő előadása folyamán érdekes összebasonli- tát-okat tett a magyar gazda és a nyugateurópai, különösen a sveiezi és a dán gazda anyagi helyzete között, a mely, daczára annak, hogy nevezett or­szágokban nehezebb természeti viszonyokkal kell megküzdenie a gazdának, mégis ott sokkal fénye­sebb, mint minálunk. Adatokkal igyekezett kimu­tatni, bogy ennek legfőbb oka egyrészt a magyar gazda élhetetlensége, másrészt azon körülmény hogy nálunk minden tojást egy polezra raknak s ha ezen polez leesik, minden tojás egyszerre meg semmisül, vagyis, bogy nálunk kizárólag magter­meléssel foglalkoznak s nagyon kevés, vagy éppeD semmi fontosságot nem tulajdonítanak a szarvas- marha tenyésztésének s ennek folyományaként, a tejtermékek előállításának. Élhetetlenségünket avval bizonyította, hogy 2 millió fejős tebén mellett mégis körülbelül 2 millió forint ára vajat és sajtot hozatunk be külföldről, mig a kis Dánia évente 72 millió forintot kap a külföldtől, exportált tejtenné kékért. JElénk derültség és általános .úgy van* bc-'-utt felemlítette, hogy mig Dániában annyi a Tejszövetkezet Gyulán. Vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg a városháza zsúfolásig megtelt nagytermében Sierban János országos tejszövetkezeti felügyelő, Darányi miniszter megbizásából, azt a tejszövetkezeteket ismertető előadását, melyre megyénk főispánja la­punkban felhívta az érdekelt gazdaközönség figyelmét. da betérje, hogy a takarékpénztárak nem ajkak többet a hetetek után 2—2*/a százaléknál addig minálunk is tömve vannak ugyan a takarék- pénztárak, de nem a kisgazda betétjével, hanem a kisgazda váltóival. Melegen ajánlja tehát, hogy kövessük a dél­magyarországi vármegyék példáját, s alakítsunk Gyulán és Békésmegye többi községeiben is tejszö vetkezeteket, a melyek a mellett, hogy a tejtermé kék jobb értékesítését lehetővé, sőt biztossá teszik közvetve a föld termékenységének fokozására és az állattenyésztés fejlődésére is jótékony hatással lesznek. Az érdekes és tanulságos ismertető előadás nak meg is lett a kívánt eredménye, mert az érde­keltség kimondotta, hogy hajlandó Gyulán tejszö- vetkezetet létesíteni s az előmunkálatok teljesítésére a polgármester elnöklete alatt egy több tagú bi­zottságot küldött ki. * * * Az erők tömörítése szövetkezetek utján álta- ánosságban is helyes, de kétszeresen helyes egy olyan kevésbbé élelmes fajnál, mint a milyen, Sierban ur szerint mi magyarok vagyunk. Hanem a szövetkezeti eszme éppen Magyarországban, ha nem is ezen a téren, nagy katasztrófákon ment keresztül; oly katasztrófákon, a melyek eDgem arra intenek, hogy bizonyos óvatossággal és tartózko­dással fogadjam a kilátásba helyezett aranyhegye­ket. De egyébb okok is indítanak arra, bogy némi észrevételeket tegyek e tárgyra vonatkozólag. Nem akarok hosszadalmas lenni, azért csak töredékeket |hozok fel. * * * Gyulán és egyáltalában olyan városokban, hol annyi tisztviselő van, tejszövetkezet létesítését nem tartom szükségesnek, mert ilyen helyeken az összes tejtermékeket elég kényelmesen s elég biz­tosan s ép oly árban lehet értékesíteni, mint a mily árakat szövetkezet utján lehetne elérni. Nem aka­rom azt mondani, bogy a hivatalnok a tejszövetke­zet létesítése következtében esetleg drágábban fogja beszerezni tejszSkségletét, mint eddig, mert ha jól értettem Sierban urat, a szövetkezet a be­szolgáltatott tejmennyiségből csak azt dolgoztatná fel vajjá, mely tej alakjában itt a városban nem értékesíthető. Hanem egy körülményre akarok utalni, mely figyelmet érdemel. A tuberkulotikus baczillusok az orvostudomány mai állása szerint nagy részben beteg tehenek teje által terjesztetnek. No már most hogy fogja ellenőrizni a szövetkezet igazgatósága azt, hogy egyetlen egy beteg tehénnek a tejével ne inficziálják az egész tejmennyiséget. Eddig is áruba bocsátották ugyan beteg tehenek tejét, de csak egyeseket ért a szerencsétlenség. Szövetkezet mellett ki vagyunk téve, hogy az egész város arra hajlammal bíró egyénei inficziáltatoak. Mert azt nem lehet követelni attól az állatorvostól, hogy egy évben ismételten járja be azt az ezer tanyát és vizsgálja meg egy ilyen óriási területen elszórt tehénállománynak mindazon darabját, mely­nek tejét a szövetkezetnek beszolgáltatják. Könnyű a helyzet ott, hol a föld nincs tagositva, mert ott nemcsak az állategészség ellenőrzési közegének eljárása igen egyszerű, hanem ott, mintán minden reggel és minden este az egész tehénállomány úgy­szólván az egész falu előtt felvonul, a közönségnek is módjában áll megfigyeléseket tenni, illetőleg egymást ellenőrizni. kozik utazni és fővárosi tartózkodását nem akarja hosszúra nyújtani, Éppen csak egyszer- kétsz°r a színházakat fogja meglátogatni s a divat újdonságai iránt érdeklődni. Róza, a komorna, szintén megakarta ra­gadni az alkalmat, hogy fölkeresse vőlegényét, ki néhány hét előtt bevonult a katonasághoz. A fiatal özvegy, a ki cselédségével szem­ben mindig engedékeny volt, szívesen adott neki szabadságot. Egész nap sokat járt, volt divat üzletekben, szabónál, varrónőnél s most kifáradva nyugszik a kereveten, elmélyedve egy éppen ma meg­jelent kiválóan érdekfeszitő regényolvasásában Időközben éjfél lett. A szomszédszobában levő kis inga-óra tizenkettőt üt s a fiatal özvegy egészen meglepve félbeszakítja az olvasást . . . Micsoda? már éjfel és Róza még mindég nincs itthon ! . . . Kilép az erkélyre, de hiába lesi Mari és Rpza alakjainak körvonalait. Ké­sőbb türelmetlenkedik s idegesen toppan a lá­bával ; e mozgás következtében meglazulnak papucsának szalagjai és a kis czipö egy elké­sett vándorlónak éppen orrára esik . . . halk sikoly . . . Sután felemeli az éjjeli vándorló a leesett üteget, a legközelebbi utczai lámpánál megszemléli s egészen elragadottnak látszik a talált jószágtól. Hamupipőke meséje jut eszébe, e czipőbe csak gyermek láb fér . . . oly illatos oly rózsás ez a selyemből készült, aranynyal ki­vart papucs. A szerencsés vándorló egész bi- zonysággul megállapíthatja, hogy e csodás pa­pucs tulajdonosnőjének pompás kis lába kell hogy legyen . . j Fődolog, ezt a pompás' lábat meg is találni. — Nos hát, tájékozzunk! ... Ez a papucs nem hullhatott az égből, minthogy egyenest a kivilágított ablak tájékából látszott leesni; a kivilágított háttérben azonnal észre is vettem a gyanús szilhouettát ... és ennek a szilhouettá­Iiapuuk mai szämälioz 'fél iv melléklet van csatolva. nak úgy látszik kedve volt a papucs ledobásá- val kedélyét megkönnyiteni . . . Tehát előre, egy, kettő, három, rohamra I A fiatal özvegy erkélyének legsötétebb kuczkójából megfigyelte a néma mozdulatokat és szinte kedve kerekedett felkaczagni. S mint hogy az éjjeli vándor még mindig a lámpavilá gában áll, tisztán láthatja. Fiatalnak látszik, ruházata kifogástalanul elegáns ; özvegyünk meg is vallja, hogy a fiatal ember arcza megnyerő. Ez bátran megnyomja a kapu csöngettyüjét ; minthogy azonban első csön­getésre nem mozdul senki, kétszer, háromszor is megnyomja a ház kapuja előtt levő csöngety- tyü-gombot ! . . de most is sikertelenül. • Én Istenem 1 Fölkelti az egész szomszéd­ságot! Péter az igazak álmát alussza. Mit te­gyek? Magamnak kell a kaput felzárni. S egy lábon tipegve már le is siet, hatarozottan eltö­kélve, hogy Rózát alaposan megfogja korholni, a miért hanyagságával oly határtalan zavarba hozta úrnőjét. Félig kinyitja a kaput és sietve mondja: — Ezer bocsánat uram j Kérem adja ide gyorsan a papucsomat 1 Az elkésett vándor azonban nem ezt akarta elérni. — Valóban sajnálom nagysád, hogy kíván­ságát nem teljesíthetem, de ez a papucs, melyet találtam, oly becses nekem, hogy azt felelősség nélkül nem adhatom át bárkinek. Kérnem kell, hogy egy kis formalitásnak szíveskednék magát alávetni . . . Engedje meg, hogy meggyőződjem, vájjon ez a papucs csakugyan az ön lábacská­jára illik . . . magam fogom megpróbálni. — Lelkiismeretessége uram, a legnagyobb elismerést érdemli s mint hogy az ön megnyug­tatására nem elég, hogy engem, mint egy libát féllábon lásson állani, sajnos, alá kell vetnem magamat a próbájának. Ezzel beleveti magát egy régi, rozoga ka­rosszékbe, mely a kapualját disziti s kinyújtja kissé lábacskáját . . . A papucs illik s a kései látogatónak éppen távozni kellene, midőn hirtelen lövés hallatszik a közelben s az elhagyatott özvegy halálra sá­padtan összerezzen. — Ön is hallotta, uram ? — Persze | . . lőttek. — Én is azt hiszem . . . Tán rablók van­nak a közelben. — Valószínűleg . . . sőt emlékezem, hogy gyanús alakokat láttam a ház körül ólálkodni. Alakok, melyek mindenre képesek. — De nem hallottam a kiáltást. — Talán eltévesztették a czélt. — Ha ön most távozik uram, veszélynek teheti ki magát . . . — Bocsánat nagysád, nincs más mód, csak hogy távozzam. Nehány perez előtt eléggé ért­hetően adta tudtomra, hogy jelenlétem nem kel­lemes önnek, s nem akarnám . . . — Őszintén megvallva, aggódom önért . . . de magamért is . . . Komornátnnak nem sokára haza kell jönni s ha nem veszem igénybe kelle­tén túl szívességét, kérem, maradjon addig. Csak átutazóban időzöm itt s házam üres. Az ajánlat szívesen fogadtatik. — Boldoggá tesz nagysád . . . Rendelkez­zék velem! S ezzel felmennek a lakásba. Eleinte lassan ered meg a beszélgetés, majd neki bátorodik az éjjeli látogató, a házi asszony követi példáját és csakhamar megér­tették egymást. A fiatal ember tehetséges festő és a nagyságos asszony rövid idő alatt felismerte tehetségét. Érzelmei mind bensőbbekké lettek, mig a fiatal ember az özvegy szépségét bámulta. S csakugyan szép. Arczvonásai egy isten­nőnek nem váltak volna szégyenére és szemei­ből a keblében fellángolt tűz tükröződött vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom