Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-13 / 2. szám
2-ik »zám Gyula, 1901. január 13-án XXXIII. évfolyam f Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dif: Egész évre ! . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. L. J Társadalmi és közgazcLászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 3£Z ó h. n 3D á v i cL. Templomtér, Dobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kereskedők és iparosok bajai. A vidéken nem régen agyonlőtte magát egy fiatal épitő vállalkozó, mert nem tudott fizetni, Búcsúzó levelet is hagyott hátra a szerencsétlen fiatal ember és ebben a levélben ezt a szentencziát irta meg : — A ki pedig nemt ud fizetni, akár a maga hibájából, akár a maga hibáján kivül, az a világ szemében gazember. Az öngyilkos vállalkozónak nem volt egészen igaza. Mert vannak ugyan nem fizető adósok, a kikre a mi társadalmunk rásüti a gazemberség bélyegét; példának okáért, a ki nem fizeti meg a kártyajátékból eredő adósságát, az gazember és azt a maga úri köre megvetéssel rekeszti ki magából. De már a bukott kereskedő és vállalkozó csak abban az esetben gazember, ha becsületesen bukott meg, olyan becsületesen, hogy semmije sem maradt; ellenben, ha olyan ügyes volt, hogy a bukás után tovább folytathatja üzletét, vagy vállalatát a felesége, sógora, vagy más valakije nevén, akkor igen becsületes ember marad, mindenféle bizottsági, meg választmányi tagságot viselhet és köztiszteletben megvénülve, példaképül ragyoghat a törekvő és iparkodó polgártársaknak. Azonban még nálánál is különb, sőt valóságos szeplőtlen jellemű gavallér lehet az az ember, a ki a kereskedőnek, suszternek, meg a szabónak marad adósa rengeteg ideig, sokszor az idők végéig. És ilyen gavallér sok van. Mivel pedig mostanában sok szó esik a kisipar és kiskereskedés támogatásáról, ezek a gavallérok a kisiparnak és kereskedelemnek igen veszedelmes ellenségei. A rövidáru kereskedőnél, szabónál meg a suszternál adósságot csinálni náluk szokás; ezt az adósságot meg nem fizetni virtus. Ha a gavallérnak nem telik finom garszon-lakásra, kénytelen hónapos szobában meghúzódni; ha nem tarthat inast, takarittat a házmesterné- vel; de ha nem telik neki legújabb divatu ruhára, akkor nem szabja szükségletét az erszénye tartalmához és nem megy valódi uraságoktól levetett ruhák raktárába, hanem dolgoztat hitelbe a szabónál és a suszternél. Néha fizet egyszer-kétszer, hogy bizalmat keltsen maga iránt, többnyire pedig megTÁRCZA A gróf meséje. A kaszinóban javában folyt a makaó, ezrek hevertek az asztalon, a mikor Tobor Iván gróf egyszerre fölállt és megköszönte a játékot. — Mi az, mi az ? Miért nem játszol tovább, hiszen vesztesz P — Nem játszom. A legközelebbi vonattal utazom föl Bécsbe. — Most, ma, mikor holnap futja Loránd a derbyt. — Igen, azonnal, bánom is én, — szólt Tobor megszokott nyugalmával s húsz perez múlva már egy első osztályú kocsifülkében ült elmerülve gondolataiban. Tobor grófot nagyon szeretik a főúri világban. Bár rendkivül czinikus, szatirikus ember volt, de mégis érdekes. A mióta ismerik, soha senki sem látta másnak, mint a milyen mindig, nyugodt, nincs izgalom, a mi egy arczizmát is megránditaná, se rósz, se jókedvű nem volt soha. Az asszonyok iránt volt a leghidegebb. Bár udvarias. A férfiakhoz kissé szűkszavúbb, de mindig egyforma, úgy hogy, a társaságban elnevezték szobor grófnak. És a nagy nyugalmat leginkább az élet öntötte Tobor grófba, mely alaposan megiskolázta öt. Az apja mindenét elköltötte s húsz éves fiának, alighogy a családi sirbolt kapui bezárultak, munkához kellett látni, hogy megélhessen, mert a mi maradt, azt mind oda adta a hitelezőknek, sőt később még a keresményéből is fizetett az apja adósságából annyit, a menynyit tudott. Bámulták és nevették. O pedig mosolygott. A sors egy nagy hírlap szerkesztőségébe vitte, s éles, szatirikus tolla a publi- czisztika terén már fiatal korában elösmert emberré tette. Ekkor aztán évek múlva meghalt fizeti az adósság egy részét és csak húsz forinton alul levő összeggel marad adós, mert ez bagatel, ezt nem lehet a rendes utón behajtani. És ezek az urak nem búsulnak ezek miatt az apró adósságok miatt; sőt inkább nagyra vannak velők. Hányszor hallunk félig dicsekvő félig tréfás hangon odavetett efféle megjegyzéseket : — Ma nem megyek haza, mert les a szabóm! Nem megyek veled, mert arra lakik a suszterem ! Ha az ember kétszer, háromszor elküldi az inast a tekintetes úrhoz a czipő áráért, akkor a szegény inas gyereket utoljára is kidobja a tekintetes ur; ha a mester maga megy, akkor hitegetik elsejével, aztán meg elbújik előle a gavallér; ha energikusan lép fel az iparos, akkor zsarolásért való följelentéssel fenyegetik. Egyszerre aztán vége szakad a hercze-hurczának: a tekintetes urat áthelyezték valahová s most már a majszter ur keresztet vethet a pénzére. Mert ezeket a kisebb szabó és suszterszámlákat még helyben is nehéz behajtani; ezek a dolgok a bagatel-birósághoz tartoznak, tehát nem lehet ügyvédre bízni, mert a perköltség nem az adós, hanem a hitelező nyakába szakad s fölemészti a követelést, a melynek behajthatósága különben is kétséges. Nem maradna más hátra, mint hogy a szegény iparos maga lábatlankodjék az elöljáróságnál és eltöltsön félnapokat pár forintos követelésekért. Ezt nem érdemes megtenni, de ha az adós más helységbe költözött, nem is lehet megtenni; inkább veszni hagyja az ember az egész követelését. Nem is kell mondani, mekkora kára van ebből azoknak a kisiparosoknak és kiskereskedőknek, a kik ruházati-czikkek készítésével és eladásával foglalkoznak, a kik a nélkül is tömérdek bajjal és nehézséggel küzdenek. A kik komolyan segíteni akarnak a kisiparos helyzetén, azok gondoljanak erre a bajra is s igyekezzenek rajta segíteni. Mindenesetre szigorúbban kellene alkalmazni azt az elvet, hogy: adós fizess! Ha a törvényt megváltoztatva kimondanák, hogy bizonyos ideig való várakozás után, az iparos és keresTobor grófnak a nagybátyja s Iván milliókat örökölt. Egyszeriben félredobta a pennát, évekig utazott, bejárta az egész világot. S mikor hazatért, tartott a kaszinóban néhány felolvasást — melyek után ünnepelni kezdték. Volt nehány szenzácziós párbaja is, melyeknél bebizonyította, hogy a kard és a pisztoly nem játékszer az ő kezében. Két nappal Tobor gróf elutazása után, ugyanaz a társaság ült együtt a kaszinóban,_a mely múltkor a félbenhagyott makaónál. Ot öreg dúsgazdag főur, csupa agglegény. Valami ritka szentimentálizmus foghatta el őket, mert különös volt a társalgásuk thémája. A boldogságról beszélgettek. Keresztury báró szólt, mint- egy befejezni akarván a diskurzust. Száz szónak is egy a vége, A boldogság, az igazi boldogság minden emberhez ellátogat egyszer az életben egy pillanatra, de csak egy pillanatra. Ha akkor elszalasztják, vége, vége, örökre vége ... A legtöbb ember nem is veszi észre, olyiknak sok-sok év múltán eszébe jut az a pillanat, akkor az igazi sziliében látja, az ilyen ember a legszerencsétlenebb. És a boldogság, higyjétek meg, mindenkor összefügg a valamikép a szerelemmel. Ezen át kell esni mindenkinek. Dehogy kell, — szólt czinikusan Jánoky gróf. Akárhány embert ismerek, a kiknek még egy pillanatra sem jutott eszébe, szerelmesnek, igazán szerelmesnek lenni. Mondj egyet. — szólt Keresztury báró. Hát itt van Tobor Iván ! . ! Valóban ott volt, e pillanatban lépett be. az ajtón, ajkán rendes szatirikus mosolyával. Jöttére félbeszakadt a társalgás, mindnyájan siettek őt üdvözölni. Jöjj már, ülj ide közénk s mondj már valamit. Mi újság Bécsben, miért voltál ott. Igen, mondd el a rejtélyes utazás titkát, — ostromolták valamennyien, — valami érdekes kedő húsz forintot meg nem haladó követeléseiért is a saját lakóhelyén inditbat sommás port, bár hol lakó adósai ellen, akkor legalább azoktól az adósaitól kaphatná meg a pénzét, a kik tudnak fizetni, de nem akarnak. Egy iparosnak van egy adósa, a ki vidéken orvos, egy meg a ki gazdatiszt; az előbbi tartozik neki tizenöt forintjával, az utóbbi tizenkettővel. Soha sem fogja megkapni tőlük, mert a levélbeli fölszólitásra még csak nem is válaszolnak, ha pedig ügyvédet akarna az ember ellenük fogadni ott, az egy kissé drága mulatság lenne. így vész el sok szegény kisiparosnak és kereskedőnek a pénze. Tehát a kisiparosok és kereskedők érdeke megkívánja, hogy szűkeire vétessék az adósok nagy szabadsága. T a n ii g y. Fegyelem az iskolában. Manapság már meghaladott álláspont a neve lés és oktatást elválasztani egymástól. Pedig nem is oly régen még theoretikus viták folytak a felett, hogy az iskola feladata melyikben kulminál. Ezen viták idejében a legérdekesebb jelenség az volt, hogy a nevelő szerepét nem annyira a tanitó egyénisége, mint inkább a páleza jósága állapította meg. Könnyen kiviláglik ma már, midőn az ellentétes nézetek kiegyenlítései rendelkezésünkre, hogy az iskola nem felel meg hivatásának, ha az oktatás mellett a helyes uevelési irányjjjf megfeledkezik. Tananyagot kell ugyan nyfE"‘ ‘^sajátitás véa'r.Ua növendékeknek, úgy de aftv4 -'JtW üíívtil Qogy a növendékek a rüegíté'v ; 's szerint osszák be később működésüket, v..&i nyitó elveket vigyenek magukkal az iskola padja, közzül, mely elvek a különböző egyéniségek o Körülmények között csak külső hatásukban különbözhetnek egymától. Ebben nyilvánul lehat az iskoláztatás nagy fontossága úgy az egyéni mint a családi s igy közvetve a nemzet beléletének jövőjére vonatkozólag. Ha pedig az oktatáson kivül a nevelés is iskoláink szoros feladata s igy valóságos missiót teljesítenek a nemzet felvirágoztatását illetőleg a buzgó tanítók, akkor természetesen a fegyelem fen- tartása nélkülözhetetlen kellék az óhajtott siker | kitűzött czél elérésére. A derék öreg Commenius szerint u. i. az iskola fegyelem nélkül olyan mint a malom viz nélkül. És csakugyan ezen fegyelem a maga teljességében nyilvánul Demcsak arisztokracziánknal hanem pletykára áhítozva, amit Tobor gróf az ő szatírájával úgy tudott előadni, hogy hetekig nevettek rajta a kaszinóban. Mondj valamit, Iván, te mindig tudsz valamit mondani, mitől az embernek hetekre elmúlik a rossz kedve, hogy rég nem nevettünk olyan jót, mintha ezt elmondod. E szavakat Keresztury báró mondotta. Tobor arcza pedig még szatirikusabbá lett. Jól van, elmondom, de aztán nevessetek, mert igazán nagyon nevetséges história. Az eleje nem tudom, hány esztendővel ezelőtt történt, elég az hozzá, hogy én még újságíró voltam, s minden éjjel egy külvárosi kávéházban pihentem meg kissé a munka után. Olyankor késő éjjel, ritkán volt ott vendég kívülem. A pinezérek egyik sarokban, a kávés a. másikban, a kaszirnő pedig a trónusán bóbiskolt. Én rendszerint a kassza mellett ültem és a nagy csöndességben jól éreztem magamat. Nem.beszéltem, nem törődtem senkivel, még a kaszirnővel sem. Ezzel legkevésbbé, szántam vagy utáltam ezeket a teremtéseket. Egy szép tavaszi éjszakán duhajkodás hangja hallatszott nagy meglepetésemre a kávéházból. Bemenve, látom, hogy a kasszával szemközti asztalnál egy három tagból álló társaság mulat. Azért leültem, egy pillantást vetve rájuk. Henczegő, követelő modoruk mutatta a kis beamtert, a ki egész életében hozzá van szokva az alázatos engedelmeskedés hez és most pirancsolna, de nem tudja, hogyan kell. A kaszirnő tetszett nekik, azzal szemtelen- kedtek. Megnéztem a leányt, a mint láttam, meglepett. Egy szőkehaju, kék szemű leány ült ott. Látszott rajta, hogy alig tudja visszatartani a sírást, annyira bántják a frivol megjegyzések. A társaság egyik tagja egyszerre fölkelt, kiment s mikor visszajött, hátulról belépve a kasszába, lopva megakarta csókolni a leányt. Az felsikoltott, aztán sírva fakadt. Jött a kávés udvariasan eltuszkolta a tolakodó embert, aztán rászólt a leányra : a királyi házaknál is mindaddig, mig az oktatás s vele kapcsolatos nevelés terén az emberi természetnek megfelelő módon nyilvánul a czélra törekvés. Országos köztörvényeioknek is a nyomatékot, tekintélyt a büntető záradék adja meg Az iskolai fegyelemnek is tehát ez alapja a tanitó ama képességére van fektetve, hogy a büntetés különböző nemeivel torolhatja meg a fegyelem ellen vétőket. Természetes, hogy ezen büntetések alkalmazása, illetőleg minősítése a tanitó paedagogiai rátermet- ségét teljesen igénybe veszi. A büntetések különböző neme felett folyt a vita legújabban | igy nagyon aktuálissá vált azon kérdés, hogy van-e jogosultsága a testi fenyítéknek s jogosultsága esetén mennyiben gyakorolható a testifenyiték alkalmazása iskoláinkban. A fontos és érdekes kérdésre eleddig nagyon ellentétes vélemények keringtek a nagyközönség körében. — Ha azonban sine ire et stúdió is vizsgáljuk e véleményeket, merjük állítani, hogy mellettünk foglal állást mindenki, kinek csak kis érzéke is van a paedagogia iránt, midőn kimondjuk, hogy lehetségesek oly helyzetek az iskolai életben, a hol az utolsó eszköz, vagyis a testi fenyíték alkalmazandó a fegyelem fenntartását illetőleg. Természetesen mindig oly mértékben kell gyakorolni a testi fenyítéket, hogy a midőn megtorolja a törvényszegést egyszersmind az üdvös javulás lehetőségét se zárja el a növendék előtt. A családok körében ismeretes, hogy mily szerepe van a testifenyitéknek különösen a vásott gyermekekkel szemben. Sőt akármelyikünk életében akadnak epizódok, hol a „fegyelem vesszeje“ élénk szerepet vitt a jobb jövő irányítására. Mivel pedig az iskola a családi nevelés bete- tőzője. annak vezetője tehát igazságosan nem fosztható meg a házi fegyelem fentartásától, illetőleg az ellen vétkezők megbüntetésétől, esetleg testi fényire1'- utján is, — ha a szükség úgy kívánja. . '• Kel vese! betű a fennebbiek után azonban , , V|S m# *yStodszer, mely gnnyszavek kisé- aálí;iát suhogtatja akkor is, midőn egyszerű 'j, rv|ég, vagy épen teraószetes fogyatékosságból szénvbd csorbát az oktatás ügye. Inkább rósz magaviselet s a szerencsétlen környezet folytán lassankint előtünedező ferde hajlamok kiirtása köt ül van hivatva a testi fenyitiHc Bikeres alkalmaz tsa úgy a családi, mint az iskolai életben. Ily esetben igazán nevetséges, sőt bosszantó sok szülőnek majomszoretete, mely a drága magzatot kis mérvű testi fenyiték után megsiratja i a nevelés közegeit vakmerőén megtámadja s eljárását kifogásolja. E bajok orvoslásában Németország mogelőzött bennünket. Pár éve u. i. a berlini iskolatanács ha- lározatilag kimondotta, hogy a testi fenyiték következtében, ha gyengébb véraláfutások keletkeznek a tanulón, mivel ily jelek természetes következmé— Ne pityeregjen, legyen egy kissé kedvesebb az „urakhoz.“ Miféle üzleti lány maga. A társaság e közben azt akarta, hogy üljön velük az asztalhoz a leány. Ez sehogysem akart. E miatt nagy veszekedés támadt, miközbe egész nyíltan Ígért az egyik ur pénzt a lánynak, ha majd a kávéházi idő után megengedi, hogy meglátogassa. A leány zokogott, láttam hogy őszinték 1 könnyei, hát megszántam. Rendeltem egy üveg pezsgőt, — erre az uraknak nem tellett, — és kijelentettem, hogy rendelek még, de a leánynak az én asztalomhoz kell ülnie. így történt. A leány odaült s beszélgettünk. Nagyon meg volt rémülve. Hallotta, amint az urak ott az asztalnál megkérdezték, hogy én meddig szoktam maradni, aztán kifőzték, hogy majd megvárják a leányt, a ki szerintük szép, de buta, — s majd felmennek a lakására. — Nagy Isten, mit tesánek majd velem! Nem maradok egy perczig sem itt. — Hát mióta van ebben a kávéházban 2 — Ma először, nem voltam még soha ilyen helyen. Megjegyzem, hogy németül beszéltünk. A leány elmondta, hogy b lesi, megszökött hazulról, mert ahhoz akarták kényszeríteni, akit nem szeret. Az apja postahivatalnok. A mióta eljött, az eladogatott holmijának az árából élt, de végre is elfogyott minden és akkor szállásadónője biztatására üzletbe ment. — Ha tudtam volna, hogy mi vár reáro, soha sem jöttem volna ide, — szólt. Ki tudja, mit csinál velem ez a három ember, úgy félek elmenni. — Majd elkísérem. így is történt. Reggel, mikor elmentünk, a leány nagy bámulatomra kijelentette, hogy többé nem jön üzletbe. Elindultuuk hazafelé. A három ur nyomunkban. Hallottam, a mint kifőzték, hogy ha én nem megyek föl a leányhoz, hát majd felmennek ők.
