Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-15 / 50. szám

«iO-ik szám. Gyula, 1901. deczember 15-én XXX111. évfolyam p-----------------------------^ Szerkesztőség: Templom-tér, D obay János keres­kedése, kova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dl]: Egész évre ! . 10 kor. — fill. Pél évre . . . 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Egyes szám éra 20 fill. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ó lei. xx ID á v i d. k_______A A gyulai rom. kath. főgimnázium. Mindama nem kis számú mozzanatok között, a melyeket a gyulai róm. kath. fő­gimnáziumról regisztráltunk, egyiket sem kisebbítjük és a hétfői értekezletet sem be­csüljük értékén felül, ha ezt az utóbbit va­lamennyi között legfontosabbnak, legnagyobb jelentőségűnek nyilvánítjuk. Csak a legbeavatottabb egyének és azok is csak részben tudják, hogy a „gyulai róm. kath. főgimnáziumnak“ azért is, mert »gyu­lai«., azért is, mert »róm. kath.«, de azért is, mert „főgimnázium“, mennyi természetes és mesterséges akadály volt útjában. Aki mind ezt tudja, csak az méltányolhatja érdemileg Lukács György főispánunknak lángoló ügy­buzgalmát és páratlan tapintatát, a melyet évek során át a gimnáziumi eszme elé tor­nyosuló sokféle akadály — amely közül akár­hány egymagában elégséges volt rá, hogy az ügyet zátonyra juttassa — elhárítása a kér­désnek lépésről-lópésre való előmozdítása kö rül kifejtett. Elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy ama örvendetes áldozatkészség mellett is, a melyet Wenckheim Krisztina grófnő, (őt nevezzük meg első helyen, mert az ő fejedelmi alapítványa volt alapja s kiindu­lási pontja a főgimnáziumnak) Schlauch Lő- rincz bíboros püspök, a Wenckheim grófi család, Gyula városa, a gyulai társadalom és az állam tanúsítottak, a gyulai gimnázium hajója, ha nem Lukács György főispánunk avatott kezében van a kormányrúd, a sok közül valamely természetes, vagy talán niég inkább valamely mesterségesen eléje tolt sziklán aligha hajótörést nem szenvedett volna. A hétfői értekezlet után azonban egé­szen megkönnyebbülten fellélegezhetünk és a teljes biztonság nyújtotta megnyugvással és lelki gyönyörűséggel valljuk és hirdetjük, hogy a gyulai róm. kath. főgimnázium im­már nem óhaj, nem eszme, a melynek fizikai megvalósulása is többé nem valamely remé­nyek teljesülésétől függ, hanem tisztán és kizárólag formalitások, tisztán és kizárólag idő 8 Isten és jóakaratu emberek segítségé­vel bizonyára rövid idő kérdése. Hogy a főgimnázium a hétfői értekez­TAECZ A. Még egy pár szó ezen a czimen : „A szenvedők érdekében.“ Milyen nehéz a kezdeti Egy gondolat, egy eszme, mely magas röp­tében az egeket csapdossa, a megvalósulás küz­delmes alakulásában e földre szállva az anyag kemény és kiálló zátonyába ütközik. — Az al­földi tüdövészesek szanatóriumának ügye ez. Nincs pénz 1 Panaszos viszhang ez a lelke­sen kikiáltott szózatra. Nincs pénz ! A gazda válsággal küzködik, az üzlet pang, a hivatal­nokok fizetésük felemelése érdekében peticio- nálnak, a gentry az anyagi és erkölcsi tönk szé­lén áll; az adók emelkednek, a divat és köz­hangulat költséges életmódot parancsol, ki gon­dol ilyenkor egy pár száz tüdövészss ember életével ? Az önfentartás ádáz és elkeseredett har- czában, ki törődik ama szánalmas alakokkal, kik a mindennapi élet őrlő malmában kifáradva a nehéz munkától, tehetetlenül, önmegadással, összeroskadva félre állnak, helyet csinálva má­soknak}? — Csak előre 1 Ez a két szó van vésve tüzes-betükkel a mostani nemzedék homlokára. Futunk, rohanunk, lihegve, egymást taposva, lökdösve előre ; ki gondol ilyenkor azokkal, kik visszamaradva nem tudnak velünk lépést tartani? A haladás sorvasztó láza kerget bennün- nünket démoni erővel. Az ambiczió varázs ereje csinált belőlünk leigázott foglyokat. et folyamán ily örvendetes stádiumba jutott, íz az érdekelt faktorok kölcsönös méltányos­ig! érzülete s engedékenysége mellett is |||| érdeme s dicsősége a vallás és közok- ;atásügyi miniszter illustris képviselője dr. Fináczy Ernő egyetemi ny. r. tanárnak, a ti a szerződési javaslatot úgy készítette elő, ^ogy azt — noha beható • tárgyalás iolyt jsaknem minden pontja felett összeségében és részleteiben, — rövid négy óra alatt letár­gyalva, hitfelekezeti, politikai s paedagogiai szempontokból egyaránt ellehetett fogadni. Ha meggondoljuk azt, hogy a gyulai róm. kath. főgimnázium, szervezetét illetőleg, prae izedens nélküli, mert hasonló szervezeten alapuló középiskola egyetlen egy sincsen, te­hát arra szervezetet direkte kombinálni s ilhotni kellett ; ha tudjuk továbbá azt, hogy a debreczeni kath. főgimnázium szervezete fölötti tanácskozás — a szervezet szabályo­zott ösvénye daczára — napokat vett igénybe ás éles kontroversiákat vetett felszínre, akkor minden dicsérő epitbetonnál ékesebben és igazabban jellemeztük Fináczy remeklését és munkálatának mesteri., voltát. Ezt a szervezetet, illetőleg szerződési megállapodásokat, a melyeket a főgimnázium létesitósén közreműködő összes tényezők meg­bízottjai elvileg elfogadtak, főbb körvonalai­ban alantabb közöljük. Ezekből a legnagyobt pessimista is meggyőződést szerezhet, hogy mint fennebb is megírtuk a főgimnázium: nem ábránd többé, hanem valóság. Féltékenység, irigység, elfogultság, rósz akarat nem fogják, mert nem tudják az! többé megakadályozni. Istennek hála, hogy igy van ; a jól tel­jesített munka nyújtotta önérzet legyen ju­talma mindazoknak, a kiket az isteni mond- viselés kiválasztott, hogy eme Gyulavárosa fejlődésében korszakalkotó jelentőségű nagy eszme kivitelében szellemi munkájukkal anyagi áldozatkészségükkel közreműködhes­senek. Értekezlet a főgimnázium ügyében. (Deczember 9.) Wlasßics Gyula vallás és közoktatásügyi mi uiszter tudvalevőleg Alpár Ignácz műépítészt bizta inog » gyulai róm. kath. főgimnáziumi terv elké­szítésével és dr. Fináczy Ernő osztálytanácsost a főgimnáziumot fenntartó érdekeltség közötti egyez­ség vezetése s megkötésével. Fináczy időközben ny. r. tanárnak neveztetvén ki, megvált a kultuszmi­nisztérium kötelékéből, a miniszter óbaja folytán azonban, a gyulai róm. kath. főgimnázium ügyének további vitelét — a kiválóan fontos ügynek mér- legelhetlen előnyére — megtartotta. Az egyezség, illetőleg szerződés megállapitása tárgyában deczember* hó 9-én délután 3 órakor volt értekezlet a megyeháza kistermében, a mely esti 8 óráig tartott és másnap délelőtt féltizenegykor foly­tatván, délig teljesen befejeztetett. Az értekezleten résztvettek : Lukács György főispán elnöklete alatt a vallás és közoktatásügyi miniszter képviseletében dr. Fináczy Ernő ny. r. egyetemi tanár, dr. Schlauch Lőrincz nagyváradi biboros püspök és Winkler József vál. püspök nagyprépost képviseletében Fetter Antal apátkano­nok, Wenckheim Krisztina grófnő s Wenckheim Antal és Károly grófok örökösei képviseletében : Spett Vincze jogtanácsos, fővárosi ügyvéd, a gyu­lai róm. kath. hitközség képviseletében : Gróh Fe- rencz prépost plébános, Gyula városa képviseleté ben : Dutkay Béla polgármester, Popovics Jusztin, Keller Imre, dr. Bodoky Zoltán, Domby Lajos, Jantsovits Emil, Abafi János, K, Schriffert József, Kóhn Dávid, v. képviselők (utóbbi mint az érte­kezlet jegyzője is) Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő s dr. Zöldy Géza m. főügyész. Dr. Lukács György főispán szívélyesen üdvö­zölte a megjelenteket s felkérte dr. Fináczy Ernőt, hogy a gyulai róm. kath. főgimnázium szükségle­tére s fedezetére vonatkozó előterjesztését meg­tenni s egyideüleg a főgimnáziumi szerződés kör­vonalaira nyilatkozni szíveskedjék. Dr. Fináczy Ernő, vissza pillantva a róm. k. főgimnázium ügyében 1899. november ha/ában ugyanezen helyeit tartott értekezletre, konstatálja, hi'gy akkor az eszme nagyon íb kezdetleges stádi­umban volt; nevezetesen még az sem volt eldöntve, állami, községi, vagy bitfelekezetifőgimnázium, vagy egyáltalán főgimnázium és nem-e inkább fj- reál iskola létesüljön. Örömmel nyilvánítja azonban, hogy a két év előtt csirájában levő eszme immár testet öltött. Nagy része van ebben VV lassies Gyula vallás és közoktatásügyi miniszternek, aki már a folyó évben, babár szerény összeget is fölvett az állami költségvetésbe, a jövő évi költségelőirány­zatba pedig 80,000 korona építési segélyt iktatott be, ezzel a legkomolyabb bizonyítékot nyújtván, hogy az állam felősmerte s méltányolja a kulturá­lis és paedagogiai szempontokat, amelyek Gyulán egy főgimnázium létesítéséhez fűződnek, Hogy az ügy ily kedvezően alakult, az első sorban dr. Schlauch Lőrincz biboros püspök nagybecsű érdeklődésének, szellemi s anyagi támogatásának, Wenckheim Krisz tina grófnő alapvető nagy alapítványának, Gyula városa s Gróh Ferencz prépost plébános buzgalma folytán a gyulai társadalom áldozatkészségének és mindezeken kívül és kiválóan Lukács György fő­ispán ügybuzgóságának, az akczió vezetésében ta­núsított fáradhatlanságának és tapintatának gyü­mölcse. Dicsőség, nagyság vagyon, ez az a bűvös, magasra tűzött trófea, mely fele epedve tekint milliók szeme. Ily előkelő szavakkal teleirt zászló alatt harczolva, jut-e időnk egyébbre is ? Például arra jónak lenni! — Aligha. A jóság különben mai nap már csak öreg nénik és kávét szürcsölgető nagy mamák jogos tulajdona. Minket más naeyratörő álm >k kínoznak, Mert jó mindenki lehet, de nagy, gazdag, babérkoszoruzott csak a kivált­ságos, a megkülönböztetett. Nem kell nekünk egy olyan áruezikk, melyet mindenki megsze­rezhet. . — De hát kedves olvasók, én eltértem a tárgytól. Tulajdonképen arról akartam Írni, hogy nem rég e lap hasábjain egy női kézzel irt ked­ves czikket olvastam ; a tüdővészesek egy léte sitendő szanatóriumáról. Meghatott engem ez a dolog. íme megint nők az előtérben, mikor sebet kötözni, balzsa­mot kell kenni a társadalom kifakadt sebeire — Rájöttem, hogy a magasra lobogtatott zászlónak, melyen e három szó díszeleg : dicső­ség, nagyság, vagyon ; — iiieg van egy üres oldala. Mit gondolnak, elfér-e oda nagy öles betűkkel eme keresztény szó : jóság ? Krisztus azt mondta : s eresd felebaráto­dat, mint önmagadat. — Az óta évszázadok mubak; és mi tö tént ? 1 Az történt, hogy ez a magasztos tanítás ma már csak jámbor mosolyt csal az emberek ajakára. Az egoizmus korszaka nem ismer ön­megtagadást, nem ösmeri el önvágyainak meg­nyirbálását és akadályoztatását. Ezek után előterjeszti a gyulai róm. katb. fő­gimnázium létesítését és fenntartását minden rész­letében megvilágító s szabályozó szerződési terveze­tet, amelyek a bizottság több órán át pontonkint behatóan tárgyalt, és végül úgy egészében mint részleteiben elfogadott. A tárgyalás során az értekezlet tagjai megte­kintették az Alpár által készített főgymnasiumi épü­leti tervet. Az iskola igen csinos, mondhatni ino- numentális két emeletes épület, az udvaron tágas tornacsarnokkal és felszereléssel együtt 199,000 koronára van költségelve. A biboros püspök, aki­ről hálásan kell elösmernünk, hogy nagy szeretet­tel viseltetik a gyulai főgimnázium iráDt és sokkal többet áldoz érte, mint a mennyit a gyulai küldött­ség előtt annak idejében kilátásba helyezett — fen- tartotta magának a jogot, hogy a lélkésztanárok részére, ha lehetséges a gimnáziumi telken, ha pe- nig erre elég tér nem volna, akár más helyen sa­ját költségén közös lakásokra alkalmas házat épít­tessen. A főgimnáziumi épület még egy városunkra nézve nagy fontosságú kulturális problémát old meg és elégít ki, nevezetesen a földszinten egy tágas könyvtár és mellette egy nyilvános olvasói szoba is épül, a melybe a közművelődési egyesü­let közel 5000 kötetnyi könyvtára fog elhelyeztetn- s igy ezen értékes könyvtár a közönség előtt hozzá mérhetővé tétetni. A szerződési tárgyalásról különlegesen meg­említendő momentum különben az a kompromis- suin, a mely a főgimnázium túlzsúfoltsága esetére lé­tesült (amely túlzsúfoltság különben meglehetősen akadémikus értékű, mert generácziókou keresztül nem lesz aktuális.) Elvben kimondatott ugyanis, hogy egyrészről miután a főgimnázium kath. jellegű s tisztán kath. jellegéhez fűződő alapítványai van­nak, abba elsősorban békésmegyei kath., másrész­ről azonban miután a főgimnázium létesítéséhez éa fen tartásához Gyulavárosa polgárai hitfelekezeti különbség nélkül hozzájárulnak, abba másodsorban gyulai illetőségű tanulók és pedig hitfelekezeti különbség nélkül, baimadsorbao azután nem bé­késmegyei illetőségű kath. tanulók bírjanak elsőb- ségi felvételi joggal. Lukács György főispán indítványára, a róm. kath. hitvallású tanulók hitoktatási költségeinek fedezésére nézve, nehogy ez a hitoktatás a gyulai egyházakra nagy költséget rójjon, kimondatott, hogy Gyula városa, mely évi 9600 koronát ajánlott a fő­gimnázium fentartási költségeihez, hatalmaztassék fel rá, hogy eme lekötött 9600 korona hozzájárulás­ból. a főgimnáziumi költségvetés keretén kivül, tehát saját közpénztárából 1600 koronát a protestáns, gör. kel. és izraelita hitfelekezetü tanulók vallásoktatási költségeire fordítson, és ha a város ily irányú jog­erős határozatot hozna, az esetben Gyula városának a főgimnázium fentartásához való hozzájárulása évi Nincs pénz ! Nincs jólét, — eme jajtól visz- hangzik az ország a Kárpátoktól az Adriáig. — Igaz. — Nem leh-t áldozni többet jótékony- czélra, mert a társadalom nagy’ terheket ró tag­jaira. — Igaz. — De kicsoda az a társadalom ? Mi magunk. Ha tehát ez a társadalom megter­hel bennünket, úgy ez nem idegen kéz mun­kája, hanem a magunké — De hát nem tudunk-e mi parancsolni tulajdon kezeinknek? Nézzük csak meg ezt a tételt közelebbről. Ét nincs szó arról, hogy lemondjunk jövedel­münkről, kényelmünkről, a szegények és bete­gek javára, ilyen tanok hirdetése mai napság már csak néhány rajongó időszerűtlen és telje­sen eredménytelen mestersége. Legföljebb annyit kívánjunk önmagunktól, hogy lemondjunk egy némely költséges és ha­szontalan szokásunkról. Itt van például nekünk asszonyoknak egy kedvelt gyengeségünk. — Az illatszerek. Életszükséglet ez? Nem. Testi javunkra szolgál-e ez ? Nem — Erkölcsi hasznunk van-e belőle? _ Nincs. — És mégis ragaszkodunk hozzá, mert valamikor egy elkényeztetett és puha erkölcsű asszonynak eszébe jutott a luxus eme raffineriája Ezer, százezer forintot kiadunk évenként eme pipere czikkre, — bogy mennyit ? — Dro- guisták, patikáriusok ti beszélhetnétek I Hiszen ott van a tavasz, a nyár, illatos virágárjával, mosolygó napsugarával, pompás légkörével, a szép iránti érzékünknek akkor ele­get tehetünk. A tél ismét más örömökben bő­velkedik; ne legyünk szerénytelenek. — A tisztaság, a jóság, ez legyen az az illatos embléma, mely szépséges asszonyainkat megkülönbözteti. Nem akarom-e szerény sorok keretében bi­zonyítgatni állításaim igaz voltát ; de ha csupán csak egy embernek szivében keltettek viszhan- got, szavaim, — úgy fáradságom ríem volt hiába ! Röthy Emilné. Gyulai élet. — Versengés a gyulai arénáért, sanatorium-bál, karácsony, fináuezuniformisban. — Ki hitte volna valaha, nem is olyan régen mikor még kegyes jóindulattal nézte a bérlet- jegyet csak kulturális áldozatból vásárló pub­likum a mindennek használt és semminek sa jó pavillonban hogy csinálnak „tehetséges kezdő“ színészek vígjátékot a Bernardo Montillából, — hogy alig pár év múlva büszke csarnoka emel­kedik Tháliának a népkertben, melybe igazán élvezni jár a publikum s igazán játszani tudó színészek játékában igazi színpadon igazán gyö­nyörködni I S ki hitte volna akkor, hogy pár év múlva a „precedens nélkül való“ irigyelt gyulai arénáért épen úgy hajba fognak kapni a szinészdirektorok, minthogy megindult hajdan a hajsza a nagyváradi nyári színház bírhatásáért a direktorok körében. Igen, a gyulai uj aréna kapós lett, mint a 4o.ooo forintos kisasszonyok a bálteremben, bol­dog, a ki egy túrt tánczolhat vele, boldog az a direktor, a ki nyári szezonra Gyulára jöhet elő­adásokat tartani. Szóval a jóslat beteljesült: „Gyulát egy megfelelő nyári színkör az ország első- nyári állomásává avatta.“ Ez nem optimizmus, nem «nagyzási mánia“, mint a szomszédban hiszik. Ez faktum. A hét Xja.pta.3al5: mai számához fél iv xaaellélrlet vaoa csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom