Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

4§-ik szám.

Gyula, 1901. deczember 1-éxi

XXXIII. évfolyam

r

Szerkesztőség:

"1

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeti! közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési di|:

Egész évre . . 10 kor. —fill.

Pél évre .... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „

L

Egyes szám ára 20 fül.

A

Társadalmi és közgazdászati hetilap.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő: 35Z ó 3n. n 3D á v i cl.

Kiadóhivatal:

Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban.

L

Hyilt-tér sora 20 fül.

A

Szegény tüdőbetegek sanatoriuma az Alföldön.

Elhangzott a kérő szó és bizonyára meghallgatásra fog találni mindenütt: gazdagok palotájában és szegények kunyhójában, hogy kiki tehetségéhez mért áldozattal járuljon a tüdővósz réme ellen való védekezés eszközeihez.

Nemzeti történelmünk csodálatra méltó példákat tud felmutatni a magyar lelkesedés erőkifejtő képességéről. Mikor a haza veszélyben volt, versenyezve járult minden fia és leánya a honnak az áldozat oltárához, letéve arra nemcsak feleslegét, de minden kincseit. A tüdővész nem kisebb baj a há borúnál. Erősebb, veszedelmesebb és puszti- tóbb az, mint bármely ellenség, mert min dig nyakunkon van ezrével irtva, megtize delve legjobbjaink sorát.

Tudja ezt mindenki, és épen azért nem kételkedünk, hogy a védekezéstől sem marad el senki. De nem is szabad elmaradnia, mert az egyetértő közös munkának lehet csak igazán határa és hasztalan ott egyesek törekvése. a dúsnak ajándéka, ha nem támogatja azt a nemzet százezreinek egyenként kicsiny, de összegében kincseket érő adó mánya.

Az alföldi szegény tüdőbetegek részére épitendő sanatorium létesítését munkálni hivatott egyesület érdekében kibocsátott felhívás szövege a következő :

„Köztudomású, hogy hazánkat a tüdővész oly roppantul sújtja, mint egyetlen más kul- turnemzetet sem. Magyarországon évente

70,000 ember pusztul el tüdővészben, elpusztul pedig a legmunkabiróbb korban több évi sinlődés után, s pusztulásával nemósak a haza vészit munkás polgárt, hanem kidől a hátramaradt szerencsétlen családnak eltartója, kenyérkeresője. Rettenetes ez a kór, mert évente jóval többen halnak el benne, mint együttvéve az összes többi fertőző betegségekben Minthogy pedig a tüdővószes betegnek sin- lődése mintegy 6—7 évre terjed, az évi halálozások tehát az összes tüdővészben szén védők egy hatod vagy heted részét teszik ki, elszorult szivvel kell konstatálnunk

T A. R C Z A .

November 22-ére.

Ma volt egy éve I . . . Két fiatal,

Szerelmes szivü, bohó gyermek,

Kezet a kézbe tartva szépen,

Nagy esküvést: tett az Istennek!

A lányka hófehér ruhába’,

A fiú talpig feketébe’. . .

. .,. Ezelőtt még egy esztendővel Ki hitte, hogy ez lesz a vége 1 . . .

— Ez a kis csokor, a mit hoztam,

Ez a nehéz könny, a mit ejtek,

Óht mondják el te néked édes,

Hogy a míg élek, nem fele; ti ek! . . .

Te hófehér ruhában alszol,

És éú virrasztók feketébe’ . . .

. . . Ezelőtt még egy esztendővel Ki hitte, hogy ez lesz a vége I . . .

Székely Sándor«

A kis kadét első kalandja.

— Irta : Tibori Róbert. —

(Vége.)

III.

A tiszti kaszinóban ma nem káromkodtak. Mert ebéd után, félig-meddig távozóban, hátraszólt az ezredes :

— Uraim, ma valamennyien eljönnek velem a szinbázba. Megrendeltem négy páholyt és szívesen látom önöket vendégül.

— A színházba ? — A legtöbb tiszt száj- tátva nézett az ezredesre, csak azok, kik Beze- rédyvel együtt ültek, kacsintottak össze jalentő- ségesen, a kis kadét pedig hirtelen lekapta a fejét és köhögött.

szomorú valóságot, mely szerint mintegy fél millió tüdővészes betege van szegény hazánknak, amely pedig oly nagyon reá szorulna fiainak gyámolitására.

Valóságos nemzeti veszedelem tehát a tüdővész, amely nemcsak megdöbbentően ritkítja sorainkat, hanem a szegényedés leghatalmasabb előmozdítója is, mert a fél millió tüdővészes beteg 750/o-a teljesen munka és keresetkóptelen. Ez a nemzeti veszedelem hatványozott mértékben sújtja a magyar alföldet, a magyar nemzet elejét, a tősgyökeres magyar fajnak, az igazán nemzetfentartó elemnek zömét.

A rettenetes kórral szembeszállani emberi és hazafiui kötelesség.

A hatályos védekezés munkáját megkezdette a budapesti sanatorium-egyesület, mely rövid pár év alatt nagyszabású gyógyintézetet létesített. Azonban ez az egy intézet vajmi csekély eredményt mutathat fel a tüdővósz roppant elterjedtségével szemben.

Az ország központján megindított nemes mozgalmat tovább fejleszteni elengedhetetlen kötelessége a magyar alföld társadalmának.

Hiszen szemünk előtt pusztul a mi jó magyar népünk. Pusztítja a gyilkos betegség, melyet pedig megállíthatunk gyászos útjában, csak akarnunk és áldoznunk kell. Ezt az áldozatot nem szabad megtagadni sínylődő véreinktől. Annál kevésbbé, mert hiszen ez az áldozat elenyésző csekély ahhoz az óriási kárhoz képest, melytől ez áldozattal a mi drága jó alföldünket mentesíthettük. Mert létesítsük bár a gyógyintézetek egész sorát, a létesítés költségei messze mögötte maradnak ama roppant erkölcsi és anyagi veszteségnek és a nemzeti vagyon azon óriási pusztulásának, mely a tüdővész korlátozatlan dúlását nyomon követi.

Mindezek tudatában azzal az esdő kéréssel fordulunk a magyar alföld nagy közönségéhez : áldozza megtakarítható filléreit a pusztuló magyar nép megmentésére. Alakítsunk egyesületet s tegyük annak felada tává, hogy a szegény tüdőbetegek részére itt az alföldön sanatoriumot állítson. Itt pusztít a kór, itt kell a segítség. És itt kell

megadni a gyógyulás alkalmát és módját, mert hiszen beteg testvéreink, ha gondos kezelés egészségüket visszaadja, továbbra is a mieink maradnak, továbbra is itt, ezen a talajon, ebben a légkörben, a mi alföldi viszonyaink között keresik kenyerüket.

Tervezetünk szerint az egyesületnek lesznek:

ágyalapitó tagjai, akik egyszer és mindenkorra tízezer koronával;

alapító tagjai, akik egyszer és mindenkorra kétezer koronával; *)

pártoló tagjai, akik egyszer és mindenkorra egyszáz koronával járulnak a sanatorium- alap gyarapításához;

továbbá rendes tagjai, akik évente hat korona**)

végül rendkívüli tagjai, akik évente egy korona tagdijat fizetnek.

Alkalma van tehát a társadalom minden tagjának, dúsnak és szegénynek egyaránt, Saját erejéhez mérten járulni hozzá a nemes czél megvalósításához.

Midőn még megjegyezzük, hogy az alakítandó sanatorium-egyesület nemes czéljá- nak sikeres előmozdítására a társadalom hölgy tagjainak buzgó közreműködése első sorban kívánatos, tiszteletteljes kérelemmel fordulunk minden emberbaráthoz, nőkhöz és férfiakhoz, testületekhez és társulatokhoz egyaránt, hogy az alakítandó egyesületbe belépni és annak je’éül ezt az ivet tagsági minőségüknek jelzésével aláírni méltóztassanak.

Az egyesület alakuló közgyűlése 1901. épi deczember hó 16. napján délután 3 órakor lesz Gyulán, Békésvármegye székházának nagytermében.

Kérjük végül, hogy jelen aláírási ivet legkésőbb az alakuló közgyűlés idejéig alulírotthoz beküldeni méltóztassék.“

Kelt Gyulán, 1901. évi november23-án Hazafiui tisztelettel:

Békésvármegye tüdő vész bizottságának nevében és megbízásából

Az egyesület szervezésének előkészítésével megbízott küldöttség hétfőn délután Lukács György főispán elnöklete alatt Fábry Sándor, Zöldy János, Berkes Sándor, Kun Pál és Berthóty István részvételével ülést tartott, a melyen megállapította a fennebb közölt felhívás szövégét, úgyszintén behatóan tárgyalta és általános elvekben megállapította az egylet deczember 16-ára kitűzött alakuló közgyűlése elé terjesztendő alapszabály tervezetet. A felhívást a legszélesebb körben terjeszteni fogja a küldöttség és igy az alakuló közgyűlésen előreláthatólag egy erős szervezetű és legszebb sikerrel biztató egyesület megalakulása fog megtörténni.

— Igenis, a színházba 1 — mondta, minden szót hangsúlyozva az ezredes. — Azt hiresztelik rólam, hogy igazságtalanul elítélek olyasmit, a mit S' hasem láttam. Nos hát, én látni fogok. S ha meggyőződöm, hogy rosszul informáltak, visszaveszem a tilalmat. Jó mutatást uraim!

Óriási volt a szenzáczió a színházban, mikor kevéssel az előadás kezdete előtt a négy földszinti páholy megtelt fényes egyenruhás tisztekkel. Von Wolkensteint nagyon feszélyezte volna a sok feléje forduló látcső, ha valami különös érzés nem foglalkoztatja annyira, hogy se nem lát, se nem hall. A mire Bezerédy odasugta a mellette ülő Harcsaynak :

— Az öregnek szinpadi láza van.

Az előadás megkezdődött, nemsokára kijött a színpadra a primadonna is és rágyújtott belépő dalára. Az ezredes csak nézte, egyre nézte és nem tudott betelni nézésével.

— Csodálatos 1 — dünnyögte magában, —

Ez a primadonna . . . Hát lehetséges, hogy valaki annyira megváltoztassa alakját a színpadon ? .

— Ismeri tán ezredes ur a színpadon kívül ? — ' kérdezte ártatlan semmittudással

Bezerédy.

— Láttam egyszer . . . társaságban.

— Flóra nagy színésznő — mondta erre Bezerédy és mikor észrevette, hogy az ezredes arcza összerándul, gyorsan hozzátette: — Azért nevezem keresztnevén, mert gyermekkora óta ismerem. A mi szüléink szomszédok voltak.

— Akar nekem egy szívességet tenni ? — kérdezte kis szünet múlva az ezredes.

— Ezer örömmel!

— Mutasson be neki . . . De a színpadon. Úgy sem láttam még színpadot visszájáról.

Lukács György, főispán, elnök.

*) Az ágyalapitó és alapító tagok illetményül köt öt egyenlő évi részletben is fizethetik.

Tervezetünk szerint a közegészségügyi egyesület tagjai 6 korona tagsági díj helyett csak 2 korona tagság dijat fizetnek.

Advent.

Győzött a tagadás szelleme. Az ember önként tett választást. Tiltott útra tért. Elszakadt az élet forrásától. Megszűnt, meg kellett szűnnie az életet birtokolni. Elveszté az élet kiváltságait. A dicsfény kihunyt. A belső világosság sötétedék. Nehéz bűntudat terhelé meg a lelket. Az életre annak feltételei nélkül nem lehetett képes. Az emberi erő, akarat, magában, rendeltetése körén kívül ily semmi értékű. Az élet hiánya a halál, az élet feltételeivel szakítva halál várakozik reá.

Habéi habálim, hakkol hábel!

De talán van ut a menekvésre. Magasan szárnyal a halandó érzelem. A képzel- met elfárasztó messzeségben ott van ; kutat, fárad, győzedelmeskedik. Vizsgál, megismer, Ítélkezik. Dolgokat, tényeket szemlél, bírál, magának maradandólag megjegyez, egymás mellé soroz, egymástól megkülönböztet, elválaszt, rendet hoz létre, az önalkotta renden át bizton halad, egy tekintettel átlátja azok sorozatát s merész lépéssel, bizton halad tovább, tovább. Meg nem áll, meg nem állhat, nincs nyugalma, mig az alkotott rend el nem ér addig, a hol a vég, mig rendszerében nyugovó pontot nem jelölhet meg, mig meg nem ismeri, hogy mi a végső ok. Ezt megismernie hivatása, ezt meg kell ismernie, azért nincs nyugodalma. De az ut nem ez a czél felé. Az ut megválasztása

— Majd a felvonás után.

Mikor lementek a színpadra, Bezerédy bekopogtatott egy öltözőbe és beszólt a félig nyi tott ajtón:

— Kedves Flóra, engedje meg, hogy bemu tassam önnek Von Wolkenstein ezredest, a ki vzért jött ide, hogy meggyőződést szerezzen mennyire igazságtalanok voltak az ön művészete iránt. . .

— Sohse fáraszsza magát főhadnagy ur — vágott közbe türelmetlenül az ezredes — a kisasszonyhoz volt már szerencsém.

— Hozzám ? — A diva kinyitotta az ajtót és a második felvonásra átöltözve megjelent a tisztek előtt — igazán nem emlékszem, hogy lett volna szerencsém.

Ha a villám lecsapott volna előtte, nem ejti annyira zavarba áz ezredest. Egy egeszen idegen alakot látott maga előtt.

— Nagysád — hebegett,.. én azt hittem . Becsületszavamra mondom, hogy azt hittem . . De ön talán nem is Szanday kisasszony ?

— De biz az vagyok.

— Bocsánat .. . Hát nem ön hivott meg levélben a lakására ?

— De ezredes ur 1 — méltatlankodotta a diva.

— Úgy hát én bolond vagyok — kínlódott az ezredes. — Vagy tán mégsem ? Hisz itt van nálam a levele.

— De hisz ez nem az én Írásom. Valaki megtréfálta az ezredes urat.

Ezzel kiosont, de nem a nélkül, hogy oda nem kacsintott volna Bezerédynek, a ki ezt a mozdulatot tréfásan visszaadta.

Hanem a véletlen úgy akarta, hogy Von Wolkenstein éppen akkor a tükörbe nézett és

észrevette a kettős arezjátékot. Éppen, mikor Bezerédy követni akarta a primadonnát, karon- fogta és megszólította:

— Megálljon csak f öhadnagy ur, mi nem megyünk vissza a páholyba.

— Hogyan, ezredes ur, ön már megunta az előadást ? Pedig a második felvonás a legszebb az egész darabban.

— Lehet, de én előbb egy másik komédiával akarok tisztába jönni. Becsületszavára mondja : az ön keze nem működött közre ebben a felültetésben ?

Bezerédy nem válaszolt, hanem hirtelen elkomolyodva, maga elé nézett.

— Beszéljen! — kiáltott csaknem magánkívül az ezredes.

— Bezerédy felkapta a fejét és daczosan farkasszemet nézett az ezredessel.

— Úgy van ezredes ur, — mondta szilárd hangon — ezt a tréfát én eszeltem ki.

Az ezredes kardjához kapott, de mégis, bár iszonyú megerőltetéssel, legyőzte vad indulatát.

— S miért tett igy csúffá ? — kérdezte vérbeboruló tekintettel.

— Nem tettem csúffá, hanem csak bebizonyítottam, hogy ön is szeret még élni és élvezni... A mit ön velünk tett. ezredes ur. az nem volt felnőtt emberekhez méltó dolog. Mi megtesszük mindenkor katonai kötelességeinket, de odáig még sem terjed a diszcziplina, hogy úgy bánhasson velünk, mint holmi éretlen gyerkőczökkel.

— Nevetségessé tettek az egész világ előtt!

— Attól ne tartson ezredes url Tudom, hogy mivel tartozom önnek és magamnak. Kettőnkön kivül még csak egyetlen emberi lény tud a dologról és azért jót állok, mint önmagamért. .

Xja.p’u.xils mai számához fél Ív melléklet van csatolva..