Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-03 / 44. szám
44-ik szám Gyula, 1901. november 3-án XXXIII. évfolyam m Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre^ ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám éra 20 fill. Társadalmi és közgazdásza, ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: H ó lei. n ID á, v i cL. ?----------------------Tem plomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron* fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 fill. L__________Á A városi tisztviselők nyugdija. Gyulavárosa képviselőtestülete sok mindenféle, majdnem hihetetlen tapasztalatot szereztet a nagyközönséggel, mégis az az elfogultság, ... nem, ... az az a gyűlölet, amelyet a közgyűlésen a városi tisztviselők uyugdijalapja kérdésében kellett ismételten is tapasztalni, nem csak elszomoritó, hanem valósággal megdöbbentő. De ne törjünk mégse könnyen pálezát a képviselőtestület fölött. Fogadjuk el, a mit a közgyűlés után a határozatot hozó többség sorából a legszenvedélyesebb képviselők közül néhányan kijelentettek, t. i., hogy ők nem annyira magát a nyugdíjintézményt, illetőleg nem azt, hogy a város évi 500 forinttal járul a nyugdíjalaphoz, mint inkább azt nehezményezik, hogy a képviselő testület határozata, melyben az 500 forintot megszavazta s a vármegye közgyűlésének a felebbezést elutasító határozata — szerintük nem felel meg a törvénynek; nem felel meg pedig azért, mert a képviselőtestület kebelében a határozat többségét tisztviselői szavazatok döntötték el; oly tisztviselőké, akik a nyugdíjintézmény által közvetlenül érdekeltek lévén, a törvény értelmében a kérdésben nem szavazhattak, annál kevésbé pedig dönthettek volna. Részünkről ugyan nem látjuk annyira vilagofnak a tényleg szavazott tisztviselők oly fokú érdekeltségét, amely őket a szavazati jf% gyakorlásától eltiltotta volna ; mindazonáltal nem habozunk beösmerni, hogy az érdekeltségnek látszata, vagy ha úgy tetszik az érdekeltségnek lényege egyátalán nem mondható a fennforgó esetben teljesen kizártnak ; azt pedig a legnagyobb készséggel elösmer- jük, hogy azoknak a városi képviselőknek, akik jogérzékből^s nem a gyűlölt nyugdíjintézmény elleni ürügyből, járultak a keddi határozathoz, jóhiszeműségükben nem kételkedünk ; sőt a mennyiben tisztán éskizárólagi az a tekintet vezeti őket, hogy a törvénynek, amint azt ők meggyözödésszerüleg magyarázzák, respektust szerezzenek, ilyetén intenT A. R C Z A. Halottak esteién. Leszállt -az esthomály ... A sírokon Ezernyi apró gyertyafény lobog, Boldog halottak siremlél.i közt Fejem lehajtva elbarangolok ! . . . — Hátam mögött ízetlenül nevet A durva lelkű, tarka csőcselék, Kihozta őket is a „kegyelet“ És ünnepük halottak esteiét 1 Tekintetük mosolygó, vig, derűs, Nem sírni jöttek I . . pompa kell nekik, Szemük a fényben úszó sírokon Gyönyörködés között legeltetik . . . Megállnak itt is, ott is hosszasan, Ahol nagyobb a csillogás, a fény, Az élvezet legelső most nekik Ilyenkor is : halottak esteién I Emitt egy büszke, gazdag ur pihen — Az emlékkőre senki sem borúi, De serpenyőkből árad szét a fény, S föl van díszítve irgalmatlai ul 1 A sirkerités is virágsövóny, Köröskörül van fonva gazdagon, / Egy ősz anyóka áll fölötte őrt, S el-elszundít a czifra kőpadon . • . ... Úgy bánt e pompa, tarka léhaság, S az azt csodáló lelketlen csapat, Szivemben háborogva elhagyom, A gyertyafónyes, gazdag sírokat I El innen, el 1 Tovább nem nézhetem E képet, mely olyan komor, setét ... Megmételyezte már a lelkemet! — A csillogásból ennyi már elóg I . . . . . . Amott tovább sötét a temető, A sírokon kevés a fény, virág, Ott nem tolong a nép föl és alá, Miért? — hisz ottan nincsen — czifraság 1 . . Egy-egy sötétruhás alak csupán, cziójukban őket a legnagyobb tisztelettel üd-j vözöljük is. Még tovább megyünk. Nincs ugyan sem| jogunkban, sem módunkban az eme ügyben, ||9Í|1I döntő fórumnak határozatát bofolyá-j 8olui, de úgy a közügy, mint a városi ti«ts-| viselők és egyébb alkalmazottak érdekében! is, a keddi közgyűlés határozata s főleg hangulata után, azt kell kívánnunk, hogy a képviselőtestület felebbezésének hely adassák és hogy a szenvedélyes haragot és gyűlöletet keltő határozat — igen is — megsemmi- sittessék. Azzal a hangulattal, azzal a gyűlölködés mellett, ugyanis, a melyet az évi 500 forintos szubvenczió keltett, a nyugdíjintézményben nem volna köszönet, nem volna rajta áldás. Ez a szomorú tudat, ez a keserű érzés tükröződött vissza sok városi tisztviselő arczán is a közgyűlésen és bizony-bizony nem rajtuk, nem az ő elhatározásukon, hanem a jogi lehetőségen múlt csak, hogy azt, a mit néhány képviselő követelt, t. i., hogy a városi tisztviselők vonják vissza alapkérvényüket, nem ugyan a követelő szavakra, hanem fájdalmas rezignáczióból önként meg nem cselekedték. Ismételjük tehát, hogy a történtek után a képviselőtestület határozatának megsemmisítését kell kívánnunk. Csak is igy tűnhet ki és igy bizonyulhat be, hogy a háborgó képviselőket jóhiszemű jogérzék és nem a tisztviselők elleni féktelen gyűlölet vezérli. A, városi tisztviselői nyugdíjintézetről különben nagyon helytelen felfogás, hogy az csupán a tisztviselők érdeke. Elismerjük, hogy azoknak is az érdeke, de sokkal inkább érdeke magának a városnak, magának 1 közérdeknek. A városi közigazgatás éppen úgy rá van utalva elméletileg és gyakorlatilag képzett, tetőtől talpig korrekt és megbízható tiszt viselőkre, mint minden más közisrazsratási á°r, vagy mint maga a judicatura. Minden tisztviselőnek van már nyugdíjigénye, csupán — a jegyzőket leszámítva — a városi tisztviselőknek nincs; e mellett valamennyi tisztviselő között legnyomoruságosabb javadalma íppen a városi tisztviselőknek van. A prole- j táriátus ijesztő mérvű terjedésének bizonyi- i téka, hogy valóságos megdöbbentő tódulás ! van mégis, ha egy 500—700 forinttal java- < falmazott városi hivatalnoki állás üresedésbe f jön. Tisztelet, becsület a pályázók egyéni i tisztessége s becsületessége iránt, de van-e i a pályázók között nem csak joggal ambíció- | sus, hanem csak középtehetségü ember is, < akire olyan kiváló érdekeket, a minők gon- I dozását fontos hivatali állásától várnunk kell, j jó lélekkel fájuk bizhatnánk? A föltett kér- { désre a választ rábízzuk azokra a képviselő- í társainkra, kik nemcsak megsérteni vélt jog- érzésükből, hanem meggyőződésből ellenségei a városi tisztviselők nyugdijának. Nagyon de nagyon visszás állapotokon, hovatovább lehetetlenné váló helyzeten változtatna s segií^ne a városi tisztviselők nyugdija. Anndtfmegteremtése első sorban : közérdek, amely« munkálkodni, amelyre törekedni, indokolatlan ellenszenvnek leküzdésével bár, kötelessége minden képviselőnek, akinek csak egy csöpp érzéke is van iránta, hogy saját és polgártársai legéletbevágóbb ügyei fölött kik és hogyan sáfárkodnak. A gyulai kötött és szövött iparárugyár. Tekintetes szerkesztő ur ! A „Békés“ 42. számában „Gép és munkáskéz“ czim alatt Szerkesztő úrtól egy vezórczikk jelent meg, mely foglalkozva egy az előző számban név- í'íleniil megjelent és a gyulai harisnyagyár kibővítésének indokait és módozatait tárgyaló czikkel, a többi között oly passusokat tartalmaz, melyeket én mint az igazgatóság tagja, úgy a magam, mint az igazgatóság nevében kénytelen vagyok rektifikálni Teszem ezt nemcsak az igazság érdekében, hanem azért is, mert súlyt fektetek arra, hogy úgy Szer kesztő ur, mint a „Békés“ olvasóközönsége ezei vállalatról és mindarról, a mi ennek a vállalatnak beléletére és fejlődésére vonatkozik, kompetens forrásból alaposan tájékoztatva legyen. Fejtegetései közben azt mondja Szerkesztő ur, hogy „a névtelen czikkből megtudtuk azt is, hogy a munkásnők szaporítását feleslegessé tevő gépek beszerzését az igazgatóság nem egyhangúlag hatérozta el.“ E passusból csak annyi felel meg a tény állásnak, hogy csakugyan nem egyhangúlag ment keresztül a határozat, de' korántsem azért, mintha az igazgatóságnak azon tagja, ki ellene volt ezeknek a gépeknek, hasonló aggodalmakat táplált volna, mint Szerkesztő ur, hanem egyszerűen azért, mert nem bízott ezen egészen ujrendszerü ismeretlen gépek tökéletességében. Arról az igazgatóság minden egyes tagja meg volt és meg van ma is győződve} hogy ezen uj és villamos erőre berendezett gépek első sorban éppen a régi alapot fogják biztosítani, mert ilyen gépek nélkül, a vállalat addig, míg az államsegély tart, valahogy csak kihúzta volna az üzemet, hanem 6 év múlva bizonyosan bekövetkeztek volna némi nehézségek, sőt talán zavarok is. Ezeknek kikerülésére és a régi alap biztosítására törekedett az igazgatóság akkor, mikor elhatározta a villamos erőre berendezett gépek beszerzését. Ezen gépek azonban, daczára annak, hogy villamos erőre vannak berendezve, nem teszik teljesen feleslegessé a munkásnők szaporítását. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy már is 12 munkásnővel több van alkalmazva, mint az előtt és mint a mennyire a vállalat kötelezvo van s valószínűleg rövid idő alatt még 5—6 leány fog alkalmaztatni. De ha egyetlenegy munkásnővel sem kellett volna többet szerződtetni, mint a mennyi eddig volt, mégis helyeselnie kellene minden részvényesnek és minden érdeklődőnek az igazgatóság elhatározását, mert ennek nem az a kritériuma, hogy az anyagi érdek ellentétbe jutott a humánus czéllal, ahogy Szerkesztő ur mondja, hanem az, hogy az igazga - tóság biztosítani és állandósítani akarja az eddigi vívmányokat és eredményeket és ezt a közjóra irányuló ezéljút más eszközökkel és más utón elérni nem tudta. A másik passzus, melyet Szerkesztő ur czik- kében kifogásolok, az, bogy a vállalatnak leggyengébb oldala azon körülmény volna, hogy egyesek kezében aránytalanul sok részvény van. Ezt a felfogást különben nem először hallom most. Már az alakuló közgyűlésen is nyilván ilt s azóta is többször. De ez nem azt bizonyítja, hogy ez a kifogás alapos és hogy ez a ténykörülmény csakugyan baj volna, hanem csak azt, hogy bizonyos érzelem ereje és heve még a leghiggadtabb elmét is képes irritálni, illetőleg tiszta, világos, hideg és tárgyilagos vélemény kialakulását hátrányosan befolyásolni. Kinek keserves útja erre visz, Krőtelen, kifáradt lépteim £ puszta helyre hoztak engem is . . . Sírod fölébe mécseket teszek: A szeretetnek égő lángjait I Fejfád köré füzéreket fonok : A költészet örök virágait I . . . é|a Oh 1 boldog az, a ki szegény maradt, Kinek szivében ég a láng, a fény, Ki háboritianul imádkozik Szerettiért halottak esteién! . . . Nekem mindig halottak napja van . .. És gondolatban itt vagyok veled, Beszélek Hozzád édes angyalom, És áldva áldom szép emlékedet I Szerelmes lelked, mely körüllebeg Szememből fényes könyeket fakaszt: Imádkozás közt általálmodom A múlt időt, az elvirult tavaszt . . . Székely Sándor. Halottak napján. Kedves barátom ! Sirui k és siratunk. Ki apját, ki anyját, — ki más kedvesét. — Huszonnégy órán át még olyanok is emlékeznek a halálra, kik máskülömben egyébbre sem szoktak gondolni, mint az életre. — Ma az egész kereszténység gyásznapján, mindenki akár hálából, akár szerétéiből, avagy csak szokásból emlékezik a múltra. — Ma reggel mikor ott bolyongtam a te-! metö lombtalan fái között, hirtelen elhatároztam, hogy felelek Önnek arra a levélre, melyet már egy .hónapja tartogatok Íróasztalom fiókjában. — Szép verőfényes szeptemberi délután volt, a madarak még vigan csicseregtek a leve-! gőben és a házunk mögötti domboldal kékellett ezer, meg ezer kikircstől. Akkor kaptam levelét, melynek külseje épolyan elegáns, mint Ön. Talán elcsodálkozik, ha megmondom, hogy nem leptek meg sorai, amint hogy nem képes már engem valami meglepni. Eltettem aztán fiókomba és nem gondoltam többet reá. Sokkal okosabb Ön, semhogy ezért haragudni tudjon reám. De ma, a halottak emlékezete napján eszembe jutott Ön is,------az én legkedvesebb halottam. — Könnyes szemmel gondolok a múltra, de azért szívesen elmerengek rajta. Ilyen napon jól esik a szomorúság és hol van az a barbár lélek, ki vigalom után áhítozna ?! Ugye, furcsa dolog, hogy éppen ma akarok válaszolni levelére, melynek erős, bóditó széna illata a nyárra emlékeztet és kacskaringós betűi tavaszról regélnek; — mert ma van halottak napja. A novemberi csípős szél vég'ig rohanva, süvítve az utczákon, mintha gyászindulót fújna az egész mindenségnek. Dehát lássa, rég megszűntem Önt már az élők sorában tekinteni! — Ma mikor mindenek lelkében ott kísért az emlékezet, eszembe jutott Ön is, a múlt egy árnyéka; — a fiókba eltett levele is, mely fényről, napsugárról, boldogságról beszél. Kedves barátom ! azt írja Ön : „torkig vagyok mindennel, belátom, hogy csak a maga hűséges, tiszta szerelme boldogíthat igazán ; te- lját vagy maga, vagy senki.“ — Azelőtt régen, — tudom — e szavak az Ön ajkairól a mennyország összes gyönyöreit varázsolták volna elém, a szerelmi vágyódás egy feneketlen tengerévé tették volna szivem; — De most csak részvéttel párosult irigységgél gondolok Önre. Sajnálom Önt, hogy az életben még mindig hajszolja azt az igazi asszony id ;ált; és irigylem azt a kitartó reménykedését, melylyel feltalálni véli. Lássa az én lelkem már kiforrt a szerelem tisztitó tüzében, az életkedvem kóróvá aszott a rekkenő nyári hőségben j jól esik ezen hideg, őszi napfény, mely nem tud már égő sebet ütni a szivemen. Ön még mindig gyötri magát, búsul és reménykedik ; —én elcsüggedtem és megnyugodtam. Ebben rejlik a mi életünk külömbözősége. Nem restellem bevallani, szerettem Önt azzal a rajongó idealizmussal, azzal a nevetségig menő ragaszkodással, melyre csak egy tapasztalatlan, poétikus leánylélek képes. Akkor nem volt számomra egy pillantása. Ott lebzselt naphosszat a szomszédban $gy bizonyos szép asz- szony lábainál. Láttam akár hányszor, hogy oly imádattal néz fel reája, mint az aszkéta a madonna arczára. Ön nem tudta, hogy ott álltam órákon át az ablakomban ; égőre, fájóra néztem szemem, amint csökönyösen figyeltem, mikor bukkan elő daliás alakja az utcza torkolatánál. És aztán, végre, ha megláttam, csak azért, hogy ismét végig érezzem azt a szivet tépő fájdalmat, azt az őrülettel határos féltékenységet; — hogy lássam eltűnni a szép asszony lakásának kapuján. Meghalni, meghalni, — ordít bennem ilyenkor a végelkeseredés és a hosszú, téli, álmatlan éjszakákon kiszökve ágyamból, forró arczczal, mezítláb sétálok a fagyos folyosón. Tudja-e Ön elképzelni, mit éreztem, látva Önt naponkint amaz asszony oldalán, mint lebeg végig az utczán, szőkén, fehéren, ragyogón, a t .a.pn -n mai szána-álioz fél f.v melléklet van csatolva.
