Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-08 / 36. szám
36-ik szám. Gyula, 1901. szeptember 8-áxi XXXIII. évfolyam r Szerkesztőség: 1 Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 1 — „ Évnegyedre . 50 Egyes szám ára 20 fül. Á Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 3D ó b. n 3D á v i cL. Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. lyilt-tér sora 20 fill. J Lukács György főispán hódmezővásárhelyi beiktatási ünnepélye. I/ukács György főispánnak hódmezővásárhelyi boiktatási ünnepélye, úgy külső fényben és pompában, mint különösen az érzelmek bensöségét, a lelkesedés hamisittatlan és igaz voltát illetőleg, minden várakozást messze felülmúlt és nemcsak Hódmezővásárhely, hanem igen sok törvényhatóság annáleseiben páratlanul áll a maga nemében. Hogy ez a beiktatás oly szép, oly fényes volt, annak érdeme Hódmezővásárhely városáé, annak tanácsáé s az egész társadalmáé, rang és osztálykülönbség nélkül. Hogy az ünnepély benső is volt, annak dicsősége azonban Lukács György főispáné, a kinek ötödfél esztendős bókósvármegyei főispáni működése és tegyük hozzá, hogy érdemekben és sikerekben páratlanul álló működése után, a melyet jól megfigyeltek és méltán irigyeltek a szomszéd törvényhatóságokban, a hódmezővásárhelyiek előlegezték néki abizal- mat. Kme előlegezett bizalom mellett azonban a főispán megjelenése, megnyerő, rokonszenves modora, beiktató beszédének nemes hangja, államférfim nivója, a várakozó állásponton levőket is nyomban meghódította, úgy hogy Lukács György főispán méltán elmondhatja Julius Ca'esarral »veni, vidi, vici« s hogy rövid huszonnégy óra alatt annyira meghódította a hódmezővásárhelyieket, amennyire sok más ember talán esztendőkig sem lett volna képes. Bókésvármegye és Gyulavárosa küldöttei szívtől fakadó jóleső örömmel és lelki gyönyörűséggel voltak tanúi 8 résztvevői Lukács György diadalának és bizonyára jóleső örömet kelt a vásárhelyi lelkes fogadtatás és Lukács György diadalutja egész Békósvármegyében, amelynek lakosa s polgára marad, első sorban a vármegye székhelye Gyulavárosában. A beiktatási ünnepélyről szóló tudósításunk — a melynek részletesebb leírásában lapunk terjedelme korlátoz — a következő : Dr. Lukács György főispán szerdán délben indult Gyuláról Hódmezővásárhelyre főispáni széke elfoglalása végett. A vármegye s Gyula városának lapunk múlt heti számában megirt küldöttei Gyulán, Csabán és Orosházán csatlakoztak köréje. Az ünneplés már a csabai vasúti állomáson kezdődött. Ott ugyanis a vásárhelyiek hat tatru küldöttsége üdvözölte a gyulai vonatról leszálló főispánt melegen, akit a figyelem, hogy Csabáig eléje jöttek, rendkívül kellemesen érintett Hódmezővásárhelyen a város főutai, melyeken át a bevonulás történendő volt, már a délutáni órákban mozgalmas képet mutattak. Az Andrássy- utcza házai már délelőtt zászlódiszt öltöttek, zászlók lengettek a két diadalkapun, melyek egyikén az ujtemplom mellett „Isten hozott," a másikon pedig a Keleti-ház előtt „äiker koronázza működésedet* * feliratok üdvözölték az érkező főispánt. Két óra után kezdődött a baudéristák felvonulása és a fogatok gyülekezése a Kossuth-téren s itt kezdett mind sűrűbben összpontosulni a közönség. A megállapított időben történt meg a székháztól a kivonulás a vasúti állomáshoz. Künt a vasút perronját megtöltötte a közönség, a tisztikar, bizottsági t^gok és testületek. A pályaház előtti teret teljesen ellepték a fogitok s az aránylag szűk helyen a rendőrség csak nagy erőfeszítéssel tudta a rendet fentartani. A perronra az ipartestület, ipartárBulatok és az iparos ifjúság önképző-egylete zászlók alatt voiiultak be. A vonat 29 percznyi késéssel érkezett Csaba felől 4 óra 17 perczuor A vonatról leszálló főispánt Juhász Miháiy polgármester üdvözölte. Örömmel üdvözlöm — úgymond — méltóságodat e népes város falai közt. A mi megjelenésünk iöbt a« udvariasság.tényéttel, mert mély bizalommal töltenek el bennünket méltóságodnak közpályán elért sikerei s bizton reméljük, hogy bölcs, tapintatos vezetése alatt városunk szellemi és anyagi téren egyiránt fel fog virágozni, ígérjük, hogy a közjóra czélzó működésében erőink és buzgalmunk teljességével segítségére leszünk. Érezze itthon magát méltóságod a mi szerény, becsületes magyar népünk körében. Az éljenzés lecsilapulta után várakozó teljes csend állott be s általános figyelem közt s megújuló éljenzések által félbeszakítva, mondotta el dr. Lukács György főispán válaszát. Örömmel és bizalommal lép e város földjére; nem idegenbe jön azonban, hanem otthonból otthonba. Törekvése leend, hogy lélekben összeforr jón e nagy város polgárságával. Minden erejével és teljes leikével igyekezni fog, hogy e város közönségének és polgárságának érdekeit előmozdítsa s ezen érdekekért a tőle telhetőt elkövetendi. Szeretettel akar működni s a város közönségével a közjó javára bizalomban együvé forrni. Fogadják — végezte szavait — őszinte köszönetemet a kitüntető szives fogadtatásért a város egész közönsége, a megjelent testületek és magánosok. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a fő ispán a polgármester által kisérve haladott ki a perronról. A Kossuth-téren a közben három ágyulövés jelezte, bogy a menet az Andrássy utc/.ába befordult. A Kossuth-téren és egész környéken óriási közönség hullámzott. A menet előtt a lovasbandéristák, Nagy Szabó Pál vezetése alatt száguldottak. Utánuk a főkapitány jött fogaton, teljes díszben, majd a főispán jött négyes fogaton a polgármesterrel. A következő 60 mindegyik szép fogat hozta a város vendégeit. A mint a menet kifordult a vasúti állomástól, onnét egész le a székházig óriási, 20,000 főre becsült ember tömeg állt élő sorfalat. Az egész vo nalon az ablakokból eleven virágerdő virított: az ablakok tömve voltak a menetben gyönyörködő hölgyfejekkel. Bent a székház erkélyén tarka képet nyújtottak a hölgyek színes kalapjai és meglibbenő selyemernyői. A főispánt a székház előcsarnokában fehérruhás lánykák díszes csoportja fogadta és Szabó Gizella, a polgári leányiskola negyedik osztályú növendéke, Szabó János esperes leánya nyújtott át pompás fehér csokrot. A város vendégszeretete a vendégeket a városházán pazarul szervírozott uzsonnában részesítette, a mely délután fél 6 óráig tartott; ekkor a vendégek — többnyire az érettük jött szives házi gazdák kíséretében lakásukra vonultak. Este hét órakor a színkörben Krecsányi színtársulata disz előadást tartott. A színkör maga kül- aS'átj' gyönyörű építmény, az igaz, hogy 80JIQQ koronán felüli összegért építtette a város; a gyulai aréna azonban tágasabb, nagyobb befogadási képességű s ami a leglényegesebb, színpadja nagyobb, praktikusabb és igy a színdarabok basonlithatlanul jobban állíthatók ki, mint a vásárhelyi arénánál. Két egy felvonásos darabot játszottak : Fredro |Egyetlen leányát“ és a „Szerelmi varázsital“ operettet. Az elsőben a társulat összes drámai erői, az utóbbiban Anday Blanka, Bejczy, Ferenczy s Berzsenyi Julia csillogtatták fényes tehetségüket. Az előadáson megjelent Lukács György főispánt a zenekar háromszoros tussal fogadta. A szereplőket sokat tapsolták, az előadás egynegyed tiz órakor ért véget. A színház után a vásárhelyi gyönyörű kaszinóban, a mely két év előtt épült és helyisége szépségét illetőleg nincs párja az Alföldön, az összes vidéki vendégek tiszteletére ösmerkedési estély volt. A kaszinó elnöke Imre József országos nevű közbecsülésben álló jeleB szemorvos üdvözölte a főispánt és a vendégeket, mire Lukács György főispán válaszolt, biztosítván a kaszinót, hogy élénk részt óhajt venni a város társadalmi életében is és kérte a kaszinó tagjainak szives baráti indulatát ami lelkes éljenzést keltett. Felkö- szöntötte a főispánt Endrey Gyula a város országgyűlési képviselője is, Juhász Mihály polgármester a főispán kedves nejét, dr. Fábry Sándor alispán pedig a főispán édes anyját köszöntötte fel. Az estély folyamán a hódmezővásárhelyi, kizárólag az intelligenczia tagjaiból alakult országos hirü dalárda, amely valóságos diadallal járta be a nyáron Erdélyt, lampionos felvonulással a kaszinó előtt gyönyörű dalokat énekelt, a főispán a remek dalokat ablakból hallgatta végig. A kaszinó estélye 11 óra utánig tartott. Csütörtök reggel a beiktatási ünnepély a ref. és kath. templomokban tartott isteni tiszteletekkel vette kezdetét. A két isteni tiszteleten a főispán és kíséretének nagy része már diszmagyarban vettek részt. A békésvármegyei s Gyulavárosi küldöttségi tagokon kívül ott voltak Lukács Sándor pénzügyi tanácsos, a főispán testvérbátyja, báró Percnyi Péter a főispán sógora, Szekér Andor főispáni titkár. Szeged városát Kállay Albert főispán, Lázár György képviselő, Arad városát Institórisz Kálmán főjegyző, Deutsch Bernát és Kristyóry János tör- vényh. biz. tagok, Csongrádvármegyét dr. Csathó Zsigmond alispán, Cicatricis Lajos főjegyző, Fekete Márton és Petrovics Soma képviselték. Az isteni tiszteletek 11 óra utánig tartottak. Ekkor kezdődött a beiktató közgyűlés. A városháza gyönyörű s tágas terme, melyet egy remek Kossuth kép, s O Felségeiknek ugyancsak Yastagh által festett teljesen jigyanaz a két képe ékesít, amely Békésvármegye termét, szorongásig megtelt a küldöttségi s városi bizottsági tagokkal. Juhász Mihály polgármester indítványára Szabó János esperes vezetése alatt nyolcz tagú küldöttség hívta a közgyűlésbe Lukács György főispánt, akit megjelenésekor zajos éljenekkel fogadtak. Lukács György, minek utána Juhász Mihály polgármester ékes szavakban fogadta, a termet betöltő érczes hangon tette le a főispáni esköt. amelynek elhangzása után elmondotta beiktató beszédét, amelyet — miután egyrészről annak tartama messze felülmúlja a lokális jelentőséget, másrészről, mert a szeretet áradó hangján emlékezik meg benne Békésvármegyéről, leginkább pedig hogy olvasó- közönségünknek vele igaz gyönyörűséget szerezzünk, — egész terjedelmében örökítünk meg lapunk hasábjain is. T A. R O Z A.. A pályadijból... A pályadijból, amit nyertem Alig múlt el még három éve, A pályadijból lesz koporsód Szép álmodó, kis Hófehérke 1 — Abból veszünk majd szemfedőt is Hószin fehéret, mint a lelked, A mely alatt a földi gondot Örök időkre elfelejted ! — A bús lepel ki lesz hímezve Színes virággal, drága gyöngygyei, Csalóka földi álmaimmal, A két szememből hulló könnyel! — Es rálehelem lángsugarát Boldog szerelmünk szent tüzének, Legyen tenálad zálogképen, A mig ón is nyugodni térek 1 S. ha majd fehér szellemruhában, Meglebhenek egykor előtted S a lelkemadta zálogtárgyat Szelíden visszakérem tőled, Add vissza százszor lángolóbban, Tedd csillogóbbá, fényesebbé, S egy boldogító néma csókkal Legyünk egymásé mindörökké! — Hozzá ne nyúljon . . . Hozzá ne nyúljon senki, senki. Én akarom felöltöztetni, Febérlő myrtus koszorúját, Én fogom a fejére tenni 1 — A lenge menyasszonyi fátyolt Az én kezem teríti rája, S én csókolom & legutolsót, Imádságos kis ajakára 1 — Távozzatok 1 A zaj, a lárma, , Bármily kicsiny, lelkem zavarja, Az én halott boldogságommal Óh 1 Hagyjatok csak egymagámra ! Fehér, virágos szemfedőjén Lázas fejem hadd nyugtatom meg, S a régi álmok romja felett Óh! Hadd zokogjak mint a gyermeki — Távozzatok csak egy kevéssé, Amíg pár szót súgok fülébe, Legyen boldog, nyugalmas álma, Ha alszik lenn a sir ölébe’ . . . Távozzatok ! Ne hallja senki Amit fülébe súgni vágyom, Amely a mennybe átkiséri : Búcsú szerelmi vallomásom ! — Hozzá ne nyúljon senki, senki, Én akarom felöltöztetni, Fehérlő, myrtus koszorúját Én fogom a fejére tenni 1 — A leuge menyasszonyi fátyolt Az én kezem teríti rája, S én csókolom a legutolsót Imádságos* kis ajakára I.. . Egy hosszú napja ... Egy hosszú napja, hogy halott vagy édes, Hogy ártatlan, szelíd szemed lezártam, Egy hosszú napja, bogy a kit szerettél Vigasztalanul itt maradt magában . . . Rövid egy nap, mégis egész öröklét, Olyan nehéz volt a végét bevárni 1 — — Mikor is fogom fáradt szempillámat Utánad — édes — boldogan lezárni 1 ? . . . Nappal van és homály borong köröttem, Gyászfátyol az, a min keresztül látok, Dermedten nézem sötét ravatalod, S a szemfedődre szórt színes virágot 1 — Ki hitte volna csak néhány hónapja, Hogy ily szomorún kell nekünk elválni, Hogy a ki lelkét adta volna érted, Hogy annak kell a koporsód lezárni 1 — Székely Sándor« Nász és gyász. (Költő-unokatestvérem hitvesének a halálára.) Neked Írok előbb néhány röpke szóval Szerelmes, szeszélyes, szenvedélyes asszony : Dalt mondok, nászi dalt káprázatos hangon, ? .e nem szól im’ rólunk .. . Mi nem éljük azt el, mi egy életen át Hasztalan kínlódunk . . . * | . . Izzó phantáziám szárnyas ihletével Elsuhanna messze, forró napkeletre — Ó de ott se’ tudná festni színesebbre Azt a legszebb álmot, A melyet halandó valaha kigondolt, Valósulni látott. ! Küzdelmes esztendők dehogy lohssztották, Még jobban szították sziveteknek lángját; Micsoda öröm volt fennenlobogását Hírül adni — venni : Boldogabb mátkapárt, tudom nem is képzelt Sehol, soha, senki. Talán az Ur Isten, e legnagyobb költő Szőtte a szerelem széttéphetlen szálát, Ő irta, Ö sírta bűvös muzsikáját, Ti csak diktáltátok — S óh mert olyan szép volt, csak mosolygott rajta S hallgatott lám — rátok .. . . .. Hogy is volt? . .. Mint is volt? ... Őszi alkonyatban Sebes sárkány fújva szelte át a tájat; De Ti úgy hittétek: galambszárnya támadt, Miként telketeknek, A melyet megrezzent reszkető fuvalina Titkolt sejtelemnek. Daloskedvü költő meseszóval tartja Fényes álomország királyi asszonyát — És a mig arczán könny, lelkén meg dal foly ál : Ujjong, sír-rí, nevet : Hiszen a valóság visszacsengi tisztán . . . Aztán meg . . . baliga csald . . . Soha szebbet ennél: A csattogó küllő — valamennyi sorba Dörgő dübörgéssel, zugva-zakatolva Hangos hymnust harsog . . ■ Mintha fim epelne erdő, róna, ég, föld: Úgy zengnek e hangok 1. :. • Mintha visszatérne az ős pogány-világ Ködös ragyogásu, rejtelmes mythosa: Felsivít az eltört, hétcsövű fuvola: Mi forraszt majd össze ? ... Kérdezd a szerelem ujdon pogányáit 1 — A boldogság könnye... * * * Nekünk nincsen gyászunk ? . .. A gyilkos tengerár Körülöttünk hányszor zúdulva özőnlik; Hajók vagyunk, egymást kik némán köszöntik, Másként ritkán szabad .. . Útjuk különböző — s mégis mindakettő Egymás felé szalad ... • ■ . | Hadd fürösztöm lelkem, badd áztatom bőven Hulló-ömlő könnyek zuhatagos álján, Kint a temetőben, hű akáczom árnyán A keresztfa mellett; Számon kérem tőle: ez a nagy áldozat Ugyan miért kellett? Krisztusunk, tenvéred pecsételte azt meg Veszendő lelkekért, drága megváltásul: Miért ujul hát meg szakasztott másául Minduntalau mégis ? . . . Mért üdvösségfosztó, mért kárhozatosztó Még maga az ég is ? . .. Ugy-e talán elég: hűlt fészkedben téged Szegény Hófehérke hogyha fel-felkeres, A mikor az éjfél viharos, felleges, Bémséges fekete, (Akár a jókedvű, átkos halál-démon Lelkiismerete.) Ugy-e talán elég: hogyha lemerülhetsz Egy ragyogó kincsért szived bányájába; Az édes rímeket ... t ,a.pn -r-i ír naa.1 számálioz egész iv mellélslet van csatolóra.
