Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
pás, a melybe azonban hála istennek nem haltunk bele. Csak előre, csüggedés nélkül és mindig csupán csak a tisztesség utján. Ez a legjobb és legszilárdabb ut, akár csak a vasút, csak kisiklani nem szabad belőle, m irt különben agyonüti' magát az ember. A békés-gerlai út. A kereskedelmi miniszter a vármegyének 1902. évi közúti költségvetésére vonatkozó határozatát jóváhagyta, kivéve a békés — gerlai útszakasznak kikövezésóre vonatkozó részt, a melyet a miniszter feloldott a kővetkező’ érveléssel: »Ezekkel szemben feloldom a most tárgyalt 408. számú határozatnak azon részét, melylyel a békés-gerlai útszakasznak 200.000 koronás kölcsön felvétele utján való kiépítését mondotta ki. Hasonlóképen feloldom az alábbi okokból a közönségnek a békés-gerlai útra vonatkozó más két rendbeli határozatai is, nevezetesen : 1900 évi deczember hó 29-én tartott közgyűlésében 703/21917. szám alatt hozott s a folyó évi február hó 6-án 703/2392. számú alispáni jelentéssel elém terjesztett azon határozatát, melylyel kimondotta, hogy a békés- gerlai »községi közlekedési utat* a törvény- hatósági közutak közé felveszi, továbbá 1901. évi február hó 25-én tartott közgyűlésében 9/3690. szám alatt hozott s folyó évi április hó 8-án 6903. számú alispáni jelentéssel elém terjesztett ama határozatát, mely szerint kimondotta, hogy az 1.200,000 forintos alap- pénztár leírása után mutatkozó mintegy 42.000 korona felesleget akként használja fel, hogy abból a gerla-békési ut földmunkáit elkészítteti s ezen felül a szóban levő útépítés czéljaira még szükséges 100.000 koronát, a mennyiben a pénzviszonyok kedvezők lesznek, kölcsön utján fogja fedezni, ellenkező esetben és pedig mindaddig, mig előnyös kölcsönt fel nem vehet, egyelőre a különböző vármegyei alapokból veszi kölcsön. Ezen elhatározásom okai a következők : A szóban levő ut a 703. számú határozat szerint, eddig a községi közlekedési (viczinális) utak közé tartozónak jeleztetik, azonban az itt őrizetben levő 1899. évi viczinális úthálózati kimutatásban ezen utat felemlítve nem találtam, sőt az még a községi közdűlő utak hálózatában sem fordul elő. Már ebből is arra kell következtetnem, hogy ezen ut közforgalmi jelentőséggel alig bírhat. E feltevés mellett szól az a körülmény is, hogy az államépitészetí hivatal íönöké az 1901—1902. évi költségelőirányzatra vonatkozólag 1900. évi deczember hó 3-án ad. 1121. szám alatt tett felterjesztésében ezen útnak kiépitését megelőzőleg forgalmi adatok gyűjtésének elrendelését kérte. De ezektől eltekintve sem látom azt, hogy ezen utkiépités közszükséget képezne, kellően beigazoltnak. A békés-gerlai ut ugyanis a csaba-békési állami, a csaba-dobozi kiépitétt és a gyula- békés-körösladányi kiépítetlen törvényhatósági közutak által képezett háromszögben Békésről indulva ki, a csaba-dobozi kiépített útra merőleges irányban terveztetik. A mennyiben — miként a fentebbiekből látható — Békés község Csabával allami közúttal már is össze van kötve, legfeljebb az a czél lebeghetett a törvényhatóság szeme előtt, hogy Békés község Gyulával, mint a megye székhelyével jusson közelebbi összeköttetésbe. Ezen szempontból tekintve I kérdést, a tervezett ut kiépítésének akkor lenne értelme, ha a gyula-békés-körösladányi útnak a dobozi hid és Békés közti kiépittetlen Szakasza a törvényhatósági úthálózatból kihagyatnék és a helyett a »békés-gerlai« szóban forgó ut vétetnék fel. A kérdéses ügynek ily értelmű megoldását nem kifogásolnám, mivel a békés-gerlai és a békés-dobozi hid közötti szakaszok hossza a táborkari térképről eszközölt lemérés szerint egyezőnek tekinthető, a mennyiben a tervezett ut hossza 8.20, a másiké 8.6 kilométert tesz, de meg kell mégis jegyeznem, hogy ez esetben a Gyuláról Békés felé irányuló közlekedésnél 4.6 kilométerrel hosszabb ugyan, de kiépített utat kellene az utazó közönségnek megtennie. Ily körülmények között felhívom a közönséget, hogy a kérdést tegye újabb meg- . fontolás, illetve tanulmányozás tárgyává s ennek eredményéhez képest hozzon újabb határozatot, azt a kellő közzététel után s netán beadott felebbezésekkel együtt annak idején terjessze elém.« A miniszteri rendeletre még bővebben visszatérünk. Egyelőre csupán annak a kon- statálására szorítkozunk, hogy a vármegyének a békés—gerlai út kiépítésére vonatkozó — a közgyűlési teremben egyhangúlag hozott határozatát senki sem felebbezte meg. A kereskedelmi miniszter tehát nem formaszerinti felebbezés, hanem oly titkos informáczió következtében oldja fel I határozatot, a mely titkos befolyás, ha már nem tudja megakadályozni, hogy Békés városa, a vármegye általa halálosan gyűlölt székhelyével Gyulával közvetlen kőútkapcsolatba hozassék, ezt 3 kapcsolatot legalább késleltetni akarja. Ez a késleltetés — elösmerjük — sikerült is; sikerült pedig Békés és Gyula városa jóhiszeműsége következtében, a mely feleslegesnek tartotta autonom hatáskörben egyhangú közgyűlési határozat után, ennek respektálása érdekében a miniszternél különleges lépéseket is tenui. Most megtanultuk tehát a mit különben anélkül is tudhattunk volna, hogy: »az ördög soha sem alszik« és hogy úgy Békés, mint Gyula városa, bizonyos urakkal és bizonyos áramlatokkal szemben, soha sem fejthet ki elég óvatosságot még legjogosabb érdekei megvédése körül sem. I A békési ág. hitv. evang egyházmegye közgyűlése. Augusztus 14-án tartotta évi rendes közgyűlését Szarvason Veres József egyházi és Haviár Dániel világi elnök vezetése mellett a békési ág ev. egyházmegye. Előző napon az iskolaszék ülésezett, melyen a négy körlelkész olvasta fel a jelentését, mely jelentések örvendetes képet nyújtanak az egyházmegye tanügyi állapotáról. Délután lelkészt értekezlet volt, melyen cura pastorálissal, az arra szerkesztett szabályrendvlet- javaslattul foglalkozott a lelkészi kar, azon véleményt fejezve ki, hogy a cura pastorális paragrafu sokba nem szedhető, de gyakorlandó pastorális prudencziával. Ugyancsak az értekezleten szó volt még a prot. írod. társaság felhívásáról, s ezt az értekezlet meleg pártfogásába veszi. Ugyanaznap este előértekezlet volt, melyen a tárgysorozat végleges megállapodást nyert. A közgyűlést megelőzőleg gyámintézeti isteni- tisztelet volt, melyen Rédei Károly pusztaföldvári lelkész mondott szép beszédet. A gyűlést Haviár Dániel felügyelő nyitotta meg. Meg lyitójában az egyház jelenlegi körülményeit véve tekintetbe, az 1848, XX. t,-oz. végrehajtását sürgeti. Az állam ad ugyan segélyt a protestáns egyházaknak, amely most jóval több, mint 1868-bau volt, de ez esetről-esetre, az egyház autonom jogának bizonyos megnyirbálásával járt, A középiskolák és elemi iskolák segélyozése, a kon- grua mindezt igazolja. Autonómiánknak ez a megnyirbálása a 48-iki törvények megkerülésével történik 8 máskép meg nem akadályozható, mint a 48-iki t -ez. minden vonalon való életbeléptetése által. Ez segítene azokon a terheken is, a melyek alatt a közegyház roskadozik. A gyűlés megnyitása után Veres József esperes olvasta fel évi jelentését, amelyben festi azt a nagy küzdelmet, melyet az evaog. egyház folytat s azt a különbséget, melylyel az egyes felekezeteket az állam támogatja. Az egyik édes, a másik mostoha gyermek s mig az egyik dús javaikkal van ellátva, a másik csak morzsalékokat kap, azokat is csak nagy könyörgés után. Pedig az evang. egyház nagy szolgálatokat tett a nemzetnek és a hazának is, amikor a múltban az alkotmány és a szabadság őre volt, a jelenben pedig oly kötelezettségeket teljesít, amolyekkel a haza más felekezetű polgárainak is hasznot tesz, s amelyek voltaképen az állam terhét képeznék, s ezért megérdemelné, sőt a törvény alapján követelheti is, hogy az állam a vele szemben tett Ígéretét megvalósítsa s beváltsa Eddig kérte ennek beváltását, de hiába, most követelnie kell azt, mert meglelfet, hogy később a követelés is nyomtalanul hangzik el. Akik nem merik, vagy nem akarják a sürgető vagy kö- etelő lépéseket megtenni, azok engedjék át a helyüket olyanoknak, akik ezen általános követelésnek eleget akarnak és tudnak is tenni. Itt az ideje, hogy az állam vegye le vállainkról a terheket, melyeket 400 éven át hordoztunk. A közgyűlés mind a két megnyitót élénk figyelemmel hallgatta s azokat magáévá tette. A közgyűlésen legnagyobb vitára szolgáltatott alkalmat Orosháza lelkészi hivány-ügye. Harsáuyi Sándor elhunytéval megüresedett az egyik lelkészi állás. Az egyházközség az állás betöltése előtt a lelkészi földöt megváltani határozta s az uj hiványt készpénzre változtatta, | 5200 korona fizetést ajánl a lelkésznek káplántartás kötelezettségével. Gajdács Pál egyházmegyei jegyző, mint előadó javasolja, hogy Orosháza kérelme visszautasít- tessék és a régi hivány fentartassék, mert azzal, hogy Orosházu még egy hitoktató lelkészi állást is szervez 1600 korona fizetéssel, ki nem meríti az előbbi hivány értékét. Végre is két és fél órai tárgyalás után szavazással 21 szóval 14 ellenében Orosháza kérelmét teljesíti a közgyűlés. A tót komlóéi tanítói hiványok rendezését nem hagyja jóvá a közgyűlés, mert beleütközik a zsinati törvénybe, amennyiben négy magasabb fizetéssel ellátott hivány tetemes leszállításáról van szó, ami nem egyenértékű a négy legalsó fizetési fokon álló hiványok kiegészítésével. Az iskolaszék jelentését tudomásul veszi a közgyűlés azzal, hogy a Zaedényi-jutalomdijra elsőnek nem az iskolaszék által javasolt Piliszky János szarvasi tanítót, de Bottka József tótkomlósi tanítót helyezi. A gyámintézeti bizottság jelentése és javaslatai tudomásul vétetnek. Úgyszintén a lelkészi értekezletek jegyzőkönyvei: a vallástanitás tantervéről, a kerületi gyűlés 40 pontban foglalt azon javaslatáról, hogy a vallási oktatás ellenőrzésére egy kerületi felügyelő választassák (a közgyűlés megokoltan elvetette), a „cura pastorális" ra benyújtott szabályrendelet-javaslatról, melyet az értekezlet szintén elvetett, minthogy a „cura pastorálisa-hoz tartozó teendők paragrafusokba nem foglalhatók. A prot. irod. társaság felhívását az értekezlet örömmel fogadja s a közgyűlés utasítja a gyülekezeteket egyházi könyvtárak létesítésére és bizonyos összegnek a költségvetésbe való felvételére, ezen könyvtár czéljaira. A közgyűlés folyamán hosszabb vita fejlődött ismét a szarvasi egyházi hivatalnokok takarékmagtár segélyegyletének alapszabály ügye körül, mely vita több felebbezés folytán keletkezett s a körül forgott, hogy az egyházmegye illetékes-e ezen se- gélyegylet ügyeit elbírál ni. vagy nem? Miután 36 évi fennállása óta az egylet ügyei nem fordultak elő az esperességnél, a közgyűlés határozatával bizottságot nevez ki ezen ügynek megvizsgálása czél- jából s ennek jelentését elvárja. A közelgő egyházmegyei tisztujitást november 1-ére tűzte ki a közgyűlés, hogy a szavazatok addig beadassanak Veres József espereshez. A bizottság elnökei az egyházmegye elnöksége, tagjai pedig: Csermák Kálmán, Gajdács Pál lelkészek, dr. Bikádi Antal és dr. Nagy Elemér felügyelők. A lelkészfiakat. segélyző egyesületbe 400 koronával lép alapitótagul az egyházmegye. A kerületi gyűlésre kiküldetnek: Rédei István pusztaföldvári, Scholtz Gyula szarvasi lelkészek megbízólevéllel, Mendöl Lajos és Okályi Adolf jegyző- könyvi kivonattal, a világiak közül: Haviár Lajos, Sulyok Ede, dr. Haviár Gyula, dr. Naqy Elemér, dr. Bikádi Antal és Povázsay Mihály felügyelők. A gyámintézeti kerületi elnöki állásra az egyházmegye Haviár Lajos kir. főmérnököt, az egyház- megyei gyámintézet elnökét ajánlja. Következő közgyűlés helyéül Tótkomlós jelöltetett. Az elrettentést illetőleg valóban czélt ért a tanárkar, de a mire nem is gondolt, az következett be, t. i. mihelyt a mély megdöbbenésből valamennyire magukhoz tértek az ifjak, mintegy varázsütésre könyek gördültek a sápadt arezokon végig, mert Várkonyi Dezsőnek egyetlen ellensége sem volt az ifjak között, sőt azok mindenike rajongó szeretettel ragaszkodott hozzá a nyiltszivü, egyenes lelkű, igaz baráthoz, s most e végzetes perezben előállott az ifjak egyike, Szellemi Győző, ki évek óta, mint osztályában második kitűnő tanuló, Dezsőnek laktársa s kebelbarátja, s a professorok bámulatára eképen szólt: „Tiszteletes, tudós és tekintetes professoratus ! Sokkal váratlanabbul jött a mi tanulótársunk, barátunk, büszkeségünkre mért súlyos csapás, mintsem arra előzetesen még csak gondolni is tudtunk volna, magamból indulva ki, úgy hiszem, hogy a tanulótársak mindenikének szívét kimondhatatlan fájdalom járja át s e mai nap gyászát csak akkor fogjuk feledni, ha vagy gondolkozó tehetségünk felmondja a szolgálatát, vagy szivünk végsőt dobban. Hogy mások mit cselekesznek, azt nem tudom, nem tudhatom, de én ezennel kijelentem, hogy e percztől fogva nem vagyok többé az élesdi kollégium tanulója, ugyanazért tisztelettel kérem hogy bizonyítványomat méltóztassanak azonnal kiállítani s nekem átadni, hogy még ma távozhassam e helyről, mert én itt többé nem maradok!“ Az ifjúság e szavak hallatára kórusban zúgott fel: „mind elmegyünk, itt többé nem maradunk !“ E nem várt erély megdöbbentette a tanárkart s a professorok egyike Magyari Imre azonnal kérlelni, csendesíteni kezdte az ifjúságot, megnyugtatni törekedett a felizgult kedélyeket, de eredménytelenül, mindaddig míg végre meggyőződött a tanárikar arról, hogy csak azon egy módja van a czéltérésnek, ha nyomban megsemmisítik a Várkonyi Dezső ügyében .hozott ítéletet, miként azt az ifjúság feltételül kitűzte, ellenesetben az élesdi kollégium azonnal diákok nélkül marad . . . Mit volt mit tenni egyebet, az ifjúságot más szobába küldték, hogy ott várakozzanak, mig hívatják, a törvényszék tagjai pedig haladéktalanul újból tanácskozni kezdtek s rövid eszmecsere után megsemmisítették az előbbi határozatot s Várkonyi Dezsőt továbbra is meghagyták élesdi diáknak. Midőn az újabb Ítélet tudomására jutott az ifjúságnak, eltűnt a szemekből a bánat könnye és sokszoros „éljen !“ zúgott végig a teremben s Szellemi Győző a maga és tanulótársai nevében is hálás kö-, szönetet mondott az újabb határozat hozatalért s ünnepélyesen kijelentette, hogy adott szavukhoz híven, most már itt maradnak, továbbra is élesdi tanulók lesznek . . . Míg ezek történtek Élesden, ezalatt Várkonyi Dezső nagy útat tett már, pihenés nélkül, váltott fuvarokkal tovább-tovább haladva. Három nap és' három éjen át tartott utazás után megérkezett Vasad mezővárosába, hol nyomban felkereste Czeglédi Barnabás vidéki szintársulati direktort, kit személyesen ismert élesdi szereplése idejéből s azonnal felcsapott színésznek. Czeglédi el nem tudta képzelni, hogy mi indíthatta Dezsőt arra, hogy szinészszé legyen, minthogy erre nézve minden felvilágosítás adását határozottan megtagadta, de magában nagyon örvendett ezen „jó fogásinak, mert biztos volt a felől, hogy a Dezső szinészkedése egy jelentésű lesz reá nézve a „telt ház" „gazdag aratás“-sal, a minthogy úgy is lett, mert már a Dezső második fellépése alkalmával felettébb szűknek bizonyult a színkör nézőtere, mely régebben tátongott az ürességtől, mert nemcsak a vasadiak törték magukat, hogy „bilét“-et kaphassanak, de a közeli falvak s városok intelligens közönsége is sietett a Borús Ernő remek játékában gyönyörködni. A Várkonyi Dezsőből lett Borús Ernő lelkére súlyos teherként nehezült azon tudat, hogy szüleinek nagy keserűséget szerez, midőn azok megtudják a történteket, de már tovább jutott, hogysem a meghátrálás lehetőségének útját önerejéből használni képes lett volna. A megmentést szülői részéről várta, remélte ugyan, de magáról életjelt adni nem érzett elég bátorságot s hagyta a végzet útján haladni az eseményeket. Már egy hét óta szinészkedett Dezső, midőn atyja Elesdre menvén nagy megdöbbenéssel s fájdalmasan értesült a fiával történtek felől. A miket megtudott is felőle elégségesek voltak arra, hogy apai lelkét bánattal borítsák, de különösen azon körülmény, hogy senkitől meg nem tudhatta, hol és miként van egyetlen fia, majdnem a kétségbeesésig fokozta aggodalmát . . . Ugyanazért az első pillanatban lángralob- bant harag tüzét elfojtva szívében út és mód felől kezdett gondolkozni fia feltalálhatása érdekében, any- nyival is inkább, mert bízott Dezső tisztalelkűségében s meggyőződése szerint az csak hibázott, de nem vétkezett s a mit tett, az csak önérzetének elmarad- hátlan követelménye volt, s midőn a történteket átgondolta azon következtetésre jutott, hogy hasonló körülmények között ő maga is hasonlóképen cselekedett volna, s így a megbocsátást már is előlegezte fia részére. Kutatásának kiindulási pontját az élesdi fuvaros- sali beszédje képezte, kitől értesült a Dezső útiránya felől, s ugyanazért arra határozta magát, hogy nyom- ról-nyomra, községről-községre fog utazni, kutatni, mindaddig, mig sikerül feltalálni fiát. Előbb azonban egy ügyesen kigondolt ürügyet írt le hosszú levélben neje számára, melylyel indokolni törekedett azon tényét, hogy bizonytalan időre távoznia kell s csak később fog hazamenni, de ne aggódjék miatta neje, mert reméli, hogy néhány nap múlva, minden ba; nélkül haza érkezik. Távolléte ideje alatt azonban neje folytonosan maradjon otthon s lehetőleg senkit vendégül el ne fogadjon. Mindezeket az utasításokat adni azért tartotta szükségesnek, mert így remélte megóvhatni feleségét a valódi tények felőli értesüléstől, óhajtása az lévén, hogy majd csak útólagosan, mikor már minden rendbe jött, tudja meg neje a történteket. Mikor elkészült a levéllel, azt gondosan lezárta s egy megbízható küldöncz által útnak indította, ő maga pedig a fuvaros által megjelölt irányban legott útra indult s ment, haladt nyomról-nyomra követve fia útirányát, míg végre Vasadra érkezett meg. (Vége knv.) T a n ii g y. Iskolai értesítés. A gyulai gytnn. irányú polg. fiúiskolánál az 1901—902. iskolai évre szóló beírások f. évi szeptember 2., 3., 4 és 5-én délelőtt 8 órától 12 óráig lesznek. A beírás alkalmával az újonnan belépő tanulók részéről a születési anyakönyvi kivonat, továbbá az iskolai és ujraoltási bizo nyitvány bemutatandó. Gyulán, 1901. évi augusztus bó 23-án. Az igazgatóság. A Scherer-féle hat osztályú leányiskolában az 1901/902-iki tanév-re a beiratások szeptember hó 1—5-ig délelőtt 10—12 óráig eszközöltetnek. Az előadás szeptember hó 6-án kezdődik. A polgári községi iskolaszék folyó hó 18-án délelőtt Jantsovits Emil elnöklete alatt ülést tartott, amelyen az elnök mély fájdalommal emlékezett meg ama nagy veszteségről, amely az iskolaszéket Gallacz János tagjának elhalálozása folytán érte. Indítványára az iskolaszék Gallacz János emlékét jegyzőkönyvileg megörökité s erről a boldogult családját értesíti. Az évzáró vizsgálatokra vonatkozó igazgatói jelentés tudomásul vétetett és Weisz Mórnak tanulók jutalmazására adott 20 frank adományáért jegyző- könyvi köszönet szavaztatott. Az 1901/2. évre szóló beiratások szeptember 2., 3., 4. és 5-ikón délelőtt 8—12 óráig tűzettek ki. Az üresedésben levő rajt- tanítói állással járó teendők ideiglenes ellátásá- a polg. iskola tantestületének tagjai bízatnak meg. Ennek következtében a jövő iskolai beosztási javaslat módosítás végett kiadatik az igazgatónak. A tanács megkerestetik, hogy a községi rajztanitó részére megállapított 630 korona évi fizetésből 315 koronát az ipariskolai s ugyanannyit az elemi iskolai ideiglenesen alkalmazandó rajztanitó részére utalványozzon ki. A vallás és közoktatásügyi miniszternek leirata, mely szerint az iskolaszék azon kérelme, hogy a polgári fiúiskolánál a jövó tanévtől kezdve az első osztályban a gymnasiumi tanterv vezettessék be, nem teljesíthető, tudomásul vétetett. Ugyancsak tudomásul vétetett a vallás és közoktatásügyi miniszternek
