Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-18 / 33. szám
33-ik szám. Gyula, 1901. augusztus 18-án XXXIII. évfolyam f-----------------1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobivy János keros- kedéso, hova hl lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ . 50 „ Egyes szám ára 20 fül, L ______ Tá rsadalmi és közgazdászat! hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ZESZ ó la. n ü á, v i cL. f 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Ilobay Ferenez háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el -Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 fill. L______J M Öregek és ifjak. Keletről, a pátriárkák hazájából hozta minden nemzet az öregek iránt való tiszteletet. Különös, hogy most mennél inkább nyugatra megyünk, ezt az erényt annál kifejlő- döttebbnek találjuk. Megerősítette azt a lelki műveltség és a rezon. Mi magyarok ezen erény gyakorlatában újabban éppen nem válunk ki, pedig az öregek kultuszának klasszikus földjét, a többi népcsaládokhoz képest, aránylag nem rég hagytuk el. Mi lehet ennek az oka? Nem lehet más és pedig fokozott mértékben, mint annak ellerikezője, a mi nyugaton az ellenkező eredményt idézi elő. Fog}' a lelki műveltség, különösen a századvégi ifjúságnál. Nő az elbizakodottság — az üres fejekbep. Ahhoz a régi magyar példabeszédhez, hogy „jó az öreg a házban“, ez a fiatalság hozzáadta azt a mondatot: „ha egy csöpp esze sincs is“. Nem úgy van most, mint volt nálunk is, régen. A modern rekord-szellem duzzad most már a gyerekifjuban. Tudni vél mindent. Kutat ott, hol nem kellene. Olvas, mit meg nem ért, vagy megértenie nem volt szabad. 16 éves korában kész bölcs lesz. Megérett, összea8zalódott gyümölcs, minden élvezhető kamat nélkül. Miként várhatnád, jó öreg, az ifjú bölcstől, hogy szavadra hallgasson, hogy a mógillető tiszteletben részesítsen. Tanul latin, görög nyelvet, trigonomet riát, metafizikát s egyéb melléktanulmányok vizözöne önti el — s ekközben hamarosan elfeledi a tiz parancsolat 4-ik pontját, mely a gyöngébbek kedvéért szólva, azt mondja : „Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess a földön.“ Hát még te, szegény „idegen“ öregebb ur, vagy asszonyság, te állsz ám, illetőleg állhatsz ám, illetőleg állhatsz ám bár gyöngén, például a villamosban az ifjú óriás előtt. Őkelme csak akkor fog neked helyet engedni, -- ha megérkezett czéljához. Az öregekkel csak foghegyről beszél, mert selyemingét beteges önérzet dagasztja. T Á. R C Z A. Szent István királyhoz. — óda. — Pannóniának apostola, Honuilk első szent királya! Hőn lobog a magyar szivekben, Irántad az örök hálál Hű népednél már ott kezdődik Kilencz százados kultuszod : Mikor nekünk a szent koronát Asztrik által haza hozod. A kis magot, mit atyád vetett, Te erős fává növeléd; S pogányságban tévelygő néped Jézus nyájába terelőd- Mert apostoli lelked látta: Nagygyá csak úgy lesz nemzeted, Ha egyesülésre, Megváltónk Keresztje alá vezeted. Világot hóditó hadjárat Nem tüzelte lelked vágyát; — De mint égi Cherub, karddal is Védelmezted az Ur várát. S ki a kereszt ellen fellázadt — Ha vérzett is szived érte. — Lett légyen az -testvér, vagy rokon, Haragodnak súlya érte. Midőn már szép Pannonhalmára Feltüzted a keresztjeiét, — A tudomány templomának is Adtál országodban helyet, . . Iskolákat állítottál fel, Hogy durva nyers erő helyett, A szív és szellem kincseivel Tedd erőssé nemzetedet. Krisztus hitének szellemében Uralkodtál országodon . . . A pór sem volt előtted szolga, Hanem testvér, s k ed vés rokoni Ámde mégis, szent koronádba Legszebb gyöngyöt akkor tettél: Midőn nekünk az alkotmánnyal Polgárjogot is szereztél. jM Z}"; ’* . j. p Százszor méltó voltál oh dicső ! Hogy e nemzet Szentnek tartson ; Hiszen te vezetted a magyart A legdicsőbb, fényes barezon . . . Te vezérléd, midőn legyőzte Sötét időknek vakságát; S megtisztult leikébe fogadta A világ világosságát! Nézz le most is égi hazádból, Ha vész borítja egünket .. . Szent-jobbod csodás erejével Védjed nemzeti ügyünket 1 Legyen megint pártfogásoddal E hon minden fia testvér! S tiszteljen téged bármely nyelven, — Szivében forrjon magyarvér | Sántha Sándor. A szeretet hatalma. Irta: Dombi Lajos. Azok között, kik méltán igényt tarthatnak immár a „tisztes matróna“ nevezethez, nem egyet találhatnánk, kiktől ha megkérdezzük, hogy az ő leánykorukban, ki volt Élesden az ifjúság gyöngye, a fényes bálok bálkirálya ? Egy szíwel-lélekkel dr. Várkonyi Dezsőt neveznék meg, s é névre talán még most, annyi évek múltán is, egy kis szívdobbanást éreznének. Hejh! Mert nem valami „ilyen-olyan,“ hanem nagyon is „helyre legény“ volt ám a maga virágában a most már „csendes ember“-ré lett Várkonyi urunk bátyánk, a ki hajdanában sok nő-szívet hódított meg, részint készakarva, részint akaratlanul! . . . No de, hogy egyik szavunkat a másikba ne ölt- sük, kezdjük elején elbeszélésünket, arany igazság lévén, hogy „rend a dojognak veleje“. Abban az időben, melyről elbeszélésünk szól, a „zártkörű tánczvigalom“-nak „nóbel-bál“ volt a neve s nem aranyszélű nyomtatott „meghívó“ utján értesítettek az illetők a vigalomról, hanem a postai közlekedést azon korban helyettesítő, legtöbbször czigány staféták igénybevétele által, kik lóháton járták be a megjelölt terrénumot, s trombita-szóval híván fel a figyelmet, „kikiáltották,“ hogy itt meg itt, ekkor meg ekkor „nóbel-bál fog tartódni,“ melyre az „ántré“ egy, vagy két „ezüst huszas,“ vagy épen „fráj,“ a szerint amint a módozatok előce megállapítva lettek. Boldog idők voltak azok! Akkor egy „pengő garas “-ért több és jobb bort lehetett kapni, mint ma-, napság egy ezüst koronáért *, a jo es amellett olcsó magyar ételek nem veszélyeztették a gyomor egészségét; a naturálista czigánybanda nem kottából betanult művészi zenedarabokat játszott, mint a mai zenészek, hanem legtöbbször fütty, vagy danolás után, eltanult nótákat muzsikált kivilágos kivírradtig, szerfelett „jutányos áron" ; s a tánezolók nem egyrakásra bújva a czigány előtt idétlenkedték végig a csárdást frakkban s kezükben klakkal, hanem magyar dolmány, attila feszült a melleken s pengett a sarkantyú gyönyörűségesen s a tánezoló párok kirakták a ropogóst, kopogóst amúgy takarosán, hogy a nézőpublikum nem bírt eltelni a bámulattal s gyönyörűséggel . . . Holmi hopszasza, hopszpolkák divatja akkor még nem járta! Ez időben volt ifjú Várkonyi Dezső. Növése egyenes mint nádszál, dús fekete haja göndör, mintha csak fodrász műremeke lett volna, élénktüzü fekete szemei varázshatással bírtak. Egész egyénisége oly megnyerő, hogy a reá tekintok önkénytelenul ama vallomást tették önmaguknak: „szemem, szívem rajta felejtettem.“ Minden lány boldognak érezte magát, ha Várkonyival tánczolhatott, s e látvány a mamáknak is nagy gyönyörűséget okozott, pedig köztudomású volt, hogy kedveli az italt, hejehuját, s hogy a szívügyet illetőleg a férfihűség virágait nem igen ápolja keblében, csapodár, mint a virágról-virágra szállongó lepke, s bár lélekben romlatlan, de nagyon könrtyű- vérű . . . Mégis rajongtak érette, epekedtek utána... Várkonyinak kora ifjúsága idejéből meg kell emlékeznünk egy és másról, hogy azokat későbbi életeseményeivel párhuzamba téve, kétségtelen igazságként álljon előttünk azon tétel, hogy miként a mustnak ki kell forrnia magát, hogy borrá legyen, miként a viharnak ki kell tombolnia magát, hogy utána derült idő következzék, épen igy a férfiúság sajátos jellege, előfeltétele előbb-utóbb átesni, a legtöbbször a kora ifjúsághoz fűződő, könnyűvérűség korszakán, hogy a féktelenkedés mustjából a komoly gondolkozás férfia, nemes bora forrjon ki idővel. S annál jobb, minél hamarabb történt meg a metamorfózis s annál szerencsésebb a férfiú, ha minél kevesebb seprő, salak rakódott le szív-edényébe az érzelmek forrongásának idején, a könnyűvérűség gondolat-szakában ! . . . Mint sok minden más, úgy e tekintetben is szerencsés volt Várkonyi Dezső, mert rajta valósult ama közmondás: „ki korán kezdi, korán végzi!“ Ugyanis alig haladta meg a 16 évet, mikor már a vihar előjelei sűrűn mutatkoztak ... A szépnem soraiból, kortársai s nálánál éltesebbek reáragyogó szem sugaraiból kezdte kiolvasni, hogy nem épen viseltetik közönnyel iránta a hölgyvilág. A szédületes magaslaton tántorodás nélkül meg- állhatáshoz tagadhatlanul „erős fej,“ edzett szív szükséges. Ki csudálhatná azért, ha az élet-tapasztalatokban még merőben újoncz ifjú a káprázatnak esett áldozatul többé-kevésbbé; ha a könnyű diadal érzete kevélység ködét borítá némileg, alapjában teljesen romlatlan lelkére ! | . . . A szép és ügyes ifjú csakhamar kedvencze lett a leányoknak s a számító mamák is jószemmel tekintettek reá, mert az öreg Várkonyi Tihamérnak kétezer hold tehermentes birtoka volt, szép kastély s gyönyörű kerttel s mindez idővel t .a.pvmir mai száznáblioz; fél iv melléklet van csatolva lét harmadrésze azt hiszi, hogy egyedül ó mentheti meg Spanyolországot. Jó közember 3gy sem, csak tábornok akar lenni a létért iraló nagy háborúban, — ha az valami tnu- atohelyen folyna. Az úgynevezett müveit fiatalságnak az a ! honunkban túlnyomó része, amely otthonából távol kénytelen iskolába járni, 10 éves sorában lelkileg szabadjára mapad. Lesz bébié mihamar szabados, henczegő, elbizako- lőtt ficzkó, ki nem ismer, a napi 5—6 órai skolai idő kivételével, sem fegyelmet, sem dőljárót. sem okosabb, sem tiszteletreméltóbb egyént — önmagánál. Felsőbb osztályokban már övé a világ. »Gaudeamus igitur, jüvenes dum sumus." El neki nem való örömökkel mihamar, egész fogyásig. Mert hát az élet praktikumának ismeretei nincsenek benn sem a grammatikában, sem Pán dalaiban, sem a csonka-kujr algebrai képletében. Az egyszeregyet pedig már oly rég tanulta. A tanrend hiányossága mellett mi meg még fokozzuk őkelmék elbizakodottságát télszegségeiket, türelmünkkel, majomszerete- tünkkel. Hisz bennük van örömünk, ők reményeink letétemenyesei. De ezzel , a móddal nem azt a czélt érjük el, a mit óhajtunk. A búzát nem azért vet jük el, hogy szemünket -a zöld szőnyegei legeltessük. Magot akarunk rajta érlelni Érett, nehéz kalászok nyerése czéljából mun káljuk meg jól | talajt. A kelő nemes nö vényzet. közül az odatolakodö konkolyt,'' gazt eltávolítjuk s kérjük a mindenség urát, bőgj a napot, a termékenyítő esőt meg ne tagadj* tőle, mert különben fölburjánzik ugyan, d< üres marad a kalász. Úgy van, mint a költő mondja: »Nézi a buzakalászt, büszkén emelődik az égnek inig üres és ha megért, földre konyitja fejét.1 A mint előkészítjük a búza töldjét, ugj elő kell készíteni a gyermeket is — az öreg ségre. És a legalkalmasabb előkészítési mód ha kifejlesztjük nála a lelki műveltséget men nél nagyobb fokban. A mi első sorban * szülők, azután az idősebb emberi társasát tiszteletben tartásának kultuszával érhető el oj Óriási erkölcsi haszon háramlik ebből r egy nemzetre. De tisztelt materiális korszak, g t még az anyagi haszon sem lenne megvsten- 1- dó, sőt talán nagyobb ennél. Kivált a föld- i i mivelé88el foglalkozó rétegekben. Pedig itt á fordult legrosszabbra az újabb korban az ^ 4öregek sora. A kapa-kaszatorgató hazánkfiai körében j- régente határozottan pátriarkális-rendszer (- uralkodott. — De ennek a nyoma ma- { ii Dapság már csak az öregek emlékezetében | n maradt vissza. Mig az öregek iránt való tisz- j -' teletet a modern szellem fagyos lehellete el í nem söpörte, az agg családfő volt a fejede- '. lem a kis gazdaságban. Ismertünk sok oly tisztes férfiút, kinek z intésére két-három tuczat munkás családtag k[vigyázott. Hajnalban hangzott a fejedelem í-parancsszava: »Jóska, Pista, Lidi, Kati men- p jetek az urasághoz napszámba, hárman a sző- j g lőbe, a többi kukoriczát tölt itthon j“ Min- den családtag tiszteletteljesen vette útirányát, g nem is gondolt ellentmondás, vagy okosko- t; dásra. Az öreg pipaszóval járt munkásai után í- s imigyen tanitgatta őket: »Ne úgy fogd a Ü kapát, Mari! Igyí Nézd! Ujjaiddal igazíts a |tövén. No, hadd lássam! Jól van! Gyurka, k|mélyebben hadd járjon az a kapa; a gaz t-'mind megered! Ferkó fiam, ne siess! Hamar uiie. -meg jól is, az nem megy! Klári, a fattyát, i. már megmondtam, igy alAfelé törd le, Tffertj i- újra kihajt! Isten áldásával! Csak bamaro- j-,.eap. jóakarattal gyerekek! Azután meg szőlőd ! Simán kásái közt tanít; oktat a jó öreg. M- y[a munka, halad és van eredmérye. Került is] a ruhára, jó kenyérre, ehhez szalonnára, mert! !et három-négy kizó hömpölyög télre, az ólbíin.j Ma a jussát kéri és v«ri el, vagy rosz- d szül kezeli a tapasztalatlan gazdaember. Az <, öregnek pedig a kuczkóban a helye, holott ,* éppen itt volna a lehető legszükségesebb rá- y bizni az öregre a mi az öreg dolga, az in- § tézkedést. Mert a fiatal gazda minduntalan 1, bukkanik olyan jelenségekre, a mik előtte >- ismeretlenek. Ha megkérdezné a jó öreget, a bizonyára tudna hozzászólni. De elbizakodot- g tan még a kínált jó tanácsra is rendesen az La felelet: »az akkor volt, most igy lesz.« Ifjak! tiszteljétek az öreg kort-. Ne engedjétek, hogy á hosszú élet tapasztalatainak tincstára az öregekkel sírba szálljon. Ne ta- íuljatok a saját károtokon. Falusi, kisvárosi, nagyvárosi ifjak a negyedik parancsolatát intézzük hozzátok és ízt kibővitjük, mondván: »tiszteljétek és stápoljátok a hozzátok tartozó és idegen öregeket, igyekezzetek őket az életnek minél tovább megtartani, éljetek az ó jó tanácsaik- tal s csöpögtessétek majdan ezen jóinduU- ;okat gyermekeitek szivébe és — tinéktek s hosszú, boldog életetek lesz a földön.« A közigazgatási bizottság ülése. — Augusztus 12. — A vármegye közönségének hivatalos képviseletei közül a közigazgatási bizottság volt az első, a mely a vármegye kormányzó főispánját üdvözölte abból az alkalomból kifolyólag, hogy öt a király Hódmező-Yásárhely főispánjává is kinevezte. Az üdvözlés örömszavai közé, hogy a szeretett vezér kitüntetése anélkül történhetett meg, hogy mi őt elveszteni kénytelenittertünk volna, szomorú ellentétként vegyült a megemlékezés az ország nagy halottjáról, Szilágyi. Dezsőről, a kiben az üdvözölt főispán rokonát gyászolja. Az ülés maga egyébként más részeiben színtelen, kiemelkedő mozzanatok nélkül való volt és csak egyes előadványok felett folyt a vita színezetével nem is bíró megbeszélés. __.Jelen voltak az ülésen dr. Lukács György fő is pán elnöklete alatt: dr. Bodoky Zoltán főjegyző, dr: Daimel Sándor tb. főjegyző,- Jantsovits Péter arvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy fé nos főorvos, ßezey Szilvinsz kir. tanfelügyelő, Aötnossy Zátgriföntr ilaviáiLaj'os kir főmérnök, Tóth Ferencz kir. alügyész, továbbá Ladies György, dr. László Elek, dr. Hajnal (stván, Keller Imre, Rosenthal Ignácz, Vartágh Béla és dr. Zsilinszky Endre bizottsági tagok. Miután elnöklő főispán az ülést megnyitotta, napirend előtt dr. Hajnal István bizottsági tag emelkedett szólásra s a bizottság részvétét tolmácsolta a főispánnak azon fájdalmas csapás alkalmából, mely Szilágyi Dezső elhunytával őt, rokonát érte. Majd meleg szavakbau a bizottság őszinte örömét fejezte ki a fölött, hogy a király és a kormány kitüntető bizalmából Hódmezővásárhely város főispánjává kineveztetett. (Éljenzés). Meg van győződve, bogy uj méltóságában is csak szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés fogja környékezni. Arra kéri, hogy Békés- vánnegyét, ennek közönségét és közügyéit szerete-
