Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-21 / 29. szám

Milyenek lehetnek ott a többi emberek, ahol még a koldusnak is pénze vanl — Azonban mekkora kiábrándulás vár majd ezekre a derék bevándorlókra, ha a telekkönyvi C. lapokra bepil­lantást tesznek, megkezdvén tapasztalataikat ez uj hazában. — Ak <or aztán igazat adnak a gyu­lai leendő „Friss Ujság“-nak, hogy a kolduso­kat meg lehet ölni Gyulán pénzért, de az ura­kat nem. Hogy azonban Gyulának még nagyobb szen- zácziója legyen a legmagyarabb kir. herczeg a mi szeretett József főherczegünk is ide érkezik a napokban, nem annyira az újságírók pennája kedvéért, mint inkább megszemlélni a honvéd­séget, mely a közelmúltban már bandaszóra is megtanulván lépni, bátran mehetne a csatába, ha ugyan lenne csata. Háború azonban nincs is kilátásban csak a béke munkásai a magyar tiszt­viselők háborognak, a kik elég vakmeröek kö­vetelni az államtól, hogy — ha már a katona­tisztek fizetését emelték azért, mert majd adandó alkalommal hasznára lesznek a hazának, ha ki­tör majd egy háború, — hát emeljék az 6 fize­téseiket is, a kik nem csak adandó alkalommal, hanem állandóan hasznára vannak a hazának, lévén ők a béke munkásai, — A gyulai állam­hivatalnokok is kivették részüket ebből a moz­galomból, de hogy a fizetésemelésből kiveszik-e majd épen úgy a részüket, az mégkérdések-kér- dése, mert a „magasabb körök“ sehogy sem tud­ják megérteni, hogy lehet ötszáz forint fizetést keveselleni s hogy nem lehet ebből évente leg­alább 600 forintot megspórolni. Mindezek da­czára azonban „parturiunt monies“ s a magyar tisztviselők nem hagyják magukat. Mozgolódnak már a képviselőválasztások matadorai is. Oh gyönyörű alkotmányos élet, a mikor „tisztelt választó polgár“ lesz a. „büdös parasztiból és az urak lesznek egymással szem­ben parasztokká, durván szemére vetvén egy­másnak még a születése előtt elkövetett hibá kát is. Hála Istennek az aratás megszakította egy időre a kortes mozgalmakat s a „jó népnek" okosabb dolga akadt künn a letarolt mezők buza- keresztjei közt, mint a vasárnap délutánonkénti köpködőben, s most csak azok hajigálóznak egy­másra sárral, a kiknek egyébb dolguk nincs. — Sejthető azonban, hogy a csend nem tart soká s kukoriczatörés után ujult erővel tör majd ki az alkotmányos világ. Működik majd a „kapocs“ s a tisztelt választó polgárokat gyenge lábra kell majd állítani, hogy erős lábon legyen a je­lölt reménye. Csak legalább az időjárás is alkal­mazkodnék az alkotmányos élethez és legalább öt évenként, mikor a választási ciklus ideje le jár, jó bor termést produkálna a magyar haza. így csak meglennének valahogy elégedve jelöl­tek és választók egyaránt. Azonban ne okvetetlenkedjünk bele a poli­tikába, melyhez semmi közünk nincsen. Inkább beszéljünk az országos vásárról, mely porral tölti el a várost. Vagy igaz erről meg beszámol vá­sári közgazdasági tudósítónk. No hát akkor ne­kem nincs egyéb dolgom. —re. tassa. A mezzoszoprán szerépet J. Kovács Ilka (Anina), a bassus soloszerepet Kövesdy Jenő (Grenville) éne­kelték és úgy ők mint a többi solisták : Bejczyné (Flóra), B. Szabó J. (Letorieres), Ungvári (D’Obigny) egyformán művészettel működtek közre a nagy siker kivívásában. De kitűnő volt az egész kórus, mely feladatának minden részletét pompásan oldotta meg, a harmadik felvonás hatalmas fináléját pedig meg­kapó erővel és precizitással adta elő. A teli néző­tér az igaz zenei élvezettől és gyönyörűségtől eltelve lelkes tapssal és tüntetéssel honorálta a darab min­den jelenetét. A bor. Erkel Ferencz színház. A közönség teljesen belemelegedett a szín­házba járásba, a mit legjobban bizonyít, hogy a tikkasztó hőség daczára is vannak telt, sőt zsúfolt házak is. A lelkesedés kifejezői: a virágbokréták is megjelentek a héten és pedig elég sűrűén. Ezek a bokréták pedig egyszerűségük mellett annál értéke­sebbek lehetnek a kitüntetett művésznők előtt, mert nem valami ünnepi alkalom vagy jutalomjáték során forszírozott gyűjtés eredményei, hanem egyesek,csa­ládok lelkesülésének kifejezői, kik a művészgárda kiváló hölgytagjait spontán figyelemből tüntetik ki egy-egy virágadománynyal a nyújtott sok és nagy műélvezetért. Az elmúlt hét színházi életéről beszámolva, büszkén megyünk az utoUó színházi hét elé, mely csak fokozhatja már a saison nagy művészi ób teljes anyagi sikere fölötti örömünket. A tévedt nő. Nem ritka az a vélemény, hogy vidéki szín­padokon nem lehet megfelelően és épen ezért nem szabad operát előadni. Mi, a kik a megnyitó opera- előadás ünnepi hangulata folytán elfogultnak tart­hattuk magunkat, tartózkodtunk e tekintetben véle­ményt alkotni magunknak és nézetünk irányítására csak a szombat esti előadás adott alkalmat. Es mi, a mi közönségünk nem lett operaellenes. Verdi hatalmas zenei alkotásának, a Traviatának minden müizlést méltán kielégítő előadása után joggal várja türelmetlenül az operaelőadások folytatását, mert szombat este kiváló tökéletességű előadásban volt része, a melyben minden, kiállítás, zenekar, kar és solok pompás együttműködéssel megragadóan juttat­ták ér /ényre a dalmű minden szépségét. Érdem sze­rint cselekednénk, ha külön külön dicsérő jelzők kieéretében külön megneveznénk a zenekar és a színpadon szereplő személyzet minden egyes tagját, mert mindegyik teljes művészettel töltötte be helyét lett legyen bár főalakja a darabnak vagy a pompá­san működő kórusnak tagja. Az első dicsérő szó legyen azonban a vezetőé, a ki hivatottan, erős kéz­zel vezette a darabot és ez Orbán Árpád karmester, a ki hivatott dirigáló képességéről, nagy zenei tudás­ról és érzékről tett ismét bizonyságot. Zenekarának igyekezete, finom összjátéka épen nem hivta ki a teljes nagy orchestrummal való összehasonlítást, mindenütt teljes készséggel interpretálván a müvet. A darab szereplői közül a czimszerepben Anday Blanka tündökölt; Violetta coloratur partieját bril­iáns énekteknikával, szerepét tökéletes drámai képességgel játszotta meg. Külön emeljük ki elő­adásának mindkét előnyét, mert a mikor istenadta nagy énekművészeiével a nehéz énekpartie minden részletét a legtökéletesebben, játszó könnyűséggel adta elő, akkor egy alkalommal az igaz szerelemre gyuladt perdita szivének küzdelmét, lemondását, testi és lelki szenvedéseit egy hivatott drámai primadonna művészetével játszotta meg. Teljes is volt sikere. Zugó tapsviharral és egy díszes csokor­ral honorálta őt a közönség. Gerraond György sze­repében a vendégként fellépett Pintér Imre zajos sikert aratott szép baritonjának érvényesítésével és játékával egyaránt, mig Bejczy-nek (Alfréd) ismét! nagy alkalma nyílt, hogy hatalmas tenorját csillog­Vasárnap délután másodszor játszották A bort, Gárdonyinak ezt a jóízű, magyaros zamattal és a népet igazi valóságában bemutató darabját. A sze­reposztás s a játék ugyanaz volt, a mi „A bor" első előadásánál s nagy kár, hogy a karzat foly­tonos lábdobogása, zajongása szinte élvezhetetlenné tették a darabot, pedig sokan nézték azt most meg, akik az első előadásban elmulasztották. Szerencsé­sebb dolog lett volna este előadni e darabot. A tékozló. Este egy ócska, hígvelejű darabot A tékozlót adták. Az egész darabban inkább a kulisszák, min a szereplők játékát lehet méltányolni, noha az úgy­nevezett látványosságot, amint a szinlapon írva volt sehogysem tudtuk felfedezni a darabban. Ilyen dara­bokat kár bérletben előadni, mert intelligens ember nem nézhet bosszankodás nélkül végig ilyen ásatag darabot, amely régen megérdemelné már a békés penziót s amelyben a legjobb akarattal sem lehet semmi élvezhetőt, érdekeset, lebilincselőt felfedezni. Annyit nem ásítottak még a gyulai arénában, mint ez este, amiből a műsor jobb összeállítására le kel­lene vonni a konzekvencziákat. A darabban persze igyekeztek a szereplők, de mind hasztalan, ilyen darabban nem lehet hatást elérni. Kápolnai Juliska (Cheristane) szép tündér volt, Pintér Imre a koldus szerepében szépen érvényesítette baritonját. Kesztler a főszerepben igyekezett megtetszeni a karzatnak is, Mátray Kálmán (Holzwurm) még legtöbbet csi­nálhatott szerepéből s azt ki is aknázta egészen, aratván a tapsokat és tetszésnyilvánításokat a vasár­napi publikum részéről. Tetszést keltettek s az egész darabban élvezetes epizódot képeztek a gyermek- szereplők, akik bátran, tréma nélkül s kedvesen mozogtak, bebizonyítván majdani színpadra való­ságukat. Az aranyember. Jókai poetikuB drámája telt ház előtt került színre hétfőn a czimszerepben Kesztler Edével, aki a kétéletű ember lelki küzdelmeit igaz hévvel, de amellett kellő mérséklettel játszotta. A darabban Kápolnai Júliának (Timea) és Tóvölgyi Margitnak (Athália) volt még nagy sikere, az előbbi főleg az ötödik képben Kadisával való jelenlétében, Tóvöl gyi pedig ugyanakkor és az utolsó felvonás meg balási jelenetében nyújtottak tökéletes művészi al kotást: mindkettőt csokorral tüntette ki a közön­ség. Kristyán Tódort Réthey Lajos adta tökéletes felfogásban és nagyon ügyes alakítással ; az utolsó előtti képben maszkja igaz, játéka pedig tökéletes volt. Rétheyről örömmel konstatáljuk eztj mert ta­lán ez volt az első igazi alkalom, a mely a szálló hírben őt környező nimbusz jogosultságát igazolta: Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy eddigi ala­kításaiban nem ösmertük fel a művészi képességet és hivatottságot, — sőt ellenkezőleg. Rétheyben meg vannak e tulajdonok, de annál inkább sajnál­tuk, hogy azok csak ritkán érvényesülhetnek, mert azt hiszem, egyetért velem ő maga is abban, hogy az Ingyenéiők Weinerének gesztusa és jargonja nem illik minden szerephez és hogy e sablonos külső takaró vékája lehet a képesség legértékesebb kincseinek is, a melyek nem képesek fényüket érvényesíteni. Ráskay Emilia Noémit adta igyeke­zettel és temperamentumosán. A többi szerepben egy­formán dicséret illeti meg. Bera Paulát (Teréza) Kör- mendyt (Brazovics) Ternyeit (Kadisa). Békést (Fa lula), de annál kevésbbé Ligethyt (Granicsár tiszt.) Az ensemble tökéletes volt. A bölcső. Brieux nagy port fölvert darabját, A bölcsőt, kedden volt alkalma megismernie a gyulai közön­ségnek, mely azonban nem erőltette meg magát s szinte érthetetlen, miért volt olyan csekély publikum ezen a nagyhírű, az érdeklődésre mindenképen rá­szolgáló darabra. A tárgy a való életből van merítve. (Laurence) Tóvölgyi Margit elválik első urától (Chantrel-től) Ternyei, és másodszor köt házasságot (Girieu-vel) Réthey. Első házasságából azonban gyer­meke van 8 Girieu midőn elveszi őt Ígéretet tesz s komoly szándéka, hogy az első házasságból szárma­zott gyermeknek igazi atyja lesz. Ezt az ígéretet azonban nehéz megtartania. Lassankint elhidegül a gyermektől, kit szivök közé férkőzni észlel, ki fele­sége szeretetét, melegségét a maga részére vonja el. Érzi, hogy gyűlöli e gyermeket, boldogságát félti tőle a őt ki akarja adni a háztól. Épen e fölött vitat­koznak az első felvonásban s Girieu gyűlölete a gyermek iránt nyilvánvalóvá lesz a gyermekét szen­vedélyesen szerető Laurence előtt. A gyermek bete); lesz, súlyos beteg. Az első férj Chantrel, a gyermek atyja megjelenik e hírre, hogy beteg gyermeke mel­lett lehessen. Girieu, akinek sehogy sincs ínyére, hogy Chantrel feleségével együtt ápolja a gyermeket és Chantrel között heves jelenet fejlődik ki, de az előbbi kénytelen engedni s belátni az apai szív jogát s megengedni, hogy Chantrel ott lehessen gyermeke betegágya mellett. Ez időre azonban ő távozik a zetbe adását s felesége hozzá való visszatértét Laurence azt mondja, hogy a gyermek nélkül nem nem megy vissza Girieuhoz. Ez a kikötés azonban csak Űrügy | Laurence később, midőn Girieu enged, megrémül ez engedmény következtében reá váró kötelességtől s atyja, anyja és Girieu előtt kijelenti, hogy nem szereti urát, gyermeke atyját szereti. Heves jelenet következik ezután. Girieu szemre­hányásokat tesz Chantrelnek s felindultan sértegeti ot, hogy családi tűzhelyébe férkőzve elcsábította feleségét. Ekkor szólal meg Chantrel, mintegy kenet­teljesen fejozvén ki a darab morálját, hogy áldozatai ók a természeti törvénynek s a gyermek atyja és H egymástól el nem válhatnak. Laurence kije— enti, hogy sem Girieuhoz, sem Chantrelhoz nem m®gy> ott fog élni az atyai háznál egyedül gyerme­kének. Ezzel végződik a darab. Szerepét kitűnő direktor harsány hangon nyugalomra hivták fel a közönséget és pedig sikerrel. Az igazgató ki­jelentette, hogy az elő-függönyt lebocsájtatja és megvizsgálják a tűz okát. Közben locsolókkal sikerült is a zsarátnokot teljesen eloltani. Nehány perez múlva a függöny, ismét felgördült, a közön-' ség újra elfoglalta helyét és zavartalanul folyt az előadás. A riadalomból az a hasznos tanúság ered, hogy a villamos társaságnak a színkörben nagyobb óvatosságot kell a vezetékek elhelyezése körül ki­fejteni, de egyúttal örvendetesen tapasztaltuk azt is, hogy — mitől Isten óvjon — komoly tűz ve­szély esetén a zsúfolt színkör is pár pillanat alatt kiürülhet. Laurence atyjának házától, hol a beteg gyermek fekszik. Chantrel is Laurence együtt ápolják a sú­lyos beteg gyermeket, együtt aggódnak az élet-halál közt lebegő beteg gyermek sorsa fölött, — mint apa és anya. Mig azonban igy együtt ápolja a gyer­meket a két elvált házastárs, a múltról szó sem esik köztűk. Tartózkodnak érinteni a köztük történ­teket s szóbeli érintkezésük csak a gyermek álla­potára vonatkozik. Midőn 'azonban az orvos tudtul adja, hogy a gyermek túl van a veszélyen, közös örömük oly elementáris erővel nyilatkozik meg, hogy egymás karjaiba borulva zokognak a gyermek egészségének helyreállta fölötti örömükben. Ä darab további meuete a Laurence fokozatos elhidegülése mostani férj iránt, észleli magán, hogy még min­dig Chantrelt gyermeke atyját szereti. Kétségbe esik midőn e titok kipattan, midőn Chantrel is megvallja neki, hogy szereti még mindig s elválásuk inkább dacz és intrika következtében történt. A gyermek egészsége helyreáll s Girieu követeli gyermeke intó­felfogással érvényesítette benne Tóvölgyi Margit, ki a finom lelki nüánszokat igénylő kidolgozásban tel­jesen érthetővé tette ez alakot előttünk. Egyénisége vonzó, megjelenése bájos, rokonszenves volt. Ugyan- ezt mondhatjuk Ternyey-ről (Chantrel) és Réthey ről (Girieu) is, ez utóbbinak örökösen egyforma moz­gásai ellen van kifogásunk. A publikumra a darab mely hatást tett, a darab érdekes tárgya az újság ingerével hatott s a pro és kontra véleményeket a szerző mellett és ellen hallani lehetett a felvonás­közökben. A darab tagadhatatlanul gyönyörűen épi- tett mű, eszmékben gazdag, gondolkodásnak tápot adó munka, melynek azonban alaptétele hibás, nem a — mely csak ürügy — hanem a szere­lem örök törvénye választja el és hozza össze benne a sziveket. Az események fejlődése azonban meste­riig van a tárgy felé irányítva benne. Minden a gyermek körül mozog, holott a drámának központ­jává nem a gyermeket, hanem a két szerető szivet kellett volna tenni. A mikádó. Sullivan tréfás operettje a Mikádó tartotta ál­landó derültségben a szerda esti publikumot, a melynek minden tagját sokszor már a kaczagó- görc8 környékezte, de ez természetes is, mikor az egész komikus haderő : Ligethy (Mikádó) Ferenczy (Koko), Mátray (Poo Bah) és Körmendy (Pisch Tusch) rá volt szabadítva. Ez a quartett azután az egész estén át versenyzett a tetszés pálmájáért mókazásával, a miből most is Ferenczy és Ligethy vették ki az oroszlán részt, az előbbi az egész es­tén át, az utóbbi különösen kupiéival és a klariné fossal való afferjével viharos kaczagást keltve. A komikusok ezen őrületes versenyben kicsiny pihe­nőt képeztek a három bájos japáni nővér Anday, Haller és Krecsányi Vera, továbbá B. Szabó Jó­zsef (Nanki Poo) és Szabóné (Katisha) jelenései, a kik mindnyájan igen jók voltak játékban és ének­ben. A kiállítás és rendezés ismét fényes volt. A három pár czipö. Csütörtökön Haller Irmának volt kitünően sikerült estéje a „Három pár czipő“-ben. A külön­ben régi és általánosan ismert becsi életképben oly kedves játékot, elevenséget, színpadra termettséget minden izében kifogástalan, precíz debut-t produ­kált, hogy a közönséget valósággal elragadta. Méltó párja volt B. Szabó a suszter szerepében, akiről szintén sohsem lehet rosszat írni, minden szerepé­ben elfogadható, sokoldalúságának, színpadi rutin­jának tanúságot adó derék alakítást nyújt. Azt lehet mondani, kogy ő a társulat leghasznavehetőbb tagja, ki minden szerepében otthon van, egyiket sem rontja el, bármit osszanak is ki neki. Kesztler és Kápolnai a bankár és bankámé szerepében értek el szerepükhöz mért sikert. Bejczyné az operaéne­kesnő szerepében otthon találta magát s dalait szé­pen interpretálta. Kitűnő karrikaturát adott Ligethy Vilmos a szinházszolga szerepében s perczekig ál­landó derültségben tartotta a publikumot. Barthos (Városházy), Bera (Városházyné) és Réthey a báró szerepében játszottak sikerrel s kedves jelenség volt Krecsányi Veruska (viczispánné) s jó alakítást muta­tott be Mátray is az ioariovag szerepében s általá­ban az egész összjáték kifogástalan volt. A darab régi volta daczára is a kitűnő előadásban nagy tet­szést keltett. A görög rabszolga. Múlt évről nem a legjobb emlékek fűztek min­ket ehez a darabhoz. A színpadi technikai eszkö­zök és a személyzet akkori fogyatékossága folytán semmi hatást nem tudott elérni. Krecsányiék pom­pás kiállítása és előadása mellett egészen másnak láttuk a darabot, melyen zsúfolt ház mindvégig a legjobban mulatott sokat tapsolván Anday Blanka (Antonia), Haller Irma (Aspasia) és Krecsányi Vera (Iris) énekének, kedves játékának és e két utóbbi ügyes tánczának. Ferenczy (Heliodorus) és Ligethy (Marcus Pomponius) hálás szerepük minden részé­nek kiaknázásával hangos derültségben tartották a közönséget. B. Szabó József (Diomed), Mátray (Archias), Berzsenyi (Melanopis) és Károlyi Leona (Licinia) mind kedvvel játszottak és énekeltek. A csoportok festői rendezése és a darabban előforduló tánezok nagy te szést arattak, úgyszintén a díszletek és öltözékek ragyogó pompája is. A színkört zsúfo­lásig megtöltő közönség sokat tapsolt a szereplők­nek és újrázásából bőven jutott Ligethy pompás kupiéinak és Ferenczy ügyes tánczának is. Anday- nak és Krecsányi Verának a zenekarból díszes csok­rokat nyújtottak fel. Országos vásári jelentés. Julius 17-én sertésvásár: a még mindig ural­kodó sertésvész miatti zárlat folytán nem tarta­tott meg. Julius 18-án juh vásár: felhajtás 6—8000 da­rab, vontatott forgalom mellett, nagy részben el­adatott. Jó vágni való kosért fizettek páronként 30—32 koronát; külföldre szállításra alkalmas jó ürük 38—42 koronáért. Julius 19-én szarvasmarha vásár: felhajtás 10—12,000 darab. A nagy felhajtásnak nem felelt meg a kereslet és igy a vásár untatott jó húsú marha vágni való kevés is volt; élénk a kereslet fejőstehenek iránt, melyek jó árban gyorsan talál­tak vevőre. Eladatott első minőségű erdélyi ökör/' páronként 7—800 koronáig, másodrendű ökör 440—5600 koronáig, erdélyi tarka-borjú 160--240 koronáig. Fejőstehenekért minőség szerint darabon­ként 120—860 koronáig. Julius 20-án lóvásár: felhajtás 5—6000 darab a vásár daczárs a kisebb felhajtásnak lanyha lefo­lyású. Jobb lovakra csekély kínálat, nagyobb az érdeklődés másodrendű igavonó ló után. Vevők is kis számban jelentek meg. Eladatott mén-lovak 600—1000 koronáig, hintő lovak páronként 1200- tól 1600 koronáig közönséges igavonó lovak 200- tól 300 koronáig. Közgazdaság. Köztenyésztésre szánt magánmének. A vár­megye területén köztenyésztésre engedélyezett magántulajdont képező mének, állami selejtezett mének és községi mének jegyzékét a földmivelésügyi m. kir. ministerium összeállítván, ezen kimutatás szerint a következő egyének és testületek bírnak az 1901. évben köztenyésztésre való jogosultsággal [ellátott ménekkel: 1. Gyula r. t. városban *. Gerlein Reinkardt, Gróh József, Béres Mátyás. 2. Gynlai járásban: a) Doboz község (2 drb.) b) Gyulavári község (3 drb.) 3. Békéscsabai járásban: Békéscsabán Szalay József, Weisz Bernét. 4. Békési járásban : a) Békésen Pfeiffer Antal, Balázs Sándor, Yad Pétor (2 drb.) Varga Mihály, Nagy Imre, Gelléri Gergely, Baaucz Tivadar; b) Mező- berényben: Valentinyi János. Ailer József, Braun P. Márton, Litauszki János, Lédig Adám, Molnár András, Braun József, Hái Mihály, Virág Pál ; c) Köröstarcsa Gyaraki Bálint, Ladányi György, Szabó Mihály, ö. Gyomai járásban: a) Gyomán Tímár J. József, Ailer Ádám ; b) Endrődön a község (2 drb), Gellai József, Huoya M. Mátyás. 6. Szarvasi járásban: a) Szarvason gróf Bolza Pál, a község (2 drb), Csicsely Pál, Hruska János, özv. Janurik Györgyné, Kákái társulat, Borgulya Pál, Krkos György, Janurik Márton, Kiss Pál, Vig Mihály, Czeglédszki Mihályné, Skorka Pál, Roszik György, ifj. Roszik György, Litanszki Mihály, Fszekas György, Borgulya György, Klimaj János, Bertók György, Palyó János, Sárkány András; b) Békés- szentandráson Bonlovics Vincze, özv. Paraszt Lajosné, báró Königswarter Hermann; c) Kondoroson Fehér Imre, Sckreiber Lipót, Réiner Béla, Dérczy Péter (2 drb), Medvegy János. Geiszt Gyula Geiszt Gáspár, Lukácsik György; d) Öcsödön Szabó András, Mónus Ferencz. 7. Orosházi járásban : a) Orosházán Héjas József, a község (2 drb.) Csiszár Péter, Gulyás István, Szabó Antal, Szendi Horváth István, Kis István, Németh Pál, Bánki Horváth Péter, Bulla Sándor; b) Pusztaszenttornyán Szánthó Dezső, báró Schossberger Zsigmond, (2 drb), Jurenák Sándor; c) Pusztaföldváron Fehér Antal, Ravasz József, Székács Lajos; d) Tótkomlóson a község (2 drb.) Pipis Pál; e) Nagyszénáson gróf Károlyi Gy. örökösei. 8. Szeghalmi járásban : a) Szeghalmon Péter András, Deutsch Arthur; b) Füzesgyarmaton a község (2 drb.), közbirtokosság, V. Nagy Gergely, Gyáni András; c; Vésztőn gróf Wenckheim Géza (2 drb.), Schwarz LajoB és Jakab, Kis B. Mihály Előadás a szinpártoló egylet javára. A színi saisonnak egy előadása a megállapodás szerint a szinpártoló egylet javára történik. Ezen előadás Planquette örökszép operettje a Rip van Winkle lesz hétfőn este. A közönség figyelmébe ajánljuk ezt az előadást már csak azért is, mert Krecsányi tár­sulatánál jobban a Ripet fővárosi színpadon sem adják. — Ma délután gyermekelőadásul „Hamu­pipőke“, este Falussy István a szabadkai szintársu- at jeles baritonistájának vendégszereplésével a ,Sárga csikó“ népszínműben. Kedden Stuart Mária megy. * Riadalom a színkörben Az Ocskay brigadéros tegnap esti előadásának első felvonása végén nagy riadalom keletkezett a színkört zsúfolásig megtöltő közönség soraiban. A sugólyuk előtti villamos-áram két vezetéke összeért és miután a szigetelő elégett, füstgomoly terjedt a nézőtér felé. Az első „tűs“ felkiáltásra, mint nyüzsgő hangyaboly riadt fel a közönség és sokan tódultak a kijáratok felé. A karzat egy pillanat alatt kiürült. A színpadon játszó Kesztler és nyomában a kilépő Krecsányi Ignácz N y i 111 é r. Míg a legutóbbi időkig egyetlen viz sem volt egészen biztosan adagolható a vérköpésben, szívbajban és asth- mában szenvedő embereknek, az újabb kísérletekből kiderült, hogy ilyeneknek egyedül a MARGIT“ gyógyforrás Margittelep, Bereg-megye. 99 vize ajánlatos fogyasztásra, a mely ezek mellett nemcsak a húgyszervek betegségeiben a legjobb viz, hanem a legkitűnőbb borvíz s enyhén sós ize miatt mindenki, még a legkisebb gyer­mekek is a legszívesebben veszik ma­gukhoz a gyomor és légcső hurutos . megbetegedéseinél. Országos főraktár: ÉOESKUTY L. Budapesten. csász. és kír. udvari szállító. As vány viz-nagy kereskedő.---------->— Kapható mindenütt. 17 2 3—12

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom