Békés, 1901 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-27 / 4. szám
4-ik szám Gyula, 1901. január 27-én XXXIII. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendő!;. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: .Egész évre . . 10 kor. — ftl. Pél évre *. . . 5 „ — „ Évnegyedre . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fül. 2 Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ó h. n ü á v i cL f----------Kiadóh ivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények 'küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Syilt-tér sora 20 filL A vidéki színészet rendezése és Békésvármegye szini érdekei. l| Széli Kálmán miniszterelnöknek, a belügyi költségvetés tárgyalása során a színházak tételénél történt felszólalása nemcsak leszállította, hanem — úgyszólván — tönkre tette azokat a reményeket é9 várakozásokat, amelyeket. szini s szinpártoló körökben tetemes állami subventió iránt tápláltak éí támasztottak. • Azt mondotta ugyanis a belügyminiszter — szóról-8zóra idézzük — hogy »nem tartom az állam feladatának az egész vidéki szinügyet rendezni. A színművészeire Magyarország — mert hiszen ez- is a nemzetnek budgetje, — a Nemzeti Színház ügyeinek az egész ellátása, mikor ebben a bud- getben helyet foglal, akkor a nemzeti ügyek között foglal helyet, a Nemzeti Színházra s az Operára oly sokat költ és oly nagy ösz- szeget áldoz, hogy a vidéki szinmüvészetre jelentékeny áldozatot hozni én a magam részéről a mai financzialis körülmények között megokoltnak nem tartanám.« Arról a százezrekre rugó szubvenczióról, amiről szini körökben ábrándoztak, a belügyminiszter fenti nyilatkozata után szó 8 ennek következtében azokra számítás nem lehet többé, meg kell elégednünk azzal, a mit a miniszter beszédének a vidéki színészetre vonatkozó konklusiójában kilátásba helyez : „Segíteni — úgymond — itt ott kell és segiteni itt-ott lehet. Azt teszszük is, a mennyire telik, hisz a mostani költségvetésbe is felvettem egy már a múlt évihez aránylag jelentékeny többletet és talán fel fogom venni ezentúl is.“ Az összeg, amelyet a belügyminiszter az idei költségvetésbe felvett: 68000 korona, s miután a képviselőház ennél nagyobb ösz- szeget nem is szavazott meg, a vidéki színészet ennél nagyobb szubvenczióban az idén és hihetőleg a következő esztendőkben sem fog részesülni. Már pedig a 68000 korona azokhoz az igényekhez, a melyeket különösen az úgynevezett elsőrangú téli állomáshelyek igazgaT Á R Ö Z A. A vadgalambról. Hallottátok valamikor Százados fák koronáján A, vadgalamb turbékolást Biborpiros alkony táján . ! ! I | ! Által reszket a nagyerdőn Titokzatos, mély bugása, Hallgatásra meg-megállók, Megigéz a hang varázsa 1 . . Odahajtom a fejemet Egy kifáradt, öreg fához, Kísérő dalt énekelnék A vadgalamb bugásához, De az Isten tudja miért: Erőtelen az én hangom I — Csodálkozva, szótalanul Elmerengek a galambon . . . Valamikor, nagyon régen, Hallottam egy bájos mesét, A nagy erdő vadgalambja Elvesztette a kedvesét I Hasztalanul várta vissza, Bebarangolt erdőt, rétet: Csak üresnek látta azt a Boldogságos, kicsi fészket I . . Egyszer aztán egy reggelen Csendes lett az erdő nagyon . ! ! A lombok közt nesztelenül Suhant által a fuvaloml — A nagy erdő vadgalambja, Nem kereste már a párját, Erdőt-mezőt összejárni Nem nyitotta szét a szárnyát 1 Egy százados tölgyfa alatt, V advirágos, puha gyepen, Ahogy lehullt a magasból, tói | színügyi bizottságai az állammal szemben formáltak, édes kevés. Hiszen Arad, Kassa s Pozsony városa maguk többet igényelnek és követelnek, hogy a színészetet falaik között állandósíthassák. A színészet állandósítása! Ez az a vesz- szőparipa, amelyen lovagolnak, a csoda ar- kánum, amelylyel a vidéki színészet mise- riáit orvosolni akarják : Arad, Debreczen, Szeged, Pozsony, Temesvár, Kassa, sőt legutóbb Nagyvárad városának is szinészeti közvéleménye. Természetesen úgy, ha a kormány a fenti városok, illetőleg az eme városokban működő szinigazgatók mindenikét, azon a czimen, hogy ott télen nyáron miiködnek és működhessenek, legalább évi 20—30000 korona anyagi segélyben részesítené. Bámulatos dolog, mennyire beleélték szinte suggerálták magukat az elsőrangú téli szini városok a színészet állandósitásának eszméjébe. Arad városa pláne a múlt esztendőben közel. 100000 korona áldozattal épített is nyári arénát s a Leszkay társulata idestova tizenhat hónap óta egyhuzamban játszik Aradon. Egyet elÖ8inerünk. Nevezetesen azt, ha van város Magyarországon, a mely megkocz- káztathatta a nyári színészet, tehát a színészet állandósitásának kísérletét, úgy ez csak is Arad lehetett. Arad az ország legszinpár- tolóbb városa. Évtizedek hosszú sora óta hAradon volt a vidéki színészetnek legnagyobb brutto bevétele, nem csak, fényes, hanem gyöngébb saisonokban is. E mellett pedig Aradnak nem csak a legáldozatkészebb, hanem legkifejlettebb műérzékkel biró közönsége is van. És eme müérzék mellett, mondjuk eme műérzék daczára, bármily paradoxnak lássék, tényleg mégis úgy van, hogy az aradi közönség könnyebben és jobban kielégithető, mint Aradnál minden tekintetben kisebb igényekre jogosult városok fitymáló kedvben leledző' publikuma. Aradnak ilyetén dispozicziója mellett, ha a színészet állandósítása ott bevált volna, avagy beválnék, még korán sem következnék, hogy az ugyanezen állandósítás Kassán, Debreczenben, Szegeden, Temesváron és Nagy Úgy feküdt ott: élettelen . . . ügy busult a párja után, Hogy megölte a fájdalom . . ! — Jajt . | Meghalnék én is érted, Úgy szeretlek — kis angyalom 1 Ifj. Nuszbek Sándor. A kárment ö. Irta : Móra István. 1 Nagy, tele dohányzacskót eresztett közre Szeles Péter a malomban : — Emberek, gyújtson kendtek rá, tudom az idén ilyet még nem kóstolt kendtek. Csak akinek kupakatlan a pipája, annak nem ajánlom, mert kijön belőle, olyan pezsgős. Nem olyan könnyen hiszi azt el az ember, hogy potya is a dohány meg jó is, — kiki a szomszédját várta, hogy az gyújtana rá előbbVégül is a molnár, Veres Imre próbálkozott meg a fölajánlt csemegével. — Nézem hát, no, van-e olyan, mint a trafik ! — Micsoda | — méltatlankodott a felajánló, — hát pipált már molnár ilyet valaha ? Csak a színit meglátja kend, mindjárt sebesebben forog kendnek a malma . . . Nézze kend na, úgy e, hát nem vetekszik a sárga kikericscsel ? A molnár belemeritette pipáját a zacskóba. — A színe nem sokat mond, hé. Majd az ize mondja meg az igazat, meg a szaga. Egy szál masinánál parazsat fogott a szer, s ami ér volt közte, azt túrta ki magából hangos pörsögéssel. — Na, úgy-** ? — sürgette Szeles Péter. A molnár tenyerébe fújta a füstöt, megszagolta, aztán az orrán eresztett ki egy szivatot, úgy mondta ki aztán az Ítéletet; — No, megjárja. Szeles Péter tiltakozott : váradon is beváljék. Még ezen az alapon egyáltalán nem lehetne az említett városokban megkoczkáztatni a téli nyári színészetet. Ellenben azt a legnagyobb határozottsággal meg lehet állapítani, hogy ha a színészet állandósítása nem válik be Aradon, még Aradon sem, akkor hiú dolog a felől másutt még ábrándozni, annál inkább pedig komolyan beszélni is. Már pedig a tavalyi aradi nyári saison anyagi eredménye épen nem biztató. Annak daczára, hogy az aréna az újdonság ingerével hatott a közönségre, ami pedig alig mérlegelhető fontos körülmény és a következő saisonokban elesik, a direktor vesztesége 40000 koronán felüli összeg volt. Ez a deficzit pedig a kisebb baj. Sokkal súlyosabb az, hogy a nyári színészet deficzi- tes volta daczára reagált a téli színészetre s annak jövedelmét súlyosan csorbítja. Megtörtént az Arad sziniannáleseíben példátlan dolog, hogy az októberi hónap deficzittel járt és az idei téli saison, tízezrekre rugó kisebb bruttó bevétellel fenyegeti a direktort, mint a múlt esztendőkben volt. Azt mondják, hogy a téli szini saison gyöngeségét a nyomott anyagi viszonyok okozzák Aradon. Megengedjük, hogy azok ■s okozzák. De — szerintünk — túlnyomó vésze van benne a nyári saisonnak, a mely megszokottá, úgyszólván megunottá teszi Arabon a színészetet, a közönségtől pedig anyagi erejét meghaladó áldozatokat követel Thália oltárára. Most tudjuk, hogy bár jóhiszemű, de nagy tévedés volt az a hit, hogy Aradon két színházi közönség lesz, egy téli § egy nyári. A valóságban ez nem bizonyult be, leszámítva a bérlóközönséget, de annak is csak egy részét, a direktor nyáron át is ugyanazon társadalmi osztálytól mondjuk egyedektöl remélheti társulata existentiáját, a kik télen tartják fen a színészetet. Már pedig Aradon a társadalom, illetőleg annak egyedei télen át is anyagi erejüket csaknem meghaladó áldozatot hoznak a színészetre. Leszkay András, az aradi színház igazgatója államsegélytől tette függővé, hogy nyáron át újra játszók az aradi arénában. A segély elmaradása esetén kénytelen volna nyári álloNem megjárja, hanem kitűnő . . . Az emberek kiverték pipáikból a trafikot: — Hadd lássuk hát no, ha már olyan különös a Péter dohánya. Sorra töltöttek, rágyújtottak, aztán ami szó a pöfékelés alatt esett, az mind a dohányt illette : — Megrakja .. — Teszi ez, teszi . • . — Az a jó, hogy könnyű . . . — De azért ereje is van . . , — Az a hiba csak, mert nincs egy kocsi derékkal ! . ! Ezt várta Szeles Péter, meg is nyilatkozott mindjárt: — Hát aki szeretne belőle, annak megmondhatom, hogy kilenczven krajezár a kötete neki egy adorjáni kukásnál. Tizenhat kötél volna még eladó* _ Hiszen csak helyibe jönne az embernek — vélekedtek a népek — nem is volna ez any- nyiért drága. Hanem akkora utón szerencsétlen- kedni vele az a baj, az. _ Már micsoda szerencsétlenkedés volna ve le? — ellenkezők Szeles Péter, — csak ha az embernek több esze van, mint a fináncznak. Az meg van. Azért a mondó vagyok, emberek, álljunk így össze, a hányán vagyunk, vegyük meg azt a jó kis takarmányt. — Hát hisz ez mind rendben volna, —csökönyösködtek az emberek, csak legyen, a ki elhozza, , _ Mind kocsis-lovas emberek kendtek. — Az ám, de ki lesz az az egy ? Szeles Péter az öreg Pál Jakab István vállára tette a* kézit; _ Pista bácsi, kend katona volna, kendben bizok legjobban. Nézze kend, elmék kenddel én is és úgy elvezetem utjából a veszedelmet, hogy akár a lovait is felvirágoztathatja dohánynyal. Leszek kármentő, mondom. Oszt, ha baj lenne, no ha még akárhogy is baj lenne: jót állok érte a házammal . . . Csak aztán, hisz azt mondani se kén tán, kendnek meg nekeír más ok után nézni. így olvastuk néhány fővárosi lapban. Nekünk ugyan meggyőződésünk, hogy 20—30000 koronára terjedő állami subventió sem rekompensálná az aradi direktort azért a veszteségért, a mit a színészet télen nyáron való állandósítása folytán a közönség szellemi s anyagi kimerítésének reak- cziója okoz nékie. De a ministerelnöknek czikkünk elején lt szavai után Aradnak arra a czéVra ■ színészetét állandósítsa, nincs legkisebb kilátása sem. Meglehet, hogy Leszkay a megtagadott állami subventió daczára még a következő nyáron, akarva nem akarva játszani fog a nyári arénában. De ha a nyári saison ismét azzal a deficzittel fog járni, mint az első 8 a nyári saison ismét akként fog reagálni a jövő téli 8aisonra, mint a mostanira — pedig e téren inká'bb rosszabbulás, mint javulás várható — az aradi nyári színészet mindaddig, mig Arad kulturigényeiben és anyagi képességeiben hatalmasan meg nem izmosodik, a mi legalább is lustrumokra terjedő időkérdés, a pazar és költséges arena daczára — elejtettnek tekinthető. És Arad példája bizonyára visszariasztó üdvös hatással lesz a czikkünkben már többször említett első rangú téli városokra is, a melyek irányadó körei nem fogják többé a dogmájukká vált és hirdetett állandósításban keresni a vidéki szinészet panaczeáját, a mely állandósítás a színészek bajait nem hogy enyhítené, hanem fokozná, sót elviselhetetlenné tenné. Nagy akadálya volt és még ma is nagy akadálya ez állandósitási aspiráczió a vidéki szinészet rendezésének. Ez az aspiráczió áll útjában annak, hogy a vidéki szinészet komoly és igaz baján komolyan és igazán segítsünk. A vidéki színészetnek legnagyobb baja, hogy igen sok téli állomása van. Ez a baj évről évre fokozódott. Ahány, akár kisebb, akár nagyobb téli színház épült, mindmegannyi újabb sebbé vált a vidéki szinészet sorvadó testén. Nagyvárad téli állomássá változása pedig, bármennyire érthető s jogos volt lokális szempontból Nagyvárad igénye téli színészetre, országos szemüvegen nézve kidukálna egy-egy kötél dohány a fáradságun- ért. Azt a köz fizetné. Az öreg ümmögött egy darabig, aztán kimondta a véleményt, hogy ilyenformán hát, ha ebbe mindenki beleegyesül, ő nem bánja. Kevés vártatva együtt volt a tizenhat kötél dohány ára, együtt a Szeles Péter degeszében. — Oszt mikor lenne az elmenés ? — tudakolta akkor a vén katona. — Mindjárt ma este, bátya. Ez a parancs, érti kend-e ? — Ja í — feleli az öreg. Azzal eloszlott a malombéli gyülekezet. II. Esett az eső, fújt a szél, sötét volt, mint a zsákban. Az adorjáni ut sem fü, sem fa bokrai alatt két fináncz beszélgetett nagy seppegve, toppal. — Gyalázatos idő, — békétlenkedett a fiatalabbik, — szinte nem érzem már a lábamat. — A persze, — bizonykodott a másik, — mit gondol ? *Sz olyan idő ez, mintha mondva csinálták volna nekünk . . . Ilyenkor lop a paraszt . 1 . Csak türelem, fiatal barátom, csak türelem . . . — Adjon hát, Herz ur, legalább egy czi- garettát. Herz ur megint áperszézett. — A persze, nem tudja, hogy egy szikrát ha meglát, visszafordul, vagy oldalt vág a vad. Hogy ne ? Mit gondol ? A kis fináncz felsóhajtott: — Gyalázatos élet ez, Herz >ir, hallja . . . — A persze, különben menjen el főispánnak ! Igen . . ■ A fiatal ember nem felelt. Elfordult társától, lekőnyökölt a lucskos, elázott avarra. Tán az anyjára gondolt, kinek uem fogadott volt szót ? Tán az iskolára, ahonnan oktalanul kimaradt? Keze fejére a hideg eső cseppek, arczára meleg könnyű szemek pergettek, futottak alá. Egyszerre megrántotta őt Herz ur:
