Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-14 / 41. szám

41-ik szám. Gyula, 1900. október 14-én XXXII. évfolyam f—:—•'1 Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. __________________síA f f T ársadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEX ó li n XD á v i <3.­1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. L____ A gyulai gymnasium. Nincs fontosabb kérdésünk, nincsen ügy, amely oly életbevágó volna ránk nézve, nincs oly dolog, ami bennünket és közönségünket annyira érdekelné mint a gymnasium s a gymnasiumi ügy fejlődésének habár legkisebb mozzanata is. Örömmel regisztrálunk most oly mozza­natot, amelyre nézve — nem becsüljük túl — ha ezt mondjuk róla, hogy periodikus jelentőségű | gymnasium létesítésének kró­nikájában. Az 1901-dik évi államköltségvetésben ugyanis a gyulai katb. főgymnasium ideig­lenes segélyezésére 2000 koronát vett fel Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi mi­nister a következő indokolással: „A gyulai kath. főgimnázium ideiglenes segélyezésére 2000 koronát kívánok fordí­tani, abban az esetben, ha az érdekeltek jelen költségvetés esedékességének időpont­jáig, legkésőbb pedig 1901. évi szeptember 1-ig megtudnak egyezni a kölcsönös hozzá­járulások mérvében, s ha a gimnázium léte­sítéséhez fűzött feltételeket a magam részé­ről is elfogadhatóknak találván, a gimnázium első osztálya a most jelzett időpontban tény­leg megnyílnék. A szóban levő gimnázium legfőbb indokát abban leli, hogy Gyula városa Békésvármegye székhelye s hogy a gimnázium czéljaira oly tekintélyes alapítványok tétet­tek, melyeknek fel nem használása különö­sen akkor, a mikor maga a város is tetemes áldozatot kíván hozni a katholikus főgimná­ziumért, fontos közművelődési érdekeket sértene:“ Egyelőre hálás köszönetünket nyilvánít­juk Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi ministernek ama, Gyula városa iránti igazán kivételes jóindulatról tanúskodó szép tényé­ért, hogy a kath. főgymnasiumnak már mos­tani stádiumában szives volt ily tételt a költ­ségvetésbe állítani. Az összeg nagysága mel­lékes; fontos és jelentőségteljes maga a tény, mert ezzel a minister — maga részéről — elvileg eldöntötte, hogy a gyulai kath, fogyni- nasium létesítésében közreműködik és a mi­nisternek a költségvetésben kifejezésre jut­tatott eme elvi állásfoglalása egyértelműnek mondható a gymnasium létesitósével. TARCZA. Emlékezzünk régiekről. Levéltári kutatások nyomán Chriszto Miklós. Egérrágta, dohos, durva papirosu, elron- gyolódott protocollumok sárgás hieoglipheiböl betűzöm a „falu penná“-jának I36 évvel ezelőtt történt események Iudtollával írott feljegyzéseit. Fellebbentem a múlt sötét fátyolát. Keresem, kutatom szülőfalum Szeghalom és vármegyém hajdanának jellegzetes szokásait, életmódját, hibáit, mulasztásait, erényeit s felra­gyog szemem, megdobban szivem, mikor a ma­gyar nyelvnek régi jogaiba való visszahelyezé­sét elrendelő processuális rendeletet kibetüzöm. Jóleső érzéssel tölt el Tomcsányi főszbiró Biró urnák Békésen 1790. mártius hó 3-án kelt hivatalbéli parancsolatja, mely szerint értesit- tetnek a helységek elöljárói, hogy ö Felsége a Római Császár az egész országot arra a lábra tétetni rendeli, a melyen az 1780-ik esztendők­ben állt vala, a midőn tudniillik országlását kezdette; bogy a német nyelv ezennel eltörölte­tett s helyébe a Magyar és Diák nyelv újólag elővétetett, — hog)' az úgynevezett Sanctio Cri- minália-n'd'k semmi ereje nincsen és e szerint tör­vényt látni nem szabad,; hogy a tortúrának ennek utána helye nincs. Hogy továbbá a káptalanok és konventektől elszedett levelek azonnal ismétl visszaadatnak, — végezetre azon pátens, melyl A gabonaárak. Nem is olyan régen volt, a midőn még szerte az országban hallani lehetett, hogy egyik-másik gazda naiv önzéssel azt mondta: bár csak lenne már egy kis háború, hadd lenne egy kis ára a búzának, meg a zabnak. Mert a magyar gazda sokszor ért ga­bonadrágaságot nemcsak a kontinensen ki­ütött háborúk, hanem még a háborús hirek alkalmával is. Egy-egy háborús hirre szerte rebbentek a gabonaügynökök rajai az or­szágban s nagy hirtelenséggel üritgették ki a falusi magtárakat. Ebből az időből valók azok a gabonakereskedői hőstettek, a midőn egyik a másikat megelőzni igyekezve, — Békésvármegyében mert itt volt rá példa — még a különvonat költségeit sem sajnálta. Az a gazda pedig, a kinek az ily mozgalmas időben teli volt a magtára, nagyon jól járt. Az idők nagyot változtak. Az idén két óriási területen folyt nagy háború, százezrei­vel az európai országok katonáinak. A ga- bonapiaczon mégis semmi nyoma az árjavu­lásnak. Pedig a mozgósított hadseregek most még többet fogyasztottak, mint egy-két év­tized előtt. Es ha | háborúk szinterének távolsága folytáu nem is az európai gabona­termő területek a hadsereg-élelmezés beszer­zési forrásai, az kétségtelen, hogy a közelebb eső exótikus gabonatermelés készletei voltak és vannak lekötve a szóban levő czélokra, tehát az európai termelés iránt nagyobbnak kell lenni a keresletnek. Az ily rendkívüli viszonyok, mint a most meglevők, vagy talán Kínában csak fejlődő­ben levők, a legélénkebben illusztrálják, hogy mily nagyot változtak két évtized alatt a gabonaforgalmi viszonyok. A mi magát a gabonát illeti, annak ér­tékesítésében azon területek járnak legelői, a melyeknél a forgalom erősen szervezve van, vagyis a melyek leggyorsabban és leg­olcsóbban képesek a gabonát a világforga­lomba vetni. E tekintetben legelői Észak- Amerika jár, a melynek óriási elevátor-háló­zatában sok száz millió métermázsa búza áll készen, hogy minden pillanatban a világnak a arra a pontjára özönöljék, a hol kereslet és árjavulás mutatkozik. A legutóbbi évek­ben a nagy német birodalom, sőt Oroszor­az uzsorát szabadosán megengedte, minden ere­jén kiviil tétetik. A „parancsolat“ — eredménye: általános öröm, — A II. József alatt meggyökerezett német nyelv helyett tüntetőleg a magyart használják. A példát nótárius uraimék adják meg. A jóféle ludtoll is nagyobb kedvvel rajzolja a ke­rek magyar betűket. A nemzeti irány minden vonalon megnyi­latkozik. A honi siabásu nemzeti viselet jogaiba lép, — a róka, nyuszt prémes mente, a sarkantyus csizma, a bogiáros fökötő, a pruszli ismét diva­tossá lesz. Tüntetnek a magyar nők is férjeik­kel együtt. Magyarul társalognak s prneceptor uraimék magyar nyelven praelegálnak a discipulusoknak. A lidércznyomástól felszabadult nemzet ke­délye. ismét visszatér. Nőm volna már semmi baja, csak a hadakozások végződnének be. De hát a XVIII. század utolsó decenni- umai csupa had és háború. A ki otthon maradt és nem hadakozik, forspontot, szénát, szalmát, lisztet, tormát liferál a táborba a magazinumba kirendelt Paléta szerint. Hogy az özön tormát mire használták ? nem találtam nyomára. Valószínűleg nem virslihez kellett; de gyógyszerül éltek vele. Tomcsányi főszolgahirój urnák Körös-Ladányban 1789. jun. 29-én kelt! parancsolatja ekképen hangzik: ! ! szag és Románia is megkezdték kiépíteni közraktári hálózatukat. A közraktárak egye­nesen vasútra vagy hajóra öntik a búzát és rövid idő alatt rengeteg mennyiségeket ké­pesek a világpiacz bármely pontjára indítani. Ily körülmények között micsoda óriási föl­fordulásnak kellene beállani a termelési és fogyasztási viszonyokban, hogy a gabonaárak­ban enormis események, a normálissá lett nívótól jelentékeny eltérések forduljanak elő, mint az három évvel ezelőtt különben meg­történt. Erre bizony kevés a transváli, meg a kínai háború s talán tiz olyan nagy hábo­rút is el tudna látni a nyugati közraktári hálózat a nélkül, hogy szükségárak álljanak be. Vagyis olyan arányokat öltött ma már a gabonaforgalom berendezése, hogy a nagy mozgékonyságot, a nagy versenyt egy-egy háború a világpiaczon alig képes ellensú­lyozni. I)e erősen megváltozott a hadseregek ellátásának módja is. A hadseregek béke ide­jén is kevesebb nyers testet szükségeinek, mint egykor. A konzervgyárak rendes üzleti beszerzéseik körében képesek nagy tömegeit előállitani a liszt- és tészta-konzerveknek; gabonabevásárlásaik hosszabb időre szóló készletekkel és kötésekkel vannak intézve s legalább egy évre normális üzletük biztosítva van. Másrészt a hadsereg élelmezésében sok- ka nagyobb teret nyertek a húskonzervek, a kenyér és liszt rovására. A takarmánypré­sek nagy távolságokról szállíthatóvá tették a száraz takarmányt. Mindezek a körülmé­nyek elejét veszik a hadsereg ellátásában előfordulható hirtelen zökkenéseknek, a me­lyek azután gyors és sürgős kereslettel, tehát terménydrágulással iárnak. A búzatermő föld jövedelme és a háborúk intézői között nincs már meg az a közeli kapcsolat, a mi kis idővel ezelőtt meg volt. A béke-idők gazda­sági berendezései nem engednek könnyen a háborúk bomlasztó hatásának sem. Ez kétségtelen tény ma már. És a mi általános emberiségi szempontból jó, azt a gazda sem mondhatja magára csapásnak, mert hiszen az emberi müveit társadalom érdek közösségéből nem léphet ki s a gazda érdek­körét sem meríti ki teljesen a gabopaár. De annál erősebben domborodik ki az előadottakból azon körülmény, hogy az okos gazda mind kevésbé számíthat rendkívüli kö­„Most f. hónak 6. napján kiadott parancso­lat szerint az itt alól kitett számszerint jóféle tormát ásatni és azonnal a nagy ármádiához administráltatni legkeményebb felelet alatt ha- gyatik kegyelmeteknek, úgymint : Békés 800 K.-Ladány 100 F.-Gyarmat 2000 Szeghalom 100 Vésztő zooo kötésnek megszerzéséről és mentül előbb való promótiójáról jelentéseket elvárom kigyelme- teknek. A nagy ármádia a feljegyzés szerint akkor Temesvártt feküdt. Úgy látszik, hogy Füzes-Gyarmat és Vésztő abban az időben híresek voltak a torma terme­lésről ; mert másképpen nem magyarázható meg a többi községektől feltűnően elütő quantum követelés. Több mint bizonyos, hogy nem mes­terségesen termelték a jóféle — orrot csavaró — tormát; de magától vadon nőtt az. A mai rósz tisztviselő rémét a „scöntró“-t akkor is ismerték már a bürókban. Ma legfel­jebb az a különbség, hogy nem 24 pálcza üté­sek, de fegyelmi vizsgálat terhe alatt rendelik el. Békés, Csanád és Csongrád egyesült vár­megyék voltak ez időben, székhelyük Szegvár volt. Az akkori „parantsolatok“, melyek ma „itélet“-té, „határozat“-tá, „végzés“-sé szelídül­tek, mindannyian igy kezdődtek: rülményekre, a melyek terményeit hirtelen megdrágítják s ennélfogva gazdasági számí­tását, termelését csak a normális viszonyokra és pedig inkább kevesebbre számítva, mint vérmes reményekkel kell berendeznie. Ez ma a világ sorja, ehhez kell alkalmazkodni. Nehéz dolog, időbe és áldozatokba kerül, mig egy ország mezőgazdasági produkcziója tel­jesen átidomul a viszonyok követelése szerint, de mentül előbb túl kell rajta esnünk. A szeghalmi papi-beiktatás. Técsy József Szeghalom uj lelkésze e hó 7-én tartotta ünnepélyes lelkészi beiktatását és szék­foglalóját. — Az uj lelkész szombaton délelőtt 11 órakor érkezett a Vésztő felől érkező vonaton Szeg­halomra, hol a vasútnál nagy néptömeg várta, mely­nek élén Kovács Gyula szeghalmi első jegyző üd­vözölte az uj lelkipásztort, kívánván, hogy az uj lelkipásztor ambicziójának és tehetségének megfe­lelőbb teret, családjának szerető otthont s híveinek szeretetét találja meg az aj egyházban. Técsy József meghatottan válaszolt az üdvözlő beszédre. Megköszöni azt az ünnepélyes fogadtatást, melyben őt a község részesíti s Ígéretet tesz, hogy szívvel, lélekkel fog törekedni, hogy uj állásában a reá váró feladatoknak, kötelességeinek megfelel­jen. Szeretettel jön ide, szeretetet remél találni, s a község és egyház érdekében legodaadóbb mun­kásságot ígér. A fogadtatás után a Rákóczy-induló zene­hangjai mellett hosszú kocsisorban haladt be a nép­tömeg, melyben a „földmivelő munkás-kör“ lobogó alatt jelent meg, a községbe. A templom előtt az ev. ref. iskolák növendé­kei állottak kétfelől sorfalat tanítóik vezetése alatt s lobogót lengetve, harsány éljenzéssel fogadták az uj lelkészt. — Megérkezés után az egyház tanács­termében reá váró presbyterium részéről Nagy La­jos helyettes lelkész üdvözölte meleg szavakkal az uj papot, kívánva neki tetterőt és ambicziót uj munkájához s isteni áldást munkájára. Ezután sorra bemutatta a presbyterium tagjait. — Majd a tanitói- kar részéről üdvözölte az uj papot Turóczy Endre lelkésztanitó. Délben a presbyterium nagy ebédet rendezett Técsy tiszteletére, melyen Túri Sándor volt az első szónok, éltetvén a presbyterium részéről annak ve­zetőjét az uj papot. Dapsy Béla Domby Lajoshoz szállva az uj lelkészre és hozzátartozóira üríti poha­rát, Orbán Sándor, a felekezeti egyezségre, a nép „Isten minden kívánt jókkal áldja meg vá­rosi és falusi Birák — uraimékat« — és vég­ződtek eképpen: „In reliquo, Isten tartsa és éltesse kegyel­meteket szerencsésen, kívánom.“ 1754-től 1790-ig az egyesült nemes várme­gyék parantsait Vandlik József, Tompa Farkas, Almássy Dániel, Csupor László és Tomcsányi Kristóf processuális Feő Szolga Birák osztogat­ták 24 pálcza ütések terhe alatt. Daczára a szigornak, akadt nyakas község, a mely nem respektálta a mogyoró vesszőt 1 nem félt, pedig — protector sem volt a háta megett. Forrásom ilyen kurucznak említi a f-gyar- mati elöljáróságot, a melynek már nem tűrhető hanyagsága felett imigyen fakad ki a profes- suális Feő Szolgabiró: „Miért nem kellették ezen Hadiszolgálatot megtenni, igy az excecutiós katonákra tett költ­ségeket, tagadom emberségemre, elkerülhették volna Kigyelmetek.“ így a Feő Szolgabiró úri Csekély igényű és éppen ezért elégedett elődeink jó erkölcsben elégedetten éldegéltek. Sikkasztást, váltóhamisítást nem ismertek; ilyen ugyan még nem is volt. A tulajdonképpeni nép földjén termett, otthon font vászonból készült fehérneműben, „esett“-birka bőréből készült felsőben, ködmenben, bekecsben és rán- czos torkú lóbőr csizmában járt jómódú, szegény, férfi, nő egyaránt. Lapunk mai számához felivr melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom