Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
koldult és összekuporgatott tőkéjének legnagyobb részét, de ezt jóleső örömmel tette, mert tudta, hogy csak igy szolgálhatja igazán és sikeresen a kitűzött szent és nemes czélt. Az intézetben rövid három hónap alatt több mint 130 gyermek helyeztetett már el s ezenkívül még sok gyermek van előjegyezve, a kiket felvételre bejelentettek. Semmi sem igazolhatja jobban a szeretet e hajlékának létjogosultságát, mint e nagy | számú gyermekfelvétel, mely fényesen bizonyítja, hogy milyen égető szükség volt ezen intézmény létesítése? Nem szándékozom itt a létesítés történetét elmondani, sem kiemelni azok érdemeit, a kik az intézmény létesítésében maguknak kiváló érdemeket szereztek, hiszen nem elismerésért dolgozott .senki, hanem azért, hogy a hazát s a szenvedő emberiséget tőle tel- hetőleg a legjobb tehetsége szerint szolgálja. A gyulai gyermekmenhely, mely az érdeklődőknek mindenkor nyitva áll, szerény kis intézet, melybe nemcsak elhagyott gyermekek, hanem szegény, munkára még nem képes gyermekágyas asszonyok is felvétetnek. A beadott gyermekeket addig tartja bennt az igazgatóság, mig megfelelő tápszülőnek, gondozónak át nem adhatja. A szegény gyermekágyasok pedig akkor hagyják el az intézetet, mikor testi erejük visszatérte után kenyérkereset után láthatnak. Tévedések és félreértések elkerülése czél- jából hangsúlyoznom kell itt azt, hogy a szülők az intézet gondjaira bízott gyermekekhez való jogukat semmi tekintetben sem vesztik el. A gyermek a szülőké marad továbbra is és az intézettől vissza is vehetik; s a mikor a gyermekeket az intézetbe adják, tulajdonkópen csak a gyermekek gondozását bízzák az intézetre. Gyermekmenhelyünk mintegy 20—25 gyermeket képes befogadni egyszerre, de minthogy az úgynevezett teleprendszert honosítottuk meg, a gyermekfelvétel úgyszólván korlátlan s annyi gyermeket vehetünk fel, a hányat bejelentenek. Az intézetben a gyermekek irgalmas nővérek s megfelelő segédszemélyzet gondozása alatt állanak. Az intézet vezetése és felügyelete orvosi kezekre van bízva s igy a gyermekek minden tekintetben jól vannak ellátva. Röviden megismertetem önöket, igen tisztelt hallgatóim, a módszerrel, a mely szerint a gyermekmenhely gyermekeit felveszi és ellátja. Mindenekelőtt főszabály, hogy az intézet kivétel nélkül minden gyermeket felvesz. Vagyisl bárki hoz oda felvétel czéljából gyermeket, azt ott akadálytalanul felveszik. Az intézet azután értesíti az illetékes községi elöljáróságot a gyer- mekfel vételről s ugyanaz a hatóság puhatolja ki, hogy a gyermek tényleg elhagyott-o ? szegónyek-e szülei és testvérei, vagy nagyszülei; ha ezek szegények akkor „elhagyottnak“ nyilvánítja, ha azonban ezek fizetőképesek, akkor behajtja rajtuk a tartási költségeket s mindkét esetben értesíti eljárása eredményéről a gyermekmenhely vezetőségét. A felvett gyermekek, ha egészségesek, csak addig maradnak az intézetben mig tisztességes, jómódban levő tápszülőknek adhatják ki őket. A tápszülők hatósági ós orvosi bizonyitványnyal igazolják azt, hogy egészségesek, hogy nem vagyontalanok s hogy lakásuk sem esik egészségi szempontból kifogás alá. Beteg gyermekek fel- gyógyulásukig az intézetben maradnak gondozás és gyógykezelés alatt. A kiadott gyermekek állandó felügyelet alatt állanak. Ha betegek akkor naponta, másként pedig havonta többször is felkeresik őket az intézet által e czélból fizetett orvosok, hogy személyesen meggyőződjenek arról, hogy jól vannak-e elhelyezve a kis védenczek? A tápszülő a ki jól gondozza a gyermekeket 2 óv után 20 írtig terjedő állami jutalomban is részesül. Ha pedig valamelyik gyermek netán nem volna jó helyre kiadva, azt az illető tápszülőtől elveszik s más megfelelőbbnek adják oda. Vidékről hozott, vagy vidékre vitt gyermekek ós kísérőik ingyenes vasúti jegyet kapnak az intézet igazgatóságától. A gyermekek tartásáért 1 éves korig 7, 2 éves korig 6, azontúl 7 éves korig 5 frtoí fizet, az egyesület útján, az államkincstár. Azt kérdezhetnék igen tisztelt hallgatóim, hogy ha az állam fizeti a táppénzeket, akkor mire fordítja az egyesület saját jövedelmeit ? Erre azonban könnyű a felelet. A központi menhely fentartási költségei évenként több ezer forintra rúgnak és ennek kiadásai ez idő szerint részben az egyletet terhelik. Azonkívül sok olyan gyermek van a kit a hatóság egy vagy más okból nem nyilváníthat elhagyottnak mig az egyesület, mely a törvénynél sokszor enyhébb biró kell, hogy legyen, nem egy esetben kell, hogy olyanokat is felvegyen, a kik hatóságilag nem mondhatók ugyan elhagyottaknak, tényleg azonban mégis azok. Ezek aztán az úgynevezett „egyesületi lelenczek“, mert táppénzeiket az egyesületi pénztár fizeti, mig az állam által fizetettek „állami lelenczeknek“ neveztetnek. Ugyancsak a vármegyei fehórkereszt-egye- sület viseli az összes 7 évnél idősebb gyermekek tartási dijait valamint az összes gyermekek felruházásának tetemes költségeit, továbbá az ellenőrző orvosok tiszteletdiját is, mely minden gyermek után évenként 3 ftt lóvén, ha csak 2—3 száz gyermeke lesz is az intézetnek már közel 1000 frt évi kiadást igényel. De ezeknél sokkal nagyobb, sokkal nehezebb feladat is vár még az egyesület saját pénztárára. Mi történjék a 7 éves kort betöltött gyermekkel? A törvény azt rendeli, hogy ezek további gondozása a községek feladatát képezi. Igen, de a múltból jól tudjuk, sajnosán ismerjük, hogy mi ez a községi gondozás ?■ Nem sokkal ér ez többet a semminél, mert ezek a szegény gyermekek csak terhet képeznek a községre nézve s bár toljeson indokolatlanul, szeretet helyett ellenszenv sőt gyűlölet fogadja őket az illetékes községekben hol teljesen idegenek, hiszen senki sem ismeri őket. Ezért a vármegyei fehérkereszt-egyesület feladatául tűzte ki azt, hogy a 7 évnél idősebb gyermekeket saját költségén fogja tovább goodozni ós nevelni, mindaddig mig azokat valamely alkalmas módon, vagy iparosokhoz, vagy földművelőkhöz, vagy másnemű szolgálatba nem állíthatja. Ez pedig pénzt, még pedig sok pénzt igényel. A budapesti gyermekmenhely egyesületnek Rákospalotán saját ipar ós gazdasági telepe van, a hol a 6—12 éves gyermekek legnagyobb részét kertészkedésre tanítják, de vannak ott bognár, asztalos, kerékgyártó, kovács és szabómühelyek, kosárfonók, hol képzett iparosok oktatják a gyermekeket. A tanfolyam 6 évig tart s a kiképezett fiatal kertészeket ós iparosokat azután maga az egyesület helyezi el; utolsó két évi munkájuk arányában még pénzsegélyben is részesítvén őket. Ilyen telep létesítésére mi sajnos épen szegénységünk folytán egyelőre nem is gondolhatunk, de talán sikerülni fog védenczeink egy részét a rákos- palotai telepen elhelyezni, m;g a többinek itthon a vármegyében kell módot nyújtani, hogy valamely módon jóra való emberekké neveljük őket. Az egyesület tehát a „holnap“-ra is gondol s hogy ezerféle terheit viselhesse a legnagyobb mértékben szüksége van az összes jók támoga-i tására, mely erkölcsi is, anyagi is kell, hogy legyen. Azért kopogtatunk be minden ajtón, azért kérünk fel minden magyar embert, hogy tagja legyen az egyesületnek, mely nemcsak ember- Ibaráti szempontokat tart szemei előtt, hanem hazafias feladatot is teljesít; mert a megmentett összes gyermekeket magyarokká neveli, a mit úgy ér el, hogy kizárólag magyar tápszülőknek adja pda a védelmére bízott elhagyottakat. A bécsi és prágai lelenczházak útján sok' ezer magyar gyermeket nevelnek Ausztriában, saját pénzünkön, a kik ott elvesznek a magyarságra nézve. Egyesületünk elnöksége ez irányban is megindította már a mozgalmat, hogy ezek a külföldön levő magyar gyermekek haza telepíttessenek s itthon magyar családoknál, magyarokká neveltessenek. S ez a magyarosítás, meg aztán ha a nemzetiségi vidékek, tót, oláh, szerb, német nyelvű elhagyott gyermekei a fehérkereszt-egyesület oltalmába kerülnek s magyarokká neveltetnek: ez lesz aztán az igazi, a sikeres s a mellett valóban humánus magyarosítás. Mindezen feladatok téljesitósóhez azonban föltétlenül szükséges az, hogy az egyesületet mindazok támogassák a kiknek ez módjában áll. Ne vonja ki magát senki a tagságból, a ki igazán magyarnak érzi magát s a kinek szive megmozdúl ja szegény, éhező és nélkülöző gyermekek látásán. Nemcsak jót tesz, nemcsak irgalmát gyakorol, a ki az elhagyott gyermekek megmentésére segédkezet nyújt, hanem hazafias kötelességet is teljesít. De hát tudom, vannak olyanok is, kik a lelenczházakra haragusznak, mert nem ismerik a nemes czélt, melyet azok szolgálnak,, azt tartván, hogy a gyermekek megkönnyitett elhelyezése fokozni fogja a lakosság erkölcstelenségét. Hogy ez mennyire nem áll, bizonysága az, hogy külföldön a legelső gyermekmenhelyeket is, az emberszeretet nevében, épen papi szerzetek állították fel úgy Olasz-, mint Francziaországban. A könnyelműség, az erkölcstelenség megvolt s megvan ott is, ahol gyermekmenhelyok nincsenek, s nem fokozódott sehol, a hol a gyermekmenhelyeket az emberszeretet létesítette. Ellenkezőleg, sok súlyos bűnnek vette elejét. — Mindazon helyeken, ahol gyermekmenhelyeket állítottak fel, lényegesen csökkentek a gyermekgyilkosságok. magzatelhajtások s más hasonló bűntények, s ez már magában véve is óriási vívmány; hiszen más dolog könynyelműnek lenni s más főbenjáró bűnt elkövetni, embert gyilkolni s a gyilkosok börtönébe jutni. De ettől eltekintve is. a legnagyobb igazságtalanság, a szegény ártatlan kisdedeket büntetni szüleik vétkeiért. Hiszen senki som ártatlanabb abban, hogy a világon vannak, mint ők maguk. Miért kellessen nekik szenvedni, nyomorogni, éhezni, kínlódni, mikor Ók senkinek sem vétettek? Vájjon nincs-e éppen olyan joguk az élethez, mint bárki másnak ? Miért kellessen nekik nyomorultan elpusztulni, mikor akárhányból jóravaló magyar embert lehet nevelni ? Hiszen a gyermekmenhelyek épen azt a czélt tűzik ki maguk elé, hogy jóravaló, munkás polgárokat neveljenek a gyermekekből. E kitűzött czólját el is éri, ha minden jó hazafi támogatja a sikerért fáradozókat. — Hiszen az a sok szegény gyermek, a ki el nem pusztulva, gondozó nélkül fel is nő, csak csapás embertársaira nézve, senki sem törődik vele, valóság-' gal vadon nő fel, iskolába nem járván, finomabb emberi érzések sem fejlődnek benne soha s mig ő halálos gyűlölettel van a társadalom iránt, mely őt be nem fogadja, az emberek viszont őt közösítik ki maguk közül, s igy lesznek e szerencsétlenek dológkerülőkké, naplopókká, csavargókká, tolvajok- és rablógyilkosokká. S amikor a társadalom kezet fogva, tisztességes embereket akar nevelni e boldogtalanokból, nemcsak azokkal tesz jót, hanem önmagával is, amikor elejét veszi annak, hogy tolvajok ós rablógyilkosok nevelkedjenek az ő rovásukra. Legjobban tévednek azonban azok, akik azt hiszik, bogy a gyermekmenhelyek vódenczei csupa törvénytelen gyermekekből telnek ki. A mi kis intézetünk csak pár hónap óta áll fenn, de a felvett gyermekek legnagyobb száma törvényes gyermek s igy nem az erkölcstelenség szütöttei. A gyermekek 60%,-a olyan, akinek létezése nem képezheti erkölcsi kifogás tárgyát. Hol volna hát az osztó igazság, ha a különben époly ártatlan, törvénytolen gyermekért, veszni hagynék az összes szegény, de törvényes gyermekeket is? Sokat lehetne még e tárgyról mondani, de azt hiszem, máris nagyon viszaéltem szives hallgatóim becses türelmével. Csak annyit kívánok még megemlíteni, hogy a müveit külföldön régóta a leghasznosabb intézmények közé sorozzák a gyermekmenhelyeket. Ott reges régóta megvannak már s számtalan gyermeknek mentették meg az életét. Már a 6-ik ós 7-ik században! voltak lelenczházak Felső-Olaszországban; a 14-ik században, — tehát ezelőtt 500 évvel -H Páris, Florencz, Velencze, Nürnberg ós London állítottak fel ilyen intézeteket, melyek azóta folyton és fényesen teljesitik emberbaráti feladataikat; Francziaország már 1362-ben kötelezte a községeket, hogy az elhagyott gyermekekről gondoskodjanak, 1811-ben pedig arra kötelezte a vármegyéket (departement). hogy megyei le- lenczházakat állítsanak fel a kis gyermekek megoltalmazására, | amit a departementek teljesítvén, 1834-ben már 131,000 elhagyott gyermeket gondozott az állam. A külföldnek minden müveit államában számos lelenczház van; Ausztriában is több működik, köztük legnagyobb a bécsi, melyet 1784-ben — tehát több mint 100 évvel ezelőtt alapítottak. — Itt ós a prágai intézetben nagyon sok magyar gyermek nyer elhelyezést, mert nyugati vármegyéink szegény lakossága ezeket, kereste fel, sőt keresi fel most is, hogy gyermekeiket éhen veszni ne lássák. Angolországban közjótókonyságból összegyűjtött országos; szegény-alap gondoskodik az összes elhagyott gyermekekről, kiket részint árvaházakban, részint lelenezházakban helyeznek el. — Oroszországban, — melyről rendesen mint barbár országról szoktak megemlékezni, — szintén van több nagy gyermekmenhely, ilyenek a moszkvai ós szentpétervári, hol a felvétel teljesen titkos, vagyis senki sem keresi,\ senki sem kutatja a gyermek kilétét, hanem felvesznek feltétlenül minden gyermeket. Sőt van egy, a maga ne- mébenn unikumot képező, nagy gyermektelep déli Oroszországban, a tsaratowi kormányzóságban, melyet Mária czárnő alapított, hol öt nagy faluban, minden tisztességes családnál van 1 —2, vagy több gyermek elhelyezve, kiket az alap 13-ik életé vök betöltéséig tart gondozás alatt. Mindezekből láthatjuk, hogy mi a gyermek- mentés terén bizony nagyon is hátul ballagunk. Amit mások sok száz évvel ezelőtt megcsináltak : mi csak most kíséreljük meg. Amit mások róges-régóta jónak, hasznosnak ismernek ós az emberszeretet szent nevében szívvel, lélekkel, örömmel támogatnak s tartanak fenn nagy pénzadományokkal : azt mi csak most akarjuk életbe léptetni. De bizva lakosságunk jóságában, okosságában, valamint a szegények iránti részvétében, ós bizva a magyarok hazaszeretetében, hitem ós meggyőződésem az, hogy amit mások századokkal ezelőtt meghonositottak, azt a mi hazafias buzgalmunk sem engedi veszni. — Igaza van a többször említett miniszteri rendeletnek, mely azt mondja, hogy: most már csak az a gondja a községeknek, hogy lelkiismeretesen járjanak el feladataik teljesítésében, írják össze az elhagyott gyermekeket s utasítsák őket az országban felállított, — eddig öt — lelenczház valamelyikébe s akkor, a társadalom lelkes segedelme mellett, nem pusztul el éhen-szomjan, nyomorúságban egyetlen gyermek sem Magyarországon. Én pedig, igen tisztelt hölgyeim és uraim, amidőn hálásan köszönöm meg szives türelmüket, amelyet olyan hosszasan vettem igénybe, arra kérem önöket, legyenek jó szívvel a szegény, elhagyott gyermekek iránt, támogassák azok ügyét jó lélekkel ós hazafias buzgalommal, mert minden megmentett élet nyereség ennek a szegény hazának, melyben, mint a legnagyobb magyar mondotta: „Oly kevesen vagyunk magyarok, hogy az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmeznünk!“ Ismételve köszönöm szives türelmüket! Értesítés. A gyulai róm. kath. hitközség egyház és iskola tanácsának három évi megbízatása lejárván, annak az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 11. s-a, illetve az egyházkormányzati alapszabályok rendelkezése szerinti ujoonuan megalakítására határnapul f. évi február 8-ika tűzetett ki s ahhoz Gyulaváros róm. kath. polgárai ezennel meghivatnak. A város három kerületet képez, s minden kerület választ 12 rendes és 4 póttagot titkos szavazás utján s arra való tekintettel, hogy u megvá- lasztandók között az értelmiség, iparos és földmives osztály arányosan képviselve legyen. Az I. kerületbe tartoznak: Belváros, Újváros, Nagyoláhváros és tanyák; választási hely a belvárosi emeleti iskola, elnök Szénásy József. A II. kerület: Nagy magyarváros, Kosároldal és Kisváros; választási hely a nagymagyarvárosi iskola, elnöí Schröder Kornél. A III. kerület: liisrománváros és Józsefváros; választási hely a Józsefvárosi fiúiskola, elnök dr. Follmann János. A választók névjegyzéke a plébáuia hivatalban közszemlére kitótétett s szavazási joggal bir minden Gyulaváros határában lakó vagy ingatlannal róm. kath. polgár. A választás reggeli 9 órakor kezdődik és folytonosan tart délután 4 óráig. Gyulán, 1900. február 1. 38 í—i A hitközségi elnökség. HírekA vármegye közgyűlése az eddigi megállapodások szerint február hó 26-ári lesz megtartva és annak kétségtelenül legnagyobb érdeklődést keltő tárgya lesz a megtartandó árvaszéki ülnök választás, melyre ugyancsak szaporodnak a jelöltek. Legújabb .értesülésünk szerint ugyanis pályázni fog az ülnöki állásra dr. Bakos Géza csorvási lakos ügyvédjelölt is, a kit napokban avattak fel a jogtudományok doktorává. A vármegyei közigazgatási bizottság rendes havi ülését február hó 14-én fogja megtartatni. A gyulai rk- főgimnáziumra a múlt alkalommal kimutatott 24,560 fr£ 20 kr. összeghez újabban a következő adományok jegyeztettek,* illetve jelentettek be: Prág Bonifácz 100 frt Dr. Kun Pál 100 n Ozv. Prág Albinné 200 V Neumann György 60 n Pfaff József 10 9 Geszner József 25 » Az eddigi gyűjtés összege: 25055 frt 20 kr. A gyulai kereskedők és kereskedő ifjak társulata Czinczár Adolf elnöklete alatt január 28-án délután 2 órakor tartotta a tagok élénk érdeklődése mellett XVI-ik évi rendes közgyűlését. A gonddal szerkesztett titkári évi jelentésből kitűnik, hogy a társulatnak ez idő szerint 4 alapitó és 100 rendes Lgja van ; az év folyamán felvétetett 10 rendes tag, mig elköltözés, lemondás és elhalálozás folytán törölve lett 12 tag. Meleg sorokban emlékezik meg a jelentés a társulat két elhunyt tagjáról is. A társulat vagyona a könyvtár értékét is betudva 3183 korona 50 fillér, a mi múlt évi állapothoz képest 656 korona 28 fillérnyi összeggel növekedett, mely főleg abból ered, hogy a Braun és Czinczár ezég 25 éves fennállásának alkalmából 500 koronát adományozott a társulati könyvtár gyarapítására, örömmel regisztrálja a jelentés a nagy lelkű adakozók ezen kiváló tényét I vajha követésre méltó például szolgálna az. A társulati könyvtár a hazai és kül-. földi szépirodalom legnagyobb és legjelesebb müveit foglalja magában, nemkülönben igen becses szakmunkákat is tartalmaz. A társulat társadalmi téren is kiváló tevékenységet fejtett ki, amennyiben tagjai és annak családjai részére több családias jellegű társas estélyt rendezett, melyek igen sikerültek voltak. A titkári jeleuté6 tudomás vóteje után a közgyűlés jóváhagyta az elmúlt évi zárszámadásokat a választmánynak a felmentvényt megadta és elfogadta a választmány által beterjesztett költség- vetést. Az ülés utolsó lárgya a tisztujitáa volt, mely a következő eredménynyel ejieiett meg és pedig elnök: Czinczár Adolf, alelnökök: Weisz Mór és Karácsonyi Károly, titkár: Stern László, másodtitkár: Morvay István, igazgató: Deutsch Jakab, pénztárnok: Manheimer Arnoid, ellenőr; Fischer Jakab, könyvtárnok: Lantos Arthur. Választmányi tagok: Annié Pál, Braun Mór. Braun Vilmos, Dr. Berényi Ármin, Biljitz Sándor, Békés Gy. Ehrenfeld Soma, Fekete Gyula, Kóhn Dávid, Lusztig Adolf, Rosenthal Lipót, Scherer Benedek, Szántó Henrik, Schwimmer Arnold, Stern Mór és Zuzmann János. Számvizsgáló bizottság: Weisz Ede, Schillinge!' Lipót ós Vértesi Arnold. A Gyulai Polgári Kör könyvtára javára február hó 17-én saját helyiségében zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépti-díj: személy-jegy 2 korona, családjegy 4 korona. Kezdete este 8 órakor. Az Újvárosi Olvasókör múlt szombati bálja a lehető legt'ényeseb erkölcsi és anyagi sikerrel záródott s a rég eltűnt boldog idők óta nem láttunk olyan jó kedélyű feszteleu mulatságot, mint amilyen ez volt. Érdekessé tette a mulatságot közönsége, mely a társadalom minden rétegéből vegyült s a legszebben és legjobb hangulatban fért meg mégis egymás mellett, teljesen kiküszöbölve a klikk rendszert. A hangverseny Oláh György elnök tartalmas megnyitójával kezdődőit, melyben melegen üdvözölte a nagyszámban megjelenteket és a hangverseny szereplői közül kiemelvén a most királyi kegygyei kitüntetett Berkes Sándor dr.-t, melegen üdvözölte őt és gratulált a kör nevében is: Dr. Berkes Sándor, akit a közönség nagy ováczióbun részesített, lapunk más helyén közölt nagybecsű felolvasással kötötte le mindvégig a közönség figyelmét s Orbán, Haverda és Moravánszky szép hegedű duetteket adtak elő megérdemelt tapsok mellett. Tóth Erzsiké „Asszony akarok lenni“ czimü monológot sok természetes kedvességgel, BÜrii tapsvihar kíséretében adta elő; hasonló óvácziókban részesült a másik szavaló kisasszony: Rácz Mariska, ki szintén vidám monológot adott elő csinosan és rutinnal. Nóránt István egy bankócsősznél hihetetlen bravourral és jóizü humorral adott elő egy monológ füzért, frenetikus, lármás tetsztés-zajt keltvén. Ezzel a hangverseny véget ért
