Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-14 / 2. szám

Melléklet a „Békés" 1900.2-ik számához. A pénzügyigazgatóság köréből. A pénzügy- minister Kontratovich Elek gyulai pénzügyőri biztos- helyettest Nagy-Mibályra pénzügyőri biztossá, s helyéro Gyulára pénzügyőri biztosnak lovag Pittáni Róbert cs. és kir. századost nevezte ki. A gyulai kir. pénzügy igazgatóság Bródi Kálmánt a gyulai m. kir. adóhivatalhoz állandó gyakornoknak nevezte ki. A gyulai róm. kath. főgimnáziumra a lapunk múlt számában kimulatott 23.355 frton felül e hót folyamán a következő adományok tétettek : Prág Lajos 200 frt Dr. Zöldy János 500 Nádor Mór 10 V Haverda Ferencz 15 » Gremsperger Pál 15 T) Csizmazia Kálmán 20 V Hoffmann Ferencz 20 r> Cs. Demkó József 20 n H. Góg Mihály 15 1) Herczeg József 20 V Frailer Gyula 30 V összesen: 24,220 frt. Időjárás. Végre megemberelte magát a tél és ami ilyen öreg legénynek rosszul áll, abbanhagyta az olvadozást és kaczérkodást s pár nap óla ala pos hideg időnk van, óriási örömére a locs-pocsot halálosan megunt embereknek. Újra tél van. Vájjon meddig tart? Érdemes lesz-e újra korcsolyát kötni? Merjük-e leölni a hízóinkat — ha vannak? Ezek most mind nehezen megoldható problémák, mert a téli időjárás mai szeszélye mellett ma tél van, holnap locs-pocs. Ne bizzunk az öreg legényben. Szobor megáldás. Szombaton reggel áldotta meg a gyulai nagy templomban Gróh Feroncz prépost­plébános Páduai szent Antalnak a hivek önkéntes adományából beszerzett gyönyörű kivitelű szobrát. A megáldás után szép beszédet intézett a jelenlevő hívekhez a megáldást végző prépost szent Antal tisz­teletéről és hathatós pártfogásáról. Szent Antal a mai anyagias kornak a szentje. Gondoskodik a sze­gények kenyeréről; csodás segítséget nyújt az élet ezerféle bajaiban ; leereszkedik a földre, hagy innen az égre irányítsa az emberek tekintetét, hogy imád­kozni tanítson, hogy a gazdagokat, a földi kincseken csüggőket jótékonyságra birja. Sokan nyújtottak már a szegényeknek kenyeret csak azért, mert ezt. Antal meghallgatta őket ügyes-bajos dolgaikban. Itt Gyulán február 13-án lesz két éve, hogy ezt. Antal tisztelete meghonosult s azóta ezt. Antal perselyében a sze­gények kenyerére 5500 korona gyűlt be, a melyből hetenként 29—30 házi szegény kapott 4—6 kilós kenyeret. A mi kézzel foghatólag bizonyítja azt, hogy szt. Antal nagyon soknak eszközölte ki az Istennél bizalmas kérésének meghallgatását, miután a felajánlott adományokat csak akkor kell a perselybe betenni, ha valakinek teljesült kérése. íme szt. Antal tisztelete folytán mennyi szegénynek volt meg a mindennapi kenyere, mennyi köny száradt fel, mennyi embernek lobogott fel hite a buzgó imádság és alamizsn hathatós voltában! A gyönyörű 180 cm. magas szobor a nagy templom főbejáratától balra eső utolsó oltár mellett van felállítva. Hangverseny Gyulán. Az „Örökimádás templom" gyulai választmánya f. hó 11-én dr. Lukács György főispán elnöklete alatt ülést tartott, s hogy a kö­zönség adakozása alkalmas módon igénybevétessék, mindaddig erősiti, hogy „úgy van“, mig a rendőr­ség, vagy valamely rokonfelekezet szóbeli és kqz- zelfogató bizonyítékokkal az ellenkezőről meg nem győzi. A magyar ember, ki megszokta, hogy csak magasztos fenségben lássa nyilvánulni mindazt, a mi a vallás keretébe tartozik, méltán kérdezhetné, hogy hol van hát mind e zajban, ez éktelen lár­mában s izetlen torzsalkodásban Isten? És ha nem félnék jobban Isten haragjától, mint a legvalláso­sabb angol iró, én is azt mondanám: he is sitting idle, ever since the first Sabbath, on the outside of his Universe“, a miért hogy le nem sújtja e sok álszenteskedő farizeust, a kiket annyiszor száll meg a Szentlélek szelleme, a hányszor megejti őket az alkohol ereje. Ily különcz irodalmi Ízlés, a valláserkölcsös életnek ily nagymérvű elfajulása lehet érdekes, de nem tanulságos. * * * Közérzülete is más e nemzetnek; de csak egyet említek. Mig Európa többi népei mindinkább tágabb és tágabb helyt engednek szivükben az áldatlan, a legnagyobb mértékben igazságtalan és istentelen antiszemitizmus rideg fuvalatának; mig a száraz­földi kereszténység mind nagyobb mértékben feled­kezik meg arról, hogy vallásának és czivilizatjójá­nak fundamentuma a judaismusban gyökerezik, s azokról a szent és fenséges eszmékről és benyo­másokról, melyekkel gyermek korában fogyatékos erkölcsi érzékét felköltötték és felnevelték, — addig -túl Dovernek magas partján szivszorongva, lelkese­désteljes reménynyel kisérik figyelemmel a történet­író ama kutatásait, melyeknek czélja bebizonyítani vagy ha ez lehetetlen volna, legalább elhitetni ön­magukkal és másokkal, hogy Albion fiai, utódai annak a két zidó törzsnek, a mely a babyloni fog­ság idejében nyomtalanul letűnt a világ színpadá­ról. Mily éles ellentét, ily kicsiny téreken! A continensen szégyen, ha apád zsidó volt. Angliában, úgy nézem, azt hiszik, hogy nemesebb gróf Cziráky Jánosáé eszméjét megvalósítandó — el­határozta, hogy f. hó 20-án tombolával egybekötött hangversenyt rendez a vármegyeháza nagytermében. A hangverseny rendező bizottsága műkedvelők meg­nyerésével a műsor összeállításán fáradozik. A be­lépti dij 2 koronában^ a tombola-jegy ára 20 fillérben lett megállapítva. Mulatságok. Farsang megnyíltával megmozdult az alvó vér az emberekben, megdobbantak az álma- dozó leányszivek és elvetették a tánczos fiatal em­berek a blazirlságot. hogy helyébe a frakkot, Kar­neval herczeg vezérkarának ez egyenruháját öltsék fel. Megyeszerte minden községből érkeznek báli hirek. Szarvason sikerült kerékpáros bál volt ünnep szombaton, 26-án nőegyleti bál lesz, Orosházán 27-én lesz vörös-kereszt egyleti mulatság, Mezőbere'nyben pedig 13-án lesz fényes hangverseny. Szóval a megye mulat s a suppée-csárdás kérdése meg mindig izga lomban tartja az ifjúság egy részét. Az irgalmas nővérek gyásza. Szomorúság borult a Szt.-Vincze zárdákra, a szeretet sir — meghalt szive után. Gróf Brandis Jozefa Leopoldina irgalmas nővér, a párisi anyaházzal egyesült gráczi tartomány felügyelőnője és tartományi főnöknő január 11-én elhunyt. Született 1815. nov. 17-én, a kedves test­vérek társulatába lépett 1837-ben, 50 éves foga­dalmát megújította 1887-ben. Fiatal éveit a kórház­ban, mint ápolónő töltötte s a fényes főúri szárma­zással bőségesebben együtt járó földi örömök helyett élte tavaszán a szegények szolgálatát választotta osztályrészül. O vitte keresztül az Irgalmas nővérek gráczi anyabázának a párisival való egyesitését s megérte a tartományának oly felvirágzását, hogy magyar hazánkban is közel másfélezer irgalmas nővér áll a szegények, kisdedek, árvák és betegek ápolásában, oly mindenkit tiszteletre keltő, meg­hódító sikerrel, hogy a nagyszámú nevelés, képzés daozára nem győznek az intézetek elvállalására fel­szólító felhívásoknak eleget tenni. — Áldás és béke hamvaira 1 "A gyulai Katholikus kör folyó hó 6-án tartott közgyűlésén tisztviselőit újból választotta Elnök; Kopasz Ferencz, alelnök : Cs. Demkó József, jegyző: Brösztel Lajos, Il-od jegyző: Junászka Ferencz, pénztárnok: Krizsán András, könyvtárnok: Grem­sperger Pál, alkönyvtárnok: Venczel András; számvizsgáló bizottsági elnök: Székely Lajos; tag­jai: Szénásy János, Junászka Mihály, ezenkívül még 20 választmányi tagot is választottak. A gyulai kath. kör. bálja, mely folyó hó 7-én folyt le a Göndöcs népkerti pavillonban, a hozzá fűzött várakozásoknak úgy erkölcsileg, mint anya-, gilag minden tekintetben megfelelt. A négyeseket 65—70 pár tánczolta. — Jelen voltak asszonyok: Orovecz Albertné, Máyer Frigyesné, Paulik Istvánná, Lindenberger Alajosáé, Keresztény Gergelyné, Ju­nászka Istvánná, Juhász Lajosné, Diószegi Jánosné, Dávid Jánosné, Yerner Jánosné, Ráfi Jánosné, ifj. Siflis Györgyné, Merza Mihályné, Implom Jánosné, Potoczky Mártonná, Dunay Györgyné, özv. Mettler Pálné, Balázs lstvánné, Gerlein Mártonná, Ungár Ferenczné, Bakó Györgyné, Baráth Józsefné, Ré- pásy Ignáczné, Mosonyil Istvánná, Krizsán Andrásáé, Bányász Györgyné, Puczkó Imréné, idb. Junászka Józsefné, Dávid Pálné, Tóth Péterné Galbács Fe­renczné, Kliszek Györgyné, Molnár Józsefné, Frőhner Jánosné, Szabó Antalné, Papp Imréné, Takács és kékebb vér lüktet a legutolsó lengyelzsidó erei-í ben, mint Hengist és Horsa, vagy hóditó Vilmos bármelyik utódában. Büszkeséggel töltené el a ne­mes lordokat, ha azt mondhatnák, hogy ők utódai annak a népnek, a mely exclusiv elveinél fogva legtisztábban őrizte meg szent hagyományait és vérét; s a mely nép az emberiséget pátriárkákkal, prófétákkal, szűz Máriával és örök időkre kőbe vésett Mózesi törvényekkel ajándékozta meg, nem pedig VII. és VIII. Henrikekkel, II. és III. Richar- dokkal, Stuart és „véres“ Máriákkal, vagy legfel­jebb kutyabőrös penészes magna chartákkal. Hol közös társadalmi kérdések elbírálásában ily óriási arányokat ölt a különbség, ott nem hi­szem, hogy egyik nép sokat tudna és akarna ta­nulni a másiktól. * *-* Mi magyarok régtől fogva azt hisszük, hogy politikai és társadalmi intézményei Nagy-Britániá- nak utánzásra méltó mintaképek, de azért soha nem utánoztunk semmit; vagy ha néha mégis megkíséreltük, hát körülbelül olyan különbség volt az eredeti institutió és a másolat között, mint a milyen különbség van az esthajnali csillag és azon csillagok között, melyeket a ruczák lábai hagynak hátra a pocsolya iszapjában. Természetesen nem bocsájtkozhatom itt nagyméretű bizonyító fejtege­tésekbe, hanem egy dolgot, a melyhez állítólag min­denki ért s a melyet Angolországban tett utazásom alkalmával tanulmányoztam, mégis érintenem kell. Az iskolaügyet gondolom. Ha teszem azt Homan Ottó, min. tanácsos és a magyarországi gimnáziumok vezetője, kedden délelőtt kiveszi a zsebóráját és azt látja, hogy fél tiz van, akkor Homan Ottó ur minden rizikó nél­kül, mathematikai pontossággal azt mondhatja, hogy ebben a perczben Magyarország minden gimnáziumának 2-ik osztályában nyelvtan van és a jelzői mellékmondatot tárgyalják. Ugyan igy beszél­het Németország, Francziaország s minden más szá­razföldi országnak Hómanja, ha egyáltalában van Károlyné, Gyarmati Gáborné, Steigerwald Ferenczné, Múlt Józsefné, Dézsi Istvánná, Erdős Péterné, Zsóri lstvánné (Budapestről), Pécsi. Istvánná, Klavács Jánosné, Prattinger Ferenczné, Láng Józsefné, Kopasz Péterné, Kukla lstvánné, Udvardi Józsefné, Kará­csonyi Istvánná, Balázs Jánosné. — Leányok : Bakó Mariska, Balázs Tercsiké, Balázs Erzsiké, Baráth Mariska, Blaskovics Rózsika, Bányász Mariska, Dávid nővérek, Dávid Tercsiké, Dunay Róza, Erdős Sárika, Éberlein Mariska, Fekete Etelka, Gáspár oŐvórek, Gerlein Ilonka, Gyarmati Mariska, Implom nővérek, Kopasz Nővérek, Kukta Mariska, Junászka nővérek, Ludvig Annuska, Lajtek Regina, Kriszek Róza, Múlt Róza, Merza Tercsiké, Nádudvary Róza Merza Teréz, Puczkó Erzsiké, Paulik Mariska, Papp Mariska, Potoczky Erzsiké, Paramer Hermina,Orovecz Fánika, Ráfi Mariska, Répáéi Erzsiké, Steigervald Teréz, Szilágyi Szídike, Sebestyén Etel, Sebestyén Mariska, Siflis nővérek, Tóth Mariska, Tóth Mária, Takács Mariska, Ungár Erzsiké, Udvardi Juliska, Veres Katicza, Verner Erzsiké, Zsóri Katicza. A gyulai kath. kör folyó hó 7-én tartott bálján felülfizettek : özv. gróf Almásy Kálmánná és Gróh Ferencz 10—10 korona, Meseinger Ignácz 5 korona, Ludvig József 4 korona, özv. Reinhardt Józsefné, Szabó István, Bartos Ferencz, Takácsy Lajos, Brösztel Lajos, Somogyi János, Kopasz Ferencz. Oszuzky János, Tarkó István, Gremsperger Pál, Cs. Demkó József 2—2 korona; Szegedi Antal, Kiss Mihály, id. Junászka Mihály, Klavács Ferencz, Láng József, Kátay József, Merksz Ferencz, Szőke Ferencz, Ráfi Péter, Kukla István, Haverda Ferencz, Debreczeni Károly, Zuzmann János, Molnár József, Góg Mátyás, Varnyú Mihály, Mayer István, Atyi- movits Ferencz, N. N., Balázs Lajos, Zsóri lstvánné, Balogh János, Junászka István, Krizsán András, Venczel András, Szénásy János, Dávid András, Scheibert Jakab, Remete József, Szabó Antal 1—1 korona; Mojzák Gyula 60 fillér, Kézsmárki Lajos, Udvardi Juliska, Bekker N., Koller Mihály, Eisele János 40—40 fillér. Ezen szives felülfizetésekért, valamint a bál sikerének előmozdítása körül fárad­ságot nem ismerő tevékenységet kifejtett fiatalság­nak a bálbizottság ezúton is köszönetét fejezi ki. A kör bevétele belépti-dijakból 260 korona, felül- fizetésekből 81 korona 60 fillér; kiadása 173 korona 50 fillér s tiszta maradványa 168 korona 10 fillér volt. A vármegye és a vármegyei közkórház 1900. évi szükségletét képező tárgyak szállítása tekinte­tében a kiirt, árlejtési hirdetményre beérkező pá­lyázatok felett az árlejtező és kórházi bizottságok a folyó hó 12-én megtartott bizottsági üléseiken következőleg határoztak : A vármegye szükségletét képező irodai szerekre (kikiáltási ár 2C95 frt), be­érkezett 3 ajánlat: Vértesi Arnold 22%, Dobay Ferencz 30% és Galiczenstein H. 37 % árleenge­déssel vállalkoztak, elfogadtatott a Galiczenstein (budapesti czég) ajánlata. A világitószerek, gyertya és petróleum (kikiáltási ár 587 frt,) ajánlatot tettek Ferentzy Alajos czég 31'04 és 15‘2%, Reisner és Wolf 23% és 4% árleengedéssel, a bizottság Ferentzy Alajos ajánlatát fogadta el. A szolgaruhák szállítására (kikiáltási ár 521 frt 50 kr.) vállalko­zott Kálmán Zsigmond és társa 5%, Feuer Márk 15% árleengedéssel, az utóbbi ajánlata lett elfo­gadva. A közkórház és elmegyógyintézet részére Hómanja, mert a continensen levő összes elemi-, közép- és felsőiskolák tantárgyai és ezen tantárgyak tananyaga oly preczizitással van elő- és körülírva, hogy az oly tanitó, ki például a" milliókat jelölő szám után pontot és nem vesszőt tesz, vagy a ki a métermázsát két „m m“ betűvel s nem „qu“-vel írja, ósdi ember, ki nem tud tanítani s nem ér­demli meg a fizetését. Nem igy van ez Angolországban, hanem más­kép. Először is úgy, hogy az állam egyáltalában nem igen törődik az iskolákkal; nem állít sem nép, sem középiskolákat, nem ad ki tantervet s nem ir elő tananyagot. Álllitson iskolát, a ki tud, tanítson a ki akar, annyit és úgy, a hogy jónak látja s hogy éhen ne haljon. így aztán persze az iskolák túlnyomó többsége társulati vagy magániskola. Hát biz ez borzasztó közöny; kostikus zűr­zavar, a mi tökéletesnek mondható oktatásügyi kormányzatunkhoz képest. S mi az eredmény ? Hogy az angolok bár kevesebbet tanulnak, mégis többet tudnak bármely más nemzet fiainál. Különös, de való ! Mert két dologra tekint az angol és nem há­romra. Először arra tekint, hogy az iskolában csak azt tanulja, a mire a mindennapi életben szüksége van, másodszor pedig arra, hogy azt, a mire szük­sége van, alaposan tanulja. Minden felesleges bal­lasztot kidob hajójából s igy könnyen és biztos kézzel evez tova a lét partján, várva az időt, ke­resve a helyet, mely alkalmas arra, hogy valamely napon, vagy talán egy másik napon, a biztos bol­dogulás reményével kiköthessen. Mi magyarok az általános műveltség jelszava alatt annyi felesleget ölelünk fel, hogy abban, a mire majd az élet küzdelmeiben s viharaiban szük­ségünk lesz, abban csak a felületességig vihetjük. * * * * Csiszolatlanok e töredékek s nagyon hézago­sak. De egy kis jóakarattal, azt hiszem, megértheti a szives olvasó, hogy én Guttenberg ur angolor­szági tanulmányait, ha nem is egészen meddőknek, szükséges czikkekre kiirt pályázat szerint árlejtés hirdettetett az alpacca-ió\éV.ro (47 frt), pléh-félékre (224 frt), lámpa-félékre (100 frt 30 kr), börne- müekre (35 frt), vasbutorokra (671 frt 50 kr), vas­árukra (1194 frt 95 kr), kefekötő muDkákra (78 frt 48 kr), asztalosmunkákra (112 frt). lábbeliekre (726 frt), porczellán- és üvegfélékre (135 frt 98 kr.) és vegyesekre (123 frt); beadatott összesen 11 aján­lat s ezek közül az alpacca-félékre, lámpa-félékre, lábbeliekre és vegyesekre Deutsch Jakab 20%, 18%, 42% és 45% os ajánlata, a pléh-félékre 27%, a vasárukra 38%, a kefekötőmunkákra 24% árleen­gedéssel Schmidt Gyula ajánlata, a vasbutorokra Fleischer aradi czég 8% os ajánlata, az asztalos- munkákra id. Kis Mihály 11%-os ajánlata fogad­tattak el, mig a porczellán , üveg- és bőrnemüekre nézve, — miután ezek szállítására ajánlat nem tétetett,—a házilag leendő beszerzés mondatott ki. A gyulai önkéntes tűzoltó testület választmánya folyó hó 6-án tartott ülésében elhatározta, hogy szokásos jelmez-bálját farsang utolsó hétfőjén tartja meg. A választmány Gyulán mentő-egyesület léte­sítésének eszméjével is behatóan foglalkozott és ama megállapodásra jutott, hogy annak idején a hivatalos tűzoltóknak mentőkké való kiképzését fogja kérelmezni s a mentőkhöz csatlakoznának az önkéntes tűzoltó testület erre alkalmas tagjai is. Végül a választmány Szállá Lajos főparancsnok előterjesztésére az e hó 13-án kezdődő tűzoltói isko­lázás körül előforduló költségeket is megszavazta. A munka jutalma. Ma, mikor az embereknek csak a siker imponál, mikor nem az eszközt, hanem a polczot látják csak, melyre valaki feljutott, szinte mosolyogva olvasunk ilyen frázisnak tetsző híreket, hogy Magyarországon a munkát megjutal­mazzák. Igen örvendetes hírként Írhatjuk, hogy úgy van. A kérges kezű napszámossal kezet fog a fő­ispán és a baromként dolgozó szegény paraszt mun­káját elismerik és megjutalmazzák. Darányi Ignácz miniszteré az érdem, ki tavaly óta életbe léptette a munkások megjutalmazását, mely szerint a kor­mány ötven forint jutalomban részesíti a kiszolgált hü cselédeket. Tavaly 16 mnnkás kapott jutalmat, az idén 8 kap Békésvármegyéből, névszerint: Csomós János (Gyula), Izsák György (Csaba), Kása László (Uj-Kigyós), Pavay Pál (Csorvás), Izsó József (Gyoma), Pohorolec István (Gyoma), Békési ,Mihály (Békés), Molnár Ferencz (Öcsöd). Egy már meg is kapta Öcsödön, vizkereszt napján nagy ünnepség mellett, mely bizonyára nagy szocziális jelentőséggel bir. Hasonló ünnepségok mellett fogják a többinek is átszolgáltatni a minister elismerését, az idén min­denütt a j. főszolgabírók, mely ünnepélyeken a megyei gazdasági egylet is képviselteti magát. Elhalasztott tánnczvigalom. A gyulai újvárosi olvasókör 21-ére kitűzött tánczvigalommal egybe­kötött feloivasó estélyt, az országos vásár miatt e hó 28-ára halasztja. Az estély iránt érdeklődő közön­ség figyelmébe ajánlja, hogy e bál tiszta jövedelmé­nek fele a gyulai lelenczház javára fog fordittatni. A szeghalmi papválasztás. Szeghalmon — mint onnan Írják lapunknak — nagyban folynak a vá­lasztási mozgalmak s e hó 17-én megtartandó választás iránt nemcsak Szeghalmon, de az egész Sárréten rendkívüli érdeklődés mutatkozik. — A jelöltek nagy számából három jelölt nevét emle­getik komolyabban. — Legnagyobb pártja Técsy de mégis oly idő- és erőpazarlásnak tartom, a mekkorát magyar ember, bármily szorgalmas és tehetséges, meg nem engedhet magának. Meglehet, hogy más véleményen volnék, ha Guttenberg ur, kinek buzgóságát egyébként nagyra becsülöm, nem annyira általánosságokban mozgott volna; ha fá­radságot vett volna magának egy könnyen átte­kinthető, könnyen realizálható s kézzelfogható programmot felállítani. De éppen ennek a lehetősé­gében kételkedem. Más a geográfiái fekvésünk, más az etno­gráfiái helyzetünk, más a politikai alakulat; mások hajlamaink és tehetségeink, mások erényeink és bűneik; más egész lényegünk s más múltúnk, — következésképen másként kell alakulnia jövőnk- nek is. Szerény nézetem szerint sokkal helyesebb volna, ha azok, a kik tehetséget és hivatást érez­nek magukban beteg közállapotok felismerésére és gyógyítására, itt benn, a nemzeti élet keretén belül keresnék azokat a panaceakat, a melyekkel képesek volnának megzsibbasztott nemzeti energiánkat újra feléleszteni s talpra állítani. Mindenesetre fel kell kutatni s meg kell semmisíteni azokat a látható és láthatatlan férgeket, melyek nemzetünk hajdan ha­talmas életfájának gyökereit rágják és pusztítják, de ezeket nem Angliában kell keresni, hanem itthon. A kisded, midőn talpra akar állani, nem kér­dezi a nagyoktól, hogy hogyan tették és hogyan teszik, hiszen nem tudja kérdezni és nem értené a magyarázatot; hanem ösztönszerüleg próbálgatja, — addig próbálgatja, mig nem sikerül. Nemzetünk sem tehet egyébként. És ha nem sikerülne, mitől Isten óvjon, nem marad egyéb hátra számunkra, mint gyakorolni az őskeresztények legszebb erényét, a rezignácziót, s lemondani azokról a nagy aspirácziókról, azokról az édes ábrándokról, melyeket a nagy Széchenyi ebbe az egyetlen, ebbe a páratlan mondatba fog­lalt össze: Magyarország nem volt, hanem lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom