Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

Ezen egyébiránt nem is csodálkozunk; már megvagyunk szokva ahhoz, hogy városunk képviselőinek egy része, (tisztelet a kivételnek) a kik maguknak vezérszerepet igyekeznek biztositani; rendesen nem a közügy érdekét védik, hanem minden komoly ügynél kapva-kapnak az alkalmon, hogy megcsappant népszerűségüket ismét egy kissé megbizlalhassák, személyi érdeküket a közügy érdekével szembe állítva : a jónak elrontóivá legyenek.

Valóban nehezünkre esik ezen vád kimondása, de mert igaz, kénytelenek vagyunk vele.

Ezek előre bocsájtása után most már lássuk kinek van igaza : azoknak-e, a kik a vámos kő-üt átvételét óhajtják, avagy azoknak, a kik azt ellenzik.

A vámos kő-útról szóló 1890. évi I. t.-czikk 81. §-a ekképpen bzó) : a vámszedés joga csak közutakon és közforgalomra szolgáló hidakon, kompokon (réveken) és hajóhidakon, továbbá a városok és községek kövezetének használata fejében gyakorolható, illetve engedélyezhető. Ezen vámszedési jogot illetve annak gyakorolhatását a kereskedelemügyi miniszter engedélyezheti, ki e tekintetben a városok, a községek kövezetvámjára nézve a belügyminiszterrel egyetértőleg jár el.

Mit mond tehát ezen szakasz? Azt, hogy a menynyiben valamely város, vagy község, hol még vámszedési jog nincs, de községi utaikat saját erejűkből kikövezik és ezen költségeket nem a községi adó emelésével, ha nem a vámjövedelemből akarják fedezni, a vámszedési jogot kérelmezhetik. Gondoskodik azonban ezen törvény arról is, hogy a vámszedésre jogosított városok és községek, eme jövedelemből maguknak tőkét ne gyüjthessenek, mert ha a befektetett tőke már visszatérül, a további vámjövedelem csak akkor engedélyeztetik, ha az illető városok és községek igazolni tudják — az ujabbi kiépítéseket.

Éppen igy volnánk mi is — a vármegyétől átveendő kőútakkal. A vármegyének ugyanis az Erdélyi-út, Jókai Mór, Hid, Dobay, Petőfi, §Árpád; és Kossuth Lajos útczákra a vámszedési jog 1905. évi deczember hó 1-ig engedélyezve van, ezen engedély volna Gyula városára átruházandó, mindenesetre a fennti útak tartozásával együtt és pedig olyként, hogy a város, az átvétel után jövedelmező vámdijakból a fenntartási költségek levonása után fennmaradó összegét a vármegyével fennáló tartozására fordítaná, mely esetben a’ vármegyétől átveendő tartozás 10—12 év alatt feltétlenül kifizetve lenne.

Most jönne a városra nézve a legfontosabb.

Köztudomású dolog, hogy Gyula várossá pár évvel ezelőtt egyes főbb utczáit mintegy 113 ezer korona költséggel kiköveztette. Ezen utakat a közel múlt napokban vállalkozótól átvette, tehát elfog érkezni annak ideje, nem is oly soká, hogy ezen utak is javítás alá kerülnek. Igen de miből fogja ezt a város fedezni? Talán felemeli a községi adót 1—2 százalékkal? Nem, ezt nem szabad engedni.

Kell tehát gondoskodni a városnak olyan jövedelmi forrásról, a melyből ezen költségek fedezetet nyerjenek. Erre egyedüli forrás a vámjövedelem.

Ugyanis, ha a város a vámjövedelemből Békésvármegyét kifizette, a városnak kötelessége lesz a saját maga által kiépített kőútaknak a vámos- utak sorába való felvételéért folyamodni, hogy eme utak beépítési költségeire és fenntartására fordított kiadások a polgárok megterheltetése nélkül a vámjövedelemböl nyerjenek fedezetet: ezen kérelmét a városnak teljesítenie is kell a kormánynak, mert erre őt a törvény is kötelezi.

— Ne ábrándozzék többet holmi bizalmas suttogó báli enyelgésekröl, számozatlan bérko-1 csíkról, a chambre separéek költői ozsonnáiról; — hanem főzzön be inkább paradicsomot télire és a gyermekének fésülje és mossa meg regge- lenkint aranyos, göndör fejecskéjét. — Igen asz- szonyom, — tegye mpg, ha nem akarja magát teljesen lejárni. Hisz odáig van, hogy már csak holmi zsemlye képű gymnazista, eladós' dott színész, avagy éppen a nagyvendéglő impertinens főpinczére ima kegyednek olyasfajta „nagyságos asszony* titulusu levelet — ha tudna. Ezek is csak azért, mert mértéktelenül imponál nekik a kegyed 35 frankos párisi czipője és hódprémes drága bundája. — Ez az esztelen, mindent felül haladó kaczérság és hóditási vágy pellengérre állította kegyedet, nevetségessé tette. Sirassa természetét és térjen magába. — Oh tudom gyűlöl engem e pillanatban; a műtét fájdalmas volt de talán jobban lesz utána. Hagyjon fel a boldogság kergetésével, aki egyszer drágakövét a mocsárba ejtette, nem találja meg többé. Szorítsa keblére kis gyermekét és parancsoljon nyugalmat tetszelgő, könnyelmű lelkének.

Nincs ereje ? Imádkozzék! A kereszt hatal más bástyafal az ingatagnak. Az üdvözítő lábainál ott van magasztos béke és szent nyugalom.

J aj a tespedőnek, ki másutt keres vigaszt!-----*

• *

Nagyságos asszony! a rózsalugasból valami kegyetlen kezek, prózai helyet — szilva aszalót csináltak és a szép, szerelmes szőke felhők, melyek oly boldogan mosolyogtak fölötte, már régen foszlányokra tépve szálltak odább. odább . . .

Röthy Emilné.

Ha tehát a város a vámos utakat a vármegyétől átveszi, az általa kiépített útak költségeit visszakaphatja, sőt kilátása van a városnak arra is. hogy a kőútak mentén épített, valamint még ezután építendő gyalogjárda, csatornázás és világítási költségeket is fedezheti a vámjövedelemből. Gyula városa pedig járda, csatornázás és világításra már eddig is százezer forinton felül költött, a nélkül, hogy azok csak részben is visszatérülnének. Hogy ezen kiadások a vámjövedelemböl fedezhetők, elég csupán Komárom városára hivatkozik. Ezen városnak megengedte a minister, hogy az ily természetű kiadásokat, miután azok a közutak elvá lasztbatlan tartozékai — a vámjövedelem terhére fedezhesse.

Mit tett azonban a keddi közgyűlés ; ugyan azt, amit az 50-es években, vagyis ugyanazon bűnbe esett, mint a mikor a csabai vasúti állomást felébb Gyulára tervezték.

A keddi közgyűlésen egyik város-atya azt mondotta, hogy ő addig nem hajlandó a vámos- útakat a vármegyétől átvenni, mig Gyula városa a vármegyét a régi sugárut-ügyben meg nem számoltatja, mert hajdanában az ő emlékezete szerint a város oly feltétel mellett adta át a sugárutat, hogy a vármegye, a kövezés kifizetése után Gyula városának az utcza kisajátítási költségeit vissza fogja fizetni.

Igen szép a memoria, de hát most az igen tisztelt, s vezérszerepet játszó város-atyát a memo riája cserben hagyta, s ezzel ő képviselő társait is felültette. Miután tehát az igen tisztelt képviselő nem ösmeri az ügyet, engedje meg, hogy azt e helyen igaz valójában elmondjuk.

Gyula városa 1884. évi május hó 27-én tartott városi képviselő ülésén, és akkor is a tanács helyes javaslatával szemben — kimondotta a képviselőtestület, hogy a sugárutat a vármegyének oly feltétel mellett adja át, hogy köteles a megye azt 8 vámjövedelem terhére kiköveztetni, fenntartani, és a fenntartási és építési költségek levonása után fennmaradó jövedelem kizárólag a város köz- utainak folytatólagos kiköveztetésére, valamint a vasúti indóházhoz vezető úton eszközlendő kisajátítási költségekre fordittassék.

Ezek azok a kikötések, a melyeket a város annak idején tett. Kérdezzük most, hogy a vármegye ezen kikötésének eleget tett-e ? Igen, eleget tett mindenben, mert a vármegye a vámszedésből a sugárút kiépítését kifizette és folytatólag, tehát már |1884-óta a vámszedés terhére a Jókai Mór, Hid és Dobay-utczákat, továbbá az Arpád-utczát, Kórház-1 ulczát kiépítette. A sugárutat pedig kiszélesítette, ezen utakat pedig semmiből nem építhette ki, hanem csak is a vámjövedelem terhére.

Miután pedig a városi tanács javaslata elvet teteti és ezen ügy tanulmányozására nézve egy bizottság lett kiküldve, érdeklődéssel várjuk a bizottság javaslatát, annál is inkább, mert a kiküldött bizottság feladata lesz 30 évre előre készített reális költségvetést készíteni a vámos útak kiadásáról és bevételéről.

A rendőrség szervezése tárgyában készített tanácsjavaslat tárgyalásánál .szintén heves vita volt és sem az alkapitányi állás szervezése, sem a rendőrök szaporítása nem fogadtatott el.

E tárgynál már a gazdasági szakosztály sokkal helyesebb álláspontra helyezkedett mint Múlt úr, mert a szakosztály belátta, hogy a rendőrségnél oly mérvben felszaporodott a teendő, miként azt egyedül a rendőrkapitány a nagyközönség érdekében nem képes elvégezni, ugyanezért egy alkapitányi állás szervezését hozza javaslatba, mely javaslatot a fentiek szerint a közgyűlés teljesen elvetett.

Miután a rendőrségről van szó, engedjék meg, hogy azzal e helyen bővebben foglalkozzunk. Tudjuk jól, bogy a midőn a rendőrséggel, annak már szervezetével és ténykedésével foglalkozunk, darázsfészekbe nyúlunk. Ezzel azonban mit sem tő-, rődünk, s ez nem ‘riaszt vissza bennünket az igazság kimondásától és véleményünk leplezetlen nyilvánításától. A sajtónak erkölcsi kötelessége, hogy a közvélemény szószólója legyen, a felmerülő közűgyeket megvitassa és azok felett bírálatot tegyen. Ezt a jogot gyakoroljuk ezúttal mi is, mikor a rendőrség ügye tárgyalás alá kerül, kívánva azt, hogy a rendőrség ügye is kellős a méltán megérdemelt figyelemben s méltatásban részesüljön.

Mindenekelőtt konstatálnunk kell, hogy a rendőrség fentartására az a dotáczió, melyet a város intézői a bugdetbe e czélra felvettek, sehogy sem elegendő, s nincs meg abban az arányban, melyben lennie kellene, hogy e tekintetben a rendőrségi intézmény az idő és kor követelte apparátussal felszoreltessék. — Régi nóta, de igaz, hogy nincs elég személyzet, nincs elég közrendőr. Miután kevés a személyzet, hiányosnak kell lennie a szolgálatnak is, a mi természetes, s miután feltűnően kevés a fizetés, nem csoda, hogy bizonyos — r meg nem engedhető mellékkeresettől sem riadnak vissza egyes rendőrök, a kiket az élet súlyos és elviselhetlen terhei nem vérteznek eléggé a bűnös befolyások megostromolása ellen.

Ismételten hangoztatjuk, hogy nálunk a kardinális hiba a személyzet elégtelenségében és a sovány zsoldban rejlik.

Az a 16 közrendőr hogyan bírja teljesíteni a város bel- és külterületén az éjjel és nappal reá háramló nehéz és felelősséggel járó feladatokat ?

Bizony-bizony nem képes feladatainak a meg kívánt mértékben eleget tenni. Oly nagy népességű és forgalmú városban, mint Gyula, a rend fentartására s a közbiztonság feletti őrködésre nem elegendő, de igen csekély e létszám. De meg szolgálatot nem is teljesít mind a 16 közrendőr, melynek jelentékeny része — mint tudjuk — küldönczi s sok más egyéb teendőt végez. Számításunk szerint a város területén napouta 10—12 közrendőr teljesít tényleges szolgálatot. Hát nem absurdum ez? Hát nem mucsai állapot ez? Hát akkor mi csodálni való van azon, ha nap-nap után utonállá- sok, betörések, lopások s egyéb bűntények fordulnak elő ? Ameddig rendőrségünk ilyen gyarló szervezetű 1 ily csekély létszámú, addig viselnünk és tűrnünk kell e mizerábilis állapotokat. A képviselőtestület schogysem akarja belátni, hogy a rendőrség mai létszáma semmiképen sem elegendő, s nem tudja a város igényeit kielégíteni. Sürgős és gyökeres orvoslás szükséges itt s nem szabad meghátrálni a nagyobb anyagi áldozatoktól sem. E téren garasoskodni nem lehet. Tessék a rendőrség létszámát emelni s a fizetést is javítani, s ha mindez megtörténik, akkor lehet megfelelő rendőrséget szervezni. Mi lehetetlenséget nem kívánunk; de ki vánjuk és követeljük azt, hogy rendőrségünk olyan szervezettel és anyaggal bírjon, atuinőt városunk nívója, reputácziója és tekintélye megkövetel. Már pedig azt minden józan ésszel bíró ember be fogja látni, hogy ily csekély számú rendőrséggel elha- nyagolt közbiztonsági ügyünket javítani, reformálni képtelenség.'Közbiztonsági állapotunk jobbrafordul- tát csakis a rendőrség szaporításától reméljük. Ha a közrendőri létszám 4-el emeltetnék s a mai csekély 20 forintos fizetés 25—30 írtra emeltetnék, úgy a közönség óhaja beteljesülne s elérnők azt is, hogy rendőrségünk kifogástalanabb szervezetet, megfelelő ember-anyagot nyerne, közbiztonságunk helyzete lényegesen megjavulna, s a modern kor követelte rendőrségünk lenne. A polgárság élet- és vagyonbiztonsága követeli és sürgeti a rendőrség szaporítását.

All ez különösen a városban lakó polgárságot illetőleg, ahol rendőrszem— a kevés létszámnál fogva—csak igen elvétve akad s legtöbbbelyen pláne meg nincs is. Már pedig a szaporítással elérnők azt, hogy a polgárok élete és vagyona felett őrködnének 8 igy megóvnák attól a sokféle veszedelemtől, mely sajnos, nap-nap után voszélyez- teti őket. — Elérnők ezzel azt is, hogy az élet és vagyon elleni merényletek is apadnának, melyek most oly gyakorta s oly ijesztő mértékben fordulnak elő. Ennyit egyelőre a .közrendőrökről.

Rendőrségünk szervezete mindenképen hibás. Jelenleg a közrendőrökön kivül szakaszvezető nincsen, már pedig erre a rendőrök közül egy oly egyén lenne kinevezendő, ki a rendőröket utczai szolgálatra kitanitani, azokat ellenőrizni képes leend. Helyes volna egy alkapitányi állás rendszeresítése. Az alkapitány lenne a rendőrkapitány állandó helyettese s bizonyára helyesebb és megfelelőbb rendszer szerint oktatná ki a legénységet s különösen a bűnügyi nyomozásokban eljárna.

Újból fel kell említenünk az egyenruhakérdést is, amelyről lapunk hasábjain évekkel ezelptt sokat irtunk. Nem vagyunk barátai az egyeoruka kultusznak, de elengedhetlenül szükségesnek tartjuk a rendőrség reputácziója és tekintélye érdekében, hogy a rendőrtisztviselők és biztos egyszerű, de csinos és praktikus egyenruházattal láttassanak el. Az egyenruha az illető rendőrtisztviselő ób közeg tekintélyét emeli felfelé és lefelé; és bizonyos önérzetet is önt azokba, akik viselik ; de meg a hivatalos eljárás teljesítése is könnyebben megy, mert tekintélyt biztosit, amit ma gyakran nélkülöznek a kabátos rendőrt:sztviselők s el kell türniök uraktól, parasztoktól a legdurvább inzultusokat. Es ez mindazért van, mert nincs egyeuruházatuk — Tudunk esetet, mikor garázda katonák az inspekeziós rendőrbiztos felszólítására nem hogy nem reagáltak, de gorombán odavágták szemébe: „Te nem vagy rendőrbiztos csak egy rongyos czibil!“ — Lehetne ilyes hasonló esetet még sokat felsorolnálak, de uem tartjuk szükségesnek. Csupán annak illusztrálására hoztuk fel az elősorolt esetet, hogy mennyi durvaságnak és kellemetlenségnek vannak kitéve rendőrtisztviselőink az egyenruha hiánya miatt.

Nagyon is elérkezett az ideje annak, hogy a városi képviselőtestület jobban vegye pártfogásába a rendőrséget, amelynek sajnos, sehol sincsenek barátai. Az úgynevezett intelligentia és magasabb osztály megrögzött antipathiából kitér előle I kerüli, mert nem szeret azokkal érintkezni, akik arra vannak hivatva, hogy a társadalom alsóbb rétegeivel i a lefokozott erkölcsi existentiákkal bajlódjanak. A homályos és rovott múltú emberek pedig ösztön- szerüleg kerülik őket, akiktől rettegniük és félniük kell. A rendőrség emberei valóban keserű, kenyeret esznek, úgyszólván a levegőben függnek s a társadalom korlátain kivül külön kasztót képeznek, mely hivatását teljesítve, mégis a leghatalmasabb és legerősebb intézményeink egyikét képezi.

I ne feledjük, hogy a rendőrség az élő törvény, mely szent és sérthetetlen.

* *

9fc

A deczember hó 29-én megejtendő városi képviselők választásának felülvizsgálatához — az igazoló bizottságba a képviselőtestület részéről Ladies György és Hoffmann Mihály képviselők választattak be.

A villamos-lámpák elhelyezése tárgyában beterjesztett javaslat, miszerint a 300 lámpa 39-el szaporittatik, elfogadtatott. A közlegelő használatá'- ról alkotott és jóváhagyott szabályrendelet meghirdet te te tfri

A vágódijak kezelésével megbízott személyzet részére 800 korona jutalom kiutalványoztatott, Juhász Antal kártérítése fejében szintén 300 korona kiutalványoztatott. Hoffmann Ferencz jegyző kérelme, melyben | mérnöki helyettositésért pénz díjazást kért — elutasittatott.

Az 1901. évben szükségelt nyomtatványok (vállalkozó Vértesi Arnold) irodai szerek, könyvkötői munkák (vállalkozó Dobay János) cselédscgi ruházatok (vállalkozó Feuer Márk) és a csizmák (vállalkozó Siflis István) szállítása tárgyában megtartott árlejtésről felvett jegyzőkönyvek jóváhagyattak. A folyó évi október és november havában megtartott pónztárvizsgálati jegyzőkönyvek tudomásul vótele után az ülés V4 1 órakor befejeztetett.

Alföldi színi kerület.

— Válasz a csabai lapnak. —

(D. I.) A csabai közvélemény hivatalos szószólója azt mondja, hogy „Gyula haragszik“, pedig tulajdonképen ő aprehendált meg, amiért fejbólintó Bálint módjára nem fogadtuk el a csabai tervet az alföldi színi kerület megalakítását illetőleg.

Igenis, nem fogadjuk el, nem azért, mert „csabai“, — mint kedves kollegánk maliciózusan megjegyzi, 1 nem azért, mert „nagyzo- lunk* és „önnönmagunkat* ámítjuk, hanem azért, mert — mint minden józanul gondolkozó ember első pillanatban belátja — Gyula intelligencziájának száma tekintetében sokkal fölötte áll Csabának. — Gyula hivatalnok város, Csaba földmivelő község,fejlődőben levő iparral és kereskedelemmel. — Már pedig a szinpárto- lás fokmérője nem az, hogy hány katasztrá- lis holdból áll a község határa, hanem az, hogy mennyi annak intelligencziája s ebben a tekintetben azt hiszem a csabai laptárs is el ismeri, hogy Gyula és Csaba közt nagy a különbség. — Igaz, hogy a gyulai hivatalnok osztály szegény, a csabai földmivelő osztály pedig gazdag, de azért a hivatalnokok szerény fizetéséből több jut a kultúra oltárára^ mint a gazdag czivisek pénzes ládáiból. A hivatalnok ember — szellemi foglalkozásban fáradván ki, szükségét érzi a szellemi táplálóknak, "a lelki szórakozásnak, mig a gazdag czivisnek gondja csak az, hogy mennyivel gyarapithassa vagyonát s nem érzi szükségét annak, hogy lelki tápláléka legyen.

Ez a szempont vezérelt bennünket, mikor állást foglaltunk a csabai javaslat ellen.

Nem akarjuk szándékosan félremagyarázni a csabai javaslatot, de a lóláb, mint Csaba minden kezdeményezésénél, itt is Wi- látszik. Csaba vezetni akar, Csaba hegemóniát akar, Csaba nem akar lemondani az első szülöttségi jogról, amihez pedig, mint a közelmúlt is fényesen igazolta —joga nincs. — Hiszen különben nem is lehetne megérteni, miért akar ő olyan atyailag gondoskodni a gyulai kultúráról ? Miért vonna bele bennünket is a szerinte üdvös és önzetlen tervbe ?

Csaba, mint Gyulának önzetlen jó akarója! Hát lehet ilyesmit mosolygás nélkül olvasni?! Lehet-e ilyesmit komolyan venni?!

Nem, „kedves testvér“, ha szegények vagyunk is, nem fogunk rászorúlni az idegen konyha kegyelem-kenyerére. Nem fogunk megelégedni az önök téli szezonjának nyári „resztli“-jével! Kiki süssön magának, ha tud, ha nem tud, koplaljon, de az önök sütéséből mi még sem kérünk, mert az nem a mi szánk ize szerint való!

Ám alakítsák meg a csabaiak az „alföldi szini kerületet“ Gyula nélkül, ebbe semmi beleszólásunk nincs, de azt engedje meg nekünk a csabai újság, hogy ne az ő diktandója szerint járjunk el és felszólaljunk az ellen, a mit magunkra nézve sérelmesnek találunk.

Igenis kedves laptárs, Gyulának igénye van »első rendű társulatra.« S ha Arad, Kassa, Pozsony, Szegedtől ezt nem remélhetjük,ha Temesvár Budát Debreczen M.-Szi- getet, Nagyvárad Nyíregyházát nem hagyná oda Gyuláért, még mindig igen tekintélyes sorozata kínálkozik a téli állomásra igényt tartó városoknak — Csabáig, s ezekhez a városokhoz csatlakozván nyári állomásnak, Gyula még mindig jobban járna, mintha a Csabától kegyesen nyújtott kezet fogadná el.

Hogy hol pártolják jobban a színészetét, Gyulán-e vagy Csabán ? arra nézve nem kérdeztük ugyan meg a szinidirektorokat, — de valamire való társulatról beszélvén — a legutóbb itt járt első rangú társulat a 98. év nyarán Gyulán is, és Csabán is működött Leszkay például véletlenül Csabán fizette el a gyulai szezon profitját és nem megfordítva, mint a csabai újság tetszeleg magának. S valószínű, hogy Halmay sem panaszkodik Gyulára, különben nem lett volna alkalma