Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-18 / 7. szám
7-ik szám Gyula, 1900. február 18-án XXXII. évfolyam f-------1 Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdásza,ti hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: 3D olin ID á v i cL. f 1 Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Hyiit-tér sora 20 fii. L_____Á Me gyegyülés előtt. A vármegye februári rendes közgyűlésének tárgysorozata — mely különben is elég terjedelmes — gazdag közérdekű tárgyakban és méltán fog érdeklődést kelteni. Ezt az érdeklődést csak fokozza és teljessé teszi azon körülménya hogy a közgyűlés első napján választás is lesz és a tagsági jogok ezen egyik legszebbikének gyakorol- hatása mindenkor biztosítja a megyeház termének látogatottságát. A választási mozgalmakról lapunk más helyén emlékezve meg itt csak azou tényt említjük fel, hogy több jelölt lévén a megüresedett és esetleg megüresedő állásokra is, a mozgolódás is nagyobb és általánosabb, mint az ilyen parcziális választásnál lenni szokott. Az alispáni jelentés, mely a legutóbbi közgyűlés óta lefolyt időszakon kívül az egész 1900. évre is kiterjeszkedik, érdekes statisztikai adatokat közölve a vármegye közállapotairól, már önmaga több oly közérdekű dolgot említ fel, mely a törvényhatósági bizottságtól várja elintézését. Egyik indítványa a tisztviselői létszám emelésére irányúi. A január 1-én életbe lépett uj bűnvádi perrendtartás végrehajtásával a járási főszolgabírói hivatalok teendői jelentékenyen szaporodtak. A nyomozások teljesítése ugyanis teljesen a közigazgatási hatóságok feladatává tétetvén, ezen munkálatok — különösen a nagyobb járásokban a hivatal tisztviselői személyzetének egy tagját — mondhatni — teljesen elfoglalják. A tevékenységi kimutatások tanúskodnak arról, hogy a nagyobb járások közigazgatási tisztviselői annyira megvannak terhelve a végrehajtásuk alá kerülő nagyszámú törvény és rendelet íolytán munkával, hogy azok újabb és pedig oly annyira jelentékeny megterhelést meg nem bírhatnak, fizikailag képtelenek lévén annyi feladat végzésére. Hogy ez az eset sok helyen elő fog állani, azt látta már az uj törvény végrehajtásakor az ez iránt intézkedő belügyminister, a midőn elrendelte, hogy a munkaerőnek esetleg szük- séglendő szaporítása iránt hozzá teendő előTÁRCZA Gyerek-nász. (Egy szegény ifjú vallomásaiból.) A „Békés" számára irta Krúdy Gyula. Jöjjetek fényes napsugarak és csókoljátok meg az Ofélia hamvas barna haját, ami fehér nyakára és vállára omlik e hü nőnek. Ti csöndes, lágymeleg, ti antik velenczei aranyhoz hasonló fényességek, jöjjetek be az ablakon és mennyei sugárral rakjátok tele a szóbácskát, az ágyat, a rozogát, a szekrényeket és a pamla- got is, — főként mondom a divánt, hol két gyerek nászát üli. A levegő, a bútorok, a székek mind meleg illatokat lehelnek ki, a déli nap járt tán itt, egy éjszakán, a nap tán és a narancs és aloek illatát, a mit a világossággal felszívott délszakon, álmában küldi ide a Nefelejts-utczába az első emeletre ... a Nefelejts-utczába? Vagy a hold hozta a szineket, a melyek két gyerek félig lehunyt szemét elkápráztatják? — Itt nász van, a mit gyerekek ülnek, a kik csak mindig átölelni tudják egymást, a hogy csak átölelni tudják egymást te benned szent szerelem, bűnös szerelem, ifjú szerelem a nász harmadik napján. Talán húsz éves vagyok még ma is ? Húsz éves vagyok-e és Ofélia tizenkilencz-e és szenvedőn, kétségbeesetten, fájdalmasan szeretjük egymást ? a bűn forróságával, a bűn durvaságával és millió gyöngédségével a bűnnek? Hogy Ofélia a hajam, a mi tán hosszú és fekete ma is, mint a görög ifjaké volt, — a hajam csókolgatta és ifjú arczát tearózsa-selyem ingembe rejtette, a mi puha volt és zizegett, zizegett az Ofélia haja is, a mint elpuhult testemen, karjai és ujjai, mint meleg kígyók tekergőztek és liliom terjesztés. Az uj perrend életbelépte óta lefolyt rövid időszak alatt már is erősen kitűnt egyes járásoknak túlterheltsége, miért is sürgős szüksége áll fenn annak, hogy nagyobb járásokban, a minők az orosházi szarvasi, szeghalmi és békési járások, a munka erő szaporittassék. E czélból javasolja az alispán, hogy a szarvasi és szeghalmi járá sokban egy-egy uj szolgabirói állás rendsze resittesék, a szarvasi járásba beosztva volt közigazgatási gyakornoki állás az orosházi járásba áthelyeztessék és a békési főszolgabírói hivatalhoz egy irnoki állás rend szeresittessék. A javaslat már magában hordj: indokolását, de nem tudjuk, hogy mennyi ben lesz segítve a békési járáson a kezelő személyzet szaporításával, midőn ez a járás népességének nagysága és benne a közigazgatási feladatok sokasága — melyek egyike s em marad hátra a szarvasi és szeghalmi járások ezen viszonyai mögött — azokhoz hasonló gondoskodást megkívánhat és szűk ségel is. Az alispáni jelentés másik javaslata a vármegyei tisztviselője anyagi hely Setének javi tására irányul, mely törekvés közérdekű jel ’egét az e tekintetben megindult országoi mozgalom igazolása mellett kiemelnünk nem kell. Előadja a jelentés, hogy a vármegye 1900. évi költségvetése még nem nyerte ki a belügyminiszter jóváhagyását és a vármegye háztartása az e czélból kiadott miniszter rendeletnek megfelelően a múlt évi költség vetés által megszabott korlátok között mo zog. Utal arra a jelentés, hogy ezen költség vetés megállapítása során a törvényhatósági bizottság több tisztviselői állásnak aránytalanul csekély javadalmát felemelte és erre az állami dotáczió felemelését kérte; azonban a belügyminisztériumból vett értesülések sze rint a vármegyei tisztviselők javadalmazásá nak rendezésénél, mely1 áfc államköltségvetés keretén belül és csak óvről-évre fokozatosan vihető keresztül, ez évben még nem kerül a sor Békésvármegyére és azé cziraenkért állami dotáczió emelés most meg fog tagadtatni; illetve a vármegyének a fizetésemelésekre vonatkozó határozatai csak jövőre kerülnek ezombjai és lábszára is, a mi inkább a szirének lábaihoz volt hasonló, mint földi nőkéihez. J Paean! Mámoros fejem lehajtom a párnára és szemem lehunyom. Jo Paean! Bágyadt kaméliák borítják az ágyat, a melyek az imént még koszorúba fonva szerelmesem fejét ékesiték. Félig lehunyt szemmel látom, hogy a tavaszi alkony pírját arczára lehelte, most megy le a nap, az ablakon át tán látni a húsvéti felhők járását és arany pelyhekkel van tele a messziség, mintha nagy aranyfehér madarak csatáznának a felhők felett és lehullván, az Ofélia fejét beborítják És vérvörös folyamok is támadnak a messziség- ben, amelyekben aranynapok úsznak; és a folyamok zuhogva, lihegve hömpölyögnek és az ablakon beömlenek a szobába, az aranynapok ragyogva hullanak a magasból és valami szinü felhő takarja el a láthatárt. Jo Paean! A csókban, a mivel ajkam betapasztja szerelmesem, semmit sem látok többé. A felhő elhaladt viola- szineivel . . . Felnyögök azután busán, szerelmesen, fáradtan, a szemem kinyitom: Ofélia hervadt kaméliáin félreszegzett nyakkal szendereg és márvány háta meggörnyed, a mint fejét a párnába fúrja. Odakünn búsongó, csöndes szomorú őszi este. Ne sajnáljanak, asszonyok és tiszta kisasz- szonyok, én húsz éves koromban a kit szerettem és a kiben a lelkem élt, az nagyon szép leány volt, annyira szép, hogy emiatt mindig is leány maradt; épen e miatt. És milyen üde és finom az arcza. A szűzi szépségnek minden bája rajta kivirult. Bűbájosán egyszerű, álmaim világából való: barna, kicsi és tiszta, mint a napsugár és a tekintete szelid, mint a szenteké. És ha néztem nappal, ha néztem lámpafénynél, mindig más volt. Este valami fehér, gyönge árnyék szállt kis feje körül, mintha álmok ködéérdemi elbírálás alá. Miután pedig azon java dalombeli aránytalanság, mely a törvényha tósági bizottságot annak eloszlatására indi tóttá, az illető tisztviselőkre igen súlyosan nehezedik, miután továbbá a vármegye múlt évi házi pénztári költségvetése 7409 koron 22 fillér maradványnyal záródott, méltányos nak tartja és javasolja az alispán, hogy közgyűlés ezen maradvány terhére megsza vázán dó méltányos összegekkel az arra java dalműk aránytalan voltánál fogva leginkább ráutalt tisztviselőket a folyó évben kivóte lesen segélyezze. Itt is felesleges munkát vó geznénk, ha ezen, vagy bármely más a köz igazgatási tisztviselők helyzetének javítására irányuló mozgalmat támogatni igyekeznénk mikor általánosan és mindenütt sürgetik azt és a mikor minden vármegye — még nagy áldozatokkal is — siet a parancsoló szükség nek eleget tenni, sőt a javaslatot teljes mérvben honorálva is, csak sajnálhatjuk, hogy nálunk egyelőre csak ily részleges és ideiglenes segélyt szolgáltató eszközök állanak a köz hatóság rendelkezésére. A közgazdasági viszonyokról szóló ré szében megemlékszik a jelentés azon körülményről, hogy a selyemtenyésztés fejlesztése és a közutak befásitása czéljából a törvény- hatóság engedélyével 1894. évben Csabán létesített vármegyei eperfaiskolában 180,000 darab kitünően fejlődött eperfa csemete vár kiültetésre, a melyből 10,000 darab a folyó év tavaszán, 30,000 darab a folyó év őszén, a többi pedig a jövő évben lesz kiültethető. Felhatalmazást kér az alispán, hogy az első 10,000 darab befásitását az állami transver- zális ut befásitására átengedhesse, a többit pedig a törvényhatósági közutakon a közúti alapból fedezendő költségekkel annak idején elhelyezhesse. A növényzetnek az éghajlati és időjárási viszonyokra való nagy befolyása cétségtelen és vármegyénknek némely faültetvényekben igen szegény része régóta várja a befásítást. Ezért is, de meg azon endületnél fogva, mely az epetfák szaporitá- i sáta selyemtermelósben kétségtelenül követni fogja, örömmel veszünk tudomást a jelentésről és óhajtjuk, hogy a fásítás kellő gonddal ben járna . . ! Pinczérleány volt szegényke. Ne sajnáljatok, nők, — hosszú fekete hajam és milyen hosszú volt és milyen puha 1 soha senki úgy meg nem csókolta, senki úgy meg nem simogatta, senki az ölébe úgy nem vette a fejem ahol az agyvelőmben lassan elmúltak a képek és egyebek prózai életről, a jóéletről, a vagyonszerzésről és mindenről, pedig becsületes szüleim voltak és szegény anyám. Téli estéken a bibliából felolvasott s a lámpa derűs fénynyel égett -assan elfelejtettem mindent s kaczagtam, mint egy ördög, ha az embereket beszélgetni hallottam valahol a politikáról, vagy fizetésről, gyerekekről és feleségről és a fotelról, a mit már régóta megszerezni óhajtanának, hogy életük boldog legyen. Ah minden olyan ostobaság. Bizony minden! Az aljárásbirónak kevés a fizetése és a mosónéjára gondol és mert arany órát szeretne venni, szivarban spórol. Pán, én kaczagtam, mint a sátán, mert szivarban spórol! És hogy mennyi mindent akar némely ember: gyik házat, a másik uj nadrágot, a harmadik csak egy talpat szeretne a czipőjére. — Oféliám ölébe hajtva fejem kaczagtam, kaczagtam és ilágos barna szemébe néztem és mindent elfelejtettem ismét, pedig — emlékezem, a nadrágom, igazán a nadrágom abban az időben rongyos volt, a zseb mellett kiszakadt és kopottas is voltam, ha jól meggondolom, szegény is voltam és esténként a pénzt kergettem, esténként sok bort ittam abban a templomban, hol Ofélia mint Hébe imádtatta magát öregekkel és fiatalokkal ... És volt valami hentes is, a ki térdepelt Oféliám előtt, aranylánezosan és keseregve és én kaczagtam őt, mint az ördög. Nem is igen emlékszem mindenre, a templomban áldoztam néked. Pán, nagyon áldoztam! Biztosan tudom:! egyszerre elszegényedtem, mert természetesen' a szükséges költségeknek és munkának reá- íorditásával vitessék keresztül. A törvényhatóságok átiratai között szerepel Budapest székesfőváros körirata a vasúti alkalmazottak községi és útadó mentesítésére irányuló törvényjavaslat ellen állásfoglalás iránt, mely akczió élénken foglalkoztatja most a fővárosi lapokat is. Magunk részéről nem zárkózhatunk el annak konstatálásától, hogy a vasúti alkalmazottak nagy testületének, valamint a postásoknak is, közhivatalnoki [jellege erősen domborodik annak daczára, hogy az állam egy magánvállalatánál vannak alkalmazásban, méltányos tehát, hogy egyéb közhivatalnokkal egyenlő elbánásban részesit- tessenek annál is inkább, mert talán a fővárostól eltekintve óz különösen Békésvármegyében községi adómentességük alig egykét városban von el észrevehető összeget a községektől. A Jcépviselő választásoknál helyi jelöltek állítása és támogatása tárgyában újabban Kolozs- és Marostorda vármegyék küldöttek megkeresést. E tárgyban közgyűlésünk már jatározott és igy újabb tárgyalás felesleges volna. A magyar ipar pártolása czéljából törvényhatóságaink ismét akcziőt indítottak és lasonló állásfoglalás céljából Zólyomvármegye és Győr város küldötték meg hozzánk határozataikat. Kívánatos volna, hogy a törvény- íatóságnak ezen inkább csak elvi értékű el- íatározása a nagyközönségre is irányitólag latna ás a szolid magyaí iparczikkek helyett nem vásárolna mindenféle kétes értéküt össze csupán azért, mert külföldi. Budapest székes fővárosnak egy másik átirata azt kívánja, ■rogy a tüzbiztositási intézetek a tűzoltósági kiadásokhoz való hozzájárúlásra törvényileg iöteleztessenek. Kétségtelen, hogy a tűzoltói intézmény helyes és teljes kifejlődése a biztositó intézeteknek vitális érdekét képezi, de logy a fővárosnak elvileg helyeselt álláspontját a gyakorlatban elfogadhatónak nem tartjuk, annak oka az, hogy a tűzoltói intézménynek csakis állami szervezése - mellett véljük a kívánt hozzájárulást arányosan ki- vethetőnek és felhasználhatónak, másrészt hogy a legvalószínűbb eshetőség szerint ezt soha sem dolgoztam, („az ember nem munkára született") már lakásom sem volt, semmim sem volt, csak Oféliám volt, a kinél laktam és fejem ölébe hajtva, vígan nevettem az aljárásbirón és mindazokon, a kik a rövid életet szamárságokkal eltöltik, mert hisz egyedül csak a nő, a szerelem minden . . . Az arany órák pedig nem megölelésre alkalmasak ! Valamit érzek! gyorsan, gyorsan hadd hunyom le a szemem és fejem hátra hajtom a széken : mit is érzek, tán szekfük bóditó illatát-e ? Hogy öregszem, még lemondani sem tudok, mert az ember úgy ragaszkodik mindenhez, a mi abból a szép — szép ifjúságból itt maradt — s ijedten markolom meg a hangulataimat, amik a régi szegényre, a régi csavargóra, a régi ördögre emlékeztetik bennem a szürke polgárt. Igen, szekfü illat ez ... És a földön, a szőnyegen mindenütt összetöpörödött vérpiros szekfük feküdtek, a mennyi csak egy nagy bokrétából kitellett: mindenütt vércseppek voltak, a mik lehullottak a szoba közepére, a mikor éjjel eszeveszetten rohantunk hazafelé a hideg ködös utczákon és nászágyunkra dőltünk mámorosán. És mennyi sirás volt ilyenkor. Könnyek omlottak az ő arczán, szent meleg, szerelmes köny- nyek az ö arczáin, a kis ostoba, czinikus és romlott nőcske szeméből és én igazán nem tudom miért sírtam. Az ablakok alatt egy vén, kék- szemü szatir állott és csókjait dobálta az utczá- ról; és üvöltött, midőn a lámpa csöndesen elaludt. Ha énekelni tudnék, ha verselni tudnék, # ma a bűnt, a szentet, a misteriumok misteriumát ölelném szivemre} a vérem a bűnre lüktet, a szivem róla ver, a mikor egy kis szegény pinezérleányka, a kinek fizetése majdnem semmi, a kinek mosolyogni kellene a gazdag urakra, az Hiapunk: mai szÉimáiioz fél iv melléklet van osatolva.
