Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
retet, a közkórházi protestáns imaház ezéljára inditott gyűjtés eredményét és a vármegyei közélet néhány fontosabb eseményét ismerteti. A vármegye közlekedés ügyét érdeklóleg két fontosabb ügy vau a közgyűlés napirendjére felvéve. Az egyik a gerla-békési útszakasz kiépítésének ügye. Általánosan ismert és ismételten közszükségletként (hangoztatott kérdés. A már kész rnűutak építési ügyének és főleg a dobozcsabai út építésének tárgyalásakor ezzel szemben felvetett és nem kevesek részéről pártolt indítványként szerepelt már a gj/ula—doboz— békési műút összeköttetés. Akkor a törvényhatósági bizottság többsége ezen indítványt mellőzte, de már a következő évben egyhangú határozattal kimondotta a vesze-gerlai útszakasz kiépítését, mely a Gyula és Doboz közötti közvetlen összeköttetést van hivatva pótolni. Csakhamar ki is -épült ez az útszakasz, de már ekkor nyilvánvalóvá lett, hogy az erre befektetett tőke csak akkor lesz igazán értékesítve, ha az út folytatólag Békésig kiépíttetik. Ezt az általánosan elismert közszükségletet konstatálta az október hóban tartott közgyűlés, amidőn az útnak haladéktalan kiépítését elhatározva megbízta a vármegye alispánját, hogy a körülbelül 6 kilométernyi műútra szükséges 200,000 koronás kölcsön felvétele iránt a pénzintézetekkel tárgyalásokat folytasson és eljárásáról a deczem- beri közgyűlésnek számoljon be. A nyert megbízás folytán a kölcsönre vonatkozólag a pesti hazai első takarékpénztár által tett ajánlatot mutatja be most az alispán, a mely kölcsön 95-ös árfolyam, 72% értékesítési dij és 5.45 % annuitásból álló feltételeivel ha absolute nem is mondható kedvezőnek, a mai pénzviszonyokat tekintve nem is túldrága. Mivel tehát nincs semmi ok arra, hogy a közgyűlés ezt az ajánlatot el ne fogadja, a szükséges összeg megszerzésével már a jövő év folyamán kiépülhet a gerla-békési útszakasz, a melyen át egyébb előnyei mellett a békési és szeghalmi járások községei nyernek közvetlen közúti összeköttetést a vármegye székhelyével. A másik közúti ügy a kereskedelemügyi miniszter leirata az uj állami transversalis mívűt létesítése tárgyában. Tudvalevőleg ennek aj nagy útnak építését vármegyénk kezdeményezésére határozta el a kormány és leiratában nem tett kifogást az ellen, hogy a vármegye az adandó hozzájárulása fejében az út földmunkálatait elkészíttesse. Ez a hozzájárulás semmi esetre sem lesz nagyobb, mint az első transversalis út hozzájárulása és tekintve, hogy a vármegye 100 kilóméternyi műutat nyer általa, a nyújtandó óriási előnynyel szemben igazán csekélységnek mondható. A felmerült szükségletek további újabb áldozatokat várnak a vármegye közönségétől és ezen közgyűlésre két pótadó megszavazásának kérdése van kitűzve. Az egyik javaslat egy már meglevő adó emelésére irányul. A község jegyzői nyugdíjalap jövedelmei ugyanis már nem voltak elegendők arra, hogy a nyugdíjazások számának emelkedésével az alap terheit viseljék. A közönség eddig */3 százalék pótadóval járult a nyugdíjintézet fentartásához és most az intézet igazgató választmánya azt kéri, hogy ez a hozzájárulás 72 százalékra emeltessék fel. Az ebből Kire marad a kis ködmönJ Irta: Mányiné Prigl Olga. A díványon egymás mellé bújva, összedugj ták a fejüket: az anyja meg a fia. Kívülről lilakék árnyék húzódott az ismerős bútorokra s csak felül, az ablak legszélén virított be egy darab havas háztető. Odakint a fák tűvé jegeczesedett, zuzmarás gallyai mintha üveghangot adtak volna, mesebeli csöngést, bongást a nyugodt fehér világban. Apró, fagyos hószilánkok hullottak alá, olykor zizegve, mint megannyi gyémánt pillangó, és megültek a kerítés repedésein, vagy a taposott gyalogösvény szélibe. A kék árnyék pedig mind beljebb, beljebb húzódott, mind feketébb lett és egyformán sötét. A képek a falon, a ketyegő nagy óra, az angyalkákkal benőtt csipke, függöny s csak a kályhából kiszökkenö fény vetett rájuk helyt-helyt rézsunt, világos csíkot. A kis fiú azt a csikót nézte táguló szemmel, s mig fölcsigázott agyában tarka, képtelen víziók keringtek, vékony hosszas ujjaival átfogta az anyja csuklóját s koraért szőke fejét odaszo- ritotta az asszony sápadt, oválszerü arczához: — Meséld anyuka a kis ködmönt . . . És az asszony ki tudja hányadszor, megint elkezdte a mesét: — Volt, volt egyszer egy kicsi leány, édes szőke baba. Selyemből volt a haja, nefelejts nyílott a két szemében. Csicsergő szája be nem állott kora reggeltől késő estig, a fecskék a bogárhátu kis ház ereszalján tőle tanulták a mindennapi imádságot. Ez nyáron volt, sugaras szép nyáron, de elkövetkezett az ősz. A kis fecskék pakoltak, készülődtek és odagy ültek az ereszaljra valamennyien várható 5000 korona évi többjövedelem mellett a nyugdíjalap előreláthatólag nemcsak kötelezettségeinek megfelelni lesz képes, de az idővel annyira meg is fog erősödni, hogy az alaptőke kamatai és az intézet tagjainak hozzájárulása a közönség segélye nélkül is elegendő lesz az esedékes nyugdijak folyósítására. A pótadó felemelésére irányuló kérelmével kapcsolatosan az igazgató választmány javaslatot tesz a nyugdijszabályrendelet több hiányos és méltánytalan intézkedésének módosítása iránt s, javaslatának leglényegesebb része arra irányul, hogy a föld haszonélvezetével javadalmazott jegyzőknél ne ezen föld csekély kataszteri tiszta jövedelme vétessék fel a nyugdíjazás alapjául, hanem az a váltságösszeg, a melyet a községek képviselőtestületei a föld haszonértékeül, önmagukra esetleg kötelezőleg is, megállapítanak. A másik pótadó-ügy jótékonysági czélokat szolgálna. A szegénysorsu tüdőbetegek szanatóriumában egy ágyalapitvány létesithetése és az erre szükséges tőke megszerzése végett javasolta az állandó választmány már az októberi közgyűlésnek '/3 százaléknyi pótadó kivetését. Az októberi közgyűlés alaki okokból az ügyet mostanra tette át érdemleges tárgyalásra és vármegyénk lakossága, amelynek sorában szintén ijesztő mérvben pusztít a legveszedelmesebb betegség I a tüdővész, bizonyára nem riad vissza a kívánt anyagi áldozattól, mely egy nagyjelentőségű emberbaráti iutézmény támogatásával ezen veszedelmes emberi betegség korlátozására lesz hivatott közrehatni. Ezen ügygyei kapcsolatban nem hallgathatjuk el azon tapasztalatunkat, hogy vármegyénk, mint ilyen, más vármegyékhez viszonyítva rendkívül szegény és épen nem rendelkezik azon anyagi eszközökkel, melyek a mindennapi élet szükségleteinek kielégítésére képessé tennék. Értjük ez alatt, hogy vármegyénknek épen semmi oly alapja nincs, mely akár jótékonysági, akár más közczélra nap-nap után megkívánt áldozatok meghozatalára képessé tenné és mint a közelmúltban már ismételten, mindig alkalmi pótadó kivetéséhez kell nyúlnia, vagy kénytelen rideg visszautasítással élni, ha még oly üdvös czélra kérik is anyagi segítségét. Bővebb bizonyitgatás nélkül csak a szombati közgyűlés tárgysorozatát kell átolvasnunk, egész sereg oly ügyet találunk ott, melytől Békésvármegye közönségének nem volna szabad megtagadni hozzájárulását, pedig valószínűleg kénytelen ezt tenni,- nem lévén módjában honnau fizetni. A nagypénteki reform, társaság gyermek- otthona, a községi közigazgatási tanfolyam hallgatóinak ösztöndíjjal való segélyezése, a mu'n- kás és cselédsegélyző pénztárnál alapítvány tétele, az Eötvös-alap, a siketnémák intézetének segélyezése, Munkácsy, Vörösmarty, Bethlen Gábor szobrának a felállítása mind oly czélok, a melyek érdekében emelt kérő szózatra egy vármegyének nem lehet, nem szabad tagadó választ adnia és nekünk mégis meg kell ezt tenni, mert nincs rá pénzünk. A házi pénztár nem képes erre, de meg a közigazgatási czé- lokra szolgáló pénztárnak másra való felhasználását a kormány nem engedi meg. Ily természetű czélok érdekében és a jövőre való tekintettel gondoskodni kellene egy közszükségleti alapról, a milyen csaknem minden törvény- hatóságnak van, a melynek kamatjövedelme üdvös intézmények létesítésének támogatására for— Elmegyünk, elmegyünk, de még a nevedet se tudjuk, — csipegték, körülfogva a babát. A kis leány szomorúan rázogatta göndör fejecskéjét: — Nekem nincs nevem . . . Amazok elcsodálkoztak. Hogyan lehet az, ha az emberek fiókái nem szegény kis fecskefiókok, a kik csak amolyan árva, Isten bogárkái. Számukat se kérdi senki. Ha mennek, ha jönnek, senki sem tudja hányán maradtak közülök oda, örök elpihenésben, a meleg vizek partján. Óh ti egészen különbek vagytok. A kis leány csak újra rázta a fejét: — Elhihetitek, amit mondok, Isten madárkái. Nincs nevem, mert nem akadt keresztanyám. Nagyon szegények voltunk . . . A kis fecskék résztvevőén rázogatták a fejecskéiket, azután fölrebbentek s megkerülték a bádogtetejü tornyot. Hangos, méltatlankodó csipogással megültek egy perezre a faragott kőoszlopokon, azután visszaszállottak megint a kis leányhoz. És a legöregebbik előre lépett: — Kicsi tanítónk, édes mesterünk, halljad a mi szavunkat. Nekünk van egy nagyon jó barátnőnk a meleg vizek országában, az örökzöld pálmafák vidékén, — őt hívjuk meg keresztanyának.' Tavaszra itt lesz. A tulajdon szárnyainkkal hozzuk át a sok mértföldes tengeren, madár alig látta, szellő alig járta távol hazájából. Mire az almafa virágzik és az égről letűntek a szürke fellegek: meglesz, a mit mondunk. E szókkal szerteszálltak Isten madárkái. A kis leány busán nézett utánok,/aztán bement a regényes kis szobácskájukba és lefeküdt a szalmazsákra. Onnan számlálgatta a hosszú, hosszú napokat, hogy mikor virágzik ki az almafa, mikor szakad le az égről a szürke felleg. ditva bizonyára sohasem volna czéllalan költekezés. Ha például öt éven keresztül egy százaléknyi pótadót vetne ki a vármegye e czélra, 150.000' koronát tevő alapja gyűlne össze, a melynek csak kamatjövedelmét használva fel, a tőke megmaradna a vármegye mindenkori vagyonának és felmentené közönségünket annak kényszerétől, hogy nagy és üdvös czélok támogatásától akarva -— ném akarva elzárkózzék, vagy pedig esztendőről-esztendőre hasonló >/3 százalékos adókkal zaklassa önmagát. A vármegyei közegészségügyi egyesület nagy- fontosságú javaslata a tanyai, majori és cselédlakások építkezése ügyében szintén egyik legfontosabb tárgya a közgyűlésnek és főkép arra irányul, hogy a vármegye építkezési szabály- rendeletének hatálya a kültelki építkezésekre is kiterjesztessék, illetve ennek keretében gondoskodás történjék a kültelki építkezéseknél is a legszükségesebb egészségügyi követelmények biztosítására. A deczemberi közgyűlések rendes ismertetője : a bizottságok újra alakítása előreláthatólag a szokott érdeklődés mellett fog lefolyni. Megválasztandók lesznek a közigazgatási bizottságba: öt tag, a tiszti főügyészi helyettes, a nyugdijazandók munkaképtelenségét megállapító orvosok és a hét lóavató bizottság elnökei. A tárgysorozat túlnyomó részét most is felebbezések és községi vagyonügyek töltik meg, melyek a dolog természeténél fogva csak lokális érdeklődésre tarthatnak számot. Népszámlálás. A jövő év január 1—10-ke között történik meg az országban a törvény által elrendelt és minden 10 év lefolyása után megejtendő népszámlálás nagyfontosságu aktusa. Minden városban, községben, sőt a legkisebb majorban is, szóval mindenütt, hol hazánkban valaki lakik és Magyarország népességéhez soralbató, megtörténik az a fontos munka, mely által megtudják azt a minden tekintetben nevezetes tényt, mennyiben szaporodott hazánk népessége, milyen arányban gyarapodott a nemzettest, milyen reménységgel nézhetünk a jövő elé azon esetben, ha a statisztikailag kedvező eredmény javunkra mutat ki óhajtott szaporulást és mit kell tennünk, ha netalán hanyatlás vagy nem eléggé kedvező számarányokkal fogunk szemben állani. Maga a körülmény, hogy városunkban is ekkor történik meg a népszámlálás, érdeklődéssel tölt el mindenkit, kiknek városunk fejlődése szivén fekszik. Mert szó sincs róla, hogy a közóbaj azt reméli, miszerint csak akkor gyarapodunk helyes mértékben és kívánt eredménnyel, ha lakosságunk száma a tiz • évvel ezelőtt megejtett népszámlálás arányával egyensúlyban lesz, azaz legalább annyi szaporulatot fogunk konstatálni, a mennyi a két utolsó népszámláláskor volt eszlelhető. Azért szóvá tesszük most ezt a felette fontos munkálat jelentőségét, melynek eredménye nemcsak a törvényszabta fontosságától feltételezhető, hanem főleg azoktól várható, kik ennek teljesítésével meg vannak bízva. Első sorban persze a város intézőkörétől vártuk a teljesen korrekt és erélyes intézkedéseket, és a mint a gondos előmunkálatokból meggyőződhettünk, méltán megnyugtatunk mindazokban, melyeket e tekintetben a város polgármestere foganatosított is. És egyszerre elérkezett az is. Meleg tavaszi szél járta át a kertet, az égen egy parányi kékség szakadt fel és abból a kis kerek kék foltból egyszeribe előrepültek Isten madárkái. A kicsi leány behunyta a szemét, úgy érezte, hogy valami nagy fényesség veszi körül, Szinte beleszédült és átfogta a virágzó almafa derekát. A rózsaszínű szirmok reáhullottak, betakarták az arczát, -szemét. Puha, édes illat járta keresztül minden tagját, úgy érezte, mintha templomba volna, tömjénszag közepette. És úgy behunyt szemmel meglátta keresztanyját, a tündért, akjt a fecskék hoztak neki messze, messziről, a meleg vizek országából. És a tündér végigsimitotta arczát, halántékait, a szőke haját. Csókkal érintette rózsaszínű arczocskáját kétfelöl. Bársony volt az érintése, édes méz a csókja. Egy apró, kivarrott tulipános ködmönkét tartott a kezében. Afféle fiúcskára szabott ruhadarab volt, gyöngypaszomántos kis mente, kagylókkal kirakott, remekbe varrt ka- bátocska. A tündér megszólalt: — Álomvirág I — mert ez lesz a neved ezentúl, — fogadd tőlem szívesen e köntöskét. Nektek kis lányoknak ugyan nem igen szoktunk adni hasonló ajándékot, mert a ti szivetek csupán két szakaszra van osztva: egyikben lakik a tűrés, másikban a szeretet. Ennek a kis köd- mönkének a neve legyen tehát a lemondás, ha hol az egyik, hol a másik lakót ki kell költöztetned miatta. Reád bízom. Kincset bírsz benne világitó szövétneket, ha majdan agyvelöd, mely vetekedni fog a férfiak eszével, — útvesztőbe téved. Bűbájos vigasztalást, mesét tudsz belőle mondani embertársaidnak, csak tenálad lesz De ha a népszámlálást végrehajtó közegek, kik a megtisztelő bizalomban részesítettek, e polgári kötelességüket nem a kellő körültekintéssel és nem fáradhatatlan lelkiismeretességgel teljesítenék, akkor hiába buzgóikodott a polgármester, ez esetben a népszámlálás nagy horderejű munkája a városnak végtelen kárára ejtetnék meg és nem hozná meg azt az eredményt, melyre nagy érdeklődéssel tekint Gyula város lakossága. Es a népszámlálást megejtő biztosok, ha a legjobb akarat vezeti is a nehéz feladatot involváló munkájukban, csak akkor fogják azt pontosan teljesíteni, ha a város lakossága saját jól felfogott érdekében közreműködik a népszámlálás fontos munkájában, ha minden legkisebb mozzanat figyelmére méltat, minden megkívánt felvilágosítást a leglelkiismeretesebb módon megad, semmit el nem tagad, hanem kiki hozzátartozójuk nevére, foglalkozására nézve, szóval mindenről a megbízhatóbb adatokat mondja be az összeíró férfiaknak, kik azokat ép oly gondosan feljegyezni és beterjeszteni kötelesek. Nagyon jól tudják városunk lakosai, hogy a népszámlálás nem adóztatási vagy más egyébb, költséggel vagy teherrel fenyegető okból történik hanem egyszerűen azért, mert mérleget kell a törvény betűje szerint készíteni arról, hogy mennyivel vagyunk többen, mint ezelőtt 10 évvel voltunk, mennyivel lettünk erősebbek számban, in tol I ige d- cziában; mennyi többlettel léphetünk a világ statisztikája elő, mennyivel lettünk magyarabbakká, mint ezelőtt 10 évvel. Ha u reménység nem csal, akkor városunk lakossága csakugyan meg fogja ütni a 22 ezeret 1 ezt óhajtjuk, ezt reméljük ; a mi pedig a nemzetiséget illeti, városunkra nézv£ a legkedvezőbb kilátással kecsegtetjük magunkat, azzal tudniillik, hogy immár háromnegyeden felül tiszta magyar ajkuak- kal tölthetjük meg azt a rovatot, mely ép oly nagy fontosságú, mint maga a számokban kifejezett mennyiség. Hála a hazafiság teljes kifejlettségének, büszkén emelhetjük majd fel fejünket, mikor azt az eredményt fogjuk látni, hogy Gyula egészen magyar ajkú váróé és gyarapodása kedvező lépésekkel haladván előre, 20000 embernek nyújt módot a tisztességes megélhetésre. A népszámláló biztosok és a lakosok munkáját kisérje tehát áldás. Közösen végzett munkájukért önönmagukban fogják a legszebb jutalmat nyerni, de a közelismerés hálája sem maradhat el; mert minden jóhelkü lakosa városunknak méltányolni fogja fáradozásukat és szívesen adózik hálával és köszönettel a fontos munkában buzgólkodóknak. 13987—1900. E^ird.otrss.éri^A választó közönség alkalmazkodhatása czóljából, ezennel köztudomásra hozom, hogy a f. évi deczember 29-én megtartandó városi képviselői választások vezetésével, az egyes választó kerületekben a következőket bíztam meg: Az I. kerületben elnökül: Popovits Jusztin főjegyzőt, alelnökül: Lóderer Lajos képviselőt. A II. kerületben elnökül: Keller Imre képviselőt, alelnökül: ifj. Góg Mihály tanácsnokot. mindig vendég . . . Mert a leányok, a nők szive, agya a teremtő egy Isten által csak két szakaszra van osztva. Az okosságot, a lángészt, a mindent beragyogó tudást, mely mint az északi fény meg tud világítani egy egész féltekét, — nálunk a családi tűzhely csöndes lámpása, a szeretet és türelem édes gyermeke, a női szív sugalta ösztön pótolja csupán. Körül-körül egész sötét volt már, a kályhából csak a parázs virított, mint megannyi égő, vörös szem. A kis fiú elaludt a mese közepén, megelégelte ott, a hol no a tündérke odaadta a kis leánynak a tulipántos ködmönkét. A többit az asszony csak a sötétségnek mondta el. A zuzmarás, havas gallyaknak, a melyek odalapultak az ablakhoz, a fehér pihéknek, a mik keringő libegőssel, halkan zizegve szállottak alá a nagy csöudességben. De az asszony csak beszélt tovább, két karját szorosan rákulcsolva a gyermek pihegő kis testére: — Kicsi, drága kis fiam, a te anyád volt álomvirág, a ki odaadta a ködmönkét érted, értetek .. I Mert hisz az ő szive is csak olyan volt, mint a többi asszonyé, nem volt ott sem egy rekesszel több, a hova a csodaköntöskét elcsukhatta volna. Csak felkerült az a padlásra a. sok nyomtatott betű mellé, a miket könyv- nélkül tudott már, annyiszor átolvasott, a mig te, a mig ti meg nem voltatok ... A tündéradta ködmönke csodameséiből, álomvirág álmaiból te költötted fel, te valósággá lett álom, Istenke adta csudamese.
