Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-25 / 47. szám
A közegészségügyi egyesület közgyűlése. Az országos közegészségügyi egyesület békésvármegyei osztálya e hó 17-én tartotta meg Szarvason évi közgyűlését és felolvasását. A közegészség- ügy javitásán buzgóan fáradozó egyesület, a mely élén dr. Fábry Sándor alispánnal és dr. Zöldy János vármegyei főorvossal immár öt év óta működik nagy közönségünk osztatlan támogatása mellett ez évi közgyűlését is arra használta fel, hogy a vármegye egy népes községében terjessze az egészség üdvös igéit, Szarvas község intelligens közönsége pedig szépen megmutatta, hogy méltányolja a kitűnő vezéreket, hiven követő lelkes csapat fáradozását, a kiket ez idén is a fővárosi orvosi-kar egyik kitűnősége, dr. Nékám Lajos egyetemi tanár becsült meg megjelenésével és a felolvasáson való tanulságos közreműködésével. Szarvas község képviselőtestülete és intelligen- cziája valódi magyaros vendégszeretettel látta körében az egyesületet, melynek felolvasó estélyén nagy számban jelentek meg úgy a férfiak, mint Szarvas szép hölgyei. A közgyűlés. A közgyűlésen részt vettek: dr. Fábry Sándor elnökletével dr. Zöldy János osztály-elnök, dr. Hajnal Albert (Kígyós) alelnök, dr. Kun Pál (Gyula), dr. Wallfisch Ferencz (Csaba) titkárok, Bodoky Mihály (Gyula) pénztáros, dr. Keleti, dr. Reisz Miksa, Kulpin (Csaba), dr. Eisler Vilmos (Gyoma), dr. Jakus Benő (Endröd), dr. Szlovák Pál, dr. Fuchs, dr. Mikulay, dr. Glasner, dr. Déry, dr. Belopotoczky, dr. Faragó (Szarvas), dr. Sinkovics (Szt.-András)J azonkívül a szarvasi társadalomból azok, kik tagjai az egyesületnek: Benka főgymn. igazgató, Chovan tanár, Szirmay, Placskó, Scholtz lelkészek, Med- veczky Laukó, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos főmérnök és dr. Wieland h. főszolgabíró Dr. Fábry elnök szívélyesen üdvözölvén a meg-, jelent tagokat, felolvastatja az elnökség évi jelentését, melyből kitűnik az egyesület tevékenysége : a cselédlakások dolgában megindított akció képezte egyik ténykedését az egyesületnek; kiadott egy dr.l Wallfisch által szerkesztett „Egészségi kis kátét“, melyből 10.000 példányt ingyen osztatott szét a megyebeli lakosság közt; reámutat a jelentés részletesen a tüdővész nagyfokú elterjedtségére megyénkben, mely betegségről az egyesület megbízásából dr. Hajnal Albert jeles tollából került ki egy népies nyelven Írott világos, könnyen érthető tájékoztató munka, melyet ugyancsak 10.000 példányban nyomatott ki az egyesület s osztott szét szintén a megyében. Ezen jelentés kapcsán dr. Fábry elnök indítványára elhatároztatott, hogy az egyesület a megye törvényhatóságától kérelmezze két ágyalapitvány tételét az épülő „Orsz. Tüdővész Szanatóriumban“, mely alapítványnál fogva a megyének két tüdővészes betege fogna ott ingyenes ellátást kapni. Dr. Zöldy m. főorvos indítványára a dr. Kun Pál által szépen szerkesztett s tanulságos elnöki évi jelentés kinyomatását az egyesület tagjai közt való kiosztás czeljából elhatározták. Bodoky Mihály pénztáros jelentése szerint van az egyesületnek 88 rendes és 40 pártoló tagja. Évi bevétele volt 685 frt, kiadás 373 frt, maradvány 311 frt 44 kr. Örvendetes tudomásul szolgál, hogy Az erős özvegy.*) Irta : Murai Károly. A gyászos eset megtörténte előtt sem Badó Kázmérnak, sem a feleségének, született Mákos Ildikónak nem hallottam a hírét. Sem az egyiket, sem a másikat nem ismertem ; a derék öz- vegyet pedig még a katasztrófa után sem láttam mind a mai napig. Ismerősök sem akadtak, a kik érintkezésben lettek volna vele s a kik igy egyet-mást elmeséltek volna róla, hogy a képe tisztábban álljon szemem előtt. Mindazt, a mit tudok, az újságokból tudom, s magát a történetet is hirlapi közlemények után irom. Olyan ujságczikkek nyomán, melyek bizonyos időközökben jelentek meg s a melyek nagy tiszteletet ébresztettek bennem az erős természetű özvegy iránt, a mint másokban is bizonyára fölkeltették az elösmerést és a csodálatot. Az első napi hir, mely erre az ügyre vonatkozott, tragédiát foglalt magában. Azt mondta el, hogy Badó Kázmér. a gazdag ügyvéd, egy nagy lumpolás idején hirtelen meghalt. A kis bőgős, a kit egy lábon tánczoltatoit s a kit a táncztanitás perczeiben többször arczul ütött, érzékenyebb természetű volt, mint a milyenek a kisbőgösök általában lenni szoktak. így történt, hogy ez az érzékeny és lobbanó természetű czi- gány egyszer csak pezsgós üveg után kapott s ezzel az üveggel Badó Kázmért fejbe vágta. Az ügyvéd ettől a pillanattól kezdve egy szót sem szólt többé, megtántorodott, a padlóra zuhant és meghalt. A dáridónak persze egy pillanat alatt vége szakadt. A banda észnélkül szérszaladt, az urak pedig egyszerre kijózanodtak. A legnehezebb kötelességet, hogy az özvegyet a történtekről értesítsék, a törvényszéki biró vállalta magára, •) Mutatvány a most megjelent 1901. évi Singer éa Woltner-féle Almanachbál. Csaba, Orosháza, Körös-Ladány 100—100 koronával az egylet alapitó tagjai sorába léptek. Tárgyaltak aztán a belügyminiszter leiratát a magánorvoslás díjazásáról alkotott szabályrendeletre nézve véleményadás végett. Dr. Fábry ismertette a díjszabást s felteszi a kérdést, hogy mely fokozatba kívánják a községeket soroztatni a belügyminiszter által. Dr. Zöldy megyei főorvos ajánlatára dr. Wall- fiisch, dr. Keleti, dr. Reisz, dr. Hajnal hozzászólása után elhatározták, hogy a miniszterhez intézendő felterjesztésben a megye járási székhelyeit a táblázat szerinti 3-ik fokozatba, a többi megyei községeket a 4-ik fokozatba kívánja osztatni az egyesület. Erre a cselédlakások nagy hullámokat felvert ügye került szőnyegre : Dr. Fábry elnök jelenti, hogy annak idején a gazdasági egylethez véleményezés végett áttett s az egészségügyi egyesület által a gazdasági cselédek lakásainak javítását ezélzó elaboratum, mely elfogadásra a megye törvényhatóságához lett volna beterjesztendő — azzal érkezett a gazdasági egyesülettől vissza, hogy azt a gazdaközönségre mindenkép sérelmesnek találja s azt a napirendről levétetni ajánlja. Előadja elnök, hogy erre az egvesület választmányát összehívta s hogy minden további emó- tiónak s animósításnak eleje vétessék, felhívta azt hogy még egyszer tegye alapos bírálat tárgyává a közegészségügyi egyesület által a cselédlakások iránt felállított kívánalmait s ' méltányossági szempontok figyelembe vételével vegye revízió alá a szabályrendelet tervezetét. Ez hosszas, alapos és beható tanácskozás után meg is történt s az eredmény az lett, hogy az egyesület oly alakban s oly lényeges módosításokkal fogja a törvényhatóság elé terjeszteni a cselédlakások dolgában támasztott igényeit, hogy bizonyára a gazdaközönség körében sem fog ellenzésre találni. Ezután dr. Zöldy „a megyében sűrűn előforduló abortusok lehető korlátozásáról“ tett indítványt, mely szerint a járási s községi orvosok az e téren való megfigyeléseik és tapasztalataikról beszámolván, javaslataikat terjeszszék be a főorvoshoz. Kulpin, dr. Belopotoczky, dr. Déry, dr. Hajnal, dr. Jakus, dr. Reisz hozzászólása után az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Választmányi tagok a régiek maradtak. Két megürült választmányi tagsági hely Rezey Silviusz kir. tanfelügyelővel s Haviár Lajossal töltetett be. A közgyűlésnek a jövő évben Gyulán való megtartása határoztatván el, a gyűlés az elnök éltetésével véget ért s a tagok az időközben megérkezett dr. Nékám Lajos budapesti egyet, tanárt az Árpád szálló dísztermébe kisérték át, hol már nagyi számban egybegyült Szarvas szine-java, hogy az érdekesnek ígérkező két felolvasást meghallgassa. A felolvasás Dr. Fábry elnök a tőle megszokott ékes szólással ecsetelte az egybegyült közönségnek az egyesület magasztos és önzetlen hivatását és köszönetét fejezte ki a megjelenteknek, akik méltányolva az egylet nemes törekvését eljöttek s példát adtak a magasztos célért; a nemzet legdrágább kincse, a közegészség ápolásáért buzgólkodó egyesületnek pártolására. Az első felolvasó dr. Déry Henrik járásorvos volt, ki »az iskolákról« .olvasta fel alaposan megírt a ki eczetes vizzel mosta ki a száját, hogy a borszag ne legyen érezhető. Badó Kázmérné 1 katasztrófa idején nyugodtan aludt s még álomképei között sem akadt olyan, a mely kellemetlen lehetett volna. Mikor a cseléd belépett hozzá és fölébresztette, még pedig ama kijelentéssel, hogy baj történt, igen nyugodtan kérdezte, hogy mi adta elő magát? Azután felöltözködött s az ebédlőbe lépett, a hol a biró sápadtan és reszketve várakozott, arra gondolván, hogy milyen jó lenne ott nem lenni. — Nos? — kérdezte az özvegy, — mi történt ? — Arra kérem nagysádat, kegyeskedjék elkészülni a legrosszabbra. Az özvegy még csak meg sem rándult és semmi előkészületet nem tett arra, hogy a folyton reszkető biró kívánságát teljesítse. Badó Kázmérné, mint a napi hir erősen kiemelte, abban a pillanatban eltalálta a valót s tisztában volt azzal, hogy özvegyi sorba jutott. — Meghalt az uram ? — kérdezte igen tiszteletreméltó nyugalommal, óriási lelkierőről téve tanúbizonyságot, a mi a bírót megdöbbentette. — Igenis. Meghalt! A zord válasz elhangzása után az özvegy maga elé nézett s pár perczig e helyzetben maradt. Más nő ily körülmények között sikoltozott volna, a haját tépte volna és elájult volna, igen kellemetlenné téve a biró helyzetét. Badóné minden más nővel ellentétben nem a borzasztó csapásra, nem végtelen bánatára gondolt, hanem arra, hogy e rossz hirt vivő törvényszéki biró a mély megindulástól egészen oda van s a lábán alig bir állani. És mert erre gondolt, hát az előtte álló embernek egy pohár konyakot adott, a mit azonban az képtelen volt elfogyasztani, talán azért is, mert már azelőtt sokat ivott. A női gyöngéd figyelem ilyetén megnyilatkozása után az özvegy a cselédet becsöngettei s az egészség minden követelményére részletességgel kiterjeszkedö s az iskolák gondozói által valóban megszivlelésre méltó szép dolgozatát, melyért a közönség részéről a jól megérdemelt elösmerő éljenzéssel s tapsokkal lett megjutalmazva. Utána dr. Nékám, egyetemi tanár ült az előadói asztalhoz. »A bőr ápolásáról« tartott szabad előadást élénk közvetlenséggel, óriási tudásról és jártasságról tanúskodó rengeteg adathalmazzal vázolta a történelem legrégibb időszakától kezdve s áthaladva minden nemzet történetén, egész napjainkig, hogy minő szerepök volt ama szereknek, melyeket az emberi elme kitalált s alkalmazott a bőr ápolására. Oly bámulatos sokoldalúsággal, gyakran a humor tetszetős csillogásával szőve be derűs részleteket, tárgyalta s oldotta meg maga elé tűzött feladatát, hogy mindvégig lebilincselte mindkét nembeli hallgatóságának figyelmét és 'érdeklődését. A szűnni nem akaró zajos tapsok és »éljen«-ek bizonyára sokáig emlékezetében fogják tartani hálás publikumát. A társasvacsora. Kilenc óra felé megkezdődött a vendégek tiszteletére rendezett bankett, melyen a szarvasi nők nehány szépe is részt vett. A poharak csengését és a czigány hegedűjének vidám hangját gyakorta szakították meg a lelkes tósztok. Az első pohárköszöntőt dr. Fábry S-. mondta, a kedves vendéget, dr. Nekárn tanárt éltetve szép, emelkedett hangú beszédben. Utána dr. Nekám éltette dr. Fábryt, kinél buzgóbb, hivatásosabb elő- harezosa alig akad a vármegyék első tisztviselői között a közegészségnek. Dr. Szlovák dr. Fábryra emeli poharát, arra a férfiúra, kinek legelső sorban köszönheti megyénk hatalmas és modern közegészségi intézeteit. Benka igazgató dr. Zöldy főorvost ünnepli magvas beszédben, azt a férfiút, akinek oroszlánrésze van a megye humánus közegészségügyi intézményeinek megteremtésében. Dr. Keleti Ignácz Benka Gyula igazgatót élteti, a ki a jelenlevő orvosok csaknem mindenikének gimnáziumi nevelésében bokros érdemeket szerzett. Fohárköszöntőket mondottak még Benka, Rezey kir. tanfelügyelőre, Rezey, dr. Déryre, dr. Déry az idősebb kollegákra, dr. Fábry az egyesület tagjaira, dr. Zöldy a nőkre, dr. Fuchs a jelenlévő lelkészekre, Zvarinyi és Placskó lelkészek az orvosokra, Szirmay plébános a jelenlevő díszes közönségre. Éjfélig volt együtt kitűnő hangulatban a társaság. Erzsébet királyné czime. Themis egyik kiváló lovagja vitatkozott a napokban két pedagógussal a fölött, vájjon a magyar királyné czime fölséges-e, vagy csak fön- séges. A vita gordiusi csomóvá bonyolódott és nekem kelle azt vagy kibontani, vagy ketté vágni. Akkor nem volt kedvem sokat magyaráz- gatni, hát csak a pedagógusok pártjára állottam és azt mondtam, hogy a magyar királyné czime, ha meg van koronázva : fölséges. Azóta utána néztem a dolognak és úgy látszik már Nagy Lajos királyunk is a fölséges czimet kívánta; hogy Hunyadi Mátyás és Beatrix czime a fölséges volt, kétségtelen. attól a kalapját s a mantilját kérte s a bíróhoz igy szólt: — Menjünk, ott akarok lenni. A napihir Írója, hogy mindezt elmondta, mindjárt hozzá tette, hogy a szánalomra és tiszteletreméltó özvegynek ez a lelki erőssége bizonyára mindenütt csodálkozást és ámulatot fog kelteni, még pedig annál inkább is, mert köztudomású, hogy férjéhez igen nagy szerelem kötötte és hogy családi boldogsága szinte csodálatos volt. És az özvegy a bíróval, a kit támogatnia is kellett, a korcsmába ment, a hol Badó Kázmér halva feküdt a padlón. Mikor a holttestet, a mely azelőtt az ő mindensége volt, meglátta* trellé térdelt és imádkozott. Hangosan, nyugodtan, teljesen uralkodva érzelmén. »Volt ereje, — irta az ujdonságiró — hogy könnyeit visszatartsa, volt ereje, hogy az intézkedéseket maga megtegye és volt ereje, hogy szilárd léptekkel haladjon a szomorú menetben.“ Arról, hogy az özvegy, mikor a halottal egyedül maradt, mit csinált, hiteles följegyzést olvasni nem lehetett, igen valószínű azonban* hogy akkor is erős tudott maradni. Minden jel arra vall, hogy Badó Kázmérné az éj hátralévő részében a halotti jelentést háromféleképen is megfogalmazta, mert a nyomdában már kora reggel szedni és nyomni kezdték. A hozzá közel álló rokonok és jó barátok másnap hamarosan fölkeresték és szolgálataikat fölajánlották, abban a hitben, hogy a férjét oly rettenetes módon elvesztett asszonyt a fájdalom teljesen összetörte. A szükséges intézkedések megtételére ajánlkoztak, de hiába, mert az özvegy szivettépö fájdalma daczára is mindenről maga gondoskodott. A szivem megrepedhet, a csapástól megőrülhetek, de erősnek kell lennem, — mondotta oly erősen, hogy az ajánlkozók tisztelettel hajoltak meg a nagy asszony előtt, á ki minden A büszke Habsburgok bizonyosan nem devalválták, sőt fokozták volna czimöket, ha a szokás nem állapította volna meg a fölséges szót a ezimek leg magasbikának. A Habsburg-Lotharing család — épen a napokban sokat emlegetett — házi rendszabálya, vagy ha tetszik, házi törvénye, a császár és egyen rangú törvényes felesége számára különösen megállapítja a fölséges czimet, úgy hogy császári fölségnek kell őket szólitani. A magyar közjogban a megkoronázott királyné czime mindig fölséges. A meg nem koronázott királyné czime volna talán fönséges, de udvariasságból bizonyosan fölségesnek nevezik és igy mindenképen fölséges. A fölséges czimre azonban még a kiválasztott trónörökös sem aspirálhat, mert a királyi herczegek mind fönséges czimmel bírnak. Erzsébet királyné az egyenrangú Wittel- sbach család sarja, törvényes feleség, ausztriai császárné, később koronás magyar királyné, mindenképen rászolgált a fölséges czimre. Az az állítás tehát, hogy egy birodalomban, egy királyságban csak egy felséges úr lehet, t. i. a király és már a felesége bár királyné, de a király után második személy lévén az országban, csak fönséges czim jár neki, sem a szokás, sem az uralkodó család házi törvénye szerint nem felel meg az igazságnak. Különben pedig a fölséges czimet boldogult Nagyasszonyunkkal szemben nem használni nem lehetett. Egyszer történt meg csupán, hogy „Téns- asszony“-nak szólították. Ez históriai tény, csak- hogy nem tudják. A császári pár első körútja alkalmával történt 1857-ben, amikor még lovak által vont járműben kellett utaznia a császárnak is. A megparancsolt loyalitás olyan fényt, olyan pompát fejtett ki, hogy no. De a bús hazafiság is előállott és büszkén, kérkedve mutatott szivére, mint olyan forrásra, melyben a tiszteleten kívül még egyéb is található. Az ünnepeltetés nagyszerűségéből az a tanulság szólott a fiatal császárhoz: „Lásd milyenek vagyunk, ha kényszerítenek arra, hogy ünnepélyesen fogadjunk, de e fogadtatásból alkothatsz magadnak képet arról, hogy miként mutatnók be hódolatunkat akkor, ha alkotmányos királyunk lennél 1“ A nemzet ezen suttogó szavait, melyek az éljenek árjából bizonyosan kihallatszottak a császár nem hallotta meg, de a császárné igen. A müveit asszony finom érzéke észrevette az éljenekböl azokat, mélyek a szép fiatal párnak, különösen a szép fiatal asszonynak szólották és észrevette azokat a könybefutó csuklásokat, melyek az osztrák császárt illették. Ezen útjából keletkezett a magyar nemzet iránt való szereteté Erzsébet királynénknak. Azok a könybefult csuklások az ő ajkain váltak férje számára érthető hangokká. A kőrútban a császári pár természetesen nem érinthetett minden' várost, igy hát a környék képviselőket küldött. Szatmár városát sem vették a körútba. A szatmári polgárság azonban egyenesen a fö- nebb vázolt czélból elhatározta, hogy Nagyvárakesergő özvegynek nemes példát mutatott a lelki erősségben és fönséges nyugalomban. Némelyek ekkor azt hitték, hogy ezt az erőltetett szilárdságot nem bírja ki s összeros- kad. Nos hát, a kik azt hitték, azok csalódtak mert az özvegy egyáltalában nem roskadt össze s továbbra is az maradt, a ki volt. A riportereket, a kik a boldogult életéből egyet-mást megtudni akartak, magához bocsátotta és Badó Kázmérról igen érdekes dolgokat mondott. Hogy pedig valami hiba ne legyen a közleményekben, a kefelevonatokat elkérte, gondosan átnézte s azokon javításokat végzett, a mivel az irányában addig is érzett tiszteletet és csodálatot még inkább megnövelte. Azok, a kik a házaspár boldogságát ismerték és igen jól tudták, hogy mily nagy szerelem fűzte egymáshoz őket, teljesen tisztában voltak azzal a mérhetlen bánattal, a mely az özvegy szivére nehezedett. De mert mivel e tekintetben tájékozottak voltak, éppen azért hajoltak meg lelki erőssége előtt, a .mely kicsinyes, pityefgő asszonynyá nem tette. — Érzem, hogy nem sokáig élem túl s hogy követni fogom a drágát, — mondta egyik-másik rokonának és barátjának, ám olyan hangon, mintha igen közönséges és mindennapi dologról volna szó, például arra, hogy a mindenes leány az asztalt megtérítse. Bármilyen erősnek mutatta is azonban magát az özvegy, egyszer-kétszer mégis kitört mélységes fájdalma. Ilyenkor az őt környező vigasztalókat (a kiket egyébként alapjában ő vigasztalt) hirtelen ott hagyti és szobájába vonult. Ám ha szobájába vonult is, ott nem a haját tépte és nem jajongott. Első alkalommal egy három stró- fás verset irt, a melyben Badó Kázmértól búcsúzott s a melyben az ő keserves özvegyi helyzetét ecsetelte. Ez a vers a helyi lapokban még azon melegében megjelent és óriási szenzációt keltett Részint azért, mert senki sem volt ahoz
