Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-28 / 43. szám
43-ik szám. Gyula, 1900. október 28-án XXXII. évfolyam T~ Szerkesztőség: !t- ________ f r r 1 Templom-tér, Dobay János keresü! in*, ifi ^ r X 1 ^ I A Templomtér, Dobay Ferencz háza kedése, hova a lap szellemi részét BB in j i ^ ' és könyvkereskedése, hova a hirillető közlemények intézendök. ^ Bfl—-—4 Á ■ detések és nyilt-téri közlemények — Üf 1 A küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. HM j X 1 J v J Előfizetési dij: fl—Jp JKL dm -j L X Ji Hirdetések Egész évre . . 10 kor. — fit. j szabott áron fogadtatnak el Fél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Társadalmi és közgazdászat! hetilap. Gyulán, a kiadóhivatalban. Egyes szám ára 20 fii. Megjelenik minden vasárnap. Nyilt-tér sora 20 Hl. L . J Felelős szerkesztő: Zlólm Dávid. L . Ja Gyula városa szinészeti ügye. Lapunk más helyén közöljük a vidéki színészet országos felügyelőjének, a szinike- rületek beosztására vonatkozó javaslatának Békés vármegyét érdeklő részét; a tervezet a megállapodásig még sok változáson fog keresztül menni, nincs kizárva, hogy Békés vármegye egyes községei nem a felügyelő által kontemplált városokhoz vagy kerületekbe csatoltatnak, hanem más városhoz vagy kerülethez. De ha maga a kerületi rendszer, életbe lép, akkor az egyik vagy másik kerülethez való csatolás ténye nagyon alárendelt természetű kérdés, különösen Gyulára nézve, amely akár Szeged, akár Nagy-Várad, akár Debreczen, akár Aradhoz csatoltatnék, mindenik esetben elsőrangú város mellé jut, ugyanúgy Szarvas is; mig Csaba — tekintettel arra, hogy téli színháza van — minden körülmény között csakis kerületi kötelékbe juthat és igy csak másodrangu színtársulatra lehet jogczime. Aradot is említjük, amelyre pedig ép úgy mint Kolozsvár, Kassa s Pozsonyra nézve állandó vagyis téli-nyári színészetet kontemplál a felügyelői javaslat és részünkről igy Gyulának Araddal való kombináczióba hozása tájékozatlanságnak vagy tévedésnek látszanék, any- nyival is inkább mert Arad városa a színészet állandósítása érdekében tavaly nyári arénát létesített. Nagyon jól tudjuk ezt; de tudomással bírunk arról is, hogy a nyári aréna, daczára annak, hogy az újdonság ingerével hatott, ami pedig jövedelem szempontjából többé semmi mással nem pótolható előny, már az első esztendőben közel 30,000 korona deficzitet okozott az igazgatónak, a mely deficzit a jövő nyári saisonban még szaporodni fog és nem kell hozzá valami jóstehetség, hogy még csak egy nagy defi- czites nyár — amire sajnos Aradon alapos kilátások vannak — és az aradi nyári színészetet vagy égy-két hónapra zsugorítják, vagy — ami még valószínűbb — teljesen feladják, annyival is inkább, mert a nyári színészet, deficzites volta mellett tagadhatatlanul reagál sőt veszélyezteti a téli színészetet is, mert kimeríti a közönséget, amint ezt az alig egy hónapos mostani saison is frappánsan bizonyitja. Egyáltalában nem volnánk T Á. R C Z A.. Onnan — ide. Onnan jöttem a kanyargó Tisza mellől: Jaj de szép a partja Mennyi a sok illatozó, Tarka virág rajta — Alig tudtam szabadulni, kivált egytől: Jaj de átfont édel, forró öleléssel Puha inda-karja. Ide jöttem erre a szép« pusztatájra Megenyhülni újra: Kihajlik a rezgő nyárfa Az ismerős sirra . . . Hidegen hagy köszöntése, mosolygása; Mért hívogatsz, nem értem már, mit is mondhatsz Súgva, búgva, zúgva. Onnan jöttem a fűztermő Tisza mellől, Bolyhos füzes aljról; Tilinkót is metszettem le — Zeng-zokog a daltól; Nincsen egy csepp maradásom, kivált egytől, A melyiket eltanultam fűzesparti, Siró vadgalambtól.' Ide jöttem akáczfáim közelébe, Beboruló kedvvel. . . Nem megy a dal.. , Ugyan, ugyan Te akáczlomb zengd el; Suhanjon be szivem lelkem közepébe — A sok nótát valamennyit elfeledtem, Keltegesd fel, keltsd fel. Onnan jöttem a mormogó Tisza mellől: Partját egyre járom, Kutatok a föveny szélén — De sok piczi lábnyom; tehát meglepve, ha Arad városa képviselői az esetben, ha Arad a nyári saison deficzit- jét egészben fedező, tehát tízezrekre rugó állami subventiót nem fog kapni, — amire pedig vajmi kevés kilátás van —.már a belügyminiszter által összehívandó értekezleten kijelentené, hogy a százezer korona körüli költséget igényelt új aréna daczára a nyári színészetet teljesen elejti. ügy hallatszik, hogy Szeged nem okult az aradi tapasztalaton szintén nyári színészetre aspirál. így halljuk, de nem hisz- szük, hogy ez megvalósuljon. Az esetben tehát, ha Arad az értekezleten még mint téli-nyári saisonu város szerepelne, Gyula Hódmező- Vásárhelylyel együtt Szegedhez csatoltatnék. Nincs ez ellen semmi kifogásunk; sőt a mai helyzetben, a mikor a Gyulán évtizedek óta megfordult színigazgatók közül a legjobb hírt maga után hagyott Krecsányi a szegedi igazgató, őszintén örvendenénk is rajta. De nem kifogásolnánk a jövőben sem, mert Szegeden mindig elsőrangú társulatnak kell működnie s a szegedi társulat — tekintet nélkül az igazgató nevére | egyéniségére — mindig ki fogná elégitőni a Gyulán pár év előtt ugyancsak felcsigázott, az igaz hogy | legutóbbi esztendőkben tetemesen le is fokozott igényeket. De 'csatoltassék Gyula akár a fennebb említett eshetőség beálltávál Aradhoz, akár tSzeged, Debreczen, vagy Nagy-Váradhoz 5 hogy az illető aradi, szegedi, debreczeni, vagy nagy-váradi igazgató Gyulán megélhessen, annak elkerülhetlen feltétele, hogy Gyulán egy megfelelő nyári arénát építsen. Tudjuk, hogy ily aréna építése a várös dolga volna. Maguk a városok építtettek Máramaros-Szigeten, Hódmező-Vásárhelyen és sok másutt is. Gyulának is meg kellene ezt cselekednie. De — sajnosán konstatáljuk — hogy nincs rá kilátás. Nem tudjuk, nem merjük ezt kombináczióba sem venni. Nem vállalkozhatunk rá, hogy erre még hangulatot is csináljunk. Annyi feladat hárul a városra s a közel jövőben oly nagy kötelezettségeket kell még magára vállalnia, hogy bizonyára nem fog vállalkozni nyári színkör építésére. Nem hunyhatunk szemet ama körülmény felett, hogy a színészet és annak Alig tudtam elszakadni, kivált egytől: Leborultam, megcsókoltam, megsirattam Az én szent oltárom’. Ide jöttem ebbe a nagy, békés csöndbe: Elaltatni lelkem; Fel-feltünik sápadt arczod, Halkan elém lebben : Egy-két mosoly verődik rá a sok könyre: Glóriával koszorúzzák meg szerelmünk’ Fönt a magas mennyben. Márki Imre. Memento móri! Az ősz hideg szele Zokog a fák sápadt levelei között, a természet mintegy gyászfátyollal borítja ködbe az egész láthatárt . . . Ilyenkor az enyészet rideg törvénye kétszeres erővel hat az ember lelkére. Megemlékezünk halottak estéjén azokról, kik immár lefizették a halál zsoldját s kik oly békében nyugoszhak a csendes sírkertben. Ha szórakoztató sétákkal, ha vidám kirándulásokkal töltöttük el az év kies szakait, most szótlanul a sirhalmokhoz zarándokolunk . . . Virágainkkal, mielőtt elhervadnának, utoljára ké^ gyeletessn a halottak sirhalmait diszitgetjük. A kegyelet ezen nyilvánulásainál azonban magasztos gondolatok érvényesülnek! Mert nem merő külsőség azon küldisz, melyben oly szépen pom-! pázik halottak estéjén a temető. A ragyogó fény, mely feltör a sírokról s megvilágítja a fák hajlongó lombjait, az örök világosság hitét ébresztik fel a bánkodókban. A megdicsőültek örömtüzei lobognak a temető hokulturális jelentősége igen szűk körben inél- tányoltatik, sokkal szükebb körben és mérvben, mint néhány évtizeddel ezelőtt is. Van ebben része annak a sajnos irányzatnak, a mely a színpadon utóbbi években lábra kapott és a mely irányzat igen sokakat elidegenített a szinészettől, olyanokat is a kik régebben rajongtak érte s arról ma hallani sem akarnak, hogy áldozzanak is érte. Nem jól van hogy igy van, de igy van, és ezzel a ténykörülménnyel mindnyájunknak számolni kell. Ismételjük, hogy Gyulán egy, a modern igényeknek megfelelő uj színkör nélkül egy elsőrangú igazgató sem fog boldogulni. Azt viszont minden Optimismus nélkül állítjuk, hogy egy alkalmas jó szinkör, kényelmes nézőtérrel és a mi fődolog: tágas színpaddal, Gyulát az ország legjobb nyári állomásává avatná, úgy hogy méltán vetekednék Máramaros- Szigettel, mely város, minekutána Nagyvárad a nyári színészetre nézve annak mérlegelhet- |en kárára elesett, ma az ország legjobb nyári állomása hirében áll. A pavilion termében a legjobb erők inellett sem lehet elfogadható előadást produkálni. A színpad kicsi s alacsony; az igazgatók, ha van is díszletük, azt nem használhatják, a kiállítás nemcsak hogy illúziót nem keltő, hanem valósággal szánalmas és tönkretesz minden hatást. Egész légiója a kasszadaraboknak — még pedig az ethikailag kifogás alá nem jövőknek — amiket Gyulán egyáltalában szinre sem tudtak hozni. Egy uj szinkör a színészetet eddig fen- tartó de anyagi viszonyai folytán eme hivatásra jövőben egymagában képtelen honorá- cziór osztály mellett egészen uj közönséget vonzana s hóditana a színészetnek. És hogy mit jelentene 30 páholy, amely egyszerre megszüntetné az első két sor utáni kapkodást és akiknek ebből a két sorból nem jutott, az első sor elé helyezett oldalszók igény iránti parvenu hajszáját és ebből kifolyó ap- rehensiókat, amiknek a színészet adja meg az árát, azt csak az tudja méltányolni 1 megbecsülni, aki Gyulán valaha bórletgyüjtéssel foglalkozott. Hogy Gyula jó nyári állomása legyen a színészetnek, arra nézve mellékes dolog, hogy mályából ... A sok buzgó imádság, mely a föld kerekségéről felhat a' mindentudó Istenhez az árvák, özvegyek s bánatos szülők ajkairól a lélek halhatatlanságáról tanúskodik. Igaz épen a költő szerint „a sirhantnál olyan hosszú az éj s hol a hajnal csak egyszer kél;“, de viszont a feltámadás nefelejtsét, a remény és vigasz enyhe balzsamát termeli számunkra a sir, midőn fájdalmunknak szabad folyást engedünk s mellőle megkönnyebbülten térünk vissza az élet küzdelmeibe. Ki ne szállna magába azért ily emlékezésnél, amidőn tűnődik a lét és nem lét hatalmas kérdései felett 1 lelkében elkészül a tátongó sirgödör, mely megtanít a czélok czéljára s utal a világ hiábavalóságaira „Mindent elseper a könyörtelen halál“ . . . Ezen gondolat ha meg is fagyasztja a vért ereinkben, mégis megédesíti keserű érzetünket s reménynyel tölti el lelkünket ama biztató tudat, hogy nem egészen halunk meg! A halandóság törvénye fellelhető ugyan az összes népek vallási codexében s nyilvánul a maga tarka változatosságában szertartásai által; de azért a halált nem az élet alkonyati pírjának sőt inkább uj élet hajnal pirkodásának tekinti. Egyeseknél lehetséges a szív érzelmeit rövid időre elaltatni, de azután annál erősebben követeli részét, mely megilleti az emberi működésében. A társadalmi életben is tapasztalható különben, hogy nagy politikusokat, kik a szív jogait kicsinyelték, lenézték s őt magát számításon kívül hagyták, a szív érzelme buktátott meg pályájok delelőjén. Annál[ jobban csalódik a czikkünk elején említett négy város bármelyikének tartozéka lészen; ellenben az igen is elkerülhetlen szükséges, hogy jó arénája épüljön. Ez nemcsak Gyulának, hanem a színészetnek, sőt első sorban a színészetnek az érdeke, A vidéki színészet rendezésének küszöbén ezt a körülményt ajánljuk a rendezésre hivatott és illetékes egyének és testületek szives figyelmébe. Gyula városa legtöbb adótfizetö képviselői névjegyzéke az 1901. évre. Békésmegyei takarékpénztár korona 10960-49 Gróf Wenckheim Antal örökösei 7466*28 özv. gróf Almásy Kálmánná 5012-70 Wejsz Mór 3274-60 Uj-Kigyós községe 1952-48 K. Schriffert József 1886-01 Braun Mór 1293-10 Reisner Emánuel 127415 Hoffmann Mihály, ügyvéd 1186 40 Diósi Béla 1172-56 ifj. Kohlmann Ferencz 1077-76 Gerlein Reinhardt 1037-36 Róm. kath. egyház 956-53 Végh Gábor 946-95 ifj. Miskucza György 908-86 Ladies György, ügyvéd 849*20 Keller Imre, ügyvéd 847*18 Gróf Almásy Dénes 839-96 Bodoky Mihály, gyógyszerész 836 — Winkler Lajos, gyógyszerész 809-04 ifj. Endrész András 782-60 Dr. Márki János, kir. közjegyző 754-80 Erkel János, mérnök 671-26 Czinczár Adolf 649 42 Novák Kamill, törvényszéki elnök 632 — özv. Császár Károlyné 615-59 Léderer Lajos 614-19 Dr. Berényi Ármin, ügyvéd 582-82 Szabó András 581-50 Szikes Márton 565*56 iBangó János 565-45 Nagy Jenő, gyógyszerész 559-62 özv. Jontz Ferenczné 558-25 Széchényi Lajos Góg András 531-67 52401 Ev. reform, egyház 517-40 Wolf Zsigmond 516-84 F. Schriffert József 514-63 Illés József 51412 Gubás Péter, lelkész 489-28 E. Schriffert József 478-23 Ludvig Mihály 475-03 Bezsán József, lelkész 474-74 Jantsovits Emil, ügyvéd 465*68 tehát természetesen, aki erőszakkal akarja elfojtani a saját kis belvilágában a szív jogainak érvényesülését, mely mostanában a halottak iránti kegyeletre hivott fel bennünket. Ha valaha úgy korunkban szükséges sokszor gondolkozni földi rendeltetésünkről, melynek záró-kövét mulhatatlanúl a siremlék képezi. Méltó és szép szokás, ha szeretteink sirjait keresi fel tehát a kegyelet s midőn a szeretet lángnyelvei csapkodnak a síroknál, fényük mellett élénken gondolunk azon mindnyájunkat érdeklő nagy szavak értelméről: Halál, ítélet . . . . feltámadás . . . örök élet! Kovács Rezső. A középkor. Hl hübérség és a keresztes hadjáratok története.-.Irta : Mika Sándor. A Nagy Képes Világtörténet V. kötete. Budapest, Franklin—Révai. Ára 8 forint.) Óh, szép a középkor, a maga titokzatos homályával. Megérteni ma is igen nehéz, mert nem oly különvélt, befejezett egész, mint Görögország vagy akár Róma élete. A középkor elválaszthatatlan kapcsolatban van az ujjal, a középkoron átfutó szálakból szövődik a modern élet egész szövete. A szálak tulajdona a régiek, csak a minta más, melyet a korszellem hímez vele. Az egész kornak még nem akadt összefoglalója, Csak egyes elemeit látjuk; a papságot és a lovagvilágot, a hűbériséget és a keresztes hadakat, a fejledező művészetet, s a megőrzött klasszikus tudományt; de mindezeknek találko-
