Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-21 / 42. szám
Melléklet a „Békés" 1900.42-ik számához. Erkelt s megkérdezte, szükséges-e ekkora gonddal megadni a jeleket ? — A ki tudja, adja ; a ki nem tudja, nem adja, válaszolt az ő taczitusi rövidségével Erkel. Emlékező tehetsége is bámulatos volt; 1865- ben Liszt Ferenczet is exaltált nyilatkozatokra ragadta. Akkoriban ugyanis az Erzsébet-oratórium még nem jelent meg nyomtátásán és csak egyszer adták elő a mester vezetésével a Vigadóban. Ez az egy előadás elég volt Erkelnek, hegy könyv nélkül megtanulja az uvertürt s a nehéz polifonikus részt a mesternek kóta nélkül eljátsza a zongorán. Hogy az összes klasszikus darabokat könyv nélkül dirigálta a filharmonikus hangversenyeken, arra emlékezhetik minden konczertlátogató. Hogy a külföldön mekkora tekintélynek örvendett, azt akkor láthattuk, mikor az Operával konfliktusba keveredett és Berlinbe kapott meghívást. A berlini udvari Operaház oly szerződéssel kinálta meg Erkelt, a minőt még alig kapott karnagy. Az udvari színházak intendánsa azt irta neki, hogy őt, ha a budapésti Opera fölmenti szerződése alól, nyomban kész 18,000 márka évi fizetéssel szerződtetni, ha azonban nem mentik fel, három évig üresen hagyják e helyet és kötelezik magukat arra, hogy a budapesti szerződés letelte után is szerződtetik. Az imponáló nyugalom volt karmesteri egyéniségének jellemző vonása. Mióta tudniillik a karmesterség virtuozitás, a nagy karmesterek mindegyike egyszersmind individuális művész is lett. Hol specziális működésűk, hol pedig vérmérsékletük szerint osztályozzák' őket. Az előbbiek a Wagner-, Mozart-, Beethoven-dirigensek, az utóbbiak vagy az idegességet, vagy a temperamentumot, vagy a higgadt klassziczizmust képviselik. Ezek közt a két póluson kétségtelenül Mábler Gusztáv és Erkel Sándor állottak; amaz maga a hipernervozitás, emez a megdönthetetlen nyugalom. Korunk ízlésében rejlik, hogy Máhler iránya közelebb esik hozzánk. Az idegesség bizonyos fokig életszükségletünkké lett, még a zenében is. A nyugalom csodálatra készt, de kitörő lelki emócziókra nem ragad. Erkel Sándor nem volt a tulmodernek, a sze- czessiósok közül való, de azért modern volt a szó legnemesebb értelmében. Mint a filharmonikusok karmesterev és elnöke a modern zeneirodalmat a maga teljességében megismertette velünk, kapcsolatban a klasszikusokkal — ebben hervadhatatlan érdemeket szerzett. Zeneszerzői babérokra nem igen vágyott. Csobáncz operája, Uvertürje, úgy látszik, egy fényesen képzett elmének inkább kedvtelése, mint komoly ambicziókkal megalkotott müve. Férfikórusai impozánsak, de nem népszerűek. A zeneszerzői zajosabb sikerek nem is feleltek meg az ő természetének. Szerénysége vagy a szerzőre, vagy a zenekarra igyekezett háritani a tapsokat. Emlékezzünk csak, mennyire röstelkedett, ha ovácziószerü- leg zúgott a taps s neki a publikum előtt hajlongania kellett; mi pedig mennyire örültünk, ha egyszer sikerült megragadnunk az alkalmat, hogy Erkel Sándort ünnepelhessük. Isten kegyelméből való művész volt, a leg- nagyobkak egyike, kit hatalmas talentumának ereje kényszeritett arra, hogy művész legyen ; nem kereste sem a sikert, sem a jutalmat. Ha mi ünnepeltük babérral, virággal, tiszteletünk és csodálatunk minden jelével, csak kötelességet teljesítettünk egy lángelmével szemben, ki minden munkáját Magyar- országnak szentelte. — Ez művésznél százszoros érdem. A nagy halottról kiadott családi gyászjelentés a következő: „Alólirottak fájdalomtól megtört szívvel jelentik az imádva szeretett férjnek, a legjobb testvérnek, unokaöcscsnek, sógornak, rokonnak, nagyságos Erkel Sándor urnák, a m. kir. operaház főzeneigazgatójának és volt igazgatójának, a budapesti filharmóniai társaság elnökének, az Operaház zenekara özvegy- és árvasegélyző egylete elnökének az összes hazai dalárdák főkarnagyának és tiszteletbeli tagjának, a Ferencz József-rend lovagjának, a porosz királyi korona-rend, a román királyi koronarend tulajdonosának |tb. a folyó október hó 14-én délelőtt 9 órakor, áldásos életének 54-ik és a legboldogabb házasságának 20-ik évében, hosszas és súlyos szenvedés után történt gyászos elhunytét. A megboldogult drága halott hült tetemei Békés-Csabán folyó hó 15-én, délután fél 5 órakor fognak a róm. kath. szertartás szerint beszenteltetni és folyó hó 17-én délután S órakor a budapesti magyar királyi Operaház előcsarnokában újra beszenteltetni és a kerepesi-uti temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat a f. hó 16-án délelőtt 8 órakor fog B.-Csabán és f. bó 18-án Budapesten a terézvárosi plébánián az egek urának bemutattatni. B.-Csabán, 1900. évi október hó 15-én. Özvegy Erkel Sándorné szül. Szabó Róza mint neje, dr. Szabó József, Gzédly József mint sógora, Erkel Gyula és családja: Erkel Mária, Erkel Lajos, Erkel István mint testvérei, dr. Erkel Rezső és Adler György mint nagybátyja, dr. Erkel Rezsőné szül. Unger Karolin és özv. Szerényt Károlyné szül. Adler Anna, mint nagy nénjei, özv. Erkel Lászlóné és gyermekei Czédly Józsefné, özv. Kesjár Mártonná és gyermekei dr. Szabó Józsefné mint sógornői, Erkel János és családja, Erkel Ödön, Erkel Ágnes özv. Hajósy Ottóné. mint unoka testvérei. Áldás és béke lengjen porai felett 1“ m A gyulai „Arvákháza“ 25 éves Jubileuma. A meghallgatott imádság tanujele, a gyulai árvákháza már 25 év óta áll fenn. Oh mennyi gyámoltalanul haldokló anya zárta örök álomra szemeit ama boldogító reménynyel, hogy gyermeke nem vesz el éhen, hogy erkölcsrontó, züllött társaságtól menten fog a jótékonyság védő karjai között felnőni, mióta ez az Arvákháza áll. A speculativ épitő azonban nem vette tekintetbe azt, hogy a felebaráti szeretet gyakorlására szánt házat erőssé, századokig fenállóvá kellene építeni. Az emeletet tartó gerendázat kikorhadt, szú megette, idő megrontotta. Az „Árvákházá“-nak létesítője a környék őrangyala: Wenckheim Krisztina grófnő jótékonyságának kifogyhatatlan tárházából elővett 20,000 koronát és a lakókra veszélyessé válható épületet alaposan megujittatá. Az emelet padozatát k'ihányták, vas-cineket húztak egyik faltól a másikig és uj padozatot raktak rá. Egyidejűleg az emeleten elhelyezett kápolnát megnyitották, amelynek kiváló díszt kölcsönöz a remek kivitelű góth stylú uj oltár. Ezen átalakítás befejezése és az uj kápolna megáldása véletlenül összeesett az „Arvákházáu-nak 25 év előtti megnyitásával. A grófnő tekintettel arra, hogy szeretett férjének születés napja október 20-án van, e napra határozta a kápolna fölszentelését és az „Árvákháza“ jubileumának 25 éves megünneplését. Az ünnep az árvaházban 10 órakor kezdődött. Gróh Ferencz prépost, gyulai plébános, Kny Antal békési esperes plébános, Apostol Ubald mezőberé- nyi plébános, Dartha István apáczai plébános, a helybeli káplánok és Gyepes Ferencz kis pap segéd kezese mellett megáldotta a kápolnát. A szertartás menete a következő volt: A kápolna zárt ajtaja előtt az 50 ik zsoltárt énekelték a papok fölváltva. Miközben azon szavaknál : „Hints meg engem izsóppal 1“ szentelt vizbe 'mártott izsóp csomóból hintette meg a kápolna ajtaját, azután az ajtót megnyitva az oltárhoz járultak a papok, hol a minden szentek litániáját mondották el. Lélekemelő volt az ünneplőkre ama körülmény, hogy a borús idő daczára a litániába foglalt könyörgések elmondása közben, a mint az elül- imádkozó plébános e szavakat mondotta : „Könyörü- letességed által ments meg Uram minket“ a napfény előtört a fellegek közül cs aranyos derűvel árasztotta el a kápolnát. Mintha jel adás lett volna arról, hogy e ház fölött nyitva van az égnek amaz ablaka, melyhez az ártatlan szivek imája Isten elé röpül. A minden szentek litániája elmondása után nagy misét mondott Gróh Ferencz plébános. Ez alatt Niédermayer Antal józsef-városi kántor játszott a fisharmonikán és az ő játéka mellett énekeltek a belvárosi leány-iskola növendékei bárom hangon, gyönyörű melodiáju igazán szeráfszerü énekeket. A fölajánlás alatt Takacsy Lajos belvárosi kántor énekelt egy szűz Máriához intézett esede- zést, melyben az Isten anyja áldását és őriző vé^ delmét kérte az alapitó grófnőre és az árváx-házára. Mise után Rartha István apáczai plébános ezelőtt 25 évvel az „Árvákházá“-nak növendéke, ki akkor a ház megnyitása ünnepén, mint 6 éves kis fiú üdvözölte a grófnőt, mondott igen szép és megható beszédet, melyben megköszönte a grófnő jó; ságát és a „Paulai Szt. Vincze“ szerzetű Testvérek gondosságát, melylyel az árvákat nevelik. Szent beszéd után következett a Te-Deum, vagyis hálaadás és ennek végeztével az ünnep templomi része véget ért. Most az emeleten levő nagyterembe vonult az egész ünneplő közönség, melynek sorában voltak gróf Wenckheim Frigyes, és fián József grófon kívül a család ' többi tagjai. Gróf Wenckheim Géza és családja, gróf Wenckheim Dénes és neje, gróf Wenckheim Ferencz, ReiszigEdo Vasmegye főispánja, dr. Lukács György Békésvármegye főispánja, és neje, dr. Fábry Sándor alispán, Rezey Szilviusz megyei tanfelügyelő, Dutkay Béla, Gyulaváros polgármestere, fönnebb elszámlált egyházi férfiak, dr. Erkel Rezső dr. Zöldy János főorvos, Pándy István, a belvárosi róm kath. iskola tantestülete, a gyulai nőegylet képviselői alelnöknőjökkel, végül a Gyulán tartózkodó egykoriba mostani árvaházi növendékek. Itt folyt le az ünnepély világias, de nem kevésbbé lélekemelő része. Dr. Lukács György, mint a megye főispánja a következő igen szép beszéddel üdvözölte Wenck- beim Krisztina grófnőt: Dr. Lukács György főispán üdvözlő beszéde: Nagyméltóságu Grófnő! j Excellencziád a közjótékonyság terén már évtizedek óta fejt ki országszerte ismert nagyarányú tevékenységet. Évtizedek óta — mert hiszen gyermek éveiben volt még, midőn már megkezdette nemes hivatását — gyámolítója árváknak és özvegyeknek, vigasztalója, segítője, támogatója elhagyottaknak, betegeknek és szerencsétleneknek. Páratlan bőkezűségével és lelkének ritka jóságával száz és száz szerencsétlennek szárította fel könyeit, a szenvedők nagy seregének lelkében támasztotta fel a bizalom boldogító érzését, fakasztotta az Istenben és az ő rendelésében való alázatos megnyugvás erényét, de gerjesztette fel egyszersmind az okos, józan, fáradságot nem ismerő munkálkodásra való egészséges igyekezetei, becsületes törekvést. Ott, a hol a szenvedőkön kell segíteni, a hol sinlődő felebarátaink nyomorán kell enyhi- . teni, a hol a tisztességes szegényt képessé kell tenni arra, hogy képzés, művelés által magának testi ügyességet és szellemi javakat szerezzen, melyeknek birtokában megélhetése biztosítva van: Exczellencziád soha sem hiányzik. Nemcsak nem hiányzik, hanem fejedelmi bőkezűséggel enyhíti a nyomort, segít a szenvedőkön, nyújt nekik vallási és erkölcsi vigaszt, szellemi tápot, anyagi jólétet. S teszi mind ezt a sok jót, cselekszi mind ezt a sók nemest önzetlenül, egyedül szive sugallatának, lelke ösztönzésének engedve. A hol önczél a jótétemény, a hol a jót nem földi jutalomért, hanem önmagáért cselekesszük, ott Istennek áldása el nem maradhat. És ha valakinek, Exczellencziádnak keze nyomán fakad áldás, szeretet, békesség. Érthető és természetes tehát szivünknek öröme, midőn a keresztény szeretet Exczellencziád által létesített ezen díszes otthonának negyedszázados fennállását ünnepeljük. Társadalmunk ünnepnapja a mai jubiláns nap. És nemcsak azok ünnepelnek, akik itt jelen vannak, hanem nagyon sokan, a kik e szűk és zárt körbe nem juthattak ugyan el, azonban szivök érzelmével, lelkűk melegével itt vannak közöttünk s velünk együtt magasztalják Exczellencziád nemes jótékonyságát. És a midőn a társadalom ünnepel, nem természetes-e, hogy az ünneplésből részt vesz magának az a tényező, melyet a szervezett társadalom önmaga választ ki magából, hogy vezére, irányítója legyen ? Igen, a magyar társadalom vezető orgánuma, a nagyméltóságu kir. kormány is örömmel üdvözli mai Szép napján Exczellencziádat. A kir. kormány illetékes tagja, a vallás és közoktatásügyi minister ur ő-nagyméltósága értesülvén a gyulai árvaház jubiláns ünnepélyéről, megbízta csekélységemet, hogy őt ezen az ünnepélyen képviseljem s igaz örömének és ezen intézet kegyes alapitója iránt táplált mély tiszteletének élőszóval is kifejezést adjak. Lelkem őszintén érzett örömével teljesítem ezt a megtisztelő megbízatást és szerencsésnek érzem magamat, hogy a nagyméltóságu minister úr elismerését és köszönetét Exczellencziád előtt kifejezhetem. Fogadja ezt Exczellencziád oly szívesen, a mily őszintén azt a minister ur ő Exczellencziája átérzi és általam tolmácsol- tatja. Egyébiránt a minister ur ő nagyméltósága a mai ünnepélyes alkalomból Exczellencziádhoz külön köszönő iratot is intézett, melyet szerencsém van Exczellencziádnak átnyújtani. De midőn ezt teszem, mindjárt azzal a kéréssel fordulok’ Exczellencziádhoz, méltóztassék megengedni, hogy a köszönő irat, minthogy közügyre vonatkozik, itt nyilvánosan felolvastassék. (Lelkes éljenzés.) Dr. Wlassics Gyula vallás és közoktatásügyi minister üdvözlő irata: Nagyméltóságu Grófnő! A gyulai árvaház fennállásának 25-dik évfordulója kedves alkalmul szolgál nekem arra, hogy Nagyméltóságodat, ki az intézetet megteremtette és sohasem lankadó, gondos szeretettel fön- tar tóttá, tiszteletteljesen üdvözöljem. Nagy méltóságod bizonyára megleli jutalmát a sok, sok árva mélységes hálájában, kiket Nagyméltóságod 'szeretetteljes gondoskodása az életnek fölnevel. Mégis engedje meg nekem Nagyméltóságod, hogy nemes szive szép ünnepén, én is kifejezzem tiszteletteljes elismerésemet és őszinte köszönetemet á sok jóért, mit Nagyméltóságod a magyar culturá- val úgy ez árvaház felállítása által, mint más nagylelkű tetteivel müveit. Kérem Nagyméltóságodat, fogadja őszinte kifejezését mély tiszteletemnek, melylyel vagyok a Nagyméltóságu grófnőnek alázatos szolgája: Budapest, 1900. október hó 17-én. Wlassics s. k. A főispáD beszéde végén felhangzott lelkes éljenzés után Fábry Sándor alispán üdvözölte a grófnőt. Beszéde elején reflectált a főispán ama kijelentésére, hogy a megye is áldásnak tekinti a grófnőt ama szeretetért, melylyel boldogítja az egész környéket. Filozofikus szép beszédében kifejti 1 keresztény szeretet mivoltát, megállapítja, bogy | szeretet nemcsak erény, hanem az erények ösz- szesége, melyből a keresztény hitélet által gyakorolni kívánt többi erények, u. m. áldozatkészség, jótékonyság, irgalom, szolgálatkészség, áldozatkészség, alázatosság, megbocsátás, könyörület stb. származnak. Végül Isten áldását kéri a grófnőre, bogy nagy szeretetét még sokáig éreztesse másokkal. Most Dutkay Béla polgármester Gyula városa nevében csinos beszédben üdvözölte a grófnőt s tolmácsolta a város báláját annyi jótéteményének e városban való foganatosításáért. Ezután Páskuj Etel okleveles óvónő a gyulai szülők nevében köszönte meg a grófnő ama kegyességét, hogy az árvák házában lakóhelyet engedett a Paulai szt. Vincze rendű kedves testver tanítónőknek, kik Gyula városa róm. kath. vallásu leány- gyermekeit oktatásban és istenes nevelésben részesítik; majd a belvárosi leány-iskola egyik növendéke fehér ruhában a gyulai leányok nevében köszönte meg a grófnő kegyességét ugyanazért, hogy a kedv es testvérek által katholikus szellemben nevelteti őket és egy szép csokrot nyújtott át. Következett ezután a mostani árva-növendékek képviselője, szintén egy kis leány, csokorral, ki a volt növendékek és a mostaniak nevében köszönte meg a grófnő jóságát. Végül özvegy Fábry Mártonná, mint a gyulai nőegylet alelnöke üdvözölte a grófnőt és kérte hogy az egylet elnökségét továbbra is megtartani kegyeskedjék. Wenckheim Krisztina grófnő láthatólag elfogulva, jóleső érzelmek által boldogított állapotban köszönte meg az üdvözléseket. Az ünnep óly a földszint egyik nagy szobájában terített Ízletes villás- eggelivel végződött délutáni egy órakor. Gróf Csáky Albin búcsúlevele szarvasi választóihoz. I Nagyon tisztelt választó polgártársak! O Felsége, legkegyelmesebb királyunk és urunk a főrendiház elnökévé méltóztatott engem kinevezni, minek folytán meg kellett válnom azon országgyűlési képviselői állástól, a melyet az Önök kitüntető bizodalmának köszöntem. Felette nehezemre esik ezen elválás, mert fll| az Önökkeli ismételt érintkezésben egyrészt a közügy szolgálása szempontjából mindig csak uj meg uj buzditó erőt nyertem, másrészt pedig folyton az irántami jóindulat és barátság oly bizonyítékaival találkoztam, a melyek a belém helyezett politikai bizodalmuk értékét még jelentékenyen fokozták. Nyugodt lélekkel merem állítani, hogy a raegválasztatásomat megelőzőleg tett ígéretemet, HR azt t. i. miszerint az általam vallott szabadelvű elvek mindenkori következetes alkalmazása mellett legjobb tehetségem szerint szol- gálandom első sorban a közügyet, másodsorban pedig választó kerületem érdekeit, a menynyiben ezek a közügygyei összeütközésbe nem jutnak, képviselői működésemmel beváltottam és ha ebben mégis itt-ott némi hézag mutatkoznék, ha az eredmény nem felelt meg az Önök várakozásának, — ne tulajdonítsák ezt közömbösségemnek, vagy épen akarat-hiányomnak, hanem olyan gátló körülményeknek, a melyeket leküzdeni nem volt módomban. Az orsyággyülés, melynek képviselő házában az Önöktől nyert mandátum alapján helyt foglaltam, nagy és nevezetes kérdésekkel, valamint eseményekkel volt hivatott foglalkozni és, bár a kibontakozás nem ritkán felette nehézzé vált, az ellentétes politikai felfogások több Ízben, sőt huzamosb időig, a legelkesere- dettebb harezokut idézték elő, a történelem legszigorúbb itélőszéke szerintem csak helyeselhetni fogja azon általam is teljes erővel támogatott irányt, a mely végeredményében nem csak helyre állította a parlamenti békét és megszüntette ekkép az alkotmányosságunk alapzatát megingatni képes veszélyt, de egyúttal az osztrák zavaros viszonyokkal szemben oly megállapodást hozott létre, a. mely a monarchia közös, valamint magyar hazánk külön létérdekeinek egyaránt megfelel. Uj hivatásom elvon ugyan engem a politikai pártélet köréből, de nem vonhat el az Önök magán köréből, a melybe időközönként visszatérni mindig örvendetes lesz én reám nézve. A Mindenható legjobb áldása kisérje a szarvasi választó kerület lakosságának összességét ! Kelt Szepes-Mindszenten, 1900 ik évi október hó 15-én. Gróf Csáky Albin. Hírek. Az Uj transversális állami kőut ügyében a kereskedelmi miniszter a vármegye közönségéhez a következő leiratot intézte: Békésvármegye Közönségének! A vármegye törvényhatósági bizottságának a debreczen-fehértemplomi állami közutból Berettyó- Ujfalun kiágazólag Tót-Komlóson át Makóig, esetleg Apáczától Puszta-Földváron át Orosházáig létesítendő uj állami transversális kőut kiépítése tárgyában folyó évi ápril hó 19-én tartott rendkívüli közgyűléséből 143. sz. a. kelt felterjesztésére a következőkről értesitem a közönséget: A törvényhatóság azon kérelme ellen, hogy a létesítendő uj közút iránya Apáczától Puszta- Földváron át Orosházáig állapíttassák meg — tekintettel a felhozott indokokra — nincs észrevételem. Ugyancsak nem emelek kifogást az ellen sem, hogy a vonatkozó általános tervezet alapján a közigazgatási bejárás megtartassék | a közönség a földmunkákat s a műtárgyak építését — az annak idején megállapítandó hozzájárulási összeg terhére — útalapjából már az 1901—1902. években, illetve a dunaföldvár-mármarosszigeti II.
