Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-21 / 42. szám
korona Baach Simon, P.-Pázmán (F.-Gyarmat) 1227*48 Weisz Ede, Csaba 1221*25 Seiler Elek, Csaba 1218*41 Czinczár Adolf, Gyula 121625 id. Belenta János, BékéB 1204*14 ’'‘Bulla Sándor, Orosháza 1196*88 Mázor József, Kondoros 1183*27 * Hoffmann Mihály, Gyula 1180*40 Diósy Béla, Gyula 1172*56 Kovács L. Mihály, Csaba 1156 94 Prág Lajos, Csorvás 1153*11 Prág Bouifácz, Csorvás 1140*35 Braun Ádám, Mező-Berény 1120*26 Nagy Imre, Körös-Tarcsa 1105*45 *Herczegh Géza, Orosháza 1108*— Kalmár József, Endrőd 1096*86 Schreiber Dávid, Kondoros 1095*52 Morvái Mihály, Békés 1093*99 Vidov8zki Károly, Csaba 1081*26 ifj. Patai György, Csaba 1075*04 * Horváth Károly, Orosháza 1060*68 Medovarszki Pál, Csaba 1049 73 Kondács Pál, Szarvas 1048*38 * Dr. Dunay Alajos, Szent-András 1047*32 * Dr. Szondi Lajos, Csaba 1046*52 Lipták Y. János, Csaba 1042*07 Reck József, Csorvás 1041*62 Gerlein Reinhardt, Gyula 1037*36 Kovács Mihály, Csaba 1037*08 * Weisz Mór, Gyula 1037*— Ketter Károly, Csaba 1025*12 Kraszkó Mihály, Csaba 1022*73 Kitka György, Csaba 1007 80 * Konkoly Jenő, Békés 1006*94 Décsey József, Csaba 1002*08 Haraszti Sándor, Csaba 1001*80 Reisz Simon, Csaba 997*02 Nyitrai Jenő, Szeghalom 993*40 ifj. Dérczy Péter, Szarvas 989*66 Reisner Emánuel, Gyula 982*17 Áchim H. Pál, Békés 981*72 Bakucz Tivadar, Békés 981*36 ifj. Schulz Imre, Mező-Berény 978*07 Bakos Mátyás, Csaba 977 08 Yégh Gábor, Gyula 976*95 Mező Sándor, Szeghalom 971*54 Gajdács János, Csaba 969*19 •Dr. Krich Imre, Mező Berény 966*78 ifj. Achim L. András, Csaba 966*46 •Erkel János, Gyula 966*44 Nagy József, Puszta-Földvár 961*29 Dr. Chrisztó Pál, Szeghalom 960*95 Kovács 8z. Ádám, Csaba 951*30 Medveczki József, Szarvas 944*60 Áchim András, Csaba 943*67-ifj. Borgula Pál, Szarvas 942*88 Bagi Pál, Mező-Berény 943*03 Konsiczki János, Békés 931*88 Kiss György, Szeghalom 925*43 | Lux Gyula, Csaba 916*— ' Gonda János, Szent-András 914*64 Laurinyecz Mihály, Csaba 910*56 * Benedikty Gyula, Békés 909*08 ifj. Miskucza György, Gyula 908*86 Janurik János, Kondoros 906*02 Belülről csupa seb volt a szive. Kívülről nyugodt és közönyös volt az arcza. A test nem bírhatta meg ezt a rettentő ellentmondást. Organizmusának rüinden nemesebb része beteg lett, elsorvadt, összetört. És a flegmatikus óriást ötvenöt éves korában kivitték a temetőbe, közel az édes apjához, aki nyolcZVan- három éves korában ment át a földi dicsőségből a halnatatlanságba — örök fiatalon 1 * 1875-ben, a tavaszi szezon végén vált meg Richter János a Nemzeti-Színház operájától, ösz- szel már Erkel Sándor volt az igazgató, a zenekar kisdobosa. (Aki soha sem ütötte maga mellett a reklám nagydobját.) Mintha tegnap történt volna, úgy látom magam előtt. Akkor volt Erkel Sándor harmincz éves és szép, imponáló férfi a javából. Széles, erős homloka felett tömötten állott a kissé göndör fekete haj; kerek arczát barna körszakáll vette körül; bogár-szemeiben a férfiasság meleg, aranyos nyara csillogott. ó volt az Erkel-család szemefénye. Fejedelmi apja még élt, de a királyi pálczát már átadta trónörökösének, a ki arra volt hivatva, hogy a dinasztia leghatalmasabb képviselője legyen. A testvérek szintén meghódoltak előtte, még az idősebb Erkel Gyula is, aki szintén kitűnő zenész és operai karnagy volt, mint ő, de vetélkedés nélkül engedte át a vezető szerepet öcscse szuverén kvalitásainak. Gyulában mindig több volt a kedves bohém, mint az imponálni tudó főnök. Örökölte édes apja élénk, brilliáns temperamentumát, remekül hangszerelt, szellemesen társalgóit, de nem voltak erős ambicziói; szerette a szabad természetet, parancsolni nem akart, szívesen elbilliárdozott az újpesti kávéházak kis embereivel és nem csak a strébereket gúnyolta, hanem még a komoly dicsőség utjából is cinizmusig menő könynyüséggel tért ki ez a ragyogó tehetségű Erkel-fiu. Sándor keveset beszélt, de imponált mindenkinek : az apjának, a testvéreinek, a színház korona Kalocsa István, Gyoma 901* *90 ifj. Winter P. Ádám, Mező-Berény 899*80 Kovács Antal, Orosháza 896*66 Reichardt József, Csaba 895*66 * Emperl Ernő, Békés 894*16 Holéczi Gusztáv, Szarvas fl> 894*11 Bajcsi János, Kondoros 891*08 Such János, Csaba 886*68 * Keller Imre, Gyula 886*— Lukoviczky János, Csaba 871*52 Nagy Károly, Gyula 858*98 Bolla István, Puszta-Földvár 856*51 Zachorán György, Csaba 850*07 Lövi Albert, Csaba 845*40 * Kratochwill Gyula, Békés 845*35 Patai András, Csaba "*' 842*35 Fábián Gábor, Körös-Tarcsa 840*45 Timár J. János, Endrőd 839*51 Janovszki János, Csaba 837*98 * Bodoky Mihály, Gyula 836*— Reisner Zsigmond, Gyula 835*— Dán József, Csorvás 832*88 Szerető Imre, Gyoma 825*36 Dezső Antal, Öcsöd 825 30 Mázán M. János. Csaba 814*86 * Badics Elek, Csaba 813*36 Valkovszky Mihály, Szent-András 812*67 Kiss Pál, Kondoros 809*27 * Vinkler Lajos, Gyula 809*04 Uhrin J. Mihály, Endrőd 808 52 Polgár Béla, Füzes-Gyarmat 807*20 Ifj. Kollmann Ferencz, Gyula 806*40 Beck Károly, F.-Gyarmat 801*81 Húréin János, Csaba 799*62 Beliczey Géza, Csaba 798*82 Bús M. András, Csaba 798*35 Schreier József, Csaba 797*28 Laurinyeez István, Csaba 796*05 Griecs T. György, Csaba 793 96 Szirmai L. Árpád, Szarvas 791*09 Bázár Gyula, Orosháza 790*40 Kesjár János, Csaba 787*60 Mikolai István, Orosháza 784*26 Jakabfy Jenő, F.-Gyarmat 783*— ifj. Endrész András, Gyula 782*60 Zsíros András, Csaba 781*80 Borsóthy Géza, F.-Gyarmat 777*90 Friedmann Mór, Csaba 777*76 Dr. Márki János, Gyula 774*80 Kardos Ferencz, Szeghalom 772*— Nígy Sándor, Szeghalom 757*97 Hunya Elek, Endrőd 750*08 Pollner Ödön, Csaba 748*62 Klausz Lázár, Endrőd 747*76 Tóth Mihály, Békés 747*52 Botyánszky András, Csaba 746*52. Klein Adolf, Gyoma 745*26 Dr. Haviár Gyula, Szarvas 744*57 Laczó Pál, Csaba 742*14 ifj. Petrovszky Pál, Csaba 739*57 Botyánszki Mihály, Csaba 737*42 Mengyán Pál, Csaba . 730*51 Hankó F. Mihály, Csaba 728*48 id. Brhlik Pál, Csaba 725*01 Boros Márton, T.-Komlós 721*06 tagjainak és báró Podmaniczky Frigyesnek, az akkori intendánsnak, aki Erkel Sándort nagyra becsülte. Intendáns és igazgató közt a legszebb harmónia uralkodott tizenegy hosszú esztendeig. Ez az időszak volt az Erkel Sándor fénykora*. Művészi kérdésekben báró Podmaniczky Frigyes mindig örömmel hajolt meg Erkel Sándor kapacitása előtt, akinek a zajtalan, komoly, nem túl szigorú, inkább kollégiális vezetése alatt mindenki jól érezte magát. Erkel Sándor sorsában akkor állott be az első kellemetlen fordulat, amikor — másfél évvel az Operaház megnyitása után, 1886. februárjában báró Podmaniczky Frigyes leköszönt az inten- dánsi állásáról és helyét gróf Keglevich István foglalta el. A gróf nem lépett fel direkte Erkel Sándor ellen, de alig volt négy-öt hónapig intendáns : a napisajtó egy része szokatlan élességgel támadta meg Erkel Sándort. Többen korrupcziót emlegettek, súlyos vádakat hoztak fel és követelték, hogy az igazgató, a korrupczió oka és terjesztője, hagyja ott állását. A gróf nem hallgatott a sürgetők szavára, de teljesen passzíve viselkedett és nem védte meg Erkel Sándort a szenzációs támadások idején. Erkel Sándornak ez rendkívül rosszul esett. Súlyos megalázását némán viselte, de beteg lett belé. A mélaság akkor támadta meg először a lelkét. A régi kedélyességnek örökre vége volt. Egy évvel később a gróf idegen művészt kívánt az igazgatói székbe ültetni Erkel Sándor helyébe. Nikisek Arthur már akkor felbukkanta láthatáron. Nikisch Budapestre jött, de — mint a beavatottak beszélik — nemes szerénységgel kijelentette, hogy nincs bátorsága elfoglalni olyan kiváló kapaczitás helyét, mint Erkel Sándor. Ebben az időben történt, hogy a berlini opera fényes ajánlatot tett Erkel Sándornak és a mélyen megsértett, bánkódó ember már-már azon a ponton állott, hogy elhagyja hazáját. Pedig a honvágy talán megölte volna, sokkal gyorM. Grosz György, Kétegyháza 719*82 Zsilák Mihály öreg, Csaba 7L9*36 Lehóczky György, T.-Komlós 718*98 Kiss Pál Gyúró, Szarvas 718*38 A halhatatlan emlékű legnagyobb magyar zeneköltőnek fia: Erkel Sándor a legnagyobb magyar karmester elköltözött az élők sorából. A nagy szellem visszatért alkotójához és ha van tulvilági élet, akkor őt nagyjaink sorában is az elsők között fogjuk ott látni. Yasárnap reggel 9 órakor hunyta le örök álomra szemeit Crabán, ahol évek óta csöndes visz- szavonultságban élt. Halála hire már a délelőtti órákban elterjedt Gyulán, őszinte fájdalmat és mély részvétet keltve a család és ösmerősök nagy körében, de ugyanily fájdalmat keltett a magyar művészeti világban is, a mely rajongó szeretettel csüg- gött Erkel Sándoron, aki a mai zeneművész nemzedék első bajnoka b mestere volt. A fővárosi lapok napokon át hasábokra terjedő igaz fájdalomról tanúskodó nekrológokban Írnak a jeles férfiúról, akit halhatatlan emlékű édes atyja után büszkén vallottunk gyulainak. De legtalálóbban és legszebben ir róla a „Budapesti Napló“-ban Ábrányi Emil, akinek gyönyörű czik- két lapunk tárczájában közöljük. Erkel Ferencz egyetemes nagy zsenijéből fiainak egy-egy rész jutott. Gyula örökölte a magyar vénát, Elek a színpadi talentumot, Sándor a fenomenális karmester tehetséget. Tudás dolgában egyformán kitűnő muzsikusok voltak mind. Hisz ott állott úgy szólván a bölcsőjük az orkeszterben. — Sándor volt a zenészek közt a legfiatalabb : 1846. évben született Pesten. Gyermek korában édes atyja egy szikra zenei tehetséget sem látott fiában s ez okból valami csöndes polgári életpályára szánta. Nem úgy történt. Erkel Sándor, anélkül, hogy legmeghittebb emberei, fivérei vagy apja tudta volna, “megszerezte az elementáris zenei ismereteket s egyszerre csak fölfedezték benne a muzsikust. Erkel Ferencz ezt az esetet így szokta elbeszélni : — Yolt nekem egy ócska zongorám, melyen a billentyűk úgy lekoptak, hogy a viz megállott az üregekben. Minthogy komponáláshoz nem használhattam, kitettem az előszobába. Egyszer a színház ból hazajőve, hallom, hogy az elhangolt instrumentumon valaki egy operaáriát játszik. Benézek az üvegajtón s látom, hogy ez a valaki az én tiz esztendős Sándor fiam. Sokáig hallgattam s mikor lejátszotta az áriát, beláttam, hogy hiába berzenkedem, mégis csak muzsikus lesz belőle. Másnap megkértem Mosonyi barátomat, vegye fel tanítványának. Alig végezte Erkel Sándor az iskolákat, 15 éveB korában már mint üstdobos szerepelt a Nemzeti Szinbáznál. Ez volt különben az összes Erkel fiuk gyakorlati kurzusa ; az öreg Erkel igen jól tudta, milyen finom hallású muzsikusnak kell lennie az űstdobosnak s milyen pompás iskola a zenekari sabban, mint a hálátlanság*, a mit magyarjai részéről tapasztalt. A sors úgy akarta, hogy Erkel Sándor haláláig itt maradjon és a miénk legyen. Gróf Keglevich István első intendánssága hamar elvégződött és helyére Beniczky Ferencz került, először mint kormánybiztos, később mint kinevezett intendáns. Erkel Sándor megmaradt igazgatónak, de már nem sokáig. Egyszer, egy rosszul sikerült Borfia-előadás után, Beniczky nyers szavakkal vonta felelősségre Erkel Sándort. Erkel arra hivatkozott, hogy a primadonnák berekedtek, Perotti nincs Budapesten, Broulik szintén indis- ponálva van : ilyen malőrökért az igazgató nerr. felelős. A replika szintén keményen hangzott és intendáns és igazgató haraggal váltak el. Két hét múlva Mahler Gusztáv, akivel már régebben alkudoztak, igazgatója lett a Magyar Királyi Operaháznak. Ez 1888-ban történt. Mahler fényes tehetségű dirigens, rendkívül agilis, szerencsés igazgató volt, de hogy menynyit szenvedett Erkel Sándor, a második helyre szorított karmester, abban az időben — szokása szerint némán és magába zártan — azt mindenki láthatta, aki Erkel Sándor növekedő roszkedvét, komor melankóliáját figyelemmel kísérte. Beniczky Ferenczet gróf Zichy Géza váltotta fel 1891-ben. A gróf 30,000 forint végkielégítéssel hamarosan elküldte Mahlert. Erkel Sándor vezetett megint, mint első karmester. De gróf Zichy már egy év múlva leszállította Erkel Sándor fizetését és ide hozta társ-karmesternek Rebicseket Wiesbadenböl, akinek nagyobb fizetést adott. Erkel sértett önérzete ki tudta vivni a paritást, de a bosszúság, a szégyen, a mellőzés fájdalma csaknem katasztrófát hozott rá. Szél- hüdés érte a lóvonatu-kocsin, a mikor barátjai- val ki akart rándulni Szent-Endrére, hogy szórakozzék a Szent-Endre és ízbég közt fekvő kis falusi csárdában, a hol jó magyaros ebédeket fogyasztottak el gondmentes napokon. Súlyos és halálossá vált betegsége innen játék. Közben szorgalmasan tanulta Mosonyi Mihály- nál az elméletet. Mosonyi minden tekintetben kitűnő mester volt. Elsőrangú zenetudós volt, amellett modern is, magyar is. Mosonyi révén ismerték meg a fiatal Erkelek a hatvanas évek korszakos zenei áramlatait, fiatalos mohósággal.szíva magukba az akkor még forradalmiaknak tartott tanokat, miket Wagner hirdetett. De azért bálványozták atyjukat s ez az imádattal határos tisztelete Erkel géniuszának megmaradt bennök teljes életükre. A hallgatag, mogorva Erkel Sándor hangja csak akkor vibrált melegebben, ha apjáról, vagy annak egyikmásik munkájáról beszélt. Karriérjére Richter Budapestről való távozása volt döntő befolyással. A megüresedett első karmesteri állásra Richter ajánlatára Erkel Sándort szerződtették. A szkeptikus, öntelt Richter készséggel elismerte az alig harmincz éves, fiatal timpa- nista zseniálitását. Egy epizódot ebből az időből maga Richter szokott elmondani. Valamelyik darabból javitópróhát tartottak. A rosszul másolt kótákban kijavították a hibákat. Elkövetkezett egy hely, ahol sehogyse akadtak a hiba nyomára. A mesés hallású Richter kétszer, háromszor is eljátBzatta a zenekarral az illető taktust, érezte, hogy valami nincs rendjén, de nem hallotta meg, melyik hangszernél van a baj. Ekkor egyszerre megszólalt az orkesztrum legvégső sarkából, a dobok mellől Erkel Sándor flegmatikus, vontatott hangja : — A második fagótnak bé-t kell fújni. Egy szóval sem mondott többet. Nyugodtan dobolt tovább. De Richternek imponált,. Zenei tudásánál talán csak a szűkszavúsága volt nagyobb. Megjegyzéseit távirati stílusban közölte az énekesekkel vagy zenekari tagokkal, soha darab közben mindig egy-egy fölvonás, tétel vagy jelenés végén. Ilyenkor sorban elmondta a hibákat. Nem felejtett el dirigálás közben egyet sem, megadott minden legkisebb jelet s a zenekaron, színpadon egyaránt uralkodott a tekintete. Mesés nyugodtság dolgában felülmúlt minden más karmestert. Megingathatatlan biztossága, nyugodtsága az énekesbe is beleszuggerálta a nyugalmat. Istenítették is ezért. Ha Erkel Sándor Jilt a karmesteri pulpituson, az úgynevezett fölfordulás ki volt zárva. Ha nem is tudták egyesek jól a szerepüket, vagy ha elhagyta őket az emlékezőtehetségük, Erkel rendületlenül dirigált tovább, pálezájának egy intésével szétbontotta az összegabalyodott, hamis szólamokat s anélkül, hogy a laikus észrevette volna, helyes medrébe terelte az előadást. Operai tagok ritkán voltak együtt anélkül, hogy Erkel zenei bravúrjairól ne beszéljenek. Ha például a zenekarban valaki elpauzálta magát (operai mükifejezés) azaz, eltévesztette a taktus-olvasást s nem tudta, mikor kell bevágni, Erkel ezt már perczekkel előbb észrevette az illető fészkelődéséből. Biztatóan rátekintett s mig az egyik kezével dirigált, a másikkal intett neki, Csak legyen nyugodt, majd ő jelet ad a bevágáshoz. Minden legkisebb ilyen jelet megadott. Ezzel bizony kissé el is kényeztette az orkesztert s az Opera egyik karmestere, ki nem szokott annyi jelet adni, elment egyszer Zichy gróf intendánshoz panaszra, hogy Erkel Sándor a sok jeladással „demoralizálja“ a zenekart. Zichy magához kérette datálódik. Felépült ugyan, de soha sem volt többé egészséges, és nehéz, tartós apathia fogta el. Ebben a hangulatban már alig sebezte az, hogy egy év múlva Nikisch Arthurt nevezték ki az Opera igazgatójának. Nikisch Arthur is elment, gróf Zichy Géza is eltávozott; gróf Zichy Géza után jött Stesser, Stesser után báró Nopcsa Elek, Nopcsa Elek után Huszár Kálmán belügyminiszteri tanácsos, Huszár Kálmán után megint gróf Keglevich István, Erkel Sándornak mindegy volt már. Néha még lobbot vetett benne a régi láng; csodálatos mélységgel dirigálta Beethoven Fidelió- ját és magas szárnyalással imádott édes apja magyar operáit; néha megjelent a filharmonikusok dobogóján és erős, biztos, szuverén kezével diadalra vezette a muzsikus gárdát; de már karosszékben ült, félig meggörnyedve, sápadt, szinte ólomszürke képpel, fehéredő hajjal; feje szédel- gett és minden pillanatban attól félt, hogy lefordul a székről. Az Operaházhoz mégis annyira ragaszko- kott, hogy végtelenül fájt neki, a mikor ennek az évnek a tavaszán rámérték az utolsó csapást: nyugdíjba küldték. Már akkor első osztályú temetést rendeztek neki. A legnagyobb diszszel és tisztelettel — félretolták az útból. Megfosztották attól a gyönyörű alkalomtól, hogy munka közben, alkotás közben, diadal közben haljon meg, mint a hadvezér a csata-mezőn !!. abban a szinházban, ahol annyi dicsősége volt s ahol annyit szenvedett ! És most a kerepesi temetőben három sir domborul. Egymáshoz közel vannak Az egyikben Erkel Ferencz, a másikban Erkel Elek, a harmadikban Erkel Sándor. Szélcsendes éjszakákon el-elbeszélgethetnek egymással a magyar művészetről és a nemzeti háláról 1 Mind a kettő- nagyon szép tém^ azoknak, akiknek már nem fáj semmi! Ábrányi Emil.
