Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-16 / 37. szám

37-ik szám*

Gyula, 1900. szeptember 16-án

XXXII. évfolyam

f----------------1

Szerk

esztőség:

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeti! közlemények intézendök.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre . . 10 kor. — fii.

Pél évre . T . 5 „ — „

Évnegyedre . . 2 „ 50 „

Egyes szám ára 20 fii.

_____i_______________

Tá

rsadalmi és közgazdászat! hetilap.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő: KI ó li n ID át T7" I cL.

Kiadóhivatal:

Templomtér, Dobay Ferenoz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyílt-téri közlemények küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban.

Nyilt-tér sora 20 ül.

L_____

Ku

lturális feladataink.

A párisi világkiállítás nagy zsűrije a legelső dijra érdemesítette népoktatásügyünket, képzőművészetünket, mezőgazdaságunkat, állattenyésztésünket, valamint ezzel a mező- gazdasággal kapcsolatos iparunkat. Összevissza azokat, a kiállítási tárgyainkat találta a párisi világkiállítási nagybizottság elsőrangúnak, a melyek föld- és népkulturánkról tesznek tanúságot.

Jóleső örömmel jegyezzük fel, hogy általában ebben a világversenyben is elfoglalta a díszesebb helyek egyikét. Habár minden elbizakodottság nélkül, előre láthattuk, hogy ott Párisban az egész világ színe előtt sem fogunk háttérbe szorulni, mégis ez az előkelő becslés, a melyben kiállítási tárgyaink Párisban részesültek, csak önérzetünket, nemzeti öntudatunkat emelheti.

A párisi nagy zsűri azonban csak azt látta, amink van, de mindenünk nincs: mi mindenben szenvedünk hiányt, ezt csak mi tudjuk. Mi érezzük. A párisi zsűri ítéletéből csak azt az üdvösséges tanulságot meríthetjük, hogy helyes utakon haladunk. A mi kultúránk reális, biztos alapokon áll. De nagy nemzeti czéljainktól még messze vagyunk a kultúra terén. Azért sohasem szabad szünetet tartanunk ezen czólok felé vezető utakon. Az eddig elért siker csak buzdításul szolgáljon, de egyáltalán el ne bízzuk magunkat, hanem minden, fontosabb fordulónál számat vesaüak erónkbel és képességeinkkel.

Ebben a tekintetben reánk nézve különös fontossággal bir az iskolaév kezdete. Az uj iskolaévnek éppen küszöbére léptünk. A gondos szülő töpreng, hogy annyira szeretett gyermeke részére minél szebb jövőt, minél fényesebb pályát biztosítson. Ennek legelső feltétele persze az, hogy a fiatal ember részére a legjobb, a hajlamainak leginkább megfelelő foglalkozási, kereseti ágat válasz- szón. Ámde éppen itt van a bökkenő.

Sokszor, talán az unalomig hangoztattuk, de újra s újra vissza kell rá térnünk, hogy nálunk még sajnos, igen nagy az előTÁ Lí C X A .

Nász.

— 1900. szeptember 12-én. —

Tehát mégis nem volt álom . . . beteljesült régi vágyunk, Hogy a mi kis városunkba párosával jönni látunk I Lelkesedés, igaz hála szíveinket általjárja,

Elborítja -n szemünket a boldogság köunye-árja . . .

— Tűzzétek ki azt a zászlót! Hadd lobogjon fenn a szélben! A szívünkben, a lelkűnkben a szeretet lángja égjen! Megérdemli az az ember, kinek szíve csupa jóság . . .

— Dobáljatok útja elé égőpiros örömrózsát! . . •

Ugye látod, ugye érzed, milyen szeretettel várunk!? Jóságodra, bizalmadra, úgye látod, rászolgáltunk 1 Nem hoztad. Te idegenbe boldogságod bitestársát Hiszen nézd csak: minden ember csupa Őröm és vidámság! „Éljent Éljeni ezt kiáltjuk egy szívvel es egy ajakkal, Körülvesszük, akit hoztál tisztelettel, hódolattal! —

Úgy fogadjuk, úgy szeretjük, mintha rég a miénk lenne, Jövő idők tiszta szívű védasszonyát látjuk benne! . . .

. . . Áldd meg őket örök Isten zavartalan boldogsággal! Szórd be, hintsd be életüket virágokkal, napsugárral . . . Kerülje el azt a házat a búbánat sötét árnya,

Teljesedjék be a lelkűk minden vágya, minden álmai —

— És a bájos szelíd asszony, ki ide jött messze tájról, Simítsa el a redőket édes ura homlokáról,

Vegye körül boldogsággal, szerelmetes szeretettel . . .

. . . Áldd meg őket örök Isten áldó, védő két kezeddel!. .

Babymonolog.

— ,Irta : Solti Vilma. —

Ma kilencz hónapos lettem. Teljes tudatában annak a nagy átmeneti kornak, melyet ma elértem. Hiszen egy csecsemő életében ez egy igen fontos idő pont és én egészen méltányosnak és helyesnek találom mama tanácskozásait részint a doktor bácsival, részint meg öreg Zsuzsimmal. Hogyne, mikor arról van szó, hogy

Ítélet, az elfogultság egyes életpályák, foglalkozások iránt. Vannak az úgynevezett úri foglalkozások és viszont olyan foglalkozások is, a melyeket bizonyos családok nem tartanak úri foglalkozásnak. Ezen elfogultság és előítélet szüli azt a nagy furcsaságot, hogy mig az uriasnak elismert pályák zsúfolva vannak, azokon egymás miatt alig élhetnek az emberek, addig a nem urias foglalkozások egészen üresek, holott ezek a tulajdonképeni hasznot hajtó metiersek, az ipari és kereskedelmi pályák, melyekkel szemben nálunk még mindig igen nagy az előitélet.

A társadalmi elhelyezkedés törvénye nálunk még mindig nem érvényesülhet számos régi reminiszczénczia miatt. Ezt a régi remi- niszczencziát pedig továbbra is ébren tartja a mi középiskolai rendszerünk. A mi középiskolánk igen diákos, mintha osak papokat akarnának nevelni valamennyi növendékből. Ez a diákosság aztán még az egyetemnek egyes fakultásaira is átmegy. Hisz a jogi karon alapvető tudománynak van elfogadva a római jog institucziói és a pandekták, valamint az egyházjog. Ezek is mind a közép kori diákos műveltség ébrentartói. Anakro nizmusok a mi kultúránkban. Az egyetlen műegyetemünk és néhány alsófoku ipar- és kereskedelmi iskolánk, valamint gazdasági tanintézeteink képviselik a modernséget a magyarországi középső iskolai rendszerben. De ezek az iskolák meg tulnyornólag szakképzettséget nyújtanak és nem általános műveltséget.

Legelső kulturális feladatunk az legyen, hogy középiskoláinkat reformáljuk, modernizáljuk. Ez égető szükség. Minden miniszter megígérte ezt az égetően szükséges reformot, li egyik sem hajtotta végre. Különösen azokat a tárgyakat kell szaporítanunk a középiskolában, a melyek az indusztriális hajlam kifejlesztésére alkalmasak. A skolasztikus tanrendszerből visszamaradt grammatikai módszer valóságos gyötrelem a mostani fiatalságnak. Olyan nyelvekkel bíbelődik, amelyeket a tanítási módszer mellett soha el nem sajátíthat; de annak különben sem venné hasznát

felváltják az eddicr csupán csak sterilizált tejből készült eledeleimet más, és remélem izlete- sebb, 'változatosabb ételekkel. Én természetesen legnagyobb érdeklődéssel hallgatom a hosszas konferencziákat, melyek | Nestlé-féle gyermekliszt, a tápióka és a jó Isten tudja még milyen kof-yvalék nagyobb tápértékéről szólnak. Kifejezést is adok néha helyeslésemnek, vagy rossza- lásomnak egyik másik megjegyzésnél, de fájdalom, félreértenek, vagy éppenséggel nem értenek meg — és gügyögésnek, vágy pláne nyafo- gásnak minősitik az én meggondolt, egyéni nézeteimnek kifejezését.

Istenem mi lesz ebből, ha majd később sem értenek meg, minden várható beszélő képességem daczára ! Úgy tudom, hogy ez a félreértés nem ritka dolog és sajnos már rólam is kell, hogy tapasztaljam. Hiszen nincs körülöttem egy érző lélek sem, a mely engem megértene. Mindenki csak kicsi, érzés és gondolat nélküli élő bábnak tart — holott én egy felvilágosodott, müveit, századvégi csecsemő vagyok — és hogy ezek egészen külön válnak, egész más speciest képeznek, mint az eddigi hagyományos kisdedek — ezt talán felemlíteni >s szükségtelen.

Mi már, ami észbeli tehetségeinket illeti, kész embernek születünk és csak a természet egy különös és bosszantó játékának kell tekintenünk, hogy annak nem adhatunk méltó kifejezést. Sokat gondolkoztam e felett és arra a konklúzióra jutottam, hogy abban az arányban, hogy nő testünk, fogy szellemünk, — mert hiába csak mostoha a természet és félti titkai, csodái felderítését és azért korlátot, de néha még milyen szűk korlátot szab az emberi észnek! Másként nem is érthető, hogy miért lesz abból a sok okos csoda gyermekből annyi buta, együgyű — és fényes múltjának emlékezetében _

az életben. A középiskolai iskolázás jóformán kárba vesz. Hiányos műveltséget ad, melyet később nagynehezen lehet pótolni.

Innen magyarázható, hogy bár ezernyi és ezernyi fiatalember tolong a középiskolákba, mégis igazán kvalifikált, magas értelmű embereknek aránylag hiányával vagyunk.

Mert a középiskolai kvalifikáczió jóformán homokra van építve, mely az ifjú lelkében gyökeret alig ver; hanem az iskola porával együtt lerázódik róla. Ez nagy hiba. Egyik oka annak, hogy nálunk a realitás a kultúrában nagyon fogyatékos.

Az elemi oktatás ugyan óriási lendületet vett. Az 1868. óta folytatott- népoktatási politikának meg lett az a haszna, hogy az írástudatlanok száma leapadt, ügy, hogy az irni-olvasni tudás tekintetében a statisztika szerint az európai államok között is a díszesebb helyek egyikét foglaljuk el. Ámde még mindig hiányoB elemi oktatásunk. Mivel elemi oktatási rendszerünk nem meríti ki azon elemi ismereteket, a melyekre okvetlenül szüksége van az ifjúnak, ki kézműves, vagy íöldmives pályára lép.

Helyeselni tudjuk különben a közoktatási kormány azon intézkedését, hogy minél több gazdasági, ipari és kereskedői ismereteket akar nyújtani az elemi iskolákban és hogy az elemi iskolák 5-ik és 6-ik osztályának elvégzését el nem engedi, hanem kényszeríti a szülőket arra, hogy gyermekeik 6 évig járjanak iskolába.

Helyes és ezéiirányos kultúrpolitika az, mely az illető állása szükségleteinek minden tekintetben megfelel. Ettől a végczéltől azonban még messze vagyunk. Sokat tettünk, az igaz. íme Parisban is elismerték ezt. — De még több van hátra. Ezután necsak a kirakatoknak dolgozzunk!

Taniigy.

Tanár választás. A csabai Rudolf-gimnázium kormányzó bizottsága szeptember 8-áo tartott ülésében az üresedésben levő tanári állásokra dr. Zimányi Dánielt rendes és Jókai Lajost helyettes tanárrá választotta meg.

oly képzelődő ember ! Én tudom megámról, hogy a legjobb szivü, legelnézőbb csecsemő vagyok a széles világon — és azért mennyi kritizálni valót találok már csak a környezetemben Mamával még hagyján, ö lebilincsel rendkívüli gyöngédségével, habár hibáival szemben npm vagyok vak ; de a papáról ezt már épen nem mondhatom. Szeretni, végre ö is szeret, — de az ő sze- retete inkább amolyan időtöltés szerű, játéknak néz Aztán keveset van itthon, mindig nagy elfoglaltságról panaszkodik, mindig talál ürügyet és okot az elmenésre. Egyszer a kaszinó máskor egy gyűlés, most utóbbi időben mindenféle a választások, — szóval mindig van sok házon kivüli teendője. Én egy kissé szkeptikus vagyok és sokszor csak kifogásnak tartom ezen dolgait. Aztán milyen szeszélyes ember! A Julika szobaleányunkkal szemben például nem oly szigorú, mint teszem a többi cselédséggel, — sőt úgy láttam, hogy néha még meg is czirógatja, pedig az már egészen nagy lány. A múltkor ■ beteg volt Zsuzsim, fájt a foga. Én tudom legjobban, hogy milyen fájdalom ez, mennyit szenvedtem én is, mig kibújt a két piczi fogam, melyet mama oly büszkén mutat az ismerősöknek. Azért egy perczig sem vettem rósz néven, hogy Zsuzsi lefeküdt és Juliska őt helyettesítve, karján körül tánczoltatott a szobában.

Ekkor bejött, a papa és miután velem szokás szerint egy kicsit játszadozott, hirtelen oda hajolt és megcsókolta Juliska arczát. Én nekem mondhatom egy cseppet sem tetszett ez a dolog, mert én a milyen fiatal vagyok még, vagy talán épen azért, nagyon igazságos és objektiv szeretek lenni.

Hát az öreg Zsuzsim nem százszorta inkább érdemelné-e meg a papa elismerését, mint az a hanyag Juliska ? I Igazán nem értem a paGyula városa polgári községi iskolaszéke f. hó 9-én Jantsovits Emil elnöklete alatt ülést tartott, a mely tudomásul vette Abafi János igazgatónak a polgári fiúiskoláról szóló jelentését a folyó évben felvett tanulók létszáma s a tanév megkezdéséről. — Az iskolaszék sajnálattal vette tudomásul Szvacsek Rezső tanár távozását és neki lelkiismeretes, buzgó és sikeres működéséért elismerését fejezte ki. Örömmel vett egyben tudomást róla, hogy Bánhegyi István nyug. kir. tanfelügyelő, aki mint paedagogus és tanár is hervadbatlan babérokat szerzett magának, hajlat:dó kisegítő óradíjas minőségben a Szvacsek eltávozásával üresedésben levő tanerőt pótolni, mely körülmény feleslegessé tenné pályázat hirdetését és a tanári állás betöltését, a mi a gymnasium létesítését is megkönnyiti. Bánhegyi Istvánnal való egyezség megkötésével Jantsovits Emil elnök bízatott meg.

A csabai állami leányiskolába, a vallás- és köz- ok tatásügyi minis tér kinevezte az uj tanítónőket, névszerint fílaskovics Irént, Macskáéi Vilmát és Mihálfi Ilonát. Az iskola szeptember hó 15-kével nyílik meg.

A szarvasi főgymnasium létszáma az idén kisebb a tavalyinál. 1900—1901-ik tanévre mindössze 380 tanuló iratkozott be, holott a tavalyi tanévben 400-on felül volt a gymnasium létszáma. Az idei csökkenés bizonynyal a békési és csabai gymnasiumok kiegészítésének tudható be.

Dr. Lukács György főispán házassága.

Vármegyénk nagy népszerűségnek örvendő főispánja: dr. Lukács György kedden délután esküdött örök hűséget müveit lelkű és bájos arájának : Perényi Madoly bárónőnek a menyasszony családjának birtokán- a szatmármegyei Nagy Doboson. A szép napon, a melyben a két ifjú szép lélek vonzalma talált egyesülésre, a vármegye minden lakosának, mondhatni az egész országnak érdeklődése a boldog frigyre lépő ifjú pár felé fordult és szívből fakadó jó kívánsággal kisérte a házasulókat, kiknek egyike nagy tudáson alapuló férfias hasznos munkálkodással, a másika nemes lelkületének bájával, mindkettője pedig páratlan szivjósággal minden körben csak őszinte tiszteletet, lelkesedést és sze- retetet szerzett magának.

Az esküvő főúri dísszel és pompával folyt le, az uj párnak a vármegyében való fogadtatása pedig melegségével, lelkesedés adta díszével tanúbizonyságot tett azon érzelmek őszinteségéről, melylyel vármegyénk főispánját igaz vezéreként tiszteli és azon örömről, mely házassága alkalmával mindnyájunk szivében önként fakadt.

pát. A múltkor is, mikor nagy ügyetlenül összetörte a drága velenczei tükröt, — minek következtében a mama majd nem sirógörcsöket kapott — a papa egész nyugodtan vigasztalta, hogy a tükör már úgy is homályos volt, ő neki már szándékában volt mást venni. Pedig a papa nem mindig olyan bőkezű. Emlékszem még, milyen heves szóváltás tárgyát képezte, mikor a mama nekem egy plüs-köpenyt akart venni. A papa azt mondta, hogy mit csinál majd velem később a mama, ha már most is olyan fényűzéssel öltöztet Elég jó lesz még a régi köpeny. A mama erre megint csak sírva fakadt; úgy látszik, ez a felnőtt nőknek is egyedüli fegyverük. Én nagyon sajnálom, ha békétlenséget látok a papa és mama közt. De azért mégis jó, hogy látok és hallok egyet-mást. Most nem gondolnak arra, hogy én mindent megértek, én pedig sokat tanulok belőle. Ha felnövök és valaha asszony lesz belőlem, más, egészen más akarok lenni, mint az én különben aranyos mamuskám. Mondom, ha asszony lesz belőlem, mert eddig még nem volt időm véglegesen határozni a forí- tos férjhez menést kérdésben. Nekem nem tetszenek a mostani, hozzám illő férfiak. Tanulmányozom őket minden lehető alkalomkor, de sajnos, ideálomat még nem leltem meg. A sétán sokszor nagy társaságban vagyunk és pompásan mulatunk a mi nyelvünkön, mely határozottan volapüknek beillik — oly érthetetlen másoknak. Az összes férfi ismerőseim közül még legjobban tetszik nekem Palotay Rudi. Nem mintha megfelelne azon igényeknek és tulajdonságoknak, melyekkel az én ideálomnak birnia kell, de mé- igis kiválóbb a többi közül és én szívesen látom az irántam már több ízben tanúsított vonzalmát, ó már egész legény és már elég biztosan dö- czög a maga lábán. A múltkor, mikor elejtet-