Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
36-Ik szám. Gyula, 1900. szeptember 9-én, XXXII. évfolyam. f----------Sz erkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illeti! közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — | Évnegyedre ! . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. r r Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: KI ó b. n ID á v i cL_ Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. I k __________J Gy ula városa költségvetése. £ A városi tanács kinyomatta Gyula városa jövő évi költségelőirányzatát, mely még e hó folyamán a képviselőtestület tanácskozása elé fog terjesztetni. I költségvetésnél nincs fontosabb tanácskozási tárgya a közgyűlésnek. Amikor azt letárgyalta s élfogadta, egy esztendő tartamára úgy szólván bilincseket rakott a tanács, a tisztviselői kar, a város polgárai, sőt önmaga aspiráczíóira is, melyek egy esztendő keretén belül csakis a szerint valósulhatnak meg, amennyiben a költségvetés ilyen aspi- ráczióra, az előre nem láthatókra kontem- plált tételen belül fedezetet nyújt. A költségelőirányzat tehát minden tekintetben megérdemli, sőt igényli is, hogy azzal a város atyái behatóan foglalkozzanak. Mi is csak publiczistai kötelességünknek teszünk eleget, amidőn a költségvetést évről- évre s igy ezúttal is első czikkünk tárgyává tesszük. A költségvetéssel szemben a kritika könnyű is, nehéz is, a szerint, aminő szemüvegen a város, illetőleg annak közigazgatási, kulturális és anyagi helyzetét mérlegeljük. Szó sincs róla, sok mindennek kellene történnie, nem történnie, vagy máskép történnie, mint ahogy tényleg van, de hát. nem engedi az a nagy hatalom, amit „viszonyoknak, körülményeknek“ és bizony-bizony nem jó viszonyoknak és nem jó körülményeknek szoktunk mondani s ösmerni. Talán az ország egyetlen városára sem nehezedik oly ónsúlylyal, mint Gyulára a kétszeresen visszás helyzet, hogy egyrészről nélkülöznie kell oly bevételi s jövedelmi forrásokat, amelyek az állam helyett a várost illetnék meg, aminő, hogy egyebet ne említsünk: az italmérési regálejog államosításából eredő s évenként minimum mintegy 30,000 koronára tehető veszteség, amely összegből vajmi szépen jutna sok mindenféle kulturális czólra, másrészről hogy kiadásainak óriási hanyada — igaz hogy nem a képviselőtes- sület könnyiivérüsége, hanem törvény és különösen kormány intézkedések alapján, t A R o z a. Két férfiúról. *) Két hatalmas athlétára ráfujt a semmi — és eldőltek. Úgy rémlik nekem, mintha tompa zuhanásukat hallanám, mintha széles vállukat a halál, az alattomos, a mindig győzedelmes birkózó lenyomná a földre, be a földbe. Semmi képzelődés, a két erőteljes férfi engedelmesen, csendesen hanyatlott le és könnyű volt velük végezni, mint két aszú, széltépte falevéllel ,t, Papp Dániel. Látom magam előtt, a hogy utoljára itt járt közöttünk, alig pár hete. Csaknem mindannyiunknál magasabb egy fejjel, csupa egészség, daliás, szép, fiatal. Bronzszinü, az ereit, sem Budapest, sem a mesterség levegője meg nem szívta, inkább látszott polgári ruhába öltözött vértes katonának, mint nagyvárosi újságírónak. Egyébként is kivált közülünk, szelíd, nyugodalmas természetű, éjszakai világításban az arczát sohse láttam. Otthon, vagy a műhelyben a munkának, tudományszomjának, könyveknek és a könyvekért élt. Ezért különös nagy becsben is állott előttünk, sőt egy kissé mithikus alak lett, mert híre terjedt — és nem is alap nélkül — hogy a magyar közjogot nála jobban nem tudja senki, de a melyik pillanatban akarja, leül és ír essayt a franczia fáblieurről, a latin milesiáról. Kitűnő jogász, de még jobban belletrista, művésze a magyar stílusnak és mint ujságiró, páratlan munkaerő. Egy alapos és megbízható Tóth Béla, * Bródy Sándor mFehér könyve‘-hül. oly tételek által emésztődik fel, amelyek közvetve, sőt közvetlenül is állami feladatot képeznének. Ez a kétszeresen visszás helyzet, a mely évről-évre még fokozódik, hovatovább tarthatatlanná lesz. Orvoslási alkalma az általános adóreform, orvoslási módja s pedig egyetlen módja, hogy az államnak, vagy indirekt adói italmérési részéről, vagy direkt adói valamelyikéről, például a házadóról esetleg összes direkt adói mintegy 20—25 százalékáról a városok javára le kell mondania. Ezek valamelyike nélkül a városok nem csak stagnác-ziónak, hanem határozott hanyatlásnak néznek eléje, önkormányzati joguk pedig, önkormányzati anyagi képesség hiányában a frázis színvonala alá sülyed. A mi Gyula városa jövő évi kötségve- tését illeti, az a már említett »fenforgó viszonyok és körülmények« között normál budgetnek, mondható. Nem csak egyes bevételi s kiadási tételeiben, hanem azok végösszegében is csak nem azonos az 1900. évi költségvetéssel, a mit a következő számadatok is bizonyítanak : Elöirányoztatott: A) Bevétel. 1900. évben. 1901. évben. Közpénztári maradvány 258086 —. -Ad óhátralékból . 28060‘79 24630-53 Egyéb hátralékokból —i __ Szá ntó és egyéb földekb. 46467-48 47903-78 Köz8. éjiül, bérletéből 7098-24 6780-Községi jogok után 24032-16 24553 "46 Tőkepénzek u. jövedel. . 30441-74 30441-72 Végrehajtási dijakból . 4368-90 4249-19 Lakositási dijakból 155-66 156-— Ipard. és bírságokból . 946-40 985-33 Büntetéspénzekből . 235-20 25628 Vegyesekből . . . . 648-27 800-30 Vágóhid jövedelemből . 12380-13 12125-13 Különfélékből 8412-65 8409-58 összesen: 165829-38 161291-30 B) Kiadás, 1900. érben. 1991. érben. Múlt évi hiány . . —--Kö ztartozásokra 10521-18 10202-91 Személyi járandóságok 85198-— 85088-82 aki nem mende mondák alapján akarja népszerűsíteni a tudományt. És az imént említett élénk szellemű individiurnhoz még abban is hasonlított, hogy ritkán járt közénk. De nem azért, mintha tartott volna a személyes érintkezés veszedelmes kritikájától, hanem mert ez a hatalmas nagy férfi évek óta egy csudalatos lelki bajban, ago- rafóbiában szenvedett. Félt a nyilvánosságtól, nem mert az utczára, emberek közzé menni. Néha hetekig nem mozdult ki a szobájából, az orvosa nagy ügygyel- bajjal ha kicsalhatta. Meggyógyult, újra beteg lett, szívbajról hipoqhondrizált, és csaknem kicsattant az egészségtől. A tudatlan ismerősei lemosolyogták, az intimus barátai pedig féltették. Valami kínos volt nézni, vissza-visszatérő szorongását, érthetetlen gyöngeségét ennek a gyönyörű organizmusnak, amely mindig a halállal bíbelődik. A kék, mégis csillogó szeme, csaknem mindig ott volt ezen | fixponton, amely ingerelte, foglalkoztatta, delejezte, — elhívta. A hideg fut át arra a gondolatra, hogy szegény bajtársam mennyit nem szenvedett ettől az ostoba, de elismerem, igen lényeges ponttól. A kiválóan öntudatos, gazdag belső életet élő emberek, százszor is meghalnak a megsemmisülés gondolatában. Nem testi félelem ez, nem kapzsi féltése az úgyis megromlott életnek, nem az ösztön kínos vergődése, hanem a halhatatlanságra törekvő lélek nem tud megbarátkozni azzal a pillanattal, amely egyszerre uj irányt ad szárnyalásának. Az erős „én“ döbben meg attól, hogy megváltozik, más lesz. Eh, pokolba a metafizikával-— vagy legjobb esetben a lélektannal — ami kedves barátunk sajnálta magát a szürke semmitől, mert ha verejtékkel és keser1900. évben. J901. érben Ruházatokra . ! ! 5817-20 6207-20 Irodai szükségletekre . 8260-17 8305-94 Utazási költségekre' . 1838-44 2007-04 Építkezésekre . 8800-— 7800-— Mesteremberek számi. 781-44 836 14 Faisk. és szőlőtelepre. 3053 08 3081-— Tenyészállatokra 305-86 321-37 Előfogatozásra . ]400-— 1400-— Közegészségügyre ! . 2079 24 3554-90 Rendőri kiadások . 14153-14 15228-81 Egyházaknak segély . 2481-60 2481-60 Nevelésügyi .... 24271-90 24326-75 Állategészségügyi . . 2517-48 2435-27 Szegényügyi .... 10906 25 10774-64 Végrehajtásokra. . 1 5485-68 5662-23 Adósság törlesztésére. 82029-— 82029-— Különfélékre . . . 3983-12 3837-88 Előre nem láthatókra. 5á77-65 5511 63 Átmenőlegesek . . . — — Megyei pótadó | . . 3750-60 3787-16 összesen : 28511203 284880-29 A mi most már a bevételnek a kiadássál szemben mutatkozó hiányt illeti, kitűnik, hogy ezen hiány 123.588 korona 99 fillér és városi pótadóval megrovatik : I. és II. csoport: (összes adó i földadó) 58*35/100°/o- (A múlt évben 56-78/100°/0) Az I. és III. csoport: 70*55/100°/o- A múlt évben 68-96/100.) A jövő évi városi pótadó tehát, a községi bevételeknél mutatkozó hanyatlás következtében, átlag 2 százalékkal fogna emelkedni. A közigazgatási bizottság ülése. — Szeptember 6. — Rövid lefolyású ülése volt csütörtökön a köz- igazgatási bizottságnak, melynek tárgysorozata a szakelőadók jelentésein kívül alig néhány pontból állott. A tárgyak közül az 1901—1902. évi közúti költségvetés vonta magára leginkább a tagok figyelmét és ennél a pontnál több felszólalást is halottunk. Napirend előtt kedves jelenet volt, amikor a bizottság nevében Horváth. Károly szép szavakkal üdvözölte az elnöklő főispánt nősülése alkalmából. A tagok lelkes ováczióban részesítették az ünnepeltet. Jelen voltak az ülésen dr. Lukács György főispán elnöklete alatt dr. íábry Sándor alispán, dr. Bodoky Zoltvn főjegyző, Jancsovics Péter árvaszéki elnök, dr. Zöldy Géza h. főügyész, dr. Zöldy János vés könnyel kell is öntözni, mégis csak szép „zöld az élet aranyfája 1“ Aztán még sok minden tenni valója is volt ezen a magyar földön. Érezte, látta itt az embereket és a viszonyokat és erős talentuma adatott neki arra, hogy szemlélődéséről, sok szenzácziójáról számot adjon. Nem volt valami nagy, vakmerőén szárnyaló lélek, ha nem annál alaposabb és mélyebb. Az elméjének a főereje nem a fantázia és az ötlet, hanem a kritika, de nem az a száraz, meddő, mely született ellensége a produkcziónak, ha nem az, mely maga is produkál. Ilyen kritikai munka a Papp Dániel némiképen Dickens modorában irt regénye „A Rátótiak“. Súlyos könyv, minden sora egy-egy találó bírálat, egy kissé gyötrelmes is olvasni, annyira meg van tömve megfigyeléssel, jellemvonással. Egy alakjából más tizet csinálna. 0 azonban nem takarékoskodott, sőt úgy tetszett, mintha regépye is, három novellás kötete is, csak stúdiumok volnának, ezután megírandó nagy munkához, a melyek elé az egész irodalom osztatlan érdeklődéssel és nagy várakozással nézett. Valami nagy, nagy dolgot vártunk tőle, ime megtette. . . Oh be szívtépő is az, a mikor egy pálya úgy az elején egyszerre félbeszakad. A nagyszerű készülődések, a kitűnő kezdet, minden hiába ! Oktalan az emberi felfogás, elismerem és belátom magam is, hogy nincsen földi pályafutás, mely egyébb volna, mint kezdet. És az élet mindig erőszakosan félbeszakitódik, tiz évvel korábban, tiz vagy több évvel később, nem jelen tős a különbség. Mégis, a köny szökik szemembe, ha meggondolom, hogy két kicsiny gyerek marad utána, a kik nem fognak emlékezni, a szép, tiszti főorvos, Csák György kir. pénzügy igazgató, dr. Liszy Viktor kir. ügyész, Haviár Lajos kir. főmérnök, Pósa Károly kir. folyammérnök, Jantsovits Emil, dr. Hajnal István, Horváth Károly, Varságli Béla és Zlinszky István bizottsági tagok. Az ülés megnyitása után Horváth Károly bizottsági tag szólásra jelentkezett, engedőimet kérve, hogy a bizottság idejét pár perezre igénybe vegye. Szép szavakkal utalt ezután a bizottság elnökének, a vármegye méltán tisztelt főispánjának közeli házasságára. Általános szokás ilyenkor a jó kivánatok kifejezése, és a bizottság örömmel vesz alkalmat magának, hogy bölcs vezetője iránti tiszteletének és ragaszkodásának ez alkalommal kifejezést adjon. Tagtársai megbízásából szívből jövő szavakkal tolmácsolja a főispánnak legjobb kivánataikat és kéri őt adja át ezen jó kivánatokat tisztelt menyasszonyának. Annak biztosításával, hogy őszinte érzelmeik állandók maradnak, a kötendő házassági frigyre Isten legbővebb áldását kéri. (Éljenzés) A főispánt láthatólag meghatotta a bizottság óvácziója. Kétszeresen kedves neki — úgy mond — e nemes szavakkal kifejezett üdvözlés, mert a munka termében hangzott el az, a mi csak növeli előtte annak értékét. A maga és menyasszonya nevében hálás köszönetét fejezi ki a bizottságnak a jó ki- vánatokért remélve, bogy menyasszonya is majd meg fogja találni az alkalmat arra, hogy a bizottság szívességét szívélyesen viszonozza. (Éljenzés) Áttérve a napirendre dr. Bodoky Zoltán főjegyző olvasta fel az alispán időszaki jelentését, mely a következőleg szól : Méltóságos Főispán ur ! Tekintetes Közigazgatási Bizottság! A folyó évi augusztus haváról szóló rendszerinti havi jelentésemet a következőkben terjesztem elő: I. Közbiztonság. A múlt hó folyamán a személybiztonság kedvezőnek mondható, a mennyiben egyedül a Gyulán és Szarvason előfordult nehány kisebb jelentőségű verekedési esettel zavartatott meg. A vagyonbiztonság a következő esetekben támadtatott meg kisebb-nagyobb jelentőségű lopások elkövetésével: Szeghalmon 1, K. Ladányban 1, F. Gyarmaton 1, Orosházán 6, Tót-Komlóson 3, P.-Földváron 1, B.-Csabán 6, Gyulán 1, továbbá a békési, szarvasi és gyulai járásokban néhány csekély jelentőségű lopási esettel. Az orosházi járás területén előfordult tömeges lopásokat kóbor ozigányok követték el, azonban a kóbor czigányok a szomszéd vármegyék kiterjedett pusztaságain s a járás határszélein tanyáznak, honnan, a mint a csendőröket észreveszik, eltávoznak s a midőn a csendőrök elmennek, lopnak és azután tovább állanak, A nyomozások a fenti esetekben megindittattak s részben eredménynyel befejeztettek, i észben pedig folyamatban vannak. a jó, a daliás apjukra és csudálkozva hallgatják ha majd elmondja nekik valaki. — Ilyen volt az apátok. Ha életben marad, nagy ember lett volna belőle ! Oláh György. Az egysoros halott. Nem tudom, a nagy lapok szántak-e neki annyit is? Oláh György a vidéken élt, vármegyei ügyész volt és mindig csak készülődött, hogy hires emberré legyen. De nem szerezte meg magának a nagy nyilvá- noáság és elmúlt a nélkül, hogy jogaihoz jutott volna. Ah, mennyi ilyen alak van a magyar vidékeken, tudásra, készültségre előkelőbb, mint sokan, a kik a fórumon szerepelnek, nevet szereznek, dicsőséget aratnak. A vidéki geniek, a kikről szánakozva szoktunk beszélni, a mig megismerünk közöttük valakit, megszeretjük, csodáljuk és npm értjük, mért nem tudtak érvényesülni soha ? Nem szolgál nekik a véletlen, több bennük a kényelemszeretet, mint az ambiczió, belészeretnek a keserűségbe, a melyet azért éreznek, hogy életük igy ellapul, elmorzsolódik, semmivé lesz? Valahányat láttam, mind Dimitri Rudin is. Tipusa volt a daliás szép magyar embernek Oláh György, mégis úgy hatott rám, mint egy orosz regényhős. Volt idő,— a mikor figy elni kezdtem — hogy a kis vidéki városkában, az én szép Békés-Gyulámon, úgy élt, mint egy cserkesz-katona, a harcznak, melyet folyton várt, az izmainak, melyeket mindég aczélozott. A gyönyörű, az erős teste arra csáhitotta, hogy még gyönyörűbbé, még erősebbé tegye, vívott, birkózott, súlyt emelt, á kis város szűk pallóin úgy járt, mint egy gladiátor. De ha végzett tes-
