Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
35-ik {szám. Gyula, 1900. szeptember 2-án XXX1L évfolyam.-- ^ Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intózendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre j . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászaiéi hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: Sí ó li n ID á v i cL_ f-------Ki adóhivatal: Templomtér, Dobay Perenez háza és könyvkereskedése, hova. a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Nyílt-tér sora 20 íii. L__________Ä Az ipar anyaga. Ha az anyagot a térrel és az idővel complikáljuk és helyes következtetéseken haladunk, úgy meglehetősen messze eljuthatunk a világegyetem magyarázatában. A tér és az idő határait nem ismerjük és az anyag nélkül alig definiálhatjuk. Az anyag a térben van s idők folyamán változott azzá a milyennek mi a különböző anyagokat ma ismerjük. Az anyagot vizsgáljuk, analysáljuk s igy megismervén alkotó elemeinek összefüggését, módunkban áll alakítani s czéljainkra felhasználni. Filosofiai értelemben tárgyalván az anyagot, kétségen kívül vonzóbb thémához jutunk, mintha az ipari fontosságú anyagró beszélünk. Iparunk a legtöbb esetben a nyers anyag, vagy a már félig megmunkált anyag feldolgozásával foglalkozik. Gyakran halljuk, hogy nem elég fejlett az iparunk. S ilyenkor ha keressük az okot, gyakran oda jutunk, hogy az iparosaink nagy része még nem elég képzett. És ez valóban igy van. — Iparosainknak egyik legfőbb feladata a részükre szükséges anyag helyes megválasztása és beszerzése, mert az amúgy is nehéz viszonyok között élő iparos existen- tiáját a rósz anyag még jobban megnehezíti. S ha meggondoljuk, hogy az anyag ismeretében a természettudományok alapfogalmai okvetlenül szükségesek, belátjuk, hogy mennyire szükséges volna iparosainknak a czéltudatos és szakszerű nevelésre. Hogy mennyire szükséges az anyag ismerete erről egy példában meggyőződhetünk. Vaskereskedőink nagy része külföldi vasgyárakból szerzi be azt a vasat, a mit a kis és középiparos anyagnak nevez. És régente, mikor a külföldi gyárak jobb minőségű vasat adtak s a mig nálunk alig TÁRCZA. Az élet. ■■ Az élet fájdalom, az élet gyötrelem. . . Rózsát vársz töldjé tői — s töviseket terem. Csalódás az élet... ne várj tőle sokat, Kevesebb vágy nyomán kevesebb bú fakad. Láttál-e valaha villámtól sújtott fát, Mely fájón viseli az Úr keze nyomát?! — Tegnap még sudara az égbe nyúlt volna, . .. Ma már összezúzva ott fekszik a porba! A gyilkos golyótól halálra sebzett gím, Futva rohan tova, őíi az ölő kín. Tegnap még fennhordá biijzktíj fejét, — Ma már bús bömbölós zokogja a „vezér*“,> Avagy nézz máshova, figyeld meg az embert, S a körülte zajgó vészes élettengert; — Egyik tudásától az Ég titkát várja, Fölfelé repülne: — s kettétörik szárnya. Ez hisz: — s megcsalódik; az remél: — hiába; Amaz szeret: — s lehull szerelme virága; Emez bírt szomjúzik, dicsőséget keres, Elindúl, küzd, . . . fárad: — s a halálba evez. Ez magamagától, — az mástól vár sokat, Korábban, későbben mindketten csalódnak. . . — Az népek bálványa: — s a nép ontja vérét, — Ez önkényt sírba száll, — nem várva be „végét.“ És így tovább... tovább... Minden lépten, nyomon, Bú, fájdalom honol a feldúlt romokon; . . . A sok ösvény közűi bár merre visz lábod, A czél hely’t előtted csak a mély sírt látod. * ■ * * Csalódás az élet, ne várj tőle sokat, Kevesebb vágy nyomán, kevesebb bú fakad. . . S kevesebb bú után később vár rád a hant, S csendesebb, nyúgodtabb lesz álmod az alatt. Gömöriv Régi udvari vadászatok. — Irta: gróf Vay Sándor, — I. Lipót császárról tudva van, hogy nagy kedvelője volt a vadászatnak. Angolország királyának II. Károlynak udvari orvosa dr. Browne akadt jobb vashámor, addig ennek az eljárásnak volt is értelme, ma azonban, mikor már kitűnő vashámoraink vannak, az előbb említett eljárás nem indokolt. Igaz, hogy kereskedelmünk, bizonyos téren megelőzte az iparunkat | kereskedőink közül ma is sokan a régi divathoz hűen külföldi gyárakhoz fordulnak anyagért, holott a hazai gyáraknál is kielégíthetnék szükségleteiket. Kereskedőink szűk látkörük miatt többnyire selejtes anyagot hoznak be a minek azután az anyagot feldolgozó iparos vallja kárát. Nagy baj az, a mikor a kereskedő, vagy az iparos nem ismeri azt az anyagot, amely' nek az árusításából, illetőleg feJdolgozásábó egész életén át él. A selejtes anyag megmunkálása fárasztóbb és még sem felel meg a közönség igényeinek. Nem kell ahhoz hosszú bizonyítás, hogy az anyag ismerete és megválasztása milyen figyelőmre méltó tényező az iparban. Okszerű iparállamban az ipar fejlesztésénél fontos dolog annak a tudása is, hogy mit gyártsunk, illetőleg mit készítsünk. Ez a kérdés igen egyszerűnek látszik, de iparosaink helyes nevelésének hiányában nehézzé válik. Hogy mit gyártsunk erre a szükségleteinken kívül a kínálkozó anyag is irányadó. így sokáig nem ismertük fel a papiros gyártásra alkalmas anyagokat s csak akkor kezdtünk eszmélni, mikor a mi jó anyagunkat külföldről rosszul feldolgozva drágán kaptuk vissza. A kereskedelemügyiminister ma már Budapesten és a vidéki nagyobb városokban nagy gondot fordít a már önálló iparosok tovább képezésére is. És mióta az anyag isEduárd IÓ68. táján Bécsben tartózkodván, róla a következőket Írja: „A császár szabadban való mulatságai között legtöbb gyönyört talál vaddisznóra való hajtásban. Hallottam, hogy egy [reggel hat disznót ejtett el. Voltak oly bátor egyének is, rr.int többek között Zrínyi Miklós, kik meg merték egyedül is támadni a vaddisznót, mig végre maga is egy vadkan áldozatává Jett. Esetén okulva, a többiek óvatosabbak lettek. Ha tehát valamely vaddisznó fekhelyén nyugszik, körülállják a vadászok oly elővigyá- zattal, hogy a császár, vagy más főur minden veszély nélkül használhassa vadászkését.“ Bécs vidéke telve vaddisznókkal, melyek a városban gyakori és rendes kedvelt étke az asztaloknak. E disznók egész csürhében törnek a gabonaföl- iekre, vagy az erdőkből ki a szőlők közé. ~gy egykorú szemtanú naplójegyzeteiben a következőket olvasom I A kötelek- hálók s palánkok segélyével űzött szarvasvadászatok költségesek s csak a a herczegeknek és főáraknak valók, mert sok háló, vadász, kutya, kovsi s más népség nélkülözhetetlen. Ekkor messziről hajtják a vadat bizonyos csalitba, s oda várják, azután oly helyre, hol a hálók s védpányvák jó közel vonulnak egymáshoz, sátrak 1 védfalak \üttetnek fel, melyek előtt a hajtott vadnak 15—go ölnyi távolban el kell vonulnia. A védfalak mögött, melyek ő Felsége | császár vadászatainál kényelmes helyen felvervék s mögöttük szép nagy sátor leeresztett szárnyakkal, vagy pedig deszkákból1' vagy galy- lyakból készített alkalmas kunyhó ái-lTvonuInak meg a magas és főurak a jelenlevő udvari hölgyekkel, követekkel, kamarásokkal | lovagokkal egyetemben. Itt állnak legtöbbnyiie lesbe ő császári felsége, annak fennséges nej®, s néha más jelenlevő herczegek vagy ministereik, s mihelyt a vad előttük tovairamlik, dördül cső, s a durranás összerogyás egyidejű, azután végső kegyelemdöfést adva neki, a sátor mellett kijelölt helyre leterittetik. v| Ha ezután a jelenlevő urak vagy hölgyek^ meretére és az anyag megbirálására ilyen formán nagyobb gondot fordítunk, azóta kitűnik, hogy a magyar szövöttráruk tartósábbak a magyar vas szivósabb, mint a külföldi s gyáraink papirosa versenyezhet a külföldi gyártmányokkal. — Ezt különben a magyar királyi technológiai ipar-muzeumban végzett kísérletek és vizsgálatok élénken igazolják. Ne legyünk kishitüek s ne becsméreljük azt az anyagot, a mit a hon határain belül találunk, mert lelünk annyit és olyant, hogy okszerűen feldolgozva bármelyik iparágunk felvirágozhat. Nem akarok messzebb menő és az anyag technológiai elemzésébe bocsájtkozni, csak rá akartam mutatni, hogy iparunk fellendülése a vállalkozó szellemen kívül a feldolgozandó anyag ismeretétől függ. Ez természetesen maga után vonja az iparosaink szakszerű nevelését, szemben azzal a felfogással, mely szerint a szülők csak a tanulástól és komolyabb gondolkozástól idegenkedő gyermekeket adják az ipari pályára. Nem utolsó feladata pedig az embernek a nyersanyagot, a mit a természet kínál felismerni és a társadalom igényeinek megfelelően feldolgozni. És majd ha az iparos valóban ismerni fogja azt az anyagot, a melybő dolgozik, majd akkor munkája öntudatosabb gazdaságosabb és mint egyénnek szerepe az iparban üdvösebb lesz. Somossy Zsigmond szolgálati 25 éves jubileuma. Háziasán, mondhatni családiasán ünnepelte gyulai pénzügyigazgatóság és adóhivatal tisztikara fiomossy Zsigmond igazgató-helyettes huszonöt éves hivataloskodása fordulóját. A jó szivéről és epétleuségéről közmondásossá vált „Zsiga bácsi“ ünneplésére, lelkesültség- gel készült a fináncia kicsije — nagyja egyaránt. — Hosszabban tartott előkészületek után, múlt hó egyike oly szót ejt ki, a minek létrejöttén fárad hatlanul dolgoznak a cselszövők, mely ellenkezik a nemes vadászmesterség szabályaival, vagy szavaival a legközelebb állótól bevádoltatik ő Felségénél, vagy a fövadászmesternél. Ezután ráterül egy vadra a bűnös és az erdöfelügyelő vadászkésével pár csapást mér ülepére, mely czeremónia nagy hahotával szokott végződni. A végrehajtás alatt valamennyi jelenlevő gavallérnak kihúzott karddal kell állania, s a ki ezt elmulasztaná, vagy elfelejtené, bepanaszolás után hasonlóképen megismerkedik a vadászkéssel, így követi ártatlan s káros következés nélkül való tréfás büntetés egyike a másikat, mely alól még a hölgyek sincsenek kivéve, kikre aztán, ha magas állásúak, ő felsége a császár maga közönségesen pedig a kerülő vadász vagy a legközelebb álló szolga méri a csapást. Ez az udvar leggyakoribb vadászata, de sokkal kellemesebb, ha a Duna osztódásai közt fekvő ligetekben tartatik, midőn a vad földön, vizen áthajtatván, ejtetik el, s ezt nevezik aztán vizi vadászatnak, mely fokozott élvvel jár. Legtöbb dolgot ád az ily vadászat az erdömesterek- nek s vadászoknak, kiknek a vadat összehajtanak, együtt tartaniok s áthajtaniok kell, hogy uroknak gyönyört s ne bosszúságot szerezzenek. Ilyen szarvas- és vaddisznó-vadászatot rendezett I. Lipót 1666. deczember 15. és 16-án a Práterben nejének a spanyol Margit Teréznek, kivel azon hónap 12-ik napján kelt össze. Egy azon korbeli tudósítás igy hangzik róla : A vadászaton egy hosszú futó sövény s annak közepén feltűnő magas véd, a hölgyek és gavallérok számára pedig nagy szinkör volt építve. Mihelyt ő felségeik s kíséretük megérkezett, azonnal rendbe állt a fővadászmester Ursenbeck Ferencz gróf, nyolczvan szépen öltözött vadászával, megfuvatta a kürtöket jeladásra 1 aztán megnyitva a tért, melyben a vörös vad tartatott, mindnyájok csodálkozására nyolczszáz tört egy falkában elő; ezután megszükité a futósövényt, hogy a vad többször kénytelenittessék 29-én folyt le az ünnepség, melyre bejött a vármegyében lévő pénzügyi hivatalnoki kar egy-egy képviselője is. Az ünnepelt életnagyságú mellképét festtették meg a kartársak és felállították azt az igazgatóság kiadóhivatalában. Miután fél 10 órakor a teljes számban, ünnepi öltözetben egybegyült tisztviselők körébe egy kéttagú bizottság az ünnepeltet, — kit harsány éljenek fogadtak — bevezette, a középre lépett Csák György kir. tanácsos, hivatal-főnök és őt a következő beszéddel üdvözölte: Kedves barátom I Szeretett kartársunk ! Nincsen kár öröm nélkül. lm te is elérkeztél egy ponthoz, egy határhoz, melyről ha visszanéz az ember s ha rátekint az idegen szemlélő a hátrahagyott megtelt útra, önkéntelenül is kell, hogy kritikát gyakoroljon ; önmaga fölött az ember s a pályát megtett fölött a szemlélő. Téged is elért az a sors, a mi engem ezelőtt három és fél évvel; im szolgálatod jubileumát ünnepeljük itt, mely alkalomból nekem van szerencsém Téged részesíteni abban, amiben Te engem már többször részeltettél: az üdvözlésben. Ha egy magán emberről van szó, annak a helyzete könnyű ez esetben; de egy közhivatalnok helyzete vajmi nehéz. Egy magán ember életéről ily esetben kritikát mondanak a rokonok, a szomszédság és jó barátok. Ezek Ítéletén könnyen keresztül esik az ember. De egy közhivatalnok fölött bírálatot mond ezeken felül a felsőbbség és a vele dolgozók kara. Te oly szerencsés vagy, hogy egy ily kritika, ha életeden és működéseden áttekintünk, rád nézve, hihetetlenül előnyösen üt ki végeredményében. Működéseden és életeden mint vezérlő motívum emelkedik ki a Te jó szived, mely téged itt általánosan mindenkinek „Zsiga bácsi“-jává tett és mely Téged mindég arra késztetett, hogy azokat a paragrafusokat keresd ki, a melyek enyhék és melyek az adott helyzet javítására és szanálására szolgálnak. Ezen ilyen irányú működésed méltatjuk mi ma, midőn arczképedet megfestettük s azt neked oly kéréssel adjuk át, fogadd tőlünk mint szeretetünk és tiszteletünk zálogát. a véd körül futni, honnan azután ő felségeik a császár és császárné többet elejtvén, megparan- csolák, hogy a többi szabadon eresztessék. Ennek végeztével kürttel jelt adott a fővadászmester a hajsza megállítására; elvonult vadászaival k véd előtt s más oldalon álltak rendbe, mire újra megszólalt a disznóhajtásra jelt adó kürt. Erre körülbelül hatvan darab szép vaddisznó törtetett elő, melyek közül ő felsége egypárt lelőtt. — Mikor az éj leszállt, megszüntették a hajszát. Másnap a fővadászmester egy külöfiös rekeszből százat meghaladó számú rókát s vagy nyolczvan nyulat bocsájtott elő, miben azután jól mulathatott az udvar. Ennek végeztével újra nyilt a rekesz és hetven dámvad s egynéhány őz szökött elő. — E vadászat végeztével újra más rekeszből négy nagy medve kullogott elő s s nehány farkast hajtottak többször elő s hajszolták meg a kutyákkal, miközben ő felsége saját maga szúrta le késével a legnagyobb medvét, s egy vadász farkas által összemarczangol- tatott. Utoljára huszonnégy borzra hajtattak, de felkellett hagyni a hajtást, mert az éj leszállt. Tartott I. Lipót még másnemű vadászatot is, melyet még Európa egyetlen uralkodója sem gyakorolt. A legutolsó török követség járásával. (1700.) .Szultán ö felségé két vadászatra tanított szelid gepárdot küldött a császárnak ajándékul, mikkel az gyakran jól mulatta magát. Oly szelídek voltak, mint a dressirozott kutyák. Őreik háta mögött ültek a lófarkán, s szerte leskelőd- tek vadászat alkalmával, s mint a villám vetették magukat a nyálakra, őzekre s más hasonló állatokra és leölvén, visszatértek helyökre a lóra, s vártak prédára. Akkorák voltak, mint a legnagyobb agár. Midőn 1704-ben a magyar felkelők Bécs‘külvárosaiba is behatoltak, ott leién vöket több más állattal együtt a „Neuge- baude“-ban, hol rendesen tartották, leölték őket és kaczagányul használták fel bőrüket.
