Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-28 / 4. szám

4-ik szám. Gyula, 1900. január 28-án XXXII. évfolyam r Szerkesztőség: Templom-tér, Dobay János keres­kedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dif: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — | Évnegyedre • . , 2 „ 50 Egyes szám ára 20 fii. Társadalmi és közgazdászat^ hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: IEZ ó h. n HD á v i cL. 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hir­detések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban. Kyilt-tér sora 20 fii. I _____Á Ké t kitüntetés. A hivatalos lap csütörtöki számában vármegyénket érdeklő következő legfelsőbb kézirat jelent meg: Személyem, körüli magyar miniszterem, előterjesztése folytán, a közegészségügy terén szerzett érdemeik elismeréséül dr. Fábry Sándor Békésváimegye alispánjának a királyi tanácsosi őzimet díjmente­sen és dr. Berkes Sándor Békés­vármegye közkórházi igazgatójának Ferencz Józseí rendem lovagkereszt­jét adományozom. Kelt Bécsben, 1900. január 15-én. Ferencz Józseí s. k. Széli Kálmán s. k. Kedves meglepetést és őszinte örömet keltett e kitüntetések hire a vármegye min­den részében és mi is azzal az örömmel adunk róla hirt, a melyet az igazi érdemek megjutalmazása mindenkor — még közelebbi vonatkozás nélkül is — kelt az emberekben. Az egyik kitüntetett vármegyénknek érdemes alispánja: dr. Fábry Sándor, fiatal, javakorbeli férfiú, tetterejének teljességében. És annál becsesebb, jelentősebb az ő érde­meinek elismerése, mert alig néhány évi alispáni működés után jutalmazta meg őt az alkotmányos király azon kitüntetéssel, melyet állásának és munkakörének osztályosai csak hosszú hivataloskodás után s legtöbb­ször éltük alkonyán nyernek el. Annak a közigazgatási és társadalmi tevékenységnek, melyet alispánunk páratlan munkabirással és ügyszeretettel teljesít, egy ágát emelte ki a legnagyobb jutalmat osz­togató király és egy szép alkalomhoz fűzte tanácsosi czimének adományozását. A köz­egészségügyi szolgálat terén szerzett érde­mek elismerése a kitüntetés, az alkalom pe­dig, mely annak kegyes adományozására szol­gál, a gyulai közkórháznak a nagyszabású T Á. R C Z A.. Nyugalmam ... Nyugalmion rég vidám tavát Szilaj szellő barázdálja, Szegény lelkem majd elmerül A sóhajok mély árjába. Ha a sóhaj hiddá válnék Hozzád vinné epedésem, Megértenéd szerelmemet Megtudnád, hogy mint szenvedek. A csaholi erdész. A »Békés“ számára irta: Papp Dániel. Csaholban egy hosszú fehér házban lakott az uradalmi erdész. A ház elejét hársfák szegé­lyezték, a kövezett ereszalján oda volt tá­masztva a falhoz egynéhány vesszőszék; onnan a kastélyra s azontúl a havasokra lehetett látni; hátrább a kastély sárga tornyai mögött egy széles rét vezetett át az erdőbe. Ezen a világos zöld pázsiton keresztül szokott esténkint haza­térni Vukovics, az erdész; puskájával, ezüstö- zött nyelű vadászkésével s vastag szürke kabát­jával, a melyet koratavasztól kezdve mindig panyókán hordott. Midőn hazajött, vacsorára elfogyasztott egy kevés hideg húst, egy karéj rozskenyeret s azután mély zsebeiből különböző faszeleteket húzott elő s a kastélyra néző szo­bába vonult, a hol a lámpa világánál gyalul- gatta és lakkozta a kis hasábokat. Ez hosszabb idő óta foglalkoztatta az erdészt; kis fagyüjte- ményt csinált magának, miután előzőleg már összegyűjtötte előbb a kártékony bogarakat és pilléket, azután az erdei virágokat, külön ké­szítvén el a levélgyüjternényt is. De rendesen korán félretolta a gyalut s a fénymázos bögrét, elmegyógyintézettel való kibővítése. Az administrativ feladatok sokaságának kitűnő vezetése mellett igazán a közegészségügy fejlesztése volt az, melyen a kitüntetett a legnagyobb előszeretettel munkálkodott. Már mint főjegyző indított akcziót a megyegyü- lésen, hogy az feliratilag kérje közegészség- ügyi mérnöki hivatalnak szervezését és ár- tézi kutaknak államköltségen való fúrását; a hivatalt a földmivelésügyi minisztériumban tényleg szervezték éB az állam nagyban támo­gatja a községeket egészséges ivóvizet kereső munkájukban. Vezérszerepet játszik az orszá­gos közegészségügyi egyesület békésmegyei osztályának megalakításában, mely egyesület az ő tevékeny elnöklóse mellett igen szép sikerekkel működik. A közegészségügy meg­javítására irányuló számtalan további mun­káján kívül az ő nevéhez, fáradhatatlan munkájához fűződik a vármegyei közkórház­nak kifejlesztése és a nagy elmegyógyintézet­tel való kibővítése, a melynek létesítése körüli érdemeit a közel múltban annál is melegebben méltattuk, mert az általános érdekeken felül városunk fejlődését és gaz­dasági erősbödósét is hatékonyan elő­mozdítja. A vármegye közigazgatásának élén az admimstratió egyszerűsítését, gyorsítását és tökéletesítését tűzte ki feladatáúl, mely fel­adat eredményes megvalósítását ma várme­gyénk mintaszerű igazgatása bizonyítja. Az autonom szabályozás alá eső ügykörök mind­egyike gondosan megalkotott szabályrende­letekkel van körülirva, ezek között a vár­megyei és községi ügykezelésről alkotott szabályrendeletek az administrate formai tökéletességét, a vármegyei és községi pénz- kezelési szabályrendeletek, melyek keretében a vármegyei számfejtő osztály és az ambuláns számvevői állás szerveztetett, a vagyonkeze­lés pontosságát és biztos ellenőrzését teszik lehetővé. Az évenként nagy gonddal össze­állított „Ellenőrzési Napló“ vaskos kötete a munka menetének rendjét, a »Hivatalos Köz­lemények* az intézkedés gyorsítását és a nagyközönségnek az administrativ tevékeny­betette a fél ablakszárnyat s aludni tért a barna pokróczczal takart keskeny ágyon. Mintegy 26 éves lehetett, jó középtermetű, széles vállu.l Ártatlan volt és piros arczu. Még két-három éve jött Selmeczröl az uradalomba. A sovány aka­démiai évek után a tisztességes tápláléktól s a jó levegőtől megerősödött s az azelőtt1 kissé vér­szegény fiú egészségesen aludt. Csak hirökből ismerte a nőket. Egy este, midőn félretette a gyalut s csizmáját az asztallábnak feszítve, le­húzta, észrevette, hogy a kastély vén szilfái mö­gött kivilágított ablaksor látszik. A báróék meg­jöttek — szólt Vukovics és ágyára dőlt. A bonn is velük lesz — tette hozzá. Mióta Csaholon volt, még nem látta az uraságot, (a báró most volt először otthon s úgy látszik, most is csak a tiszttartót hivatta magához), de azt már több­ször hallotta, hogy a báró kis gyermekei mellett van egy sugár, vastagszemöldökü leány, akire még a báróné is féltékeny. Eszébe jutott most a történet s valamivel később aludt el, mint rendesen. Ezért reggel későbben is ébredt s midőn a kastély előtt elhaladt, a földszinti gyer­mekszobák ablakán megpillantott egy nyitott toilette tükröt. A tükör szárnyai egy női arczot takartak el, de lejebb látszott egy alacsony kék, fűző és két gömbölyű váll, a melyen rendetlen sötét fürtök omlottak végig. Vukovics gyorsan félreforgitotta az arczát és sietett ki az erdőre. Mikor estefelé hazatért, a réten ■ gy magas, fekete ruhás hölgy jött vele szemben, aki alma­zöld keztyüs kezénél fogva egy-egy kis leány­kát vezetett. Vukovics kalapot emelt neki. A hölgy fejbólintással válaszolt, s miközben a; gyermekeknek beszélt valamit, a férfiúra szö­gezte tekintetét. Az erdésznek úgy tetszett, mintha ez a tekintet kelleténél hosszabb lett volna. Elpirult egészen a hajatövéig s nagyon vidáman tért haza. Az esté többet füryörészett, mint a mennyit gyalult a kis hasábokon. Későn oltotta el lámpáját, de még akkor is a sötét ablakban maradt s távcsövén kezdte figyelni a kastély földszintjének utolsó kivilágított ablakát.] Tíz perczig . . . egy negyed óráig . . . egy fél óráig figyelt .... Akkor a világos háttérből ugyanaz a magas női alak közeledett a nyitott 8égbe való bevonását biztositják. Az ország­ban elsőként létesült megyei telefon a gyor­saság és közvetlenség legjobb eszközének bizonyult. Mindmegannyi az ő személyes munkája, vagy az ő kezdeményezésére és vezetése mellett létesült. Dr. Fábry Sándor nehéz időkben lépett a vármegye élére, amikor a földmivelő nép között elterjedt socializmus erőszakos kitö­résekben is nyilvánult. E bajok eloszlatása és orvoslása szép tért nyitott az ő mindent felölelő ambitiójának is. Mint kezdő alispánt vezéralakként látjuk szerepelni a socialis an­kétén, mely az ott megalkotott memorandum alakjában oly sok üdvös eszme megvalósítá­sát eredményezte, minők a házi ipari ágak, különösen a szövőipar s ezzel kapcsolatban a kendertermelés fejlesztése; a vármegyei föld- míves iskola, a békési kosárfonó, a csabai dohánykisórleti állomás és selyemgubó raktár létesülésének története az ő nevétől elvá- lasztbatlanok. Közbenjárására a központi sta­tisztikai hivatal elsőként dolgozta és adta ki Békésvármegye mezőgazdasági statisztikáját, gazdasági állapotainkat híven feltüntető ezen munkálatot és társadalmi téren is élénk moz­galom indul meg a socialis bajok orvoslá­sára, melynek hatalmas lendületet ad az általa a harmadik országos gazdakongresszuson tar­tott és külön kiadásban is megjelent nagy előadással. S a kinek — magyarul mondva — egy egész vármegyéért fáj a feje. aki a közigaz­gatási és társadalmi élet minden mozzanatá­ban vezér vagy harczos volt, ó még talált időt és alkalmat arra, hogy örökbecsű intéz­mények létesítésében örökítse meg nevét. A már elmondottakon kívül a nagy zeneköltő Erkel Ferencz emlékszobrának létesítésében, és a leleplezés nagyszabású országos ünne­pélyének rendezésében őt, mint a szoborbi­zottság elnökét illeti a munka és érdem oroszlánrésze. A belterjesebb gazdálkodás előmozdítására hozta javaslatban öntözési mű­veletek létesítését. Az évek munkáját igénylő terveket a kultúrmérnöki hivatal már csak­nem teljesen kidolgozta és legközelebb meg­táblákhoz, teljes pongyolában. Egy negyed per­czig tarthatott csak, mig az ablakot betette s leeresztette a függönyöket, de Vukovics ez alatt gyönyörködhetett duzzadó karjaiban, magas mell­csontjában s kerek csípőiben, a melyeken ablak­csukás közben egészen megfeszült a fehér pon­gyola. Az erdész e második éjszakán igen keve­set aludt; még hajnalban is, mikor a báró elhaj­tatott a titeli mocsarak közé egy pár napi vadá­szatra, tisztán hallotta a lovak horkolását s ké­sőbb a kocsizörgést. Másnap délelőtt .az erdőn volt Vukovics s munkásainak egy hegyes végű bottal muto­gatta a tennivalókat. Tiz óra felé egy tölgyfa árnyékába ült s börtáskájából szalonnát és ke­nyeret vett elő, megreggelizett s azután álmo­san dőlt a fának. Magas puha kalapjával félig eltakarta az arczát s behunyta szemét. A meleg májusi napsugár egy kissé elaltatta az erdészt, de egy éles rigófütty nemsokára felébresztette. Vukovics feltolta a kalapját s csudálkozva kelt föl. Megint a bonne állt előtte, most hajadon-: fővel sötét hajában egy májusi rózsával. Fehér- keztyüs kezében egy csukott napernyőt tartott és egy csomó gyöngyvirágot. A gyermekek is gyöngyvirágot szedtek volt s a kisasszony naper­nyőjébe dobálták a virágokat. — Mire valók, erdész ur, ezek az árkok ? — Ezek kisasszony — válaszolta Vukovics — a tüztől óvják az erdőt. A környéken most sok az erdőégés s egypár lépésre innerr már az uj vasút is készen van ; a lokomotív szikrái is gyújthatnak. Feiássuk a száraz avart — mondta s zavartan szurkálta a süppedő talajt, örülve hogy van hová lesütni a szemét — felássuk egészen a homokig s kétoldalt felhányjuk a föl­det, hogy a levélréteg tüze, veszedelem esetében ne harapózhasson el — Vukovics vegyok — tette hozzá, kissé meghajolva. A gyermekek a napernyőjénél fogva tova- huzták a leányt. Az mosolyogva nyújtott kezet az erdésznek s tovasietett; a kanyarulatnál még visszanézett s utoljára egy málnabokor mögött tűnt el sárgavarrásu alsószoknyája ... Ez este Vukovics már nem oltotta el a lámpát, hogy a sötét ablakból figyelje a gyönyörű vis-a-vist. kezdődik az első részletmunkálat kivitele. Kezdeményezője és lelkes propagálója a meg­indult és részben már sikerrel is biztató gyáralapitási mozgalomnak. A minden gazda­sági fellendülést megbénitó közlekedési mizé­riák az ő alispánkodása alatt eloszlattattak, he­lyi érdekű vasutaink és főleg az 1.200,000 frtos útépítési programm okszerű keresztül vitelé­vel forgalmasabb közutaink kiépítése tették ezt lehetővé. Indítványozója a vármegyét ke­resztül szelő uj transversalis útnak, melynek létesülése nem csekély részben az ő lelkes agitácziója folytán — immár biztosítottnak mondható. Kedvvel munkálkodik a tanügy és közművelődés fejlesztésén és az idegen ajkú gyermekek magyarosodásán. Gondoskodása mellett szépen fejlődik a fásítás úgye és a Csabán általa alapitott megyei faiskolában 180,000 eperfa csemete legközelebb kiülte­tésre kerül. Eddigi működésének koronája, neki méltó büszkesége, nekünk dicsőségünk a minden nehézséget legyőző szinte páratlan fáradozásai mellett létesült kórház és elme­gyógyintézet. Ennek kifejlesztésénél a dicsőségben mél­tán osztozó munkatársa volt az alispánnak a másik kitüntetett egyén: dr. Berkes Sándor abékósvármegyei közkórházigazgatója. Annak a nagy intézménynek létesítésében, mely a vidéki gyógyintézetek között első helyen és páratlanul áll az országban a legtöbb oldalú tevékenységgel és a lelkesedésig fokozódó ügyszeretettel vett részt s mig az alkotás munkájának általános legfőbb vezetése, a léte­sítésnek a számtalan akadály között is simán való előrevitele, az anyagi erők biztosítása az alispán nevéhez fűződik, addig az eszme fel­vetése, az intézet mintaszerű belső berende­zésének és felszerelésének, valamint a nagy intézet üzembe helyezésének munkája az ő minden részletre kiterjedő gondosságának, szakértelmének és évekre terjedő gondos munkálkodásának vált a legszebb sikerrel végzett feladatává. Dr. Berkes Sándor tizenkét óv óta mű­ködik Békésvármegye közkórházában. Kez­detben mint annak egyedüli orvosa a pusztán' Sőt kihajolt a párkányon és halkan fütyörészett. Akarta, hogy a leány észrevegye hódolását. Drága tavaszi este volt s a ház előtt csöndesen bólintottak a hársak. Egyszerre megjelent a kastély ablakában a fehér alak, de nem tette be a táblákat. Az erdész láttára hirtelen vissza-- röppent s nem jött elő vagy tiz perczig, akkor elsötétedett a szoba s a leány kihajolt az abla­kon. Óvatosan nézett körül a virágágyak kö­zött, azután visszahúzódott és egy kis tranzpa- rentet tartott maga elé. Egy kis kalapskatulya oldalába betűk voltak vágva s egy gyertya raegvilágitotta a szókat: Tízkor jövök. A leánya tüzes, betűket kitette egészen a. párkányra, azután elkapta a gyertyát s a kemény papirost s még egy csókot intve az erdésznek, hirtelen becsapta az ablakot. Vukovics ijedten állt odaát. Az ilyen gyors diadal másnál mosolygást keltett volna vagy megvetést, vagy legalább titoknak látszott volna a dolog, de az erdész minderre nem gondolt. Csak hőséget és borzongást érzett s a tagok ama halálos elhülését, melyet legelső bólintásá- val szokott ébreszteni Szphynx, az adakozó sze­relem. Kilenez óra volt. Még egy egész óra 1 . . Valaki kopogtatott az ajtón, az iszákos éjjeli őr, aki könyvekért jött, a miket másnap reggel a városba vigyen beköttetni. Az erdész elébe tolta a csomagot s egy pohárka pálinkát töltött neki. Vukovics azután ismét magára maradt; egyné­hányszor végigjárt a szobán, majd betette az ablakot s kinyitotta ajtaját, mely a ház elején egy kis verandára vezetett; a lámpát is elol­totta s helyette kis éjjeli mécset gyújtott. Aztán elnyúlt egy széles, vén bőrszékben s csukott szemmel halgatta az óra ketyegését; fáradtan, bénultan, száraz torokkal. Tiz órakor egy lebegő nőalak szállt be a verandáról. Vukovics fölug­rott s egy pillanatig némán álltak egymás előtt, de aztán a férfi előre lépett és arczát odaszori- totta a duzzadó vállkendőre. Az asszonypárától s violaillattól kábultan maradt igy egy pilla­natig . . . — Hogy hívnak? — dadogta Vukovics. — Mariettának — susogta a leány és körül­nézett a szobában, csudálatosán merev, sötétkék

Next

/
Oldalképek
Tartalom