Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

Lex Koreniána.

— Egy kis társadalmi kulturkép. —

A múlt év tavaszán a »Békés« egyik számának tárczájában Jeszenszky Károly mezö- berényi ev. lelkész „Koszorú helyett“ czim alatt reminiscenciákat közölt az ép akkor ravatalon fekvő Lehóczky József orosházai róm. kath. plébánus életéből.

Azt irta róla, hogy a saját könyvtárában talált egy predikácziós könyvet, melyet a boldogult, mint honvéd bujdosó magával hordott s melynek egyik üres lapján Király- lehotai Lehóczky József sajátkezű aláírásával a következő verstöredék olvasható :

»Én, ki egykor harczoltam a csatákban,

Bús kebellel bolygok most a pusztában.

Ezt a pusztát, bár nem Tornyos Kőhalom,

A szabadság templomának gondolom.«

Nem sokára ezen közlemény megjelenése után Koren Pál esperes váratlanul megjelent a mezö-berényi ev. papiakon, — s betoppant a terembe, hol a fentebb említett lelkész ép a confirmálások tanításával foglalkozott.

Eljött vizsgálatot tartani és ellenőrizni a lelkésznek tanítását. A tanitás végeztével az esperes lelkésztársának tudtára adta, hogy tanításában eretnekséget fedezett fel. Nevezetesen a lelkész a gyermekeknek az úrvacsoráról szóló tanra nézve azt mondá, hogy az úrvacsoránál „a kenyér és a bor Krisztus testével és vérével szellemileg egyesül.“ Ezt ö „egyház ellenest, tannak nyilvánítja s ezért őt, mint esperes felelősségre fogja vonni. *) — Mert az igazi- orthodox egyházi tan az, hogy „a megszentelt kenyér és bor Krisztus valóságos teste és vére.“

Jeszenszky kijelentette, hogy tanítását az egyház symbolikus könyveivel igazolni tudja, s tiltakozik az ellen, hogy az esperes őt hitinquisitorként ellenőrizze és felülbírálja.

Ezen ügyre vonatkozólag Koren esperes a múlt év julius 4-én Aradon tartott egyházmegyei gyűlésen ezeket jelenté:

„Felmerült illetékességi nézeteltérés miatt egyelőre nem mondok véleményt a tapasztaltakról. Bevárom, hogy kimondja-e a közgyűlés azt, hogy az esperes hatáskörébe tartozónak Ítéli az e tanitás feletti felügyeletet és megjelöli-e a torumot, melynek az elnökség jelentést tegyen ebbeli tapasztalatairól?« »Ha az általa hiányosnak vélt dolgok sze*) A zsin. törv. 122. §-a szerint az „egyház ellene»’ tant hirdető lelkész hivatalitól felfüggesztendő.

fénysugár eltűnt Szenvedés szemeiből s egy tündöklő gyíkot érintve, magas levelű páfránok között tűnt tova.

„Szegény gyermek 1® — szólt egy vén tölgy, — „egyetlen napsugár oly széppé tett téged, hogy az emberek igen gyakran hívnának magukhoz és ekkor erejükön felül kellene elviselni fájdalmukat 1 Te fény és melegség nélkül kell, hogy.élj!"

Meleg könycsepp folyt csöndesen alá a Szenvedés lábainál levő pézsmára, a melyből édes illat szállt fel, hálát susogva a harmatért.

A nyugalmat nem ismerő leány tovább haladt, mig egy nagy, csöndes tengerhez ért.

Szenvedés gyöngéd kezeit a tengerbe mártotta, s homlokát érinté vele. Est a mint mellette elhaladt, susogta: „Jó éjt! Aludj álmok nélkül, feledd a fájdalmakat 1“

Szenvedés hosszan tekintett utána és halkan sóhajtott fel: „Egyszer találtam csupán az erdőben nyugalmat, egyszer feledtem el a napsugárral szivemben bánatomat — s az is elmúlt!“

Álmodozva tekintett a tengerbe Szenvedés, honnan hideg szellő kelt s a ködben hableányok lebegtek tova.

Ekkor pirosló fényt látott a tengerbe hullani, nagyobbat és fénylóbbet a csillagoknál, mely az éjben tündöklött.

A mint szemeit felemelte, észrevette, hogy a világosság egy házból — mely sűrűn volt rep- kénynyel befutva — a nyitva álló góth ivezetü ablakból hullott a tengerbe.

„Csodálatos!“ — gondolta Szenvedés — „itt még soh’ sem jártam, s pedig valaki viraszt oda benn 1*

Az ablakhoz lopódzott. Egy csodaszép nő, hófehér hajjal, hosszú, puha öltönyben, egy finom kendővel fején ült ott. Szorgalmatosán, biztos kézzel irt egy nagy könyvbe és komoran, szigorúan vésődött egy mély redő szemöldei közt. De finom orra és ajkai körül a leggyöngédebb nőiesség, s a legnemesebb szivjóság feküdt. Szenvedés elmerülve nézte, a midőn két csodálatos szürke szem nyugodtan, mélységgel tekintett reá s egy zengzetes hang igy szólt:

„Jöjj csak, gyermekem: régen várlak!“

Elbámulva lépett be Szenvedés — ezt még soha sem hallotta. S ime, puha karok ölelték át, ölbe vonták, s csókokat érzett, mialatt a csodálatos asszony szólt:

„Kedves Szenvedés! Te meg kellett, hogy engem találj, de nekem nem volt szabad téged keresnem, mert én soha sem jövök hívatlanul!

mélyes, bizalmas érintkezés és kapaczitálás utján el nem intézhetők, — tartozik-e erről és kinek jelentést tenni ?«

Az egyházmegyei közgyűlés erre ki- mondá, hogy miután az egyház alkotmány §-ai erre vonatkozólag az esperes hatáskörét megszabják, »sem a felvetett kérdésben határozni, sem pedig erre vonatkozó szabályzat elkészítésére bizottság kiküldését szükségesnek nem találja.«

Ilyen előzmények után Koren esperes a jelen és április havában ismét eljött Jeszenszky tanítását ellenőrizni és felülbírálni. Most az ismétlő iskolások és confirmandusok vallásbeli oktatását tette vizsgálata tárgyává.

Kifogásait ez úttal írásban közié a lelkészszel. Ezek között szerepel az is, hogy a gyermekek a szláv grammatika szempontjából nem eléggé szabatos feleleteket adtak I hogy a szláv szavak közé magyar szavakat is mint például „hát,“ „betyár® stb. kevertek ; hogy a -»krónikák könyvét« nem »parali- pomenon»-neV. nevezik, a Dávid könyvét pedig »Zsoltárt nevezték, — holott ez utóbbi a konfirmandában »Knyiha Zsálmuvt-nak. mondatik.

Ezen kifogások annál érdekesebbek, mert a vizsgálaton szintén megjelent összes tanítókra es iskolaszéki tagokra kínos benyomást gyakorolt az, hogy midőn a lelkész a refor- máczió történetéből magyarul kezdett beszélni a gyermekekhez és velük »Mária magyar királyné énekét« elénekeltette, Koren esperes felkelt az asztaltól, kalapjáért ment és midőn az éneknek vége volt, — a vizsgát befejezettnek jelentette ki. Midőn pedig ezek után a lelkész magyar nyelven intézett hozzá köszönő beszédet, ö erre a vizsgán megjelent közönséghez fordulva, szláv nyelven válaszolt.

Ezek voltak előzményei a folyó évi jun. 12-én B.-Csabán a Rudolf-gymnásium muzeum- termében tartott lelkészi értekezletnek.

Ezen értekezletet Koren esperes hivta össze.

Annak tárgyai közt szerepelt ez is : szabályrendelet alkotása az esperesi látogatások tárgyában.

Az értekezleten megjelentek az arad- békési ág. h. evang. egyházmegye összes lelkészei, a szemlaki és gyomai kivételével. Részt vett azon dr. Zsilinszky Endre egyház- megyei felügyelő is, a kit az esperes hivott meg ezen lelkészi értekezletre, s a ki bemutatkozása után kijelenté, hogy nem kívánja a lelkészek zártkörű tanácskozását befolyáÉn a Türelem vagyok, s ülve figyelek és őrködöm 1 A tenger elhozza nekem mindazok hangjait, kik engem hívnak! Gyakran, igen gyakran jártam lépted nyomán, de fájdalom, még sem mindig!®

A homlok redője mélyebb lett. Szenvedés az anyai kebelre rejtette fejét! „Oh, jöjj mindig, mindig velem !® — kérte halkan.

„Nem gyermeki® Midőn szólítasz, jövök és ha fáradt vagy, térj be hozzám! Nekem az „élet könyvé“-t kell írnom, ezzel sok dolgom van!“

A szegény kis Szenvedés egész éjjelen a bölcs anyánál maradt s reggel ujult erővel vándorolt tovább. Odakünn zöldült és virágzott az egész természet; épen aratás ideje volt. Szenvedés a mák és búzavirágot látva, gondolá: „Ti szegények! Most oly vidáman, napsugaraktól megaranyozva virágoztok, és még ma le fognak titeket tarolni!“

És ime egy gyönyörű leány egyedül állt a mezőn, s mint három férfi oly gyorsan aratott.

„Jó reggelt, fehér Lizinka!“ — kiáltott tréfásan — „jöjj és segíts!“

E szavakkal hozzá ugrott, mialatt fürtéi repültek s két nagy szeme, mint a kedves napsugarak, nevetett.

„Ki vagy te ?® — kérdé elcsodálkozva, a mint Szenvedés sötét szemeit megpillantotta.

„Én a Szenvedés vagyok, s örökké vándorolnom kell, — de ki vagy te ?®

„Én a Munka vagyok, hát nem látod? Nem látod, mily egészséges vagyok és mily erős karjaim vannak ?“

Q szavakra felkapta Szenvedést karjaira, s az egész mezőn nevetve, trillázva körül futott vele.

Szenvedés arczára gyönge pir kelt és mosolyogva szólt: „Jöjj mindig velem! Nekem nem szabad pihennem soha és néha oly fáradt vagyok.“

„Az nem lehet 'testvérkém, mert nekem aludni kell, hogy nappal ismét friss legyekl Nekem is ott kell lennem mindenütt s ha folyton szemeidbe néznék, a nevetés torkomon akadna! De, ha szólítasz, jövök, s honnan távozol,' én ott maradok, hogy az arczokat ismét felviditbam!“

És Szenvedés tovább haladt a csillogó reggelen a nagy világba ki.

Türelem és Munka azonban szavukat tartották s hű társak maradtak. Néha a tenger melletti házban gyűltek össze s olvastak, vagy írtak az „élet könyvéiben.

solni s bocsánatot kérve megjelenéséért, kérte hogy véleményeiket egész szabadon nyilvánítsák a napirendre kitűzött tárgyakra vonatkozólag.

Koren esperes az értekezlet megnyitása után elöadá, hogy a püspöktől egy kész javaslat érkezett le hozzá az egyházaknak az esperesek által való látogatása tárgyában alkotandó szabályrendeletre vonatkozólag. O ezen javaslatot Frint Lajos aradi lelkésznek adta át megbirálás végett s kéri annak előterjesztését felolvastatni.

Jeszenszky Károly ezzel szemben mindenekelőtt a szabályrendeleti javaslat felol- vastatását kéri, mert az az értekezlet tagjai között senkivel sem lett közölve. Első szempontból kívánja elsőben is tárgyaltatni azt, hogy meg lehessen ítélni : elfogadható-e az a tanácskozás alapjául vagy nem ? Felvilágosítást kér az esperestől arra nézve : ki annak a javaslatnak a szerzője s mi czélból lett az’ a mai tanácskozás napirendjére kitűzve ?

Koren esperes erre előadja, hogy a múlt év őszén tartott kerületi gyűlés alkalmával a Budapesten tartott lelkészi értekezleten indítvány tétetett egy ily irányú szabályrendelet alkotása iránt. Erre egy bizottság lett kinevezve, melynek elnöke Bachát Dániel budapesti esperes, a ki intézkedett e tárgyban s a bizottság által tárgyalt javaslatot a püspökhöz tette át. A püápök le- küldte azt hozzá, t. i. Koren espereshez oly utasítással, hogy ö azt a legközelebb tartandó egyházmegyei közgyűlésen tárgyaltassa s az egyházmegyei határozattal együtt ismét a püspökhöz terjessze fel oly időben, hogy az még a folyó évben tartandó kerületi gyűlésen tárgyalható és sürgősen életbe léptethető legyen.

Ezek után felolvastatott a javaslatot leszállító püspöki levél, majd pedig maga a javaslat.

Ez utóbbi nem egyéb, mint a zsinati törvények azon rendelkezéseinek, melyek az egyházlátogatásra nézve elvi alapon a legvilágosabb és a szabadelvüség minden követelményeinek megfelelő utasításokat tartalmazzák, a keresztyén időszámítás előtti rabulisztika és a középkori kazuisztika alapján való felaprózása, illetőleg oly pocsékká való tétele, hogy attól minden szabad gondolkodású és csak némileg is önérzetes ember elfordulni kénytelen.

így például a javaslatban az áll, hogy az esperes és egyházmegyei felügyelő köteles minden három évben egyszer, — de azonkívül is bármikor, a midőn jónak látja, — az egyházakban véletlenül megjelenni és ott vizsgálóbizottságot Összehívni. Ezen vizsgáló- bizottságot maga az esperes alakítja meg az egyháznak azon tagjaiból, a kiket ö maga ama bizottságba meghívni akar. Ezen rögtön- itélö bizottság előtt kötelesek megjelenni : a lelkész, a helyi egyházi felügyelő, a tanítók, a gondnokok és mindazok, akik az egyházban bármiféle minőségben működnek és alkalmazva vannak. Kötelesek a hozzájuk intézendő kérdésekre felelni. — Az ellenük esetleg felmerülendő vádak és panaszokra vonatkozólag, a bizottság által hozandó határozat ellen, a helyi presbytériumhoz apellálhatnak s a presbytérium határozata az egyházmegyei közgyűléshez, mint utolsó feleb- bezési fórumhoz felebbezhető.

A helyi felügyelőhöz intézendő kérdések közt foglaltatik „ez is : szorgalmasan eljár-e agyülésekbe? Őrködik-e szigorúan a felett, hogy az egyházi adókivetés és behajtásra vonatkozó felsőbb egyházi rendeletek pontosan végrehajtassanak ? Szokott-e házi istenitiszteletet tartani családja tagjaival ? példás életet él-e a magán életben?

A lelkészhez intézendő kérdések közül a kiválóbbak ezek : nem tanit-e egyházellenes tanokat? Minő könyveket olvas? Mit tud azokból? Minő könyvek találhatók könyvtárában? Hányszor látogatta meg híveit évenként és mit tapasztalt azok családjában? Vezet-e mindarról egyházi krónikát | Az egyházi agenda szerint végzi-e a szertartásokat? Kidolgozza és leirja-e minden egyházi beszédét? Minő iratokat őriz irodájában ? Kikkel szokott érintkezni az életben? Tudja-e magát érvényesíteni a társadalomban ? Minő viszonyban áll feleségéhez? Hogyan neveli gyermekeit? Mennyi vagyona van? Minő háztartást vezet? Minő lapokat járat? stb.

A tanítókhoz intézendő kérdések közt foglaltatik az is, hogy az istentiszteleten szoktak-e nemcsak ők maguk, hanem feleségeik is mindenkor pontosan megjelenni és ott buzgón énekelni?

A kurátorok, esküdtek, egyházfők, haran- gozók és egyéb alkalmazottak vizsgálatát illetőleg a bizottság bölcs belátása szerint intézkedhetik.

Az egyház híveit érdeklő kérdések közt a fontosabbak ezek: minők a hívek vagyoni

viszonyai ? kinek hány hold földje és mennyi pénze van ? kik nem szoktak templomba járni ? és akik a templomba járnak, tudnak-e buzgón énekelni?

Ezen javaslat felolvasása után elsőnek Szeberényi Lajos állott fel. Kijelentette, hogy az egész föld kerekségén, ahol evangélikusok laktak, ehhez hasonló tárgyú javaslat még nem került nyilvános tárgyalás alá. Ha ezt életbe léptetjük, akkor a reverendát bátran fel lehet cserélni a finánczruhával, mert akkor a lelkészeknek nem lesz más dolguk, mint szimatolni, jegyezni s jelentéseket tenni és hajlongani azok előtt, akik rovancsolás végett meg fognak jelenni az egyházakban. Kéri az értekezletet, hogy a felolvasott javaslatot tegye félre és ne bocsátkozzék annak részletes tárgyalásába. Jeszenszky Károly csatlakozik előtte szólónak nézetéhez s konstatálja az esperes előadása alapján, hogy az értekezlet előtt egy oly javaslat áll, melyért első sorban Bachát Dániel budapesti esperes tehető felelőssé. Hivatkozik arra, hogy ezen, az egyház beléletébe oly mélyen beható javaslat nem lett az egyházakkal közölve és igy Alkotmányunk értelmében az az egyházmegyei közgyűlésen nem is tárgyalható. Felolvassa az egyházmegyének ez ügyben már a múlt évben hozott azon határozatát, melyben az egyház- megye kimondá, hogy „az esperes által felvetett kérdésekre nézve sem határozatot hozni, sem pedig szabályzat elkészitésére bizottság kiküldését szükségesnek nem tartja.® Semmi okot nem lát arra nézve, hogy az egyházmegye következetlen legyen önmagához és előbbi határozatát megmásítsa. Már elvi szempontból a leghatározottabban tiltakozik a javaslatban lefektetett irányelvek ellen. Mert ezeknek romboló és lélekgyilkos hatását alkalma volt tapasztalni. Tavaly az esperes ur a mezőberényi II—ik kerületi evang. egyház iskoláit meglátogatván, az esperesség- nek egyebek közt azt jelenté, hogy a lelkész nem gyakorol kellő ellenőrzést az iskolákra. Ennek tulajdonitá, hogy Kemény Pál a maga iskolájában „nem tartja be az esperességi tanterv által előirt óraszámot, hanem néha azokon túl is foglalkozik a gyermekekkel és mégis nevezett tanitó az esperesi jelentés alapján jegyzőkönyvi megrovásban részesit- tetett. — Az esperesi felügyeletnek és szigorú ellenőrzésnek egyébiránt B.- Csabán sem láthatók valami kívánatos gyümölcsei. Csak nem rég magától az esperestől hallotta, hogy a jelen évben 90 konfirmandus tanítványa közül 65 nem tud olvasni és hogy a b-csabai községi és állami iskolák a tanitás eredményét illetőleg messze túlszárnyalják a felekezeti iskolákat. Pedig a felekezeti iskolák az esperes urnák közvetlen felügyelete alatt állanak, amazokra pedig semmi befolyás sincs. S mégis amazokban kitűnő a tanitás eredménye, — a saját felügyelete alatt álló iskolák eredményével pedig nincs megelégedve. Ez mutatja, hogy nem a felügyelet szigorításától függ a tanitás eredménye, haném egyéb tényezőktől. Kérdi ezek alapján: miért kelljen az esperesi felügyeletet a többi egyházakra is oly mértékben kiterjeszteni, hogy az által azok szabad mozgása megbénittassék, — a lelkészek, tanítók és híveknek önérzete a lelki rabok színvonalára sülyesztessék le. Legyen az esperes bölcs és tapintatos, akkor a zsinati törvények világos utasítása mellett nem lesz szüksége külön rendszabályokra. Csatlakozik Szeberényi indítványához.

Koren Pál esperes Jeszenszkynek azt mondja, hogy mint mindig, úgy most is valótlanokat állít róla, Ö nem mondta azt, hogy a javaslatért Bachátot terheli a felelősség.

Jeszenszky: Én soha valótlan dolgot állítani nem szoktam, de az esperes ur a javaslat szerzőjére nézve tett kérdésemre csak Bachát nevét említette. Ki készítette tehát azt, ha Bachátnak abban nincs része ?

Erre Koren esperes bevallotta, hogy a javaslatot ö maga készítette. Azt Bachát, mint a bizottság elnöke, készen kapta. Bachát azt az,egyes bizottsági tagokkal közölte, a kik arra vonatkozólag észrevételeiket vele Írásban közölték. De a javaslat bizottságilag együttesen soha sem tárgyaltatott s szövegezve nem lett.

Ekkor tudta meg a bizottság, hogy sem Bachát, sem a bizottság, hanem Koren esperes munkálata van előtte.

Koren esperes folytatja beszédét, hogy Jeszenszky nem szokott igazat beszélni. Tagadja, hogy az egyházmegye már hozott volna határozatot ez ügyre vonatkozólag. Mert azok a kérdések, melyeket ö tavaly az egyházmegyei közgyűlésen felvetett, nem foglalják magukban mind azt, a mire a felolvasott javaslat kiterjeszkedik. Tehát az egyház- megyei jegyző valótlanságot állított. Továbbá B.-Csabát illetőleg ő csak magyar konfirmandusokról mondá nem azt, hogy „olvasni nem tudnak“, hanem azt, hogy „jól olvasni nem tudnak“. Ami Kemény Pál megróvását illeti, most is helyteleníti azt, ha a tanitó a tanítási órákat megtoldja, mert az esetleg a