Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-10 / 23. szám
33-fk szám Gyula, 1900. junius 10-én XXXII* évfolyam f 1 Szerkesztőst1 ff: Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. * Előfizetési tlij: Egész évre . . 10 kor. — fii. Pél évre ... 5 „ — „ Évnegyedre . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára 20 fii. L A Társadalmi és közgazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: ZEZ ó la. n 3D á* tt i cLf 1 Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gynlán, a kiadóhivatalban. Nyilt-tér sora 20 fii. k _________ Ig ény és igyekvés. Ez a szó „igény“ a magyar nyelvnek egy újabb keletű hajtása. Minden nyelvnek ugyanis, a dolog természetéből íolyólag, csak arra van szava, melynek a fogalma njár létezik. A magyar nyelvben ennek a szónak a készítési ideje nem régi, hisz csak nem rég vertük ki a törököt. Addig a nemzet összes tevékenységét ennek a hatalomnak az ellensúlyozása merítette ki. Táborozott, verekedett, s menekült, igy igényei a kényelem sok ágú kellékei iránt ki 'sem fejlődhettek. A Mohács előtti dicső Magyarország — büszkén elmondhatjuk — számban, kultúrában, gazdasági erőben és presztízsben Európa legelső nemzetei közé tartozott. De az átkos emlékű hatalom „stratégiai uralma“ alatt országunk pusztává alakult. Ennek virágait kivágta vagy lánczra fűzte s ellenünk használta föl. Bizo- dalmunk épen ebben lehet, hogy nemzetünk ilyen rettenetes helyzetben is legalább élt, táplálta magát és ellenségeit Mikor azután lerázta magáról erőin osztozó ólősdijét, csupán fajban rejlő jeles tulajdonságai segélyével, máris megközelítette azokat a nemzeteket, amelyek mellől önhibáján kivül elmaradt. A létért való küzdelemben elért eredmény azonban csak számbeli és kultúrái. Gazdasági jólétünk, — mondjuk ki őszintén — relativ értelemben hátrább van, mint a török-hódoltság alól való felszabadulást követő században volt. A relativitást értjük első sorban a külfölddel szemben. De vonatkoztatjuk hazai állapotainkra nézve is. A századelei Magyarország kevés lakossága pusztán az agrikultura által „tejben- vajban fürdött.“ A magyar búzának alig volt konkurrencziája. Annak árát majdnem teljesen országunk termónymennyisége szabályozta (Oh! ha a kartellek akkor már fel lettek volna találva, mint fel lehetett volna verni az árakat, vagy — éhezett volna Európa.) Ettünk, ittunk. Éltünk mint a hal rr A r c z a. Mi és szerepeink. A „Békés" számára irta: Jászai Mari. Az én „perpetuum mobile*-m, a kinek a nyelve egész áldott nap pereg, az én szakácsnőm: Bugyal Anna azt mondja: — Már látom, hogy a nagyságos asszony épp úgy van a szerepekkel, mint mi a hússal, a mit a mészáros kimér nekünk* A nagyságának itt kimérik a szerepet, a mi azután minden művész kezében más izü lesz, mint a hogy a húsból minden szakácsnő más és más ételt csinál: néha izleteset, néha elsózottat, néha Ízletes paprikamártással, máskor pedig vékony víziével. Nekem imponál ez a vad genie, ez a csongrádi konyhamüvésznő; annyi bizonyos, hogy én jobban félek az ö kritikájától, mint ő az enyémtől. Nem e sóztam-e el mais a szerepemet? Anna azt mondja: nagyon kevés só mindig jobb, mint nagyon sok, mert az első esetben még lehet segíteni a bajon. Ez igaz is; mindegyik néző magával hozza a maga sóját és ha a színész itt diszkréten ábrázol, amott halványan vázol csak: mindegyik vendég Ízléséhez mérten »utánnasózzac az alakítást, mig ellenben a túlterhelt alakítástól megcsömörlik a közönség. Igén, a művészetben ez egyszer az a fő: mennyit használunk a sóból? Tehát kiosztják nekünk az adagokat, a szerepeket — sajnos, nem mindig a mi Ízlésünk szerint — némelyikünk mohó ajkakkal vár egy jó zsíros ezombot és azután kap egy rakáska — csontot. Rávetjük magunkat, mint a héja zsákmányára, vagy mint Micbel Angelo az ő márványtömbjére, a melyet a munkások műtermébe a vízben. Azt mondtuk, hogy: „Extra Hungáriám non est vita, si est vita, non est ita.“ De a kultúra gyümölcsei után mohó ótvágygyal nyúltunk. Mind azt, amit a nyugati szomszéd már régen használt, siettünk mi is magunkra kapkodni. Sarokba dobta, a ki csak tehette, régi holmiját és gyorsan vad-ujakra tett szert. Aki pedig nem tehette meg, hogy mind ezt beszerezze, a mivel a nyugat-európai »művészet szabályai« szerint birni kell, — hát az is beszerezte ! Előállott a kényelmi szükségletekkel szemben támasztott magas, sokszor fonák, sőt frivol igény I ezzel nem haladt párhuzamosan a gazdasági jólét. És pedig a lakosság is megszaporodott. Mindezt fedezhette volna az egyenes arányban felpezsdülő gazdasági élet. És itt a főbaj. Gazdasági életünk, részben önhibánkon kivül, egyoldalú. Csupán a mezőgazdaságtól várhatunk mindent. Ez meg megkaptá Amerikában és Oroszországban veszedelmes konkurrenseit. A búza árát többé nem mi határozzuk meg. Sokszor van rossz termésünk, alacsony árak mellett. így vált súlyos csapássá az a más gazdasági helyzetben hasznos tulajdonságunk, hogy utánozni szeretünk. Különösen az által, hogy nem tudtunk mértéket tartani a kultúra luxuriozus vívmányainak megszerzésében, nem vóvón számításba gazdasági erőinket. Szegényedünk, adósodunk, de finoman élünk ! Ez a helyzet. Pénzintézeteink a megmondhatói, hogy milyen óriási mértékben halad az eladósodás. A hivatalnok-osztályról nem is szólva, mert hisz ott az enyhítő körülmények oly súlyosak, ez az egész nemzet, egy két „kaszt“ kivételével, hitelezők kezében van. Annak a megvalósulása felé közeledünk, hogy több lesz az adósságunk, mint a hajunk szála, mert ez utóbbi meg, a köny- nyelműen felvett kölcsönpénzen szerzett élvezetek nyomán, szépen fogy. Pesszimisztikusnak látszó állításaink megvilágítása czéljából, nézzük először — a miből élünk — a mezőgazdaság helyzetét. A paraszthoztak : | türelmetlenségében még lélegzethez sem engedte jutni az izzadó embereket, hanem vasmarkával kilóditotta őket az ajtón hogy szűzi, fehér márványával egyedül maradhasson. Minden ábrázoló művészben van egy darabka ilyen Michel Angelo: vágyakozó éhsége és türelmetlensége, hogy az ismeretlen szereppel négyszem közt maradhasson. Ennyit elárulhatok minden kollegámról : hogy már most mi történik a műhely szentélyében, az titok marad. Az én műhelyem függönyét azonban, ime félrevonom. Valahányszor uj szerepet kapok, el vagyok ragadtatva attól. Mindegyikbe szerelmes vagyok : Stuart Máriába éppen úgy, mint Fádét nagyanyóba. Mind óriási körvonalakban tűnnek fel nekem, rettegés fog el, mintha sziklaóriást látnék, vagy mint mikor meg akartam mászni a lomniczi csúcsot. — Titokzatos vágy kergetett előre és mégis rabul ejtett a félelem, a kétség ■ hogyan fogok én oda felérni, nem fognak-e erőim ellankadni ? Ilyen állapotban talált engem szegény direktorom : Paulay Ede, mikor Éva szerepét elhozta nekem „Az ember tragoediájá“-ból. Ismertem a szerepet, a darabot is és lángoltam is érette és mégis, mikor Paulay már másodszor ismételgette : „Hát nem érti, Éva szerepét kell majd játszania“, hogy milyen arczczal néztem rá, azt a hatásból láttam, a mit rémületem a szegény, csalódott Paulayra tett. — Jászainak igazán nem lehet semmit a kedvére tenni — panaszkodott azután, eleinte lángolóan vágyakozott Éva szerepére és mikor végre elvittem neki, némán és sötéten, mint egy Meduzai'ö meredt rám tekintetével és egy szót sem szólott. gazdára most ne tekintsünk. Ez a maga talpraesett észjárásával csak annyit, de nagyon elegendőt vett be a kultúra reczeptjéből, hogy a legnagyobb közterhekkel a vállán, most még elég jól él, szaporodik s minden tekintetben a világ első parasztja. Nézzük a kis földbirtokost. A földesurat kevés kivétellel, a nagyzás, urhatnámság, hivalkodás, fény körül való röpködés jellemzi. Atyjától kétszázholdas, tehermentes birtokot örökölt. Megnősült. Felesége 10 fez er korona hozományhoz 100 ezer forinthoz való nagyravágyóét hozott a házhoz. A kétszáz holdas birtok kicsiny, nem úrhoz, nem uri- uőhöz való. Vettek batszáz holdasat. Igaz, pénzük nem futotta ki, ámde ott a hitel, ád a földhitelintézet. Adott. Nem volt köszönet benne. Szűkén mérte. A beruházásokra már nem került. Sebaj, van személyes hitel. Ott vannak a gombamódra tenyésző takarékpénztárak. Mindenik ád a tiszta névre. Csak hogy ez a pénz egy kicsit grága. Rámegy 9—ll°/o-ra. No de lehet azon is segiteni. A beruházásoknak nem kell éppen fényesnek lenni. Hisz barátunk erélyes gazda. Azt tartja: „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel.“ Hová 24 fogat kell, elég lesz 12 is. Bizony sok dolognál egy kis elszámitás is megesett. Mert végre uri-fogat nélkül sem lehet létezni. Ez a hintó, ez a könnyű kocsi mégis csak szebb. Ha már egyszer veszünk, vegyünk érdemeset. „Fösvény kétszer fizet.“ Ez a lószerszám lesz ünnepélyes alkalmakra, ez otthon körül. A kocsis öltözete a fogatot Dagyon emeli. Ez télire, ez nyárára, amaz meg különösebb, fényesebb alkalmakra leg- beválóbb. Na de öregében meg is van ezzel minden. Jön azután a kíméletlen való. Nagyon száraz az időjárás. Ilyen hosszú napon illő, hogy egy fogat egy holdat megszántson, valóságban alig szánt felet. Barátunk erélyes ifjú. Igyekszik korán kelni. Szorítja az erőt. Efemer eredményt is mutat föl erélye, szorgalma. Igaz, bogy a hajszolt munka előbb-utóbb megárt a vonós-jószágnak, mely még kellően Igen, igy van ez: ha egy uj szereppel négyszemközt maradok, az minden alkalommal oly nagynak, oly hatalmasrrak tűnik fel előttem, hogy rettegés fog el, akár csak egy menyasz- szonyt, mikor először marad a vőlegényével egyedül. II. Mi, színészek, kétféle módon építjük fel alakításainkat. Némelyek alul kezdik, mások ismét felülről fognak hozzá. Az előbbieknek van egy üres telkük, melyre palotát, vagy kunykót építenek; az utóbbiak — kik közé magam is tartozom — szikla előtt állanak, a melyből ki kell hogy véssék és faragják alakjaikat. Úgy, ahogy azok előttem állanak, oly ember- fölöttiek, annyira titánok, hogy nem valók közönséges emberi társadalomba. Faragok, faragok tehát rajtuk, hogy elérhetőbbek legyenek, mert most még egyelőre a gyermekkorom mese-világának alakjaihoz: angyalokhoz, ördögökhöz, tündérekhez és sárkányokhoz hasonlók. Faragok, kicsinyítek, emberitek: kényszerítem az alakot, hogy nézzen a szemembe és álljon velem szóba. Végre bevallják nekem legtitkosabb vágyaikat, hajlamaikat és gerjedelmeiket, bevallanak mindent egészen a legcsekélyebb toilettrészletig, sőt épen a toalette-kérdésben minden szerepemnek egészen határozott, diktátori parancsai vannak számomra. Oh bárcsak hoznák magukkal az ideálok országából a szabójukat is, mert a toilette- kórdéseik szerzik nekem életem legkeservesebb óráit. Ezekért a szenvedésekért a szent atya Rómában bátran megadhatná a bünbocsánatot minden elkövetett és elkövetendő bűnömért! Hitemre mondom: nem irigylem a modern kosztümökben fellépő kollegáimat 1 Mindeddig csak három modern asszonyszerepem volt: „Az táplálva sincs. De hát búzát kell termelni, hisz az az élet, takarmány alá nem jut elég föld. A rablógazdálkodás nyomán beáll matematikai bizonysággal a rosszabb és rosszabb termés. Szerinte, ezt a rossz időjárás okozza. A földhitelintézet csak vár. A takarék- pénztár meg ezúttal elégedjék meg kisebb törlesztéssel. Majd jövőre talán annyi vendég sem jár. Farsangi mulatságon is lehet kurtítani. A fürdőévad egészen el is maradhat, ha csak kedves Klementin egészsége, mely most oly jó, akkorra valamikép ismét.. No de ő oly okos, oly lemondó. így megy ez évről-évre. Mindig van még valami elemi csapás is. A hiányos beruházás okozta bajok pedig mind erősebben érezhetőkké válnak. Csak egy szaporodik, — az adósság. A földhitelintézet figyelmeztet, a takarékpénztártár pedig már fenyeget. Magánhitel utján némitja el a követeléseket. Ez az utolsó út. Néháay év és az apától örökölt tiszta 200 holdas birtokot megette az éhes 600 holdas tátott szája. A faluról ám tekintsünk el kisebb-na- gyobb városainkba. Itt még több alkalom van a megfontolás nélküli gazdálkodásra. Egymást felülmúlni igyekszik a városi is. De miben? Ruházkodásban, a szerencsejátékokban, estélyek rendezésében, mindenféle' szórakozásban. Mindenütt vannak divatos alakok, kiknek még háztartási módozatát is ellesi a gyarló, majmoló többség. Egy albiró csak nem fog kétszobás lakásban lakni, ő nagysága az árvaszéki ül- nökné, csak kitesz magáért a megyei bálon — toilettel. A 600 forintos adótisztné csak megvárhatja, hogy az 500 forintosnak a felesége őt az üdvözlésben megelőzze.' Köntösét szobaleányának ajándékozza az igazi dáma, ha meglátja mészárosnéját hasonló fazonú ruhában. így hódit az igény felülről lefelé tért. A társaskocsi-vállalatok meggazdagodnak, mert mezítláb szúrós a kövezet. A szabók megbuknak, mert mindenki elegáns akar lenni, de fizetni nem bir. Jubilálunk, hogy bankettezbessünk. bíráskodunk, hogy annak tartsanak. Luxust fejidegen nő, Magda az „Otthoniban és a herczegnő a „Létért való küzdelem “-ben. De ez a három szerep épen elég volt ahhoz, hogy engem tönkre tegyen, a vagyonomat felemészsze, a hitelemet kimerítse .... A „Létért való küzdelem* premierje előtt egy hónappal elmentem az én páduai herczeg- nőmmel a szabó műhelyébe és igy szóltam — nem a szabóhoz, hanem a herczegnőmhöz: — Fenségednek van még egy hónap ideje választása: válasszon azt, amit szeme-szíve megkíván — az ár mellékes! Tehát nem kérdezősködtünk, nem alkudtunk, csak rimánkodtunk és könyörögtünk a szabó-souverainhoz, hogy készítse el a kívánt dolgokat két hét alatt, hogy az ö próbái után maradjon egy kevés időnk a színpadi próbákhoz is. Napról-napra jártunk a szabó-műhelybe és próbáltunk órák hosszáig: a mig valamennyi „mamzell“ és én magam is halálra nem fáradtunk és mégis az ellentét az én herczegnöm és a szabó között napról-napra nagyobb és áthidal- hatatlanabb lett. A herczegnőnek ugyanis egészen sajátságos egyéni volt az Ízlése, különös kívánságai voltak, de a szabó oldalon ott állott a divat tyranusa az ö kérlelhetetlen „veto*jával. Hasztalan vélte az én herczegnöm: ebben a ruhában nem tudom a karjaimat emelni, az nagyon suhog és sok szint játszik, nyáron csak nem hordhatok prémet, ez a kabát nem illik a méltóságomhoz — hiába, hiába, a Divat igy akarja és nem másképi Végre a tizenkettedik órában nagynehezen megegyeznek, persze az én herczegnöm huzza a rövidebbet — oh, ezek a szabók, oh ez a divat! Képesek volnának Szűz Máriát is kizavarni Xiapunlx: mal szä.mAh.oz fél Ív melléklet van csatolva.
