Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-03 / 22. szám

Öcsöd ügyei. Az öosödi bizottsági tagok kívánságára soron kívül két őket érdeklő ügyet vettek elő: Harza Ferencz öcsödi jegyző felebbezett a képviselőtestü­let határozata ellen, melyben részére lakáspénz adását megtagadta. Az állandó választmány a fe- lebbezést elutasítani javasolta, miben az öcsödiek is megnyugodván a javaslat elfogadtatott. Öcsöd község az öcsöd-tiszaföldvári útnak a törvényhatósági úthálózatba való felvételét kérte, mely kérelmét az állandó választmány nem tartotta teljesithetőnek. Oláh Antal öcsödi lelkész szólalt fel a kérelem támogatására. Jelzi az útvonalnak nagy forgalmát és fontosságát és azon körülményt, hogy azon egy rozzant fahid van, amelyet a község nem képes újra építeni. Dombi Lajos és dr. Hajnal István pártolják az öcsödiek kérelmét, mig Haviár Lajos az útnak kisebb jelentősége mellett érvelve az állandó választmány javaslatát támogatja. Dr Fábry Sándor szerint az ügy egyszerű határozattal nem dönthető el, mert nem tudjuk, hogy az út át­vétele mily megterheltetést ró a vármegyére, azon­kívül szükséges volna a tárgyalásokat folytatni, hogy átvétel esetén a község mennyivel járulna a hídépí­téshez. A közgyűlés ily értelemben határozva a tárgyalás megejtésével és javaslattétellel az alispánt bízta meg. A mezőberényi jegyzőválasztás. Soron kívül vették elő a mezőberényi másod­jegyző választás ügyét is, ahol tudvalevőleg szava zás nem kéretvén, a választást vezető Popovics Kor nél helyettes jegyzőt jelentette ki megválasztott jegyzőnek. A választást a másik jegyzőnek Piltz Mihálynak hívei megfelebbezték, felebbezésükhöz csatolva egy nyilatkozatot, melyben a választáson jelenvolt 41 képviselő közül huszonheten kinyilat koztatják, hogy ők Piltz párthívei voltak és a fel­kiáltás alkalmával ennek nevét hangoztatták. A fe- lebbezést, a választási iratokat a főszolgabíró felvi­lágosító jelentését dr. Daimel Sándor tb. főjegyző ismertette részletesen, előterjesztvén az állandó vá­lasztmány javaslatát, amely a részletekre vonatko­zólag vizsgálat elrendelésére irányul. Kollár János szólalt fel elsőnek a felebbezés támogatására és utalva annak főbb indokaira a v lasztás megsemmitését javasolta. Horváth János szerint a választásnál nem kö- vettetett el szabálytalanság. Mint jelenvolt meggyő ződéssel állítja, bogy a felkiáltás során a többség Popovics nevét hangoztatta és ezen körülménynye szemben nem lehet döntő az a nyilatkozat, amely­ek legtöbb aláírását úgy csikarták ki az illetőktől és amelyen több aláírás hitelességéhez is szó fér Dr. Hajnal István elfogadja az állandó választ­mány javaslatát, de az indokolás elhagyásával, mi- tán abban egyes tények már el is biráltatnak. ' Csák György károsnak tartja a vizsgálatot, mely csak szítaná az izgalmakat és hosszú ideig függőben tartaná e kérdést. Eoből a szempontból úgy hiszi, hogy csak az uj választás nyugtatná meg községet, miért is a választást megsemmisítendő ek tartja. Ambrus Sándor szerint a választásról felvett jegyzőkönyv okirat és annak állitásai feltétlen» figyelembe veendők mindaddig, mig annak hiteles sége alaposan kétségbe nem vonatik. Ez meg nem történt és miután a jegyzőkönyv szerint a választás szabályszerűen folyt le, annak megerősítését javasolja Popovics Szilveszter hosszasan nyilatkozik a Riasztásról és annak előzményeiről, hogy tiszta képet nyújtson a közgyűlésnek. Öt semmi féle ér­dek nem vezette, amit mutat, hogy mindegyik pá­lyázót jelölte, holott épen Piltz jelölésének elejté­sére talált volna indokot. Hogy a többséget meg­határozhassa, kétszer is feltette a kérdést és tény az, hogy a többség Popovics mellett nyilatkozót.; Egyébként kéri, hogy a választást már most érde­mileg bírálja el a közgyűlés, mert a vizsgálat czélra nem vezet és sok tekintetben úgy a köz mint a magánérdek szempontjából káros. Kreisz Adám mint választási bizalmi férfiú a jegyzőkönyv aláírásáról ad felvilágosítást. Dr. Ladies László a felebbezés elutasítására, Korosy László pedig a főszolgabíró eljárásának bí­rálata mellett, a választás megsemmisítése mellett érvelnek. Ez utóbbi értelemben szólalt fel Kecske­méti Ferencz is. * Dr. Bodoky Zoltán szerint a választás csupa formaság és annak elbírálásánál minden egyéb kér­déstől eltekintve csupán az bírálandó el, hogy a formaságok szigorúan betartattak-e ? A törvény a jegyzőválasztáshoz általános többséget kiván, ezzel szemben az általános többség nem konstatáltatok dzerinte ahol négy jelölt van, felkiáltás útján igen bajos általános többséget kivenni itt pedig, ahol a főszolgabíró maga is azt állítja, hogy nem lévén képes többséget kivenni uj nyilatkozatra hívta fel a választókat, az absolut többség konstatalása ki van zárva. Ezen alaki hiba miatt a választást meg­semmisítendőnek tartja. Dr. Lukács György főispán a vitát bezárván azon nézetét fejezi ki, hogy | választásnál a törvé­nyes formaságok betartattak és a formai hibák is csak látszólagosak, mert csupán két jelölt neve fo­rogván szóban ez esetben az absolut és relativ többség összeesnek. Itt csak arról lehet szó, hogy a főszolgabíró jól vette-e ki a többséget, mert az 5 érzéki észleletének helyessége a felebbezés mellé csatolt nyilatkozatra támaszkodva alaposan kétség­be vonható. Szavazásra kerülvén a dolog az állandó vá­lasztmány javaslatát elvetették, azután a választás megsemmisítésére 19-en, megerősítésére 20»an sza­vaztak. A megerősítés mellett szavazók között volt Popovics főszolgabíró is, akinek ténye képezvén elbírálás tárgyát, szavazatát a főispán nem vehette figyelembe és igy 19 szó állott 19 ellenében. A főispán döntő szavazatával élve, miután a választás tisztasága és helyessége kívánja, annak megsemmi- tése mellett döntött. A székházépítés vitája. A vármegyei földmivesiskolai bizottság elő­terjesztésére kimondotta a közgyűlés, hogy az is­kola pénztárában található értékeket a többi ingó­sággal együtt átadja az államnak, mig az építési alapot feloszlatja és esetleges maradványáról ké­sőbb fog határozni. A községjegyzői nyugdíjintézet igazgató vá­lasztmányába az elhalt Dines Béla helyére 1901. év végéig terjedő megbízatással Aszalay Gyula do­bozi jegyzőt választották meg. A vármegyeház kibővítésére vonatkozólag, az állandó választmány javaslata az volt, hogy az áilamépitószeti hivatal általános tervei szerint a székház keleti szárnya építtessék ki 41500 korona költséggel, a mely összeg a főtspáni lakpénz ter­hére felveendő 25000 korona kölcsönből és a törvényszéki épület eladásából fedeztessék. gAz manó jött el, akik bedobták őt a mély hegyek közé, a sötét barlangba. Körül-körül a falon, mintha integettek volna a szent képek és a kis Szüz-Mária szo­bor, az ágy mellett, szorosabbra fogta az olva­sóját. Odakint hirtelen szél támadt, mely sö­pörte a száraz levelet s az ablakot teleszórt^J porral. A hold följebb kúszott az égen s már nem nézhetett be a kis szobába. A mesének vége volt, a gyerekek aludtak. Tónika volf egyedül ébren, a köhögésével küzködött, mely éjszaka mindig elöfogta. Csak éjszaka, nappal nem volt semmi baja sem. Pedig inkább nappal köhögött volna, a mikor nem alusznak a gye­rekek, ilyenkor még fölveri őket. Mikor milyen édesen alusznak! A szájuk félig nyitva, hogy látszanak apró, fehér fogaik, sóvárgó kis vonás ül az ajkuk szögletében, bizonyára a szilvás­gombóczok körül jár a lelkűk, mely álmukban átváltozik aranynyá. Reggel öt órakor fölébrednek, még épen hogy otthon találják az anyjukat. Ott csüng a nyakán valamennyi: mit hoztál anyika ? Csak győzzön felelni nekik. Azután, hogy a gye­rekek jók legyenek, egész nap jók legyenek, hát kezdheti elölről a mesét. Reggel más mese járja, olyan mese, a mi­ben az anyjuk is hisz egy keveset. A nap mele­gen süt rájuk, örül az életnek fü, fa, virág; dalolás hangzik be az utezáról. Láthatatlan ott hömpölyög a reménység végig-végig, mint hul­lámzó delejes áram, babonás elixir, mely erőt ád megint, hogy egy nappal odébb toljuk a szekerünket. # Az asszony a leikéből beszél és szinte csil­lognak a szemei: — Úgy, úgy édes rózsafáim, kis bimbócs- káim, talán egy esztendőt sem várunk már, csak addig tűrjetek egy keveset, csak addig. Oh, micsoda jó dolgunk lesz! Haza megyünk I Nagy- mamácska mindennap vár, kimegy egészen a mély hegyekig és bekiált a sötét barlangokba mikor jönnek, mikor jönnek már az én kis gyönge ágacskáim? Főztem nekik ezukros ká­vét, édes, mint a méz, sütöttem fehér kalácsot fehérebb, mint a hó! . . . No és egyszerre ott termünk nagymamácska nyakába : itt vagyunk ! itt vagyunk ! el sem me­gyünk többé 1 Jánoska megtanul képeket faragni, szép szűz Máriákat, j szent Józsefeket, Venczelkéljől pap lesz, mert mindig leghamarabb megtanulja az imádságot. — Hát Tónikából? — faggatták amazok. — Tónikából? nagy, nagy muzsikus, aki az angyalokkal versenyt muzsikál, szépséges szép, nagy templomokban . . . Józsikának is fölcsillan a szeme s csak a fejével bólint rá. Azután előveszik a harisnyát s megolvassák a szép ezüst forintosokat. Hány híja még ? Oh, bizonyára megadja az Istenke, talán mához egy esztendőre. Inkább szilvás- gombóczot sem esznek addig. Kiülnek a porba játszani! Megtalálják a száraz leveleket, az akáczcsokányokat, nagy örömükre még egy egész halmaz színes papirost is fedeznek föl az udvar végén, valami ócska ládában. Most megépíthetik a templomot is. Jánoska beállogatja a szűz Máriákat, Venczelke papot játszik, csak a Tónika ráérne már egy­szer nekik is muzsikálni. De Tónikának pénzt kell keresni, a szép, nagy temetéseken és igy nkább imádkoznak, hogy sok, sok gazdag em­ber haljon meg. így, nap, nap után. Fehér pihék szállongtak már a levegőben. Reggelenként puha takaró födte az utczákat, a házak tetejét, csillogó, fagyos hószilánkok ülték meg a fák leveletlen gályáit. Tónikát régen nem láttam. Egy reggel beállított az anyja. Fekete kendővel volt bekötve a feje s a szeme ki volt sírva: — Tónika elment az égbe muzsikálni .... Szép, nagyon szép temetése volt. Neki már úgy sem kellett útiköltségre többé, a meggyüj- tött forintosok oda mentek mind. A hintónak mintha bársonyból lettek volna a kerekei; csupa selyemből, meg bársonyból. — Még az ezüst angyalka is szebben imádkozott az üvegkocsi tetején. Az aprók befogózkodtak az anyjuk szok­nyájába és kerekre nyitották őszinte, világoskék szemeiket: —•* Most, most van igazán jó dolga Tóniká­nak! Tónika már muzsikál a nagytemplomban ... Kolozsvár városnak Munkácsy emlékére alapít­vány tételét javasló köriratára megbízták az alis­pánt, hogy a nagy művész emlékének miként való megörökítése tekintetében a felmerülő tervek figye­lembevételével tegyen javaslatot. Több törvényhatóságnak az olasz borvám fel- , emelésére vonatkozó köriratát az állandó választ­mány tudomásul venni javasolta. Cs. Demkó József ezzel szemben a felirati jog gyakorlását indítvá­nyozta, dr. Bodoky Zoltán főjegyző felvilágosítására, hogy a törvényhatóság ez ügyben februári közgyű­léséből élt felirati jogával az állandó választmány javaslatát elfogadták. Szabolcsvármegyének a pálinkáivá^ korlátozására vonatkozó átiratát Kecskeméti Ferencz felszólalása, Szatmár-Németi városnak az újonnan telepitett sző löknek adandó kedvezmény tárgyában keletkezett átiratát Cs. Demkó József, dr. Bodoky Zoltán, Csák György és az elnök hozzászólása után tudomásul vette a közgyűlés. Hontvármegye megkeresésére a „Diák Otthon“ részéte 100 korona segélyt szavaztak meg. Özv. Munkácsy Mihálynénak a törvényhatóság (részvétének viszonzásáéit küldött köszönő levelét tudomásául vették. A honvédhadapródiskolai alapítvány. A honvédhadapródiskolánál a jövő tanév ele­jén betöltendő egy vármegyei alapítványi helyre beadott kérvényeket Bertlióty István aljegyző refe­rálta, előterjesztvén az állandó választmány javasla­tát, amely szerint a pályázók bizonyítványaik jó­sága szerint a következő sorrendben jelöltessenek 1. Schröder Kornél, 2. Mátray Richard, 3. Zvarinyi Szilárd és 4. Endrődy Géza. Húsznál több tag a jelölésre nézve névsze- jrinti szavazást kérvén elnöklő főispán felhívja az (első helyén aláirt dr. Frankó Lászlót nyilatkozat- (tételre, aki kéri, hogy a szavazás eredményekép mondassák ki, kit jelöl a vármegye közönsége az (alapítványra. Dr. Eábiy Sándor figyelmeztet arra. hogy nemcsak 1 tanulót kell jelölni, hanem második, sőt harmadik helyen is kell jelölni valakit. Dr. Fran&d László erre javasolja, hogy a nyerendő sza­vazatok számához képest állapíttassák meg a sor­rend a jelöltek között, niig az alispán és az elnök (a szavazásnak ezen módját nem tartják kielégítőnek. Domby Lajos szerint nem elegendő a pályá­zóknál csupán a bizonyítvány figyelembevétele. A (vármegyének az alapítvány tételénél az volt egyik czélja, hogy oly egyéneket segélyezzen, akik más­ként nem volnának képesek gyermekeik neveltetésére. Dr. Hajnal István óhajtására ezután előadó ismertette folyamodók bizonyítványát és a vagyoni viszonyokra vonatkozó adatokat. Ladies György szerint nem is lehet szavazás­inak helye, mert eddig csak az állandó választmány javaslata áll a közgyűlés előtt, más indítvány nin csen. Dr. Frankó László erre a következő sorren­det ajánlja: Endrődy, Mátrai, Schröder, Zvarinyi. ■\Dombi Lajos pedig a sorrend következő megállapí­tására tesz indítványt Mátrai, Endrődy, Schröder, ■Zvarinyi. i Két névszerinti szavazás következett ezután. i Először az állandó választmány*javaslatára szavaz­ónak és azt 44 szavazattal 15 szó ellenében elvetet­nék. Dr. Frankó László javaslata került ezután -(sorra és azt 37 szavazattal 18 ellenében elfogadta a közgyűlés. alapszabályok okozta baj megvan. Sajnos, hogy kü-| lönösen újabban sok rósz szervezetű egy et alakul, amelyeknél a szervezők csak saját hasznukat kere­sik. Szükséges volna« hogy a hatóságok készítené­nek oly minta szabályrendeletet, amelynek alapján a rósz szervezés elkerültetnék. Dr. Fábry Sándor alispán visszautnsitja a vá dat, hogy a hatóságok felületesen jártak és mulasz­tásokat követtek el az egyletekre nézve. Az egye­sülési és gyülekezési jog nálunk oly kevés korlá­tok közé van szorítva és oly tágkörü, hogy a ható­ságoknak csak indokolt panasz esetén van bele­szólási joguk. A minta szabályrendeletre vonatkozó kivánalom különben sem fér össze a javaslattal, mely azt kívánja, hogy jövőre ily testületek, mint egyletek ne engedélyeztessenek. Kecskeméti rövid válasza után dr. Lukács György főispán jelzi, hogy az alapszabályokat a belügyministerium számvevősége mindenkor meg­vizsgálja, de az ezen egyletek által kultivált bizto­sítás mindenkor koczkázattal jár és úgy látszik több egyesületre nézve ez a koczkázat hátrányos volt, de ezekre és másokra is főleg azért következett be a' bukás, mert az alapszabályok nem tartattak be és mert visszaélések történtek. (Helyeslés.) Más vár­megyénkben is fordultak elő ily esetek és a kor­mány komolyan foglalkozik az ügygyei, és hogy azt sanálni is kívánja, arra mutat a munkás és cselédbiztositást tárgyazó törvényjavaslat, mely a temetkezési jutalékok biztosítását elvonja az auto­nom testületektől. A hatóságok ebben az esetben is a leggyorsabban és a legpontosabb erélylyel jártak el és azért velük szemben nem elégületlenség, de a teljes elismerés az indokolt, (ügy van.) Lendvay Mátyás szintén azt hiszi, hogy nem az alapszabályok rosszasága, de a szabálytalan ke­zelés volt e társulatok romlásának okozója és ezen állítását példákkal is illusztrálja. A jelentés többi réezéhez felszólalás nem tör­tént és a közgyűlés az alispáni jelentést tudomásul véve elfogadta az abban foglalt javaslatokat, ame­lyek szerint a kormányhoz felír a temetkezési és kiházasitó egyleteknek a kereskedelmi törvény ren­delkezései alá vonása a vármegyebeli szőlők re- konstrukeziójának támogatása és az útépítési anya­gok részére szállítási kedvezmény adása iránt és a „Mensa Academia« javára a közművelődési alapból egy alapítványt létesít. Tudomásul vette a közgyűlés a tisztikar tevé­kenységéről és az árvaügyek állapotáról szóló jelen­téseket íb. Rendeletek és átiratok. A belügyminister rendeletére, amelyben a kér három szolgabirói állás szervezését ez idő szerin nem engedélyezi, megbízta a közgyűlés az alispánt hogy a bűnügyi nyomozások következtében a szol­gabirói hivatalokra háruló munkaszaporulatról ada tokát gyüjtvén, a jövő évi februári közgyűlés éli tegyen uj előterjesztést. A mezőgazdasággal foglalkozó tartalékosoknál fegyvergyakorlatra való behívását tárgyazó földmi velésügyi ministen leiratot a közgyűlés tudomá sül vette. A vármegyei közkórházi szabályrendeleten a bel ügyminister rendelete folytán több módosítást esz közölt a közgyűlés és a kórház orvosai, tisztviselő ápoló és szolgaszemélyzet nyugdíjazásáról szóló sza bályrendelet tervezetét elfogadta. Hevesvármegyének a bűnvádi perrendtartás mó dositására vonatkozó átiratát tudomásul vették. apró, talált gyüfaskatulyák, színes papírdara­bok, a miket a szomszéd boltból sepertek ki. Játszanak ők is temetést és fújják hozzá a gyászindulóf Tónika is hazakerül nem sokára. Még rajta van a bársonydolmány, hóna alatt a trombitáját szorítja, alig piheg, úgy elfáradt a sebes menés­ben. Hazafelé ő is futva jön mindig, mint a hogy a bóbitás lovak jönnek, trappban a gyászkocsi­val. De hisz elvégre ő is a parádéhoz tartozott s ott csakugyan egyet számit a ló, az ember, vagy talán még többet a ló, mert a széna drá­gább, mint a szilvásgombócz. A Tónika lénung- jából csakhogy épen szilvásgombóczra tellett, oh de micsoda szilvásgombóczok voltak azok, |a miket anyika főzött 1 Nem olyan volt az, mint a másé. Anyika betette a szilvát este a fara- (gott szekrénybe, a mit hazulról hoztak, nagy (messziről, Prága városából, akkor, a mikor még jó módjuk volt, mig megvolt a papa, no és mondom : beteszi anyika a szilvát, reggelre (épen olyan édes lesz, mint a milyent otthon |ettek, régen . . . Este nem esznek semmit, hogy reggel an­nál éhesebbek legyenek. Tónika nem evett. Száraz 'volt a torka két pohár vizet ivott meg egymásután. Oda kint feljött a hold s az utczákon végig kigyul- tak a villamos lámpák. A szép, magas házak (még nagyobbak lettek az esteli világosságban, (a fák mintha ezüstbe öltöztek volna és fehér (volt az utcza köve, hogy szinte vakított. Tónika beterelte a testvéreit, az anyjuk még nem volt otthon. Az ágyat fölvetetté"ne- (kik, kettő volt a szobában, az egyikben az anyjuk hált, a másikban ők húzódtak meg hár­man. A három fiú. A hold benézett hozzájuk, bevilágított úgy, hogy még lámpát sem kellett . gyújtani. Tónika a holdat nézte, s mint az . anyja szokta: mesélt a gyerekeknek, hogy el- , aludjanak. Mesélt, mesélt a szép országról, a szép városról, a min egy nagy viz folyik ke­resztül, mesélt a rossz királyról, a ki a jó em- , bért beledobatta a nagy vizbe. • | Csak úgy borzongtak belé. Úgy ám, de a . ó emberért eljöttek az angyalok. Hét angyal, -(hét csillag képében szállott le az égből. És föl- , I vitték a jó embert. A rossz emberért pedig hét költő saját korán, hogy immár az uj idő, teljes | uj világrend fog bekövetkezni . . . Novus ab integro seculorum nascitur ordo . .. Visszatér a[ szűz és a Saturnusi aranykor ... Uj nemzedék | száll alá az égből — Jupiter nagy sarjadéka, az| Istennek kedvencz gyermeke. Az volt a világ krízis, akkor ... És ma újból: Novus ab integro seculorum nascitur ordo .... r Égi muzsikusok. Irta: Mínyiné Prigl Olga. Valahányszor trombitás angyalkákat látok] lerajzolva, pufók arczoskáikkal: mindannyiszor eszembe jut Tónika. Az ő arczocskája ugyan kevésbé volt pufók, csak épen a haja volt szőke és göndör és a szeme volt olyan szelíd kék, mint a menyországbeli társaié. Ott laktak nem messze tőlünk, alacsony pincze szobában s én gyakran láttam őt, láttam mindannyiszor, valahányszor szép temetéseket néztünk végig. Tónika már tizenkét éves volt, de alig látszott többnek nyolez esztendősnél. Pedig, hogy kihúzta magát, mikor a sorba men­tek! Egy, kettő! — szép rendben, elől a vörös képű, vastag karmesterrel, a ki mint valami diadaljelvényt, úgy tartotta kezében fehérgom­bos pálezikáját. Az apró zenekar szeme azon a fehér gombon pontosuk össze, hogy mintegy villamütésre rákezdjék a gyászindulót. Még a Tónika arczocskája is nekigömbölyödött olyan­kor; halvány pirosság szökött a bőre alá és bársony dolmánykája libegett-lobogott utána. Az apró testvérei az utczasarokról lesték. Jó Istenem! micsoda parádéban van a Tónika, óh milyen jó dolga van, jó dolga van, mint a királynak. Csak annak lehet úribb módja nála, a ki abban az üvegkocsiban fekszik, a mit azok a bóbitás lovak húznak. Alig zörög a hintó, talán a kereke is bársonyból van, csupa se­lyem, meg bársony. A négy sarkán lámpák égnek, tetejében ezüst angyal imádkozik, talán egy igazi, egy eleven angyal. Osszefogózkodnak, kisérik egy darabig, azután, mivel hajlik is az idő alkonyaira, a szép temetések mindig alkonyaton vannak, hát visz- szaballagnak a házuk elébe, a porba játszani. Összeszedik a száraz leveleket, az akáczcsoká- nyokat, eldugott, rejtett kincsük is van elég,

Next

/
Oldalképek
Tartalom