Békés, 1900 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

1-só szám*

Gyula, 1900. január 7-én

XXXII. évfolyam.

Szerkesztőség:

Templom-tér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Előfizetési dij:

Egész évre Pél évre . Évnegyedre

10 kor.

5

2

fii,

n

.. 50 „

L

Egyes szám ára 20 fii.

Társadalmi és közgazdászat! hetilap

Megjelenik minden vasárnap

Felelős szerkesztő: HZ ó b. n

v i cL.

Kiadóhivatal:

Templomtér, Dobay Ferencz háza és könyvkereskedése, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények

küldendők.

Hirdetések

szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadóhivatalban.

szaAz év elején.

A század, melynek küszöbén állunk, épp úgy mint az apja a harcz százada lesz. De nem a politika, nem a nemzeti hiúság vagy gyűlölködés, nem az államfők szimpátiája vagy antipatiája lesz a huszadik zad hárczának szülő oka, hanem az egyénnek a minden irányban való szabadság utáni törekvése és a népek gazdasága. Harczolni fog az emberiség, hogy minél jobban éljen. A gazdasági erők, az elvonult és az uj szabadságok fognak surlódni és küzdeni és ki tudja, nem lesznek-e ezek a harczok épp olyan véresek, mint voltak az eddigiek?

Mi magyarok még nem vagyunk elkészülve erre a küzdelemre. De biztos, hogy azért kivesszük a részünket belőle. Amikor a vihar végig zug a tengeren, rengésbe jön a tenger szivének minden atomja.

A kultur államok között mégis mi állunk legtávolabb ettől a harcztól. És ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk és alkotnunk, hogy ha majdan ütni fog a nagy óra, önbizalommal és érett felfogással vet-j hess ük magunkat a népek kavarodó árjába.! És ha igy lesz, kell hogy megujhodva kerüljön ki a legmesszebb menő szabadsági jogokkal felruházott és gazdaságilag erős és arányos Magyarország a küzdelemből, hogy folytassa hivatott szerepét a világtörténelem csinálásában.

f Roppant sok a tenni valónk a huszadik században s a nagy munkához hozzá kell já- kte.rJ sTgJss Honpolgárnak, nemzeti3 égi ö:; hit felekezeti különbség nélkül. Nincs Uíessze az idő, hd^y^mint a nagy kultur- államok, a nemzetisége]^ is átfogják látni, hogy irridentikus törekvéseik sem nem aktuálisak, sem nem hasznosak, hanem kárho- ^tc|8 fantomok, melyek a reális boldogulás lehetőségét megnehezítik; sőt kizárják. A gazdasági boldogulás, mint egyedüli aktuális és rvoális ambitiója a XX. század népeinek, oketl is átfogja hatni. A mindenféle pánszláv törekvéseket el fogja nyelii a XX. század viharas tengere, a mint hogy elnyelte a XIX. század a vallási viszályokat; egy lesz a magyar! nemzet abban a törekvésben, hogy min. den jegyes polgára jólétben, jó törvények

mint a hogyan a hatodik századbeli naptár-csi- náló barát számította) s a dolog nem ezen fordul meg, hanem a megszokáson. Úgy szoktuk, hogy azokat az éveket, a melyeknek a két első számjegye egyező, egy századba soroljuk; I700. már tizennyolcadik század, akárcsak i742, De a ki nem igy szokta — hát annak is igaza van. Szóval ezen nem érdemes hajba kapni, s ha barátainkkal nem vesztünk össze a Dreyfus-pörön, vagy időközben már kibékültünk velők, ezért kár volna örökre elvesziteni őket.

Mi, a kiknek úgyis édes-kevés közünk van a századhoz, és a világtörténethez, bátran belenyugodhatunk a német császár döntésébe. Ismeretes, hogy II. Vilmos, aki, mint Brennus, vagy Nagy Sándor, a kardjával okoskodik, el- * ^-delte, hogy a huszadik század 1900. január i-én lezdödik. Elrendeli majd egyszer azt is, hogy Pjhagoras tantéte helytelen, hogy Faustina szeuéletü voltos hogy Napoleon nem gilt. Es ime a római pápa sem mond neki ellent, pedig úgy látszik, másképen gondolkozik, mert megnnepli a szent évet, a mi annyit je- leic, hogy 1900-at a század utolsó évének tartja. Arómai pápát a történelem Diplomata Leónak

foja nevezni. Tanulunk tőle és ne vitatkozzunk ö?Öl a dologról.

9

Érjük be vele, hogy — legalább hivatalo- Sn —- belejutottunk a huszadik századba, s a tsenkilenczedikkel végeztünk mindenkorra. Úgy ttszik, örömmel evezünk át e másik óceánba, nely mindnyájunk közös sírja lesz; örömmel, ;ót lázas sietséggel, mert mintha a német császár ezúttal kardjának fogójával, csak egy meg* ehetősen általános óhajtást pecsételt Volna neg . . . Úgy látszik, untuk már ezt a megviselt izenkilenczedik századot, szégyeltük a fin-de- iiécle-t, s alig vártuk a jobb kort, vagy leg-; lább: a másikat akárminő lesz. Mert az élni ohanó ember türelmetlenül lesi azt, a mi még! lem volt; s mert némi elégtételül szolgál, hogyrj

lám, megértük ezt a fordulót is. Ez tehette, hogy *a szegény tizenkilenczedik századot olyan közönségesen leszavaztuk. Nemcsak a német császár ejtette őt el, hanem a közhangulat is.

Denique leszavaztuk. Átadtuk a históriának, s gyászkeretbe foglaltuk a nevét. Lehet, hogy nem halt meg egészen, de annyi mintha már meghalt volna. Talán még agonizál, de mi már levettük róla a kezünket. Vége Vig Andrásnak: ideje, hogy elparentáljuk. Persze olyan nekrológja lesz, a minőt érdemelt. Emlékezetét hónapokon át fogja zengeni husz-harmincz zenekar, ugyanannyi színházban és caffe-concert-ben. Magától értetődik, hogy ez a sok zenekar mind Párisban fog csinnadrattázni. Mert ma még csak ott szokás, hogy revue-ket írnak az eltemetett évekről.

A revue igen mulatságos műfaj. Épp oly lármás és épp oly kevéssé tartózkodó, mint az operette; csak nem olyan komoly. Először is: nincs cselekvénye. E helyett van benne egy vékony kis alap-ötlet: ez fűzné össze valamelyest a tarka-barka jeleneteket. Ezek a tarka-barka jelenetek az év nevezetes bb eseményeit parodizálják, azokkal az élő alakokkal egyetemben a kik leginkább en vue vannak. A ki nem ismeri ezeket az alakokat, a ki nem olvas újságot : egy kukkot sem fog érteni a revue czél- zásaiból, Mindazonáltal igen jól fog mulatni mert hallani fogja az összes divatos nótákat (természetesen uj szöveggel) s ha netalán egy, kissé süket volna: g*yönyörködni fog a világ legrosszabbul .Öltözött hölgyeinek gyakori, de mindannyiszor szemkápráztató fölvonulásában. Ezenkívül van a revue-ben egy fél felvonásnyi intermezzo, a melyben a legújabb színdarabokat s a legismertebb színészeket figurázzák ki, sok látványosság, végül: egy compére, a ki rendesen igen jó komikus és ennek a párja egy commére, a ki az öltözés hiányossága dolgában valóságos királynéja a többi bájdalu zenérnek.

Ha minden szürke esztendő husz-harmincz revue-t parentál el, az eltemetett századnak bizonnyal egész revue-irodalma lesz. És a messzeségből is látom a sok kövér asszonyt, a ki mind a tizenkilenczedik századot fogja személyesíteni, a huszadik divatja szerint öltözve, a világkiállítás vendégeinek nagyobb örömére.

De mi lesz a század revueiben a kövér asszonyokon kivül? Miképen fogják feldolgozni századunk történetét a nevető bölcsészek ? A revue-nek három köteles felvonása van; minő három kép fogja feltüntetni az eltemetett század sikereit ? A legújabb kor történetének mely három jelenete az, mely legmarkánsabban jellemzi az elmúlt száz esztendőt ? A nevető bölcsészeknek most az egyszer meg kell erőltet- tetniök a fantáziájukat.

Az első képet okvetlen Napóleonnak adják O a XVIII. századbeli forradalom eszméinek a végrehajtója s ez a művelet a század legnagyobb dolga. Utána Európa majdnem félszázadig egyebet se tesz, mint összeszedi magát s rázza magáról a vizet, mint az ázott kutya. A század közepén lezajlott forradalmak csak következései ennek a reaktiónak, tehát közvetve amannak a nagy világváltozásnak ; ezeket már nem lehet a revue-ben szerepeltetni. Ez már csak ismétlés volna. De egy kép megvan.

A második kép .... azt is könnyű kitalálni. A század második nagy vívmánya : a feltalálások. Az exakt tudományok e száz év alatt csakugyan roppant szolgálatokat tettek az emberiségnek. A faggyugyertyától, a dilizsáncztól meg a gyalogpostától a villamos reflektorokig, az Orient expressig, a london-budapesti telefonig, a drót nélkül való telegrafálásig, stb. — ez igazán szép fejezete az emberi epópeiának. E nagy vívmány mesés kényelmeket szerzett az embernek, de csak kényelmeket. Rendkívül becses eszközöket adott neki,, de semmivel sem tette tökéletesebbé. Babylon, Róma, Alexandria óta az ember még csak uj bűnt se tudott kitati 1 lér

w

A

|Pr A. r c z

............................................................................................................. ............................ ■■■ ----------------------------------------------------Sz

omorúan zeng ....

[/ Szomorúan zeng az ének,

i\ < Ki a halott? Kit kísérnek

II Gyermek-ifjú, kezdő bajnok,

fL I Nyíló virág porba hajlott.

I Élet-tenger bab zajábam^BHa C

I Nem is fürdőit még javában,

L| S mégis ime sötét éj lett

Rövid léte bús szivének. 1 A hűs szellő, lombtalan ,-^jL 8!. AU

L dyászszal hajlik a sírhantra * V1

I A bajtársak könnye pereg, , . |,

I Majd hogy szivök meg nem repedi ..

I Elszállt lelke e dalt zengi:

■ „Oda lent már nem fáj semmit* . . .

H Neked nem fáj, de fáj nekünk,

Er Letört bimbói Nem feledünk . . .

I Dombi Lajos.

[ A század revu-eje.

I — A „Békés“ számára irta: Ambrus Zoltán. —

1 Hiába minden vitatkozás; a tizenkilencze

■ dik századdal már végeztünk. Joggal-e? a nél Rkül ? — nem tudom. Bizonyára helyesen okos Bkodnak, a kik azt mondják, hogy: kilenczven ■kilencz nem száz, s hogy a század a századil ■Av végén válik teljessé, nem az elején. Viszon I lelyes az az ellenvetés is, hogy időszámitásunl

■ iiem Krisztus születése után egy évvel, néi ■Kr. u. i-ben, hanem Krisztus születésének pi- Bínatában, tehát: egy évvel hamarább kezdői* 1 mite. Leghelyesebb azonban az az észrevét«, BlLy az egész számítás úgyis fiktiv (metj BSjisztus vagy kilencz évvel hamarább születet,!

elé vonult, hol dr. Fábry Sándor alispán szép szavakkal tolmácsolta a tisztikarnak a főispán iránt érzett osztatlan tiszteletét és szeretetét, melyet az újév napján társadalmi szokáshoz híven szóval is kifejezésre Sjuttat és amely az idővel mindig csak jöregbedik. Kívánja, hogy a letűnő század utolsó léve elevenítse fel és egyesítse az egész múlt összes lörömeit és felejtesse el annak keserűségeit, valamint (hogy a legjobb erőben sokáig munkálkodhassék a I vármegye és a magyar haza javára.

Dr. Lukács György főispán hosszabb válaszában elismeréssel emlékezvén meg a tisztikar kifogástalan működéséről, méltatta azon törekvés üdvös voltát, mely a tisztviselőket a legtöbbször szövetkezésre és arra ösztönzi, hogy anyagi helyzetükön javítsanak. Méltányolja ezen törekvést a vármegye közönsége is, amely mint az előző években, úgy 1900. évi költségvetésében is jelentékeny összeget vett fel költségvetésében a fizetések javítására. Sajnos ez a javítás az 1900. évre nem válik valóra, hanem egy évvel később annál biztosabban teljesül. A kormány ugyanis, programmjába vovén a vármegyei tisztviselők fizetésének rendezését 1900. évre ezt azon 48 vármegyében viszi keresztül, hol a viszonyok roszabbak, mint nálunk, mig a többi 15 vármegye, köztük Békésvármegye is a jövő évre marad, amikor is ezen vármegyék tiszti fizetéseiben is eloszlattatnak a fennálló aránytalanságok. Reméli, hogy mindezek tudatában is a tisztikar működése oly buzgó lesz, mint a múltban. Köszönetét mondva a tisztikar üdvözletéért szívélyes szavakkal viszonozza végül annak jó kivánatait.

Gyula város tanácsa tisztikara Popovics Jusztin főjegyző vezetése alatt Dutkay Béla polgármesternél tisztelgett újév napján. A főjegyző lendületes, ékes szavakban tolmácsolta a tanács és a tisztikar hő érzelmeit a polgármester elotty mire Dutkay Béla polgármester hosszabb, szép beszédben vázolta a város múlt évi működését, megelégedését nyilvánítván a tisztviselői kar működése fölött, biztosítva őket mindenkori jóindulatáról s kérve hogy iránta mindenkor bizalommal, egymás iránt pedig kollegiális szeretettel viseltessenek. A tisztviselők a polgármestert lelkesen megéljenezték.

Ezután a tanács Dutkay Béla polgármester vezetése alatt testületileg tisztelgett dr. Lukács György főispánnál, aki előtt Dutkay Béla hálás szavakban aposztrofálta a főispánnak a múlt óv folyamán Gyula városa, mint a vármegye székhelye iránt tanúsított rokonszenvét és tettekben nyilvánított jóakaratát, kérve ugyanazt a jövőben is. Dr. Lukács György főispán köszönetét nyilvánítja Gyula városa figyelme iránt és meleg szavakban biztosította a tanácsot, hogy Gyula városa érdekeit szivén hozdozza és mint a múltban, úgy a jövőben is törekvése lesz a város anyagi s kulturális érdekeit legjobb tehetsége szerint 'érvényre juttatni. A küldöttség harsány éljenzéssel fogadta a szeretve tisztelt főispán szívből fakadó biztató Ígéretét.

tósétől. Csak ezt az egy igazságon alapuló érvet lehet felhozni a nőemanczipáczió ellen, de ez az érv oly súlyos, hogy meg kell döbbennünk a jövőtől.

A nő problémáját valósziniileg meg fogja oldani a huszadik század és csakis úgy oldhatja meg, hogy a nőt visszatereli a családi tűzhely mellé és családi tűzhelyet biztosit minden nőnek. A

És bízva, remélve áll az uj század küszöbén az emberiség. Nem sötétség, nem homály az, amit lát, hanem ködben úszó világosság Könnyüt, vért, nyomort takar a köd — de el fog oszlani mint minden köd és ragyogni fog a világosság. Ez a század a világosságé.

Újév a hivatalokban.

Általános szokás szerint a különböző hivatalok személyzete felhasználta az újévet ez idén is ura, hogy főnökeik iránti ragaszkodásának ujesz- t< ndei tisztelgés útján adjon kifejezést. Különösen sokan keresték fel vármegyénk főispánját úgy testietek, mint magánosok is.

A vármegye tisztikara újév délelőttjén a megyeház kis tanácstermében gyülekezett, lelkes óljen- sessel fogadta a belépő dr. Fábry Sándor alispánt, lit tiszttársai nevében dr. Dodoky Zoltán főjegyző idvözölt szép szavakkal, utalva azon közhasznú evókenységre, melyet az alispán a múlt évben kiejtett és azon kiváló eredményekre, melyek e tevékenységet követték. Tiszttársai nevében szívből kiránt az alispán jövendő működésére erőt, az eddi - fjekhez hasonló sikereket és boldogságot. |

Dr. Fábry Sándor alispán megköszönvén a1 Lz tikár üdvözletét, az administrate terén elért sikereket a tisztikar öszhangzatos együttes működésének tulajdonítja, mely collegialitas szépen jellemzi i vármegye tisztikarát. Az elmúlt óv a vármegyei idministratió tekintetében jelentőségteljesnek mond- lató, annak elején léptek életbe a vármegyei pénz is vagyon kezelésre vonatkozó szabályrendeletek, nelyek mindkét kezelést uj alapokra fektetve a :ezelés pontosságát és az ellenőrzés biztosságát nozditják elő; a Hivatalos Közlemények rendszere »eváltotta az igazgatás könnyítése és gyorsítása ekintetében hozzá fűzött reményeket; a közegész- égügy fejlesztése irányzott munka eredménye pedig . felépült elmegyógyintézet. Mindé munkálatoknál zépen jellemezte a tisztviselők működését a lelkeül tsóg, fáradhat]anság és harmónia, a mi mind! »iztos záloga a jövő eredményeinek. E tudatban) ;iván tiszttársainak közpályájukon örömet okozói ikereket és családi boldogságot. I

A tisztikar ezután dr. Lukács György főispán!

védelme alatt éljen. A modern tudományos és gazdasági haladás egyik legszebb vívmánya a villamos reflektor, bevilágít az agyakba és szivekbe is és akik eddig sötétségben tapogatóztak, homályban keresgéltek, látni fogják az igazi czélt, mely ment az elfogultságtól és melyet a felebaráti szeretet szentesit meg. ' 1

A felebaráti szeretet! A gazdasági bol-, doguláson kivül ez fog legjobban érvénye-1 sülni a huszadik században. Humanitárius! intézményeknek most még sajnos nem is sej-| tett országokban kell szerepeket játszania a jövő nemzedék közéletében. A technika jövendő vívmányaival, melyek mind nélkülöz- hetőbbé teszik az emberi muukaerőt, négyszeres arányban kell fejlődnie az emberszeretet intézményeinek. S a huszadik század embere szívesen fog meghajolni a kor azon követelményének, hogy adjon másoknak, mert belátja, hogy a mit másnak ad, azt tulajdonképen a saját javára adta.

De daczára a technika vívmányainak, daczára a mindenható kereskedelmi és ipari forgalomnak, a huszadik század legdédelge- fcettebb és leggondozottabb drágasága a földi lesz; a föld, a mely táplál. A XIX. században rosszul bántak a földdel, zsarolták és I nem becsülték, de csak ugyanakkora a föld,! nagyon meg fogják becsülni, hogy őrködjenek a föld jogai felett. És a tudományos és smberies műveltség magaslatán igy fogunk! visszatérni a földhöz, az őstermészethez, azl gazsághoz. 1

A huszadik század legérdekesebb prob | emája a no. A nő néhány évtized óta mind íatározottabb szárnypróbálgatásokat tesz, logy ott hagyja a Gondviseléstől neki adott Avatását és részt vegyen a férfi kenyórhar-j jzában. Igaz, hogy nem szívesen teszi. A ki-1 orratlan társadalmi rend az ő fél jogaival I 38 fél felvil ágosodottságával, gazdasági beren- lezkedésének aránytalanságával készteti arra, I aogy a férfit kenyérkeresetében megrövidítse.I

Hogy hová fog fejlődni a nők egyenjo-| positási törekvése, azt nem is sejtheti most jenki, mert az emberiség történetében nincs 3élda erre a jelenségre. A nőemanczipáczió! i XIX. század eredetisége és egyúttal bűnei s. Bűne, mert elvonja a nőt igaz rendelte-